Nemzeti Sport, 1996. május (7. évfolyam, 119-147. szám)
1996-05-01 / 119. szám
A NEMZETI SPORT ARANYAG Amíg kék az ég Boda Ildikó | ~ . Horvát János, napja-I||A vnk egyik legnagysze\/ \ rűbb televíziós sze* */ mélyisége mondta: ,,Sose hittem, hogy f . \ megelégedéssel tölt el —A részt venni egy olyan * sajtótájékoztatón, ahol Aranyás@ az e^ik vendég békésen alszik, a másik meg büfikézik..." Pedig így volt, bizony így, és éppen ennek a két vendégnek a jelenléte formált egy eszmét, egy gondolatot kézzelfogható valósággá. Az „alvó" és a „büfikéző" ugyanis két három és fél hónapos csecsemő, akik talán nem lehettek volna a körünkben, ha tavaly nem hozzák létre az Aranyág Alapítványt, s Anyák napján a Magyar Televízió és a TMA Film Kft. nem szentel ennek egy hosszú, éjszakába nyúló műsort. Az alapítvány mottója szerint „a gyermekek egészségéért - az egészséges gyermekekért" történik minden, s miután a szülőnek a legdrágább éppen a csemetéje egészsége, hát nincsen abban semmi rendhagyó, hogy. Anyák napján tulajdonképpen a gyerekekért rendeznek jótékonysági műsort. Tavaly a szervezők vaktában jósoltak, reménykedtek, hogy összejön talán legalább tízmillió forint a felajánlásokból. Ezzel szemben 90 millió forint készpénz és 60 millió forint értékű tárgyi adomány gazdagította az Aranyágat az egy évvel ezelőtti műsornak köszönhetően. S mint ahogy azt dr. Maday Tamás professzortól, az I. számú Gyermekklinika Perinatális Intenzív Centrumának a vezetőjétől megtudtuk, többek között a körünkben levő két pici baba is annak köszönheti az életét, hogy az adományokból be tudtak szerezni az ellátásukhoz létfontosságú, korszerű műszereket és berendezéseket. Nos Anyák napja és Aranyág idén is lesz, méghozzá vasárnap, s a TMA és a Magyar Televízió mintegy hatórás műsorral készül. Hogy miként kapcsolódunk mindehhez mi, azaz a sportsajtó? Nos, az csupán egyetlen pici faktora az egésznek, hogy a jótékonysági árverésen kalapács alá kerül néhány sportvonatkozású tárgy is, a hírek szerint például az a labda, amellyel az atlantai kvalifikációt vívta ki magának az olimpiai futballválogatott. De van itt még valami, ami tulajdonképpen nem ismeri a „műfaji" megkülönböztetést: mi valamennyien megszülettünk, lett belőlünk orvos, tévés, újságíró, sportoló. S az élet rendje szerint legtöbbünknek megadatik a boldogság, hogy gyermeke szülessen. Ám hogy ebbe a boldogságba ne vegyüljön jeges félelem, jó, ha akkor is megnyitjuk a szívünket, amikor még felhőtlenül kék az ég. (Az Aranyág Alapítvány bankszámlaszáma: 10200847-32414347-00000000. A műsort május 5-én 17.35-től éjfélig sugározza a Magyar Televízió 1-es csatornája.) Mai számunkat szerkesztette: Latat T. Károly Olvasószerkesztő: Oroszfiegyi Károly %pesfy Zoltán Művészeti szerkesztő: Roska János A Nemzeti Sport Lap-, Könyvkiadó és Szolgáltató Kft. %ig| CDflDipkl Felelős kiadó: pál' ügyvezető igazgató G'iowdon annr+nanilamp „jjgálárUN § Kiadóhivatal és szerkesztőség: 1133 Budapest XIII., Visegrádi utca 115. éskVTA Postacím: 1399 Budapest, Pf.: 701 /437. Tel.: 138-4366. Fax: 138-4248. júly V.i" ÁL JICVIR/" Hirdetésfelvétel: Nemzeti Sport Média Bt., 1061 Budapest, Dalszínház u. 10. Tel.: 112-1234, Énekes Zoltán iösNz 7T VVs 132-0384,132-6301,131-5183. Fax: 112-1234. Styl Média Kft., 1146 Budapest, főszerkesztő-helyettes: Istvánmezei út 1-3. Tel.: 252-3968,114-3810,252-8296. Fax: 252-7149. Nemzeti Sport Naményi József , Szerkesztősége, 1133 Budapest, Visegrádi u. 115. Tel.: 138-4366. Fax: 138-4248. S»kJSSSlSiS?vez«6», TpST *-** P— N— ' - 4* ** dr. Malonyai Péter (egyéni sportágak rovatvezetője). Nyomás: Szikra Lapnyomda Rt. Felelős vezető: Lendvai Lászlóné mb. vezérigazgató. Simon József (csapatjátékrovat vezető) . Terjeszti: a HIRKER Rt., az NH E., valamint árusítják önálló vállalkozók. Előfizethető Budapesten a Skrapits László (vezető olvasószerkesztő), Makar P°sfta Ptá ü üetészolgálati irodáiban, a Hrlapkézbesítőknek és Szerkesztősömtitkár- lázár Janus (labdarumínivat szerkesztői a Hirlapelofizetési Irodában (HELÍR) Budapest XIII., Lehel út 10/A., (Leveleim: HELIR, Budapest 1900), szerkesztőse, titkár Lázár Lajos (labdarugorovat-szerkesztő) közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR Postabank Rt.: 219-98636, 021-02799 Labdarugórovat-vezető: Vincze András. Fotóigazgató: Záhonyi Iván pénzforgalmi jelzőszámra, vidéken a postahivatalokban és a kiadóban. A kitöltött megrendelőlapokat a fő- Művészeti vezető, Keleti Imre városban borítékban adják fel az alábbi címre: Hírlapüzletági Igazgatóság, 1846 Budapest. Vidéken: Posta-A tudósítói hálózat vezetője: Varga Gyula hivatal, helyben. Előfizetési díj: egy hónapra 1350 Ft, negyedévre 4050 Ft, fél évre 8100 Ft, egy évre 16 200 Lapmenedzser: Szurmai János. Terjesztési igazgató: Harcsa Gábor Ft. Megjelenik naponta. Index: 25 004. Vidék: ISSN 0866-2525. Budapest: ISSN 0866-2517. 1 2 4 8 16 1 NS-tükör 4 NS-tükör 4 NS-tükör 4- NS-tükör 4 NS-tükör 4 NS-tükör 4 NS-tükör 4 VENDEGTOLL Olimpiai nézőpontból Bizonyos, hogy sokáig téma lesz még az 1995-96. évi vízilabda-bajnokság döntője. Némi, ha nem is történelmi távlatból, talán már lehet, szabad a pillanatnyi eredményeken túlmutató tanulságokat levonni. Amiért a rájátszást, angol eredetiben a playoffot létrehozták, az mind megvalósult, belesűrűsödött a Vasas-BVSC vízilabdadrámába. Ahogy ezt a rendszer megálmodói elképzelték, minden egy pillanaton múlt, minden az utolsó pillanatban dőlt el. Ha valaki még úgy vélte volna, hogy a modern élsportban az igazság érvényesül, most szembesülnie kellett azzal, hogy az úgynevezett sportbeli igazságosság alá van rendelve az izgalomnak, a feszültségnek, a küzdelemnek. Azaz egyáltalán nem biztos, hogy a játékerőt tekintve a legjobb csapat nyeri a bajnokságot, csak az biztos, hogy az adott feltételeknek - ott és akkor - legjobban megfelelt együttes viszi el végül a bajnoki trófeát. Mindez nem azt jelenti, hogy nincsenek a csapatjátékban törvényszerűségek, és hogy az esetek többségében nem a jobbik győz, hanem egyszerűen arról van szó, hogy a feszültséget, nem utolsósorban a közönség érdeklődését fenntartandó olyan lebonyolítási rendszereket dolgoznak ki a különböző csapatjátékokban, amelyek lehetőleg minél tovább nyitva hagyják a végső kérdést, ki lesz a bajnok, esélyt adnak a végjátékban is több együttesnek. Valljuk be, azért ritkán fordul elő olyan eset, mint az idei vízilabda-bajnokságban. A Vasas biztosan nyerte meg az alapszakaszt, hagyományos értelemben a bajnokságot. Csak hát ehhez immár még egyszer - kuparendszerben is nyerni kell. És itt jön az első dolog, amin el kell hogy gondolkozzanak a bajnokság kiírói. Nagyon kevés az, amit az alapszakasz győztese kap a rájátszásban. Nem kell mérkőzzön a legjobb hat között, csak egy ellenféllel kell megküzdenie a döntőbe jutáshoz. Ennyi. Kosárlabdában, röplabdában három nyert meccsig tart a küzdelem. Vízilabdába is feltétlenül korrektebb lenne csak a győzelmeket számítani. Minimum két nyert meccs kellene a bajnoki címhez. A gólok számolása látszólag igazságos, valójában a jelenlegi szabályok mellett nem helyes akkor sem, ha a nemzetközi kupákban is ez a gyakorlat. De az is más, hisz ott eleve kupáról van szó, nem a bajnoki cím eldöntéséről, így az a furcsa helyzet állt elő - ez (is) visszatükrözi sportéletünk abszurditásait -, hogy a BVSC ugyan sok mindenért megérdemelte a végső sikert, nem csak azért, mert a győztesnek mindig igaza van, de a Vasas nem érdemelte meg, hogy ne ő legyen a bajnok. A sok lehetséges közül négy megközelítés némely tanulságát szeretném még közreadni. A BVSC, a Vasas, a játékvezetés, az olimpia. A BVSC sikere üzenet a magyar csapatoknak, amelyek általában nem arról nevezetesek, hogy reménytelen helyzetből fordítani képesek. Már az elődöntőben is többször valóban hajszál választotta el a vasutasokat a kieséstől. De van ebben üzenet arra nézve is, hogy senkit sem lehet lebecsülni. Az olimpiai mezőnyben is lesznek a „BVSC"-k. Külön fejezet az edző és a csapat egysége. Azt hiszem, Gerendás György attrakciói, ha netán sokaknak nem is tetszettek, belefértek a mai élsportba. A Vasast utolérte az abszolút favorit együttesek végzete. Hiába küzdött az esélyesség terhe ellen, hiába hangsúlyozták edző és játékosok, hogy nehéz csata előtt állnak, a meccs előtt is és 2-0-ás vezetésük után különösen érződött, hogy nem tudják igazán felszívni magukat, zsigereikben úgy érzik, hogy valahogy majd csak felkerül a pont az i-re. Faragó Tamás sikeres évet tudhat maga mögött, a szakosztályvezetőség is büszke lehet az évenkénti erősítésre. Sorozatmérkőzéseken itthon a legjobbak, de a mai nemzetközi rivalizációban a víziütközeteket is tudni kell megnyerni. A játékvezetés is magában hordta a mai élsport drámáját. Az összkép, négy negyed alapján csak jó mondható a bírókról. Nem rajtuk múlt. Mégis fantasztikus a történet. Két nyilvánvaló tévedés volt - egy meglehetősen szabálytalanul elért gól és egy tévés beintést követő gól - mindkettő a Vasas javára, mégis a BVSC jött ki jobban ebből is. A második tévedést kompenzálandó négyméterest ítéltek a vasutasok javára. Ekkor állították ki cserével az ítélet miatt a bírót fröcskölő kulcsembert, Petőváryt. A fegyelmezetlenségre nincs mentség, de tény, hogy azért is került a hosszabbításban a Vasas nehéz helyzetbe, hiányzott a meccset eldönteni képes játékos. Némi túlzással állítható - és ezért közérdekű a történet -, a drámai döntő hozzájárulhat a magyar vízilabda-válogatott remélt, várt olimpiai sikeréhez, rosszabb esetben segíthet elviselni a „csak" érmes helyezést. Meghökkentőnek is minősíthető, hogy az uszodában, a szakemberek körében és a közvéleményben is mennyire biztosra veszik a magyar vízilabda olimpiai aranyérmét. A tavalyi Világkupa-győzelem révén az esélyesek közé tartozunk. Ez annyit jelent, hogy csalódás lenne, ha nem kerülnénk be a legjobb négy közé, de ez is igen jó felkészülést és némi szerencsét igényel a kétségkívül meglévő tehetség mellé. Nem vagyunk annyival jobbak a riválisoknál - ha egyáltalán jobbak vagyunk és nem egyenlőek -, mint a Vasas volt idén a többi hazai együttesnél. Az elmúlt évek tapasztalata szerint a válogatottnak sem a víziütközet az igazi műfaja. Olykor a játékvezetés is túlzottan foglalkoztat minket, pedig a fegyelmezetlenségek csak rontanak a helyzeten. Figyelmeztető az elmúlt évek sikercsapatának, a válogatott gerincéhez jelentősen hozzájáruló Újpestnek a viszonylagos visszaesése is. Ezért is sikerülhetett a BVSC-nek döntőt játszania. A válogatott azért válogatott, hogy az élcsapatok erényeit egyesítse. De mi történik, ha a csapatok gyengéi jelennek meg a válogatottban? Az olimpiai vetélkedés kiélezett, kritikus pillanataiban elválik majd, levonta-e mindenki a tanulságot a magyar vízilabda eddigi legdrámaibb bajnoki fináléjából. Ha igen, és sikerül nyerni, akkor megérte, minden visszásság ellenére, talán még a Vasasnak is. Frenkl Róbert Azt mondja a JT elnöke, hogy valóban előfordulnak mérkőzéseket befolyásoló bírói tévedések, de végül is ezek egyetlen csapatot sem sújtanak, mert hosszú távon kiegyenlítődnek a dolgok. Bár igaza lenne. De mi van - ha nem?... Mi van, ha a Csepel, amely ellen - csak ebben az idényben - bizonyíthatóan olyan gólt ítéltek meg a Haladás javára, hogy a labda nem is haladt át a gólvonalon, amelynek a Rába ellen egyértelmű tizenegyest nem adtak meg (végül 2-0-ról veszítettek), s amely ellen a Parmalat a 93. percben egyenlített, vitathatóan hosszúra nyúlt hosszabbítás után, nem kapja vissza ezeket a lehetőségeket? Mi van, ha nekik ezután nem ítélnek meg vitatható gólt, ha ők nem kapnak ajándék tizenegyest, s ha vesztésre állnak, nem hosszabbítanák addig, amíg az egyenlítő gólt be nem piszkálják?... Akkor nyilván megint valamiféle filozofikus mélységű közhellyel, mondjuk az „ilyen az élet"-tel, vagy az „ilyen a futball"-lal enyhítünk a történetek súlyán is, erre már nem mondhatnak semmit sem a csepeli labdarúgók, akik közül néhánynak ez a karrierjébe kerülhet, sem Varga István edző, aki ezek miatt sikeredzőből kudarcedzővé válhat, sem a csepeli vezetőség, amely élethalálharcot vív a csapat fennmaradásáért, s könnyen lehet, hogy az így elvesztett pontjaik miatt nem talál újabb szponzorokra. Mint ahogy nem mondhat semmit a legutóbbi forduló nagy vesztese, a Békéscsaba sem, amely egyértelműen szabályos góllalegyenlített az MTK ellen, csak éppen sem a bíró, sem pedig a partjelző nem látta ezt a lövést gólnak. Pedig könnyen lehet, hogy a Békéscsaba sem kapja vissza a bajnokság folyamán ezt a meg nem adott gólt, hogy az ő javára még egy szabadrúgást sem ítélnek tévedésből, s az is lehet, hogy mindez az NB I.ből való kiesését jelenti majd. Hogy mit lehet tenni? Azt semmiképpen sem, hogy bármelyik bíró szándékosan tegyen főnökük igazának bizonyításáért, a dolgok „hosszú távon való" kiegyenlítéséért. Félre ne értse a JT egyébként általam valóban tisztelt vezetője, nem kívánom a bírók fejét. Már csak azért sem, mert nem vagyok arról meggyőződve, hogy ha a vétkeseket kicserélnék, találnának jobb, vagy egyáltalán: hozzájuk hasonló képességű bírókat. Én csak egyet javasolnék: azért ne misztifikáljuk túl az ő tevékenységüket. Ne mondjuk azt, hogy mindez bele van kalkulálva. Mert ha ezt elfogadjuk, sőt kimondjuk, akkor, meggyőződésem, nagyobb az esélye, hogy egyre több és több ilyen eset történjen. Számomra az elmúlt időszak egyik legemlékezetesebb tévedése volt, amikor egyik bírónk maga ismerte be: tizenegyest ítélt egy olyan esetben, amikor nem is látta, mi történik. Ez a Győr-Zalaegerszeg találkozón esett meg, 2-1-es zalaegerszegi vezetésnél, ezzel egyenlített a Győr, és vesztett pontot a ZTE. Nem is a tévedés, hanem a magyarázat maradt meg inkább bennem. Akkor a játékvezető ezzel indokolt: „A bíró is ember". Na, ettől félek én. Hogy emberek, csapatok, milliók sorsát befolyásoló tévedések után elég legyen ennyit mondani: a bíró is ember. Mert a dolog azért ennél egy kicsit bonyolultabb. Az előbb említett esetben, a tizenegyes indokolatlan megítélésekor például az volt a baj, hogy a játékvezető hosszú méterekkel lemaradt az akcióról, ezért nem látott semmit. Magyarázata tehát kiegészítésre szorul: ez a bíró olyan ember, aki időnként nem veszi fel a lépést a lendületes magyar labdarúgókkal. A további probléma pedig az volt, hogy ezek után (annak ellenére, hogy semmit nem látott) mégis fújt, tizenegyest fújt. Ennek meg az lehet az oka, hogy ez a bíró olyan ember, aki hajlamos szerencsejátékos módjára a sípjához nyúlni: vagy bejön, vagy nem. Az a partjelző is ember, aki nem látja gólnak a gólt. De az is lehet, hogy olyan ember, aki valamiért nem lát el a pálya szélétől a gólvonalig. Akkor pedig nem elég a pár mérkőzéstől való pihentetés. DE Ml VAN - HA NEM?... „A bíró is ember” rw VII. 119. • 1996. május 2. .icnini-SN 4 -iQifrn-SN 4 -ipum-SN 4 JO>|n|.-SN 4 JQMíH-SN 4 JP>in4-SN 4 JQ>|ín-SN 4 JQ>I!!*-SN 4 .ipum-SN 4 Jpuni-SN