Nemzeti Sport, 1995. december (6. évfolyam, 328-354. szám)
1995-12-01 / 328. szám
VI. 328. • 1995. december 1. Pénzpótlás egymás segítésével A meghökkentő tények és a hagyományok megőrzésére törekvés korát éljük. Miért éppen a Budapesti Birkózó Szövetség lenne kivétel? Nem is az. A hagyományok közül az egyik legszebbet, az utánpótlás nevelését ápolják. Meghökkentő tény viszont, hogy annyi jószándékú, tekintélyes, a birkózást szerető embernek sem sikerül megfelelő szponzorokat szerezni a fővárosi szövetség támogatására. Még az alapítványokból sem tudtak nagyobb összegeket szerezni, pedig ma már erre elég sok lehetőség kínálkozik. Pénz hiányában pedig nehéz dolog - többek között - versenyeket is rendezni. Éppen ezért hangoztatták csütörtökön délután a Kúria utcában megtartott közgyűlésükön, hogy a hiányt összefogással, egymás segítésével igyekeznek pótolni. Matúra Mihály elnök szavai sokáig csengjenek még a főváros szakembereinek fülébe. - Ha minden birkózást szerető ember bizonyítja is a sportszeretetét, akkor előbbre léphetünk és erősíteni tudjuk az eddig sok sikert kiharcolt birkózást. (kaszás) A Minőség Fényei A Georgia Power a Southern Company csoport tagja Az 1996. évi atlantai Olimpiai Játékok hivatalos szponzora és hivatalos villamosáram-szállítója Hogy lássuk a Játékokat NEMZETI SPORT 5 H Jóindulatú edzés. ■■ Bencsináék és azok a régi szép idők Schluth nem vágja sutba Tamás Rita Nyolcvanas évek eleje, ritmikus sportgimnasztika-versenyek, tévé-közvetítések, és a megszokott hang: Vitár Róberté. Ismerően csengő nevek: Kovács György, Molnár Anna, Bencsina Ágnes, Túrák Zsuzsa. És egy klub, mely meghatározta a sportág om elitjét: Szolgáltató Építőkpartacus. Az egyesület már nem létezik. Néhány évvel ezelőtt, a nagy változások idején Providencia Spartacusszá keresztelték, majd az egy klubban őrlődő két irányzat elképzelésének megfelelően kettévált. RSG Spartacus SE néven jegyezték be az egyik csapatot, RSG '94 Budapest SE-ként működött tovább a másik. Hogy az 1994-ben alakult klub megéri-e második „életévét", nem tudni. Schluth Mónika, aki a nyolcvanas évek elején maga is a sportág egyik meghatározó egyénisége volt, jelenleg az RSG '94 Bp. SE vezetőedzője. Jelenleg. - ...Hogy meddig? Kérdéses - mondja. - A klub ugyanis borzasztó nehéz helyzetben van. A szétválás után segítségünkre sietett egy szponzor, de súlyos gondjai akadtak, ezért nem vállalhatta tovább a támogatásunkat. Szerencsénk volt, mert év közben ráleltünk egy újabb mecénásra, de ő sem tudott sokáig segíteni, magunkra maradtunk. - Most mihez kezdenek? - Nem tétlenkedünk, nem is tehetnénk meg... Az októberi terembérleti díjat még ki tudtuk fizetni, novemberben és decemberben viszont csak Farkas Ferenc jóindulatának köszönhetően edzhetünk. A Százház utcai csarnok igazgatója eddig is támogatott minket... Neki, és a hozzá hasonló embereknek köszönhető, hogy egyáltalán van még sport Magyarországon... Visszatérve a tervekre: több lehetőséget is megvizsgáltunk már. Elképzelhető, hogy egyesülünk egy másik klubbal, és az is megeshet, hogy egy diáksport-egyesület keretén belül működünk tovább. A legjobb azonban az lenne, ha megőrizhetnénk függetlenségünket... • Ha jelentkezne egy támogató, mit mondana neki? Mit kellene tudnia az RSG '94 Budapest SE tagjairól? - Tizenegy versenyzőnk van, nyolcan a válogatott tagjai. Guba Mária a felnőtt világbajnokságon első számú tartalék volt, Tóth Dóra viszont részt vett a prágai junior Európa-bajnokságon, amelyen a legjobb magyarként zárt. Az idén számos helyen megfordultunk már - ketten a Sydney 2000 program segítségével, a többiek a szülők támogatásával -, jártunk Belgiumban, Görögországban, Németországban, Ausztriában, Csehországban és Izraelben... Nem akarom álomban ringatni magam, tudom, hogy az rsg-nek nincs olyan reklámértéke, mint az igazán népszerű sportágaknak, de nem adhatjuk fel. A gyerekek tudása mögött tízéves munka áll... Badarság lenne azt mondani, hogy vége... - Ha nem találnak megoldást, mi lesz? - Én már hónapok óta munkanélküli segélyen vagyok... A tanfolyami díjak nem fedezik a terembérlet költségeit. Nem tudom, mi lesz velünk... Nem tudom, mi lesz a gyerekekkel. Beszélgetés a kenus sikeredzővel Szabadidejében is lejár a Dunához Az alábbi beszélgetés nem azért egyedi, mert a riportalany véleményére a világ össze újságírója kíváncsi volt, s csak a Nemzeti Sportnak sikerült szóra bírnia. Hanem éppen azért, mert senki nem kereste meg az edzőt... Az edzőt, aki a duisburgi kajak-kenu világbajnokságon Kolonics Györgyöt és Horváth Csabát öt aranyéremhez segítette. Ugye, a csepeli versenyzők neve ismerős. Az edzőt már kevésbé: Ludasi Róbertnek hívják. Véleményére senki nem volt kiváncsi. Eddig. Válfi Tamás + Gondolt-e arra, hogy tanítványai a világbajnokságon akár mind az öt számot megnyerhetik? - Nem, hiszen egy héttel a verseny előtt már közelíteni kellene a csúcsformához, de Kolonicsnak és Horváthnak nagyon nem ment a kenuzás. Olyannyira, hogy Horváthot hazaküldtem a dunavarsányi edzőtáborból, mondván, pihenje ki magát. Egy vébé előtt nem erről álmodozik az ember. - Máskor is előfordultak ehhez hasonló lazítások? - Két-három hónap kemény munka után a srácok mindig szeretnének kikapcsolódni. Az elmúlt télen annyira elegük volt a felkészülésből, hogy meggyőztek, menjünk Hévízre kikapcsolódni. Öt napot töltöttünk ott, s utána kettőzött erővel lapátoltak tovább. - Mennyire volt zavaró a vébé előtt kirobbant botrány, amelynek az volt a kiváltó oka, hogy Kolonicsék nagyon kevés pénzt keresnek Csepelen, s nincsenek megbecsülve? - Ez a probléma pont a legrosszabbkor, a válogató után, a vébé előtt csúcsosodott ki. Naponta mondogatták a fiúk, hogy a náluk jóval gyengébbek kétszer annyi pénzt vehetnek fel, mint ők. Ráadásul más egyesületek kecsegtető ajánlatokkal bombázták őket. Nagyon nehezen, de meggyőztem a srácokat, hogy igazuk van, de a munka az elsődleges. + Öt szám, iszonyatos megterhelés. .. - Tudtam, hogy bírni fogják. Érdekes módon tavaly Mexikóban négy számban indultak, s mindenki nekem támadt, hogy sok lesz. Most senki sem foglalkozott velünk, mert a vébé előtt Kőbán, Gyulay és Borhi volt a sztár. Csak használt, hogy nem mi szerepeltünk a középpontban. Aztán rendeződtek az anyagiak, s most megint gőzerővel készülnek. Hányadik idényét kezdi? - Tizenöt éve edzősködöm, s tanítványaim már ötven országos bajnokságot nyertek. Régebben ifjúsági szinten voltak eredményeim, 1987-ben például Hoffmann és Takács három ifjúsági vébét nyert. Az első felnőtt siker a szöuli olimpia évében jött, amikor Takács párosban válogatót nyert Sarusival. Két évvel később az utolsó IBV-n tanítványaim dobogós helyezésekkel tértek haza, majd ismét egy igazi ifi siker: Szuszkó négy esztendeje Bécsben világbajnok lett. " Az igazi „betörést" Kolonics és Horváth hozta, amikor két évvel ezelőtt vébét nyertek az ötszázméteres párosban. - Különleges érzés volt átélni azt a győzelmet. Háromszáz méternél éreztem, hogy remeg a kezem, s egyszerűen nem tudtam nézni a versenyt. A főtitkár adóvevőn közvetítette nekem a befutót, s alig hittem el, hogy nyertek. " Idén Duisburgban úgy tűnt, hogy az első számot elvesztik kenusai. - Az ezerméteres párosban féltávnál csak harmadikok voltak, háromszázzal a cél előtt pedig jócskán lemaradva másodikok. Magam sem tudtam, hogyan oldják meg a feladatot, de megmutatták, milyen az igazi hajrá. Ekkor még négy szám hátra volt. Egy nappal később az ötszáz méteres távok, másnap a kétszázak következtek, s mindegyik teljesen más, mint az egy kilométer. Nemcsak technikailag, hanem fejben is át kell állni, gyorsulni kell... Csak reménykedtem. - Mi motiválja még az edzői munkában? - A győzelem. Mindegy, hogy milyen regattán szerepelnek, én mindig azt szeretném, hogy elsőként érjenek célba. A másik célunk, hogy minden idők legeredményesebb magyar kenusai legyenek. + Ehhez olimpiát is kell nyerni. - Már most tudat alatt, minden percben az atlantai játékokra gondolok. + Ezzel a sikerrel örökre beírta magát az edzői „történelemkönyvbe". - Nap mint nap eszembe jut ez a hatalmas siker, de nagyon nehéz feldolgozni. Ez a teljesítmény igazolja azt, hogy jó volt, amit eddig csináltam. Hitet és önbizalmat ad és megerősít, hogy érdemes edzőnek lenni. A sikereket nézve tényleg érdemes. Az anyagi megbecsülést illetően sokkal kevésbé. Kolonicsék sikerei mellett Hüttner ezüstérmet szerzett Duisburgban, a maratonista Jakus szintén második lett, így versenyzőim hét érmet szereztek, ráadásul nem is akármilyet. Ezek után, érmekre átlagolva, tizennyolcezer forint ütötte a markomat az állam részéről. Tényleg nem valami sok, de a sikerek, valamint Kádár Józsefnek, a Kádár Trans ügyvezető igazgatójának a pézügyi támogatása kárpótol. Emellett nagyon szeretem a munkámat, sokszor a szabadidőmben is lelátogatok a telepre, mert hiányzik a Duna, a víz... + Irigykednek a sikerére az edzőkollégái? - Ha nem olimpia következne, akkor elképzelhető, hogy irigykednének. De tudják, az olimpián sikereket várnak a csepeli különítménytől. Úgyhogy mostanában nincsenek irigyeim. Kajakos-csúcstalálkozók A kajakszövetség nemrégiben megválasztott elnöke, dr. Baráth Etele nem tétlenkedik. Látogatássorozatba kezdett, amely során felkeresi az ország legjobb szakosztályait. Első útja a legeredményesebb csapathoz, a Honvéd-Westelhez vezetett. A kajakos-csúcstalálkozó egyben telefonos csúcs is volt, hiszen a szövetség szponzora a Westel 900 GSM, a klubé a Westel Rádiótelefon Kft. Ebből aztán idén nyáron bonyodalmak is adódtak. Lapunknak, két tárgyalása között Kunszt Gábor, a Honvéd elnöke nyilatkozott: - A jövőben nem lesznek a nyárihoz hasonló nézeteltérések - mondta az elnök. - A támogatók, az egyesület és a szövetség is megpróbál a későbbiekben a sportág érdekeit szem előtt tartva dolgozni. - Milyen benyomást szerzett az új elnökről? -Meglepett mennyire mélyen ismeri a sportág problémáit, ami nagy reményekre jogosít. A múlttal nem kíván foglalkozni. Szó esett a kis és a nagy klubok ellentéteiről is. A közeljövőben úgy cselekszünk majd, hogy a szegényebb szakosztályok érdekeit se érje sérelem. Az elnök óva intett akár csak a bekebelezés gondolatától is. Ezzel a találkozóval csak nyert a sportág. (válfi) Világjáró bokszolók Megkezdődött a nagyüzem az ökölvívóknál. Csak egy héttel ezelőtt ért véget az országos bajnokság, de a versenyzők közül sokan már útra keltek, illetve kelnek, hiszen néhány csoport még csak a csomagok összepakolásánál tart. Szántó Imre szövetségi kapitány pedig mint egy forgalmas repülőtér irányítója terelgeti a bokszolókat... Már kedden dutazott Dániába egy héttagú (négy versenyzős) társaság, pénteken Egyiptom felé vette az irányt egy újabb különítmény, kicsit később, december 13-án pedig Kovács István megy egyenesen Moszkvába. Zsúfolt a menetrend... - Nagyon nagy szükségünk van ezekre a versenyekre - vélekedik Szántó Imre -, ezúttal olyanok is lehetőséget kapnak, akik mostanában kimaradtak a nemzetközi vérkeringésből. + Ez már a direkt Európa-bajnoki felkészülés? - Ez már az. + Igaz a hír, mely szerint Mizsei az előzetes tervekkel ellentétben, mégsem utazik Kairóba? - Sajnos, Gyuri hirtelen rosszul lett, bevittük a Sportkórházba, ahol megállapították, hogy arcüreggyulladása van. Már haza is ment, az orvosok szerint egy hét pihenőre van szüksége. - Mi van azokkal a válogatottakkal, akik sehová sem utaznak ? - Akik kicsit megsínylették az országos bajnokság csatáit, azoknak pihenőt engedélyeztem, a többiek pedig a svábhegyi táborban készülnek. " A következő esztendő áprilisában rendezik az Európa-bajnokságot, amely egyben olimpiai selejtező is. Milyenek a magyarok esélyei? - Reálisan nézve hat-hét atlantai helyet illene kiharcolnunk. Azoktól várom a sikeres szereplést, akik már évek óta ott vannak a tűz közelében. (s. t. r.)