Nemzeti Sport, 1995. április (6. évfolyam, 89-116. szám)

1995-04-01 / 89. szám

2 NEMZETI SPORT m­f 41 . ^ f­­ forma-1 ' .S..1. A vonal végén: Hidasy Mihály L®. Koppány György A kérdőjel a Rio de Janeiró­­ból érkezett újévi üdvözlet vé­gén még azt jelezte, vajon meg­rendezhetjük-e a Hungarorin­­gen a 10. Nagydíjat is? Érthető az aggódó érdeklő­dés, a feladó, Hidasy Mihály ugyanis aligha tekinthető kí­vülállónak, nem ismeretlen a nemzetközi autóséletben, külö­nösen nem a Forma-1-ben. Ő az interlagosi pálya igaz­gatója, de nagy része van abban is, hogy a Hungaroringen ed­dig zavartalanul bonyolíthatták le a futamokat. A Forma-1 ma­gyarországi „honfoglalása" óta ő tanította meg a magyar stáb I­V vezetőit a technikai feladatokra. Ne csodáljuk, hogy érdekelte, mi lesz a futam sorsa... Pénteken reggel jó hírt közöl­hettünk vele­­ Rióba, hozzá ugyanis még nem jutott el a hí­re a március 30-ai döntésnek, amely szerint a FIA (Nemzetkö­zi Autósport Szövetség) az 1995-ös világbajnokságon 17 fu­tamot rendez. A hír - hogy idén is lesz Ma­gyar Nagydíj - megnyugtatta, hiszen a FIA vélhetően őt küldi majd ismét ellenőrnek a mo­gyoródi pályára. Képünkön a magyar autó­sport nagy öregjével, Zsembery Jenővel (balra), akit annak ide­jén elsőként tanított be a Rio de Janeiro-i pályán. N­­a­gye B Pálla Antal. Gyaní­tom, hogy a vájtfülű ho­kibarátoknak sokat mond ez a név. Elvégre az öreg harcos nélkül hosszú hosszú éveken át elképzelhetetlen volt a nemzeti csapat össze­állítása, a legendás 1983-as budapesti C osztályos világbajnok­ság­on pedig parádés alakítást nyújtott. A BVSC, majd az Alba Volán egykori kiváló centere, már jó ideje be­leöregedett a szakveze­tői korba. Most pedig olyan tettet hajtott vég­re, amellyel kishazánk­­ban kevesen büszkél­­ődhetnek. Eddig vanis csak Rajkai Petának, a felejthetet­­valaróczi Gábornak, nak sik Vercsó Árpád­­korosztály valamilyen loga­tottá­t bjigyar vá­­világverséy tartani taluban. Nuá r­ész­­ken véget ért ihknte­­magyar gárda nefl'­j a­pán megkapaszkodós­­kontinens bajnokság­­ osztályában, hanem bombameglepetést okozva a roppant előke­lő negyedik helyen vég­zett. A Kossuth Rádió Sportvilág műsorában ezét hívtam föl telefo­non a szakvezetőt. - Szívből gratulálok! Bevallom őszintén, hogy egy lyukas kétfillérest sem adtam volna a bent­­maradásotokért, hiszen a tavaly ugyanebben az osztályban szerepelt gárda csaknem teljesen kicserélődött. -­Tokaji, Sváb és Ka­­szala maradt meg hír­mondónak a szép sikert elért társaságból. Vado­natúj csapatot kellett építeni, ráadásul úgy, hogy egyöntetű volt a szakemberek vélemé­nye, hogy a következő korosztály klasszisokkal gyengébb elődjénél. Amikor aztán az alakul­gató kis csapat első nemzetközi mérkőzésén 20-1-re kikapott, többen már előre temetni kezd­ték.­­ Korai volt.­­ Az itteni eredmé­nyek azt bizonyítják, fen. Persze azért nem ott ez egyszerű. Sok ladn­ fia kellett bele az t­­ársaságnak, de nem véletlenül mond­ják, hogy a vereségekből lehet a legtöbbet tanulni. Azt egyébként még min­denképpen hozzá kell tennem, hogy a mezőny­ben messze a mi csapa­tunk a legfiatalabb, ez a gárda két évig szerepel­het még az ifjúsági kor­osztályban, csaknem változtatás nélkül.­­ A gratuláció után akkor gyorsan meg is feddtek. Ha sikerült egy ilyen remek kis gárdát összehoznod, miért nem verted nagydobra, miért nem csináltál neki na­gyobb propagandát?­­ Egyrészt, mert a legmerészebb álmaim­ban sem gondoltam, hogy ilyen remekül ját­szanak majd a gyerekek. A bentmaradásban bíz­tam, de a negyedik he­lyezésről nem is álmod­tam. Másrészt pedig is­mersz, nem vagyok kü­lönösebben nagyhangú. - Megmaradtál ugyan­olyannak, mint amilyen játékosnak voltál. - Minden tekintetben. A hokiról vallott nézete­im sem változtak. Ezért is maradtak ki olyanok a válogatottból, akik fe­gyelmezettlenek voltak. - Éppen a napokban kaptam meg a Nemzet­közi Jégkorong Szövet­ség hivatalos kimutatá­sát, hogy a tagországok közül melyik, hány fe­dett pályával rendelke­zik. Nem kis büszkeség­gel mondom, hogy ti ezen a kontinens-vetél­kedőn megelőztétek azt a Franciaországot, ahol 120 jégstadionban hó­dolnak szenvedélyük­nek a jégkorongozók, Olaszországot, ahol 22, és Ausztriát, ahol 18 fe­dett pálya áll rendelke­zésre.­­ Nálunk mondjuk úgy másfél. Az az igaz­ság, hogy a csodánkra is járnak az ellenfelek. Amire a legbüszkébb vagyok, hogy a fiúk szá­mára nincs reménytelen helyzet. Az utolsó cso­portmérkőzésünkön tudtuk, ha nem kapunk ki hat gólnál nagyobb különbséggel, akkor már a felsőházban szere­pelhetünk tovább. Erre tessék, a második har­mad végére 6-0 volt az ellenfél javára. Még az én fejemben is megfor­dult egy katasztrofális vereség lehetősége. Erre a harmadik játékrészben a srácok zsinórban rá­moltak be egy négyest és a játék képe alapján akár az egyenlítés is el­képzelhető lett volna. - Na, azért ne legyünk telhetetlenek! - Telhetetlenségről szó sincs, határtalanul büszke vagyok játékosa­imra. - Te Tóni! Van egy igazán jó felnőtt bajnok­ságunk, az ifjúsági Euró­­pa bajnokságon immár a második korosztály bril­­lírozik. Megoldott a ma­gyar hoki minden gond­­ja? - Nem, erről szó sincs sajnos. Ezeknek a fiata­loknak perspektívát kel­lene adni, de a hazai baj­nokság továbbra is csu­pán három hónapon át tart és ez roppant kevés. Amíg ebben nem lesz változás, márpedig nem úgy néz ki, hogy lesz, addig minden ilyen és ehhez hasonló ered­mény csodaszámba megy...! Török László VENDÉGTOLL Bombameglepetés VI. 89. • 1995. április 1. NS-tükör NS-tükör NS-tükör NS-tükör NS-tükör NS-tükör NS-tükör TISZTELT OLVASÓINK! Sajnálattal kell közölnünk, hogy nem tudjuk tovább halogatni lapunk árának emelését. Az ismert hazai gaz­dasági helyzet, valamint a külső té­nyezők ismét megnehezítették min­dennapjainkat. Egyetlen adat: csak a külföldi papíráremelés évi 100 millió forint többletkiadást jelent lapunk­nak. Mindez arra kényszerít bennün­ket, hogy 1995­ április 1-jétől a Nem­zeti Sport példányonkénti eladási árát 29-50 Ft-ról 35 Ft-ra, a példá­nyonkénti előfizetési díját pedig má­jus 1-jétől 30 Ft-ra emeljük. Fájdalmas döntés ez, bárhogy is próbáljuk magyarázni. Mondhatnánk azt, hogy lapunk ára még mindig „csak annyi”, mint amibe egy villa­mos-, metró-, vagy autóbusz szakasz­­jegy kerül. Leírhatnánk, hogy szer­kesztőségünkben minden megtakarít­ható forintról lemondtunk, a lényeg változatlan: a régi áron a lapot élet­ben tartani képtelenség. Ami előfizetőinket illeti: akik mos­tanáig fél évre, vagy egy esztendőre fizettek elő, azoknak - az előfizetés lejártáig a kiadónk befizeti a külön­bözetet. De akik fél évnél rövidebb időtartamra fizettek elő, azoktól, bármennyire is sajnáljuk, kénytele­nek leszünk a különbözet befizetését kérni. Némi öröm az ürömben, hogy ápri­listól havi színes mellékletünk helyett egy hetente, szombatonként megjelenő 32 oldalas, színes, képes magazinnal jelentkezünk. Ezt a Nemzeti Sport mel­lékleteként az előfizetőktől a példá­nyonként vásárlókig valamennyi Olva­sónk megkapja majd. Megértésükben és a Nemzeti Sport­hoz való hűségükben bízva üdvözli Önöket: Borbély Pál ügyvezető igazgató Énekes Zoltán főszerkesztő NAGY „UTAZÁS" Debrecenből Dardzsilingbe - gyalog Egy „őrült11 naplós [0információ Biki Attila nem viccel. Vállalkozását nem áprilisi tréfának szánja. Szándéká­nak komolyságát bizonyítandó: a startot is elhalasztotta egy nappal. Vagyis nem a „bolondok napján", április elsején, ha­nem másodikán, vasárnap reggel nyolc órakor kel útra Debrecenből, a Dósa ná­dor térről. A végcél az indiai Dardzsi­­ling, de nem a legrövidebb utat válasz­totta: betervezett egy kanyart Kínában és átkel a Himaláján is. Számításai sze­rint csaknem 20 ezer kilométert tesz majd meg - gyalog! Lábbuszozásának időtartamát 20 hónapra gondolja, napi „adagja" átlagosan harminc kilométer lesz. Hogy miként jön vissza, azt még nem tudja. Abban reménykedik, hogy ha teljesíti a távot, csak akad egy légitár­saság, amelyik visszajuttatja kiindulási pontjára. Biki Attila korábban búvárkodott, a bar­langokat járta és rengeteget túrázott. Elég erőt érez magában ahhoz, hogy fantaszti­kus tervét végrehajtsa. Az ötlet egyébként tíz évvel ezelőtt fogant meg benne és egyik búvár barátjában, de társával meg­szakadt a kapcsolata, s a világjáró álmok egy időre feledésbe merültek. Egyedül ve­szi tehát nyakába a világot, ami a fizikai mellett óriási lelki teher is lesz. A munkahelyét fél éve otthagyta, hogy nyugodtan szervezhesse nem min­dennapi gyalogtúráját. Alkalmi mun­kákból tartotta fenn magát, s közben fel­vette a kapcsolatot a különböző ázsiai országok hazánkban működő képvisele­teivel, intézte a vízumokat. A kínai ví­zumot például a kazah határon kapja meg. Ha megkapja. A Nagy fal országá­ba ugyanis nehéz bejutni. Elképzelhető, hogy a debreceni fiatalembernek egész Kínán át hivatalos kísérője lesz. A hosszú út folyamán csupán egy al­kalommal száll járműre a „zarándok": a Kaszpi-tengert hajóval szeli át. A zsebé­ben mindössze néhány száz dollárral vág neki az útnak, mert számít külföldi barátai, ismerősei támogatására. A kétkedők kérdéseire, hogy például miként kúrálja majd magát, ha megbe­tegszik, vagy mit tesz, ha kirabolják, ho­gyan viseli el a szélsőséges időjárási vi­szonyokat, a következő a válasza: „Ha ilyeneken gondolkodnék, akkor el sem indulnék." Erre mondják - minden sér­tés nélkül -, hogy őrültség. Biki Attilát viszont nem lehet visszatartani. Élmé­nyeiről naplót vezet majd, s ha betelik egy füzet, postára adja dr. Dobrossy Ist­ván ügyvédnek címezve. Csak azért, hogy az itthoniak tudják, merre jár. (Kiripolszky) Jp»in*-SN JQ›inT­­*P»|n»-SN .i~»ini-SN JO»i ni-SN .JOiini-SN jo^tm-sN.ioitoi-sn -JQJim-SN Felelős kiadó: Borbély Pál, ügyvezető igazgató Mai számunkat szerkesztette: Lab­at *J. K­ároly Olvasószerkesztő: ‘Kocsig Zoltán Z. Vincze György Művészeti szerkesztő: Roska János A Nemzeti Sport, füget,­ Könyvkiadó és Szolgáltató Kft. -i sportnapilapja Főszer. Énekes 2u°: Főszerkesztő­ hely: Naményi József és’ Szerkesztők: dr. Dénes Tamás, Lakat T. Károly (labdarúgórovat-vezeti) Szerkesztőségi titkár: Lázár Lajos. Fotóigazgató-V­ető olvasószerkesztő: Z. Vitul Györg : Művészeti vezető: Keleti Imre A tudósítói hálózat vezetője: Varga Gyula Rovatvezetők: Boda Ildikó (külföld), Pajor-Gyulai­ászló (riport) Simon József (hazai sport) Lapmenedzser: Szurmai János. Terjesztési menedzser: Harcsa Gábor Kiadóhivatal és szerkesztőség: 1133 Budapest XIII., Visegrádi utca 113-115. Postacím: 1399 Budapest, Pf.: 701/437. Tel.: 138-4366. Telefax: 138-4248,269-8746. Szedés, grafika: Nemzeti Sport Kft. Nyomás: Szikra Lapnyomda Rt., Budapest. Felelős veze­tő: dr. Csöndes Zoltán elnök-vezérigazgató. Terjeszti a HÍRKER Rt., az NH Rt., az EXTRA Rt., valamint árusítják önálló vállalkozók. Előfizethető Budapesten a Hírlapüzletági Igazgató­ság ügyfélszolgálati irodáiban, a hírlapkézbesítőknél, és a Hírlapelőfizetési Irodában (HELÍR) 1990 Budapest XIII., Lehel út 10/A., közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELÍR Postabank Rt.: 219-98636, 021-02799 pénzforgalmi jelzőszámra. A kitöltött megren­delőlapokat a fővárosban borítékban adják fel az alábbi címre: Hírlapüzletági Igazgatóság, 1846 Budapest, Vidéken: Postahivatal, helyben. Előfizetési díj: egy hónapra 900 forint, negyedévre 2700 forint, fél évre 5400 forint, egy évre 10 800 forint. Megjelenik naponta. Index: 25 004. Vidék: ISSN 0866-2525. Budapest: ISSN 0866-2517. 1 2 4 8 1 6

Next