Nemzeti Sport, 1995. február (6. évfolyam, 31-58. szám)

1995-02-01 / 31. szám

2 NEMZETI SPORT ég találkoztunk. Nyilván az én hi­bámból történt, hogy a Fischer-fé­­le szerbiai utazásunk óta elkerül­tük egymást. De valahogy éreztem, hogy összehoz még bennünket a sors. De nem így... Mostani beszélgetésünk ugyanis az egyik pesti kórház pszichiátriai osztályán zajlott... Ahová egy extravagáns egy­személyes tüntetés után került. - Kértél engedélyt arra, hogy... - Nem kértem engedélyt. Bejelentettem az emberi jogom gyakorlását Pintér Sándornak hetvenkét órával korábban. Faxon ment el a Török utcai postáról, ahova próbaképpen me­zítláb futottam el, kezemet hátra szíjazva. Er­ről nekem papírom van. Tehát elment egy hét­oldalas fax Pintér Sándornak, amely úgy kez­dődött: „Tisztelt Pintér úr, Kedves Sándor! Ma már senki előtt sem lehet vitás, hogy az ország a belső ellenség kezébe került..." + Kérvényben ilyet nem írhatsz!­­ Nem kérvény volt... Szó sincs róla. Ma a gyülekezési jog egész egyszerűen csak azt kí­vánja meg, hogy te közöld, hol óhajtod és mi­lyen indokkal, ki biztosítja, milyen céllal és hányan lesznek ott. + Mit vártál, hányan lesznek? - Harmincan vagy harmincezren. + Hányan voltak? - Föltartóztattak a rendőrök, kis csillag. Ez az akció maga azt a nevet viselte: „Mo­csokstop". Nagyon könnyen megjegyezhető és blikkfangos. Az angol megfelelője: Black is O.K. dirt is nőt. Vagyis ha te bányász vagy, nehéz testi munkát végzel, kubtikus vagy és et­től mindig fekete a kezed, az rendben van, de ha koszos az más... - Neked ehhez mi közöd van? - Nekem az a közöm ehhez, hogy ezen a földön élek. Egzisztenciát tudnék csinálni a nullából másfél év alatt a világon bárhol, külö­nösen mint politikai menekült, de ha minden­ki elmenne, aki ér valamit, akkor ez tényleg egy romos ország maradna. - Kiért vagy miért csinálod? - Először is szögezzük le: még itt vannak a vörösök, aztán itt vannak a rasszisták. Mert fajgyűlölet, kezét csókolom, sokféle módon lé­tezik. Ezek azok, akik a becsületes zsidóság­nak sokkal többet ártanak, mint akármelyik neonáci, akiknek a tömegbázisa 0,1 százalék alatt van bárhol a világon. Ellenben ami itt dü­höng, öregem, az itt az utolsókat rúgja. Békési lemondott, az egyetlen ember, akinek volt még valami a fejében, de gyomorbeteg volt már rég, úgy is nézett ki, nem bírta tovább a gyomra.­­ Neked ehhez mi közöd? Ebből neked csak bajod van. - Nyilvánvaló. + Akkor miért vállalod? - Ha úgy tetszik, lelkiismereti kötelesség­ből. Ez most lehet, hogy egyesek szemében... + Akkor én miért nem megyek mezítláb fut­ni, azért, mert gyáva vagyok? - Rád nem figyelnének annyira oda, meg azért is, mert gyáva vagy. Az is lehet. Vagy az is lehet, hogy nem jutott eszedbe, hogy jogod van emberi módon élni. + Andris, neked meg az a bajod, hogy téged meg azért nem vesznek komolyan, mert te már korábban is balhéztál, és mindenki azt mondja, Adorjánra nem kell már odafigyelni. - Te, én nem páva tollal a seggemben men­tem végig az utcán, azért futottam mezítláb, mert így áll az ország. Kettő: én nem vagyok az Edzett ifjúságért mozgalom tagja, negyve­nöt éves vagyok, a fene egye meg... Egy fiú megkérdezte a Danubius Rádiótól, hogy vé­gül is meglesz-e ez az attrakció. Mondom, apuka, ezt a kifejezést rögtön vegyük vissza szépen, attrakció nem lesz. Öncélú exhibicio­nizmus úgyszintén nem, komoly és kétségbe­esett tiltakozás ellenben lesz. Ez ellen a ször­nyűség ellen. Könyörögtem az Istennek, hogy vak lehessek vagy hülye. Egyik a kettő közül. Ne adj úristen, hogy megadta volna. Ha vak lennék, nem látnám, ha hülye lennék, nem ér­teném. Egy minisztertanácsot állítottam össze, nem egy árnyékkormányt. A Magyar Nép Mi­nisztériumát, minisztertanácsát, mint afféle amatőr, úgy gondoltam például, hogy Tor­­gyánra várna a mezőgazdasági és a népjóléti tárca, Pozsgay lenne, ki más, a miniszterelnök. + Andris, ezt nem neked kell eldöntened! - Apukám, te közöld le egy őrült szavait! De közlöm veled a következőt... + Miért, őrültnek tartod magad? - Annyira, mint Darvas Iván, Frankón. Nála is ugyanez volt az orvosi vélemény. Kérdezzél meg bárkit, ügyeletes orvost, vagy akárkit, azt mondja nekem: „Uram, ön hipomán állapot­ban van, amely egy kreatív embernél az opti­mális." Vagyis normális ember, ha úgy tetszik, egy hétköznapi ember ma a Lear királyt és holnap Mekk Eleket nem játszhatja el. Ugyan­aznap meg pláne. + El akarod játszani Az őrült naplóját? - Nem, én magamat próbálom eljátszani. + De magadat játszod már nagyon régen, és ebből mindig csak bajod van. - Magamat játszom, de az sem megy min­dig jól. + Jól érzed itt magad? - Igen, remek társaságban vagyok. Az a probléma, hogy az a törvény, amelynek alap­ján ki lehet azt szűrni, hogy a frizurád nem tetszik, mert borzas, s aki ilyet hord, az hülye; egészen addig, hogy magam összeborzollak, s azt mondom rád, hogy hülye vagy.­­ Mi ennek a törvénynek a neve? - A törvény nevét nem tudom, de bírói vég­zés, ítélet, eljárás nélkül senkit sem lehet be­­kasztlizni. - Te most elmehetnél, ha el akarnál menni? - Azonnal. Zárójelentéssel, ami ugyanazt mondaná, amit a főorvos úr mondott. + És ha azt mondanám, hogy gyere velem? Eljönnél? Eljöhetnél? - Az ügyeletes orvos azonnal kiadná a záró­­jelentést, esetleg azt mondaná, hogy várjak holnap reggelig. + Miért nem mész el? - Mert itt vagyok biztonságban. + Kitől félsz? - Ez most komoly kérdés volt? + Teljesen komoly. - Jó, akkor megmondom neked... Arról van szó, hogy engem azért hoztak be ide... + Kik vagy mik? -A BM. + Mivel szállítottak ide? - Mentővel. + Akkor az a mentő volt, nem a BM. - A mentő, ezt most élesben, szó szerint értsd, amelynek az ápolója a hosszas, folya­matos és erőteljes alkoholizálásról alig tudott beszélni. + Térjünk vissza az elejére, értesítettek ar­ról, hogy nem szabad tüntetned? - Várjál, galambom, itt van a huncutság. Hogy berendeltek reggel nyolc órára a buda­pesti főkapitányságra. Én bolond vagyok ta­lán, de hülye nem. Néztem a híradót, mon­dom, milyen érdekes, semmit nem szólnak ró­la. Mindjárt gyanakodtam, hogy ezt talán mégsem engedélyezték. Mondd, logikusan hangzik ez itt a bolondokházában? Hát mi a fenéért megyek akkor én reggel nyolcra, kér­deztem magamtól legényesen. Azt mondtam, hogy futni mindenképpen fogok, nem kell ne­kem leállítani a forgalmat.­­ Nem tudod kikényszeríteni, hogy a kor­mány lemondjon. Hagyd a minisztereket bé­kén! - Apukám, azt mondom, ez a kormány ki­zárólag alkalmatlan emberekből áll. - Andris, ez messianizmus! - Szólt az öreg, hogy ezt meg kell csinálni. Merthogy beszélő viszonyban vagyunk. Min­den hívő ember beszélő viszonyban van Isten­nel. + De másnak is mondja, mégsem megy. - Tudod, létezik öröklét. Úgy néz ki, a mos­tani életünk egy laza epizód. Akkor is azt mondom: két gyerekem van, s nem akarom, hogy annyi szart egyenek, mint én. Nem en­gedhetem meg... + Miért nem a családodért, miért a mások jogaiért harcolsz? - A közös jogokért valakinek harcolni kell. + Andris, ebbe előbb-utóbb tönkremész. - Dehogy megyek tönkre! Úgy nézek ki, mint egy szétesett személyiség? + Nem úgy, de ezt már százszor megbeszél­tük. - Szerinted most milyen karban vagyok? + Olyanban, amilyenben voltál. - Az egész távot le fogom futni. Megmondom most, előre, február 17-én ugyanonnan ugyano­da, így, úgy, amúgy, mezítláb, sajnos, a kutyá­mat, Gyulát bekasztlizták. Maradjunk annyi­ban: a pék a kenyeret süti, a cipész kalapál... - A sakkozó meg sakkozik, Andris... - Először is ember, aztán magyar, a magyar sorsot vállaló, bármilyen származású ember. Ami pedig a sakkozót illeti: ezt nincs okom szégyellni, mert így tehettem szert világhírre. Én nem írogatok, apuka, hanem­ tizenhat éves korom óta verset írok, több százat, és biztosít­hatlak, hogy nagyon rosszakat is köztük. És a legújabb könyvemről úgy hallgattak, mint a csuka, egyetlen rohadt recenzió sem jelent meg róla. - Meddig akarsz bentmaradni? - Itt beteg emberek vannak, nem illik tőlük elvenni a helyet. Ellenben ebben a pillanatban úgy szól a megállapodás az orvosi kar és én közöttem, hogy akkor megyek ki végleg, ami­kor a magam és a családom biztonságáról in­tézményesen tudok gondoskodni. A rendőr­ség teljesen alkalmatlan erre, a rendőrség job­ban fél a bűnözőktől, mint te. Tudod? Teljesen fegyvertelenül mész az utcán, és azt hiszed, hogy van valami sanszod. Ezek meg tudják jól, hogy a bűnözőnek helikoptere van, ne­künk nincs. Várom azok jelentkezését, akik hajlandók egy rohadt fillér nélkül, meggyőző­désből vállalni az én védelmemet és a csalá­dom védelmét. Ezenkívül kilátásba helyez­tem, ez írásban van, ha véletlenül mégis félre­csúszna valami, mondjuk, a bérgyilkos menet közben meghal, ezt nem lehet kiszámítani... - Ez hülyeség, Andris. - Bízd az olvasóra! Ha létezik olyan, hogy gonosz, sátán és Antikrisztus, azok mind itt vannak. És fél éven belül bíráik előtt fognak felelni bűneikért. + Ez rágalom, rágalmazol! - Ezek engem nyomorékká akarnak tenni. Ez teljesen világos. Hagyhatom?... ★ (Adorján András szavaihoz teljesen feles­leges bármit is hozzáfűzni. Itt annyi, hogy szavaival, gondolataival nem értünk egyet - édeskevés... Éppen ezért nyomatékosan szeretnénk még egyszer felhívni mindenkinek a fi­gyelmét a cikk elején szereplő utalásra: a beszélgetés a világhírű magyar sakkozó­val egy pesti kórház pszichiátriai osztá­lyán készült!)­­egy A FEKETÉN-FEHÉREN Újabb találkozásom Adorjánnal „Ha vak lennék, nem látnám, ha hülye lennék, nem érteném...” Fejes Gábor L©Simon József A kézilabdában a sikerekben szinte tobzódó női szakágról és a fé­nyes eredményekre egyelőre csak váró férficsapatokról egyre többet hallunk, olvasunk. E nagyszerű „szakmai" riportok és cikkek száma az idén vélhetően emelkedni fog, hiszen ebben az évben két világbaj­nokságra kerül sor. A sportág napo­sabb felét bemutató míves dolgoza­tokba és interjúkba azonban az utóbbi hetekben az árnyékos oldal­ról szóló hírek is belekeveredtek. Nem véletlenül, és nem ok nélkül. A friss „balhé" két főszereplője a nyugodtságáról és korrektségéről közismert Káló Sándor szövetségi kapitány és a szupertehetségnek le­kiáltott Elektromos-átlövő, a 22 esz­tendős Kotormán Attila. A szinte feloldhatatlannak látszó ellentét oka, hogy a mester megelé­gelte az ifjú titán sorozatos fegyel­mezetlenségeit, s nem hívta meg a májusi, izlandi világbajnokságra ké­szülő keretbe. A játékos életében és pályafutásában ez a döntés - látszó­lag? - most nem okozott túl nagy törést. NS-tükör NS-tükör NS-tükör ^ NS-tükör NS-tükör NS-tükör ^ NS-tükör Káló kontra Kotormán­­ kibékíthetetlen? Káló Sándor: - Három hónappal a sorsdöntő és Atlantára kvalifikáló vébé előtt sem időm, sem energiám a fegyelmezetlenkedők ráncba szedé­sére - vélekedett a mester. - Kotor­mán Attila a decemberi, szegedi nemzetközi tornán vesztette el a bi­zalmamat, mert nem tért vissza idő­ben egy kimaradásról, majd másnap, mérkőzés közben bejelentette, nem vállalja a játékot, mert sérült. Az eset megértéséhez tudni kell, hogy vala­mennyi találkozónk előtt azzal kez­dem a taktikai értekezletet, hogy megkérdezem, ki beteg vagy sérült. Attila nem jelentkezett, hanem akkor szólt, amikor már pályára kellett vol­na lépnie. Ezzel átlépett egy olyan határt, amit nem lett volna szabad. A takarodó utáni visszaérkezésért meg­büntettem őt és mindazokat, akik hozzá hasonlóan elkéstek. A pénz­­büntetés azonban még nem azt jelen­tette, hogy kimarad a vébékeretből. Az utóbbi határozatot azután hoz­tam, amikor mérkőzés közben meg­tette a csapatot súlyosan érintő beje­lentést. Azóta eltelt néhány hét, s többször megkérdezték tőlem, hogy jól meggondoltam-e Kotormán Attila kizárását, hiszen Izlandon égető szükségünk lenne a játékára. Termé­szetesen sokat gondolkodtam a dol­gon, s pillanatnyilag úgy látom, csak a tehetséges átlövő magatartásán múlik, hogy megváltoztassam a véle­ményemet. De ehhez el kell fogadnia azokat a szabályokat, amelyekhez valamennyi társa alkalmazkodik. El­lenkező esetben csak ártunk a csapat­nak és a magyar kézilabdának. Kotormán Attila: - Nem követtem el olyan súlyos vétséget, amiért ennyire szigorú retorziónak kellett következnie - értékelte a történteket a játékos. - Szegeden azon az estén mások is tovább maradtak ki a me­gengedettnél. A sérülésemről annyit, hogy azzal, sajnos, hónapok óta baj­lódom, s ez a klubomban és a váloga­tottban egyaránt közismert. A sarok­csontomon keletkezett egy kinövés, amely játék közben nagyon fáj, főleg akkor, ha a meccs előtt nem kellően melegítek be. Erről a mester is tudott, hiszen orvosi kezelésekre jártam, és bőven adtam munkát a gyúrónknak. Az említett mérkőzés előtt együ­tt­ melegítettem a többiekkel, de arró szó sem volt, hogy bekerülök a csa­patba. Nemcsak meglepett, hanem egyben érthetetlen is volt, amikor Káló Sándor a hajrában felszólított, hogy csereként, bemelegítés nélkül lépjek pályára. Ezt akkor, a már emlí­tett körülmények miatt nem vállal­hattam, mert fennállt a veszélye, hogy még súlyosabban megsérülök. A válogatott mezt és a magyar színe­ket továbbra is sokra tartom és min­dennél jobban tisztelem, de amíg Ká­ló Sándor a szövetségi kapitány, ad­dig nem kívánok szerepelni a legjob­bak között. (A Káló kontra Kotormán „össze­csapásnak" nincs vége. Az esetben „csak" az cudar, hogy a férfiválo­gatottnak - ahogy a kapitány mondta - égető szüksége lenne a balkezes jobbátlövőre. Izlandon ugyanis, rettentően erős vetélytár­­sakkal szemben, a legjobb hét közé kell kerülnie csapatunknak, hogy megszerezze az atlantai repülője­gyet. Akár a konok Kotormánnal, akár a klasszisjelölt nélkül.) VI. 31. • 1995. február 1. -iQ)|ni-SN + ^Q^m-SN JOJini-SN ■+ ->Q)|ni-SN -*Q>f!H-SN ^ -*P*im-SN ■+ JQ>|n*-SN -IQMIU-SN ^ -*Q>|ni-SN ■+ -*Q>|!n-SN i « Mai számunkat szerkesztette: Lam­at CT Károly Olvasószerkesztő: 9-Coppz Irál, Skrapits László, Z. Vincze György Művészeti szerkesztő:­­Darvas Té­r A Nemzeti Sport Lap-, Könyvkiadó és Szolgáltató Kft. független sportnapilapja Főszerkesztő: Énekes Zoltán Főszerkesztő-helyettes: Naményi József Szerkesztők: dr. Borókai Gábor, dr. Dénes Tamás, Lakat T. Károly (labdarúgórovat-vezető) Szerkesztőségi titkár: Lázár Lajos. Fotóigazgató: Záhonyi Iván Vezető olvasószerkesztő: Z. Vincze György Művészeti vezető: Keleti Imre A tudósítói hálózat vezetője: Varga Gyula Rovatvezetők: Boda Ildikó (külföld), Pajor-Gyulai László (riport), Simon József (hazai sport) Felelős kiadó: Borbély Pál, ügyvezető igazgató Lapmenedzser: Szurmai János. Terjesztési menedzser: Harcsa Gábor Műszaki vezető: Miller László Kiadóhivatal és szerkesztőség: 1133 Budapest, XIII., Visegrádi utca 113-115. Postacím: 1399 Budapest, Pf.: 701/437. Tel.: 138-4366. Telefax: 138-4248,269-8746. Szedés, grafika: Nemzeti Sport Kft. Nyomás: Szikra Lapnyomda Rt., Budapest. Felelős veze­tő: dr. Csöndes Zoltán elnök-vezérigazgató. Terjeszti a FIÍRKER Rt., az NH Rt., az EXTRA Rt., valamint árusítják önálló vállalkozók. Előfizethető Budapesten a Hírlapüzletági Igazga­tóság ügyfélszolgálati irodáiban, a hírlapkézbesítőknél, és a Hírlapelőfizetési Irodában (HE­LÍR) 1990 Budapest, XIII., Lehel út 10/A., közvetlenül vagy postautalványon, valamint átu­talással a HELÍR Postabank Rt.: 219-98636, 021-02799 pénzforgalmi jelzőszámra. A kitöltött megrendelőlapokat a fővárosban borítékban adják fel az alábbi címre: Hírlapüzletági Igaz­gatóság, 1846 Budapest. Vidéken: Postahivatal, helyben.Előfizetési díj: egy hónapra 700 forint, negyedévre 2100 forint, fél évre 3960 forint, egy évre 7560 forint. Megjelenik naponta. Index: 25 004. Vidék: ISSN 0866-2525. Budapest: ISSN 0866-2517. 1 2 4 8 1 6

Next