Nemzeti Sport, 1994. október (5. évfolyam, 268-298. szám)

1994-10-01 / 268. szám

­ A szerkesztőbizottság elnöke: Borbély Pál igazgató, főszerkesztő. Tagjai: Dr. Dénes Tamás, Lakat T. Károly, Lázár Lajos, Naményi József, Z. Vincze György. A Nemzeti Képes Sport főszerkesztője: Gyenes J. András. Lapmenedzser: Szurmai János. A tudósítói hálózat vezetője: Varga Gyula. Terjesztési menedzser: Harcsa Gábor. Művészeti vezető: Keleti Imre. Műszaki vezető: Miller László. Kiadóhivatal és szerkesztőség: 1133 Budapest, XIII., Visegrádi utca 115. Postacím: 1399 Budapest, Pf.: 701/437. Tel.: 138- 4366. Telefax: 138-4248. A Nemzeti Sport Lap-, Könyvkiadó és Szolgáltató Kft. független sportnapilapja. Felelős kiadó: a kft. ügyvezető igazgatója. Rovatvezetők: Boda Ildikó, Dr. Borókai Gábor, Énekes Zoltán, Simon József, Záhonyi Iván. Szedés, grafika: Nemzeti Sport Kft. Nyomás: Szikra Lapnyomda Rt., Budapest. Felelős vezető: Dr. Csöndes Zoltán elnök-vezér­igazgató. Terjeszti a HÍRKER Rt., az NH Rt., valamint árusítják önálló vállalkozók. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő hi­vatalnál, a hírlapkézbesítőknél, a Posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) 1990 Budapest, XIII., Lehel út 10/A., közvetlenül vagy postautalványon, vala­mint átutalással a HELIR Postabank Rt.: 219-98636, 021-02799 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetési díj: egy hónapra 700 forint, negyedévre 2100 forint, fél évre 3960 forint, egy évre 7560 forint. Megjelenik naponta. Index: 25 004. Vidék: ISSN 0866-2525. Budapest: ISSN 0866-2517. 1 2 4 s 16 2 NEMZETI SPORT l.­­0 X 3­107 io L .0 X 3+■ (Óz L. ■o X 3+* (Óz i L .X 34' (Óz­­ L .0 X ± Homok a gépezetben 0 Vad Dezső Manapság megfelelő sporttu­dományos kutatómunka, illetve annak gyakorlati alkalmazása nél­kül egyszerűen nem lehet világ­­színvonalú eredményeket elérni! Ezt a régi igazságot többen idéz­ték a Magyar Olimpiai Bizottság elnökségének egy hete tartó ülé­sén. Megállapították, hogy több körülmény mellett a múltban el­sősorban a kiváló edzői munka alapozta meg a magyar sport si­kereit. Éppen ezért szinte elképedve szereztek tudomást az edzők és szakvezetők jelenlegi közömbös­ségéről. Arról, hogy a MOB, az OTSH és a TF összefogásával, nem kevés anyagi áldozattal szer­vezett, külföldi előadókkal rende­zett két, tudományos jellegű kon­ferencia is érdektelenségbe ful­ladt. Az egyikre 1200, a másikra 1400 meghívót küldtek ki. A sajtó­ban is közölték az időpontokat. Ennek ellenére alig nyolcvanöt, il­letve hetvenöt volt a jelenlévők száma. Köztudott, hogy az anyagi gon­dok a szakmai tevékenységet is befolyásolják. Az edzők idejének, energiájának jó részét ma már a szponzorok felkutatása, a létért való küzdelem emészti fel. De azért ha ki-ki szívére teszi a kezét, kénytelen bevallani, hogy ha na­gyon akart volna, tudott volna időt szakítani a részvételre. Csak éppen nem tartotta fontosnak. Sajnos, nagyon sokan hiszik azt, hogy csalhatatlanok, egyedüli prófétaként mindent a legjobban tudnak. Mint ahogyan egyes ka­pitányok, válogatottakat irányító edzők sem tartják fontosnak a tu­domány jelzéseit. Nem veszik fi­gyelembe a mérések eredményeit, amelyek a versenyzők fizikai, ide­gi túlterhelését igazolják. Még ke­ményebb munkát dirigálnak, amit azután általában kudarc követ. - Homok van a gépezetben! - summázta a helyzetet ezúttal is nagyon találóan Nádori pro­fesszor, - így azután egyes el­lendrukkerek már vészharangot kongatva, évtizedes mélypontot emlegetnek a magyar sport éle­tében. Holott a két olimpia kö­zötti páros esztendőben egyes világversenyek kétségtelenül gyengébb eredményeit józan mértéktartással csupán idejében jött figyelmeztetésnek tekinthet­jük. Amint ezt például Kovács Ta­más, a vívók igazgatója tárgyila­gosan elmondta. A kiút mindenképpen a szer­vezett s megfelelő irányítással és szakszerű ellenőrzéssel folytatan­dó alaposabb felkészülés felé ve­zethet. E tekintetben tanulságos lehet a kajak-kenu versenyzők idei világbajnoki szereplése. A hat arany, tizenkét ezüst, két bronz - ami az olimpiai szemüve­gen át ugyan „csak" egy első, nyolc második és egy harmadik helyet, s 56 pontot jelent, ám a barcelonai teljesítménynek ez is csaknem duplája - önmagáért be­szél. S ha az átigazolások miatt akadtak is viták, ellentétek, a si­kerek mögött a vízen lehúzott ki­lométerek százai húzódnak meg, nem is beszélve a szárazföldön hullajtott verejtékcseppekről. És a felkészüléshez a tudomány segít­ségét is igénybe vették. A váloga­tott keretek versenyzői a Sport­kórházban és a Testnevelési Főis­kolán több mint száz, pontosan száztizenhét terheléses élettani vizsgálaton estek át. Két új mű­szerhez jutottak a MOB segítségé­vel. Az egyikkel a hajók sebessé­gét, gyorsulását tudták mérni, a másikkal edzés közben az idősze­rű terhelhetőséget. Mindez együttesen a verseny­zők tehetségével, küzdőszellemé­vel, akaraterejével s nem utolsó­sorban a szakértő, edzői munká­val párosulva alapozta meg ezt a sikeres szereplést. Nádori pro­fesszor gondolatára visszatérve: a kajak-kenu versenyzők házatáján a gépezet olajozottan, jól műkö­dött. Másutt is így kellene mű­ködnie. 3+* (Öz t i. •ox 3+* Ifiz Ifiz «X 3M Ifiz t I. 0 X i L .0 X 3­­ Csalásra buzdít az NB IlI-as Liga elnöke? iW Imre Mátyás Úgy tűnt, az MLSZ mos­tanság akármit csinál, seho­gyan sincs az jól. Benkő László elnököt - fogalmaz­zunk finoman - udvariat­lansággal vádolták a kiscsa­patok képviselői, és az oroszlányi tévé forgatócso­portja. Állítólag szerdára bejelentkeztek, az elnök azonban­­ míg „Tiborcék" delegációja a székháznál várta, a Médiahajóval rin­gott a Duna hullámain... + Hogy sikerült az uta­zás? - Tudom, miért kérdezi ezt, és rögtön az elején sze­retném elmondani, mi is történt. Akik ismernek tud­ják, még az egyszerű késés­től is irtózom, azt pedig a világ legnagyobb udvariat­lanságának tekinteném, ha nem mennék el egy lekötött megbeszélésre... - Ehhez képest mégis a Médiahajón volt... - Legelőször a Nemzeti Sport meghívását kaptam kézhez, ahol beválasztottak a Közéleti Tizenegybe. Je­leztem a lap felé, hogy fon­tosabb dolgom lenne, ezért ha lehet, kimaradnék ebből az utazásból. Egészen az utolsó pillanatig - az indu­lást megelőző délutánig - tudtam magam tartani eh­hez, ám ekkor kaptam egy telefonhívást. A miniszterel­nöki titkárságról keresett a kabinetfőnök, Apró Piroska, és arra kért, ha egy mód van rá, mindenképpen le­gyek ott a hajón, mert a lab­darúgást érintő nagyon fon­tos kérdések is terítékre ke­rülnek majd.­­ Hogy Rejtőt idézzem: Louis tehát elhajózott az Új- Hebridákra? Olyan, az egész magyar focit érintő jó hírt tudtam meg, amelynek - biztos va­g­yok benne - kis és nagy lábak egyaránt örülni fog­nak. Többet erről egyelőre nem szeretnék elárulni, adott időben majd sajtótájé­koztatón jelentjük be az em­lített jó hírt.­­ A „követség" problé­mája ettől még adott: ők hi­ába várták önt az MLSZ-ben... - Nem akarom, hogy utólagos mentegetőzésnek tűnjön, de mindenkit meg­próbáltunk elérni, akit csak lehetett, a Győrből jövők egyébként is a Caola titkár­ságán jelentkeztek be, nem az MLSZ-ben. A bizonyíték, hogy számomra is fontos a kiscsapatok ügye, már sike­rült megegyeznünk a győri­ekkel és az óváriakkal, és hétfőn délután találkozom velük az Olimpia Szállóban. Természetesen nemcsak őket, hanem minden érin­tettet szívesen látunk.­­ Hívásunkat kicsit zsör­tölődve fogadta, csak nem haragszik a Nemzeti Sport­ra, mert nyilvánosságot ad a kisebb kluboknak? - Nem, egészen másról van szó, ráadásul önök nem is tehetnek róla. Az egyik napilap kissé elferdítve szá­mol be a Bozsik-stadionban történt botrányról, és ennek nem igazán örülök. Azaz, nem is a történések leírásá­val van a baj, hanem hogy egy - a Fradi-pályán készült - olyan képpel illusztrálták az anyagot, amelynek, ugye, köze sem lehet az esethez. Az MLSZ elnökének a hozzáállása tehát pozitív, rajta valószínűleg semmi nem fog múlni. Szerencsére a Győr környékiek sem há­borúságot, hanem megér­tést, együttműködést szeret­nének. Hogy a célok világo­sak legyenek az ottaniak péntek délután még egy utolsó tanácskozásra ültek össze, melynek tartalmát Somorjai Zoltán, Győr vá­ros labdarúgó-szövetségé­nek titkára összegezte.­­ Egyházy Gábor, a me­gyei szövetség főtitkára - aki egyébként az NB III-as liga elnöke is - ismét felszó­lította a még nem fizető csa­patokat: minél előbb ren­dezzék adósságukat. Szóba került, hogy a száznégy körzetből - plusz a huszon­két budapesti kerület - már csak öt van olyan, amely nem fizetett, tehát felesleges kötni az ebet a karóhoz. Az egyik klub vezetője megje­gyezte, hogy egyébként is rá vannak kényszerítve, mert a Töltéstava - amely kénytelen volt előbb fizetni, ugyanis „főtáblára" került a kupában - tulajdonképpen már eleve bajnok, bárho­gyan is alakulnak az ered­mények a pontvadászat so­ REFLEX van. A Töltéstava vezetői egyébként bocsánatot kér­tek a „sztrájktörésért", ne­kik „megbocsátunk", hiszen csak így indulhattak a ku­pában. Egyházy úr még egy érdekes javaslatot is tett: a kiscsapatok fizessenek be ti­zenegy ember után, akkor azt úgy veszik, mintha ele­get tettek volna kötelezett­ségeiknek. Kérdem én: mit szólna a többi csapat, ha megtudná, hogy néhányan csak tizenötezer forint körü­li összeget „perkáltak" a negyven-ötvenezer helyett? Mindenesetre nagyon sze­retnénk megköszönni a Nemzeti Sportnak, hogy végre országos nyilvánossá­got adott az ügynek, mert a fő probléma szerintünk az volt, hogy agyonhallgatták ezt az egészet. Bevallom, már arra is gondoltunk, hogy az MLSZ repaktált a lappal. Örömmel látjuk, hogy ez nem így van... 3*d­ifiz Mi lesz, ha óvnak? Oroszlányból indult a lavinává duz­zadt „hógolyó", és úgy tűnik, oda is tér vissza. Salamon Gyöngyi, a helyi tévé gyártásvezetője - aki szerdán az MLSZ- ben dekkolt - érdekes problémára világí­tott rá: - Az egész üggyel akkor kezdtem fog­lalkozni, amikor a Vértessomlóban foci­zó vőlegényem felhívta a figyelmemet erre az esetre. Az egyszerűség kedvéért elmesélek egy példát. A Vértessomló még nem fizette be a játékengedélyi ille­téket, amikor egy olyan csapathoz uta­zott el, amelyik ezt már megtette. A he­lyiek tudták, hogy jóval gyengébbek, s épp ezért közölték a „mieinkkel", hogy mivel még nem tettek eleget az MLSZ rendelkezéseinek, nem hajlandók kiállni ellenük. A képlet egyszerű: simán meg­kapták volna a két pontot. A sportszerű­­ségi oldalt én most nem firtatnám - vé­gül is lejátszották a találkozót -, de ezen elgondolkozhat az MLSZ: mi lesz, ha eb­ből az elszigetelt esetből rendszert csi­nálnak a gyengébb, de tehetősebb klu­bok? Nem hiszem, hogy nekem kéne ecsetelnem, micsoda felfordulás lenne pillanatok alatt... V. 268. • 1994. október 1. z IfiIr¥C: X 0:T­z Ifi­r+ B X 0:­ * Z Ifi■r*C! X 0: NS-tükör NS-tükör NS-tükör NS-tükör NS-tükör NS-tükör NS-tükör ^ PIROS LAP Népnevelés...! a ® Zombori Sándor | Érdekes kezdeményezéssel állt elő a Magyar Televízió a csütörtök esti Ferencváros-CSZKA Moszkva kupamérkőzés kapcsán. Kezdte azzal, hogy nem egyenesben közvetített, hanem felvételről, bár ha jól meggondoljuk, a mai helyzetet figyelembe véve, már ez is nagy dolog, hiszen ha később is, de legalább műsorra tűzték az összecsa­pást. (Volt rá példa, hogy még ennyit sem tettek meg...) Na, most sem az egész meccset sugározták - bár ezt ígérték - csak annyit, amennyit a televízió illetékesei érdemesnek találtak a közvetítésre. (Úgy látszik, manapság a labdarúgásban is beindul a népnevelés...) Történt, hogy az első félidő befejezése után a bemondónő kedves mosoly kíséretében közölte, a második félidőben nem történt semmi érdekes, így azzal nem is untatják a nagyérdeműt, ellenben a hosszabbítást ajánlja a nézők szíves figyelmébe, mert azt érdemes­­ végigizgulni. Na tessék! Könnyen elképzelhető, tisztelt futballőrült barátaim, hogy ezentúl a televízió fogja eldönteni helyettünk, hogy bennünket mi érdekel, és mi az, amire kár időt pazarolnunk. Lehet, a bajno­ki mérkőzésekből ezek után csak a televízió szerkesztői által érdemesnek talált mozzanatokat láthatjuk, és a szünetekben az intim betétek sokszínűségével gyarapítják hiányos ismeretein­ket. Nincs szándékomban megbántani senkit sem, de az a véleményem, hogy egy labdarúgó-mérkőzés nemcsak gólokból áll, hanem rengeteg más csodálatos mozdulatból - cselből, kapura lövésből, szerelésből -, melyeket élmény látni. Ennek a találkozónak a második félidejében nagyon sok ilyen pillanat volt. Sajnálatos, hogy a tévések egyet sem találtak... Már hallom is a tévések válaszát, hogy nem tehetünk róla, csak ennyi műsoridőnk volt... Vagy a második félidő, vagy a hosszabbítás és a tizenegyesek. Gyenge, és számomra elfogadhatatlan magyarázkodás, hiszen azt, hogy egy kupamérkőzés visszavágóján lehet hosszabbítás és tizenegyes is, azt az is tudja, aki még sosem látott futballt! * Z Ifi r¥C! X 0: * Z IfiIf¥C: Xo: z Ifi I*Cl X 0:T z Ifi I*C: X 0: * Z Ifi uC: X 0!T * z IfiIFi r¥C: X 0! VENDÉGJÁTÉKOS Elnökhelyettesek Az idősebbek még emlékeznek arra, mi­lyen nagy urak voltak. Az 1962-t követő évti­zedekben MTL, majd OTSH elnökhelyettes­nek lenni meghatározó szerepet jelentett a magyar sportban. 1962 után ugyanis Hegyi Gyulát követően, az apparátusból - párt, szakszervezeti, ill. az államappaarátusból - érkeztek az elnökök, részben a helyettesek is, de ez utóbbiak között mindig voltak a sport­ban élő, ott felnőtt, felkészültségük alapján szakmai tekintéllyel is rendelkező vezetők. Elég Csanádi Árpád, Kutas István, azután Pá­­der János, majd Schmitt Pál és Aján Tamás ne­vét említeni. Jelentős érdemeket szereztek a magyar sport folyamatos sikereiben, hazai és nemzetközi presztízsében. 1990-ben a rendszerváltozást a sportban so­kak számára bizonyára az is hitelesítette, hogy az első demokratikus kormány döntése alapján az OTSH elnöke Gallov Rezső, a sportban felnőtt, nemzetközleg is elismert szakember lett. Alapvető döntés volt ez azon az úton, mely a sportban is - évtizedes torzu­lások után - az értékrend helyreállásához, a polgári demokratikus fejlődéshez vezet. Felte­hetőleg ezért is kapott az új, immár régi elnök - közmegelégedésre, ami a sportmozgalmat illeti - bizalmat az új kormánykoalíciótól. Annál inkább kellemetlenné, tegyük hozzá még a hazai viszonyokban jártas, meglepő­désre kevésbé hajlamosak számára is érthetet­lenné kezd válni az a huzavona, ami immár lassan inkább hónapok, mint hetek óta tart OTSH elnökhelyettesi ügyben. Ennyire azért nem kellene ezt a hajdan jobb napokat látott, ma is szükséges tisztséget lejá­ratni. Lassan - némi túlzással - hiányérzete lehet azoknak, akik még nem kerültek szóba, hiszen a fáma szerint húszas listák készültek, legyen kikből válogatni. Ne bolygassuk a mindig kínos napi össze­függéseket, nem igazán felelős, mértékadó (pártpolitikai) ígéreteket, nevezzük csak meg a két alapvető, általános okot. A sport túlérté­kelése, a sport lebecsülése. Annyira azért nem fontos a sport, a testkultúra, hogy ami­kor néhány nap alatt még a Művelődési és Közoktatási Minisztérium új vezetése is felállt - pedig az oktatás, a kultúra éppenséggel nem könnyű ágazat -, akkor a sport elnökhe­lyetteseinek a megbízása ennyire nehéz fel­adattá váljék.­­ Persze kiegyenlíti a képet a le­becsülés és ez igen veszélyes, a sporttal, a sportban ezt is meg lehet csinálni. Szomorú lenne, ha a tétovázás mögött kísértene a múlt, a kádertemető csapdája, mert a sportban is, ezen a szinten is működött az „ide jó lesz" gyakorlat. Szerencsére, ahogy mindig voltak, ma is vannak alkalmas emberek. Szülessen meg végre a konszenzus. Az államtitkár javasol­jon, az illetékes miniszter döntsön. Azután lássuk a teendőket. Mert azok vannak bővi­­ben. Az elnökhelyettesek számára is. Tudom, ők sem tehetnek majd csodát. De egyelőre, amíg a sportban - ismét! - a személyi kérdé­sek vannak szőnyegen, a szakminisztériu­mokban, az érdekegyeztetés fórumain a jövő évi költségvetés kialakítása a tét. Szomorú lenne, ha a sport még rosszabb helyzetbe ke­rülne a finanszírozás frontján, mint eddig volt, egyrészt, mert nem nevezték ki azokat, akik ezekben a hetekben a sport érdekét kép­viselnék, másrészt, mert a hatalmasok saját bi­zonytalanságuk miatt végül a sportra hara­gudnának meg... Frenkl Róbert 0:n * Z Ifi­TC: X 0!T­z IfiIFtC:X 0: X 0:t * Z Ifi ■iO)|n}-SN Jcnim-SN JQ>|ni-SN JO)|ni-SN JOi|ni-SN ^ -ipi|n}-SN 4Q)|n;-SN ^ Jo^m-SN jo^m-SN ^ -io>|n*-SN Mai számunkat szerkesztette:­­Dénes ‘Tamás Olvasószerkesztő: Lakatos G­yörgy, ‘I­posy Zoltán, Z. Vincze G­yörgy Művészeti szerkesztő: Roska János

Next