Nemzeti Sport, 1994. augusztus (5. évfolyam, 208-237. szám)
1994-08-09 / 216. szám
SPORT [f^^Amerifciri csillagok | Úszóparadicsomban Fort Lauderdale-ben Jack Nelson: „Nagyrabecsülésem és tiszteletem Kiss Lászlónak és Széchy Tamásnak” Helyszíni jelentés az amerikai úszás egyik fellegvárából Fort Lauderdale Florida egyik legcsodálatosabb része, karnyújtásnyira Miamitól. Itt van az amerikai úszósport egyik legszebb paradicsoma, s itt működik az USA legeredményesebb úszóklubja. De nemcsak erről híres Fort Lauderdale. Van egy csodálatos múzeuma, ahol az úszás és a vízilabda halhatatlanjait őrzik. Amikor belépek, pontosan olyan kép fogad, amelyen Faragó Tamás szmokingban veszi át az aranyérmet, mellette az oroszok két büszkesége: Barkalov és Szalnyikov, valamint John Nauber, minden idők egyik legjobb amerikai úszója, no és a német többszörös gyorsúszó olimpiai bajnok Kristin Ottó. Jack Nelson (62 éves) az amerikai úszás és edzői kar egyik koronázatlan királya. Beszélgetésünket a következő mondatokkal indítja: - Nagyrabecsülésem és tiszteletem Kiss Lászlónak és Széchy Tamásnak. Csodálatos edzők, büszke vagyok a barátságukra. De adja át feltétlenül az üdvözletemet Egerszegi Krisztinának, Darnyi Tamásnak és az úszósport többi magyar kitűnőségének. - Feltétlenül megteszem, mi több, a lap hasábjain. - Nagyon szeretném, mert közel érzem magamhoz a felsorolt sportbarátokat. Bár a mi sportágunk a szüntelen vetélkedés, mi ezt mindig úgy tudtuk megtenni az elmúlt esztendőkben, hogy közben a legfontosabb megmaradt: az egymás iránti tisztelet és megbecsülés. Másutt nem éppen így van. Európában olykor lángnyelvet nevelnek egymásra az edzők, nehezen viselik el más országok mesterei, amikor versenyzőik alulmaradnak és Kiss, valamint Széchy tanítványai újabb diadalokat aratnak. - Tudja, hogy van ez. A lovagiasságot nem lehet megtanulni. Az vagy velünk születik, vagy nem. o Mi az ön jelmondata a tanítványokkal szemben? - Minden versenyző, még a legtehetségesebb is, igényli a gyámolítást, a biztatást. o Mi az első mondata, amikor valaki lejön önhöz, hogy az úszást választotta? - Miért jöttél? Ha a gyerek erre azt mondja, hogy mindent megteszek azért, hogy úszó legyek, akkor foglalkozom vele. Rólam tudják, hogy csak azokkal dolgozom, akik azon a hőfokon tudnak izzani, amin én. Én még soha nem vettem félvállról azt az úszót sem, akit lelkem mélyén tehetségtelennek tartottam. Ha nem így lenne, nem lenne értelme oktatással foglalkozni. - Mégis mi a titka? - Képes vagyok együtt gondolkodni a versenyzőimmel. Gyakran órákat meditálunk a medence szélén. Van úgy, hogy egy kemény edzés kedvét szegi a gyereknek, hangulatilag mélypontra kerül. Nos, ilyenkor kell erőt önteni bele. Nem szabad sajnálni azokat az órákat, amelyeket ott, a medence szélén töltünk el. o Vagyis tanácsokat ad? - Nem. Partner akarok lenni. Meg akarom érteni a gondjait. - Tudom, hogy a világ sok részén meg akarják ismerni Jack Nelson módszereit. - Lehet erről feljegyzést készíteni, akár tanulmányt írni. De ahogy Kiss Lászlónak vagy Széchy Tamásnak is megvan a maga specialitása, úgy biztos nekem is megvan. Az a gyanúm, hogy ehhez a mi egész egyéniségünk is kell, így válik teljessé a dolog. o Minden úszó számára büszkeség a Fort Lauderdale-i klubhoz tartozni. - Ezt tekintem életművemnek. Nincs ebben semmi különösebb csoda. Megtanítjuk a kicsiket úszni, és ha itt akarnak maradni, segítjük őket a folytatásban. o Még akkor is, ha nem világraszóló tehetségek? - Nem szívesen küldünk el senkit sem. Van, akiből csak egészséges ember lesz, mások esetleg a vízilabdában, vagy más sportágakban találják meg önmagukat. Tudja, ott a kötelek között a napi, gyakran fárasztó tréningek alatt fantasztikus ezeknek a kis embereknek az átalakulása, egyéniséggé válása. o Kik lesznek éremesélyesek a következő olimpián? - Egyelőre ez maradjon még az én titkom, de legalább öthat olyan úszóm van, aki örömet szerezhet. o Akár aranyérmet is nyerhet Atlantában? - Hárman talán már arra is érettek lesznek. Azt mondják, hogy különös a kapcsolata a versenyzőivel. - Nagy súlyt helyezek a személyes kötődésre. Arra, hogy igazán kitárulkozzanak előttem a tanítványaim. Persze, ehhez az kell, hogy én is önmagamat adjam. Nem állhatok egy paraván mögött, és ott várjam el azt, hogy a másik az szívét-lelkét kiadja, őszinte legyen hozzám. Hallottam, hogy litván, lengyel, szlovén úszók is vannak Fort Lauderdale-ben, vagyis őket is ön készíti fel a következő időszakok világversenyeire. - Öröm velük foglalkozni. Jó körülményeket tudunk biztosítani számukra, tehetségesek, egyszóval van értelme annak, hogy itt legyenek velünk. - Közöttük is lehet olimpiai éremesélyes? - Igen. De az iménti felsorolásból kihagyott egy macedón lányt. Ő is itt van. - Hogy indult az ön sportpályafutása? - Először amerikaifutballt játszottam a hadseregben. Tudja, én még Németországban töltöttem a kötelező katonai szolgálatot. Aztán megpróbálkoztam a kosárlabdával. Mivel nem vagyok égimeszelő, ez sem ment igazán. Aztán egy haverom mondta, hogy álljunk át az úszásra. Akkor már huszonegy éves voltam. Hamar a legjobb lettem, 1953-ben megnyertem Münchenben a katonai bajnokságot. Büszkén írtam haza a szüleimnek, és felsoroltam az eredményeimet. Erre édesanyám visszaírt és csatolta a helyi lapban megjelent legfrissebb sporteredményeket. Ebből kiderült, hogy egy lány jócskán megverne, pedig csak területi bajnok volt Amerikában. Jót nevettem a levélen, de kicsit bosszankodtam is. - Ettől kezdve lett edző? - Azért az még messze van. - 1954-től nemzetközileg is elfogadták önálló, számnak a pillangóúszást. Átálltam erre. Hamarosan új világcsúcsot állítottam fel, pontosan az önök Tumpek Györgyének eredményeit döntöttem meg százon és kétszázon. Ezután a németországi főparancsnokság egyik tisztje felhívatott magához, s megkérdezte, hogy eddig hol úsztam. Mondtam neki, hogy sehol. Tulajdonképpen tőle tudtam meg, hogy két távon már világcsúcstartó vagyok. o Addig nem is sejtette? - Ha az a tiszt akkor nem mondja, lehet, hogy még ma sem tudom. o No és hogyan folytatta? - 1954-ben még úsztam világcsúcsokat, majd két esztendővel később a melbourne-i olimpián kétszázon a második lettem. Előbb voltam olimpikon, mint amerikai bajnok. Mert csak 1957-ben indultam először a mi bajnokságunkon. S mikortól lett edző? - 1958-tól. A Miami Egyetemre kerültem edzői és versenyzői ösztöndíjjal. Kezdetben tizenegy fiúval foglalkoztam. Az első évben csak ötödikek lettünk az amerikai bajnokságban. A másodikban már másodikak, s ettől kezdve Fort Lauderdale meghatározóvá vált az USA úszósportjában. Szóval ezért mondtam magának azt, hogy ezt az egészet életművemnek tekintem. A legnagyobb sikerem az, amikor a montreali olimpiai idején az Egyesült Államok válogatottjának edzője voltam, és versenyzőim négy világcsúcsot értek el. - Családi helyzete milyen? - Sherif, a feleségem itt, a klubon belül is a segítőtársam. Hat gyermekünk van és nyolc unokánk. - Köszönöm az interjút. - Örömmel fogadtam önt, de feltétlenül kérem átadni az üdvözletét a magyar barátoknak. .. Gyenes J. András A világhírű úszóedző, Jack Nelson és a szerző