Nemzeti Sport, 1994. november (5. évfolyam, 299-328. szám)
1994-11-01 / 299. szám
4 1994. november 1. NEMZETI KÉPES SPORT IWB 1 fordulójának vi^^hangjai ^ ^ A pokolból a mennyországba Varga István, a csepeliek mestere a mérkőzés előtt gondolataiba merülve sétálgatott a ZTE-stadion játékoskijárójában. A tudósítók kérdésére csak ennyit mondott: ,,Remélem, rúgunk gólokat..." Ezt három gondolat is sugallhatta. Leginkább az, hogy gól nélkül nincs győzelem, pedig az már nagyon kellene a Csepelnek; aztán az a remény is mondathatta vele, hogy a mezőny legkevesebb gólt lőtt csapata végre javíthat a tartalékos védelmű ZTE ellenében; végül az is a fejében járhatott, hogy a vasgyáriaknak van törleszteni valójuk az egerszegiekkel szemben. Tudniillik 19 év óta nem nyertek a zalai megyeszékhelyen, noha azóta kilenc alkalommal találkoztak már itt, gólt pedig 17 éve nem lőttek mostani vendéglátójuk elődjeinek hálójába. A másik edző, Madár Gábor lelkiállapotába aligha tudta magát bárki is beleképzelni, amikor néhány perccel a kezdés után egyik védőjátékosát, Kovács Zsoltot kiállította Bay játékvezető, hiszen ezzel Szabó I, Balog és Lendvai hiánya után a csapat védelmének negyedik tagját is nélkülöznie kellett. Akkor úgy gondolhatta, még kemény 85 percen át. Könnyen elképzelhető, hogy akkor a pokolban érezhette magát, de aztán csoda történt. Rövid ideig tartó kapkodás után a hiányzókat helyettesítők a többiekkel együtt önfeláldozóan küzdöttek, megnyugodtak a kedélyek, egyre gyakoribbá váltak a jól felépített kontrák, és két gólt is szerzett a ZTE. A Csepel csak vergődött, sablonos, csak középen erőltetett játékával képtelen volt az emberelőnyét kihasználni. A szünet után nagy fordulat történt. A kezdés után már a 13. másodpercben szépített a Csepel, és ekkor remélhette, hogy még adódik alkalom az egyenlítésre, sőt, mikor ez bekövetkezett, a győzelem lehetősége is felcsillant a vendégek előtt. Ekkor vált igazán izgalmassá a mérkőzés, láthatóan mindkét fél nyerni akart, és ezáltal minden igényt kielégítő mérkőzés kerekedett ki a két csapat összecsapásából. S amikor a Csepel is tíz játékosra olvadt, teljesen nyílttá vált minden. A ZTE volt az ötletesebb, szervezettebben támadó, jobban védekező fél, és ez hozta meg sikerét. Szinte halálra futotta magát minden játékosa, nem kímélte magát egyikük sem. Nehéz 90 percet éltek át, és ismét bebizonyosodott a latinok bölcsessége: ,,Göröngyös az út a csillagokig. ” Mert a ZTE ezen a találkozón ide, vagy talán még tovább, a mennyországba jutott. Az öltözői hangulat legalábbis ezt mutatta. A mérkőzés után a hazaiak két kulcsfiguráját szólaltattuk meg. Az 5. percben kiállított Kovács Zsolt ezeket mondta: - Amikor Azoitei után eredtem, éreztem, hogy mást nem tehetek, mint hogy visszahúzom. Tudom, szabálytalanságot követtem el, de ezzel csapatomat egy góltól mentettem meg, s ki tudja, ha nem azt csinálom, amit tettem, talán egészen más a mérkőzés kimenetele. A játékvezető ítélete a szabályok értelmében történt, teljesen korrekt volt. Preisinger Sándornak már kellemesebb emlékei maradtak a találkozóról: - Végtelenül boldog vagyok, hogy nyertünk, és hogy ebben góljaimnak jelentős szerepük van. De rögtön hozzáteszem: tízen értük el a sikert, a győzelem tehát valamennyiünk érdeme, talán még a kiállított Kovács Zsolté is. A táblázat azt mutatta, hogy a Csepelnek rendkívül jó a védelme, ezért - bevallom - kicsit örültem annak, hogy Váczi nem játszik. Azt reméltem, nélküle talán nem lesz olyan áttörhetetlen ez a már híressé vált védelmi sor, így is történt, mutatja az eredmény, és azt is hozzáteszem, többnyire sportszerűek voltak velem és társaimmal szemben is a csepeli játékosok. Kakaskodásomat Tyukodival, amit a szememre vethetnek, nem én kezdtem. A buktatásomért jogosan megítélt szabadrúgás után nem éppen udvarias hangnemben szólt, hogy rájátszottam az esetre. Erre a vádra illett válaszolnom, a nézőtéren ezt érthették félre, de aztán gyorsan túltettem magam a dolgom, nem akartam semmilyen bonyodalmat. (gondi) Ahogy Garamvölgyi megálmodta... Jubileumi mérkőzést játszottak Győrött. 20. alkalommal vendégeskedett NB I-es bajnoki pontvadászat keretében a DVSC a győri stadionban. Eddig nyeretlenül, Garamvölgyi Lajos mégis reménykedett, annak ellenére, hogy a most folyó bajnokságban korábban idegenben mindössze csak egy pontot (Békéscsaba 3-3) sikerült rabolniuk. - A legutóbbi két idegenbeli mérkőzésünkön (Békéscsaba, Újpest) kifejezetten jól játszott csapatom. Ha most Győrött is folytatódni fog ez a jó sorozat, akkor nem távozunk üres tarisznyával. Tervünk az, hogy biztonságos védekezéssel feltartóztassuk a várható kezdeti győri rohamokat, és ha alkalom adódik, akkor gyors, mozgékony játékosaink révén megpróbálunk sikeres ellencsapásokat mérni az ETO-ra - vázolta tervét Garamvölgyi Lajos. - Ugyanúgy kezdünk mint egy héttel korábban az UTENovabau ellen. Nekirohanunk a Debrecennek, és gyorsan kívánjuk döntésre vinni a dolgot. Ha ezúttal is sikerül hamar gólt elérnünk, ez majd megnyugtatja a fiúkat, és a továbbiakban már gátlástalanul fogják az igazi tudásukat nyújtani - így Verebes József. Mindkét szakvezető betartotta előzetes ígéretét. Az ETO - akárcsak az elmúlt fordulóban a Garami-legénység ellen - ezúttal is jól kezdett. Hiába vont valóságos élő sövényt kapuja elé a vendégegyüttes, negyedóra leforgása alatt mégis három óriási helyzetet hibáztak el a győriek, és ehhez járult még az is, hogy Miriuta büntetőjét Horváth B. kivédte. Amíg az elmúlt szombaton Praj két hibájából kétgólos előnyt tudott szerezni az ETO, addig most Horváth B. nem tette meg ezt a szívességet a győrieknek. Sőt! Remekül védett, ziccerhelyzetekben tisztázott, és tizenegyest is hárított. Húsz perc elteltével aztán Dombiék megtették első látogatásukat a győri kapu előtt. Ekkor bizonyították, hogy tisztában vannak az etikett szabályaival. Tudták, hogy ha valahol első ízben vizitelnek, illik ajándékot vinni. Hölgyeknek virágot, uraknak italt, labdarúgócsapatnak pedig gólt. Ezt ezúttal Madar révén adták át az ETO-nak. Garamvölgyit ez a kezdeti siker még nem ragadtatta el. Vezettek, de kitartott eredeti alapfelállása, az egyszemélyes csatársor mellett. Csupán annyit változtatott, hogy a megsérült Sándor Cs. helyére pályára küldött llea képezte a továbbiakban a „csatársort”, míg elődje, Dombi visszahúzódott a középpályára. És milyen jó volt, hogy visszahúzódott! Fél óra elteltével, amikor Disztl, kapujából messze kifutva, becsúszva mentett, a labda a már középpályán tartózkodó Dombi elé került, és ő negyven méterről ívelhetett az üresen maradt győri kapuba. - Ekkor már tudtam, hogy elérkezett a mi időnk. A kétgólos hátrányba került győriek számára nem maradt más, minthogy kockáztassanak, még jobban kitámadjanak. Mi pedig csak erre vártunk, és gyors kontratámadásokkal jó néhány helyzetet teremtettünk az ETO kapuja előtt. Elismerem, hogy az első negyedórában csak kapusunk sorozatos bravúrjai mentették meg kapunkat a góltól. Később azonban, különösen a szünet után, több esetben is olyan helyzeteket puskáztak el Dombiék, amelyek kihagyása igazán bravúrnak számít - értékelt Garamvölgyi Lajos. - Jól kezdtünk. Annyi és olyan helyzetet rontottak el játékosaim, hogy nem hittem a szememnek, azt hittem, lefordulok a kispadról. Ez a rendkívül gyatra, most már ismétlődően gyenge helyzetkihasználás egyszerűen érthetetlen számomra - dohogott Verebes József. Ami igaz, az igaz. Az első 15 percben csupán Hámori egymaga eldönthette volna a mérkőzés sorsát. - Feri remek futballista, technikailag nagyon képzett, szinte mindent meg tud csinálni a labdával, csak gólt nem tud rúgni - vélekedett Bolla Péter. Érdekes vélemény. Érdekes, mert egy csatárnál nem az az elsődleges, hogy technikai bravúrokat mutasson be, vagy képes legyen csomót kötni az ellenfél védőire, hanem az, hogy gólokat rúgjon. Ezzel viszont az eddig eltelt 12 fordulóban Hámorinak tetemes adóssága gyűlt össze. A Győrött lejátszott 20. ETO-DVSC találkozón így született meg a cívisvárosiak első győzelme, méghozzá a mérkőzés összképe alapján teljesen megérdemelten. Az ETO pedig most ősszel immár harmadik mérkőzését vesztette el. Ez pedig egy magasztos célokat maga elé tűző csapat számára óriási luxus. Ilyen, hideg zuhanyként józanítólag ható zakók, továbbá pontelvonások után az ETO, bizony, már szorosan felzárkózott a jelenlegi dobogós helyezettek közelébe, de csak akkor, ha fejreállítjuk a bajnoki táblázatot. Az pedig egyenesen lehangolóan szomorú, hogy ezen a 12. mérkőzésen - akárcsak korábban jó néhányszor - a legjobb szándékú odafigyelés ellenére sem lehetett felismerni, hogy tulajdonképpen mit is akar játszani az ETO. Játékosai odáig ugyan már eljutottak, hogy a kezdő sípszó után nekirontanak ellenfelüknek, de ha nem sikerül gólt elérniük, és különösen, ha az ő kapujukba kerül a labda, megáll a tudományuk, tanácstalanokká válnak, kapkodnak, csapatjátékuk szétesik, és ennek csakis vereség lehet a vége. Így történt ez most, szombaton este is! (havasréti) A lap felvételeit a Nemzeti Sport Fotóügynökség munkatársai készítették: Farkas József, Hegedűs Gábor, Koppány György, László Sándor, Makó Éva és Záhonyi Iván. Major „gólban gondolkodott". Rögtönzött közvélemény kutatásunk szerint a helyi szurkolók a sípszó előtt még gólkülönbség-javító mérkőzésnek tudták be a Békéscsaba-Nagykanizsa (1-0) szombati kilencven percet. Pásztor József, a helyiek edzője ennél jóval óvatosabb volt, de 24 órával a találkozó megkezdése előtt azért ő is úgy fogalmazott, hogy „Csakis a győzelem elfogadható eredmény!” Röviddel a találkozó előtt viszont a csabaiak mesterének felesége, Pásztorné Petőcz Zsuzsa, az egykori válogatott tornász így beszélt: Jóska idegesebb a szokottnál. Valami nyomasztja, s arról beszélt, noha egy újonc ellen játszanak, nagyon nehéz mérkőzés lesz. Tény, az első osztály mezőnyében kevés edző ismeri az első osztály újoncát, a Nagykanizsát, a békéscsabaiaknak pedig a négyszáz kilométeres távolságból felmérni még nehezebb. Arról is beszélt Pásztor, hogy csak a TeleSport gólösszefoglalóira hagyatkozhatott, erre tervezni pedig meglehetősen nehéz. Nos, mindez meg is látszott a mérkőzésen. Benne volt a csapat szerkezetében az is, hogy gólokat kell rúgni, mert három igazi gólvágóval, Kulcsárral, Váczival, Szarvassal kezdett a Békéscsaba, de az is hamar kitűnt, hogy Csató Sándor sem a védekező középpályások sorát erősíti ezen a délutánon, hanem ő is igyekszik zavart okozni a kapu előtt. S akkor még ott volt a sokat felfutó Mracskó is. De ez csak a hadrend volt. Mert az is hamar kiderült, hogy a hetek óta gödörben bukdácsoló csabai támadósornak nem ez lesz a legfényesebb napja. A játékosok vergődtek a pályán, nem találták a helyüket, s ritkán találkoztak a labdával is. - Az ellenfelünk jóval frissebbnek tűnt, mint mi - mondta Pásztor a mérkőzést követően. - Végül is nyertünk, s ez most nagyon fontos. Nagy dolognak tartom, hogy tíz emberrel is partiban voltunk, és legalább annyit támadtunk a szünet után is, mint emberelőnyben lévő vendégeink. Tudom, hogy a szurkolók nehezen fogadják el ezt a szoros eredményt, de az is tény, hogy emberhátrányban nem szabad fej nélkül előre rohannunk. Amikor arról beszéltünk, hogy jó húzásnak bizonyult Major beállítása, hiszen egy perc múlva gólt ért el, így beszélt a csabai edző: - Majort azért küldtem be, hogy tartsa meg a labdát, s „gólban gondolkodjon”. Az egygólos hazai győzelemtől függetlenül inkább bosszankodtak a hazai szurkolók, vezetők. Pillér Sándor, a Békéscsaba elnökhelyettese például így fakadt ki: - Van, amikor csak a három pontnak lehet örülni, de most ez sem kis dolog... A másik oldal sem volt derűs. Érthető, hiszen egy órán át emberelőnyben játszottak. Keszei Ferenc mester ekképp dohogott: - Ebben a bajnokságban élcsapat ellen, ráadásul idegenben, még sohasem voltunk ilyen közel a sikerhez. Tény, volt lehetőségük a gólszerzésre a kanizsaiaknak. Nem is kevés, de csak a második félidőben. Mert az első játékrészt egyszerűen felejtsük el! A kaput nem találta el egyszer sem egyik fél sem. A csabai vezető gól után viszont kitámadott a vendégcsapat. Olyannyira, hogy az utolsó öt percben három olyan ziccere is volt, amelyből bármelyik bemehetett volna. Gondoljunk csak a legnagyobb lehetőségre, Kiss István kapufájára... - Sajnálom, hogy csak kellemetlen perceket és nem kellemetlen mérkőzést okoztunk a hazaiaknak. Tudom, hogy bennünket csak kevesen vettek komolyan Békéscsabán, de most csak magunkra mutogathatunk, hiszen ki kellett volna használnunk az emberelőnyt és a lehetőségeket. Az ember nem lehet elégedett egy vereség után, de ettől függetlenül abban bízom, hogy előreléptünk, mégpedig akkorát, amellyel a soron következő mérkőzésen, az Újpest ellen már eredményesek lehetünk. Legalábbis, a listavezető ellen is szeretnénk egyenrangú partnerek lenni. Egyszóval fájt a vereség a vendégeknek, mert érezték, hogy lehetett volna keresnivalójuk. Fájt Filipovics Almirnak, a kanizsaiak fenegyerekének is, aki így búcsúzott Békéscsabától: - Izomhúzódást szenvedtem a jobb combomon,s ez most a vereség miatt még jobban fáj... Jávor Péterre THERMAL HOTEL (JGeta "BEAUTY DAY" Budapest egyik legkedveltebb Fitness Centerében: uszoda, termálfürdő, jacuzzi, szauna, gőzfürdő, fitness terem, masszázs, szolárium, könnyű ebéd, fodrász, kozmetika és ingyenes parkolás. Karcsú bevezető ár: 4.490.- Ft Legyen ez a nap az Öné! H-1 133 Budapest, Kárpát u. 62-64 Tel : 270-3277/162 Telex: 20-2539 I Fax: 270-2262 f Pályázati felhívás A Békéscsabai Előre FC elnöksége pályázatot hirdet klubigazgatói munkakör betöltésére. A szakosztályigazgató feladata az FC szakmai- és gazdasági munkájának irányítása. A munkakör betöltésének feltételei: felsőfokú állami iskolai végzettség, középfokú sportszakmai képesítés, ötéves vezetői gyakorlat. Német vagy angol nyelvtudás a pályázat elbírálásánál előnyt jelent. A munkakör betöltésével és a pályázat elkészítésével kapcsolatos további információkat tartalmazó tájékoztató átvehető a Futball Club székházában (Békéscsaba, Kórház u. 6.), Baukó Andrásnénál. A pályázat benyújtásának határideje: 1994. november 15., 16 óra.