Nemzeti Sport, 1995. június (6. évfolyam, 148-176. szám)

1995-06-01 / 148. szám

2 NEMZETI SPORT NS-tükör ^ NS-tükör NS-tükör NS-tükör NS-tükör NS-tükör NS-tükör KALAND A nagy utazás k :0 X :344 IÁz * k :0 X :3+4 IÁ­Z * k :0 X :344 IÁ­Z * k :0 X :344 IÁz * k :0 X !344 IÁz * k :0 X :344 IÁz * k :0 X !344 IÁz * k :0 X !344 IÁz­­ L®Sinkovics Gábor „Hős akarok lenni, első osztályú vidéki srác, olyan, amilyent csak a moziban látsz.” (Európa Kiadó Zenekar) Az alábbi írás nem az újságírói képzelet szüleménye. Még csak nem is Rejtő Jenő gyenge utánzata. Egy férfi, név szerint Szekeres Ferenc szolnoki lakos ka­landjainak hű leírása. Ha valaki kételkedne a történet valódi­ságában..., az keresse meg Szekeres urat, és mondja el neki. A történet egy levéllel kezdődött. A férfi akár meg is lepődhe­tett volna a nevére címzett bo­ríték láttán, ám ő valami oknál fogva természetesnek találta. Ez az, gondolta, pontosan ilyen munkára vártam. Aztán leült az írógépéhez, s megírta a választ, amelyben közölte: el­fogadja az ajánlatot. Néhány héttel később, ahogy szokott, kétszer csengetett nála a pos­tás. Amit várt, megérkezett. A levélben ott lapult a repülőjegy s a megbízó kérése. A feladat izgalmasnak, sőt, életre szóló élménynek tűnt. Marokkót kellett fotózni. Marokkót, tetszés szerint. Ahogy ő­­ egy magyar ember látja. Más szemmel, más opti­kával. A férfi akkor, s azóta sem sokat töprengett azon, hogy a marokkóiak miért épp őt találták meg a nagyvilág­ban, s miért nem mondjuk egy hazai fotóst, vagy (ilyen erő­vel) egy szingaléz fényképészt. Akkor persze, első lelkesedésé­ben még nem is sejthette, hogy Henri Charriére világhírűvé vált Pillangója nyugodt kispol­gári életet élt hozzá képest. Június 9-én indult el, s meg sem állt Casablancáig. Egy há­tizsákkal, csekélyke pénzzel a zsebében, ám hatalmas lelkese­déssel lépett Afrika földjére. Az úti célja Észak-Afrika leg­magasabb csúcsának megmá­szása, az Atlasz-hegység felfe­dezése, valamint a Marokkó déli részén élő nomádok és berberek megtalálása és fotó­zása volt. A férfi a csillagok állása után tájékozódott. Nem használt iránytűt, csak vitte őt előre (ol­dalra, mindenfelé) a kaland­vágy, az ismeretlen megisme­rése. Nem félt. Igaz, mitől is kellett volna félnie? Az embe­rek (már persze, ha egyáltalán találkozott emberekkel) sehol sem bántották. Csak néztek rá furcsán, amikor egyszer csak előbukkant egy kietlen hegy­csúcson, vagy kaptatott fel va­lamelyik legelőn. Volt, aki megdöbbenésében hirtelen vízzel kínálta a „szemüveges vándormadarat". S a férfi él­vezte a nagy utazás minden pillanatát. Rengeteget gyalogolt. Csak­nem ötszáz kilométert bakta­tott a Sabaria Cipőgyár készí­tette lábbelijében. S ez a bizo­nyos cipő ott taposta a sivatag homokját, lelógott egy teherva­gon tetejéről, no meg tipegett hatalmas sziklák között a kősi­vatagban. Legtöbbször azt sem tudta, hol jár. Csak vitte a lendület egyre beljebb és beljebb az or­szágban. Rengeteg képet csi­nált. Fotózott hegyi embert, völgyi patakot, s lencsevégre kapott mindent, ami Marok­kót, Afrikát jelentette. Jól haladt. S nemcsak a mun­kával, a kilométerekkel is. Utazott sínen, vízen, s a le­vegőben, egy kamion platóján. Aztán egyszer csak a siva­taghoz ért. Ez amúgy aligha lephette meg (sokkal nagyobb megdöbbenést okozott volna számára, ha mondjuk úszó jég­táblába botlik), sőt, készült rá. Ez viszont nem az a hely, ahol magányos hősként szerepelhet az ember. A sivatag az más. Konvojban keltek át a vége­láthatatlan homokföldön. Au­tókkal vágtak neki a tikkasztó, kiszárító útnak. Néhány nap­pal később már Mauritániában sütött rá a perzselő nap. Mau­ritánia­­ a magyar ember szá­mára elérhetetlen ismeretlen világ. A férfi akkor már haza­felé készült. Elfáradt. Amúgy meg elegendő képet készített már, hogy befejezze a nagy utat. Vissza akart fordulni Ca­sablanca felé, de ez sehogysem sikerült. Újra és újra Nadibuba, ebbe a sivatagszéli mauritániai vá­roskába jutott. Egyre idege­sebb lett. A kikötőben már is­merték. Tudták, hogy „az a bo­gárgyűjtőre emlékeztető férfi" el akar hajózni innen. El innen. Akkor már csak ez járt a fejében. Unta a hálózsák­ban, földön eltöltött éjszaká­kat. Egyre többet gondolt Ma­gyarországra. Február 17-én je­lentkezett a Nadibutól 20 kilo­méterre lévő sivatagi rendőrsé­gen. Segítséget kért, s az egyenruhások közelében biz­tonságban érezhette magát. A rendőrök látásból már ismer­ték. Gyanús alak - gondolták. Aztán egészen váratlanul le­tartóztatták. A férfi nem értette, mivel vá­dolják. Bezárták az őrszobára, s fogolyként kezelték. Egyszer, sőt kétszer is megszökött. Min­dig elkapták. Második meglé­pése után nagyon megverték. Földre teperték, négyen térdel­tek rá. Elvették a pénzét, és bű­nözők közé akarták csukni. El­lenállt. Erre megszabadították az órájától. Fenyegették, üvöl­töttek vele, s neki fogalma sem volt, miért teszik. Ekkor már nagyon félt. Az járt a fejében, hogy egyszerű­en megölik, eltüntetik a világ­ból. Ki keresné itt? Magyaror­szágon azt sem tudták, hol jár. Egy hétig élt fogolyként. A mauritániai rendőrség foglya­ként. (Abban az országban nincs magyar diplomáciai ki­­rendeltség.) Segítség nem volt. Február 24-én egyszer csak egy terepjáróba ültették, és elvitték Nouakchottba, a fő­városba, majd szabadon en­gedték. Az amerikai nagykö­vetségen kért segítséget, ám elküldték. Még csaknem két hétig bolyongott (ismeretlen ismerősök segítették, s szerez­tek szállást számára) mire visszajutott Casablancába. Onnan pedig repülővel Ma­gyarországra. Itthon azonnal jelentette a „hatóságnál", hogy mit csinál­tak vele. Azóta vár. Talán az ügy tisztázására, talán egy újabb kalandra... „Nagy utazás, azt mondtad, hogy ez az élet, s nem halunk meg, az ember soha el nem téved.” MESTEREMLÉK Amatőr csodák Egykori és jelenlegi NBA-kosarasok a felnőtt magyar válogatott ellen Budapest Sportcsarnok, 1999. június 11., 15 óra Jegyek korlátozott számban a Nemzeti Sportnál (Bp., Visegrádi utca 115.) kaphatók 409-1200 forintos áron. JQ(lin-SN JQ)(nj-SN 4 J¥?M»n-SN -*P·im-SN ^ -lOimi-SN -·Q)im-SN 4 -iQim­i-SN -·p)|n;-SN .iq·im-SN -io›m*-SN k :0 X :344 (Az * k :0 X :344 IÁz i k ■0x :344 IAz ■ •TI [• j [•Ti Az elmúlt napokban két sportágban tapasz­talhattam, hogy igenis él még az igazi, önzet­len sportszeretet. Csapatom, a Láng- Vasas női NB II-es kézi­labdagárdája Salgótar­jánban játszott. A meccs előtt zuhogott az eső, s állt a víz a bitumenes pályán. Aztán érkeztek a helybéli játékosok, lá­nyok, asszonyok, gyer­mekek seprővel, farost­lemezekkel és letakarí­tották a játékteret, amely ekkor már nap­sugárban fürdött. Kide­rült az ég, és egy legen­dás játékvezető-dinasz­tia tagjai (a Völgyi-pá­ros) kitűnő közreműkö­désével nyert a vendég­csapat 16-8-ra. De az igazi győztesek a salgó­tarjáni játékosok voltak, akik minden dicséretet megérdemelnek sport­szerű magatartásukért. Néhány órával ké­sőbb láttam a másik csodát. A maga osztá­lyában biztosan mene­telő Leányfalu labdarú­gócsapatát megállította egy alig 160 cm magas pátyi labdarúgó, aki szerelt, indított, beját­­szotta az egész pályát. Töretlen lendülettel űz­te, hajtotta társait, így végül 3-3-as döntetlen­nel zárult a találkozó. Ismét láttam a példáját az akadályt nem ismerő küzdeni tudásnak, az embert formáló játék­szeretetnek. A két esemény - a sok-sok kézilabdás és egyéb világverseny él­ménye mellett - a ma­radandó, nagyszerű emlékeim közé került. Török Bódog mesteredző Mai számunkat szerkesztette:­­Dénes ‘Tamás Olvasószerkesztő: Szűcs Zsolt Z. Vincze György Művészeti szerkesztő: ‘Kosiba János A Nemzeti Sport Lap-, Könyvkiadó és Szolgáltató Kft. független sportnapnapja Főszerkesztő: Énekes Zoltán Főszerkesztő-helyettes: Naményi József Szerkesztők: dr. Dénes Tamás (a riporterrovat vezetője), Lakat T. Károly (a labdarúgórovat vezetője) Szerkesztőségi titkár: Lázár Lajos. Fotóigazgató: Záhonyi Iván Vezető olvasószerkesztő: Z. Vincze György Művészeti vezető: Keleti Imre A tudósítói hálózat vezetője: Varga Gyula Rovatvezetők: Boda Ildikó (külföld), Simon József (hazai sport) Lapmenedzser: Szurmai János. Terjesztési menedzser: Harcsa Gábor Felelős kiadó: Borbély Pál, ügyvezető igazgató Kiadóhivatal és szerkesztőség: 1133 Budapest XIII., Visegrádi utca 113-115. Postacím: 1399 Budapest, Pf.: 701/437. Tel.: 138-4366. Fax: 138-4248,269-8746. Hirdetésfelvétel: Nemzeti Sport Média Bt., 1061 Budapest, Dalszínház u. 10. Tel.: 112-1234,132-0384,132-6301,131-5183. Fax: 112-1234. Styl Média Kft., 1146 Budapest, Istvánmezei út 1-3. Tel.: 252-3968,114-3810,252-8296. Fax: 252-7149. Nemzeti Sport Szerkesztősége, 1133 Budapest, Visegrádi u. 115. Tel.: 138-4366. Fax: 252-4248. Szedés, grafika: Nemzeti Sport Kft. Nyomás: Szikra Lapnyomda Rt., Budapest. Felelős vezető: dr. Csöndes Zoltán elnök-vezérigazgató. Terjeszti: a HÍRKER Rt., az NH Rt., valamint árusítják önálló vállalkozók. Előfizethető Bu­dapesten a Hírlapüzletági Igazgatóság ügyfélszolgálati irodáiban, a hírlapkézbesítőknél, és a Hírlapelőfizetési Irodában (HELÍR) 1990 Budapest XIII., Lehel út 10/A., közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalás­sal a HELÍR Postabank Rt.: 219-98636, 021-02799 pénzforgalmi jelzőszámra. A kitöltött megrendelőlapokat a fővárosban borítékban adják fel az alábbi címre: Hírlapüzletági Igazgatóság, 1846 Budapest. Vidéken: Posta­­hivatal, helyben. Előfizetési díj: egy hónapra 900 Ft, negyedévre 2700 Ft, fél évre 5400 Ft, egy évre 10 800 Ft. Megjelenik naponta. Index: 25 004. Vidék: ISSN 0866-2525. Budapest: ISSN 0866-2517. 1 2 4 8 16 9 VI. 148. • 1995. június 1. III. FÉLIDŐ A. Bálint vállalja a nyilvánosságot A téma, úgy fest, kimeríthetetlen. Mármint az, amelyik immár hetek óta a Bozsik-stadionban „hever". Többször „le­hajoltunk" már érte (nem csak mi, kivétel nélkül az egész sportsajtó), maradt azon­ban még felvenni való „darab". Nem is akármekkora. A Kispest-Honvéd elnökségének keddi, „virradatig" tartó ülésén úgy határozott, hogy könyv- és szakértői vizsgálatot ren­del el a Kispest-Honvéd Kft. alapításától az idei esztendő május 30-ig terjedő idő­szakra. Ezzel egyidejűleg Louis De Vriest a KHFC Intéző Bizottságának elnökét a tes­tület kizárta soraiból. Ugyanakkor Bálint László lemondott elnökségi tagságáról. Az egykor „Báró" becenévre hallgató fut­ballista kijelentette: amennyiben a vizsgá­lat az ő vétkességét igazolja, vállalja a fe­lelősséget. Addig viszont nem hajlandó nyilatkozni. A Nap­nyugta III. félidő című rovatá­nak szerkesztői összehozták az ügy né­hány szereplőjét, maga Bálint László is ott lesz a stúdióba meghívott vendégek kö­zött. A volt vezetőt, Komora Imre klub­­igazgatóval és Rácz Gáborral a Kispest Honvéd FC elnökével együtt ülteti asztal­hoz Gyárfás Tamás műsorvezető. Bálint tehát vállalja a nyilvánosságot, a kérdés csak az, válaszaival mennyire megy majd a vizsgálat elé. ■ e De |» • ■ ■

Next