Nemzeti Sport, 1993. június (4. évfolyam, 147-176. szám)
1993-06-29 / 175. szám
1993. június 29. MÉH KÉPES SPORT — 7 A. Parmalat telitalálata A leggazdagabb brazil klub Ha létezhet cégeknek sikertörténete a mai labdarúgásban a szponzorálás világában, akkor a Parmalat idei története feltétlenül az élre kívánkozik. Az itáliai, tejtermékeket gyártó és forgalmazó cég - jelen vannak Magyarországon is, a Parmalat-Fejértejben - csodálatos érzékkel választja ki, kikbe, mely klubokba érdemes a pénzét fektetni. A Parmával 1990-ben lépett „frigyre” (a Real Madridot feledve...) a cég, s az utóbbi három esztendőben a sárga-kékek - nyilván a Parmalat pénzügyi injekciójának is köszönhetően - Európa élklubjai közé emelkedtek. A Parma tavasszal jutott fel a csúcsra: az RFC Antwerp ellen megnyerte a Kupagyőztesek Európa Kupáját. A Parmalat sikertörténete azonban ezzel még nem ért véget. A cég ugyanis még egy jeles futballklubot támogat: a brazil Palmeirast. Nem véletlenül Sao Paulo állam zöldjeit. A klubot ugyanis olasz bevándorlók alapították 1914. augusztus 26-án, Palestra Itália néven. (Az egyesület harmincezres stadionja ma is ezt a nevet viseli.) Csak a második világháború alatt, az olasz fasizmus elleni tiltakozásul változtatta meg Sociedade Esportiva Palmeirasra nevét a klub. Az itáliai gyökerek azonban megmaradtak, a Parmalat 1992-ben éppen ezt az alakulatot nézte ki magának, s kezdte támogatni. Három esztendőre kötöttek kontraktust, két millió amerikai dollár értékben, így a Palmeiras lett az első brazil egyesület, amelyet szponzor „tart el”. (A cég egyébként nem csak a futballistákat segíti, hanem a vízi- és a kosárlabda-szakosztályt is.) Jose Carlos Brúno, a Parmalat brazíliai vezérképviselője, a Palmeiras sportigazgatója szerint a futballisták még csak most lendülnek bele, a csúcs még odébb van. Pedig az eredmények máris tiszteletet parancsolóak. Az 1992-es pénzügyi tranzakció óta előbb a Sao Paulo FC, vagyis a szubkontinens legjobb csapata ellen elbukott a gárda az állami bajnokság (Paulista) döntőjében, majd 1993-ban már győzött. A fináléban összesen kétszázezer ember látta a Morumbi Stadionban a Corinthians elleni, két mérkőzéses döntőt. A Palmeiras tizenhét esztendő, 1976 után nyert újra bajnokságot Sao Paulo államban. (Az ínyencek kedvéért: bár korábban is szerepelt néhány csodás futballista, mint Altafini Mazzola, Djalma Santos, Julinho vagy Vavá a csapatban, a hetvenes évek első felében, a nagy sikerek idején e klub tagja volt Leao, Luis Perreira, Ronaldo és Leivinha is.) A mai gárda tudásban még nem közelíti meg az említett szupersztárokat, de az tény: a pénz a leggazdagabb brazil klubba vonzott még néhány korábban külhonban próbálkozó klasszist is, így 1992 tavaszán az Atalantából tért vissza Evair, majd az ősszel a Fiorentinától Mazinho, az Albacetetől pedig az egykori sao Paulós hátvéd, a válogatott Antonio Carlos. Közben még érkezett Zinho, a pénzügyi krízis bántotta Flamengóból, s az ugyancsak válogatott Roberto Carlos az Uniao Sao Joaóból. így tudta a klub „kompenzálni” olyan játékosok eladását mint Luis Flenrique (AS Monaco), Edu Marangon (Santos, majd immár Japán), vagy az ugyancsak az Atalantánál próbálkozott Careca Bianchezi. A megerősödött Palmeiras hat játékost (Antonio és Roberto Carlos, Cesar Sampaio, Edmundo, Edilson és Zinho) adott a gyakorlatilag csak az otthon játszókra épített copa américás brazil válogatottba, s ott lett volna a helye Evairnak is. A Palmeiras újra nagy napjait éli. Köszöni is szépen a Parmalatnak... Dénes Tamás Gólöröm a kilencvenes évek elejéről, Palmeiras módra. A csokifiúk igazolták: a Parmalat Dél-Amerikában is jó helyre fektette be a pénzét. Emlékkép ínyenceknek: a Palmeiras 1974-es csapata. Állnak: Jair Goncalves, Leao, Luis Perreira, Alfredo, Dudu, Zeca. Elől: Edu, Leivinha, Ronaldo, Ademir da Guia, Nei. SPORT-JÖ^ Afrika-bajnokság, Durban. Férfiak. 200 m: 1. Rossouw (dél-afrikai) 20.65, 2. Kayode (nigériai) 20.79, 3. Boateng (ghanai) 21.01. 800 m: 1. Kibet (kenyai) 1:45.43, 2.Rutto (kenyai) 1:45.99, 3. Hatungihana (burundi) 1:46.42. 5000 m: 1.Chemoiywo (kenyai) 13:09.68, 2. Selassie (etióp) 13:10:41, 3. Bikila (etióp) 13:12.53. 400 m gát: 1. Keter (kenyai) 49.38, 2. Vorster (délafrikai) 49.59, 3. Mbaye (szenegáli) 50.22. 20 km gyaloglás: 1. Demisse (etióp) 1:28:56 2. Britz (dél-afrikai) 1:29:28 3. Blignaut (dél-afrikai) 1:30:55. Távol: 1.Eregbu (nigériai) 832 (Afrika-csúcs), 2. Aladefa (nigériai) 805, 3. Sabulei (kenyai) 799. Rúd: 1. Brits (délafrikai) 540. 4 x400 m váltó: 1. Kenya 3:03.10, 2. Nigéria 3:06.03, 3. Szenegál 3:06.38. Kalapács: 1. Toumi (algériai) 69.82, 2.Haouam (algériai) 63.76, 3. Koen (dél-afrikai) 60.46. Nők. 200 m: 1. Onyali (nigériai) 22.71, 2. Steyn (dél-afrikai) 23.22, 3. de Klerk (dél-afrikai) 23.29. 800 m: 1. Mutola (mozambiki) 1:56.36, 2. Wamuyu (kenyai) 2:01.24, 3. Wicksell (dél-afrikai) 2:03.75. 3000 m: 1. Griffiths (dél-afrikai) 9:13.92, 2. Denboba (etióp) 9:14.48, 3. Chepngeno (kenyai) 9:14.49. 4x400 váltó: 1. Nigéria 3:33.21,2. Dél-afrikai Köztársaság 3:37.24, 3. Ghána 3:39.66. 400 m gát: 1. Akinremi (nigériai) 57.59, 2. Uys (dél-afrikai) 57.60, 3. Swanepoel (dél-afrikai) 58.23. Magas: 1. Weavers (délafrikai) 190, 2. Nda (elefántcsontparti) 186, 3. de Plessis (dél-afrikai) 180. Gerely: 1. Roux (dél-afrikai) 48.24, 2. Dwinger (dél-afrikai) 47.60, 3. Bradbury (dél-afrikai) 43.92. W imbledon 903 Boris Becker nem babonás Boris Becker, a korábbi háromszoros wimbledoni bajnok a jelek szerint egyáltalán nem babonás. A második hét első napján a változatlanul ragyogó napfényes időben éppen a tizenharmadik ász, azaz foghatatlan adogatásával fejezte be a Leconte ellen 159 perces mérkőzését az All England Club centre courtjén. A német teniszező bámulatosan jól kezdett. Már az első gémben remekelt, 0-ra nyerte el Leconte adogatását, kiválóan helyezte el a labdákat a szervái után azonnal a hálóhoz futó francia mellett. Henri Leconte bár jelentős lélektani hátrányba került, mégis nehezen adta meg magát. Ezúttal is bizonyította jó formáját. A múlt héten füvespályás versenyt nyert Hallében, a ,,kis Wimbledonban" és ezzel már a sorsolási tábla elkészülte után a 141. helyről a 75.-re lépett előre. Beckerrel azonban nem bírt. Boris csak egyszer ingott meg. Az első játszma megnyerése után a másodikban három játszmalabdához jutott, amelyet azonban két kettőshibával (!!) előbb elszalasztott és csak nehezen nyerte ezt a második szettet. A pillanatnyi kihagyása a harmadikban is éreztette hatását, de a negyedikben Boris ismét a régi volt, s az említett tizenharmadik ász adogatásával fejezte be a mérkőzést. A díszpálya közönsége felállva ünnepelte a két teniszezőt. A mókamester Leconte még csókokat is dobált lelkes szurkolói felé, azaz szépen, vidáman búcsúzott. Boris pedig honfitársa, Michael Stich ellen folytatja. Tehát máris ismétlődik a két évvel ezelőtti döntő. A női egyes első nyolcaddöntői - ha például Capriati a vártnál jóval nehezebben is győzött, de azért - papírforma eredményekkel végződtek... Angol nyílt nemzetközi teniszbajnokság, Wimbledon (a pénzdíj: 8,9 millió dollár). Férfi egyes, nyolcaddöntő (a győztesek a legjobb nyolc közé jutottak): Becker (német - 4. kiemelt) - Leconte (francia) 6:4, 6:4, 3:6, 6:3, Stich (német - 6.) - Korda (cseh - 11.) 7:6, 6:4, 7:6. Női egyes, nyolcaddöntő: Graf (német - 1.) - McGrath (amerikai) 6:1, 6:4, Capriati (amerikai - 7.) - Raymond (amerikai) 4:6, 6:3, 8:6, Martinez (spanyol - 6.) - Basuki (indonéz) 3:6, 6:2, 6:2, Zvereva (belarusz) - Garrison (amerikai) 7:6, 6:2, Sabatini (argentin - 4.) - Huber (német -9.) 7:6, 6:0. Férfi páros, 3. forduló: Woodbridge, Woodforde (ausztrál - 1.) - Davids, Norval (holland, dél-afrikai) 2:6, 6:3, 6:4, 6:2. Női páros, 3. forduló: McNeil, Stubbs (amerikai, ausztrál - 4.) - Lake, Wood (brit) 7:5, 7:6, Hetherington, Rinaldi (kanadai, amerikai - 8.) - McQuillan, Porwik (ausztrál, német) 6:1, 6:3. (A mérkőzések lapzártakor még javában folytak) V. D. „Visszaeső” a gyanúba került OM ? Már szabadlábon védekezhet Christophe Róbert, az OM -Valenciennes vesztegetési ügy kulcsfigurája. Bernard Beffy bíró hozzájárult, hogy a másodosztályba kiesett csapat játékosa 50 ezer frank óvadék ellenében otthonából követhesse az eseményeket. Nem így Jean-Jacques Eydelie, akit az őrizetbevétel negyvennyolc órája után vasárnap délután áriszomba dugtak. Erre jegyezte meg felháborodva Tapie: - Azért érdekes, hogy Róbert, aki mindent bevallott, szabad, Eydelie pedig - akire még semmit sem tudtak rábizonyítani - börtönbe került. Az OM neve egyébként nem először bukkant fel „lesgyanús” helyzetben, a Valenciennes-ben történteket két másik eset is megelőzte. 1989 májusában, amikor a PSG veszélyeztette a Marseille bajnoki címét, a párizsiak edzője, Tomiszlav Ivics és játékmestere, Szafet Szuszics szerződési ajánlatot kapott Tapie-tól. 1989. októberében Bez jelentette fel Vercruysse-t, aki állítólag bundaajánlatot tett a Bordeaux védőjének, Sénacnak. 1990. március 24.: aarest-OM mérkőzés előtt a breton klub elnöke bejelenti: Tapie nagyobb összeget ajánlott fel a paraguayi Cabanasnak, ha az a mérkőzés elején megsérül. 1990. április 25. : A St. Etienne-OM derbit megelőzően Fournier-t „kérik fel” Tapie-ék a gyengébb játékra. Két hónapra rá Fournier már Marseille-ben rúgta a labdát... 1990. május 15.: A Caen kapusát, Montanier-t keresik meg, pénzt ajánlva a gyengébb védésért. 1990. november 6.: A Lech Poznan vezetői feljelentést tesznek, mert szerintük játékosaik narancsléjébe valaki nyugtatót csempészett (6-1 -re vesztettek a poznaniak, miután Lengyelországban 3-2-re nyertek). 1991. december 15.. egy OM-Rennes találkozó után a vendégklub vezetői szintén a narancslére hivatkoztak. Két játékosukat, Baltazárt és Rousseau-t vélték áldozatnak. Mindez nem vet jó fényt az OM-re, és Tapie-ra. Főleg azután, hogy az exminiszter felkereste az ügy vizsgálóbíróját, Montgolfier urat, s megpróbálta rávenni: tegyék át a vizsgálatot Párizsba. A Liga elnöke, Le Graet úr egyelőre nyugtatni próbálja a kedélyeket: - Mi kértük a nyomozást, ugyanis tiszta vizet akarunk önteni a pohárba. Nem szabad azonban, hogy átessünk a ló túlsó oldalára. Az OM egyelőre még bajnok és az első osztályban indul, a Valenciennes pedig másodosztályú. Imre Mátyás 28. férfi kit síi i* Iff b dai EB „Jugoszláv” randevú a nyolc között Bevallom őszintén, csodálom és szeretem a horvátok játékát. Nem ezen az EB-n jöttem rá persze minderre, az elmúlt évek klub- és válogatott sikerei bőven adtak alkalmat a siker anatómiájának tanulmányozására. Sajnos legutóbbi rácsodálkozásom apropója meglehetősen szomorú, ám Drazsen Petrovics tragédiája sem veti vissza a horvátokat, bár szemmel láthatóan Novosel atyamester fiai ezúttal nem tudnak úgy örülni, mint rég, egy-egy szép körömpassz vagy látványos zsákolás után. Az ereje teljében távozott zseni emléke tán még mindig a téboly határára löki a társak elméjét, így a horvátok csak játsszák a végtelenségig letisztult, szakmai előadásba kívánkozó - persze európai, s nem NBA-mércével mért - totális kosárlabdát, s sorra verik az ellenfeleket. Vegyük ehhez még a tékozló fiú, a “Balkezes Bombázó”, azaz Tóni Kukocs, tessék-lássék igazolt hiányzását, s nem nehéz belátni: kimeríthetetlen tárháza a tehetségeknek és a kész, remek játékosoknak is a horvát kosárlabdázás. Vajon ki lesz az, aki megállíthatja őket? Hétfőn, az utolsó középdöntőbeli csoportmeccsen természetesen az észteknek sem sikerült ez a bravúr, bár a baltiak tisztességgel küzdöttek a palánk alatti csatában, de ott és a mezőnyben sem volt esélyük. Ebben a csoportban egyébként napnál világosabb volt már vasárnap is, hogy a horvát-francia-észt hármas biztos továbbjutó, az egyetlen még kiadó hely sorsáról a lapunk zárta után befejeződött német-török mérkőzés döntött. A másik ágon vasárnap este még akadt egy meglepetés: az előző számunkban egekig magasztalt hellén társaság bukott egy veretéset az oroszokkal szemben. Ez csak annyit változtatott a helyzeten, hogy így biztos lett - a hétfő esti spanyol-görög meccstől függetlenül - a hispánok csoportelsősége, s ezzel természetesen továbbjutása, s persze Jamakiszékhelyét sem fenyegeti veszély, no meg a középdöntőbe kerültek a jól hajrázó oroszok is - függetlenül a hétfő esti, olaszok elleni meccsüktől. Ez utóbbi duellum csupán az itáliaiak számára volt létkérdés, el is buktak csúfosan az azzurrik. Valami kegyetlen nagy zakót szabtak rájuk az oroszok, s ez pedig meghozta a bosnyákok számára a továbbjutást, így ínyenceknek való csemege következik csütörtökön a horvát-bosnyák meccs „képében”. Az egykoron közös világverő csapatban vállvetve küzdők most egymás ellen rugaszkodnak. Csak a politika maradjon ki az egészből... Ezek után ízelítőül álljon itt, miként is nézhet ki a legjobb nyolc között a párosítás csütörtökön az elődöntőbe jutásért. (Vastag betűvel a biztos középdöntősök). A párosítás: spanyol-német-török, horvát-bosnyák, francia-görögorosz, görög-orosz-észt. S ne feledjük, két pihenőnap után csütörtöktől egyenes kieséssel folynak tovább a küzdelmek. F-csoport (Berlin): Horvátország-Észtország 98-80 (49-41), Franciaország-Belgium 83-65 (45-37) E-csoport (Karlsruhe): Oroszország-Görögország 84-67 (42- 38).(Vasárnapi eredmény). Ld: Bazarevics (36), Babkov (21), Mihajlov (10), ill. Galakterosz (17), Jannakisz (14), Fasszulasz (13). Az állás a hétfői befejező fordulót megelőzően a következő volt: 1. Spanyolország 8 pont, 2. Oroszország 7, 3. Görögország 7, 4. Olaszország 5, 5. Lettország 5, 6. Bosznia-Hercegovina 4. A csoport hétfői eredményei: Bosznia- Hercegovina-Lettország 102-97 (47-48), Oroszország-Olaszország 95-69, S.l.