Nemzeti Sport, 1994. július (5. évfolyam, 177-207. szám)

1994-07-01 / 177. szám

V. 177. • 1994. július 1. Kordax-oldal - jíúTiliO-ljJilii'J - Kordax-oldal - Kmí]íű^I)JiIíilI Maradonát kiűzték a foci paradicsomából Sírjál, sírjál, Argentína! Minden olyan meseszerűen kezdődött... Diego Armando Ma­­radona, az utóbbi másfél évtized első számú futballistája lefogyott legalább tíz kilót, egyedül (persze erőnléti edzője segítségével) felké­szült a világbajnokságra, az apák napján hatalmas közönségsikert aratva fogadta családját az argen­tinok táborhelyén, a Babson Colle­­ge-ban, majd góllal tért vissza a görögök ellen az argentinok nyitó­meccsén a futballvilág színpadára. Nem játszott pazarul - ma már alighanem Redondo, Batistuta és Caniggia is ütősebb kártya a pak­liban­­, de (idézem az USA Today találó meghatározását) „csapatka­pitánya, irányítója és szellemi ve­zére a bevallottan a világbajnoki címre törő argentin gárdának." A második, a nigériaiak elleni talál­kozón huszonegyedik VB-meccsét játszotta (beállítva Uwe Seeler és Wladyslaw Zmuda világrekord­ját), s ami ennél is fontosabb, az utolsó percben olyan sprintet vá­gott ki az afrikaiak tizenhatosán belül, hogy a világ már-már hinni kezdett Maradona, az aktív fut­­ballkirály feltámadásában. Otthon, Argentínában mindenki azonnal megbocsátott neki. Egy ot­tani közvéleménykutatás szerint háromból argentinból kettő a gau­­chókban látta a világbajnokot, s azoknak fele Diegóban remélte fel­fedezni a torna első számú sztárját. Alkalmasint csak múlt időben­ látta, vélte. Diego ugyanis bajban van, nagy bajban. Az argentinok szerdai edzésén még ott mozgott a többiek között, de nyilatkozni már nem volt hajlandó senkinek. Nyilatkoztak helyette mások, róla. Először Guido Tognoni, a FIFA sajtófőnöke jelentette be, hogy „egy játékos doppingtesztje pozi­tív eredményt hozott". Szerdai bejelentését kiegészítette azzal is, Diego Armando Maradona Született: 1960. október 30-án, Buenos Airesben. Csapatai: Los Cebollitas (1973-74), Ar­­gentinos Juniors (1974-80), Boca Juniors (1980-82), Barcelona (1982-84), Napoli (1984-92), Sevilla (1992-93), Newell's Old Boys (1993-94). Maradona 1994 őszére szerződést kötött a bolíviai Boli­vár csapatával, a Libertadores Kupa má­sodik körének mérkőzéseire. Legnagyobb sikerei klubcsapataival: Metropolitano-bajnok (1981), Metropoli­­tano-gólkirály (1978, 22 góllal), spanyol bajnok (1983), spanyol kupa-győztes (1983), spanyol Liga Kupa-győztes (1983), olasz bajnok (1987, 90), olasz ku­pagyőztes (1987), olasz Szuper Kupa­győztes (1990). Első válogatott mérkőzése: 1977. feb­ruár 27. (Argentína-Magyarország 5-1). Összes válogatott mérkőzése: 90, ame­lyeken 34 gólt szerzett. Legnagyobb sikerei a válogatottal: vi­lágbajnok lett 1986-ban, hét mérkőzésen 5 gólt lőtt, a torna legjobb játékosának választották; világbajnoki második 1990- ben, hét mérkőzésen játszott, nem ért el gólt. Artemio Franchi Kupa-győztes 1993-ban, hogy: „Nem a hétfői és a keddi találkozók szereplőiről van szó". Az argentinok kevéssé titkolóz­tak. Julio Grondona, az AFA (az Argentin Labdarúgó Szövetség) elnöke a Buenos Aires-i Rádió Continental mikrofonjában el­mondta, hogy: „Maradona az a já­tékos, akinek az első tesztje pozi­tív eredményt hozott." Idézték Grondona további véle­ményét, amely szerint a szövetség jogásza, bizonyos Agricol de Bian­­chetti - egy kisebb delegáció élén - azonnal Los Angelesbe utazott, hogy ott, a helyszínen várja meg a második, a kontrollvizsgálat ered­ményét. A dallasi - itteni idő szerint szerda kora esti - edzésen az de­rült ki, hogy a szombati, Nigéria elleni mérkőzés után Diego Mara­dona volt az egyik argentin, akit doppingvizsgálatra sorsoltak ki (a FIFA világbajnoki szabályzatának 14. paragrafusa, annak 19. szaka­sza kötelezővé teszi a mérkőzések utáni mintavételt.) Maradona vizeletében - nem is kis mennyiségű - ephedrint talál­tak, amely elsősorban asztma-, légúti megbetegedések, megfázás elleni szer, de egyrészt szedése sportolók esetében járhat teljesít­ményfokozással, másrészt - Dan- Diego esetében ez legalább ilyen fontos­­ súlycsökkenést is előidéz­het. Azt már csak a rosszmájúak teszik hozzá, hogy az ephedrin a vizeletben eltünteti a többi, eset­leg nagyobb hatású doppingszer nyomát. Mivel az első vizeletminta pozi­tívnak bizonyult, meg kell vizs­gálni a második, úgynevezett kontrollmintát is. Az egyiket ele­mezték, a másikat „talonba tet­ték"... Most azonban, hogy az el­ső pozitív eredményt hozott, ezt a második, kontroll-mennyiséget is elemzik a hipermodern felszerelé­sű Los Angeles-i antidopping­­központban. Mint említettem, Maradona nem hajlandó nyilatkozni, bár a jelenlévők legnagyobb elképe­désére csókokat dobált a fotósok és az újságírók felé. Alfio „Coco" Basile, az argentin szövetségi ka­pitány mindenesetre a kezdőcsa­patba jelölte őt a bolgárok elleni, magyar idő szerint pénteken haj­nalban, Dallasban rendezendő, bolgárok elleni találkozóra. Annak ellenére, hogy Stefano Pucci, a világszervezet sajtórefe­rense nem hagyott sok kétséget afelől, hogy „a FIFA el fogja tiltani a doppingvétséget ért futballis­tát". Megerősítette azt is, hogy Maradona esetleges eltiltása sem az argentinok Nigéria elleni ered­ményét (mint ismeretes, a dél­amerikaiak 2-1-re nyertek, Diego egy gólpasszt adott), sem a továb­bi útjukat nem érinti. Csak Maradonáét. A FIFA - magyar idő szerint - a csütörtök késő esti órákra ígérte a második teszt értékelését. Az eredmény is­meretében azonnal össze fog ülni a nemzetközi szövetség ad hoc bi­zottsága, amely eldönti, hogy mi legyen a labdarúgó sorsa. Amennyiben Diegót azonnali ha­tállyal „elzavarnák" a világbaj­nokságról, ő lenne a VB-k történe­tének harmadik futballistája, akit ilyen szégyen ér. 1974-ben Haiti válogatottjának egyik tagját, Ernst Jean-Joseph-et küldték haza, miután pozitív volt a doppingtesztje. A játékos nem volt hajlandó elhagyni az edzőtá­bort, s bár nem lépett többet pá­lyára, társaival együtt utazott csak vissza Haitire. Egészen másként reagált felfüggesztésének hírére 1978-ban, Argentínában a skót Willie Johnston, akit az első meccs után kaptak rajta. Ő azonnal cso­magolt, s utazott haza. Maradona esetében szó sincsen még csomagolásról, az argentin szövetség ugyanis máris hatalmas, s kötelező szerecsenmosdatásba kezdett. Grondona elnök elmond­ta, hogy az ephedrin egy olyan orr­­cseppből, a Desidexből kerülhetett Maradona szervezetébe, amely minden Buenos Aires-i patikában kapható, s amelyet elsősorban kis­gyerekeknek ajánlanak. „Diego makacs megfázással küszködött a múlt héten, ezért a játékos étrend­jét felelős Daniel Cerrini javasolta neki a Desidexet. Soha nem gon­doltuk volna, hogy egy ilyen ártal­matlan szer használata ilyen sú­lyos következményekkel járhat." Van még valami, ami az argenti­nok mellett szól. 1986-ban, a mexi­kói Mundialon a spanyol csapat egyik tagját, Ramon Maria Calde­­rét, akinek szintén pozitív volt a doppingtesztje, nem tiltották el, mert a nemzetközi szövetség elfo­gadta a hispánok védekezését, amely szerint a csapat orvosa a já­tékos tudta nélkül szedette vele a tiltott szert tartalmazó készít­ményt, így „csak" a szövetséget büntették meg, s az orvost tiltották el, Caldero játszhatott tovább. Diego viszont szorongva vá­rakozhat. Egész héten arra ké­szült, hogy a bolgárok ellen világ­rekorderré lép elő, hiszen előtte még senki sem szerepelt huszon­két mérkőzésen a VB-döntők tör­ténetében. Ő sem fog... Diego „dicstelenséglistája” Az utolsó bő egy évtized legnagyobb labdarúgó­ja, sajnos, soha nem elégedett meg azzal, hogy a pályán mutatott teljesítménye miatt beszéljen róla a világsajtó. Amióta Maradona nevét megismerte a világsajtó, kis túlzással szinte nem múlt el hónap, hogy a játékos valamiyen módon ne ütközött vol­na össze aktuális csapata vezetőivel, az olasz, az argentin igazságszolgáltatással, esetleg hazája lab­darúgó-szövetségével. 1978-tól, amikor játékoslá­­zadást robbantott ki az argentin csapat edzőtáborá­ban, számtalan kihágást, szabálysértést, és sajnos bűncselekményt is követett el a világ legjobb focis­tája. Jelenleg is legalább öt per folyik ellene római és Buenos Aires-i bíróságok előtt. Összeállításunk az utóbbi néhány év fejleményeit dolgozza föl. 1991 márciusában, 28-án az Olasz Labdarúgó Szövetség illetékesei bejelentették, hogy koka­innyomokat találtak Maradona vizeletében a 17-ei Napoli-Bari bajnoki találkozó után elvégzett dop­­pingkontroll során. 1991 áprilisában, 1-jén Diego a Napoli engedélye nélkül elmenekült Buenos Airesbe. Öt nappal ké­sőbb 1992. június 30-áig szóló, 15 hónapos eltiltást kapott az olasz szövetségtől. Ugyanebben a hónap­ban, 26-án egy rajtaütésszerű rendőri akció során Maradona lakásában fél kiló kokaint találtak, a lab­darúgót kábítószermámorban tartóztatták le egy barátjával együtt. Két nappal később óvadék elle­nében szabadult, ám még előtte az őt vizsgáló bíró előtt kijelentette: „Az utóbbi időben gyakran fo­gyasztottam kábítószert." 1991 júliusában egy Buenos Aires-i bíróság nagy mennyiségű kokain birtoklása miatt felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte Maradonát. 1991 szeptemberében, másodfokon tizennégy hónapot kapott, kokain birtoklása és fogyasztása miatt. Ugyanebben a hónapban egy börtönbünteté­sét töltő olasz maffiózó vallomásában nagyon sú­lyos, a camorrához fűződő szoros kapcsolataira vo­natkozó vádakkal illette a Napoli labdarúgóját. 1991 novemberében a Buenos Aires-i legfelsőbb bíróság felmentette Maradonát a kokainra vonat­kozó vádak alól, kábítószer használata miatt csak szabálysértési eljárás indulhatott ellene. 1992 januárjában Diego otthonról üzent: „Eszem­ben sincs visszatérni Nápolyba, mert tudom, hogy meg akarnak ölni!" 1992 májusában a nápolyi ifjúsági bíróság (Maria Lídia De Luca tanácsa), úgy döntött, hogy Cristina Sinagra ekkor már hatéves fia, Diego Armando ju­nior viselheti a Maradona vezetékvenet, miután Diego nem volt hajlandó eleget tenni a vérvizsgálat követelményeinek. 1992 júniusában, büntetése lejártakor Maradona Argentínából üzent a Nápolynak: „Játszani akarok, de nem az olaszoknál. Adják vissza a szabadságo­mat!" 1992 júliusában Corrado Ferlaino, a Napoli elnö­ke visszautasította Diego ultimátumát. Ugyaneb­ben egy argentin bíróság úgy rendelkezik, hogy Maradona csak engedéllyel hagyhatja el Argentí­nát, s kéthavonta vissza kell oda térnie. 1992 szeptemberében Maradona megtartotta első edzését a spanyol Sevilla csapatában 1993 júniusában a lecserélt Maradona az oldal­vonal mellett nekiesett edzőjének, Carlos Bilardó­­nak, akivel 1986-ban világbajnokságot nyert. 30-án a Sevilla egyoldalúan felmondta a játékos szerző­dését. 1994 márciusában az időközben hazatért Mara­dona Buenos Aires-i lakása ablakából légpuskával lövöldözött a kapu előtt rá váró úságírókra, több zsurnaliszta könnyebben megsérült, s feljelentést tett a játékos ellen. 1994 júniusában a világbajnokságon egy meg­újult Maradona lépett közönség elé. Friss, jó fizikai állapotban van, erős, edzett és... doppingolt. Lapzártakor érkezett A FIFA főtitkára, Joseph Blatter és az Argentin Labdarúgó Szövet­ség elnökhelyettese, David Pintado európai idő szerint az esti órák­ban tartotta meg közös sajtótájékoztatóját. Pintado bejelentette, hogy Maradona nevezését azonnali hatállyal törölték, a játékos nem tagja többé a 22-es keretnek. Blatter elmondta, hogy a kontrollvizsgálat ereménye is igazolta az első doppingpróbát, ezért a tiltott szerekhez nyúló Maradonát a vizsgálat befejezéséig mindennemű sporttevékenységtől eltiltják. A hírek szerint az argentin válogatott eddig megszerzett pontjait „nem éri bántódás", a csapat szankciók nélkül folytathatja menetelé­sét a világbajnokságon. Még az ismert tények után is tudott meglepő bejelentéssel szol­gálni a FIFA. A testület végrehajtó bizottságának tagja, a belga dr. Michel D'Hooghe közölte, hogy Maradona vizeletében összesen ötféle doppingszer nyomait mutatták ki. Az orvos szerint ez az öt tiltott szer együtt nem található meg egyetlen gyógyszerben sem. Az öt doppinganyag: Ephedrin, Phenyl-propanol-amin, Pseudo­­ephedrin, Non-pseudo-ephedrin, Methyl­ephedrin. NEMZETI SPORT 5 RespublikaHETILAP AZ ESEMÉNYEK ELEMZŐINEK

Next