Nemzeti Sport, 1994. június (5. évfolyam, 147-176. szám)

1994-06-01 / 147. szám

4 NEMZETI SPORT m A holtan Jóknak csupán Dick Advocaat: Köszönjük a segítséget Kapitány úr, hogy érzi magát alig több mint két héttel a világbajnokság kezdete előtt? + Jól, mert rengeteg a teendőm, és nincs időm idegeskedni. A felkészülésünk jól halad, az eddigi játék és az eredmények biztatóak, remélem, az Egyesült Államokban is elégedett lehetek majd. De bevallom, már nagyon várom a világbajnokság kezdetét, mindannyiunkat szétfeszít a tettvágy. - Gullit távozása sem okoz fennakadást? - Nagyon sajnálom, hogy Ruud nem lesz velünk, de különösebb törést nem okoz a döntése. Egy év után a múlt héten, Skócia ellen szerepelt először a válogatottban, tehát eddig is nélküle alakult a csapat. Az természetes, hogy vele erősebbek lennénk, ám felesleges lenne miatta keseregni. - Miért éppen a magyar válogatottat hívták meg erre a mostani találkozóra? - Mindenféleképpen olyan ellenfelet kerestünk, amely nem szerepel a világbajnokság mezőnyében, s ahol még megy a bajnokság, hogy a játékosai még kitűnő formában legyenek. A magyar szövetséggel már régóta tárgyalunk egy mérkőzésről, és ez kapóra jött, amikor ellenfeleket kerestünk. Ezúton is köszönöm, hogy ezzel is segítik a holland válogatott felkészülését. - Kér-e valamit a magyaroktól, hogy milyen felfogásban játsszanak, azaz, milyen felfogású ellenfél ellen szeretne gyakorolni? - Nem kérek semmit, ez a magyar kapitány hatásköre. Én azt szeretném, ha kemény, hajtós meccset játszhatnánk. Arra számítok, hogy a felállt védelem elleni játékot gyakorolhatjuk majd, mert várakozásom szerint mi irányítjuk majd a játékot, és a magyarok elsősorban a védekezéssel törődnek. Ha mégis kérhetnék valamit, akkor az az lenne, hogy a találkozó végig maradjon sportszerű mederben. - Mennyire ismeri a magyar válogatottat? - Régen láttam játszani, azt tudom, hogy alakuló csapat, amely nemigen dicsekedhet tavaszi eredményeivel. Ez azonban semmit sem mond, hiszen a csapatkeresés időszakában az eredményekből nem szabad messzemenő következtetéseket levonni. Egy magyar labdarúgót ismerek közelebbről, Kiprichet, aki igazán nagyszerű futballista. - Az ön számára szerdán este mi a fontosabb: az eredmény vagy a jó játék? - A kettő együtt fontos. Ilyen rövid idővel a világbajnokság előtt már közel kell állnunk a csúcsformához, másrészt pedig a jó eredmények igazolják az elképzelések helyességét, ráadásul az önbizalmat is táplálják. - Mekkora érdeklődésre tart számot ez a találkozó? + Átlagosra. A magyar labdarúgás jelenlegi híre nem vonz telt házat, de azt sem szabad elfelejteni, hogy ez lesz a világbajnokság előtt az utolsó hazai fellépésünk, és nyilván sokan szeretnének minket a helyszínen elbúcsúztatni. lját Az Európa-bajnok, akit legyőztek a magyarok A magyar válogatott a PSV sportcentrumának egyik edzőpályáján gyakorolt. A csapatot az Eindhoven vezetőin kívül egy ideig mindössze három érdeklődő figyelte (a magyarok buszának a sofőrje, a tolmács, valamint egy derék helybeli polgár, aki folyton azt kérte, mutassuk meg neki, melyik játékos Sztoicskov...), majd két újabb, melegítőbe öltözött úriember érkezett. Egyikük a PSV rehabilitációs edzője, a másik pedig Erwin Koeman, a PSV 31-szeres válogatott középpályása, aki tagja volt az 1988-ban Európa-bajnokságot nyert holland együttesnek. - Egy hónappal ezelőtt műtéten estem át, ágyéksérülésem miatt kellett hogy megoperáljanak - mondta kérdésünkre a játékos. - Szerencsére már egészséges vagyok, de kell még egy kis idő, amíg utolérem magam. Júniusban még rehabilitációs edzéseket végzek, az ősszel viszont már újra játszhatok. - Azt hallottuk, hogy nem a PSV-ben, és hogy Van Tiggelennel, Van Breukelennel, Kiefttel, Heintzével és Van Aerlével együtt távozott a klubtól. Állítólag a vezetőség elégedetlen volt önökkel... - Az idén a harmadik helyen végeztünk, és az az igazság, hogy ez a PSV-nél valóban rossz eredménynek számít. Az elnök úgy döntött, hogy megfiatalítja a csapatot, s öt társamnak nem kínált szerződést. Nekem azt ajánlotta fel, hogy egy esztendőt még játsszak végig, aztán három évig vezessem a fiatalok edzéseit. Én azonban még legalább két évig futballozni szeretnék, ezért a Groningen hívását fogadtam el. Kétéves szerződés szerepel a megállapodásban, valamint az, hogy ennek a lejárta után két évig gyermekekkel dolgozom, majd az egyesület vezetőségében kapok szerepet. - Önnek ez nagy visszatérés lehet, hiszen testvérével, Rónalddal együtt Groningenből indult... - Igen, ott kezdtem futballozni, majd három esztendőt a PSV-ben töltöttem, ezután a belga Mechelenhez szerződtem négy évre, később pedig viszszatértem Eindhovenbe. Hét évet szolgáltam le itt, és nagyon szép emlékeket viszek magammal, mindig szorítani fogok a PSV-nek. De a Groningen is nagyon kedves számomra. Édesapám, aki szintén válogatott játékos volt, ma a klub menedzsere. - A szintén távozó társairól mit tud? - Van Tiggelen a Dordrechthez ment, Van Aerle a NAC- hoz, Heintze a német Uerdingenhez. Van Breukelen sportmenedzser-irodát nyit, Kieft pedig még nem döntötte el, mit csinál. Talán az Ajaxban folytatja, vagy jön velem Groningenbe, de még az is lehet, hogy abbahagyja... - Pályafutása során mi volt a legnagyobb élménye? - Az egyik, amikor a Mechelen színeiben KEK-et nyertem az Ajax ellen, a másik pedig a nyolcvannyolcas Európa-bajnoki győzelem. Csodálatos menetelés volt, egy nagyszerű csapat tagjaként. - Amelyben az öccse is játszott. Rónáld a magyarok elleni keretben is ott van, ön viszont nincs. Nem bántja kettejük állandó összehasonlítása? - Nem. Az én karrierem teljesen más volt, mint az övé. Ő lépcsőzetesen haladt előre, míg én olykor rosszabbul, máskor jobban teljesítettem, és inkább néhány kiugró eredményemnek köszönhetően figyeltek fel rám. Örülök, hogy Ronald még mindig a spiccen van, és természetesen szurkolok neki a további sikerekhez. Nagyon sajnálom, hogy a Barcelona tagjaként kikapott a BEK-döntőben, de a spanyol csapat még fáradt volt ezen a mérkőzésen, hiszen három nappal előtte szerezte meg a bajnoki címet. A Milán már hetekkel azelőtt bebiztosította elsőségét, tehát rákészülhetett a találkozóra. Ezzel együtt az olaszok sokkal jobbak voltak, megérdemelten győztek. Ami a magyarok elleni csapatot illeti, ha nem kellett volna megoperálni, most én is ott lennék a keretben, hiszen a lengyelek és az angolok elleni selejtezőn is játszottam. Sajnos megsérültem, és ezzel elúszott számomra ez a világbajnokság s a Magyarország elleni meccs is. Nagyon remélem, hogy az öcsém szebb emlékeket szerez a magyarok ellen, mint én, mert amikor Rotterdamban játszottam, mi kettő-egyre kikaptunk az önök csapatától.... - Mi a véleménye arról, hogy Ruud Gullit otthagyta a Magyarország ellen és a világbajnokságra készülő válogatottat? - Nem értem Ruudot. Régi barátom, de a viselkedését nem tudom elfogadni. Egy ilyen botrány nincs jó hatással a többiekre, széteshet a csapat, pedig most mindenkinek a világbajnokságra kell koncentrálnia. Szomorú, hogy ez az eset megtörténhetett, és attól tartok, Gullitot ezután nem is fogják visszafogadni a válogatottba... V. 147. • 1994. június 1. Most nehéz narancsot szüretelni András Dénes Fő szabályként, az ember jobban teszi, ha csínján bánik a jóslatokkal, most azonban engedtessék meg mégis egy. Szerdán a világbajnokság - Olaszország és Németország mellett - legjobb európai csapata, talán érmese lesz a magyar válogatott ellenfele. Verebes csapatának feladata embert próbálóan nehéz még akkor is, ha tény: az Oranje nem csinál kabinetkérdést a barátságos mérkőzésekből. Emlékezhetünk a négy évvel ezelőtti búcsúfellépésére, a Práterben leszüretelte a narancsot az osztrák válogatott. A helyzet most annyiban hasonló az 1990-eshez, hogy a narancs mezeseknek ismét remek csapatuk van. Nem állítom, hogy tökéletes - emberfogóból például jöhetne jobb -, de mindenki azzal főz, amije van. A feltálalt menü - a pazar „alapanyagoknak" köszönhetően - ízletes. Az már más kérdés, hogy a leggyengébb láncszemnek (Johan Cruyff _______ feltétlen híveként) a szövetségi kapitányt, Dick Advocaatot vélem. Jellemző az Oranjéban kialakult helyzetre a remek formába lendült, aztán váratlanul ismét „visszavonult" vezér, Ruud Gullit nyilatkozata: „A holland válogatottra hajdanán az volt a jellemző, hogy a játékosok remekül együtt dolgoznak a kapitánnyal. Ez most annyiban módosul, hogy én magam például nem szeretném, ha bárki is olyan elképzelést erőltetne rám, amellyel nem értek egyet. Azt akarom játszani a válogatottban, amit tavasszal a klubomban, a Sampdoriában." Ezzel el is érkeztünk a holland futballtavasz legizgalmasabb kérdéséhez, ahhoz, milyen formációban játsszék az Oranje a világbajnokságon. Advocaat elképzelésében a mozgékony 4-2-4 szerepel, amely szinte teljesen ugyanaz, mint amit Arrigo Sacchi Milánja játszott a három tulipánnal. Abban nem lesz vita, hogy a Feyenoord kapusáé, Ed de Goeyé az egyes mez. Választását többszörösen aláhúzza, hogy a szezon után őt választották az év legjobb futballistájává. A védelem közepén Ronald Koeman, akire a válogatottban is pontosan ugyanaz áll, mint a klubjában, az FC Barcelonában. A védőmunkája ugyan már nem világszínvonalú, mégis kihagyhatatlan a csapatból. A rögzített játékhelyzeteknél és az indításoknál bőven „ledolgozza" azt, amit esetleg hátul elront. Ha négyhátvédes felállításban nézzük a csapatot, akkor Koeman mellé a védekező középpályás, Frank Rijkaard kerül. A valóságban ő nyilván egy picivel előrébb helyezkedik, s innen indulni is tud. Vitathatatlan erénye a támadások támogatása. A két szélső védő közül a bal oldali, Frank de Boer beválogatását aligha kérdőjelezi meg bárki. A jobb oldalon viszont túl bő a kínálat, s ez azt bizonyítja, hogy egyik jelölt sem tökéletes. A legjobb megoldásnak a bajnok Ajax veterán hátvédje, Danny Blind játszik, de Advocaat szívesen nyúl Woutérsért (most éppen a PSV- ben játszik), sőt a Lisszabonból beválogatott Valckxért is. Utóbbi is Eindhoven-játékos volt, de Bobby Robson magával vitte a luzitán fővárosba, ott, a Sportingban ragyogott úgy ki a karból, hogy mehet a VB-re. Ők tudják... A skótok elleni előkészületi meccsen Valckx és Wouters is játszott, sőt a második félidőre Wouters helyet cserélt Jankkal. A konklúzió: van még mit csiszolni. Az Internazionale adja a holland válogatott kétszemélyes középpályás sorát: Dennis Bergkamp és Wim Jank. Méltatásukként annyit: mindketten beférnének a VB bármelyik válogatottjába. Tény viszont az is, hogy nagy szükségük lesz Rijkaard, valamint a támadónégyesből visszalépő két szélső, a két „futógép", Overmars és Bryan Roy támogatására. A két mozgékony szélsővel válik négyszemélyessé a támadóalakulat, amelynek éke, büszkesége Ruud Gullit volt eddig.... Ruud Gullit egy évvel ezelőtt, a Wembleyben, az Anglia elleni VB-selejtező után köszönt el a válogatottól, majd a skótok ellen visszatért, hogy aztán most hétfőn - mindenkit megdöbbentve - újra viszszavonuljon. Kiesése alighanem óriási dilemma elé állítja a kapitányt, így vált a hollandoknak fontossá a magyarok elleni meccs: ki kell próbálni, Gullit nélkül „hogy néz ki" az új válogatott... Az „igazi center" Ronald de Boer lehet, aki ideális felépítésű, tehetséges csatár. Említettem már az Oranje négy évvel ezelőtti VB-szereplését, térjünk most ide vissza. Az olaszországi világbajnokság előtt kifejezetten esélyesnek számított a holland csapat, de a kulcsjátékosok nem bírtak a kizsigerelő bajnoki szezon után rátenni még egy lapáttal, lebőgtek. Most - különösen Gullit visszatéréséig - a világ roppant óvatosan fogalmazott Dick Advocaat csapatával kapcsolatban. Ez pedig akár azt is jelentheti, hogy az idén nyáron a tulipán virágzik majd a legpompázatosabban Amerikában.