Nemzeti Sport, 1993. július (4. évfolyam, 177-207. szám)

1993-07-01 / 177. szám

* 1 Az Újpest túlélte a purgatóriumot FC Hatvan-Újpesti TE 1-2 (0-0) Hatvan, 8000 néző. Vezette: Varga S. (Varga L., Szabó J.) HATVAN: Nagy - Károly - Nyikos, Krasnyánszki, Szabados - Baranyi, Tuffel, Gephard, Mogyorós - Bíró, Mózner. Edző: Tóth Dénes. UTE: Borsos - Aczél - Molnár, Szlezák - Tomka, Miovecz, Véber, Cantona, Kecskés - Belvon, Tiefenbach. Edző: Garami József. CSERE: Miovecz helyett Füzesi a szünetben, Baranyi helyett Martinenko a 64., Mogyorós helyett Kelemen a 76., Tiefenbach helyett Szőnyi a 91. percben. GÓLSZERZŐ: Véber az 53., Mózner a 78., Tiefenbach a 90. per­cben. SÁRGA LAP: Véber (kezezésért) a 25., Tomka (Bíró lerán­tásáért) a 29., Tiefenbach (szövegelésért) a 75. percben. SZÖGLETARÁNY: 3:4 (2:3) 8. perc: Nyikos átkígyózott az egész UTE-védelmen, de Borsos az ötös vonalán merész vetődéssel leszedte a hatvani védő lábáról a labdát. 9. perc: Mózner végzett el szögletrúgást a jobb oldalról. Nagy erővel lőtte középre a labdát, amely az UTE ötösén belül pattogott, végül ha ne­hezen is, de Aczél kirúgta a labdát a mezőnybe. 20. perc: Majdnem vezetést szerzett a hatvani együttes. Mózner cselezgetett a jobb ol­dalon, majd középre emelt, Borsos alászaladt a labdának, amely éppen az ott álldogáló Tomka lábára pattant, ahon­nét életveszélyesen tartott a gólvonal mögé, ám Borsos nagy bravúrral megfogta a labdát. 43. perc: Villámgyors hat­vani akció végén Bíró előtt volt a lehetőség a gólszerzésre, ám addig húzogatott az UTE 16- osánál, mígnem Molnár köz­belépett. 47. perc: Bíró kitűnő átadását Mogyorós kapta, aki betört a 16-oson belülre, de Borsos újabb merész vetődéssel meg­szerezte a labdát. 51. perc: Borsos és a sze­rencse mentette meg a góltól az UTE együttesét. Baranyi egy ügyes kötényt osztott ki Szle­­záknak, majd középre gurított, Mózner érkezett, 16 m-ről lőtt, Borsos lábbal védett, a vissza­pattanó labdát Baranyi újból kapura szúrta és Borsos ismét lábbal hárított. 53. perc: Megszerezte a vezetést az UTE! Kecskés hozta fel a labdát, majd Tiefenbach kapta, aki észrevette, hogy Véber a 16-os bal sarkánál telje­sen üresen áll, hozzá passzolt, és az újpesti karmester 16 m­­ről mesterien csavarta a labdát a bal felső sarokba úgy, hogy az a kapufát is érintette. * 0-1 67. perc: Mózner ügyes cse­lekkel ment el a jobb oldalon, beadott, és Martinenko elől Molnár az utolsó pillanatban fejelte szögletre a labdát, három méterre a kaputól. Igaz, Varga játékvezető közben szabálytalanságot látott, de csak ő tudta, hogy miért... 69. perc: Könnyedén növel­hette volna előnyét az UTE, amikor Cantona parádés áta­dását Belvon teljesen egyedül kapta, szemben Nagy kapujá­val, de az újpesti csatár 14 m­­ről a kivetődő kapusba lőtt. 78. perc: Egyenlített a hat­vani együttes! Tuffel hozta fel a labdát, akit Aczél és Füzesi közös erővel felrúgott. A 17 m­­es szabadrúgáshoz letett labda mögé Mózner állt és elegánsan a bal alsó sarokba nyesett. 1-1 84. perc: Újabb nagy lehe­tőséget hagyott ki a natvani együttes. Bíró cselezgetett a bal oldalon, majd középre emelt, Martinenko 14 m-re a kaputól levette a labdát, kicsit kivárt, így lövésébe Füzesi önfelál­­dozóan belevetődött. 90. perc: Ebben a pillanatban véglegesen eldőlt, hogy to­vábbra is az UTE marad a leg­magasabb osztályban. Gyors vendégakció végén Belvon sa­rokkal Tiefenbach elé adott, és a csatár 8 m-ről, higgadtan lőtt a bal alsó sarokba. 1-2 Igazi futballünnep volt Hat­vanban, óriásira nőtt a forga­lom a városban, s a parkolók már a találkozó előtt egy órá­val megteltek. A szorgos hat­vaniak pótlelátót is építettek, így rekordközönség szem­lélhette a kezdést. Az Újpest az első játékrészben többet nyújtott, mint a Megyeri úton, óriási előnyt jelentett a liláknak, hogy Aczél ismét elfoglalta helyét a védelem tengelyében, s ez a tény maga­biztossá tette kapustól védőig valamennyi társat. A hatvaniak kezdeményeztek többet, de ők is nagyon vigyáztak arra, nehogy gólt kapjanak. Érdekes volt az első játékrész is, a nagy meleg ellenére dicséretesen küzdött mindkét együttes. Fordulás után a hazaiak próbál­koztak, két esetben is a ven­dégkapus óriási bravúrjára volt szükség, s mint ilyenkor lenni szokott, jött a vendéggól. Ki­hagytak a hazai védők, így szü­letett meg a vezetés. Egy ideig szinte sokkolta a hatvaniakat a gól, óvatosabbak lettek, visz­­szafogottabbak. Jó negyedóra kellett, hogy magukhoz térjenek. Nyilván szinte , mindenki felmérte, hogy az Újpest ellen most már két gól kell az NB I-be kerüléshez. Változatossá vált a küzdelem, nőttön nőtt az idegesség, emiatt azután mind­két oldalon kimaradtak a helyzetek. Jött a szabadrúgásgól, amelyet előre lehetett várni. A sorfal és a kapus is rosszul helyezkedett, és a veterán Móz­ner tudta, mit kell tennie. Újra éles lett a küzdelem, bár ekkor már az Újpest volt a to­vábbjutó az idegenben lőtt gól­lal. Aztán jött megint egy drá­mai pillanat: az orosz vendég­­munkás, Martinenko előtt állt az NB I-be jutás óriási lehe­tősége, de elpuskázta a ziccer. A második újpesti gól, amely szinte a lefújás előtti pillana­tokban született, már csak ráa­dás volt. A lilák 1915 óta tartó első osztályú sorozata nem sza­kadt meg, az együttes az NB I- ben maradt. A szurkolók úgy ünnepelték kedvenceiket, mintha a bajnoki címet szerezték volna meg. Ez is mutatja, hogy minden rela­tív, az NB I-ben maradás sok­szor felér az aranyéremmel. A Hatvan minden dicséretet megérdemel, fantasztikusan küzdött, s az utolsó pillanatig kérdésessé tudta tenni a vissza­vágó kimenetelét. Azt írtuk, Hatvanban igazi futballünnep volt, s most megismételjük. Az ilyen mérkőzések hozzák visz­­sza a labdarúgás varázsát kis hazánkban. Varga Sándor megfelelően látta el feladatát. JÓ: Nyikos, Gephard, Bíró, Mózser, ill. Borsos, Aczél, Véber, Tiefenbach. Mester:­­ TÓTH DÉNES: - Gratulálok csapatomnak. Csodálatos évet zártunk, ezüstérmesek lettünk, és az utolsó másodpercig egyenlő ellenfelei voltunk a liláknak. - Voltak esélyei a Hatvannak is! - Mindkét újpesti gól előtt mi kerültünk ziccerbe, de elhi­báztuk, sajnos, ez az idegesség és a rutintalanság miatt történt. Hosszú ideig ott álltunk az NB I kapujában! GARAMI JÓZSEF: - Azt hiszem, igazi futballmérkőzést játszottunk. Mindenekelőtt gratulálok kollégámnak, mert rendkívül jó együttest dirigál. (Farkas József felvétele) Persze, azt azért el kell mon­danom, hogy ha nem sikerül az NB I-ben maradnunk, örökre abbahagytam volna a szakmát. Nehéz mérkőzés volt a mai, de azért ezen a kilencven percen már egy más UTE futballozott, mint vasárnap. Aczél beállítása meghozta védelmünknek a sta­bilitást, és Véber mozgékony­sága is sokat segített. Úgy ér­zem, jó volt az iram, és helyen­ként a játékra sem lehetett kifogás. - Nehéz három hónapot tudhat maga mögött. - Nem kívánom senkinek. Ez vesszőfutás volt. Óriási pech­sorozat, rengeteg sérülés, és ez az osztályozó maga volt a pur­­gatórium. Az az igazság, hogy én eddig a napos oldalon vol­tam, de e három hónap alatt éveket öregedtem. Lehet, hogy most lett igazán teljes az edzői életem. Varga Béla Zombori Sándor A hatvaniak egyik legnagyobb gólszerzési lehetőséget Borsos kapus hiúsította meg, amikor Nyikos lábáról vetődve lelopta a labdát ► UTE elnökségi pénteken „Az idei bajnoki szereplés méltatlan volt az Újpest hagyományaihoz, ezért nagy változások várhatóak a szakosztály életében - vá­laszolta kérdésünkre dr. Ge­­dővári Imre, az UTE elnöke. -A pénteki elnökségi ülésig­­ szusszanunk egyet a nagy izgalomra, s utána határo­zunk a keret összetételéről és az edző személyéről." IV. 177. • 1993. július 1. NEMZETI SPORT 3 Osztályozó az NB I-ért • Osztályozó az NB bért • Osztályozó az NB bért Nyugaton a helyzet változott EMDSZ Sopron-Diósgyőri FC 5-0 (1-0) Sopron, 10 000 néző. Vezette: Hartmann (Nagy L., Márton).­­ EMDSZ SOPRON: Milchram - Nagy J. - Mentes, Árpási - Korsós, Deák, Katona, Chiratcu, Majoros - Ördög, Korsós. Edző: Főrfi László JÓSGYŐRI FC: Dobot - Leskó - Dancs, Szabó Zs. - Bém, ----- 5, Molnár I., Csizi, Máriási - Koszta, Szilágyi. Edző: Sándor La I. Farkas helyett Tóth a 10., Szilágyi helyett Adzsejev a _______ n. ^ 1EZÓ: Deák a 21., Deák a 75., Chiratcu a 80., Chiratcu KJ 8­­9. percben. **K­EGA juuxP: Molnár (Chiratcu buktatásáért) a 16., Máriási jós megrúgásáért) a 43., Árpási (Adzsojev felvágásáért) az I ^^.!'• (Csizi buktatásáért) az 58. percben. HQj, TV­A: Molnár a 75. percben. |Qf TrARÁNY: 6:4 (3:3). Ha """"perc: Borsos jobb oldali ■p# Deák az ötös sarkán * vette, majd egy test­­ű kivetődő Dohot és a % közötti résen biz­­?t‘felmagasan a háló­’■ 1­0h m perc: Korsós középről Illír cselezte át magát, a ti- IWN­^sarkáról kilőtte volna á tkot, ám Dohot r*­* 1” ne a labdát, majd FC­F ■ Fi­ra­tcu elől is -n­évén - megka­i_»..COt. i. 37. pc 9: Diósgyőri szöglet után a hazaiak kikínlódták kapujuk elől a labdát, Molnár jó húszról egyből meglőtte, de Milchram elvetődve ártalmat­lanná tette a jobb alsó sarok előtt. 14. perc: Árpási zavartalanul v­ezette fel a labdát, 25 méterről megcélozta a bal alsó sarkot, és csak centiméterekkel tévesz­tette el azt. 46. perc: Leskó a diósgyőri térfél közepéről előre bombá­zott szabadrúgása kevéssel suhant el a kapu elé robbanó Koszta feje előtt. 61. perc: Korsós a tizenhatos előteréből megpróbálta átlőni a kapu előtti tömörülést, a labda egy diósgyőri háton megpat­tanva csak kevéssel pörgött a bal kapufa mellé. 62. perc: Koszta tizenhárom méteres bombája süvített el picivel a keresztléc fölött. 63. perc: Az Adzsejev kom­ponálta újabb nagy diósgyőri helyzetet Milchram bravúros kivetődéssel oldotta meg. 65. perc: Borsos átemelt a magára maradt Leskón, Ördög egyedül indulhatott a kapu felé, tizenhárom méteres lövése azonban beragadt a kifutó Do­hot két lába közé. 72. perc: Adzsojev úgy húzott el Nagy J. mellett, hogy testtel tökéletesen fedezte a labdát. A söprögető még be­csúszni sem tudott, de a nyolc méterről, jobbról leadott lövést a jó érzékkel kilépő Milchram bravúrral megfogta. 75. perc: Deák tipikus kon­traindítással ugratta ki Majorost, aki lefutotta Molnárt. Már megnyílt előtte az út a kapu felé, amikor a diósgyőri középpályás felvágta. Miután tettét utolsó emberként követte el, kijárt neki a piros. A tizen­nyolc méteres szabadrúgást, kissé balról, Deák elcsavarta a sorfal mellett, a vetődő Dobot csak beférni tudott a labdába, s az úgy vágódott fejmagasság­ban a jobb sarokba. 2-0 80. perc: Dancs könnyelműs­­ködését kihasználva, Korsós a bal oldalon az alapvonalig húzott el, és a pontos beadást - a lemaradott védők távol­létében - Chiratcu nyolc méter­ről, csukafejessel küldte a kapu közepébe. 3- 0 83. perc: A lest reklamáló védők között Ördög kiugrott, az elé csaknem a 16-osig kifutó Dohot azonban leszedte a lá­báról a labdát. 86. perc: Korsós balról a kapu elé lőtte a labdát és azt a bevetődő Ördög csak hajszál­nyival késte le. 87. perc: Chiratcu indult el középen, a védők tétováztak, ő erre elvállalta az egyéni kitö­rést, a kifutó Dohot mellett is elhúzta a labdát és mintegy hat méterről bepasszolta. 4- 0 89. perc: Deák szó szerint megismételte az előbbi pro­dukciót, ő azonban a végén ti­zennégy méterről nemes egy­szerűséggel ellőtte a labdát a kifutó kapus mellett. 5- 0 Elég volt átfutni a Diósgyőr összeállítását, és már sejteni lehetett, milyen forgatókönyvet írtak a vendégek az osztályozó p­árharc visszavágójára. Szem­­itomást úgy spekuláltak, hogy a kicsi előny is előny, az 1-0-át is meg kell becsülni, sőt muszáj megvédeni. Ezt az elgondolást tükrözte, hogy a diósgyőriek edzője két legveszélyesebbnek ismert csatárát, Szvisztunt és Adzsojevet is a kispadra ültet­te, és helyükre inkább a véde­kezésben jártas futballistákat állított. A Sopron ezzel szem­ben nemigen taktikázhatott, az egygólos hátrány „birtokában" a lehetőségekhez képest leg­jobb összeállításában rohamoz­nia kellett. Ennek megfelelően indult a találkozó: a Sopron nekiesett ellenfelének, az pedig minden erejével azon volt, hogy csil­lapítsa az ostrom hevességét. A Diósgyőr gyors cseréje is a biz­tonságot szolgálta, ugyanis Sándor István látva, hogy Bor­sos korlátlan ura a pálya - sop­roni szemmel nézve - jobb ol­dalának, átcsoportosította erő­it. Ám Tóth sem tudott mit kezdeni Borsossal, a Sopron ezen az oldalon egymásután vezette ígéretes támadásait, és az egyik végén meg is szerezte a vezetést, azaz kiegyenlítette hátrányát. Nagy iramot diktált ekkor a feljutásra éhes együt­tes, a papíron rutinosabb ven­dégek pedig meglehetős zavar­ban futballoztak. Kissé vissza­ütött a feltétlen védekezésre épülő taktika, a diósgyőri játé­kosok félve, kevés meggyő­ződéssel indultak el a hazai ka­pu felé, így aztán rendszerint még a felezővonal előtt el is vesztették a labdát. Érezte Sándor István, hogy csapata eddig mutatott teljesít­ménye és játékfelfogása kevés lesz az üdvösséghez, ezért a második félidőre pályára küld­te Adzsojevet. Vele egy csapás­ra agresszívebbé és támadóbb szelleművé vált a Diógyőr, amely fokozatosan magához ragadta az irányítást, és hely­zetei alapján a félidő derekára akár a maga javára is fordíthat­ta volna az eredményt. A házi­l­azdák veszítettek f­isőségük­­ől, pontatlanabbul is játszot­tak, olykor egész egyszerű helyzetekben hibáztak, és eb­ben elsősorban az időnként ta­nácstalan védők vitték a prí­met. Erejükkel is takarékos­kodva, ekkor már korántsem rohamoztak a soproniak a szünetig látott hevességgel. E helyett az ellentámadásokra bízták magukat, de ezek több­sége sokáig legfeljebb a 16-osig éltette a reményt a hazai szur­kolókban. Aztán az események mégis őket igazolták. Az egyik ilyen kontrából dupla hasznuk származott: az utolsó ember­ként szabálytalankodó Molnárt a játékvezető leparancsolta a pályáról, a szabadrúgásból pedig megszerezték a már feljutást jelentő gólt. Ettől fogva már a Diósgyőr nem engedhette meg magának a taktikázást, hiszen a szépí­tésért, a bennmaradásért tá­madnia kellett. Ám mielőtt még nekidarálhatta volna ma­gát, a kétgólos vezetéstől meg­­ittasodott Sopron elvette a ked­vét a vendégeknek, talán még az élettől is... A vendéglátó együttes, óriási lelkesedéssel lerohanta ellenfelét és Chiratcu fejesével a huszáros hajrában bízó diósgyőriek reményét is szertefoszlatta. Az utolsó per­cek pedig már a soproni fiesz­­tát vezették be, hiszen a magát megadó Diósgyőrt valósággal kiütötte az ezekben a pillana­tokban az élvonalba lépő Sop­ron. Az immár másodosztályú DFC alighanem kissé eltakti­­kázta ezt a találkozót, és maga sem hitte, hogy megtörténhet vele a legrosszabb is. Ugyanak­kor a Sopron a szívét, s a lelkét is kitette a sikerért, és bár a második félidő első felében elhalványult, összességében meg is érdemelte a feljutást Az eredmény azt jelenti, hogy az EMDSZ Sopron 5-1 -es össze­sítéssel jutott fel az élvonalba. 1 %­ Hartman játékvezető kifo­gástalanul végezte a dolgát. Jó: Milchram, Borsos, Deák, Chiratcu, Korsós ill. Leskó, Máriási. Mester GYŐRFI LÁSZLÓ: - Cso­dálatos csapat, csodálatos kö­zönség, boldog NB I-esek va­gyunk. A szakmai elemzést ha­lasszuk későbbre!... SÁNDOR ISTVÁN: - Életem legkeserűbb napját töltöttem el ma Sopronban. 1-0-nál három százszázalékos helyzetet ki­hagytunk, és ez a labdarúgás­ban törvényszerűen megbosz­­szulja magát. Pajor Gyulai László Szekeres István Füves sportpályák felújítása! Új-zélandi technológia, ír gép, holland fűmag, magyar árszínvonal togamű­fejtés! Referenciák az egész országban. Felújítás bajnokság közben is! BETKA-MÁVDAC KFT. 9024 Győr, Pápai út. Telefon/fax: 96/315-599. Telefon: 96/311-480.

Next