Nemzeti Sport, 1995. július (6. évfolyam, 177-207. szám)

1995-07-01 / 177. szám

2 NEMZETI SPORT NS-tükör NS-tükör i(b NS-tükör NS-tükör NS-tükör NS-tükör NS-tükör A lány mélyet sóhajtott. Ravasz módon sikerült kijátszania a már fáradó, cseppet sem éber boyt a szálló kapuja előtt. Legalább bent vagyok a hallban - gondolta. Ma­gabiztos mosolyt erőltetve arcára a szemközti recep­cióra hunyorgott, majd kiegyensúlyozott léptekkel megindult a forgóajtóhoz legközelebb eső ülőgarni­túra felé. Még kisimított egy rakoncátlan hajtincset az arcából, majd leült. Mintha csak egy unatkozó vendég volna, szenvtelenül nézte az asztalon heverő divatmagazin gyűrött lapjait, bár fél szemmel a fény­ben meg-megvillanó üvegajtóra meredt. Várt. Idege­sen cigarettát morzsolgatott tömzsi ujjai között, majd hanyagul rágyújtott. Felszisszent, felizzott a leve­gő... Bár légkondicionált volt a helység, s a szélma­lomszerű ventilátorok is kitartóan zümmögtek, a tes­te szinte összetapadt a pazar bőrüléssel. Mint az éj­szaka neonfényei, a lány agyában cikáztak, villogtak a gondolatok. Néhány órával ezelőtt még a koncer­ten..., s most élete egyik felejthetetlen estéjét igyek­szik megkoronázni. Néhány órával ezelőtt még kép­telen volt határt szabni a féktelen érzelmeknek, az eufóriának..., s most egy elegáns szállóban szorong­va várja Őt­­ót, akinek zenéje, életének - a sajtó által kiszivárogtatott - apró morzsái valahogy meghatá­rozzák fiatalságát, jelenlegi életét. Várt. Csak látni, csak megérinteni, csak hozzászólni, csak egy aláírás tőle nekem... csak egyetlen autogram. „Fiatalság, bolondság" - legyintenek gyakran az emberek az ilyen esetekre. Egyesek értetlenül szemlé­lik, hogy az autogramvadászok mi mindent képesek megtenni egy-egy „félvállból" aláfirkantott papírda­rabért. Pedig a tollvonások mögött megbúvó helyze­tek, az idegőrlő, várakozó pillanatok, az elutasít-nem utasít el különleges játéka örökre bevésődik az em­ber emlékezetébe. Valahogy mindannyian így indulunk el az úton. Szükségünk van bálványokra, s el sem tudjuk kép­zelni, hogy ők ugyanolyan emberek, ugyanolyan hétköznapiak, mint mi magunk. Valahogy ők is így indultak el az úton. Szükségük volt a bálványokra, hogy erőt merítsenek a nagy ter­vekhez, a kiugráshoz. Ám ezek a csillagok lelkükben megmaradtak rácsodálkozó, vágyakozó embernek, hiszen a mai napig is őrzik az oly nehezen megszer­zett aláírásokat. Vannak olyanok, akiknek a közön­ség szeretete ad erőt az előrelépéshez, a célok meg­valósításához, mások újabb és újabb ideálokat keres­nek a megújuláshoz. Gagarin és Elek Ilona egy fiókban Stefanek Gertrúd saját bevallása szerint nem gyűj­tögető típus. Évente - a nagytakarítások alkalmával - minden használhatatlan, jelentéktelen kis aprósá­got a kuka mélyébe rejt el. Bár az igazán fontos emlé­kek nála is örökéletűek. - Divatos dolog világszerte az autogramok gyűjté­se, de engem valahogy nem mozgatnak az effajta szenvedélyek. Bár ha Szergej Bubkával találkoznék, biztosan feltartanám egy aláírás erejéig. Ő az a spor­toló, aki az én szememben többszörös király. Csodá­latra méltó, hogy mindig képes megújulni. Magyar viszonylatban számomra az úszók aláírása lenne a legértékesebb. Most nemcsak Darnyi Tamásra és Egerszegi Krisztinára gondolok, hanem az úszótörté­nelem legnagyobb alakjaira, visszamenőleg Székely Éváig. Nekem is van komoly kézjegyereklyém. Ami­kor kórházban voltam bokaműtéttel, Elek Ilona írt nekem egy levelet. Csibi néni biztató szavai azóta is megvannak. A férjem egyik féltve őrzött kincse egy Jurij Gagarin aláírás volt, azt hiszem, ez még mindig megvan valamelyik fiókjában. Dopping nélkül a gyűjteménybe Eperjes Károly, közismert nevén Szamóca, gyer­mekkorában, a többi lurkóhoz hasonlóan, nagy au­togramvadász volt. Ma már ő az, akit megrohamoz­nak a kölykök egy-egy kézjegyért, de a régi értékek máig nagy jelentősséggel bírnak nála. - Az 1962-es világbajnokságon részt vevő magyar válogatott minden tagja dedikálta azt a képet, ami évekig a legdrágább kincsem volt. Nagybátyámnak, Vinkovics Lajosnak - aki a csapat gyúrója volt - kö­szönhettem ezt az ereklyét és természetesen máig féltve őrzöm. Azóta ugyan alábbhagyott nálam ez a gyűjtőszenvedély, de az összes olyan magyar sporto­lótól, aki tisztességesen - dopping használata nélkül - versenyez, elfogadnék egy aláírást. Hogy miből lesz a cserebogár? Az elhatározások­ból és a döntéseket követő tettekből. Kovács István, világbajnok ökölvívónk elhatározta, hogy ő bizony szenvedélyes éremgyűjtő lesz. A legtöbbet, a legfé­nyesebből... - Szeretem, ha az emberek valóban mindent meg­tesznek azért, amit célként tűznek maguk elé. Talán ezért is őrzöm még mindig Pelé aláírását. Kölyökfej­jel a '80-as években kaptam tőle, amikor Magyaror­szágon forgatták a Menekülés a győzelembe című fil­met. Ha most kérhetnék valakitől autogramot, azt hi­szem Lisztes Krisztián lenne a kiszemelt „áldozat". Krisztiánt a magyar labdarúgás egyik nagy ígéreté­nek tartom és mindemellett szimpatikus ember is. Négy-öt év múlva lehet, hogy sok pénzt megadná­nak a gyűjtők az aláírásáért. A legtöbbet Darnyi és Egerszegi kézjegye érhet, de bízom benne, hogy tel­jesítményükkel még nagyon sokan felzárkóznak e két név mellé. Harctéri idegesség Ha dalra fakad Szulák Andrea, szinte mindenkit magával ragad az a lendület, az a szenvedély, ener­gia, ami a személyiségében rejtőzik. Ki hinné, hogy még gyerekként az Operaházban együtt játszott Rad­­nai Györggyel, Andor Évával, Zentai Annával és Házi Erzsébettel. - Óriási élmény volt számomra, hogy megismer­hettem ezeket az embereket. Természetesen autogra­mot is kértem tőlük, amit a mai napig nagy becsben tartok. Tavaly amikor Ausztriában jártam, beszélget­tem Hunyady Emesével. Találkozásunk örömére tőle is kaptam egy aláírást. Borzasztóan tisztelem a spor­tolókat. Belőlem mindig is hiányzott az a fajta önsa­nyargatás, amit az edzések jelentenek. Ha most kér­hetnék, Papp Lacitól, Albert Flóriántól vagy Katarina Wittől kérnék aláírást. Azt nem mondom, hogy szen­vedélyes autogramgyújtó lennék, de az emlékeket - amelyekhez rendkívüli módon ragaszkodom - min­dig megőrzöm. Kagylókkal, kavicsokkal, virágszir­mokkal, régi színházjegyekkel dugig van a lakásom. Lehet, hogy egyszer elkap a harctéri idegesség és ak­kor mindent kidobálok. Rengeteg autogramot kiosz­tottam már az életem során, kíváncsi vagyok, hogy mi történik azokkal. Vajon megőrzik az emberek? Remélem, ha ránéznek, nem kapja el őket a harctéri idegesség... Imádta Szörényi Leventét és az Illés zenekart. Ta­lán azért, mert a szülei is értük rajongtak. Már hosszú ideje sokak szemében ő a sztár, pedig még szemtelenül fiatal. Szandi, akit ezrek bálványoznak, idén érettségizett. - Ha azt mondom, hogy az utóbbi időben az érett­ségi tételeket gyűjtöttem, nem okozok meglepetést. Egyébként soha semmit nem szoktam kidobni, mert olyan emlékeim vannak, amiktől nem akarok meg­válni. A régi szerelmes levelek, naplók, feljegyzések mind-mind ott sorakoznak a polcomon. Az aláíráso­kat nem gyűjtöm, pedig szívesen kérnék Darnyi Ta­mástól vagy az „Egértől" egyet. Krisztát személye­sen ismerem és Tamás is nagyon szimpatikus ne­kem. Azt mondtam volna, hogy nem gyűjtöm az alá­írásokat? A rajongóim leveleit mindig elteszem és azon ott van a kézjegyük. Még az is lehet, hogy az egyikből egyszer híres ember lesz... Századunk megsárgult képei Benedek Miklósnak mostanában egy perc szabad­ideje sincs. Hetente két-három darabban fellép, ren­dez, vidéken vendégszerepel, nem meglepő tehát, hogy rengeteg képet, fotót dedikált már életében. - Három értékes darab nekem is van a tulajdo­nomban, ezek közül Karinthy aláírására például egy antikváriumban bukkantam rá és természetesen rög­tön megszereztem. A másik kettőt viszont kaptam: Kellér Dezső özvegyétől Szirmai Albert kézjegyét, míg Gobbi Hildától egy Jászai Mari által dedikált le­velezőlapot. A Winston étterem főnökasszonyával azonban nem vetekedhetek, mert olyan vendég­könyv tulajdonosa, amiben a századforduló összes magyar és külföldi híressége megtalálható. Valójá­ban a személyes emlékek, ajándékok sokkal kedve­sebbek, legutóbb például Kelemen Pista lepett meg egy keménykalappal. A­z igazi értéket mégis a kotta­gyűjteményem jelenti, a múlt század végétől a hatva­nas évekig terjedő időszakból számtalan kuplé- és sanzonkotta van a birtokomban. Azért azt megígér­hetem, az atlantai olimpia után kérni fogok a fiamtól is egy autogramot. (csanálosi-lipiczkyly/ BÁLVÁNYOK Sztárok autogramjai Aláírásvadász hírességek Számára az ígéret: Lisztes Krisztián Sok ezer aláírás a rajongóktól VI. 177. • 1995. július 1. PIROS LAP W .^ ^^ '■ % % fá'éá ‘ A tekebotrány végére elfogytak a tanúk Lassan három hónapja már, hogy befejeződött a tekebajnokság, ám az utolsó forduló eseményei még mindig izgalomban tartják az érintetteket. A Kaposvári Építők NB I-es csapatának fellebbezé­sét június 27-én, kedden utasította el a szövetség elnöksége, s egyben jóváhagyta a vizsgálóbizott­ság határozatát, amely szerint az utolsó forduló­ban megrendezett Inotai GYSC-Kaposvári Épí­tők mérkőzés jegyzőkönyv szerinti 4:4-es ered­ményét megsemmisíti, és mindkét együttest vesztesnek nyilvánítja. De mi is történt valójában Inotán, amely ilyen súlyos döntésre kényszerítette az elnökséget? A mindkét együttes számára kulcsfontosságú zárófordulóban optimális - 4:4-es döntetlen ese­tén - az Inota és a Kaposvári Építők is elégedet­ten zárhatta volna a bajnokságot. Az inotaiaknak az első osztályban maradáshoz nélkülözhetetlen­nek tűnt az egyik pont, míg a kaposváriaknak 300 000 forint volt a tét, vereség esetén ugyanis a város által felajánlott támogatást a rivális kapos­vári Strabag nyerte volna el. Az eredmény - legalábbis a jegyzőkönyv sze­rint - éppen 4:4 lett. A pontos végeredményt azonban három hó­nap után sem tudta minden kétséget kizáróan megállapítani a vizsgálóbizottság! Hogyan történhet ilyesmi, s miért merült fel egyáltalán annak a gyanúja, hogy a pályán elért eredmény nem egyezik a jegyzőkönyvben foglal­takkal? A mérkőzés után közvetlenül az Inota egyik játékosának - Tóth Ernőnek - a felesége telefo­non minden érdeklődővel közölte a szerinte pá­lyán kihirdetett (6:2-es) hazai győzelmet, így számszerűen is, meg hogy éppen annak örömére ünnepel az inotai csapat a pályán... Jelen voltak a mérkőzésen a Péti MTE NB III- as tekecsapatának a tagjai, akik szintén e pályát bérlik, valamint két székesfehérvári tekéző is megtekintette a találkozót. Közülük Féltéri személye érdekes, aki értetle­nül látta, hogy az általa tapasztalt eredménnyel szemben újságunkban döntetlen jelent meg! Csakhogy őt időközben - a mérkőzést követően, de a vizsgálat lezárta előtt - leigazolta az Inota... Horváth László, aki Felterihez hasonlóan nem értett egyet a 4:4 „kialakításával", azóta a Kapos­vári Építőktől a rivális Kaposvári Strabaghoz igazolt. A két játékos emiatt elfogultságot „jelen­tett" az eset kivizsgálása­kor... Végül a Péti MTE te­­kézői sem vállalták a ta­núskodást - talán már említettük: albérlők az ino­tai csarnokban. Ugyanat­tól az üzemeltetőtől bér­lik a pályát, mint az Ino­­ta NB I-es csapata, s miu­tán az inotaiak csak NB I-es tagság esetén tudják a következő szezonban is bérelni a csarnokot, az üzemeltetőnek egyálta­lán nem mindegy, ma­rad-e első osztályú a csa­pat. Ebben a rejtélyes helyzetben milyen bizonyíté­kok alapján döntött a vizsgálóbizottság? - Sajnos, egyértelmű bizonyítékokat nem lehet felmutatni - tájékoztat Torma Gábor, a szövet­ség főtitkára. - Különböző okokból senki nem vállalta, hogy tanúvallomását írásba adja, ám négyszemközti beszélgetéseken többen elismer­ték, hogy a mérkőzésen a jegyzőkönyvtől eltérő eredmény született. A vizsgálóbizottság bekérte a részletes egyéni eredményeket tartalmazó lőla­­pokat, s az ezeken a listákon, illetve a jegyző­könyvön található versenybírói aláírás Lakatos Géza, a vizsgálóbizottság elnöke szerint feltűnő különbségeket mutat. Mivel a szövetség jelenlegi anyagi helyzete nem teszi lehetővé, hogy írássza­kértői véleményt kérjünk, illetve egyéb költséges nyomozati munkát folytassunk; nem állapítható meg kétséget kizáróan a csalás. Csak vélelmez­hető, hogy manipulálták az eredményt, ezért nem hozott a bizottság súlyosabb határozatot. Ha bebizonyosodott volna a csalás, akkor mind­két együttest ki kellett volna zárni az első osz­tályból. A meghallgatáson egyébként érdekes vélemé­nyeket lehetett hallani. A berendelt két csapat képviselője egymásnak is ellentmondó nyilatko­zatot tett. Tóth szerint pedig felesége nem ért (?) a tekéhez, azért adott téves információkat a tele­fonon... A Kaposvári Építők a vizsgálóbizottság hatá­rozatát megfellebbezte, mert szerintük a vélel­­mezhetőség kevés a két együttes megbüntetésé­hez, s ezt utasította el kedden a szövetség. A ka­posváriak ezután nyolc napon belül az OTSH- hoz felülbírálati kérelemmel fordulhatnak. Az Inota elfogadta a határozatot, s az eredmények számukra szerencsés alakulása folytán, így is NB I-esek maradhattak... A Kaposvári Strabag pedig megkaphatja a város által felajánlott háromszá­zezer forintos támogatást. Remélhetően minden érintett tanult az ügyből, tehát a jövőben zárt kapuk mögött rendezik a ta­lálkozókat, s akkor a mostanihoz hasonló, kelle- Három hónap után: Inota-Kaposvári Építők 0:0 Határozat A Magyar Tekézők Szövetsége elnöksége által megbízott vizsgálóbizottság az 1995. jú­nius 8-ai meghallgatások alapján az alábbi határozatot hozta: Az Inota-Kaposvári Építők NB 1-es teke­mérkőzés jegyzőkönyvében szereplő 4:4-es eredményt megsemmisíti, és 0:0 arányban mindkét csapatot vesztesnek nyilvánítja. Je­len határozat ellen a kézhez vételtől számí­tott 8 napon belül fellebbezni lehet a Magyar Tekézők Szövetsége Elnökségéhez. Indoklás A Kaposvári Strabag részéről érkezett be­jelentés - mely szerint az Inota-Kaposvári Építők NB I-es mérkőzés pályán kihirdetett végeredménye 6:2 volt az Inota javára. A meghallgatások és a mérkőzésen nézőként részt vett semleges vélemények alapján vélel­mezhető, hogy a mérkőzés hivatalos jegyző­könyvében szereplő 4:4-es eredmény nem a pályán elért eredmény volt. Ezzel mindkét csapat a Magyar Tekézők Szövetsége fegyelmi szabályzata 2. paragra­fusának b) pont szerinti vétségét követte el, mely szerint: „fegyelmi vétséget követ el az, akit testnevelési és sporttevékenységgel összefüggésben magának vagy másnak bár­milyen módon jogtalan előnyt szerez, vagy igyekszik szerezni; továbbá, aki másnak jog­talan előnyt nyújt vagy igyekszik nyú­jtani." A vizsgálóbizottság élve a fegyelmi sza­bályzat 4. paragrafus adta lehetőségével, hozta meg határozatát. Torma Gábor főtitkár Magyar Tekézők Szövetsége metlen eset nem fordulhat elő még egyszer, hi­szen amire nincs tanú, az meg sem történt... Krémer József Sütő-Nagy Zsolt JQ^im-SN ^ -*P3|n*-SN ^ -lOiinVSN JQi(npsN ao>in»-SN JO^m-SN ^ 40J|n»-SN jp^in-SN JP^ini-SN JPMIH-SN Mai számunkat szerkesztette:­­Dénes­­Tamás Olvasószerkesztő: Édes Gergely Slaapits László Művészeti szerkesztő:­­Darvas Péter A Nemzeti Sport Lap-, Könyvkiadó és Szolgáltató Kft. független sportnapilapja Főszerkesztő: Énekes Zoltán Főszerkesztő-helyettes: Naményi József Szerkesztők: dr. Dénes Tamás (a riporterrovat vezetője), Lakat T. Károly (a labdarúgórovat vezetője) Szerkesztőségi titkár: Lázár Lajos. Fotóigazgató: Záhonyi Iván Vezető olvasószerkesztő: Z. Vincze György Művészeti vezető: Keleti Imre A tudósítói hálózat vezetője: Varga Gyula Rovatvezetők: Boda Ildikó (külföld), Simon József (hazai sport) Lapmenedzser: Szurmai János. Terjesztési menedzser: Harcsa Gábor Felelős kiadó: Borbély Pál, ügyvezető igazgató Kiadóhivatal és szerkesztőség: 1133 Budapest XIII., Visegrádi utca 113-115. Postacím: 1399 Budapest, Pf.: 701/437. Tel.: 138-4366. Fax: 138-4248,269-8746. Hirdetésfelvétel: Nemzeti Sport Média Bt., ,1061 Budapest, Dalszínház u. 10. Tel.: 112-1234, 132-0384,132-6301,131-5183. Fax: 112-1234. Styl Média Kft., 1146 Budapest, Istvánmezei út 1-3. Tel.: 252-3968,114-3810, 252-8296. Fax: 252-7149. Nemzeti Sport Szerkesztősége, 1133 Budapest, Visegrádi u. 115. Tel.: 138-4366. Fax: 252-4248. Szedés, grafika: Nemzeti Sport Kft. Nyomás: Szikra Lapnyomda Rt., Budapest. Felelős vezető: dr. Csöndes Zoltán elnök-vezérigazgató. Terjeszti: a HÍRKER Rt., az NH Rt., valamint árusítják önálló vállalkozók. Előfizethető Bu­dapesten a Hírlapüzletági Igazgatóság ügyfélszolgálati irodáiban, a hírlapkézbesítőknél, és a Hírlapelőfizetési Irodában (HELIR) 1990 Budapest XIII., Lehel út 10/A., közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalás­sal a HELIR Postabank Rt.: 219-98636, 021-02799 pénzforgalmi jelzőszámra. A kitöltött megrendelőlapokat a fővárosban borítékban adják fel az alábbi címre: Hírlapüzletági Igazgatóság, 1846 Budapest. Vidéken: Posta­hivatal, helyben. Előfizetési díj: egy hónapra 900 Ft, negyedévre 2700 Ft, fél évre 5400 Ft, egy évre 10 800 Ft. Megjelenik naponta. Index: 25 004. Vidék: ISSN 0866-2525. Budapest, ISSN 0866-2517­ 1­2­4 8­16

Next