Nemzeti Sport, 1996. március (7. évfolyam, 60-89. szám)

1996-03-01 / 60. szám

2 NEMZETI SPORT Ketten - kettős szerepben Egy klubban vívnak, hasonló célokért küz­denek, mégsincs szó rivalizálásról közöttük, hiszen más-más fegyvernemet képviselnek. Egyikük a nagy múltú kardot válaszotta, másikuk a gyorsan fejlődő párbajtőrvívást. Mások és mégis sokban hasonlítanak. Fia­talok, máris rengeteg sikerrel, egy kicsi, családias klub (BSE) büszkeségei - a válogatottban azonban még bizonyítaniuk kell... Hadd mutatkozzanak be: Takács Péter és Imre Géza, a ma reménységei, a jövő bajnokai. HANK Sikerek, diplomák, jóslatok... Tamás Rita Takács Péterről, a városmajoriak kardo­­zójáról a mai napig úgy nyilatkoznak, hogy ő „a fiatal tehetségek egyike." A kora miatt persze nem meglepő, hogy a kitételt ráag­gatták, a többi válogatottnál valóban jóval fiatalabb... A magyar kard évtizedekre visszanyúló hegemóniája mindig meghatá­rozta, meghatározza a húsz-egynéhány éves pályázók esélyeit, így az övét is. De nem türelmetlen. „Az elmúlt idényt sikeresen zártam, az új kicsit halványabban indult, talán azért, mert tudtam, úgysem kerülhetek be az olimpiai csapatba. Ám nem keseredtem el, hajtok tovább..." től kezdve Kovács Balázsig, Németh Gábo­rig, ám ők eligazoltak. Mostanában ismét jól alakulnak a szakosztály ügyei. A veze­tők nem tagadják, hogy ebben Imre Gézá­nak és nekem is fontos szerepet szánnak. A klubban mi vagyunk a legismertebb vívók, és bármilyen furcsa, ilyen fiatalon példát kell mutatnunk. Ami egyáltalán nem esik nehezünkre, sőt, nagyon jó érzés... Az egyesület mindent megtesz értünk, meg­próbál anyagi biztonságot teremteni, de azért mindig szükség van szponzorokra is. Én például a napokban kötöt egyéni szer­ződést a Mól Rt.-vel." Persze, nem tagadja, hogy egyre gyak­rabban foglalkoztatja a csapatba kerülés gondolata. Véleménye szerint jövőre már ott lehet a felnőtt válogatottban, sőt, ha minden jól megy, a Hét Nemzet elnevezé­sű rangos csapatversenyen vívni fog. Döntő... Miért ne? Olyannyira, hogy a decemberi országos bajnokságon a BSE „kölyökcsapata" a dön­tőben megverte a világsztárokból (Szabó Bence, Navarrete József, Köves Csaba, Abay Péter) álló UTE-t. A győztes csapat vezéregyénisége Takács Péter volt. Azóta is jó szívvel emlékszik vissza arra a napra. Talán furcsán hangzik, hogy egy országos bajnoki címnek ilyen misztikus je­lentőséget tulajdonít vala­___ ki, de ezúttal érthető, mert... „A bajnokság előtt nem sokkal Nancyban Vi­lágkupa-versenyen vol­tunk, minden rendben ment, a vívással sem volt gond. Az egyik este hosszasan elbeszélgettem Kovács Tamással, a techni­kai igazgató azt mondta, szerinte a BSE vb-döntőt fog vívni... Nem akartam hinni a fülemnek." Naponta elismételgette magában. A végén már nem is tűnt olyan elképzel­hetetlennek a finálé gondo­lata. Döntő... Miért ne? Aztán amikor a fia­tal csapat ott állt a döntő kapujában, nem félt megtenni a legfontosabb lépést­­ és szembetalálta magát a címvédő UTE-val. Döntő? Hiszen erről volt szó. Vagy nem? „Jó néhányszor elmondtuk magunkban, hogy döntőt kell vívnunk. Azt hiszem, ez volt az oka annak, hogy nem elégedtünk meg a második hellyel. A végén már őszin­tén hittünk benne. Finálét vívtunk... A vi­lág legjobbjai ellen." Előregyártott monológ A magas, fekete hajú vívó hamarosan megszerzi második diplomáját. Az első papiros is, csakúgy, mint a második, a ki­terjedt informatikai ismereteiről tanúsko­dik. „Mégsem ezen a területen fogok dol­gozni, amíg vívok, mindenképpen el sze­retném végezni a jogi vagy a közgazdaság-tudományi egyetemet." • Az álmokról... Imádja a sebességet, az autókat. Ve­zetni éppen úgy, mint sze­relni. A vívásban is lendüle­tes. Egyszer egyéni olimpiai bajnoki címet szeretne nyer­ni, hogy elmondhassa azt, amit már gyerekkorában megfogalmazott. „Egy bará­tom hívott el vívni, Sándor Miklósnak hívják. Ám a szüleim nem támogatták az ügyet, a tanulást részesítet­ték előnyben. A barátom azonban kitartó volt... Már jó ideje együtt látogattuk az edzéseket, amikor egy nap azt mondtam neki: Miklós, ha majd egyszer híres, nagy vívó leszek, és megkérdezik, mikor és hogyan kezdtem el, azt mondom, hogy volt egy nagyon-nagy­­on jó barátom, aki olyan kitartóan ostro­molta a szüleimet, hogy a végén a vívóte­remben kötöttem ki..." Fiatal öregek A helyzet, legyünk őszinték, kissé furcsa. Takács Péter huszonhárom évével a kard­válogatott kiválóságai mellett szinte gye­rek, ám a BSE-ben ő az egyik legtapasztal­tabb és legsikeresebb versenyző. A kettős szerep alkalmazkodást kíván tőle, de ez egyáltalán nem zavarja. „A BSE vívószakosztálya olyan, mint egy család, nagyon jó a hangulat. Régen ki­váló vívók voltak a klubnál, Bujdosó Imre­ NÉVJEGY Név: Takács Péter Született: 1973. június 29-én Eredményei: Egyéniben junior vb-n nyolcadik helyezett ('93), junior Eb­bronzérmes ('92), Universiade hete­dik helyezett ('95), felnőtt Világku­pa-viadalokon három harmadik he­lyet szerzett. Csapatban Univer­­siade-bronzérmes ('95),­­felnőtt or­szágos bajnok ('95). Nevelőedzője: Berczelédy Tamás Edzője: Tolnay Kornél VII. 60. • 1996. március 1. Aki otthon is vívóállásban közlekedik Füredi Marianne Még csak huszonegy éves, de már világ­­bajnoki bronzérmes csapat tagja. Párbajtőr­ben, abban a fegyvernemben, ahol a szak­­vélemények szerint idő kell a beérésre. No meg az „öreg rókák" nehezen adják át a helyüket, nagyon sokáig képesek uralni a pástot. Persze, azért vannak kivételek, olyanok, akik fiatalon robbannak be az él­mezőnybe. Imre Géza ezek közé tartozik... Mint mondja, szerencséje volt. Többszörö­sen is. Hirdetésre jelentkezett . Véletlenül lettem vívó... Anyukám lá­tott egy hirdetést, hogy gyerekeket tobo­roznak. Elmentem, ottragadtam, és hama­rosan a tenisszel is felhagytam, pedig előtte azt csináltam. Bár kezdetben nem voltak különösebb eredményeim, a Mester akkor is megtalálta a módját, hogy dicsérjen. Vagy egy akciót, vagy egy-egy szép talála­tot... Ez nagyon jó volt. Az elején, még a BVSC-ben tőröztem, aztán amikor a Mester átment a Dózsába, mentem vele én is, és ott kezdtem el párbajtőrözni. - Miért váltott? - Mert a Mester is párbaj­tőröző volt, no­ meg,ez a fegyvernem jobban tetszett. Egyértelműek a szabályok, kevésbé befolyásolható az eredmény. Újpesten három évig voltunk, s most már a BSE-ben is a harmadik évet töltjük. Itt családias, nyu­godt a légkör. Kis klub a miénk, de mindent meg­tesznek értünk, a verse­nyeztetésünket is segítik.­­ Szinte nincs mondata a „Mester" nélkül.­­ Hát persze, mert min­dent neki köszönhetek. Ki­tűnő edző, és emberként is csak jót mondhatok róla. Jól kijövünk egy­mással, pedig sokat vagyunk együtt, és nemcsak a vívóteremben. Vannak ugyan szakmai vitáink, de ez belefér. Eddigi pá­lyafutásommal elégedett vagyok, noha a felnőttek között mintha megtorpantam vol­na, nincsenek olyan eredményeim, mint ju­niorként. Akkoriban sorra nyertem a Világ­kupa-versenyeket, vagy legalábbis döntő­ben voltam. Most inkább a finálé közelében végzek. Ennél sokkal többet szeretnék! Azt hiszem, a technikámmal nincs gond, de fi­zikailag erősödnöm kell. Sajnos, jelenleg nem sokat tudok tenni ennek érdekében, mert verseny versenyt követ, nincs időm az erősítésre. „Vagányabb lehetnék” - Ön a páston és civilként egyaránt nyu­godt ember, és tiszetelettudó, ami a fiata­lok körében ritkaság.­­ Tényleg azt mondják, hogy nyugodt vagyok, pedig én is be tudok ám gurulni. De a páston nem rohanok ész nélkül, ne­hogy a rohanás miatt verjenek meg. A csa­patban Kovács Iván és Kulcsár Krisztián jobb nálam, ők szerzik a találatok nagy ré­szét, nekem főként az a dolgom, hogy tart­sam az eredményt. - Ami nem kis feladat, sokan képtelenek arra, hogy higgadtak maradjanak, és ne rontsanak neki az ellenfélnek. - Igaz, de azért én sem tétlenkedem a páston, én is hozom a tusokat. Néha jó len­ne kicsit vagányabbnak lenni a páston és az életben is, hogy ne verjenek át, de azért jól megvagyok magammal, nem szeretnék megváltozni. Szüleim szigo­rúan neveltek, amit nem bá­­njtok. . . .... - Úgy hírlik, a tanulást is komolyan veszi. " A Gábor Dénes Műsza­ki Informatikai Főiskola másodéves hallgatója va­gyok, érdekelnek a számító­gépek, a programozás. Egy­szer talán ez tölti majd ki az életemet. De most még a ví­vás fő. - Azt már említette, hogy Kovács és Kulcsár jobb ön­nél, de harmadikként azért csak ott lesz az olimpián, hi­szen tavaly a világbajnoksá­gon és az Universiadén is ön volt a csapat harmadik tagja.­­ Hát még nem biztos az a hely, Fekete Attilával és Totola Gáborral pályázunk rá. Még két Világkupa-verseny hátravan, azo­kon dől el minden. Döntős szeretnék lenni, mert azt akarom, hogy az eredményeim alapján utazhassak Atlantába, ne pedig azért, mert valakinek mennie kell. Jó lenne indulni az olimpián... NÉVJEGY Név: Imre Géza Született: 1974. december 23. Eredményei: egyéniben junior Eb­ezüstérmes ('92, '93), csapatban juni­or-világbajnok ('94), csapatban világ­­bajnoki bronzérmes és Universiade­­győztes ('95), országos bajnokságon egyéniben első ('92, '94), csapatban aranyérmes ('93) Nevelőedzője és edzője: Kopetka Béla Még öröm... - Meddig akar vívni? - Amíg van eredmény, amíg megy, amíg jól megy a vívás. De ha nem teljesülnek ál­maim, nem esem kétségbe, megpróbálom az élet más területén megtalálni a boldog­ságot. De most még öröm a vívás, szeretem csinálni, élvezem, hogy túljárok az ellenfél eszén. Még nem tudok meglenni nélküle. Előfordult, hogy nyári szünetben annyira hiányzott a vívás, hogy otthon vívóállás­ban közlekedtem. Mai számunkat szerkesztette: Malonyai­­Péter Olvasószerkesztő: Sterapits László Z. Vincze György Művészeti szerkesztő: ‘Koska János A Nemzeti Sport Lap-, Könyvkiadó és Szolgáltató Kft. független sportnapilapja Főszerkesztő: Énekes Zoltán Főszerkesztő-helyettes: Naményi József Vezető szerkesztő: Lakat T. Károly Szerkesztők: Boda Ildikó (külföldirovat-vezető), dr. Malonyai Péter (egyéni sportágak rovatvezetője), Simon József (csapatjátékrovat-vezető), Skrapits László (vezető olvasószerkesztő). Szerkesztőségi titkár: Lázár Lajos (labdarúgórovat-vezető) Fotóigazgató: Záhonyi Iván Művészeti vezető: Keleti Imre A tudósítói hálózat vezetője: Varga Gyula Lapmenedzser: Szurmai János. Terjesztési igazgató: Harcsa Gábor Felelős kiadó: Borbély Pál, ügyvezető igazgató Kiadóhivatal és szerkesztőség: 1133 Budapest XIII., Visegrádi utca 115. Postacím: 1399 Budapest, Pf.: 701 /437. Tel.: 138-4366. Fax: 138-4248, 269-8746. Hirdetésfelvétel: Nemzeti Sport Média Bt., 1061 Budapest, Dalszínház u. 10. Tel.: 112-1234, 132-0384,132-6301,131-5183. Fax: 112-1234. Styl Média Kft., 1146 Budapest, Istvánmezei út 1-3. Tel.: 252-3968,114-3810,252-8296. Fax: 252-7149. Nemzeti Sport Szerkesztősége, 1133 Budapest, Visegrádi u. 115. Tel.: 138-4366. Fax: 138-4248. Szedés, grafika: Nemzeti Sport Kft., azITESZ tagja. Nyomás: Szikra Lapnyomda Rt. Felelős vezető: Lendvai Lászlóné mb. vezérigazgató. Terjeszti: a HÍRKER Rt., az NH E., valamint árusítják önálló vállalkozók. Előfizethető Budapesten a Magyar Posta Rt. Hírlapüzletági Igazgatósága kerületi ügyfélszolgálati irodáiban, a hírlapkézbesítőknél, és a Hírlapelőfizetési Irodában (HELÍR) Budapest XIII., Lehel út 10/A., (Levélcím: HELÍR, Budapest 1900), közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELÍR Postabank Rt.: 219-98636, 021-02799 pénzforgalmi jelzőszámra, vidéken a postahivatalokban és a kiadóban. A kitöltött megrendelőlapokat a fő­városban borítékban adják fel az alábbi címre: Hírlapüzletági Igazgatóság, 1846 Budapest. Vidéken: Posta­­hivatal, helyben. Előfizetési díj: egy hónapra 1350 Ft, negyedévre 4050 Ft, fél évre 8100 Ft, egy évre 16 200 Ft. Megjelenik naponta. Index: 25 004. Vidék: ISSN 0866-2525. Budapest: ISSN 0866-2517. 1 2 4 8 16

Next