Nemzeti Sport, 1993. június (4. évfolyam, 147-176. szám)

1993-06-15 / 161. szám

1­993. június 15. mm/jti képes sport H­ARAPOFOGOBAJSi a Kamuti fivér / A Kamuti fivérek­­/ egy családra 1 mennyiség/ tekintetében világviszon­ylatban abszolút versenyképesek a víváspartban. A két olimpiai ezüstnél és az egy világba­jnoiki aranynál, valamint a tíz VIS-második helynél _ kevés família mutat fel többet. Az is rendkívüli, hogy ketten együtt nem kevesebb, öt tisztséget töltenek be a nemzetközi a hazai vívószövetségben. Arról is híresek,­­ hogy kapcsolatuk felhőtlen, igazán jól megértik egymást. Soha ellen fordultak... Aki a szikét is pengén forgatja CSATA­­ TOKKEL. Folyt már testvérháború koro­náért, ha­talomért, pénzért, dicsőségért, de a történelem még nem szolgáltatott példát arra, hogy két fivér két újságíró miatt fogjon tőrt egymásra. Jánossal együtt ugyanis azt találtuk ki, hogy valamilyen gyermekkori sére­lemért most elégtételt vehet egymáson Kamuti Jenő és Ka­muti László. Csakhogy kide­rült: a két testvér soha sem­min nem veszett össze. Amikor Jenő már vívott, Laci békésen hordta helyette is a szenet a pincéből a harmadik emeletre; amikor egy szelet torta volt, igazságosan meg­felezték, amikor egyikük jobb eredményt ért el a sportban, mint a másik, nem irigy­kedtek, nem féltékenykedtek egymásra. Mint ahogy most is felhőtlen a kapcsolatuk. Jánossal azonban nem en­gedtünk az elgondolásunkból, így Laci és Jenő plasztront húzott, s olyan előadást tartott, amely „a világtörténelem leg­békésebb testvérpárbaja" cím­mel kerülhetne az annalesekbe. Már a nyitány sem idézte a párbajnál megszokott fel­bőszült hangulatot. - Fiúk! - fordult felénk Laci. - Mi lenne, ha csak lefotózná­tok és a csörtéről megfeled­keznénk. Aki ismer, úgysem hiszi el, hogy leálltam asszózni. - Félreismertek, Laci! Itt most vívni fogsz! A főorvos úr már felkészült, úgyhogy nem is tartóztatunk tovább... Jenő, hogy bizonyítsa fel­­készültségét, azonnal támadást indított, szúrt és talált. - Még nem is hangzott el a vezényszó! - méltatlankodott Laci. - Jenő, tedd a szívedre a kezed! Te mint az UNESCO fair play díjasa, erre az akcióra biztos nem adnál külön emlék­érmet. - Fair play díjat nem, de a szépségdíjon gondolkoznék. - Inkább gondolkozz azon, hogy hány percet vívjunk - kapcsolódott be László. - Flogyhogy hányat! Há­romszor hárma­t. - Na ne viccelj velem, Jenő! Ne most akard kipróbálni a ter­vezett új vívóidőt. - Meg kell, hogy védjük Jenőt, a Nemzetközi Vívó Szö­vetség főtitkárának igenis tud­nia kell, hogy jó-e az új szabály vagy sem. De ha gondolod, szavazzunk. - Eltekintek tőle... Bőven elég, ha ezt a csörtét elvesztem. Laci valamit tudhatott, mert ökölvívónyelven szólva, tech­nikai k.o.-val vereséget szen­vedett. Két és fél percig állta a sarat, elmozgott, védett, szúrt, igaz, érvényes találatot nem ért el. Hlarminc másodperccel az első harmad vége előtt azon­ban lekapta a sisakját, s arra kérte bátyját, gyorsan kerítsen neki oxigénsátrat a MÁV Kór­házban, mert pillanatnyilag nem kap levegőt. Nekünk csak annyi dolgunk maradt, hogy az egyetlen állva maradt ver­senyzőt, Jenőt kihirdessük győztesnek. CSATA - SZIKÉVEL. Ha valaki azt hiszi, hogy az orvosi pálya és a nemzetközi vívószövetség vezetői tisztsége fényévnyire van egymástól, annak ajánljuk figyelmébe az alábbi három történetet. 1. Közel tíz évvel ezelőtt tör­tént a vívósport egyik legtra­gikusabb balesete. Világbajnoki mérkőzésen a német Behr pen­géje eltörött, s a fegyver csonkja a szovjet Szmirnov bal szemébe fúródott. Miután Kamuti Jenő a leggyakorlottabb sebész a világ­­eseményeken, mindig ő az első, aki a beteg mellett terem, így volt ez Szmirnov esetében is. A szovjet fiú a tőrtől súlyos agysérüléseket szenvedett, s már a klinikai halál állapotában volt, amikor Kamuti Jenő mesterséges lélegeztetéssel még visszahozta az élők sorába. - Életemben akkor adtam először szájon át mesterséges lélegeztetést, de, sajnos, ez sem segített. Szmirnov néhány nap­pal később a kórházban meg­halt. 2. Egy kisebb jelentőségű versenyen a francia Constence hasonló balesetet szenvedett, mint Szmirnov. A törött penge neki a hasfalát szúrta át, átsza­kítva a húgyhólyagot is. A jelen lévő ügyeletes doktor a látványtól megdöbbenve majd­hogynem orvosért kiáltott. Szerencsére a helyszínen volt Jenő, az ő gyors közbeavatko­zása révén a vívó rögtön szak­szerű elsősegélyt kapott, majd rohamkocsival azonnal kőház­ba szállították, s műtőasztalra fektették. - Segédkeztem az operáci­ónál is. Minden olyan remekül sikerült, hogy Constence egy év múlva már ismét a francia válogatottat erősítette. 3. Egy évtizede Budapesten rendezték az ifjúsági vívó­világbajnokságot, amelyen jelen volt Edgar Mercier, a nemzetközi szövetség akkori elnöke is. A nyolcvanéves sportvezető remekül érezte magát a banketten, hosszan táncolt is, ám aznap éjjel rosszul lett, infarktust kapott. A szívgörcs mellett egyéb egészségügyi problémák is jelentkeztek, s a villámgyor­san összehívott orvosi kon­zílium úgy döntött: nem szabad megoperálni Mer­­cier-t, mert diplomáciai bo­nyodalom támadhatna abból, ha az ismert sportvezetővel magyar műtőasztalon történ­ne valami baj... Kamuti Jenő nem nyugodott bele a hatá­rozatba, két fiatal orvost maga mellé vett, s titokban megoperálta barátját, aki ennek köszönheti az életét. - Kockázatos operáció volt, de a sportból a vagányságot is magammal hoztam. Azóta akárhányszor Franciaországba megyek, Mercier az első, aki fogad a repülőtéren. CSATA­­ A VILÁGGAL. Sokszor értékeljük diplo­matikusnak azokat a nyi­latkozatokat, amelyekben az interjúalany szinte semmit nem mond. Kamuti Jenő azért (is) kiemelkedő sportvezető, mert mindig határozott, markáns véleménye van, s közben mégis diplomatikus. Akkor lássuk, milyennek ítéli a magyar csapat esélyeit a július elején kezdődő esseni világbajnokságon! - A Szovjetunió szétesésével a magyar csapatnak új ellen­felei támadtak. Nekünk köte­lességünk ezeket a csapatokat külön-külön legyőzni. Azt hi­szem, a „négy nagy", a francia, a német, az olasz és a magyar csapat után nagy űr következik majd. Aztán jön a közép­mezőny, majd még egy szünet, s a többiek. A magyarok ott lesznek a közvetlen élmezőny­ben. Én meg remélem, ezúttal tényleg csak vezetőként kell tevékenykednem... Kamuti Jenő a Legnagyobbak - Kárpáti Rudolf (középen) és Kovács Pál társaságában Aki soha nem lopom az albumokat - Most, hogy éppen túljutott élete egyik legkönnyebb asz­­szóján, maradjunk továbbra is a legeknél... - Maradjunk, bár én ál­talában éppen a szélsőségektől szoktam tartózkodni... - Erre mondják: „A kivétel erősíti a szabályt." - Ami a kivételeket illeti, azokban Jenő a jobb. Szinte fel­borul a lelki egyensúlya, ha nem műthet eleget. - Mennyi időn át vívtak egy csapatban? - Jó másfél évtizedet. - Ezalatt nyertek négy világ­bajnoki ezüstöt. Melyik volt a legked­vesebb ? - Még hatvanegyben, Tori­­nóból hoztuk az elsőt. Az azért kedves. Rá kilenc évre, Anka­rából az utolsót. Azt azért sze­retem. De emlékezetes a hat­vankettes, Buenos Aires-i is, Gyuriczával, Sákoviccsal, Pa­­cséry Kazival és a drága Szabó Putyival. Hatvanhatban, Moszkvában sem az arany si­került... - Ennyi idő alatt kik ellen vívta a legnehezebb csörtéket? - Ha a külföldieket nézem, Magnan és Zsdanovics neve jut elsőként az eszembe. No és Szvesnyikové, aki jelenleg éppen nálunk edző. - Melyik akcióval - hogy családi szakszóval éljek - operált a legszívesebben? - A kizáró szúrásokkal. Bár ez elég sokat változik egy vívó életében. Mondjuk, elterjed rólam, hogy rosszul védem a vállszúrásokat. Érthetően min­denki ezzel próbálkozik elle­nem. Erre egy év múlva a sok gyakorlástól éppen ez lehet majd a legerősebb védésem... - A felsoroltak mellett négyszer nyert egyéni magyar bajnokságot, nyolcszor csapa­tot. Melyiket tartja a legna­gyobb sikerének? - Talán furcsán hangzik, de tényleg igaz: engem soha nem az érdekel, mi történt tegnap. Hanem, mit csinálok holnap! Soha egyetlen tablót, albumot sem nézek meg. Mindig a kö­vetkező feladat érdekel. - És most éppen mi a leg­újabb teendője? - Végzem a szövetségben a munkámat. És vezetem a BVSC vívószakosztályát. - Ezek során mi okozza a legnagyobb gondot? - Az ország gazdasági hely­zete mindenki előtt tiszta... Személy szerint az bánt a leg­jobban, ha látom, hogy valaki nem tudja pontosan elhelyezni magát a társadalomban, ha folyamatosan úgy érzi, alul­értékelt személyiség. - És mi a legnagyobb kíván­sága? - Hogy ne kelljen a reneivel ezt az asszót folytatnom. Vagy ha mégis, legyünk újra hu­szonöt évvel fiatalabbak. 13

Next