Nemzeti Sport, 1994. november (5. évfolyam, 299-328. szám)
1994-11-01 / 299. szám
2 Csak nézünk, mint a moziban... Akár jót mosolyoghatnánk a fenti címen, de nem tehetjük, mert ami most tapasztalható a magyar labdarúgásban, az olyan, mint egy rossz film. Csak kapkodjuk a fejünket a történések hallatán, de amit világosan értünk, arról is azt magyarázzák nekünk, hogy fogalmunk sincs róla. Pedig mi semmi mást nem akarunk, mint nézni a magyar labdarúgás „filmjét”, amely már jobb mint a tavalyi, és reménykedni, hogy még jobb is lesz. Erre föl mit tesznek az érdekeltek? Csupán annyit, hogy egyszerűen elvonják figyelmünket a játékról, és olyan dolgokról harsog a televízió meg a sportsajtó, amik közvetve ugyan kötődnek a sportághoz, ám valójában háttérmunkát jelentenek, s erről nem is lenne érdemes szót ejteni, hiszen szakemberek csinálják. De vajon tényleg azok csinálják? Még mindig nem ültek el a hullámok - nem is fognak a debreceni szotyoladobálás kapcsán hozott döntésről, amelynek éppen holnap lesz a fellebviteli tárgyalása. Hétfőn reggel a NAP TV sport részében Gyárfás Tamás rövid beszélgetést folytatott Berzi Sándorral, az MLSZ főtitkárával, és Pleiner Jánossal, a Fegyelmi Bizottság egyik tagjával, aki egyébiránt elnökölt a tárgyaláson. Érdekes beszélgetést reméltem, de csalódnom kellett, mert miután kiderült, hogy ilyen eset megítélésénél más a gyakorlat a FIFA, és más a mi szabályzatunk szerint, Gyárfás mintha azt sugallta volna, hogy akkor majd a fellebviteli tárgyaláson más döntést kell hozni. Érzésem szerint, nem volt szerencsés a dolog, mert a meghozott döntés egyértelmű és világos, hiszen az adott szabályok érvényesítése alapján történt. Nekem szimpatikusabb lett volna, ha arról beszélgetnek az érdekeltek, hogy nekünk miért mindig akkor kell rájönnünk arra, hogy rosszak a szabályaink, amikor már megtörtént a dolog. Hogy létezik az, hogy eddig még senkinek sem jutott eszébe az, hogy a fegyelmi szabályzatunk elavult, nem követi a nemzetközi gyakorlatot, meg kell változtatni. A labdarúgás legfelső vezetésében dolgozóknak éppen az lenne a feladatuk, hogy ezeket a dolgokat észrevegyék, és végigvigyék, hogy megtörténjen a változás. Lépjünk tovább, lássuk a győri esetet! Ott a klubtitkár - aki, ugye, szakember - a tartalékban kiállított kapust nevezte az első csapat mérkőzésére is. Pechje volt, mert Végh megsérült, Verebes cserére kényszer Pataki a hetvenes években minderről így beszélt: - Az még ma is előttem van, milyen hosszú és fárasztó utazás után érkeztünk meg Svédországba. A svéd sajtó érdekes magyar győzelmet jósolt, s persze, mi magyarok is ezt vártuk. Néhány ezer néző előtt játszottunk. Bodnár volt, beállította Bírót, és nem volt elég, hogy csapata kikapott, utólag még három büntetőpontot is levonnak a győriektől. Az ,, ítélet” jogosságához nem fér kétség. A győriek természetesen próbálkoznak, hivatkoznak a jóhiszeműségre, de szerintem maguk sem hiszik, hogy ezt komolyan lehet venni. Ugorjunk egyet Angyalföldre! A Vasas óvást nyújtott be a Nagykanizsa elleni mérkőzése után, Kajdy jogosulatlan szereplése miatt. Tette ezt úgy, hogy túllépte azt a határidőt, ameddig az óvást be lehet nyújtani. A „vétkes” azzal védekezett, hogy azt hitte, a munkaszüneti napok nem számítanak bele a határidőbe. Most mosolyogjunk vagy sírjunk? Döntsék el önök! Az ország legnépszerűbb csapata, a Ferencváros sem maradhat ki a sorból. A zöldfehéreknél sem mennek tökéletesen a dolgok. Debrecenbe elfelejtették elvinni Telek igazolását, legutóbb pedig Neagoe portói utazása került óriási veszélybe, mert nem volt útlevele. Rengeteget beszélünk a profizmusról. Ez nem baj, de az már igen, hogy a profizmusról csak a labdarúgók esetében szólunk, hogy ilyen meg olyan messze vannak attól, amit ez a kifejezés jelent. Nem vitatom, a mi labdarúgóink valóban messze vannak még az igazi profiktól, de az ő esetükben már észrevehető jegyei vannak annak, hogy minél előbb azokká váljanak. De vajon csak nekik kell profiknak lenni? Szó sincs róla, mert a vezetőkre hasonlóképpen vonatkozik ez a követelmény. Nekik is Sanyi lőtte az első gólt, jómagam a másodikat, de ezekkel is csak döntetlenre futotta, 2:2 volt a végeredmény. Ahogy ma mondanánk, ez a mérkőzés az olimpiára való közvetlen felkészülést szolgálta. Aztán még egy „igazi” tétre menő svéd-magyart is játszottak, azt már Stockholmban. Tudniillik mind a magyar, mind a svéd válogatott kikapott a bemutatkozó mérkőzésen (mi Angliától kaptunk ki). A kiesett csapatok részére aztán vigaszdíjat írtak ki. A díjat, egy gyönyörű serleget, nem is svéd, hanem egy dán milliomos ajánlotta fel... A magyar csapat nemcsak jó játékkal, hanem gólokkal is vigasztalódott az 1912. július 3-i mérkőprofikká kell válniuk, mert amatőrként ma már nem lehet dolgozni. A pillanatnyi helyzetben úgy tűnik - tisztelet a kevés kivételnek -, hogy profizmus tekintetében a labdarúgók előbbre tartanak a vezetőknél. Ők talán már megértették, mi a dolguk, és azt miképpen lehet jobban csinálni... A végén vissza kell térnem a múlt héten Győrben történt zászlóletépésre. Rengeteg levelet és telefont kaptam ez ügyben. Java részük elmarasztalt, amiért nem ítéltem el az újpesti szurkolók viselkedését. Nos, válaszom a következő: tény, hogy az ETO FC Győr - UTE mérkőzés szünetében letéptek egy újpesti zászlót, amely mintegy tíz méteres lehetett. A győri stadion sajtóhelyéről csak a tényt lehetett érzékelni, és az nekem nem tetszett. Később azt mondták, az újpesti zászlón halálfej volt, ami tűrhetetlen. Én nem láttam a halálfejet - jó néhányan mások sem -, ám ha láttam volna, akkor a legmesszebbmenőkig elítéltem volna. Mint ahogy elítélem azokat az újpesti szurkolókat, akik a parkolóban verekedtek. Ilyesmire nincs szükség, és minden eszközzel meg kell gátolni. Azzal viszont, hogy a győri Kisalföld című újság egy nagy halálfejes zászlóról készült képet mellékelt az írásához, szintén nem értek egyet. Nem hiszem, hogy jó dolog archív felvétellel borzolni a kedélyeket. Már többször megfogalmaztam: nagy változásokra van szükség. Most ismét megteszem, kérve mindenkit, hogy ne csak a másiktól várja, hogy megváltozzon, mert az kevés... résen: Magyarország-Svédország 3:1. Schlosser Imre mesterhármasával tűnt ki a jól játszó társak közül. Érdekes, hogy a lapokban nem részletezték a góljait, csak annyit jegyeztek meg, hogy azok a 4., a 40., és a második félidő 37. percében estek. Végül ezekkel a gólokkal született meg a magyar labdarúgás olimpián győzelmet hozó első kilencven perce címe, az első svédországi győztesek: Domonkos (MTK) - Rumbold (FTC), Payer (FTC) - Vágó (MTK), Szury (BAK), Blum (FTC) - Sebestyén (MTK), Bodnár (MAC), Fekete (TTC), Schlosser (FTC), Borbás (FTC). A sporttörténeti mérkőzésen a szövetségi kapitány Herczog Ede volt. Szombaton Újpesten már nem volt halálfejes zászló. Csak játék... Nem jobb így? Erről a fotóról jut eszembe..Tudják vajon a Vasasnál, melyek a munkaszüneti napok? Pataki Mihály - sötét mezben - a stockholmi stadionban, az 1912-es olimpián. Svéd földön a magyar válogatott első újonca Pataki Mihály, az egykori ifjú centercsatár volt. Az első svédországi találkozót Göteborgban rendezték, 1912. június 20-án Nemzeti Képes Sport Főszerkesztő: Gyenes J. András Főszerkesztő-helyettes: Dénes Tamás Vezető olvasószerkesztő: Z. Vincze György Művészeti szerkesztő: Darvas Péter, Keleti Imre, Roska János Terjesztési menedzser: Harcsa Gábor Kiadóhivatal és szerkesztőség: 1133 Budapest XIII., Visegrádi utca 115. Postacím: 1399 Budapest, Pf.: 70/437. Telefon: 138-4366. Telefax: 138-4248. A Nemzeti Sport Lap-, Könyvkiadó és Szolgáltató Kft. lapja. Felelős kiadó: Borbély Pál ügyvezető igazgató Terjeszti a HÍRKER Rt., az NH Rt., valamint árusítják önálló vállalkozók. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő hivatalnál, a hírlapkézbesítőknél, a Posta hírlapüzleteiben és a Hírlap-előfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR). 1990 Budapest XIII., Lehet út 10/A., közvetlenül vagy posta-utalványon, valamint átutalással, a HELIR Postabank Rt., 219-98636, 021-92799 pénzforgalmi jelzőszámra. A Nemzeti Sport (és benne a Nemzeti Képes Sport) előfizetési díja: egy hónapra 700 forint, negyedévre 2100 forint, fél évre 3960 forint, egy évre 7560 forint. Megjelenik naponta. Index: 25004. Vidék, ISSN 0866-2525. Bp.: ISSN 0866-2517. Szedés, grafika: Nemzeti Sport Kft. Műszaki vezető: Miller László Nyomás: Szikra Lapnyomda Részvénytársaság, Budapest. Felelős vezető: dr. Csöndes Zoltán elnök-vezérigazgató MTI KÉPES SPORT 1994. november 1. 91. perc Érdemes értelmetlen zokra, akik ügyetlenek, felesleges szót vesztegetni. Legtöbbször szánakozva figyeljük tehetségtelenségüket, de tudjuk, hogy egyiküket sem érdemes megbántani, hiszen képességeik behatároltak. Ha bírálod őket, s a fejük tetejére állnak, akkor sem tudnak többet. Az értékes labdarúgókat azonban időnként muszáj noszogatni, mert ők sokra hivatottak. Önmagukkal, csapatukkal, a közönséggel szembeni bűn, ha egy színtér megragadnak, s csak töredékét nyújtják pályafutásuk alatt, mint amennyire valójában képesek lennének. Ezt nevezik a tehetség elherdálásának, így aztán nem a saját úri passziónk, amikor fejlődésre, előrelépésre alkalmas játékosokat bírálunk meg lapunkban. Tesszük ezt elsősorban a labdarúgó érdekében, másrészt ügyszeretetből, de harmadsorban az sem mellékes, hogy nem bővelkedünk megfelelő kvalitású focistákban. Pontosan ezért becsüljük meg, menedzseljük okosan azokat, akikben motoszkál a tehetség. Ugyanakkor ne kapassuk el őket! A közelmúltban Halmait, a válogatott középpályását pontosan ilyen okokból kritizáltam meg. Meg kellett értenie,hogy nem ellene, hanem érte szóltam. Felesleges, ellenszenves ámokfutására hívtam fel a figyelmét, mert hittel vallom: van benne talentum, de ha lehiggadna, akkor lehetne igazán biztos, hasznos tagja a nemzeti tizenegynek. Most Forrai, a kispesti középpályás magatartása az aktuális téma. Fölöslegesen durváskodik, szinte minden játékvezetői döntés után szövegel, gesztikulál, az ellenfelekkel szemben arrogáns. Mivel tehetséges labdarúgó, kár lenne, ha ilyen felesleges közjátékokra fecsérelné el az energiáját. Inkább a játékra koncentráljon. Gondolom, az elmondottak alapján Forrai is megérti, hogy nem kötözködésből pécéztem ki. (gyenes) A Mottó: Töretlenül hiszünk a magyar labdarúgásban