Nemzeti Sport, 1995. szeptember (6. évfolyam, 238-267. szám)
1995-09-01 / 238. szám
2 NEMZETI SPORT NS-tükör NS-tükör ^ NS-tükör NS-tükör ^ NS-tükör NS-tükör NS-tükör ifc- im :0át:3 IfíZ i lm ■o X3*> Ifíz i i. ■o X3■H Ifíz + L :0 X3+• Ifíz i 1. :0X 3•H Ifíz i k :0 GAZDASÁG Krőzus kopogtat a labdarúgóknál [© Gonda László Csütörtöki számunkban beszámoltunk arról, hogy egy izraeli üzletember évi legalább kétszázmillió forinttal támogatná a Magyar Hivatásos Labdarúgó Ligát. Ezt természetesen nem kizárólag barátságból vagy sportszeretetből tenné, hanem azért, mert komoly üzletet lát ebben. Pontosabban abban, hogy egy olyan fogadóirodaláncot hozna létre, amelyben a magyar futballcsapatok is a segítségére lennének. Egy nappal korábban Iványi Károly, a Vác FC-Samsung elnöke, a ligatanács tagja beszélt erről a tervről. Elmondta, hogy az üzletember a lóversenysportot és a labdarúgást kívánja támogatni, s ezt a legalább évi kettőszázmillió forintot abban az esetben helyezte kilátásba, ha sikerül megszereznie a jogot a fogadóirodák működtetéséhez, és ha a magyar klubok megfelelő épületet és személyzetet bocsátanak a rendelkezésére ezek működtetéséhez. Ez az izraeli üzletember Peter Blum. Mint kiderült, ő valóban üzletember, ugyanis egy percig sem tagadta, hogy a futballt nem sportszeretetből vonta bele vállalkozásába, hanem azért, mert igen jó „bizniszt" lát benne. - Legfőképpen a lóversenyre fondoltam - kezdte Blum úr iszen az ilyen jellegű fogadás szinte a világ minden részén sikeres üzlet. Ám a labdarúgást is milliók imádják, még Magyarországon is, ahol pedig mostanában nincsenek kiemelkedő eredmények. Én megfelelő bankgaranciákkal tudom igazolni, hogy ha sikerül beindítanom a vállalkozást, hat-nyolcmillió dollárt hajlandó vagyok befektetni. - Mik a gyakorlati elképzelései? - Rákapcsolódnánk az angol hálózatra, és szinte mindenre lehetne fogadni. A futballon belül akár a részeredményekre, a gólszerzőkre vagy cserékre is. Már száz forinttal be lehetne szállni, és egy jó tipp esetén ez akár ötven-, hatvanezret hozhatna a fogadóknak. Tehát nem igényel nagy befektetést, mégis elég jövedelmező lehet ahhoz, hogy vonzó legyen. - Magyarországon már próbálkoztak ilyennel, de az a cég csődbe ment. Ön nem hallott még erről? - Igen, tudok róla, de szerintem nem az érdeklődés hiánya miatt bukott meg a vállalkozás. Nézze meg, Oxfordban egymás mellett állnak ezek az irodák, és mindegyik remekül megél. Szerintem, ha valóban profi módon szervezik a játékot, nem lehetnek problémák. Én úgy gondolom, inkább az lehetett a baj, hogy vagy nem figyeltek oda a részletekre, vagy túl nagy hasznot akartak fogni rövid idő alatt. Mindkettő óriási hiba... - A lóverseny mellett miért pont a futballt választotta, miért nem a vízilabdát, vagy valamelyik más sportágat? - Erre ugye ön is tudja a választ...? Magyarországon a futball rendelkezik a legnagyobb szurkolótáborral, ez az a sportág, amely a legtöbb embert foglalkoztatja. Egyébként nemcsak az irodákon keresztül szeretnék együttműködni a ligával, egyéb terveim is vannak. Például szó van arról, hogy alakítanánk egy céget, amely futballistákat lízingelne. Megvennénk külföldről néhány jó labdarúgót, akiknek játékjogával a liga rendelkezne. Ez igen nagy lehetőségeket nyitna, hiszen az is elképzelhető len,ne, hogy a liga annak a csapatnak adná őket, amelyik a nemzetközi porondra lépve a legtöbb hasznát tudná venni. Nem lennének átigazolási bonyodalmak, a liga rendelkezhetne velük. Azt hiszem, egy-két ötletünknek hasznát vehetnék Magyarországon. - Megkérdezhetem, hogy ön mivel foglalkozik? - Ha esetleg erre gondol, nem tartozom azok közé, akik csak beszélnek a nagy haszon reményében, aztán visszatáncolnak. Többségi tulajdonos vagyok néhány gyárban és bankban, rendelkezem a megfelelő anyagi bázissal. Mivel Magyarországon is élek, nem kell attól tartaniuk, hogy egyszer csak eltűnök... - Tehát tervei szerint legalább évi kétszázmillióval segítené a labdarúgó-ligát. A klubok mikor kaphatnának pénzt legkorábban? - Az ügyintézés már megkezdődött, már csak a privatizációs miniszternek kell rábólintania a tervünkre. Gondolom, nem lesz akadálya a dolognak, hiszen koncessziót fizetünk, tehát az állam is jól jár. A kétszázmillió egyébként akár jóval több is lehet, hiszen a haszonból segítségük és közreműködésük arányában a klubok is részesülnek. Azt hiszem, ez nagy lehetőség a magyar labdarúgás számára... X3M (/)z * lm 3 X3■H Ifíz i k :0 X3+• Ifíz i k ■0 i k :0 X3 Ifíz i lm ■■o X3+■ Ifíz Martinék a sztá... Az utca emberének vagy éppen egy ifjú riporterjelöltnek egy kétszeres olimpiai bajnok maga a megtestesült csoda. Az ifjú riporterjelölt azonban most, a Sportriporter vetélkedő után elárulja: ő egy kicsit csalódott a csodában, a vetélkedő aznapi sztárvendégében, Martinék Jánosban. Ő valahogy úgy képzelte: egy kétszeres olimpiai bajnok csak elégedett, boldog ember lehet. Márpedig Martinék egyáltalán nem tűnik annak... Vagy ahogy ő mondta: semmi „heppi" nincs benne. Tényleg nincs. Azt kérdezi még a fiatalember: Martinek vajon ilyennek született? Vagy ilyenné lett? A két olimpiai arany ezt teszi az emberrel? Nem, nem, dehogy. Illetve... A két arany ezt is teheti az emberrel. Hogy őszinte legyek: a Martinek-jelenségen mi magunk is évek óta tűnődünk. Hiszen Martineket mi aztán láttuk örülni... 1988-ban, Szöulban le sem hervadt az arcáról a mosoly. Amikor a győzelem estéjén az edzőtáborban dr. Török Ferenc ünnepélyesen befogadta őt a „kétaranyérmesek" ktlubjába, újra és újra kicsordultak az örömkönnyek. Aztán előbb a könnyek - később az öröm foszlott le az arcáról. A kimondatlan vád már ott, Szöulban érlelődött, később pedig megannyiszor meg is fogalmazódott. Itt van, ugye, két zseni, két szupersztár - Fábián és Mizsér - , akinek talán az utolsó nagy lehetősége jött el Szöulban, és erre ez a tejfölösszájú gyerek, a kiegészítő ember, aki - bizony, ez is elhangzott - közel sem akkora tehetség, mint társai, „elorozza" tőlük az aranyat. Mert akkor, azalatt a néhány nap alatt neki jött ki a lépés. Martinék, a „szerencsés" - tették hozzá. Attól fogva meg kellett gondolnia, hogyan beszél, hogy ne tűnjön nyeglének, hogyan mosolyog, hogy ne tűnjön nagyképűnek. És neki attól fogva minden versenyen duplán kellett bizonyítania. Nagyon ritka dolog a sport világában, hogy ha két versenyző hasonló eredményt ér el a válogatókon, akkor a kétszeres olimpiai bajnokot hagyják ki a csapatból. Még ritkább, hogy ha egy kétszeres olimpiai bajnok a válogatókon egyértelműen jobbnak bizonyul, akkor ő nem vesz részt a világbajnokságon. Martinékkel mindezek előfordultak! Úgyhogy a szakmai magyarázatot a soros kapitányok igazából nem is találták. Talán meg sem fogalmazták magukban a „miértet". Talán nem is tudatosan cselekedtek, talán valamiféle belső parancsra „büntették" azt az embert, akinek a szemükben talán az lehetett a legnagyobb vétke, hogy rajtuk, a legmagasabb csúcsra, az olimpiai dobogó legtetejére soha fel nem érő új kapitányokon is túltett. És ez még mind semmi. Martinékkel fordult elő az, ami talán még a világon soha, sehol egy ilyen nagy bajnokkal: hogy amikor szavazásra tették fel a kérdést, bekerüljön-e a csapatba, a titkos szavazáson nem voksoltak rá a többiek, de nem voksolt rá az a két versenyző sem, akikkel együtt lett olimpiai bajnok... Martinek sokáig nem kérdezett. Csak csodálkozott, megdöbbent és hallgatott. És aki nem kérdez, pláne nem fakad ki sohasem - abban gyűlik, gyűlik a keserűség. Tudta: egyetlen dologgal válaszolhat. Az eredményeivel. Amikor a Horváth Lászlót követő kapitány, Kancsal is mellőzni akarta, s csak a közvélemény nyomására, az utolsó pillanatban került be a csapatba - egyedül ő tett ki magáért, ő lett a kimagaslóan legjobb magyar, ő állhatott a dobogóra, mondhatni: ő mentette meg a sportág becsületét. Akkor azt hittük, a bélyeg végleg lekerül róla. Ő többé nem a „szerencsés" Martinék, hanem a világklasszis, akire minden körülmények között számítani lehet. Hát nem lett az. S mintha ebbe már ő maga is belefáradt volna. Idén már nem tudott egyértelműen jobb lenni a válogatókon a többieknél. Idén, mondhatni, joggal hagyták ki. 1988-ban még szemtelenül fiatal volt a maga 22 évével, most a napokban pedig azt mondta róla az egyik szakvezető: Martinék már öreg. Pedig csak hét év telt el közben, de... Keserves, legalábbis a ragyogó sikerhez képest méltatlan hét esztendő. Hát ennyi, nagyon-nagyon lerövidítve Martinék története. Ez lehet az oka, ha olykor keserűnek tűnik. Pedig történhetett bármi, mondhattak róla bármit - ebben a sportágban még mindig ő az egyik legnagyobb. Mert egy olimpiai siker - soha nem lehet véletlen. És mert - tetszik, nem tetszik - az életben sem a legtehetségesebb, a legrátermettebb a legnagyobb, hanem aki az adott pillanatban a legtöbbet hozza ki magából. Remélem, egyszer azok is megbocsátják Martinék győzelmét, akik máig neheztelnek emiatt rá... Bocsák Miklós X3+* Ifízik ■o X3■H Ifíz Az élet diktálta kötelesség, hogy elnézést kérjek Önöktől a lap árának emelése miatt. Az újságnyomó papír ára az elmúlt másfél évben Európa-szerte a háromszorosára emelkedett, ami számunkra az idén több mint 200 milliós többlet- Kedves Olvasóink! Mostanáig birkóztunk az árral, de elérkezett az a pillanat, hogy kényszeredetten ugyan, de lépnünk kell. Csupán az előfizetőink kapják továbbra is a lapot. A Nemzeti Sport ugyanis csak úgy tudja megőrizni függetlenségét és kiérdemelt rangját, ha nem tartozik senkinek. Megértésüket előre is köszöni: a Nemzeti Sport Kft. Borbély Pál Mai számunkat szerkesztette: 1 Dénes ‘Tamás Olvasószerkesztő: Skrapits László Z. ‘Vincze György Művészeti szerkesztő: Darvas Péter A Nemzeti Sport Lap-, Könyvkiadó és Szolgáltató Kft. független sportnapilapja Főszerkesztő: Énekes Zoltán Főszerkesztő-helyettes: Naményi József Szerkesztők: dr. Dénes Tamás, Lakat T. Károly, Simon József (csapatjátékrovat-vezető), Skrapits László Szerkesztőségi titkár: Lázár Lajos. Fotóigazgató: Záhonyi Iván Vezető olvasószerkesztő: Z. Vincze György Művészeti vezető: Keleti Imre A tudósítói hálózat vezetője: Varga Gyula Rovatvezetők: Boda Ildikó (külföld), dr. Malonyai Péter (egyéni sportágak) Oroszhegyi Károly (mb. labdarúgórovat-vezető) Lapmenedzser: Szurmai János. Terjesztési menedzser: Harcsa Gábor Felelős kiadó: Borbély Pál, ügyvezető igazgató Kiadóhivatal és szerkesztőség: 1133 Budapest XIII., Visegrádi utca 113-115. Postacím: 1399 Budapest, Pf.: 701/437. Tel.: 138-4366. Fax: 138-4248,269-8746. Hirdetésfelvétel: Nemzeti Sport Média Bt., 1061 Budapest, Dalszínház u. 10. Tel.: 112-1234, 132-0384,132-6301,131-5183. Fax: 112-1234. Styl Média Kft., 1146 Budapest, Istvánmezei út 1-3. Tel.: 252-3968,114-3810,252-8296. Fax: 252-7149. Nemzeti Sport Szerkesztősége, 1133 Budapest, Visegrádi u. 115. Tel.: 138-4366. Fax: 138-4248. Szedés, grafika: Nemzeti Sport Kft. Nyomás: Szikra Lapnyomda Rt., Budapest. Felelős vezető: dr. Csöndes Zoltán elnök-vezérigazgató. . Terjeszti: a HÍRKER Rt., az NH Rt., valamint árusítják önálló vállalkozók. Előfizethető Budapesten a Hírlapüzletági Igazgatóság ügyfélszolgálati irodáiban, a hírlapkézbesítőknél, és a Hírlapelőfizetési Irodában (HELÍR) 1990 Budapest XIII., Lehel út 10/A., közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELÍR Postabank Rt.: 219-98636,021-02799 pénzforgalmi jelzőszámra. A kitöltött megrendelőlapokat a fővárosban borítékban adják fel az alábbi címre: Hírlapüzletági Igazgatóság, 1846 Budapest. Vidéken: Postahivatal, helyben. Előfizetési díj: egy hónapra 900 Ft, negyedévre 2700 Ft, fél évre 5400 Ft, egy évre 10 800 Ft. Megjelenik naponta. Index: 25 004. Vidék: ISSN 0866-2525. Budapest: ISSN 0866-2517. 1 2 4 8 16 VI. 238. • 1995. szeptember 1. JOVO Modern grindfoci Amikor az ember a Predator szót hallja, egyből Arnold Schwarzenegger nagysikerű filmje jut eszébe. A Hotel Stadionban tartott sajtótájékoztatóra érve aztán alapos meglepetésben volt részük azoknak, akik valami hasonlóra számítottak, a bejáratnál ugyanis egy rögtönzött labdarúgó-céllövölde fogadta a megjelent újságírókat. A belépőül szolgáló célba rúgást a Nemzeti Sport Kft. igazgatója, Borbély Pál nyerte: négy lövésből négyszer talált a mintegy fél méter átmérőjű lyukba. Ezután kezdetét vehette a Predator-kupa '95 elnevezésű versenyről szóló beszámoló. A tervek ismertetésében a labdarúgás olyan személyiségei vettek részt, mint Benkő László, az MLSZ elnöke, dr. Mezey György, a szövetség szakmai igazgatója, Kovács Attila, az Adidas- Budapest Kft. igazgatója és Magyar Zoltán, az olimpiai válogatott menedzsere. Tavaly a németeknél már rendeztek hasonló formában „tömegfutballt", és a Magyarországon lebonyolított streetball-fesztivál a kosárlabdában bizonyította, hogy az ehhez hasonló megmozdulásoknak mindenképpen van jövője, létjogosultsága. A „focibulira" október elsején a Fradi népligeti sportcentrumában kerül sor, és az előzetes számítások szerint hét csoportban, összesen 168 alkalmi csapat küzd majd meg egymással. A fiúknál hat kategóriában lehet nevezni, míg a lányoknál az 1976. augusztus elseje után születetteket várják. Egy csapatban négyen léphetnek pályára, nevezhető viszont egy tartalék is. A kapus nélkül lejátszott meccsek 15 percig tartanak majd, és egyfélidősek lesznek. adidas MLSZ IMCVMUlDMÍGISZÖVETSÉG A nevezési díj személyenként 1200 forint, ez kevésbé tűnik soknak, ha tudjuk: minden részvevő ajándékba kap egy mezt, egy lábszárvédőt és egy olyan utalványt, amellyel kétezer forint kedvezmény jár „Adidaséknál". A kifejezetten Budapest-bajnokság néven hirdetett eseményt siker esetén természetesen „továbbviszik" az országban, és a jövőben már több vidéki városban is szerveznek afféle területi döntőket. A nevezéseket szeptember 1-től lehet leadni az V. kerületi, Váci utcai adidas-márkaboltban, de a nagy rohamra való tekintettel már előre közölték a rendezők: minden kategóriában csak az első 24-24 csapat jelentkezését fogadhatják el. A Predator-kupa mellett egyéb ügyességi számokban is ügyeskedhetnek a fiatalok: lesz célba rúgás, csavart célbarúgás, és rúgás-sebességmérés. Az egyik támogató, a Snickers kvízjátékán legjobban szereplők pedig a jövő évi angliai Eb-re is nyerhetnek utazásokat. (im). Jpum-SN JOim^-SN ^ JPunj-SN -*Pi|n;-SN 4 JOMPI SN .io›|rn-SN -io·m-sN ^ -*P in»-SN JOMni-SN -*P¡|n*-SN