Nemzeti Sport, 1993. május (4. évfolyam, 118-146. szám)

1993-05-02 / 118. szám

IV. 118. ♦ 1993. május 2. Hazai gól — vendégsiker! Veszprém LC-UTE 0-1 (0-0) Veszprém, 4000 néző. Vezette: Varga S. (*****) (Pillér, Szabó A.). VESZPRÉM LC: Rott 0 — Gersics 4, Reichard 4, Csík 5, Perger 4 — Csornai 4, Bognár 5, Kelemen 4 — Rugovics 4, Gazsó 4, Lehota 4. Edző: Gazsó Illés. UTE: Bodnár 6 — Tomka 5, Szőnyi 6, Molnár 4, Szlezák 4 — Cantona 4, Véber 5, Bérczy 4, Kecskés 5 — Lovász 4, Hetesi 4. Edző: Garami József. CSERE: Bérczy helyett Miovecz (6) az 53., Gazsó helyett Lam­tai (—) a 72., Lehota helyett Süle (—) a 76., Hetesi helyett Belvon (—) a 87. percben. GÓLSZERZŐ: Csík (öngól) az 52. percben. SÁRGA LAP: Perger (Szlezák megrúgásáért) az 51., Mio­vecz (labda elrúgásáért) a 65. percben. SZÖGLETARÁNY: 2:3 (0:1). 3. perc: Kecskés a bal oldal­ról, szabadrúgásból ívelt Rott kapuja elé, ahol Cantona lefe­jelte a labdát, az érkező Szle­zák pedig nyolc méterről, bal­ról — meglehetősen kiszorított helyzetből — a léc fölé durran­­tott. 23. perc: Kelemen középre gurított a bal oldalról, az új­pesti térfél közepe táján. Bognár elvitte a labdát, egé­szen a 16-os vonaláig jutott, majd lőtt, de Bodnár vetődve megfogta a kapu bal oldala fe­lé tartó labdát. 27. perc: Tomka szerzett labdát saját térfelén, megin­dult vele előre, majd indította a középen kilépő Hetesit. A csatár eltolta a labdát a rátá­madó Reichard mellett, majd ígéretes helyzetben, elhamar­kodottan 22 m-ről az elé kiin­duló Rott kezébe passzolt. 28. perc: Ismét Hetesi került helyzetbe, néhány csel után 11 m-ről balról lőtt, de Roti — igaz, csak másodszorra — megfogta a labdát. 36. perc : Kelemen végzett el szabadrúgást 18 m-re Bodnár kapujától, a jobbösszekötő he­lyéről. A középpályás nagy lö­vése a jobb kapufa mellett sü­vített el. 38. perc: Gazsó szöktette a bal oldalon loholó Lehotát, a csatár középre kanyarodott, de 18 m-es, a kapu közepébe tar­tó lövését Bodnár felugorva kiöklözte. 43. perc: Véber vezette a lab­dát a hazaiak 16-osa előtt, majd a kilépő Hetesi elé adott, aki azonban összeszaladt Csik­kel, s mindkét játékos a föld­re esett. Az újpesti csatár a tő­le jobbra álló Bérczy elé pisz­kálta a labdát, a középpályás hét méterről lőtt, de a labda megpattant Reichardon , és a jobb kapufa mellett szöglet­re vánszorgott... 48. perc: Rugovics a jobb ol­dalról, a tizenhatos magassá­gából középre adott, Bognár a büntetőpont mellé fejelte le a labdát, és Bodnár éppen csak szögletre tudta tolni a jobb felső sarok elől. 52. perc: Szabadrúgást vég­zett el az UTE 17 méterre a veszprémi kaputól, a körívtől kissé jobbra. Kecskés lőtte el a labdát, amely irányt változ­tatott a sorfalban álló Csík fe­jén, majd a balra mozduló Roti mellett a kapu jobb ol­dalába hullott, öngól. 0-1 61. perc: Csornai a jobb ol­dalról adott az újpesti kapu elé, a berobbanó Gazsó hét méterről, középről fejelt, de Bodnár kiütötte a háló bal ol­dalába tartó labdát. 70. perc: Véber ívelt szabad­rúgásból Rótt kapuja elé, s a berobbanó Cantona tíz méter­ről a léc fölé lőtt. 72. perc: Kecskés jobb olda­li szöglete után Miovecz az ötös jobb sarkáról kapura per­­dített, a labda elsurrant Rótt mellett, de a gólvonalon álló Perger felszabadított. 78. perc: Kelemen ívelt bal­ról a vendégek kapuja elé, ahol Bognár nyolcméteres fe­jesét kapta kézbe Bodnár. Ha létezik olyan mérkőzés, amelyre egyértelműen rá le­het mondani a háromesélyes jelzőt, akkor az kétségtelenül a Veszprém—UTE összecsa­pás. A két együttes, amely je­lenleg a tabella alján helyez­kedik el, alig-alig különbözik egymástól, így aztán jövőbe látónak kell lennie annak, aki képes megtippelni a mérkő­zés eredményét. A két csapat közül egy csipetnyivel talán a hazai együttes a jobb, első­sorban azért, mert mint csa­pat valamivel előbbre tart el­lenfelénél. Az UTE együttesé­ben — ha a neveket nézzük — jobb képességű labdarúgók játszanak, ám a lelkesedés, az akarat a vidékiek felé billen­ti a mérleg nyelvét. Ezen a szombat délutánon mindkét csapat számára lét­kérdés volt a két bajnoki pont megszerzése. Amelyik együt­tes veszít a találkozón, élet­­veszélyes közelségbe kerül a másodosztályhoz. Ahogy az egy ilyen, „csak veszíteni nem szabad”-mérkő­­zésen megszokott, mindkét ol­dalon a biztonság volt a leg­fontosabb szempont. Minden játékos gyorsan megkereste ellenfelét, és a találkozó első felében fegyelmezetten tette a dolgát. Igaz, ez nem volt túl­ságosan megterhelő senki szá­mára, hiszen talán a túl nagy meleg volt az oka, de nagyon is kocogós lett az iram, és a labdát birtokló játékos az ese­tek többségében csak véletle­nül tudott saját társhoz pasz­­szolni. Alig-alig fordult elő, hogy valaki egyet sprintert volna. Lépésben — és renge­teg hibával — játszottak a játékosok. Rossz volt nézni, amit a pá­lyán lévők műveltek a labdá­val. Óriási nehézséget jelen­tett a lekezelése, és talán még nagyobbat annak továbbítá­sa. A kezdeményezések (ha az itt előfordultakat annak lehet nevezni) nélkülöztek minden­féle elképzelést. A hazai együt­tes volt talán a kevésbé gyen­gébb, mégis az újpesti Hetesi előtt adódott százszázalékos gólhelyzet, de az UTE csatá­ra hű maradt az eddig meg­szokottakhoz, nem használta ki a lehetőséget. Így nem ron­totta el azt a statisztikát, melynek tanúsága szerint az UTE csak véletlenül tud az ellenfél hálójába találni. Unalmas, kevés értékelhető megmozdulás jellemezte az első 45 percet, s amikor Var­ga játékvezető véget vetett a félidőnek, azt mondhattuk: ennél csakis jobb jöhet... Nem tévedtünk, mert a pi­henőt követően végre láthat­tunk egy remek Bognár-fe­jest, egy Bodnár-bravúrt, majd jött a gól is, alaposan elkese­rítve a hazai szurkolókat, hi­szen bíztak abban, hogy együt­tesük képes lesz nyerni. A lilákat a vezetés úgymond helyretette, és ekkor már ügye­sen és főleg sokkal magabiz­tosabban tartották maguknál a labdát. A védelemben Szőnyi vezérletével minden hazai próbálkozást meghiúsítottak, majd a középpályán az ala­posan feljavult Véberrel és a csereként pályára lépett Mio­­veczcel egyértelműen fölény­be kerültek. A hazaiaknak jó néhány percre volt szükségük A mezőny legjobbja: Szőnyi Tamás — Rendkívül örülünk a nagyon fontos győzelem­nek. Az egész csapat kitett magáért. Azt hiszem, hátul nem volt baj a védekezé­sünkkel. Elöl az első fél­időben még nem ment úgy a fiúknak, ahogy kellett volna. A gól után magabiz­tosabbak lettünk, éreztük, hogy ezt a mérkőzést meg­nyerjük­ ahhoz, hogy összekapják ma­gukat, majd óriási hajtásba kezdtek. Gazsó kis szerencsé­vel akár egyenlíthetett is vol­na, ám az újpesti kapus, Bod­nár fantasztikus reflexszel há­rította a veszprémi játékos fe­jesét. Változott a kép az első fél­időhöz képest. Ekkor már le­hetett iramról beszélni, és volt néhány olyan támadásvezetés is, amelyben már némi elkép­zelést is fel lehetett fedezni. Lassan érezhettük, hogy va­lóban labdarúgó-mérkőzésen vagyunk. Miovecz csatasorba állítása jó húzásnak bizonyult, mert az UTE játékosa több­ször is ügyesen helyezkedett a jobb oldalon, így aztán széle­ken vezetett támadásokat is láthattunk. Ahogy teltek a percek, úgy lett egyre magabiztosabb az UTE, míg a hazaiak csupán a lelkesedést és az akaratot tudták fokozni, de a játékuk nem változott, maradt a ren­geteg hiba és az ötlettelen próbálkozás. Azért viszont di­cséret illeti a veszprémi játé­kosokat, hogy az utolsó per­cig nem adták fel, és bár gyenge napot fogtak ki, min­dent megtettek az egyenlíté­sért. Igaz, miközben rohamoz­tak, teljesen fellazult a vé­delmük, és a vendégek kont­ratámadásaik után akár újabb gólokat is szerezhettek volna. Persze, érthető volt a veszp­rémi együttes taktikája, mely szerint vagy kiegyenlítenek, vagy pedig teljesen mindegy, hogy egy vagy több góllal kap­nak ki. Végül neon változott az Vészvillogó a jelzőlámpán BVSC-Dreher—Békéscsabai EFC 1-3 (1-2) Szőnyi út, 800 néző. Vezette: Szilágyi (•*••) (Vad, Márton). BVSC-Dreher: Lippai 5 — Króner 6, Kósa 5, Csepregi 5, Is­csak 5 — Mundi 6, Urbányi 5, Bognár 6, Cseh 5 — Sze­­kula 5, Borgulya 5. Edző: Garaba Imre. BÉKÉSCSABAI EFC: Horváth 6 — Mracskó 6, Usmajev 6, Szenti 0, Fabulya 6 — Argyelán 8, Csató 7, Vancea 6, Ka­­sik 6 — Fodor 7, Szarvas 6. Edző: Pásztor József. CSERE: Szenti helyett Ionut (6) a 26., Cseh helyett Ka­­pacina (—) a 65., Szarvas helyett Gricajuk (—) a 75. perc­ben. GÓLSZERZŐ: Bognár a 17., Argyelán a 21., Árgyelán a 36., Csató az 55. percben. SÁRGA LAP: Fabulya (Borgulya felvágásáért) a 22., Cseh és Mracskó (kakaskodásért) a 44. percben. SZÖGLETARANY: 9:4 (2:4). 12. perc: Bizony elég sokáig mellett várni az első feljegyez­­nivalóra. Bognár 22 méterről lövésre szánta el magát, a lab­da sebessége megfelelő lett volna, csak hát az irányzék... 17. perc: Króner végzett el bedobást a jobb oldalról, egy magasságban a csabai tizenha­tossal. A labda kis kitérő után Borgulyához került, ő középre ívelt, és a védőjétől ügyesen elszakadó Bognár hat méterről a kapu jobb oldalába fejelt. 1-0 21. perc: Békéscsabai szög­let után kavarodás támadt a hazai kapu előtt. Fodor közé­pen a kapu tengelyvonalában visszagurította a labdát, s azt a nagy lendülettel robogó Ár­gyelán tizenhét méterről nagy erővel a jobb alsó sarokba vágta. 1-1 27. perc: Fodor húzott el a jobb oldalon, a belsők beadást vártak, ő viszont megpróbált cselesen a léc alá ívelni. Ám Lippai kapus a helyén volt. 36. perc: Ismét Árgyelán ta­lálata következett. Középen egyedül tört ki, már a tizen­hatoson belül járt. Az eléje induló Lippain átemelte, és bár a kapus néhány centit „megnyúlva” még bele tudott ütni a labdába, az a hazai kapu bal oldalába hullott. 1-2 53. perc: Bognár húzta meg a jobb oldalon, a tizenhatos közeléből beadott, de Horváth kapus remekül vette le a lab­dát a veszélyesen felugró Mun­di fejéről. 55. perc: Fodor és Csató vezetett támadást a jobb ol­dalon. A vége az lett, hogy Fodor jobbról érkező labdáját Csató középen, hét méterről a vetődő Lippai mellett lapo­san a kapu közepébe vágta. 1-3 64. perc: Fodor átadását Szarvas a jobbösszekötő helyé­ről hét méterről a jobb kapu­fa mellé durrantotta. 75. perc: A bal oldalon erő­szakosan betörő Szekula elől Mracskó az utolsó pillanatban tisztázott az alapvonaltól egy lépésre. 85. perc: Akár szépségdíjas is lehetett volna a Békéscsaba negyedik gólja, amely előtt azonban joggal lendült a ma­gasba Vad partjelző zászlaja. Bár Garaba Imre, a BVSC új edzője a mérkőzés előtt el­mondta, hogy sokkal inkább saját szénájuk rendbe rakása, mint a Békéscsaba játékának, idegenbeli sikereinek taglalá­sa volt a téma a mérkőzés előtt, azért látszott: tartanak egy kicsit a Pásztor-csapattól. Erre engedett legalábbis kö­vetkeztetni, hogy a vendégek kezdeti óvatossága ellenére sem kezdett a BVSC valami nagyszabású ostromba. Többet birtokolták ugyan a labdát a vasutasok, de nem elég meg­győzően szorgalmazták a tá­madásokat. S minthogy a vendégek legalábbis erre vár­tak, erre készültek, jó ideig elég eseménytelen volt a já­ték. A BVSC vezető gólja egy­értelműen jót tett a mérkő­zésnek, a Csaba azonban nem több mint négy percig enged­te csak örülni az előnyüknek a hazaiakat. Hamar egyenlí­tett a viharsarki gárda, majd amikor látta, hogy itt többet is lehet „keresni”, kisvártatva a vezetést is megszerezte. S a látottak alapján meg kell állapítani: nem véletlenül. A vendégek — amikor Bognárék támadtak —, szervezetten, fe­gyelmezetten védekező csapat képét mutatták. Amikor vi­szont labdát szerzett valame­lyik játékosuk, úgy lendültek előre, hogy ezek a ritkább el­lenakciók bizony „puskaport” is tartalmaztak. • Röviden szólva: a külső szemlélő több tudatosságot, szervezettséget fedezhetett fel a vendégek játékában, mint a vasutascsapatéban. Táma­dott, támadott ugyan a BVSC , a második félidőben példá­ul hét szögletet rúgtak Bog­nárék­­, ám a támadás pusz­ta ténye kevés volt ahhoz, hogy Horváth kapuja igazán veszélybe kerüljön. Kétgólos vezetése birtokában a Békés­csaba ráadásul aztán még nyugodtan is játszhatott, ami­nek eredményeképpen újabb helyzeteket is összehoztak tá­madói. Gól azonban már egyik ol­dalon sem esett. Sem a szór­ványosabb, de veszélyesebb vendégakciókból, sem a soro­zatos, de nem megalapozott hazai rohamokból. A kifogás­talan békéscsabai védőmunka A mezőny legjobbja: Árgyelán János — Bizony, örülök annak, hogy én lettem a mérkő­zés játékosa, mert elég „sá­rosan” kezdtem ... Bognár Gyuri gólja ugyanis az én telkemen szárad, amiért a mestertől nyilván nem di­cséretet kapok. Szerencsé­re, sikerült a hibámat kor­rigálni, mégpedig egy egé­szen jó újítással, ugyanis NB I-es mérkőzésen ki­lencven perc alatt két gólt még nem szereztem. A vas­utasoknak nagyon fontos volt ez a meccs, nagy ro­hamokra számítottunk, de az egyenlítés után azt ját­szottuk, amit tudunk: sok­­mozgásos, gyors kontra já­tékot, és ehhez a hazai vé­dők többször kicsit lassú­nak bizonyultak. Szép em­lékem marad az első Sző­nyi úti BVSC—Békéscsaba NB I-es meccs­dicsérete mellett azonban meg kell jegyeznünk, hogy hasonló, szárnyaszegett támadójátékkal a Szőnyi úti gárda nem számít­hat sikerre. Ennél sokkal ha­tározottabb, erőteljesebb ak­ciókkal lehet ma már csak gólt, gólokat elérni. És nem csak a Békéscsaba ellen ... Szilágyi játékvezető összes­ségében jól vezette a sportsze­rű találkozót. Néhány apróbb szabálytalanság megítélésénél tévedett csak, ami azonban semmiféle lényeges hatással nem volt a mérkőzés meneté­re. NEMZETI SPORT . eredmény, maradt az egygólos vendéggyőzelem, egy eléggé alacsony színvonalú találko­zón. Egy szerencsésnek mond­ható találattal vitte el a két pontot az UTE, és így lehe­tősége nyílik arra, hogy az új bajnokságban is az első osz­tályban szerepeljen. Vereségé­vel a Veszprém nagyon ne­héz, mi több, életveszélyes helyzetbe került. Varga Sándor játékvezető elegánsan, hiba nélkül vezette a mérkőzést. Mesterpuhási Dagi GAZSÓ ILLÉS. — Gyenge színvonalú mérkőzésen egy öngól formájában a szerencse az Újpestet támogatta. — Mire számított a mérkő­zés előtt? — Arra, ami történt. Hogy az Újpest védekezésből kont­rázok majd, mi pedig táma­dunk. Ezzel nem is volt prob­léma. Sajnos, a s tét valósággal megbénította csapatomat, me­gint igen gyenge támadójáté­kot produkáltunk. — Mi lesz ezután? — Ugyanúgy folytatjuk a munkát, mint eddig, s nagyon komolyan ves­szü­k a további mérkőzéseket. Remélem, előbb­­utóbb kikecmergünk a gól­képtelenségből, s akkor még minden előfordulhat... GARAMI JÓZSEF: — Közel kétéves vidéki nyeretlensé­günk szakadt meg — a leg­jobbkor. Az első félidőben csa­patom rendkívül idegesen ját­szott, bár kétszer kerültünk óriási gólhelyzetbe, amit nem sikerült értékesítenünk. A má­sodik játékrészben a mérkőzés küzdő jellege domborodott ki. A látottak alapján az egygólos győzelmet megérdemeltnek tartom. — Mi volt az alaptaktiká­juk? — Építettünk gyors csatá­rainkra, magabiztos védeke­zésből gyors kontrákkal igye­keztünk játszani. — Mit jelent az UTE-nak ez a győzelem? — Talán az életünket... Gonda László Zombori Sándor n­estergund­[?0©g] GARABA IMRE: — A Bé­késcsaba betömörült a kapu­ja elé, és ráadásul jól is kont­ráztak. Jöttek is az akciók, a mi védelmünk pedig lassú volt, s mintha idő előtt fel is adták volna a fiúk. — Miért volt ennyire ve­szélytelen BVSC támadójá­téka? — Sajnos én is csak azt tu­dom mondani, hogy veszélyte­len volt. Nem mozogtunk ke­resztbe ... PÁSZTOR JÓZSEF: — Fél­tem a mérkőzéstől a szép si­kerek után ... Ráadásul „ama­tőr” gólt kaptunk. Utána már stabilabban védekeztünk , és jobban kontráztunk, ösz­­szeállt, aminek kellett. — Milyen utasítást adott a szünetben? — Hogy jöjjön az a harma­dik gól is ... Dobozy László Keresd a márkajelünket, őket is ez a márka segítette a győzelemhez. Kilárólagos magyarorszó, a nagy !##-t ! Próbáld ki te is, kiváló minőségű spanyol labdarú­­gó forgalmazó: Barcelona " *­gócipők, teremcipők, joggingcipők. Kft. Cím: 1031 Budapest, WH­­E Butragueno Torma u. 1. Telefon: 160-(Real Madrid) 7201. Ugyanitt nagykeres-Permin Cacho kedés és bemutatóterem. TTVTY1 (atléta, olimpiai bajnok) X Xjdj Beguiristain ^ sport ■ÉÉÉÉÉÉÉUlÉiAlÉÍÉjÉÉÉI

Next