Nemzeti Sport, 1994. november (5. évfolyam, 299-328. szám)

1994-11-01 / 299. szám

2 Csak nézünk, mint a moziban... A­kár jót mosolyoghat­nánk a fenti címen, de nem tehetjük, mert ami most tapasztalható a magyar labdarúgásban, az olyan, mint egy rossz film. Csak kapkodjuk a fejünket a történések halla­tán, de amit világosan értünk, arról is azt magyarázzák ne­künk, hogy fogalmunk sincs ró­la. Pedig mi semmi mást nem akarunk, mint nézni a magyar labdarúgás „filmjét”, amely már jobb mint a tavalyi, és re­ménykedni, hogy még jobb is lesz. Erre föl mit tesznek az érde­keltek? Csupán annyit, hogy egy­szerűen elvonják figyelmünket a játékról, és olyan dolgokról harsog a televízió meg a sportsajtó, amik közvetve ugyan kötőd­nek a sportághoz, ám valójában háttérmunkát je­lentenek, s erről nem is lenne érdemes szót ejteni, hiszen szakemberek csinálják. De vajon tényleg azok csi­nálják? Még mindig nem ültek el a hullámok - nem is fognak­­ a debreceni szotyoladobálás kapcsán hozott döntésről, amelynek éppen holnap lesz a fellebviteli tárgyalása. Hétfőn reggel a NAP TV sport részé­ben Gyárfás Tamás rövid be­szélgetést folytatott Berzi Sán­dorral, az MLSZ főtitkárával, és Pleiner Jánossal, a Fegyelmi Bizottság egyik tagjával, aki egyébiránt elnökölt a tárgyalá­son. Érdekes beszélgetést re­méltem, de csalódnom kellett, mert miután kiderült, hogy ilyen eset megítélésénél más a gya­korlat a FIFA, és más a mi sza­bályzatunk szerint, Gyárfás mintha azt sugallta volna, hogy akkor majd a fellebviteli tárgya­láson más döntést kell hozni. Érzésem szerint, nem volt sze­rencsés a dolog, mert a meg­hozott döntés egyértelmű és vi­lágos, hiszen az adott szabá­lyok érvényesítése alapján tör­tént. Nekem szimpatikusabb lett volna, ha arról beszélgetnek az érdekeltek, hogy nekünk miért mindig akkor kell rájönnünk ar­ra, hogy rosszak a szabálya­ink, amikor már megtörtént a dolog. Hogy létezik az, hogy eddig még senkinek sem jutott eszébe az, hogy a fegyelmi szabályzatunk elavult, nem kö­veti a nemzetközi gyakorlatot, meg kell változtatni. A labdarú­gás legfelső vezetésében dol­gozóknak éppen az lenne a feladatuk, hogy ezeket a dol­gokat észrevegyék, és végigvi­gyék, hogy megtörténjen a vál­tozás. Lépjünk tovább, lássuk a győri esetet! Ott a klubtitkár - aki, ugye, szakember - a tarta­lékban kiállított kapust nevezte az első csapat mérkőzésére is. Pechje volt, mert Végh megsé­rült, Verebes cserére kényszer Pataki a hetvenes években minderről így beszélt: - Az még ma is előttem van, mi­lyen hosszú és fárasztó uta­zás után érkeztünk meg Svédországba. A svéd sajtó­­ érdekes­­ magyar győzelmet jósolt, s persze, mi magyarok is ezt vártuk. Néhány ezer néző előtt játszottunk. Bodnár volt, beállította Bírót, és nem volt elég, hogy csapata kika­pott, utólag még három bünte­tőpontot is levonnak a győriek­től. Az ,, ítélet” jogosságához nem fér kétség. A győriek ter­mészetesen próbálkoznak, hi­vatkoznak a jóhiszeműségre, de szerintem maguk sem hi­szik, hogy ezt komolyan lehet venni. Ugorjunk egyet Angyalföldre! A Vasas óvást nyújtott be a Nagykanizsa elleni mérkőzése után, Kajdy jogosulatlan sze­replése miatt. Tette ezt úgy, hogy túllépte azt a határidőt, ameddig az óvást be lehet nyújtani. A „vétkes” azzal vé­dekezett, hogy azt hitte, a munkaszüneti napok nem szá­mítanak bele a határidőbe. Most mosolyogjunk vagy sír­junk? Döntsék el önök! Az ország legnépszerűbb csapata, a Ferencváros sem maradhat ki a sorból. A zöld­fehéreknél sem mennek töké­letesen a dolgok. Debrecenbe elfelejtették elvinni Telek igazo­lását, legutóbb pedig Neagoe portói utazása került óriási veszélybe, mert nem volt útle­vele. Rengeteget beszélünk a pro­fizmusról. Ez nem baj, de az már igen, hogy a profizmusról csak a labdarúgók esetében szólunk, hogy ilyen meg olyan messze vannak attól, amit ez a kifejezés jelent. Nem vitatom, a mi labdarú­góink valóban messze vannak még az igazi profiktól, de az ő esetükben már észrevehető je­gyei vannak annak, hogy minél előbb azokká váljanak. De vajon csak nekik kell pro­fiknak lenni? Szó sincs róla, mert a veze­tőkre hasonlóképpen vonatko­zik ez a követelmény. Nekik is Sanyi lőtte az első gólt, jóma­gam a másodikat, de ezekkel is csak döntetlenre futotta, 2:2 volt a végeredmény. Ahogy ma mondanánk, ez a mérkőzés az olimpiára való közvetlen felkészülést szol­gálta. Aztán még egy „igazi” tétre menő svéd-magyart is játszot­tak, azt már Stockholmban. Tudniillik mind a magyar, mind a svéd válogatott kika­pott a bemutatkozó mérkőzé­sen (mi Angliától kaptunk ki). A kiesett csapatok részére az­tán vigaszdíjat írtak ki. A díjat, egy gyönyörű serleget, nem is svéd, hanem egy dán millio­mos ajánlotta fel... A magyar csapat nemcsak jó játékkal, hanem gólokkal is vigasztaló­dott az 1912. július 3-i mérkő­profikká kell válniuk, mert ama­tőrként ma már nem lehet dol­gozni. A pillanatnyi helyzetben úgy tűnik - tisztelet a kevés kivétel­nek -, hogy profizmus tekinte­tében a labdarúgók előbbre tartanak a vezetőknél. Ők talán már megértették, mi a dolguk, és azt miképpen lehet jobban csinálni... A végén vissza kell térnem a múlt héten Győrben történt zászlóletépésre. Rengeteg le­velet és telefont kaptam ez ügyben. Java részük elma­rasztalt, amiért nem ítéltem el az újpesti szurkolók viselkedé­sét. Nos, válaszom a következő: tény, hogy az ETO FC Győr - UTE mérkőzés szünetében le­téptek egy újpesti zászlót, amely mintegy tíz méteres le­hetett. A győri stadion sajtóhe­lyéről csak a tényt lehetett ér­zékelni, és az nekem nem tet­szett. Később azt mondták, az újpesti zászlón halálfej volt, ami tűrhetetlen. Én nem láttam a halálfejet - jó néhányan má­sok sem -, ám ha láttam volna, akkor a legmesszebbmenőkig elítéltem volna. Mint ahogy el­ítélem azokat az újpesti szur­kolókat, akik a parkolóban ve­rekedtek. Ilyesmire nincs szük­ség, és minden eszközzel meg kell gátolni. Azzal viszont, hogy a győri Kisalföld című újság egy nagy halálfejes zászlóról készült ké­pet mellékelt az írásához, szintén nem értek egyet. Nem hiszem, hogy jó dolog archív felvétellel borzolni a kedélye­ket. Már többször megfogalmaz­tam: nagy változásokra van szükség. Most ismét megte­szem, kérve mindenkit, hogy ne csak a másiktól várja, hogy megváltozzon, mert az kevés... résen: Magyarország-Svéd­­ország 3:1. Schlosser Imre mesterhár­masával tűnt ki a jól játszó tár­sak közül. Érdekes, hogy a la­pokban nem részletezték a góljait, csak annyit jegyeztek meg, hogy azok a 4., a 40., és a második félidő 37. percében estek. Végül ezekkel a gólok­kal született meg a magyar labdarúgás olimpián győzel­met hozó első kilencven perce c­íme, az első svédországi győz­tesek: Domonkos (MTK) - Rumbold (FTC), Payer (FTC) - Vágó (MTK), Szury (BAK), Blum (FTC) - Sebestyén (MTK), Bodnár (MAC), Fekete (TTC), Schlosser (FTC), Bor­­bás (FTC). A sporttörténeti mérkőzésen a szövetségi ka­pitány Herczog Ede volt. Szombaton Újpesten már nem volt halálfejes zászló. Csak játék... Nem jobb így? Erről a fotóról jut eszembe..­Tudják vajon a Vasasnál, melyek a munkaszüneti napok? Pataki Mihály - sötét mezben - a stockholmi stadionban, az 1912-es olimpián. Svéd földön a magyar válogatott első újonca Pataki Mihály, az egykori ifjú centercsatár volt. Az első svédor­szági találkozót Göteborgban rendezték, 1912. június 20-án Nemzeti Képes Sport Főszerkesztő: Gyenes J. András Főszerkesztő-helyettes: Dénes Tamás Vezető olvasószerkesztő: Z. Vincze György Művészeti szerkesztő: Darvas Péter, Keleti Imre, Roska János Terjesztési menedzser: Harcsa Gábor Kiadóhivatal és szerkesztőség: 1133 Budapest XIII., Visegrádi utca 115. Postacím: 1399 Budapest, Pf.: 70/437. Telefon: 138-4366. Telefax: 138-4248. A Nemzeti Sport Lap-, Könyvkiadó és Szolgáltató Kft. lapja. Felelős­ kiadó: Borbély Pál ügyvezető igazgató Terjeszti a HÍRKER Rt., az NH Rt., valamint árusítják önálló vállalkozók. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő hivatalnál, a hírlapkézbesítőknél, a Posta hírlapüzleteiben és a Hírlap-előfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR). 1990 Budapest XIII., Lehet út 10/A., közvetlenül vagy posta-utalványon, valamint átutalással, a HELIR Postabank Rt., 219-98636, 021-92799 pénzforgalmi jelzőszámra. A Nemzeti Sport (és benne a Nemzeti Képes Sport) előfizetési díja: egy hónapra 700 forint, negyedévre 2100 forint, fél évre 3960 forint, egy évre 7560 forint. Megjelenik naponta. Index: 25004. Vidék, ISSN 0866-2525. Bp.: ISSN 0866-2517. Szedés, grafika: Nemzeti Sport Kft. Műszaki vezető: Miller László Nyomás: Szikra Lapnyomda Részvénytársaság, Budapest. Felelős vezető: dr. Csöndes Zoltán elnök-vezérigazgató MTI KÉPES SPORT 1994. november 1. 91. perc Érdemes­­ értelmetlen­ zokra, akik ügyetlenek, fe­lesleges szót vesztegetni. Legtöbb­ször szánakozva figyel­jük tehetségtelenségü­­ket, de tudjuk, hogy egyiküket sem érdemes megbántani, hiszen ké­pességeik behatároltak. Ha bírálod őket, s a fe­jük tetejére állnak, akkor sem tudnak többet. Az értékes labdarúgó­kat azonban időnként muszáj noszogatni, mert ők sokra hivatottak. Ön­magukkal, csapatukkal, a közönséggel szembe­ni bűn, ha egy színtér megragadnak, s csak töredékét nyújtják pálya­futásuk alatt, mint amennyire valójában képesek lennének. Ezt nevezik a tehetség el­herdálásának, így aztán nem a saját úri passziónk, amikor fejlődésre, előrelépésre alkalmas játékosokat bí­rálunk meg lapunkban. Tesszük ezt elsősorban a labdarúgó érdekében, másrészt ügyszeretet­ből, de harmadsorban az sem mellékes, hogy nem bővelkedünk meg­felelő kvalitású focisták­ban. Pontosan ezért be­csüljük meg, mene­dzseljük okosan azokat, akikben motoszkál a te­hetség. Ugyanakkor ne kapassuk el őket! A közelmúltban Hal­mait, a válogatott kö­zéppályását pontosan ilyen okokból kritizáltam meg. Meg kellett érte­nie,hogy nem ellene, hanem érte szóltam. Felesleges, ellenszen­ves ámokfutására hív­tam fel a figyelmét, mert hittel vallom: van benne talentum, de ha lehig­gadna, akkor lehetne igazán biztos, hasznos tagja a nemzeti tizen­egynek. Most Forrai, a kispesti középpályás magatartá­sa az aktuális téma. Fö­löslegesen durváskodik, szinte minden játékve­zetői döntés után szöve­gel, gesztikulál, az el­lenfelekkel szemben ar­rogáns. Mivel tehetséges lab­darúgó, kár lenne, ha ilyen felesleges közjáté­kokra fecsérelné el az energiáját. Inkább a já­tékra koncentráljon. G­ondolom, az elmondottak alapján Forrai is megérti, hogy nem kötözködésből pécéz­­tem ki. (gyenes) A Mottó: Töretlenül hiszünk a magyar labdarúgásban

Next