Nemzeti Sport, 1995. december (6. évfolyam, 328-354. szám)

1995-12-01 / 328. szám

VI. 328. • 1995. december 1. Pénzpótlás egymás segítésével A meghökkentő tények és a hagyományok meg­őrzésére törekvés korát éljük. Miért éppen a Buda­pesti Birkózó Szövetség lenne kivétel? Nem is az. A hagyományok közül az egyik legszebbet, az után­pótlás nevelését ápolják. Meghökkentő tény vi­szont, hogy annyi jószándékú, tekintélyes, a birkó­zást szerető embernek sem sikerül megfelelő szpon­zorokat szerezni a fővárosi szövetség támogatására. Még az alapítványokból sem tudtak nagyobb össze­geket szerezni, pedig ma már erre elég sok lehető­ség kínálkozik. Pénz hiányában pedig nehéz dolog - többek kö­zött - versenyeket is rendezni. Éppen ezért hangoz­tatták csütörtökön délután a Kúria utcában megtar­tott közgyűlésükön, hogy a hiányt összefogással, egymás segítésével igyekeznek pótolni. Matúra Mihály elnök szavai sokáig csengjenek még a főváros szakembereinek fülébe. - Ha minden birkózást szerető ember bizonyítja is a sportszeretetét, akkor előbbre léphetünk és erő­síteni tudjuk az eddig sok sikert kiharcolt birkózást. (kaszás) A Minőség Fényei A Georgia Power a Southern Company csoport tagja Az 1996. évi atlantai Olimpiai Játékok hivatalos szponzora és hivatalos villamosáram-szállítója Hogy lássuk a Játékokat NEMZETI SPORT 5 H Jóindulatú edzés. ■■ Bencsináék és azok a régi szép idők Schluth nem vágja sutba Tamás Rita Nyolcvanas évek eleje, ritmi­kus sportgimnasztika-versenyek, tévé-közvetítések, és a megszo­kott hang: Vitár Róberté. Ismerő­en csengő nevek: Kovács Györ­­gy, Molnár Anna, Bencsina Ág­nes, Túrák Zsuzsa. És egy klub, mely meghatározta a sportág om­ elitjét: Szolgáltató Építők­partacus. Az egyesület már nem létezik. Néhány évvel ezelőtt, a nagy vál­tozások idején Providencia Spar­­tacusszá keresztelték, majd az egy klubban őrlődő két irányzat elképzelésének megfelelően ket­tévált. RSG Spartacus SE néven jegyezték be az egyik csapatot, RSG '94 Budapest SE-ként műkö­­dött tovább a másik. Hogy az 1994-ben alakult klub megéri-e második „életévét", nem tudni. Schluth Mónika, aki a nyolcva­nas évek elején maga is a sportág egyik meghatározó egyénisége volt, jelenleg az RSG '94 Bp. SE vezetőedzője. Jelenleg. - ...Hogy meddig? Kérdéses - mondja. - A klub ugyanis bor­zasztó nehéz helyzetben van. A szétválás után segítségünkre sie­tett egy szponzor, de súlyos gondjai akadtak, ezért nem vál­lalhatta tovább a támogatásun­kat. Szerencsénk volt, mert év közben ráleltünk egy újabb mecé­násra, de ő sem tudott sokáig se­gíteni, magunkra maradtunk. - Most mihez kezdenek? - Nem tétlenkedünk, nem is te­hetnénk meg... Az októberi te­rembérleti díjat még ki tudtuk fi­zetni, novemberben és december­ben viszont csak Farkas Ferenc jóindulatának köszönhetően edz­­hetünk. A Százház utcai csarnok igazgatója eddig is támogatott minket... Neki, és a hozzá hason­ló embereknek köszönhető, hogy egyáltalán van még sport Ma­gyarországon... Visszatérve a tervekre: több lehetőséget is meg­vizsgáltunk már. Elképzelhető, hogy egyesülünk egy másik klubbal, és az is megeshet, hogy egy diáksport-egyesület keretén belül működünk tovább. A leg­jobb azonban az lenne, ha meg­őrizhetnénk függetlenségünket... • Ha jelentkezne egy támoga­tó, mit mondana neki? Mit kelle­ne tudnia az RSG '94 Budapest SE tagjairól? - Tizenegy versenyzőnk van, nyolcan a válogatott tagjai. Guba Mária a felnőtt világbajnokságon első számú tartalék volt, Tóth Dó­ra viszont részt vett a prágai juni­or Európa-bajnokságon, amelyen a legjobb magyarként zárt. Az idén számos helyen megfordul­tunk már - ketten a Sydney 2000 program segítségével, a többiek a szülők támogatásával -, jártunk Belgiumban, Görögországban, Németországban, Ausztriában, Csehországban és Izraelben... Nem akarom álomban ringatni magam, tudom, hogy az rsg-nek nincs olyan reklámértéke, mint az igazán népszerű sportágak­nak, de nem adhatjuk fel. A gye­rekek tudása mögött tízéves munka áll... Badarság lenne azt mondani, hogy vége... - Ha nem találnak megoldást, mi lesz? - Én már hónapok óta munka­­nélküli segélyen vagyok... A tan­folyami díjak nem fedezik a te­rembérlet költségeit. Nem tu­dom, mi lesz velünk... Nem tu­dom, mi lesz a gyerekekkel. Beszélgetés a kenus sikeredzővel Szabadidejében is lejár a Dunához Az alábbi beszélgetés nem azért egyedi, mert a riportalany véleményére a világ össze újságírója kíváncsi volt, s csak a Nemzeti Sportnak sikerült szóra bírnia. Hanem éppen azért, mert senki nem kereste meg az edzőt... Az edzőt, aki a duisburgi kajak-kenu világbajnokságon Kolo­­nics Györgyöt és Horváth Csabát öt aranyéremhez segítette. Ugye, a csepeli versenyzők neve ismerős. Az edzőt már kevés­bé: Ludasi Róbertnek hívják. Véleményére senki nem volt kiváncsi. Eddig. Válfi Tamás + Gondolt-e arra, hogy tanítvá­nyai a világbajnokságon akár mind az öt számot megnyerhe­tik? - Nem, hiszen egy héttel a ver­seny előtt már közelíteni kellene a csúcsformához, de Kolonicsnak és Horváthnak nagyon nem ment a kenuzás. Olyannyira, hogy Horváthot hazaküldtem a duna­­varsányi edzőtáborból, mond­ván, pihenje ki magát. Egy vébé előtt nem erről álmodozik az em­ber. - Máskor is előfordultak ehhez hasonló lazítások? - Két-három hónap kemény munka után a srácok mindig sze­retnének kikapcsolódni. Az el­múlt télen annyira elegük volt a felkészülésből, hogy meggyőz­tek, menjünk Hévízre kikapc­solódni. Öt napot töltöttünk ott, s utána kettőzött erővel lapátoltak tovább. - Mennyire volt zavaró a vébé előtt kirobbant botrány, amely­nek az volt a kiváltó oka, hogy Kolonicsék nagyon kevés pénzt keresnek Csepelen, s nincsenek megbecsülve? - Ez a probléma pont a leg­rosszabbkor, a válogató után, a vébé előtt csúcsosodott ki. Na­ponta mondogatták a fiúk, hogy a náluk jóval gyengébbek kétszer annyi pénzt vehetnek fel, mint ők. Ráadásul más egyesületek ke­csegtető ajánlatokkal bombázták őket. Nagyon nehezen, de meggyőztem a srácokat, hogy igazuk van, de a munka az elsőd­leges. + Öt szám, iszonyatos megter­helés. .. - Tudtam, hogy bírni fogják. Érdekes módon tavaly Mexikó­ban négy számban indultak, s mindenki nekem támadt, hogy sok lesz. Most senki sem foglalko­zott velünk, mert a vébé előtt Kő­bán, Gyulay és Borhi volt a sztár. Csak használt, hogy nem mi sze­repeltünk a középpontban.­­ Aztán rendeződtek az anya­giak, s most megint gőzerővel ké­szülnek. Hányadik idényét kez­di? - Tizenöt éve edzősködöm, s tanítványaim már ötven országos bajnokságot nyertek. Régebben ifjúsági szinten voltak eredmé­nyeim, 1987-ben például Hoff­­mann és Takács három ifjúsági vébét nyert. Az első felnőtt siker a szöuli olimpia évében jött, ami­kor Takács párosban válogatót nyert Sarusival. Két évvel később az utolsó IBV-n tanítványaim do­bogós helyezésekkel tértek haza, majd ismét egy igazi ifi siker: Szuszkó négy esztendeje Bécsben világbajnok lett. " Az igazi „betörést" Kolonics és Horváth hozta, amikor két év­vel ezelőtt vébét nyertek az öt­százméteres párosban. - Különleges érzés volt átélni azt a győzelmet. Háromszáz mé­ternél éreztem, hogy remeg a ke­zem, s egyszerűen nem tudtam nézni a versenyt. A főtitkár adó­vevőn közvetítette nekem a be­futót, s alig hittem el, hogy nyer­tek. " Idén Duisburgban úgy tűnt, hogy az első számot elvesztik ke­nusai. - Az ezerméteres párosban fél­távnál csak harmadikok voltak, háromszázzal a cél előtt pedig jócskán lemaradva másodikok. Magam sem tudtam, hogyan old­ják meg a feladatot, de megmu­tatták, milyen az igazi hajrá.­­ Ekkor még négy szám hátra volt.­­ Egy nappal később az ötszáz méteres távok, másnap a kétszá­zak következtek, s mindegyik tel­jesen más, mint az egy kilométer. Nemcsak technikailag, hanem fej­ben is át kell állni, gyorsulni kell... Csak reménykedtem. - Mi motiválja még az edzői munkában? - A győzelem. Mindegy, hogy milyen regattán szerepelnek, én mindig azt szeretném, hogy első­ként érjenek célba. A másik cé­lunk, hogy minden idők legered­ményesebb magyar kenusai le­gyenek. + Ehhez olimpiát is kell nyerni. - Már most tudat alatt, minden percben az atlantai játékokra gon­dolok. + Ezzel a sikerrel örökre beírta magát az edzői „történelem­­könyvbe". - Nap mint nap eszembe jut ez a hatalmas siker, de nagyon ne­héz feldolgozni. Ez a teljesítmény igazolja azt, hogy jó volt, amit ed­dig csináltam. Hitet és önbizal­mat ad és megerősít, hogy érde­mes edzőnek lenni.­­ A sikereket nézve tényleg ér­demes. Az anyagi megbecsülést illetően sokkal kevésbé.­­ Kolonicsék sikerei mellett Hü­ttner ezüstérmet szerzett Du­isburgban, a maratonista Jakus szintén második lett, így ver­senyzőim hét érmet szereztek, ráadásul nem is akármilyet. Ezek után, érmekre átlagolva, ti­zennyolcezer forint ütötte a markomat az állam részéről. Tényleg nem valami sok, de a si­kerek, valamint Kádár József­nek, a Kádár Trans ügyvezető igazgatójának a pézügyi támo­gatása kárpótol. Emellett na­gyon szeretem a munkámat, sokszor a szabadidőmben is le­látogatok a telepre, mert hiány­zik a Duna, a víz... + Irigykednek a sikerére az edzőkollégái? - Ha nem olimpia következne, akkor elképzelhető, hogy irigy­kednének. De tudják, az olimpián sikereket várnak a csepeli külö­nítménytől. Úgyhogy mostaná­ban nincsenek irigyeim. Kajakos-csúcstalálkozók A kajakszövetség nemrégiben megválasz­tott elnöke, dr. Baráth Etele nem tétlenkedik. Látogatássorozatba kezdett, amely során fel­keresi az ország legjobb szakosztályait. Első útja a legeredményesebb csapathoz, a Hon­­véd-Westelhez vezetett. A kajakos-csúcstalálkozó egyben telefonos csúcs is volt, hiszen a szövetség szponzora a Westel 900 GSM, a klubé a Westel Rádiótelefon Kft. Ebből aztán idén nyáron bonyodalmak is adódtak. Lapunknak, két tárgyalása között Kunszt Gábor, a Honvéd elnöke nyilatkozott: - A jövőben nem lesznek a nyárihoz hasonló nézeteltérések - mondta az elnök. - A támoga­tók, az egyesület és a szövetség is megpróbál a későbbiekben a sportág érdekeit szem előtt tartva dolgozni. - Milyen benyomást szerzett az új elnökről? -­Meglepett mennyire mélyen ismeri a sportág problémáit, ami nagy reményekre jo­gosít. A múlttal nem kíván foglalkozni. Szó esett a kis és a nagy klubok ellentéteiről is. A közeljövőben úgy cselekszünk majd, hogy a szegényebb szakosztályok érdekeit se érje sé­relem. Az elnök óva intett akár csak a bekebe­lezés gondolatától is. Ezzel a találkozóval csak nyert a sportág. (válfi) Világjáró bokszolók Megkezdődött a nagyüzem az ökölvívóknál. Csak egy héttel ezelőtt ért véget az országos bajnokság, de a versenyzők kö­zül sokan már útra keltek, illet­ve kelnek, hiszen néhány cso­port még csak a csomagok összepakolásánál tart. Szántó Imre szövetségi kapitány pedig mint egy forgalmas repülőtér irányítója terelgeti a bokszoló­­kat... Már kedden dutazott Dániába egy héttagú (négy versenyzős) társaság, pénteken Egyiptom felé vette az irányt egy újabb különít­mény, kicsit később, december 13-án pedig Kovács István megy egyenesen Moszkvába. Zsúfolt a menetrend... - Nagyon nagy szükségünk van ezekre a versenyekre - véle­kedik Szántó Imre -, ezúttal olya­nok is lehetőséget kapnak, akik mostanában kimaradtak a nem­zetközi vérkeringésből. + Ez már a direkt Európa-baj­­noki felkészülés? - Ez már az. + Igaz a hír, mely szerint Mi­­zsei az előzetes tervekkel ellentét­ben, mégsem utazik Kairóba? - Sajnos, Gyuri hirtelen rosszul lett, bevittük a Sportkór­házba, ahol megállapították, hogy arcüreggyulladása van. Már haza is ment, az orvosok szerint egy hét pihenőre van szüksége. - Mi van azokkal a válogatot­takkal, akik sehová sem utaznak ? - Akik kicsit megsínylették az országos bajnokság csatáit, azok­nak pihenőt engedélyeztem, a többiek pedig a svábhegyi tábor­ban készülnek. " A következő esztendő áprili­sában rendezik az Európa-baj­nokságot, amely egyben olimpiai selejtező is. Milyenek a magyarok esélyei? - Reálisan nézve hat-hét atlan­tai helyet illene kiharcolnunk. Azoktól várom a sikeres szerep­lést, akik már évek óta ott vannak a tűz közelében. (s. t. r.)

Next