Nemzeti Sport, 1996. február (7. évfolyam, 31-59. szám)
1996-02-01 / 31. szám
2 NEMZETI SPORT NS-tükör NS-tükör +- NS-tükör NS-tükör NS-tükör +■ NS-tükör +- NS-tükör + BOTRÁNY Baseballütőkkel bevert B-közép Imre Mátyás Nevetve mesélte minap egyik sportrajongó barátom: „Hallom, azt mondták a rádióban, hogy balhé volt egy hokimeccsen. Kérdem én: milyen hokimeccs az, amelyen nincs semmiféle balhé?" A magyar bajnokságban jelenleg két csapat, a Dunaferr és a Ferencváros viszi a prímet. A „hőstenor" szerepe azonban minden kétséget kizáróan az újvárosiaké: az alapszakaszban már 12 pont az előnyük a nagy vetélytárs zöld-fehérek előtt. Ez eddig a dolgok sportbeli része, a legutóbbi, keddi rangadón azonban ismét történt valami, ami az alábbiak megfogalmazására késztette a Dunaferr vezetőit. A levelet, amelynek csak a legfontosabb mondatait idézzük, Kőhalmi Tibor, a dunaújvárosiak szakosztályelnöke címezte dr. Sárközy Tamásnak, a Magyar Jégkorong Szövetség elnökének. „.. .Fentieket figyelembe véve, szakosztály-vezetőségünk úgy döntött, hogy amennyiben a Kisstadionnak továbbra sem lesznek megfelelő biztonsági felszerelései, úgy csapatunk nem lép pályára ezen a helyen... ... Úgy gondoljuk, hogy a fenti elvárások nem irreálisak, mivel a másik három OB I-es csapat stadionjában a fenti biztonsági dolgok már rendelkezésre állnak..." A bevezetőben bizonyos „fenti dolgokra" utal a Dunaferr szakosztályelnöke, ezért őt kérdeztük, mi is történt a keddi bajnokit követően? - Nemcsak a meccs után, hanem már közben is felhívta magára a figyelmet egy körülbelül tíz főből álló skinhead-csapat, obszcén szövegek bekiabálásaival, Mussolinit éltető jelszavak hangoztatásával. Aztán, a meccs végefelé, amikor már egyértelmű volt a győzelmünk, baseball-ütőkkel felfegyverkezve hátbatámadták B-közepünket. A rendőrök közbeavatkozása után kilátásba helyezték, hogy a február kilencediki, kisstadionbeli FTC-Dunaferr találkozón „visszavágnak" majd a játékosainknak, szurkolóinknak, vezetőinknek. Ez, és az utóbbi időkben a két klub között kialakult ellenségesnek mondható viszony késztetett bennünket levelünk megírására. - A viszály tehát nem újkeletű... - Talán még sokan emlékeznek arra, hogy a tavaly hat-hatra végződött mérkőzésen gázspray-vel fújták le Berényit, de a zöld-fehér szurkolók eddigi legocsmánnyabb lépése az volt, amikor kispadunk mellől kilopták az Isostaros üvegeket - elnézést, de ez történt - belevizeltek, aztán visszacsempészték kispadunk mellé. - Ezek csak a szurkolók... A két csapat idillikus békében él? - Ezt sem mondanám, hiszen néha a fradista játékosok is szítják a tüzet. A keddi rangadó videófelvételén például világosan látszik, amint - az utolsó percben, két-háromnál - a zöld-fehérek egyik játékosa, Gergely csereként a pályára lépett, és feltartott bottal, kamikázeként indult meg játékosaink felé, ütött-vágott mindenkit. - Tehát nem hajlandóak a Kisstadionban játszani? - Abban az esetben, ha a biztonsági körülmények megfelelőek lesznek, igen. Minket decemberben köteleztek a védett játékoskijáró elkészítésére, úgy hiszem, ezt a Fradi is megteheti. Ha erre sor kerül, minden további nélkül pályára lépünk Budapesten. Az ügy azért (is) érdekes, mert a Ferencvárosnak nemrégiben egy külföldi klubbal volt valami hasonló afférja. A hollandok „meghúzták" azt, amire csak nagyon kevesen számítottak: egész egyszerűen kitiltották a zöld-fehér kemény magot Amszterdamból. Akkoriban úgy érvelt az egyik vezető: „Nem állíthatunk mindegyik szurkoló mellé rendőrt." Ezt, persze, nagyon kevesen fogadják el indokként, és talán itt lenne az ideje, hogy a klubok, szakosztályok vezetői végre belássák: igenis, felelősek a szurkolóikért. Valószínűleg csak úgy tudjuk elkerülni az Ajax-ügyhöz hasonló botrányokat, ha először itthon teremtünk rendet. Egyébként az újvárosi sporttelepen jól felszerelt mellékhelyiségek (is) vannak... L®:Válfi Tamás A legutóbbi kajak-kenu világbajnokság német szervezői jól látták el feladataikat. Elképzelhető, hogy ismét lesz hosszútávú verseny a vébén, esetleg eltörlik a reményfutamokat, és rövidítik a finálék közötti szünetet. A kajak-kenu versenyeket 80 kilométerre rendezik az olimpai falutól, de még mindig ez a legjobb megoldás. A nemzetközi szövetség (ICF) következő, novemberi kongresszusáig előfordulhat, hogy a tagországok száma 100 fölé emelkedik. Minderről és sok minden másról Bonn Ottóval, az ICF magyar főtitkárával beszélgettünk. Duisburgról - Milyen „bizonyítványt" adott az ICF a tavalyi duisburgi vébé rendezőinek? - A szervezet elégedett volt a németek munkájával. De hozzá kell tennem, nem volt olyan nehéz dolguk, hiszen a Wedausportparkban már akkor sok minden készen állt, amikor megkapták a világbajnokság lebonyolítási jogát. - Olyan apróságok is eljutottak az ICF- hez, mint hogy a buszok nem tartották be a menetrendet? - Konkrétan erről nem hallottam, de másról igen. Ám ezek nem rontottak az összképen, mert a németek a legfontosabb dolgokban remekül helytálltak. - A férfi kajak egyes kétszáz méteres döntőjét kétszer teljesítették a versenyzők, ami korábban még soha nem fordult elő. - Hatalmas hiba volt, ilyennek nem szabadna megtörténnie. A zsűrit nem tájékoztatták idejében, és rossz döntést hoztak. - Ha már a kétszáz méternél tartunk, érdekelne, miként vélekedik a nemzetközi szövetség erről a távról, amely mindössze két éve szerepel a vébé műsorán. - Azért vezettük be, hogy látványosabb legyen a vébé, ám a változtatás nem a leg- sikerült. A verseny látványosabb lett, de a kétszáz méter lebonyolítási rendszere rendkívül bonyolult, áttekinthetetlen. Nemhogy a nézők nem tudják, mi történik, de gyakran még a versenyzők, sőt, mi sem... A javaslatokról Az ICF következő kongresszusa novemberben lesz. Ott azokat a változtatásokat tárgyalják meg, amelyeket az elmúlt év végéig a tagszövetségek képviselői írásban beadtak. Milyen javaslatok jutottak el a szervezethez? Magyar részről Vaskuti István, a Szakmai Bizottság elnöke például úgy látja, elég lenne, ha a vébé csak négy napig tartana, ha eltörölnék a reményfutamokat, és ha a döntők közötti húsz-harminc perces szüneteket hétre csökkentenék. - Mennyi az esélye annak, hogy a magyar kérés megvalósul? - Mielőtt a kongresszus elé kerülne, még az igazgatótanácsnak és a különböző szakbizottságoknak is állást kell foglalniuk. Más országok is küldtek hasonló javaslatokat, ezért azt hiszem, ezeket mindenképpen tárgyalni fogja a következő kongresszus. Egyes tagszövetségek a hosszútávú versenyszámokat szeretnék visszatenni a programba, de nem a régről megszokott tízezer, hanem öt-hatezer méteres formában. Atlantáról - Az olimpiai falu és a kajak-kenu versenyek helyszíne nyolcvan kilométerre található egymástól. Ez egy kicsit soknak tűnik... - Los Angelesben is ugyanígy volt, Barcelonában még messzebbre tervezték a pályát, de az ICF kérésére a város közelében építettek fel egyet, és ott rendezték a versenyeket. Most tényleg nyolcvan kilométer a távolság, de még mindig így jártunk a legjobban. - Szóba jött más helyszín is? - Az első elképzelés szerint az evezősökkel együtt egy hatvan kilométerre fekvő tóra küldtek volna minket. Nekünk elég az ezerméteres pálya, nekik viszont kétszer ilyen hosszúra van szükségük. Ám az ezer és a kétezer méter között egy szigetet kellett volna eltüntetni az útból, amihez nem járultak hozzá a környezetvédők. A következő helyszín egy víztároló lett volna, amelyben viszont kevés volt a víz. Arra a kérdésünkre, hogy miként lesz benne elegendő, azt válaszolták, hogy majd az esővíz kipótolja. Ennél azért jobb a mostani megoldás. Ugyanakkor például a vitorlások kétszáz kilométerre lesznek Atlantától... - Bár a magyarokat nemigen érinti, a kajak-kenu síkvízi szakága mellett a szlalom is szerepel a műsoron. - Először a müncheni olimpián rendeztek szlalomversenyt, a következő Barcelonában volt, a harmadikra pedig most Atlantában kerül sor, ahol százharmincöt versenyző harcolhat az érmekért. - Síkvízen hányan szerepelhetnek? - Először több mint négyszáz sportoló részvételét kértem a NOB illetékeseitől, de később ez a szám háromszázötven főre csökkent. A fejlődésről - Az ICF a szöuli olimpia évében nagyszabású fejlesztési tervet indított útjára, amelynek az a célja, hogy világszerte folyamatosan népszerűsítse a kajak-kenut. - Azóta újabb negyven nemzeti szövetség lépett be az ICF-be, így összesen már kilencvenhárom tagja van a szervezetnek. Szeretnénk, ha a novemberi kongresszusra a szám már száz fölé emelkedne. - A magyar Szántó Csaba is e cél érdekében dolgozik Ázsiában. - Az ő segítségével újabb három ázsiai ország kérte felvételét. Közép- és Dél- Amerikában a spanyol nyelv miatt a hispánok „tevékenykednek", az ausztrálok pedig az óceániai térségben végeznek hasonló munkát. Szomorú volt hallani, amikor felvetették: leveszik az olimpia programjáról az öttusát. A kajak-kenu nincs veszélyben? - Nem panaszkodhatunk, mert még a zuhanyhíradóban sem hallottunk ilyenről. Egyébként a kétezres sydneyi olimpia után a NOB revíziót tart a sportágak fölött. Addig biztos helyünk van, de úgy érzem, ez később sem fog megváltozni. Főleg akkor nem, ha a NOB illetékesei átböngészik az adatokat, és meglátják, hogy néhány év alatt milyen eredményt értünk el a fejlesztési programunkkal. Va jobban: EGYENLEG Kajak-kenu: 2000 után is az olimpia műsorán?! A zuhany híradó szerint sincs vész... VII. 31. • 1996. február 1. Csütörtökön rajt Atlanta jegyében Ahogyan korábban már jeleztük, csütörtökön este az A3-as csatornán, a Napnyugta műsorában újabb sorozat kezdődik. A Sportriporter- vetélkedőhöz hasonlóan, ez is fél éven át tart, ebben is részt vehetnek, sőt, nyerhetnek a nézők, de a műsor elsősorban az olimpiáról szól, Atlanta jegyében készül. Ahogy a továbbiakban, úgy már csütörtökön is egy-egy olimpiai sportágunk kerül - egyebek közt - terítékre. Most a cselgáncs lesz a téma, ennek megfelelően az Angol utcába várják a sportág legjobbjait - Kovács Antal világbajnoktól Csák Józsefig - a sportág vezetőit, és korántsem utolsósorban a magyar olimpiai mozgalom meghatározó személyiségeit. Hogy miért a cselgánccsal kezdődik? Egyebek mellett azért, mert valamelyik sportággal kezdődnie kell. Lehetőleg olyannal, amely a közelmúltban eredményes volt, s amelyben ugyanakkor, hónapokkal az olimpia előtt, még megoldatlan kérdések egész sora vár tisztázásra. Mindjárt itt a legnagyobb kérdés (amit persze, a műsor sem old meg), hogy egyáltalán: ott lehetnek-e legjobbjaink Atlantában? Hiszen Csákon kívül senki, még az olimpiai és világbajnok Kovács Antal sem tudta - eddig legalábbis - kvalifikálni magát. Miért került ilyen nehéz helyzetbe a Barcelonában csodálatos sikereket elért magyar cselgáncssport? Miért tart ott, hogy egy másik kiválósága, Hajtós kis híján lemondta az olimpiai szereplést a jobb megélhetés érdekében? És már messze nem cselgáncsozóink problémája csupán: hogyan, miből éljenek, miből készüljenek azoknak a sportágaknak a legjobbjai, akik ugyan a világ élvonalába tartoznak, de maguktól nem tudják előteremteni a lépéstartáshoz szükséges pénzösszegeket? Egyáltalán: mit csináljanak azok az olimpiai és világbajnokok, akik két olimpia között nem tudnak megélni abból , hogy sportolnak? A kép nem lenne teljes, ha ezekben a műsorokban csak a sportágak éppen legsikeresebb versenyzői szólalnának meg, így hát egykori világsztárok, volt olimpiai és világbajnokok vetik majd össze a „régi idők" sportját a jelenkorival. Még szerencse (?) hogy cselgáncsban nem kell a századelőig visszanyúlni a sikerek felidézésekor. A sportág első Európa-bajnoki, világbajnoki érmeseit, Szabó Ferenctől Tuncsik Józsefig a hetvenes években ünnepelhettük - remélhetően ők is jó tanácsokkal szolgálhatnak mai utódaiknak. A műsort Gyárfás Tamás vezeti, Kövesdi Viktor szerkeszti. Bocsák Miklós l . .jc»fni-SN -<<»nH-sN 4 JP5in*-SN jomhi-sn 4 ■*©Jin*-SN 4 jq^hh-sn jQ^nt-sN .lonm-SN -ip^m-sN jomüi-sn Mai számunkat szerkesztette: Ü\naményi József Olvasószerkesztő: Oroszszegyi Károly Szűcs Zsolt Művészeti szerkesztő: Szereti Imre A Nemzeti Sport Lap-, Könyvkiadó és Szolgáltató Kft. független sportnapilapja Főszerkesztő: Énekes Zoltán Főszerkesztő-helyettes: Naményi József Vezető szerkesztő: Lakat T. Károly Szerkesztők: Boda Ildikó (külföldirovat-vezető), dr. Malonyai Péter (egyéni sportágak rovatvezetője), Simon József (csapatjátékrovat-vezető), Skrapits László (vezető olvasószerkesztő). Szerkesztőségi titkár: Lázár Lajos (labdarúgórovat-vezető) Fotóigazgató: Záhonyi Iván Művészeti vezető: Keleti Imre A tudósítói hálózat vezetője: Varga Gyula Lapmenedzser: Szurmai János. Terjesztési igazgató: Harcsa Gábor BIMinmki Felelős kiadó: Borbély Pál, ügyvezető igazgató SWJHTÜr Kiadóhivatal és szerkesztőség: 1133 Budapest XIII., Visegrádi utca 115. Postacím: 1399 Budapest, Pf.: 701/437. Tel.: 138-4366. Fax: 138-4248,269-8746. T/T jVlly Hirdetésfelvétel: Nemzeti Sport Média Rt., 1061 Budapest, Dalszínház u. 10. Tel.: 112-1234. 70 TVItIL/ 132-0384,132-6301,131-5183. Fax: 112-1234. Styl Média Kft., 1146 Budapest, 717 .107_ ||K Istvánmezei út 1-3. Tel.: 252-3968,114-3810,252-8296. Fax: 252-7149. Nemzeti Sport Szerkesztősége, 1133 Budapest, Visegrádi u. 115. Tel.: 138-4366. Fax: 138-4248. Szedés, grafika: Nemzeti Sport Kft., a ’Amesz tagja. Nyomás: Szikra Lapnyomda Rt. Felelős vezető: dr. Csöndes Zoltán vezérigazgató. Terjeszti: a HÍRKER Rt., az NH Rt., valamint árusítják önálló vállalkozók. Előfizethető Budapesten a Magyar Posta Rt. Hírlapüzletági Igazgatósága kerületi ügyfélszolgálati irodáiban, a hírlapkézbesítőknél, és a Hírlapelőfizetési Irodában (HELIR) Budapest XIII., Lehel út 10/A., (Levélcím: HELIR, Budapest 1900), közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELÍR Postabank Rt.: 219-98636, 021- 02799 pénzforgalmi jelzőszámra, vidéken a postahivatalokban. A kitöltött megrendelőlapokat a fővárosban borítékban adják fel az alábbi címre: Hírlapüzletági Igazgatóság, 1846 Budapest. Vidéken: Postahivatal, helyben. Előfizetési díj: egy hónapra 1110 Ft, negyedévre 3330 Ft, fél évre 6660 Ft, egy évre 13 320 Ft. Megjelenik naponta. Index: 25 004. Vidék: ISSN 0866-2525. Budapest: ISSN 0866-2517. 1 2 4 8 16 Iffjsmkr IROTfc