Nemzeti Sport, 1994. április (5. évfolyam, 88-116. szám)
1994-04-01 / 88. szám
2 NEMZETI SPORT L :0X 3*• :0X34* v REFLEX* (Á Z * L. ■0 X 3 tz * l :0X3*• tfsz 1 IÁZ * v. :0X a IÁ Z * Elnök lesz az elnök barátja? Lakat T. Károly Orbán Viktor egykori jobbhátvéd, jelenlegi pártelnök és permanens Milan-drukker olyan napokat él mostanában, hogy ha öt példányban létezne a földön, akkor is mindig akadna tennivalója. Egy politikus számára a kampányidőszak hozzávetőlegesen olyan, mint a világbajnoki selejtezők sorozata, ám amíg a maga konkrét valóságában él a „nagydöntőbe" jutás minden lehetősége, kapitális hiba lenne kihagyni, vagy akárcsak nem figyelembe venni egy gólvonalon pattogó labdát... Egy-egy ilyen időszak, csakúgy, mint a futballban, tele van fényes győzelmekkel, csendes, szolid döntetlenekkel, néha kínos vereségekkel is, igaz, az eredmények örökös, mondhatni napi változásához egy futballpályán felnőtt ember sokkal inkább hozzáedződik, mint bárki, akit csak úgy, civil módjára ráz meg vagy emel az egekbe az élet. Hogy a futball a földkerekség legnagyobb közös nyelve, annak fényes bizonyítéka: Orbán Viktor a nemrégiben véget ért olaszországi választásokat, egészen pontosan a Silvio Berlusconi által vezérelt Forza Italia nevű párt elsöprő győzelmét úgy élte meg, mint amikor valaki arról értesül, hogy az egyik legjobb barátját valamilyen elementáris öröm vagy életre szóló elismerés érte. Ez a maga konkrét valóságában, a szó szoros értelmében jobbról „kapu elé ívelődő labda" (túl kettőjük mondhatni politikai nézetazonosságán, amelynek részletes kifejtése vagy összehasonlítása nem a sportlap feladata), újabb, nagy közös mérkőzésnézésekre teremt majd lehetőséget. Sok olyanra, mint amilyen volt idén januárban a San Siro-stadionban, amikor Orbán Viktor a „Dottore" páholyából nézhette végig a Milan-Juventus mérkőzést, ami nem zárta ki (sőt...), hogy míg délelőtt a Magyarországnak nyújtandó gazdasági segítségről, az olasz tőke hazánkba csábításának lehetőségeiről váltottak szót, addig a meccs után remekül eldiskuráljanak arról, milyen nagyszerű igazolás is volt a jobbhátvéd Panucci; hogy a „juvés" Dino Baggio (Roby is, persze...) nagyon is elkelne a rossoneróknál; hogy az olyan típusú játék, amilyent a pirosfeketék oly nagy előszeretettel erőltetnek („agyonbekkeljük magunkat, aztán kíméletlenül lecsapunk rájuk, amikor éppen elmennek aludni"), nemcsak a San Siróban, hanem a politika hatalmas futballpályáin is eredményesen alkalmazható. - Fantasztikus, amit ez az ember két és fél hónap alatt Olaszországban művelt... - mondta Orbán Viktor, amikor „valahol Magyarországon" két kampánygyűlés között, az autótelefonján utolértük. - Amikor ez a bizonyos, számomra örök élményt jelentő közös meccsnézés volt, még csak játszott a gondolattal, hogy esetleg beszáll a politikába, és lám, ennyi idő elegendő volt számára arra, hogy megnyerje magának az embereket és velük a választásokat. Mindezt nem lehet csak hatalmas demagógiára és kizárólag annak a számlájára írni, hogy ő a leghatalmasabb médiamogul Olaszországban, de ma már talán Európában is... Berlusconi úr óriási kaliberű, fantasztikusan tájékozott, sokoldalú műveltséggel rendelkező ember, aki ráadásul nagyon szereti a magyarokat. Nem tagadom, kifejezetten jó érzés számomra, hogy bármilyen kérdésben akár naponta fordulhatok hozzá, hiszen januári tárgyalásainkkor teljes támogatásáról biztosított. Azt hiszem, mi, magyarok nem nagyon tudnánk most olyat kérni tőle, amit azonnal ne teljesítene... - Feltételezem, nem olyan jellegű kérésekről van szó, hogy beszélje rá Jean Pierre Papint, hogy igazoljon a Békéscsabához... - Ez sem lenne rossz, hatalmánál fogva ő még ezt is el tudná intézni, de itt valóban sokkal nagyobb tétről és sokkal komolyabb dolgokról van szó. Befolyása olyan meghatározó az olasz nagytőkére, hogy az jószerivel törvényszerűen arra mozdul, amerre ő mutatja az irányt. Azt hiszem, ilyen ember barátsága nemcsak nekem, nemcsak a Fidesznek, hanem az egész országnak nagyon fontos. - Volt már módod arra, hogy gratulálj a győzelméhez? - Személyesen még nem, de közös ismerősök és közvetítők útján már eljuttattam hozzá az üzenetemet, amely hozzávetőlegesen úgy szólt, hogy ez a győzelem tíz scudettóval, azaz olasz futballbajnoki címmel ér fel... Egyébként éppen a választások vasárnapján sokat gondoltam rá, hiszen miközben élete talán legforróbb perceit élte át, a Milánért is izgulnia kellett, hogy mire megy Nápolyban... - Ma már tudjuk: Berlusconi győzött, a Milán kikapott. - Most mondjam azt, hogy ilyen egy klubelnök élete?... :0X 3■H I Á Z + 10X * L 2 3 +■ (Á Z * k :0 X3 IÁ Z Havas Henrik: Hajrá, magyarok! Most is nagyon jó magyarnak lenni, de jó volna, ha még jobb volna magyarnak lenni. Például akkor, ha az olaszokhoz hasonlóan a piros-fehér-zöld mezes fiúkért szurkolhatnánk a nyári világbajnokságon. Ha a szentgotthárdi vagy esztergomi autógyárak eladásban lefőznék a torinói Fiatot. Ha valutatartalékaink meghaladnák az olaszokét, és kár is folytatni. Még csak annyit, hogy az Újpest vagy a Fradi idegenben is legyőzné a Milant vagy a Juventust. Nem mintha Itáliában túl jól mennének a dolgok. Ott is magas a munkanélküliség, dúl a korrupció, hogy a maffiáról most ne is beszéljünk. Az olaszok azonban optimisták, mert győzött Silvio Berlusconi, a sajtócézár és ő csodát ígér. Az olaszok már többször is megélték a csodát, először a hatvanas években. Amikor az eladósodott, közepesen fejlett ipari ország óriási erőfeszítések árán ugyan, de gyorsan felkapaszkodott az élvonalba. Aztán láttak egy maszek csodát is. Berlusconiét, aki a '60-as években előbb lakónegyedeket kezdett építeni, a '70-es években kábeltelevíziókat létesített, majd a '80-as évekre megalkotta a Fininvestet, amelyhez mára három tévécsatorna is tartozik. Életművének jelentős mozzanata még a Milán, amelynek megvette Gullitot és az isteni Marcót, hogy góljaikkal mindent megnyerjenek, amit csak lehet. Berlusconi most Eranio lendületével futott el a jobb szélen, és az ország visszhangozta a csatakiáltást: Forza, Italia! - Előre, Olaszország, a második gazdasági csoda felé! - lelkesít Berlusconi. És persze, ígér: kevesebb adót, csökkenő bűnözést, felszámolt korrupciót, boldog jövőt. Elsősorban a fiatalok hisznek Berlusconinak, hát persze, hogy ők. Ez a korosztály Berlusconi médiáján nevelkedett. Berlusconi fociját csodálja. Berlusconi képét látja a képernyőn és a magazinok címoldalán. Berlusconi gyermekei ők, naná, hogy rá szavaztak. Úgy tűnik, nekünk is kéne egy Berlusconi. Magyarországon is van mit ígérni: gazdasági fellendülést, korrupcióellenes harcot, munkahelyteremtést, kevesebb adót, csökkenő bűnözést. A csodavárásra nálunk is vannak vevők és talán igazuk is van, ami sikerült a '60-as években Olaszországnak és amit a '90-es évek Itáliájának most ígér Berlusconi, miért ne volna megismételhető éppen nálunk? Kellene egy Berlusconi tehát, aki először egy kézben összpontosítaná a médiát, a tévét és újságokat. Miért is nem megoldható. A terv egyetlen gyenge pontja a futball, alig hiszem, hogy a Fradiba jönne, mondjuk, Romario, Sztoicskov vagy akár Skuhravy a Genoából. Pedig a futball kell a sikerhez, mert valahogy a magyar stadionokból hiányzik a szavazótábor, azok a fiatalok, akik visszhangozhatnák a Berlusconi-felkiáltást: Hajrá, Magyarország! Van még egy apró probléma, mégpedig az, hogy miközben az olasz sajtócézárnak három tévécsatornája van, nálunk összesen csak kettő áll rendelkezésre. Mielőtt a kedves olvasó elszomorodna, közlöm, hogy semmi sincs veszve, eladó a TV 3, azt hiszem, ez volt a régi szovjet csatorna. Privatizáció előtt áll, most éppen a cseh példát követjük, ott a harmadik csatornát 200 millió dollárért adták el, és mint a szakminiszter mondja, nálunk is jól jönne a pénz. Ha rajtam állna, a privatizációs tenderben az volna az első kikötés, hogy az új tulajdonos teljes szívvel vallja magáénak a jelszót: Hajrá, Magyarország! A végén persze még vegye meg a másik két csatornát, ezen ne múljon a magyar jövő. Apró probléma, hogy hol van a magyar Berlusconi, aki 200 millió dollárt képes fizetni azért az egy vacak csatornáért? Mindenesetre figyeljük a harmadik csatornát. Mert abban gyökerezhet a szebb magyar jövő. És addig is - Hajrá, Magyarország! Esetleg, ha a Fininvest jönne - Forza, Hungária! VENDÉGJÁTÉKOS 3*· IÁ Z JQ·1!H-SN ■+ -*o‚m*-SN+ -JQMm-SN + •'QXiH-SN JOimm-SN ^ -*Q›m*-SN ■+ JQxm-SN ■+ -JQ^m-SN Mai számunkat szerkesztette: Lakdat ‘T. ‘Károly Olvasószerkesztő: Koppér Pál Z. Vincze György Művészeti szerkesztő: Keleti Imre A szerkesztőbizottság elnöke: Szedés, grafika: Nemzeti Sport Kft. Nyomás: Szikra Lapnyomda Borbély Pál ^ _______V . Rt., Budapest. Felelős vezető: Dr. Csöndes Zoltán elnök-vezérigazgató, főszerkesztő, SPORTMÉF- igazgató. Terjeszti a HÍRKER Rt., az NH Rt., valamint árusítják Tagjai: Dr. Dénes Tamás, Lakat T. Károly, Lázár Lajos, önálló vállalkozók. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő ii-Naményi József, Z. Vincze György. A Nemzeti Képes Sport vatainál, a hírlapkézbesítőknél, a Posta hírlapüzleteiben és a főszerkesztője: Gyenes J. András. Lapmenedzser: Cser Kovács A A. Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) 1990 Budapest, Gábor. A tudósítói hálózat vezetője: Varga Gyula. XIII., Lehel út 10/A., közvetlenül vagy postautalványon, vala-Terjesztési menedzser: Harcsa Gábor. Művészeti vezető: Keleti mnkz mint átutalással a HELIR Postabank Rt.: 219-98636, 021-02799 Imre. Műszaki vezető: Miller László. wmM Kif gp:rPtam pénzforgalmi jelzőszámra. Kiadóhivatal és szerkesztőség: 1133 Budapest, XIII., Visegrádi utca 115. Postacím: 1399 Budapest, Pf.: 701/437. Tel.108 ~~ Előfizetési díj: egy hónapra 700 forint, negyedévre 2100 forint, 4366. Telefax: 138-4248, fél évre 3960 forint, egy évre 7560 forint. A Nemzeti Sport Lap-, Könyvkiadó és Szolgáltató Kft. Megjelenik naponta, független sportnapilapja. Felelős kiadó: a kft. ügyvezető igazgatója. főindex: 25 004. Vidék: ISSTO 0866-2525. Rovatvezetők: Boda Ildikó, Dr. Borókai Gábor, Énekes Zoltán, Simon József, Budapest, ISSN 0866-2517. Szurmai János, Záhonyi Iván: a 1 2 4 e 16 1 V. 88. • 1994. április 1. Z/LIP+ C: X 0: T * z 10Ir¥Ci X 0: i * Z (0: c X 0: * z NS-tükör + NS-tükör +- NS-tükör + NS-tükör + NS-tükör +- NS-tükör NS-tükör +■ PIROS LAP Énekes Zoltán Eldöntöttem: még a héten kopogtatok a versenyben lévő férfi kosárcsapataink sportpályáinak pénztárainál, s veszek jegyet a bajnoki döntőre. Nem baj, ha még nem akarnak kiszolgálni, majd odacsúsztatok egy ezrest, attól most jobban oldódik a gátlás, mint fél deci rumtól. Elhamarkodott lenne megjegyezni, hogy nem vagyok normális, mert minden támadást kézből kontrázok. Sőt, visszakérdezek. Tudták például azt, hogy a Tungsram női csapata mikor játssza a harmadik, mint utóbb kiderült, mindent eldöntő mérkőzését a Diósgyőri KSK SeM gárdájával az OB-aranyért? Naná, hogy nem, hiszen a játékosok is csak a találkozó napján értesültek az időpontról. Szegény hölgyeknek a meccs előtt talán nem is az volt a legfontosabb feladatuk, hogy még Lánc-lánc, hírlánc egyszer végiggondolják a dobást, a zsákolást, a zónavédekezést, hanem azon tűnődtek, vajon mikor hívják őket, hogy csomagoljatok, jöhettek a döntőre. Utoljára úttörőkoromban alakítottam hírláncot, de akkor is majdnem elküldtem a francba Mészárost, mert pofátlanul, este tízkor tárcsázott, amikor már aludtam. Belegondoltam, lehet, hogy Karch is éppen szundított, amikor Fűrész felhívta, s mintha a jól sikerült hétvégéjéről vagy az ízletes főztjéről számolt volna be, közölte: ébredj, mert mindjárt irányítanod kell a csapatot. Az már más kérdés, hogy a nézőkért senki sem telefonált... Szóval nem én nem vagyok normális, hanem a helyzet nem az. Ezért veszem meg előre a jeet, így legalább tuti a belépő. Ha a finálé e pontjáról megint az utolsó pillanatban döntenek a többpárti tárgyaláson, akkor sincs baj. Legfeljebb én is telefonálok. A női kupa esetében lehet, hogy a forró drót is kevés. A Szarvas és a Diósgyőr együttese ugyanis megegyezett abban, hogy április 6- án és 24-én játssza le az MK-találkozókat. Az időpontokat egyeztették Buttás Pál szövetségi kapitánnyal is. Ezt követően meglepődve értesültek arról, hogy a válogatott programjára és a bajnokság befejezésére hivatkozva a szövetség vezetése előírta: márpedig az összecsapásokat április 5-én és 6-án kell játszani. A határozat után a Szarvas mögött álló pénzügyi csoportok jelezték: nem hajlandók hozzájárulni a hazai mérkőzések költségeihez, mert azzal, hogy két egymást követő napon kell pályára lépni, a kupa elvesztette a szakmai értékét. A női kupadöntőre már jegyet sem érdemes előre venni... (0■i+CiX 0: i * z (0 1+ CxCi 7 10■t4cX 0: * z 10uCiX 0i 1 * z (0 1+CiX 0i T * z (01Ftc: X 0: AS(S)70 Henni húsvétja , Boda Ildikó Ónodi Henriettáról, a Barcelonában olimpiai bajnokságot nyert békéscsabai tornásznőről az elmúlt hónapokban kevés új információt kaptunk. A legutoljára azt, hogy a január óta a Texas állambeli San Antonióban tanuló Henin jegyez egy tízmilliós sportpályavásárlást Békéscsabán. Az amerikai hétköznapjairól viszont keveset tudunk, s hogy tájékozódjunk - s persze, tájékoztassunk -, tárcsázzuk a kinti számát. - Ha jól számolom az időeltolódást, akkor most nálad fél kilenc felé jár. Mondd, nem késel el az óráról, ha csevegünk néhány percet?! - Dehogy, ma csak fél tízkor kezdek, és különben is, örülök minden hazai szónak. - Hogyan állsz a honvággyal? - Hát... Még nem sírtam... -Milyen óráid vannak? - Négy különböző angolórára járok, mert most elsősorban a nyelvet kell elsajátítanom. - Hogyhogy négyféle angolórád van? - Az egyik a beszéd, a másik az írás, a harmadik az olvasás és a negyedik a nyelvtan. A nyolctagú csoportomban egyébként van még mexikói, japán, tajvani és argentin diák is. -Meséli, milyen a kollégiumban? - Nos, hát, jó. A stílus egyébként sem teljesen idegen tőlem, hiszen korábban sokat voltam edzőtáborban, ami valamennyire hasonló világ. - Ki a szobatársad? - Egy helyes lány, úgy hívják, hogy Chasity és ugyanolyan alacsony, mint én. Ő idevalósi, San Antonio közelében él a családja. - Itthon lassacskán tavaszodik végre, tudod, azt hiszem, nagyon szerencsés vagy, hogy ott, a Mexikói-öbölben egyszerűen kiiktathatod az életedből a telet. - Az idő azért itt sem csupa verőfény, de kabát nem kell. Csak a részletek érzékeltetése végett mesélem, hogy a minap hajnali kettőkor kiugrasztottak minket az ágyból és összeterelték a kollégium lakóit a földszinti nagy társalgóban. Kiderült, hogy tornádó közeledett felénk, de aztán szerencsére elkerülte a várost, így alaam kellett megtapasztalnom, hogy miként folytatódik egy ilyen riadó. - Közeledik a húsvét, hogyan ünnepelsz? - Az egyetemen nagypéntektől húsvét hétfőig négynapos szünetet kapunk, igazi ünnepi programom nincs, valószínűleg most is elmegyek abba a tornaterembe, ahol amúgy is szoktam edzegetni és ahol az edzőim - az Unyatyinszki házaspár - dolgoznak. - Ebből azt szűröm le, hogy a torna mostanság nem főszereplő az életedben. - Tényleg nő ataz, csak edzegetek, mivel a közeljövőben nincsen semmi olyan esemény, ahol szerepelnem kellene. - Mikor látunk itthon? - Nyáron jövök! z (0 r*c:X 0: n * z 10 1+c:X 0: * 70 1*C: X 0: T