Nemzeti Sport, 1993. május (4. évfolyam, 118-146. szám)
1993-05-02 / 118. szám
IV 118. ♦ 1993. május 2. Búcsúzik a brit futball leggazdagabb embere A NAGYFEJBŐL „FŐÁLLÁSÚ” NAGYPAPA LESZ 1965 októberét írtuk... Sir Stanley Rous állt a FIFA élén, csak néhány hónapja ütötte lovaggá a királynő a még aktívan futballozó Stanley Matthewst, s kilenc hónapnyira voltunk attól, hogy Alf Ramsey angol válogatottja megszerezte a Wembleyben a világbajnoki címet. A hónap huszonhetedik napján, a mindössze harmincesztendős Brian Howard Clough aláírta élete első menedzseri szerződését a negyedik liga utolsó előtti helyén álló Hartlepool Uniteddal. Negyven fontot kapott érte hetenként... 1993 májusát írjuk ... Huszonnyolc év alatt sok minden megváltozott. Szinte csak egy nem: Brian Clough még mindig ott ül a kispadon. Immár nem a Hartlepool, hanem — 1975 óta megszakítás nélkül — a Nottingham Forest főnökeként. A kevéssel az ezerszázadik ligamérkőzésén is túl járó „Boss” könnyes búcsúra készül. A Forest nem hoszszabbítja meg a nyáron lejáró szerződését, Cioughie nyugdíjas lesz. Egy igazi, „élő legenda "távozik az egyéniségekben amúgy is egyre szegényebb angol futballból. Hősünk játékosként sem volt kutya, ma már azonban erről kevés szó esik. Nyilván azért, mert menedzserpályájának sikerei túlszárnyalják a futballista korszakét. Ragadjunk ki azért néhány jellemző momentumot ezen időszakból is. Clough — akinek saját bevallása szerint csak kudarcai voltak az iskolában — első munkaadójánál éjszakánként rendszeresen visszacsavarta az órát, hogy tovább aludhasson. Az edzésekre így is odaért... Tizenhét évesen írta alá első profi szerződését a Middlesbrough-val, de kilenc mécsesét a háta mögött megjelentette a helyi lapban (nem sajnált rá ötven fontot...), hogy távozni készül. Jól számított, a klub felemelte a pénzét... Hamarosan csapatkapitány lett, s sikerrel vezetett több, az edző kirúgatását célzó puccsot. Bár többnyire második ligás csapatokban játszott (1961-től például a Sunderlandben), a mai napig ő tartja az angol futball eredményességi átlagcsúcsát. Walter Winterbotton 1960- ban kétszer a válogatottba is meghívta (Clough szerint tehetségéhez mérten ez roppant kevés, ő azóta utálja... — nem az akkori főnököt, hanem a középcsatárokat.. .), de aztán hamar vége lett karrierjének. 1962 karácsonyán a Roker Parkban összeütközött Chris Harkinnal, a Bury kapusával. „Szétment” Clough térde, soha többé nem futballozott ... A Sunderland azonban ott tartotta az edzői karban, a klubnál pallérozódott. Aztán 1967 októberében Clough valamit visszakapott abból, amit hajdanán ő „adott” a Boro menedzsereinek. Nem sokáig szomorkodott, mert azért a Leeds kártalanította. Kapott 135 ezer fontot, meg egy új Mercedest „kárpótlásul”. Brian csak egyet sajnált igazán. Már nem „ült” a dumája, miszerint ő jobb a háború óta kirúgott 500 menedzsernél , mivel őt még nem rúgták ki... A Forestnél persze vigasztalódott, s talált magának néhány új, szajkózni való aranyköpést. Például azt, hogy a szombat estékben a felesége krumplis hallevese a „legjobb” a tévé előtt... Hamar elért annyit, hogy tréfálkozhasson. A Foresttel kétszer egymás után megnyerte a Bajnokcsapatok Európa Kupáját, s ez korábban még egyetlen angol csapatnak sem sikerült. Mindehhez elengedhetetlen volt az angol ligaelsőség 1978-ban. Brian Howard Clough lett az angol futball történelmének második menedzsere, aki két különböző klubbal is bajnoki címet szerzett. A másiknak, vagyis az elődnek a neve már önmagában emeli a cím tekintélyét ... Az „őst” ugyanis Herbert Chapmannek hívták ... 1990 szeptemberében írta alá legutóbbi — sőt a jelek szerint utolsó —, három évre szóló menedzseri szerződését a Nottingham Forest csapatával. Ki tudja, mennyire az ő bűne, de lehet, hogy úgy zárja nottinghami másfél évtizedét, ahogy kezdte: a Forest második vonalbeli csapatnak tudhatja magát... Mindez azonban aligha csökkenti a „Clough-életmű” nagyságát. Mindössze egy tény miatt lehet — van is... — hiányérzete: harminchatszor (nyolcszor játékosként, a többiszer menedzserként) futott neki az FA Kupa elnyerésének. Soha sem sikerült, a döntőig is mindössze egyszer, 1991-ben évtek ért el. Nem lett soha szövetségi kapitány sem, de ez nem érdekli. Ezen hamar túltette magát mind a kétszer. Először 1977-ben merült fel a neve, ám a szövetség Ron Greenwoodot választotta. „Ha engem választottak volna, világbajnokok lennénk újra .. . „szerénykedett”. Könnyen beszélt, mert bizonyítsa be bárki az ellenkezőjét. Hiszen Anglia még csak ki sem jutott a világbajnokságra ... Másodszor 1992 nyarán merült fel a neve, az EB kudarca után. Hiába érveltek azonban mellette nottinghami parlamenti képviselők, Taylort nem menesztették Clough miatt. Legyünk őszinték , kár lett volna. Clough már túl van a zeniten. Két éve megkapta az „Order of the British Empire" kitüntetést, a felesége, Barbara szerint az OBE Brian számára azt jelenti: Old Big Ed. Ha már nem lehet Old Big Head, öreg Nagyfej, ahogy korábban önmagát aposztrofálta. Az öreg Nagyfej barátja a piának — egyes téves hírek szerint ezért is nem hosszabbította meg a szerződését a Forest, s annak ellenére, hogy a brit futball leggazdagabb alkalmazottja, meggyőződéses szocialistának vallja magát. Barátai el is nevezték milliomos szocialistának, sőt Rolls Royce-os kommunistának ... ő azonban nem erre a legbüszkébb. Szíve csücske meszsze van a futballtól. Két éve a zakóján egy színes kokárdát visel, az alábbi felirattal: World’ s Greatest Grandpap. Így fordíthatnánk: a Világ Legjobb Nagypapája... Dénes Tamás eljött a nagy nap, Brian Clough az angol liga legfiatalabb menedzsereként kapott állást Hartlepoolban. Maga mellé vette a tavalyelőtt elhunyt Peter Taylort, akivel aztán együtt dolgozott a Derbynél, a Brightonnál és a Forestnél is, egészen 1982-ig. Clough hűséges típus ... Négy évet maradt a Derbynél, s a Kosokkal megnyerte mind a második, mind az első liga bajnoki címét. Onnan ment Brightonba, ahol annak ellenére, hogy csak a harmadik ligában szerepelt a csapata, rendesen megfizették. Clough akkor már olyan pozícióban volt, hogy diktálhatott. Nyolc hónapig maradt a klubnál, aztán a Don Revie utódát kereső Leeds United 36 000 fontért kiváltotta. A Leeds akkori sztárjátékosai azonban nem csípték az új főnököt. Mindössze negyvennégy nap kellett nekik ahhoz, hogy megfúrják a frissen érkezett gólét. A nagy dumák „Jobb vagyok, mint a liga ötszáz, vagy annál is több menedzsere, akiket mind legalább egyszer kirúgtak már a háború óta. Ha ők ennyit tudtak volna a játékról mint én, sohasem bocsátják el őket.” (1965. október 27., ezen a napon lett a liga legfiatalabb menedzsere, a negyedik liga utolsó előtti helyén álló Hartlepoolnál.) „Ne csodálkozzanak, hogy csak egy harmadik ligás csapatnál ügyködöm. Miért tartanám ezt a klubot kicsinek, amikor én vagyok a liga legjobban fizetett főnöke?” (1973 novembere, amikor a Derbyvel már korábban bajnok Clough a harmadik ligás Brightont választotta.) „Ő nem a fiam, amikor kijelölöm a csapatot pénteken, s nem a fiam szombat délután sem. Ő az én középcsatárom.” (Brian a fiáról, Nigel Cloughről.) „Ez a szó, hogy »hibáztam', hiányzik a szótáramból.” „Nem tisztem, hogy bármit is mondjak, netán bíráljam Paul Gascoigne-t. Tehetséges futballistának tartom. De megkértem a buszsofőrünket, hogy vigyázzon, ha esetleg látja őt szembe jönni az alagútban. Gázzá esetleg képes nekimenni a buszunknak is ... (Az 1991. évi FA Kupa-döntő emlékezetes afférja után, amikor Paul Gascoigne maga idézte elő egy évre nyúló térdsérülését.) Talent Dusebajev, az orosz kézilabdázók tehetséges „talizmánja” A babona a sportban is szerepet játszik. A svédországi férfi kézilabda VB előtt az orosz válogatott tagjai elhatározták, hogy babonásak lesznek, és csapatkapitányuknak a 24 éves Talent Dusebajevet választják. A magyarázat egyszerű: Dusebajev vezetésével Barcelonában a FÁK válogatottja olimpiai aranyérmet nyert, s Talent neve (talentum) tehetséget jelent. Talent az olimpia után idegenlégiósként a spanyol Téka Santanderben jeleskedett, és a VB előtt sem tiltakozott az ellen, hogy ő legyen a válogatott,, talizmánja". Véleménye szerint, mi a csapatkapitány dolga? — kérdezték az újságírók a kitűnő kézilabdázót. — A csapat egyik éljátékosa, semmi több. Bevallom, az ötkarikás játékok előtt véletlenül lettem csapatkapitány. Nehéz időszak volt ez az egykori szovjet kézilabdában, mert a „menők” közül nagyon sokan külföldre szerződtek, és nem óhajtottak a FÁK-válogatottban szerepelni. Az együttesben a fiatalok maradtak, titulusok nélkül, és ráadásul híresek sem voltak. A fiúk választása rám esett, és szerencsét hoztam nekik, valamint magamnak. Olimpiai aranyérmesek lettünk — válaszolta. -- Amikor hazatért, nem érezte, hogy a fiúk egy kicsit irigykednek magára? Hiszen ők otthon maradtak, míg az ön spanyolországi fizetése csillagászati összeg. — Legalábbis az elképzeléseik szerint. A spanyolok, mielőtt hívtak volna, nagyon okosan felmérték az oroszországi helyzetet. Csak a helyszínen tudtam meg, hogy ugyanezért a játékért a Tékában mások kétszer annyit kapnak, mint én. De nincs okom panaszra, mert valójában csak az történt, hogy a klub vezetői rájöttek, a volt szovjet játékosokat most olcsón megvehetik. Ami pedig az irigységet illeti, erről szó sincs. A légkör az orosz válogatottban változatlanul baráti, s minden társam lelkiismeretesen készül. Ugyanis tudják, ha rendszeresen győznek, akkor előnyös szerződéseket kaphatnak. S hogy győznek, ahhoz nem fér kétség. Kézilabdasportunk presztízse továbbra is igen nagy, hiszen Stockholmban világbajnokságot nyertünk. " A spanyoloktól az olimpia után kapott ajánlatot, mert az ötkarikás játékokon nemcsak aranyérmet nyert, hanem a legtechnikásabb játékosnak választották. — Ez tévedés, mert a szerződést még a játékok előtt írtam alá. A titulussal nem értek egyet, mert akadnak nálam jobbak, például Gopin, Lavrov, vagy a lengyel Wenta. Az orosz csapatban alacsonynak számít a kétméteresek között. — Jómagam csak száznyolcvanhárom centi magas vagyok, de az irányítók általában nem magasak. + Akkor mivel hívja fel magára a figyelmet? — Elsősorban a külsőmmel, mert sokan csodálkoznak azon, hogy kézilabdázhat egy kirgiz. Komolyra fordítva a szót, észre kell venni: nagyon igyekvő vagyok, s imádok kézilabdázni. A spanyolok erre figyeltek fel. + S hogyhogy egy kirgiz Oroszország színeiben játszik? — Számomra nincs különbség Kirgízia és Oroszország között. Emiatt nem furdal a lelkiismeret. + Ráadásul a felesége orosz... — Boldog vagyok Olgával, ő Siskina néven vált ismertté a kézilabdában. Tagja volt a világbajnok csapatnak. Két éve vettem feleségül, s hálás vagyok a Mindenhatónak a boldogságunkért. A feleségem a világ legjobb uszonya, aki tavaly decemberben fiúval örvendeztetett meg. El sem tudják képzelni, milyen nehéz volt nevet választani a kicsinek. Spanyol barátaim úgy gondolták, ha már Hispániában született, spanyol nevet kapjon. Szüleim követelték, hogy kirgiz neve legyen, Olga szülei pedig oroszt akartak. Hogy senkit meg ne sértsünk, kompromisszumos megoldáshoz folyamodtunk: Aleksz lett. Ha már a nevekről beszélünk, honnan van az ön keresztneve? — Ha egyszerűen kell válaszolnom, azt mondhatom, a szüleim adták a Talent nevet. Hogy miért? ők sem tudták megmagyarázni. + A talentuma kiteljesedett? — Erről másoknak kell véleményt mondani. Úgy gondolom, hogy még sok mindent elérhetek. + Kézilabdázóként? — Még nyolc évig szeretnék játszani, aztán megpróbálok edzőként érvényesülni. Spanyolországban gyakran látogatom a Téka gyermekcsapatainak az edzéseit, s néha próbálok tanácsokat adni. Ez a munka kedvemre való. + Annyi a szabadideje, hogy mások edzéseit látogatja? — Spanyolországban a kézilabda nagyon népszerű. A kétszázötvenezer lakosú Santanderben, ahol lakom, imádják a Téka játékosait, az újságok nagy terjedelemben, kiemelten foglalkoznak a sportággal. Mindenki arról álmodik, hogy a Téka bajnok lesz. És úgy tűnik, NEMZETI SPORT 21 Névjegy Brian Howard Clough 1935. március 21-én született Middlesbrough-ban. Profi pályafutásának csapatai: Middlesbrough (1952 —1961), Sunderland (1961— 62). 274 ligamérkőzésen 251 gólt szerzett. Kétszeres angol válogatott (1960). Menedzseri karrierje: Hartlepool United (1965. október 27.—1967. május), Derby County (1967 május —1973 október), Brighton and Hove Albion (1973 november—1974 július), Leeds United (1974 július —1974 augusztus), Nottingham Forest (1975 január—). A második liga bajnoka (1969), angol bajnok (1972, 1978), Liga Kupa-győztes (1978, 1979,1989, 1990), BEK-győztes (1979, 1980), Szuper Kupa-győztes (1980), Angol-skót Kupagyőztes (1977), Simon Kupa-győztes (1989), ZDS Kupa-győztes (1992). Az Év menedzsere Angliában (1978), tiszteletbeli „Master of Arts” fokozat (nottinghami egyetem, 1990), OBE kitüntetés (1991 június). o t ez nem csak álom. Furcsán viselkednek a spanyol szurkolók, ha nyer a csapat, azt mondják: „Győztünk". Ha veszít: „Az idegenlégiósok miatt kikaptunk.” A műsor nem túl zsúfolt, bőven van időm sétálni az erdőben vagy a tengerparton. De meg kell mondanom, ha Oroszországban annyit fizetnének, mint Spanyolországban, akkor sehova nem mennék, otthon kézilabdáznék. (niszkács) !