Nemzeti Sport, 1996. február (7. évfolyam, 31-59. szám)

1996-02-01 / 31. szám

4 NEMZETI SPORT VII. 31. * 1996. februári. fi] Kell-e Véber Újpesten? Szanyó Károly - megállíthatatlan Wéber még nincs sehol... Bár úgy volt, hogy amint hazatér, tárgyalóasztalhoz ül az UTE vezetőivel, hogy a tavaszt esetleg ismét a Megyeri úton töltse. Ám vasárnapi megérkezése óta még nem járt a lila-fehéreknél. Tehát továbbra is megvála­­szol(hat)atlan a kérdés, hogy lesz-e Jenei, Véber-Szanyó, Eg­­ressy középpályássor... Gonda László A jelek szerint a lilák egye­lőre Gyuri nélkül is elboldogul­nak. Szerdai áldozatuk a Duna­keszi VSE volt, s a vendégeknek nem sok beleszólásuk volt az eredmény alakulásába. Igaz, az NB III-as együttes játékosai jól futballoztak, s a meccs egyes időszakaiban a mezőnyben egyenrangú ellenfelei voltak Garami József csapatának, leg­inkább azonban csak a tizenha­tos előteréig jutottak el. Ott az­tán a sokat pengéző, az ellenfe­lek orra előtt olykor egyenesen pimaszul húzogató Füzesi és a 29. születésnapját éppen szer­dán ünneplő, s ez alkalomból remek szereléseket bemutató Tomka meg társaik megálljt pa­rancsoltak nekik. A középpá­lyán főként Djordjevics fürgesé­ge és jó szervezőmunkája tűnt ki (azért a többiekre sem lehe­tett sok panasz) elöl pedig a Szanyó, Wukovics páros mun­kálkodott igen eredményesen. Bár a pályán jó néhány gáncs érte a támadókat, teljesítmé­nyüket dicséri: ketten öt gólt hoztak össze... Szanyó Károly szemmel lát­hatóan jól érzi magát új poszt­ján. Az erényeit eddig irányító­ként csillogtató játékos egy sor­ral előrébb került, és viszonylag kötetlen szerepkörben mozog­hatott. Mozog is, és fejjel-lábbal egyaránt „szórja" a gólokat. Az eddigi négy edzőmeccsen nyolc alkalommal talált a kapuba. Wukovics is egyre inkább ma­gára talál, ezúttal ő is két gólt szerzett.­­ Valóban jól érzem magam így, hogy több szerepet kapok a támadásokban - mosolygott a mérkőzés után Szanyó. - Bár most meglehetősen fáradt va­gyok, hiszen kemény munkával eltöltött hetek vannak mögöt­tünk, bízom abban, hogy sem én, sem a csapat nem esünk vissza a bajnoki rajtig, sőt... - Nem tart attól, hogy ha Vé­ber György visszatér Újpestre, ön kimarad a csapatból, akár­csak a tavalyi bajnokság egyes időszakaiban? - Nem foglalkozom ezzel. Én most más szerepkörben futbal­lozom, nem hiszem, hogy ha Gyuri ismét beszállna, én ma­radnék ki. Meggyőződésem, hogy jól tudnánk együtt játsza­ni Gyurival, de ha mégis meg kellene küzdenem a helyemért, attól sem riadnék vissza. A Dunakeszi hat-nullás le­győzése után legközelebb szombaton lép pályára az UTE, a lilák a Budafokot fogadják 11 órakor. - Vasárnap Izraelbe repü­lünk, és egy hetet edzőtáboro­zunk Kiryat Shemonában - mondta Garami József, miköz­ben fiai a levezető köröket fu­tották. - Három mérkőzést is játszunk, első, és másodosztá­lyú csapatok ellen. A felkészü­lés eddigi időszaka megítélé­sem szerint eredményes, és já­tékosaim is egészségesek, a kö­zelmúltban műtött Belvon kivé­telével. Az Afrikai Egységku­pán részt vett N'Doumbe tudo­másom szerint a jövő héten tér vissza Magyarországra, és megérkezésünk után csatlako­zik hozzánk egy ghánai csatár is, aki egyelőre csak próbajáték­ra jön. Az ő sorsáról valamikor február közepén döntünk majd, akárcsak a­­ kiskundorozsmai Barnáéról. Ő ügyes, tehetséges támadó, de nekünk most más típusú, „törtetőbb" csatárra len­ne szükségünk. De Barna to­vábbra sem esélytelen a szer­ződtetésre. .. Újpesti TE-Dunakeszi VSE 6-0 (4-0) Megyeri út, 100 néző, V: Kiss Gy. UTE: Szűcs - Tomka (Bérczy), Sebők, Füzesi, Szlezák - Jenei (Somogyi), Djordjevics, Túri (Szili), Kun Gy. (Egressy) - Szanyó, Wukovics. G: Szanyó (3), Wukovics (2), Túri. A Dunakeszi labdarúgói nem csak meghajolni, de olykor elfe­küdni is kénytelenek voltak az újpestiek előtt. A lelkes Djord­jevics (labdával), a szülinapos Tomka és a kapuskesztyűben is eredményes csatár Szanyó egyaránt sokat tett a vendégek elkeserítése érdekében (Makó Éva felvétele) Tikosi igen. Próbajáték, tárgyalás, álláspontok (hol közelebb, hol távolabb egymástól). Mind­ezek a kifejezések gyakran előfordulnak a csapatok háza táján a téli átigazolási időszak alatt. Nem volt ez másképp Cse­pelen sem, Tikosi Gyula és Rósa Henrik esetleges szerződtetésével kapcsolat­ban. Mindkét játékos kellemes benyo­mást tett a vezetőkre, aztán a végén - a kék-pirosak szempontjából - félsiker született. Ezzel kapcsolatban Farkas Péter szak­osztályvezető a következőket mondta a Hatvan elleni edzőmérkőzés előtt.­­ Tikosit, aki ősszel az enbé-kettes BKV Előrében szerepelt, fél évre szerződtettük, és, amennyiben tavasszal kölcsönösen elé­gedettek leszünk egymással, ismét tárgya­lóasztalhoz ülünk.­­ Mi a helyzet a fehérvári Rósa ügyében ? - Sajnos, semmi jót nem mondhatok. Rósa nem Szombaton ugyan nálunk játszott egy fél­időt a Szigetszentmiklós elleni edzőmérkő­zésen, ám azt hiszem csepeli pályafutása ezzel egyelőre véget is ért. Nem tudtunk zöld ágra vergődni a Fehérvár Parmalat FC vezetőivel. - Mi az amiben nem tudtak megegyezni? - Egy hét alatt már a negyedik verzióval kerestük meg egymást, ám mindvégig vagy az egyik, vagy a másik félnek voltak aggályai a részletekkel kapcsolatban. El­őször kölcsönbe kaptuk volna a játékost a nyárig, és utána került volna végleg hoz­zánk. Ebbe mi bele is mentünk, ám addigra a fehérvári vezetők meggondolták magu­kat, és így kezdhettünk mindent elölről. Legutóbb pedig azért hiúsult meg az üzlet, mert most a vételárnak csak a kétharmadát tudtuk kifizetni, és a fennmaradó részt ké­sőbb törlesztettük volna. Ez viszont nem felelt meg tárgyalópartnerünknek. - Gondolkodnak-e azon, hogy valaki mást igazolnak Rósa helyett? - Rövid már az idő a rajtig, így különö­sebb változás nem várható a keretben. Ti­zenkilencedikén Magyar Kupa-mérkőzést játszunk. A legfontosabb feladat tehát: a rendelkezésre álló játékosokból a legjobb csapat kialakítása. - Puskással kapcsolatban van-e már vég­leges döntés? + Várom még a Békéscsaba jelentkezé­sét. A játékos árát ugyan már tisztáztuk, ám a végső válasszal még adósak a vihar­sarki vezetők. Nagy János ­ „Futball-tó” a Tatai úton Ha esik a hó, ha szitál az ónos eső, ha fúj a szél, akkor ugye az a baj. Ha pedig végre - ki tudja mióta - előbújik a nap, és szikrázó sugarai némileg elviselhetőbbé teszik a hideget... nos, abból is adódik probléma. Persze csak akkor, ha futballoz­ni kell. Márpedig futballozni muszáj... A BVSC Tatai úti pályáján (a szó valódi és átvitt értelmében is) megtört a jég. Ami szombaton még értelmetlen (és vesz­élyes) lett volna, éppen ezért elmaradt, az szerdán megvaló­sult: előkészületi mérkőzést játszottak a salakoson. n® Hogy aztán ezt a salakot (alulról) jég és (felülről) víz fog­ta közre, az senkit nem érde­kelt. A játékosok nem törődtek a futballmeccsre alkalmas talaj­ra csak itt-ott emlékeztető „lek­várral": futottak, becsúsztak, estek-keltek. De, ami a legfontosabb: fut­balloztak is... Egervári Sándor délelőtt még a gárdonyi edzőtáborban „kí­nozta" fiait, a tornatermi fog­lalkozás után aztán megebédelt a csapat, majd felbuszozott a fő­városba. - Sajnos, az ottani pályákon képtelenség tréningezni, játsza­ni, ezért úgy döntöttünk, hogy befejezzük a gárdonyi edzőtá­borozást - kesergett a zuglóiak mestere, miután játékosaival együtt lekászálódott a Dreher buszáról. A február tizenkette­dikén kezdődő ciprusi túránkig itthon folytatjuk a felkészülést. - A Gárdonyban elvégzett munkának azért minden bi­zonnyal volt értelme... + Hogyne! Fizikailag tökéle­tesen rendben van a társaság, valamennyi játékosom az ilyen­kor, január végén elvárható erőállapotban van. Kedden egyébként óriási élményben volt részünk, délután ugyanis a gárdonyi sportiskolásoknak be­mutató foglalkozást tartottunk. Nagyon jó érzés volt látni, ahogy Koszta, Csábi, Komódi, Bognár, Bükszegi és Vincze ta­­nítgatta a kissrácokat. A klub és a gárdonyi sportiskolások közötti kapcsolat egyébként már hosszú évek óta él és virág­zik. Örömmel szponzoráljuk őket, mert amint az kedden is bebizonyosodott, fogékonyak, tehetségesek és boldogok, ha találkozhatnak a nagyokkal. És akkor néhány mondat a Tatai úti mérkőzésről. A BVSC megszokott kezdőcsapatából (az őszi sikercsapatból) ketten is hiányoztak. Bár Vincze István társaival együtt melegített, Szi­lágyi doktor még nem engedte játszani a Dreher gólvágóját. Mint ahogy Alekszandr Bonda­­renkót sem, aki a hét elején belá­zasodott. A többiek ott cuppogtak a pá­lyán és, ha nem is könnyedén (sokszor megállniuk is nehéz volt a tócsákban), de legyőzték NB II-es ellenfelüket, az érdi csa­patot. Az új fiú, Komlósi Ádám úgy mozgott Csábiék között, mintha világ életében a BVSC- ben futballozott volna (még ak­kor sem zökkent ki a fiú a játék­ból, amikor Koszta­­ a második félidőben 11-est védett... - egy vérfagyasztó „Helló!!!" kiáltás­sal adta tudtára, hogy hibá­zott. ..), de a Vinczét helyettesítő robosztus alkatú csatár, Potem­kin is állta a sarat. Jója kérem, akit így hívnak...). Ő és Aranyos volt egyébként az a két vasutas labdarúgó, akit csak a hozzájuk igen közelállók tudtak felismer­ni a találkozó végén. A nézők között, a havas domboldalon természetesen ott didergett dr. Mezey György szakosztályigazgató is, aki a ta­lálkozó lefújása után elégedet­ten (de nem megelégedetten) nyugtázta a látottakat, és moso­lyogva csak ennyit fűzött a győ­zelemhez: - Azért ez is valami. A körül­ményekhez mérten talán több is annál, mint ami jelenleg elvár­ható a csapattól. BVSC-Dreher-Érdi VSE 2-1 (1-0) Tatai út, 150 néző. V: Rad­­vánszky. BVSC-DREHER: Koszta (Var­ga) - Csábi (Werner) - Komlósi (Zováth), Farkas (Szalma) - Molnár (Polonkai), Komódi (Szín), Bognár (Marozsán), Ara­nyos - Bükszegi (Csordás), Orosz (Ugrai), Potemkin. ÉRDI VSE:­­Tamáska (Schmidt) - Mészáros, Kajdi, Ja­kab, Fazekas (Versits) - Babos, Vancza, Horváth L., Dukon - Juhász, Süveges (Horváth L.). G: Orosz, Csordás, ill. Dukon, Göbölyös János Csepel SC - FC Hatvan 3-4 (1-1) Béke tér, 200 néző. V: Kovács. Csepel: Túri (Bíró) - Tyukodi (Bubcsó), Váczi, Medgyes, Bereczki - Tikosi, Somo­gyi, Vancsa - Kámán (Falvai), Baranyi (Bu­­rillák), Szekeres (Vermola). FC Hatvan: Nagy I. (Hatvani) - Varga, Gephard, Szabados - Báni (Sáfrán), Nagy Gy., Nahóczki, Nagylaki (Gohér), And­­rássy (Kratofil) - Power (Juhász), Rácz. G: Tikosi, Váczi, Vancsa, ill. Rácz (2), Po­wer, Nagylaki. Két félidő, két „arc”... Elvileg Török Péter, a Kispest-Honvéd vezetőedzője mond­hatná azt: van egy csapat... A gyakorlatban azonban a kispesti mester mégis inkább só­hajthatná azt: kell egy csapat... A „véleménykülönbség” oka tulajdonképpen kettős. Egy­részt: a Kispest-Honvéd úgymond első félidős csapata az eddigi edzőmeccsek során jól szerepelt, míg a második félidős külö­nítmény már többször botlott... És... A történet fonala még to­vább „fűzhető”: a kispesti csapatformálásban nagyban közre­játszik az is, hogy több labdarúgó sérült, vagy éppen lábadozik. A mai kispesti helyzetet talán jól jellemzi az a mondat, amely egy - sejthetően honvédos ér­zelmű - szurkoló „tulajdona", és amely így hangzik: „...tud­ják mit, én már most kiegyez­nék ezzel a játékkal, és ezzel az eredménnyel..." No, most... Az ominózus mondat a Kispest-Honvéd-Bu­­dafoki LC edzőmeccs első félide­jének derekán hangzott el, vala­melyik, pálya szélére kitúrt hó­kupacról, s immár elárulható - a megjegyzés kissé elhamarkodott minősítés volt. Mert bár tény, hogy a Kispest az első negyven­öt percben jól és eredményesen játszott, a második félidő végére már változott a helyzet, mert ak­kor már a Budafok játszott jól, és eredményesen. Végül is... A mostani törté­net így volt kerek, hiszen a Kis­pest is, a Budafok is az útkere­sés időszakát éli, itt is, ott is új játékosokat tesztelnek. Illetve Kispesten inkább már csak tesz­teltek, hiszen szerdától hivata­losan is a Honvédot erősíti - mégpedig fél évig kölcsönben - a Fehérvár Parmalatban sza­badlistára tett Dubecz János és Varga Ernő. A két libériai „pró­bafutballista", John Moses és Philip Tarlue ügye továbbra sem dőlt el, mert még mindig nem érkezett meg a két afrikai labdarúgó játékengedélye, így ők továbbra is úgymond lelke­sedésből készülnek a KHFC- vel... A Budafoknál is hasonló a­­helyzet, ugyanis három MTK-s, Németh Roland, Szűcs László és Szabó Zoltán próbajátékon vesz részt a másodosztályú csa­patnál, s ugyanilyen minőség­ben focizik Budafokon Sztanó (ex-EMDSZ-Soproni LC), vala­mint Sípos (Érdért). Ezek után a gondosabb em­ber leltárt is készíthetett a sé­rült, illetve a gyógyuló honvé­­dosokról is: Warzychának a há­ta fáj, Tóth Mihály és Hungler Gábor a térdére panaszkodik, Forrai Attila arcüreg-gyulladás és influenza után állt edzésbe, Gabala Krisztián pedig a vizes mellhártya-gyulladás kínjait szenvedte végig)... De, hogy ne csak a pályán „kívüli" eseményekről szól­junk, hát említsük meg azt is, hogy az első félidőben a Kispest rúghatott volna négy-öt gólt, viszont a lefújás előtti percek­ben kétszer is megzörrent a há­ló Brockhauser mögött. Szóval, ezért... Ezért a „kétarcúságért" nem olyan mosolygós (még?...) Török Péter. A kispesti vezető­edző szerint valamiféle elége­dettségre akkor lehet majd ok, ha nemcsak az első, hanem a második félidős játékosok is ké­pesek lesznek jól játszani... Addig pedig... .. .van egy csapat, illetve... ...kell egy csapat... (v. a.) Kispest-Honvéd-Budafoki LC 3-2 (2-0) Bozsik-stadion, 150 néző. V.: Saskői. KHFC: Brockhauser - Hahn (Dubecz) - Plókai, Mátyus - Ár­­gyelán (Varga E.), Kovács B. (Faragó), Bárányos, Urbányi (Tarlue), Piroska - Jovanovics, Pena (Moses). Budafoki LC: Jeszenszky - Takó, Szabó V., Króner - Bon­­chis (Stróbl), Bősze (Reichen­­bach), Sipos (Gál), Vincze, Né­meth (Bálint) - Szabó Z., Babai (Magosi). G.: Jovanovics, Bárányos, Mo­ses, ill. Szabó Z., Reichenbach. Megcsúszott az MTK FC Nemzetközi mérkőzés. MTK-FC Tauris Rimaszombat (szlovák) 1-2 (1-0) Tata, 50 néző. V: Tamási. MTK: Rabócsy (Rabóczki) - Kuttor, Op­­risan, Lőrincz, Mátyás (Talapa) - Horváth Cs., Nyikiforov, Illés - Farkasházy (Barva), Füle, Hamar (Zsivótzky). Edző: Garaba Imre. RIMASZOMBAT: Nóta - Duchy­­na, Kaliciak (Szkakalek), Sasák, Tarna - Czajlik (Lovasik), Trso, Drulovic - Kisel (Dolezal), Syko­­ra, Pisár (Zorán). Edző: Dr. Kisel Károly. G: Füle, ill. Sykora, Dolezal. Rákóczi-Kaposcukor-Ferénáro-1 (0-0) Kaposvár, 200 néző. V: Böröczi. RÁKÓCZI. I. félidő: Házi -Kiss, Mező, Meksz, Szabó M. - Nagy G., Pammer, Horváth, László - Nagy A., Miovecz. II. fél­idő: Milinte - Novák, Kenéz, Tóth G., Izvás - Varga, Prukner, Pirol, Papp Á. - Szintai (Waltner), Szar­vas. FEHÉRVÁR PFC: Mitring (Kujundzsics) - Lőrincz, Szalai, Pető, Bekő - Zimmermann, Miri­­uta, Tóth N. - Takács (Seator), Horváth, Korsós (Dvéri). G: Tóth N.★ Stadler FC-RAFC 1-1 (1-1) Akasztó, 100 néző. V: Filus. STADLER FC: Kovács L. - Ker­tész (Magyari), Deme, Csehi Z. - Gergényi (Markó), Szentmártoni, Reskó, Kirchner, Rumán - Bulders, Kovács Zs. G. Bulders, ill. Csíki. Újabb Fradi-vereség Szerdán délután ismét mér­ mérkőztünk. Az izraeliek nem közés várt az Izraelben edzőtá­borozó Ferencvárosra, méghoz­zá az első osztályú Hapoel Beer Sheva ellen. Nos, a zöld-fehérek meghökkentő vereséget - 4-2 (2-0) - szenvedtek a közepes­nek minősített ellenféltől... Novák Dezső a következőket mondta a találkozó után: " Nagyon rosszul játszot­tunk, szinte az egész csapat for­mán kívül volt. Van ilyen, mondhatnám, de egy Ferencvá­ros nem engedheti ezt meg ma­gának, még a tét nélküli, barát­ságos találkozón sem. Fáradtan mozogtak a játékosok, mentsé­gükre csak az szólhat, hogy most jött ki rajtuk a felkészülés okozta izomfáradtság. De tulaj­donképpen ezzel sem magya­rázhatom a vereséget, hiszen roppant kellemes ellenféllel rugdostak, nem keménykedtek, és még csak azt sem mondhat­nám, hogy különösen jól futbal­loztak volna. Ennek ellenére si­mán megvertek minket. A csa­patom ezen a délutánon csupán öt százalékát nyújtotta annak a teljesítménynek, amit vasárnap a Szpartak Moszkva ellen. - Hogyan állt fel a Fradi, és miként alakult a mérkőzés? + A Hajdú - Telek - Jagodics, Nagy Norbert - Milovanovics, Albert, Simon, Nyilas, Kecskés - Zavadszky, Kuntics tizen­eggyel kezdtünk, csereként most is valamennyi játékos pá­lyára lépett. Mindkét gólunkat Albert Flóri szerezte. A hazaiak kettő-nullás vezetése után szé­pítettünk, majd a Hapoel újabb két gólt szerzett, és mi csak utá­na lőttük a második gólunkat.

Next