Nemzeti Sport, 1996. május (7. évfolyam, 119-147. szám)

1996-05-11 / 128. szám

14 NEMZETI SPORT A Nemzeti Sport autó-motorsport melléklete • Tarpay László "ZT 138-4296 Schiller OPEL-©­Karambolos, sérült gépkocsik javítása, rövid határidővel! • Helyben történő biztosítási kárügyintézés • Azonnali alkatrészutánpótlás raktárról Bp. XIII., Fáy utca 43. (Telefon: 149-0738) Egy legenda árnyékában Drapál Ferenc: „Nem adom föl” „Drapál született nagy tehetség. Mi kierőszakoljuk a gyorsaságot, neki a mozgásából fakad...” Drapál Jánosról szóltak az elismerő szavak - úgy huszon­öt évvel ezelőtt - egyik versenyzőtársa szájából, s mint ké­sőbb kiderült, nem alaptalanul. A kitűnő versenyző ugyanis az egész ország motorosbálványa lett: tizenháromszor nyert magyar bajnokságot, négyszeres világbajnoki futam­győztes. Tizenegy évvel ezelőtt egy pöstyéni viadalon vesz­tette életét tragikus körülmények között. Drapál Ferenc azonban nem hagyja elhomályosulni apja emlékét, és ennek az egyik leghatékonyabb módja, ha re­mekül motorozik. Két héttel ezelőtt a magyar bajnokság nyitófutamán megnyerte a szupersport 400-as kategória versenyét. Tóth Anita ~­ - Ötéves korom óta moto­rozom. Persze versenyzői pá­lyafutásom csak sokkal később kezdődött, de a technikai sportok szeretetét szinte az anyatejjel szívtam magamba. Apám halála után egyedül maradtam, mígnem két évvel ezelőtt Porkoláb Gyula, a Dra­pál János Motoros Klub veze­tője ellentmondást nem tűrően leigazolt. Azt mondta, hogy Drapál János fiának, a róla el­nevezett klubban kell verse­nyeznie. Talán ő volt az egyet­len, aki komolyan segíteni akart nekem. - Annyira rossz helyzetben volt? - Olyannyira, hogy a kilenc­­vennégyes évet anyagi okok miatt ki is kellett hagynom, csupán a Harmati Árpád által rendezett gyorsulási versenyen tudtam részt venni - sovány vigasz, hogy azt megnyertem. Tavaly végre stabilizálódni lát­szott a helyzetem, de év elején egy kerékpáros edzésen eltört a kezem, úgyhogy a harmadik, pöstyéni futam volt az, ame­lyen már el tudtam indulni. + Pont Pöstyénben... - Ez még csak tovább rontot­ta az amúgy sem rózsás hely­zetemet. Még fizikailag is elég gyönge voltam, és ehhez hoz­zájött a pszichés nyomás, hogy tíz évvel azelőtt ott halt meg az édesapám. Ráadásul műszaki gondokkal is küszködtem, ezért nem sikerült úgy a via­dal, ahogy terveztem. A szezon hátralévő két versenyén negye­dik lettem, amellyel akár elége­dett is lehettem volna, hiszen hatszázas motorokat is sikerült megelőznöm. " A múlt ismeretében az idei esztendő biztatóan indult az ön számára. - Az anyagi helyzetem nem lett jobb, legföljebb fizikailag és lelkileg lettem erősebb - ez főként Károlyi doktor kondi­cionáló edzéseinek köszönhe­tő. A tréningek segítettek ab­ban, hogy ne adjam föl a küz­delmet, hogy támogatók nél­kül ismét nekivágjak. Nekem ugyanis nincsenek a szó szoros értelmében vett szponzoraim - barátaim, segítőim vannak. Egyedül a Burmi Motorkeres­kedés vezetője bízik bennem annyira, hogy támogatást nyújtson. - A gondok szemmel látha­tóan nem törik le. Milyen ter­vei vannak a jövőre vonatkozó­an? - Hosszú távon a motorozá­son kívül semmi nem tud le­kötni, gyerekkoromban a világ élvonalához akartam tartozni, és biztos vagyok abban, ha nem történik a baleset édes­apámmal, sikerült volna, így csak egy-egy magyar bajnoki futamgyőzelemre telik. De nem adom föl, a speciál 250-es számomra az álomkategória. Persze ahhoz, hogy ott verse­nyezhessek, pénzre lenne szükség, sok pénzre... 9­0 éves az MMSZ Születésnap, emlékek, legendák „A motorkerekek versenye elé nagy érdeklődéssel te­kintett a közönség és hatalmas éljene­ket kapott a győz­tes Janitsáry Iván, a főváros egyik legré­gibb kerékpárosa, aki ma az automobiliz­mus leglelkesebb apostola. A győztes ál­tal elért rekord (7 perc 59 másodperc 5 km-en) nem valami különös, de tekintet­be véve, hogy úti géppel éretett el és, hogy a fodulók miatt nem mehettek a motoros kerekek teljes erővel, jónak mondható..." Az időeredmény valóban nem kiemel­kedő, ám minden nyilvánvaló, ha hozzá­tesszük, hogy 1899. június 1-jei dátumhoz kapcsolódik. Akkor kezdett tért hódítani hazánkban a kerékpár-motorsport (mo­torkerékpársport), hét évvel később pe­dig, 1906 tavaszán - Král Sándor főhad­nagy, ismert léghajós elnökletével - meg­alakult a Magyar Motorkerékpáros Szö­vetség. Erre, valamint az eltelt kilenc évtized derűs és szomorú történeteire emlékeztek a napokban a hazai motorkerékpárosok. A sok nagyszerű hazai sportemberre - Zamecsnik Tivadarra, Perényi Pálra, Gyepes Barnabásra, Sziráczki Istvánra, Szőke Jánosra, Drapál Jánosra -, akik ré­gen abbahagyták a versenyzést, esetleg ma is edzősködnek, vagy már évekkel ez­előtt az égi pályákra költöztek, s azóta ott róják a köröket éberen vigyázva a társak­ra, a régi cimborákra és persze az újakra is, hiszen az élet megy tovább. Róluk, ne­kik szólt az az ünnepség, amelynek kere­tében emléktáblát avattak az Andrássy úton, az egykori alapítás színhelyén, majd szövetségi zárt rendezvényen ünne­pelték az MMSZ születésnapját. Dr. Gyurkovics Sándor közlekedési államtit­kár és Greminger János, az OTSH elnök­­helyettese adtak át díjakat a motorsport­ban kiemelkedő munkát végzett sportve­zetőknek. " Gyorsasági motoros vb, Spanyol Nagydíj, Jerez Doriano Romboni átírta a matematikát: 400-500 a®Misur Tamás és Záhonyi Iván helyszíni jelentése Három ázsiai futam (Malajziai, Indonéz és Japán Nagydíj) után végre Eu­rópába érkezett a gyorsasági motoros világbajnokság mezőnye. Az átépíté­sének tizedik évfordulóját ünneplő jerezi pályán rendkívül izgalmas verse­nyek várhatók, hiszen az idény ötöde után még mindhárom kategóriában nyitott a világbajnoki cím kérdése. Egyedül az időjárás nem hajlandó tudomást venni az esemény rangjáról, Dél-Spanyolország ide, az Atlanti-óceán közelsége oda, péntek délelőtt még az esővel is meg kellett küzdeniük a versenyzőknek. Némi utánajárás­sal azért sikerült találnunk valamit, pontosabban valakit, aki még az időjá­rásnál is borúsabb volt... Massimiliano Biaggi (Aprilia), a negyedliteres géposztály kétszeres világ­bajnoka mindenkit elhajtott a közeléből, aki beszélni akart vele. Komor tekintettel járkált fel-alá a boxutcában, percenként hívott valakit a telefonján. Hamarosan kiderült, hogy mi a gond: néhány héttel ezelőtt Max „csekély" 600 000 dollárért vásárolt egy új lakóbuszt, s azt szerette volna, ha Jerezben már abban pihenhet. A csodajárgány azonban nem érkezett meg Spanyolországba, mert Genovától nem messze szétment az egyik kerék csapágya... Ráadásképpen az Aprilia megszel­lőztette, hogy Max mennyi pénzt kért az idény végén lejáró szerződése meghosszabbításáért: az összeg több mint 3 millió dollár, az indok pedig az, hogy a Hondának és a Yamahának is „bármi pénzt" megérne, ha Biaggi 1997- ben valamelyik japán motorral folytatná­­ a félliteresek mezőnyében. A gondok ellenére Max Biaggi a va­sárnapi 250-es futam nagy esélyese. Lelkileg rendkívül feldobta, hogy Szuzukában először nyert olaszként, olasz motor nyergében - s hogy kapott érte 15 000 dollár prémiumot a csapattól. Ráadásul - bár Jerezben még sohasem győzött - javítja esélyeit, hogy legna­gyobb vetélytársai nincsenek „egyben". A japán Harada Tecuja (Yamaha) még érzi szuzukai kéztörését (ugyanaz a keze szenvedte meg az esést, amely korábban már „szegecselve" volt), a német Ralf Waldmann-nak (Honda HB Racing Team) a héten „felrobbant" a kismotorja, s megsértette a combját, míg a francia Olivier Jacques és Jean-Philippe Ruggia (mindkettő Honda) a péntek délelőtti szabadedzésen esett hatalmasat. A legrosszabbul azonban José Luis Cardoso járt. Az egyetlen igazán hazai (andalúz) pilóta, aki a Jereztől alig 70 kilométerre fekvő Sevillában született, nem indulhat el a versenyen, mert a múlt heti, franciaországi tesztelések során bukott, eltört a kézfeje. Ha a negyedliteresek úgy néznek ki, mint egy kórház traumatológiai osztálya, mit mondjunk az 500-asokról? Daryl Beattie (Suzuki) mostanra éppen­ hogy kiheverte malajziai bukását és az azt követő agyrázkódást, Barros (Honda) a szuzukai „perecelés" nyomait őrzi, Romboniról (Aprilia) pedig azt is nehéz megállapítani, hgy melyik lábára sántít­­ jobban. A legrosszabb helyzetben azon­ban Scott Russell (Suzuki) van. Az amerikai fiú a múlt héten Le Castellet-ben olyan balszerencsésen esett, hogy a két lábfeje összesen hét helyen tört el. Aki azt hiszi, hogy ezek után nem indul Jerezben, téved. Speciális lábvédőjének köszönhetően ő is ott „flangált" a circuito aszfaltján. A pénteki hivatalos tréninget a 125 köbcentisek között a hazai szurkolók örömére (egyelőre nincsenek sokan, de vasárnapra 100 000 nézőt ígérnek a szervezők) Emilio Alzamora nyerte, míg a negyedliteresek között a HB Racing Team két német pilótája közrefogja Max Biaggit. A „királykategóriában" azonban igazi szenzáció szemtanúi lehettünk: az olasz Doriano Romboni „átírta a mate­matikát", s 400 köbcentis (!) Apriliája nyergében leiskolázta a félliteres monst­rumokat. Spanyol Nagydíj, a gyorsasági motoros világbajnokság negyedik futama, Jerez. Az első hivatalos edzés legjobbjai: 125 kcm: 1. Alzamora (spanyol, Honda) 1:50.082 (átlag: 144.645), 2. Szakata (japán, Aprilia) 1:50.170, 3. Martínez (spanyol, Aprilia) 1:50.447, 4. Rossi (olasz, Aprilia) 1:50.710. 250 kcm: 1. Waldmann (német, Honda HB Racing Team) 1:45.216, 2. Biaggi (olasz, Aprilia) 1:45.778, 3. Fuchs (német, HB Honda Racing Team) 1:45.976, 4. Harada (japán, Yamaha) 1:46.552. 500 kcm: 1. Romboni (olasz, Aprilia) 1:44.238 (átlag: 152.754), 2. Bayle (francia, Yamaha) 1:44.450, 3. Okada (japán, Honda) 1:44.660, 4. Bettie (ausztrál, Suzuki) 1:44.691, ... 6. Doohan (ausztrál, Honda) 1:44.890. Wik­ifu­l HERAGING HU* TEAM Ralf Waldmann szombaton az 1. helyről folytathatja VII. 128. • 1996. május 11. Motokrossz vb-futam Cserénfai keringő Hét évvel ezelőtt, 1989-ben, Európa-bajnoki futammal debü­tált az impozáns cserénfai Cast­­rol-krosszcentrum. Ezt '90-ben újabb Eb-viadal követte, egy év­vel később pedig már világbajno­ki futamnak adhatott otthont Cserénfa, s azóta sem volt olyan esztendő, hogy ne látogattak vol­na el hazánkba a világ legjobb krosszozói, így lesz ez május 18- án és 19-én is. Az idei vb-futamra tizennyolc ország hetvenhét képviselője küldte el a nevezését. A tavalyi első negyven helyezettből hu­szonheten jelezték érkezésüket (év végén a szokásokhoz híven többen is kategóriát váltottak). Ami biztos: ott lesz Cserénfán a tavalyi 125-ös világbajnokság bronzérmese, az idei pontver­senyben élen álló francia Sebas­­tien Tortelli. Két egykori világbaj­nokot is köszönthet majd a vár­hatóan népes nézősereg. Emléke­zetes, hogy a holland Dave Strij­­bos tavaly sérülten versenyezte végig a szezont - több versenyt kénytelen volt kihagyni -, de még így is a nyolcadik helyen végzett. Bob Moore pedig eddig egyetlen Cserénián rendezett vi­lágbajnoki futamról sem hiány­zott. Ez azért (is) érdekes, mert idén eltört a keze, így még egyet­len versenyen sem állhatott rajt­hoz; a hírek szerint sérülése után először Cserénfán ül motorra. Népes küldöttséggel érkeznek a franciák, az olaszok, a németek, az angolok, a spanyolok és a bel­gák, s lesznek a mezőnyben - többek között - cseh, szlovák, szlovén és litván motorosok is. Ami pedig a motormárkákat ille­ti: a Honda az uralkodó, de so­kan mennek Kawasakival és Ya­mahával. A Suzuki fogyóban van, s alig találkozni TM-mel és KTM-mel. A magyar színeket a tervek szerint öten képviselik. A házi­gazda Surján SE két kiválósága, ifjabb Kökényesi György (Hon­da) és Horváth Pál (TM), vala­mint Soóky Zsolt (Honvéd Petőfi SE - Honda), Grillmayer Gábor (Honvéd Petőfi SE - Honda) és Tóth Ádám (Concordia - Hon­da) próbálja majd megfutni a li­mitidőt. A cserénfai vb-futam minél zökkenőmentesebb és sikeresebb lebonyolítása érdekében mintegy háromszázan tevékenykednek. S hogy a futamok közti szünetek­ben se unatkozzon a publikum, arról is gondoskodtak a rende­zők: többek között a Taszáron és Kaposváron állomásozó amerikai IFOR-erők tartanak földi és légi harcászati bemutatót. (fenyő)★ Bár még csak három verse­nyen vannak túl az „ememesze­­sek", vagyis a Magyar Motoros Szövetségbe tömörült verseny­zők, de máris érzékelhető: idén is sok ifjú motokrosszozó szárnypróbálgatása zajlik a he­pehupás dombokon. Az idény­nyitón Monoron, majd Jászbe­rényben és néhány nappal ez­előtt Békéscsabán összesen 192 motoros állt rajhoz. A hét végi viadalon, a Pepsi-cég jóvoltából gyönyörű díjak várták a dobo­gósokat (Karas József területi igazgató máris megígérte: jövő­re is a porfelhőlovagok mellé áll.) „Ez úgy van, hogy a jó lo­csolás is taktikát kíván" - mondta a pálya mindenese, a főszervező, egyben aktív ver­senyző Vlcskó János. „Legalább három napig kellett volna per­metezni, hogy olyan legyen, mint most az esőzések után. Szerencsére ezúttal az időjárás is mellénk állt." Három versenyzőt feltétlenül ki kell emelni: a hódmezővásár­helyi Véró Zsoltot és testvérét, Györgyöt, valamint a gyomaend­­rődi Balázs Dezsőt. A legnépe­sebb az első osztályban a 250- esek mezőnye volt, huszonkilen­cen álltak rajthoz. A szeniorok között a tavalyi „125-ös" bajnok, címéhez méltón győzelemre ve­zette Yamaháját. A rendezőknek csupán egy fájdalma maradt, hogy a békéscsabai viadalon a 126 induló küzdelmén ezúttal mindössze ötszáz fizető néző áll­ta körül a pályát. A bajnokság következő fordu­lója május 12-én, vasárnap lesz Kiskunlacházán. MMSZ-kupa, egyéni ob, 2. for­duló. 80 kcm: 1. Csiki (Fót, Yama­ha). CZ-MZ: 1. Novomirskij (Ungvár, CZ). I. osztály. 125 kcm: 1. Véró Gy. (Hódmezővásárhely, Yamaha). 250 kcm: Török (Szé­kesfehérvár, Yamaha). II. o. 125 kcm: Véró Zs. (Hódmezővásár­hely, Kawasaki). Szeniorok. 125 kcm: 1. Balázs (Gyomaendrőd, Yamaha). 250 kcm: 1. Mód (Bu­dapest, Honda). (fábián) Képünkön az egyik vb-sze­­replő, ifj. Kökényesi György (Magyar Ildikó felv.)

Next