Nemzeti Sport, 1993. április (4. évfolyam, 89-117. szám)
1993-04-01 / 89. szám
IV. 89. ♦ 1993. április 1. szekunda - VB-bukás Magyarország-Görögország 0-1 (0-0) Teljes csőd Tulajdonképpen örülnünk illene, hogy ismételten a görög válogatott került az utunkba. Ezt azért mondom, mert ha visszapörgetjük az időt, és megnézzük a hellének elleni VB-statisztikánkat, akkor kiderül, hogy a mérkőzéseink nagy többségén mi, magyarok örülhettünk győzelemnek. Igaz, közben nagyot változott a világ és benne a labdarúgás, sajnos minket kivéve. Amíg mi ültünk a babérjainkon, addig mások — köztük a görögök is — nem tétlenkedtek, így fordulhat elő az manapság, hogy nekünk a görög válogatott elleni világbajnoki selejtezőnk életbevágóan fontos. Ezen ma már csak sajnálkozhatunk, no meg reménykedhetünk abban, hogy ettől a találkozótól kezdve ismét olyan „kedves” ellenfelek lesznek nekünk a görögök, mint valamikor régen. A magyar csapat felkészülése a találkozóra nem volt teljesen zavartalan, ennek ellenére mindenki egybehangzóan állította az összecsapás előtt: minden tekintetben készek vagyunk a győzelemre. Válogatottunk taktikája egyértelmű volt: fegyelmezett, jól átgondolt, minden kapkodást nélkülöző rohamozás. Elsősorban a középpályán kell egyértelmű fölényt kiharcolnunk, és akkor nem lehet gond. Amikor a német játékvezető felvezette a csapatokat, zúgott a „Hajrá, magyarok!”. Amikor pedig Kiprich útjára bocsátotta a labdát, kezdhettük figyelni, vajon mennyit képes megvalósítani csapatunk az elképzelésekből. A találkozó első perceiben szó sem volt semmiféle rohamozásról, nem is lehetett, mert alig volt nálunk a labda. Négy perc alatt csupán két sárga lapot sikerült „produkálnunk”. Szerencsére gyorsan megnyugodott együttesünk, és Détári kapufája után azt reméltük, helyrejött minden. De csak nagyon lassan indult be a gépezet. A görögök hagyták, hogy a veszélytelen felületen labdázgassunk, ám 20 m-re a kapujuktól már „kegyetlenek” voltak. Dicséri a magyar csapatot, hogy ennek ellenére sikerült helyzeteket kialakítani, de a gól még váratott magára. Fölényben játszott válogatottunk, a görögök egyre kevesebbszer birtokolták a labdát, de játékosaink sajnos elég lassan építgették a támadásaikat, lehetőséget adva ezzel a görögöknek arra, hogy visszakozzanak, és előálljon a „felállt védelem”, amely ellen mi, magyarok nem tudunk mit kitalálni. Húsz perc után visszaesett a magyar csapat és a görögök kezébe került az irányítás. Néhány alkalommal már elhangzott egy-egy „Uramisten!”. A magyar válogatott nem tudott felvenni pörgő ritmust, ráadásul a játékosok közül csak kevesen jelentkeztek labdáért, így aztán a már megszokott „semmit sem játszunk” megállapítást tehettük. Az első negyvenöt percben tehát sajnos, nem sikerült megvalósítani az elképzeléseinket. A pihenőt követő első percek nem hoztak változást. Ha csak azt nem, hogy a görögök még nagyobb önbizalommal tették egyébként nem nehéz dolgukat. Érezhető volt, a vendégek kezdték elhinni, hogy itt nem csak a döntetlenre, de még a győzelemre is komoly esélyük van. Csapatunk szépen, fokozatosan kezdte elveszíteni a hitét. Igaz, ebben közrejátszott, hogy a magyar játékosoknak szinte semmi sem sikerült. Képtelenek voltunk a földön tartani a labdát, a céltalan ívelgetéseknél pedig semmi esélyünk nem volt. Hajtottak, akartak a magyar játékosok, de a görögök mindenben felülmúlták őket. Gyorsabban futottak, magabiztosabban szereltek és — velünk ellentétben — ők tudták, mit csináljanak a megszerzett labdákkal. Volt olyan időszaka a második félidőnek, amikor egyszerűen nem tudtunk átlépni a görög térfélre. Csak szenvedett a magyar válogatott. Még rövid időre sem voltunk képesek megtartani a labdát, össze-vissza futkároztak játékosaink, ám tudatos helyezkedő mozgásnak, amely a folytatás lehetőségét adta volna, még a halvány jelét sem lehetett felfedezni. A görög kapu előterébe csupán véletlenül kerültünk. Azt kell mondanunk nagyon őszintén, hogy a görög válogatott vezetése, még ha tizenegyesből is szerezték a hellének a gólt, teljesen megérdemelt volt. A magyar válogatott csődöt mondott. Nem volt egyetlen olyan csapatrészünk sem, amely csak kicsit is meg tudta volna közelíteni játékban az ellenfél hasonló alakzatait. Végül bekövetkezett az, amit nem akartunk elhinni. Nevezetesen, hogy a magyar labdarúgást már csak mi nevezzük labdarúgásnak, és kis hazánkon kívül ez a futball már egészen más. Ez ugyanis olyan játék, amelyet mi nem ismerünk. Pedig jónéhányszor már megmutatták nekünk a soros ellenfelek, hogy valójában mi is a futball! Most legutóbb itt, a Népstadionban a görögök! Zombori Sándor Krug játékvezető a tizenegyesnél túl szigorúnak bizonyult, de a magyar védők szereléseinél szerencsére annál elnézőbb volt, így sem Teleknek, sem Urbánnak nem kellett idő előtt elhagynia a pályát. Görög tükör Alketasz Panaguliasz — alaposam kicserélődött — válogatottjára szinte rá sem lehetett ismerni a bécsi főpróbán látottak után. Egy erőtől, önbizalomtól duzzadó hellén válogatott szerepelt a Népstadionban, amely minden csapatrészében jobb volt, mint ellenfele. Mini kapust nem tették próbára a magyar csatárok, nem izzasztották az általa oly nagyon utált magas labdák. A kiugratási kísérletekre figyelt, ezeket magabiztosan fütasíte le, de például a korai Détári-szabadrúgásnál roppant riadtan szemlélte a labda útját. A hátvédek közül a két középső védőnek, Kolitszidakisznak és Manolasznak kellemes emlékei lesznek Budapestről, mert annyit sem kellett izgulniuk, mint a jó tanulónak a feleltetés előtt. Tudtuk, hogy a fejjátékuk és fordulékonyságuk a gyengéjük, de a mindent középen, laposan erőltető csatáraink nem kényszerítették ki, hogy ez a Népstadionban is kiderüljön. A görög csapat szinte minden erejét a középpályára összpontosította. Kaliszakisz, Tsziantakisz és — besegítve nekik — Tszaluhidisz kiváló összmunkája megakadályozta, hogy Détári főszerephez jusson, s ettől kezdve kizárólag görög futballistákat láttunk a pályán. A helléneket nem nyomta a mindenáron győzni kell kényszere, bátran, profi módon játszhattak, s a középpályán kialakított erőfölény birtokában remek kontrákkal tartották sakkban a magyar védelmet. Kiválóan futballozott az eredetileg jobbhátvédből induló Aposztolakisz. Jenei Imre számított a felfutásaira — nem véletlenül akarta őt külön is figyeltetni Bécsben —, de gyorsaságára, robbanékonyságára, kiváló helyzetfelismerő képességére nem volt orvosságunk. Fokozni kell a jelzőket, mert az irányító, az egész csapatot mozgató Mitropulosz még rajta is túltett. A harminchat (!) éves kapitány többet futott, mint bárki, helyzetbe került, remek labdákkal szolgálta ki megvillanó társait. Ha berúgja sanszait — volt legalább két „hóttbiztos” — az osztályzata legalább kilences fölé ... Niobliasz olyan szorgos iparos, akiből ugyan tizenkettő egy tucat, de akii nélkül ma már nem létezhet csapat. Az egy szem árva csatár, Mahlasz volt az igazi meglepetés, akiről kiderült: ideális alany az egycsatáros játékhoz. Tökéletes felépítésű, remekül cselez, meg tudja tartani a labdát, a padra ültetett Dimitriadisz, a gólkirály alighanem egy időre elbúcsúzott a kilences meztől. András Dénes GARANCIA LÁMPABOLT Autó- és alkatrészkereskedés Új és bontott NYUGATI AUTÓLÁMPÁK vétele és eladása, eredeti nyugati autóalkatrészek forgalmazása. Cím: 1182 Budapest, Üllői út 589. Telefon: 1-787-747. Nyitva: 9—17 óráig Jenei Imre: „Labdarúgásunknak tovább kell élnie...” Jenei Imre szövetségi kapitány láthatólag lelkileg megtörve lépett be az öltözőbe. A Nemzeti Sportnak a következőket nyilatkozta: — Nagyon jó csapattól kaptunk ki, a görögök jobban játszottak, mint mi. Nemcsak azért szenvedtünk vereséget, mert több tekintetben fölöttünk álltak. Tudomásul kell venni, a görög futball ma már jobb, mint a magyar. Bizonyítják ezt az utóbbi időben elért kupasikereik is. Lehetőségünk lett volna a döntetlenre, ha az első félidő elején értékesítjük a gólhelyzeteket. A végén is volt egy kínálkozó alkalom Détári előtt. Ugyanakkor azt is el kell mondanom, hogy a német játékvezető elég könnyen adta meg ellenfelünk számára a tizenegyest. — Mi okozta önnek a legnagyobb csalódást? — A csapatjáték. Azt vártam a játékosaimtól, hogy technikai felkészültségükkel felül tudják múlni a görögöket. Azonban a mai tapasztalat azt bizonyítja, hogy a vendégek e tekintetben is felettünk állnak. Főleg mozgásban bánnak jobban a labdával. — Egyénileg kiben csalódott? — Nem kívánok senkit sem megnevezni. Az biztos, a görögök támadásban és védekezésben is többet nyújtottak. Jól segítették egymást, csapatjátékuk jól működött, elképzeléseiket kivitelezni tudták. Ez a mai modern labdarúgás követelménye, sokat kell futni, jól kell helyezkedni. Én azt kértem a mérkőzés előtt és a szünetben is a játékosaimtól, hogy zárkózzanak fel a csapatrészek, amikor támadunk,és törvényszerű, hogy amikor védekezni kell, akkor ezt a feladatukat is oldják meg. — Mennyi az esélye a magyar válogatottnak ezek után a vébéselejtező csoportban? — Elméleti esélyünk van, de ha reálisan nézzük, akkor azt kell mondanom, hogy nagyon kevés. A görögök elleni mostani mérkőzésen is azt mondtam: ha javul a játékunk, lehetőségünk van a kijutásra. Sajnos, nem ez törént. — Hogy élte át ezt a kilencven percet? — A mai meccs és az utóbbi egy év tapasztalatai egyaránt csalódottá tesznek. Mégis azt mondom, labdarúgásunknak tovább kell élnie, ezekkel a játékosokkal, vagy másokkal, Jenei Imrével vagy Jenei Imre nélkül. Ez most még a jövő titka ... „Elméleti esélyünk van, de..." NEMZETI SPORT 5 PETRY (5) esetében eleve a tragédiával lett volna egyenlő, ha mint a mezőny legjobbjáról kell megemlékeznünk róla, ám a roppant kínos kudarc kísérőzenéje volt az is, hogy a görögök jószerivel egy teljes szabad estét garantáltak neki. Most még arra a bizonyos bravúrjára sem volt szükség, s bár a hajrában bakizott egyet (hazaadás...), ő volt a legsajnálatraméltóbb magyar futballista, hiszen tehetetlenül kellett végignéznie a társak szenvedését... TELEK (4) súlytalansága ezúttal annyira látványos és szembeszökő volt, mint egy tejföl hajú svéd megjelentése a riói tengerparton ... Néha szinte kínos volt látni, hogy „töri őt derékba” az egy szem elöl árválkodó görög csatár, hogy cselezi ki, hogy futja le, hogy fejel mellőle kis híján szintaki dallamokat fütyürészve közben ... Esetében annál szomorúbb mindez, mert ő csak „másodállásban” fogott embert, egyébként teljesen szabad liberót játszva ténykedett. Valljuk be: nagyon gyengén... CSABI (5) minden igyekezetével azon volt, hogy „japán típusú” játékát hozza, azt a szívós, kemény, fürge, a támadásokba rendszeresen bekapcsolódni tudó, a széleket bejátszó futballt, amiért a kapitány a távolkeleti portyán „beleszeretett”. Előadni mindezt azonban csak röpke percekre sikerült, a többiek bénultsága nyomasztólag hatott rá, no de hát azt eleve illúzió volt várni, hogy majd ő nyeri meg nekünk ezt a sorsdöntő mérkőzést. Példás igyekezetéért még így is azon kevesek közé tartozik, akik legalább egy elégségessel valahogy átcsúsztak ... DISZTL (4) bár egy szóval sem kérte vagy követelte, hogy alapposztjáról elmozdítva ezúttal hadd játsszon egy számára teljesen szokatlan szerepkörben emberfogót, az egyik leghíresebb belga csapatban végigjátszott esztendei alapján mégis joggal hihettük, hogy majd valahogy megoldja. Gyorsan kiderült, ezen a poszton való szerepeltetése konstrukciós hiba, amely az egész gépezetre alapvetően rossz hatással van. A helyére állt NAGY (4) egészen más okból bár, de ugyanolyan rosszul játszott... PISONT (4) azok közé tartozott, akikben talán a leginkább bízott a kapitány... A görögök által egyáltalán nem ismert „kiskarmesterként” most neki kellett volna irányítania, játszatnia a csapatot, átvéve minden terhet a hármas őrizetben fuldokló Détáritól. Ám gyámoltalan volt, pillanatok alatt megadta magát, szinte nem volt egyetlen jól megjátszott labdája sem. Teljesen jogos volt a cseréje... Cseréje BALOG (4) már egy haldokló csapatba próbált életet lehelni... DÉTÁRI (5) zseniális rúgótechnikájának köszönhetően azonnal a kezdés után szabadrúgásból nagy gólt szerezhetett volna, ám ezúttal a görög istenek egy kapufa formájában bosszúlták meg neki mindazt, amit anno az Olympiakosz színeiben ellenük elkövetett. Eszméletlenül nehéz feladat hárult rá, hiszen míg nálunk mindenki tőle várta a győzelmet, addig a szembenállók nemcsak játékstílusát, nemcsak cseleit és trükkjeit, hanem talán még az arcvizét is a legjobban ismerik a világon! Még így is ő emlékeztetett a leginkább a mieink közül profi futballistára... URBAN (4) azonnal a kezdést jelző sípszót követően kamikaze módjára páros lábbal zúdult rá egy görögre, ezzel azonban nem az ellenfelet, hanem saját magát tette tönkre... Egy pillanatra sem sikerült ugyanis felvennie a játék ütemét, végig légüres térben mozgott, sem a védekezésben, sem a támadások kialakításában nem tudott a csapat segítségére lenni, közeli szemlélője volt az eseményeknek. Cseréje kapitányi telitalálat lett volna.. _ ESZENYI (4) pontosan kilencven percet volt képes úgy végigfutballozni, hogy annak egyetlen említésre méltó vagy emlékezetes momentuma sem akadt. Légüres térben mozgott, rendre átrúgdalták a feje fölött a labdát, igaz, ha nagy néha megszerezte, akkor sem nagyon tudott vele mit kezdeni, sőt, minden erejével azon volt, hogy minél előbb szabadulhasson tőle. Sokan azt hitték, ő lesz a nyerő ember, aztán — ha lehet egyáltalán ilyen címet itt kiosztani... ő lett a leggyengébb ... DURÓ (4) ereje, fantasztikus rugótechnikája, remek bal lába és csatárszerűen való rohamozni tudása az,ami őt ezen a poszton a legjobbá teszi. Ezen erényeiközül ezúttal csak ezta négyet tartotta teljesen titokban, a második félidő közepe táján egy sikeres szerelését követően szinte egyöntetűen mordult fel a lelátó, mintegy kórusban mondván: „Jé, hiszen a Duró is játszik”... Különösen csalódás a játéka azért, mert ő is a titkos kapitányi ászok közé közé soroltatott a korábbiakban. ... KIPRICH (5) a mérkőzés meghatározó részében szinte csak azért volt a pályán, hogy ki legyen a kötelező tizenegy, a kapujuk elé behúzódott görög védőgyűrűben tantaloszi kínokat kiállva a szó szoros értelmében szenvedett. Az ember már szinte kezét két ökölbe szorítva szurkolt neki, hogy legalább egy csele vagy átadása sikerüljön, de erre csak a mérkőzés hajrájában került sor, amikor viszont egy önmagát már régen megadott csapat egyedül harcoló tagjaként próbálkozott meg a lehetetlennel. A csodák azonban nem magyar mezbe bújtak ezen a keserű estén... KOVÁCS (4) aktívabban, agilisabban, harcosabban kezdett, mint az utóbbi mérkőzések bármelyikén, mi több, negyed óra alatt többet csinált, mint máskor egy teljes idényben. Fertályóra alatt pontosan három gólt lőhetett volna, egyet jobbról, egyet balról, egyet középről, ám ezeket a tipikusan Kovács-féle „labdatöréseket” ezúttal a görög kapus Minu csak kinevette. Még a fordulás után is neki volt a legnagyobb helyzete, de úgy látszik, megfogadta, ő azt a képet hagyja meg magáról a görögökben, amikor a Panathinaikosznak négy gólt rúgott... Lakat T. Károly