Nemzeti Sport, 1996. június (7. évfolyam, 148-177. szám)
1996-06-01 / 148. szám
4 NEMZETI SPORT Budapesten 57 éve nyertek legutóbb... Az olasz válogatott tizenkétszer játszott Budapesten a magyar együttes ellen. A mérleg teljesen láegyenlített, négyszer a magyar, négyszer az itáliai gárda győzött, ugyanennyi a döntetlenek száma, a gólkülönbség 23-18 a magyar válogatott javára. Az olaszok elleni összes (30) mérkőzés alapján viszont a kékek állnak sokkal jobban, ugyanis a találkozók csaknem a felét, tizennégyet megnyertek, a magyar válogatott nyolcszor diadalmaskodott, ugyanennyi mérkőzés döntetlenül végződött. A gólkülönbség viszonylag szoros, de olasz előnyt mutat: 57-51. A budapesti találkozók 1910. 05. 26. 6:1 1924.04. 06. 7:1 1925.11. 08. 1:1 1930.05.11. 0:5 1932.05.08. 1:1 1933.10.22. 0:1 1936.05.31. 1:2 1939. 06. 08. 1:3 1949.06.12. 1:1 1955.11.27. 2:0 1965.06.27. 2:1 1990.10.17. 1:1 Az olaszok tehát még a második világháború előtt győztek legutóbb Budapesten, az 1939-es mérkőzést követően kétszer a magyar együttes nyert, két találkozó pedig döntetlenül végződött. A 12 budapesti találkozón 18 magyar és 13 olasz játékos szerzett gólt. A magyar lista: 4: Molnár, 2: Braun, Schlosser. 1: Weisz, Károly, Dobó, Kórodi, Opata, Eisenhoffer, Toldi, Turay, Kiszely, Deák, Puskás, Tóth II, Albert, Bene, Disztl L. Az olaszok közül az Internazionale - a harmincas években Ambrosiana néven szerepelt - csatára, Meazza volt a legeredményesebb négy góllal. A két együttes a „legfontosabb" mérkőzését 1938. június 19-én Párizsban játszotta a világbajnoki döntőben! Az olaszok már a 6. percben vezetést szereztek Colaussi góljával, amire két perc múlva a Hungária balszélsője, Titkos válaszolt. Az első negyedóra végén azonban Piola találatával ismét vezettek az olaszok, majd a 35. percben Colaussi már kettőre növelte előnyüket. A második félidő derekán a Ferencváros középcsatára Sárosi dr. betalált Olivieri kapujába, de az egyenlítés helyett Piola másodszor is eredményes volt, s így 4:2-re nyerték az olaszok a világbajnoki döntőt (budai) Arrigo Sacchi olasz szövetségi kapitány csütörtökön Ferihegyen közölte az újságírókkal, hogy három játékos, a sérült Ciro Ferrara, valamint a lázas beteg Enrico Chiesa és Gianfranco Zola el sem utazott Budapestre. Ezután szinte természetes, hogy pénteken délelőtt a Népstadion gyepére kivezető folyosón az első ember, aki szembejött velünk, a Juventus jobbhátvédje, Ciro Ferrara volt. - Ön meg mit keres itt?! - támadtuk le azonnal a Juventus nápolyi születésű hátvédjét. - Hogyhogy mit keresek itt? - Arrigo Sacchi tegnap azt mondta, hogy Olaszországban maradt, ápolni a sérülését. Ezek szerint ma érkezett a társai után. - Dehogyis! Én is a csütörtöki különgéppel jöttem, a többiekkel együtt. -Melegítőben van, ezek szerint javul a húzódása... - Sajnos nem, éppen ellenkezőleg. Azért utaztam el Budapestre, mert dottor Ferretti, a csapatorvosunk látni akarta, hogyan alakul az állapotom. Még Olaszországban, az egyik Milánó melletti klinikán végeztek el rajtam néhány vizsgálatot, de nem sikerült kideríteni, hogy pontosan mi a bajom. Ezért úgy döntöttünk, hogy eljövök Magyarországra a többiekkel, hátha az idő múlásával okosabbak leszünk. - Tulajdonképpen hogyan sérült meg? - A szerdai, belgák elleni barátságos meccs első félidejének vége felé ütköztem Oliveirával. Nem akartuk bántani egymást, olyan összecsapás volt, amely tucatszor előfordul egy találkozó során. Én azonban azonnal éreztem, hogy baj van, nagyon fájt a lábam. - Pontosan mi a diagnózis? - Azt hiszem, hogy az orvosi papírokon combszalaghúzódást írnak. Én csak azt tudom, hogy erős fájdalmat érzek, nem tudok teljes testsúlyommal ráállni a lábamra - mondta Ferrara, és szavait igazolandó valóban mutatta, hogy csak az egészséges lábára támaszkodik. - Mennyi esélye van arra, hogy fölépül az Európa-bajnokságra? - Semennyi. Ma reggel leültem Ferretti doktorral és Sacchi mesterrel, és úgy döntöttünk, hogy nem érdemes tovább erőlködni. Nem láttunk esélyt arra, hogy a nyitómérkőzésre felépülök, annak pedig nem sok értelme van, hogy sérülten utazzam az Európa-bajnokságra. Ilyen rangos tornán csak fizikailag is százszázalékosan felkészült futballisták szerepelhetnek. - Gondolom, megviselte a döntés... - Ha most azt mondom, hogy úgy vártam ezt az Európabajnokságot, mint egy kisgyerek a karácsonyt, akkor enyhén fogalmaztam. Én ugyan ott voltam a nyolcvannyolcas kontinensvetélkedőn és a két évvel későbbi világbajnokságon is, de mindkettőn csak epizodistaként. Aztán három éven át nem hívtak meg a keretbe, most viszont úgy tűnt, hogy helyem van a kezdőben. Erre jön ez a sérülés. - Pedig ön, ha jól tudom, nem sérülékeny játékos. - Persze, hogy nem vagyok sérülékeny, eddig szinte azt sem tudtam, hogy mit jelent a húzódás, a szakadás, meg az ehhez hasonló borzalmak. Most meg egész éjszaka nem tudtam aludni, annyira fájt a lábam. - Érdekes, hogy a huszonkettes keretből előbb Antonio Conte, most pedig ön dőlt ki a sorból. Mind a ketten a Juventus játékosai, azé a Juventusé, amely bő egy héttel ezelőtt BEK-döntőt játszott. - Nem hiszem, hogy összefüggés lenne a két sérülés és a BEK-döntő között, ráadásul szegény Antonio állapota súlyosabb, mint az enyém. Az persze biztos, hogy mi fáradtabbak, megviseltebbek vagyunk, mint a többiek. - Milyen érzés lesz most visszatérni Olaszországba? - Higgye el, pocsék. Teljesen magam alatt vagyok, bár igyekszem nem gondolni arra, hogy nekem most ott kellene ugrálnom a pályán a társaimmal... ★ A Ferrarával folytatott beszélgetés után megtudtuk, hogy Arrigo Sacchi a Lazio játékosát, Alessandro Nestát hívta meg helyére a keretbe. A Lazio játékosa mindössze 20 éves, jelenleg Barcelonában tartózkodik, ahol az olasz 21 éven aluli válogatottal az Európabajnoki címért harcol. A döntő után csatlakozik csak „felnőtt" társaihoz. Sacchi elmondta, hogy telefonon beszélt Cesare Maldinivel, az U21 csapat szakvezetőjével, s azért esett Nestára a választása, mert ő is - akárcsak Ferrara - használható a védelem szélén és közepén is. Azt is megtudtuk, hogy a nevezési határidő már lejárt, ezért az olasz szövetségnek orvosi papírokkal kell igazolnia Ferrara sérülését, s ha az UEFA ezt nem találja elégségesnek, saját orvosát küldi Itáliába, hogy ellenőrizze a játékos állapotát. (misor) Neve: Ciro Ferrara Született: 1967. február 11-én, Nápolyban Magasság/testsúly: 179 cm/72 kg Első A-ligás mérkőzése: 1985. május 5., Napoli-Juventus 0-0 Proficsapatai: Napoli (1984-94), Juventus (1994-) Szerződésének lejárta: 1998. június 30. Válogatott mérlege: 33 találkozó, 0 gól VII. 148. • 1996. június 1. Magyarország Sacchi a tegnapelőttről elmélkedett Misur Tamás Pénteken két edzéssel folytatódott az olasz válogatott felszülése a magyarok elleni szombat esti találkozóra, bár alighanem közelebb járunk az igazsághoz, ha azt írjuk, hogy a felkészülés inkább az Európa-bajnokságra irányul. Délelőtt a Népstadionban gyakoroltak az itáliaiak, délután rövid átmozgató edzésen vettek részt. A két esemény között Arrigo Sacchi szövetségi kapitánynak arra is jutott egy kis ereje, hogy sajtótájékoztatón számoljon be terveiről, reményeiről, a koraesti órákban pedig még kórházlátogatásra is futotta a vendégek idejéből... ,,S elhullanak legjobbjaink a hosszú harc alatt" Talán nem szentségtörés Kölcsey Ferenc Himnuszának ezzel a sorával jellemezni a Budapestre érkezett olasz válogatottat, bár az idézetet alighanem úgy kellene módosítani: a hosszú harc előtt lévén az Európa-bajnokság még meg sem kezdődött. Valóban, szinte párját ritkító sérüléshullám „pusztítja" az itáliai csapat játékosait, hiszen az Arrigo Sacchi által megálmodott huszonkettes keret máris tizenkilencesre fogyatkozott. Ciro Ferrara ugyan eljött Budapestre, de csak azért, hogy megtudja: szalagszakadása miatt nem lehet ott az Eb-n. (A vele készített interjúnkat az oldal alján olvashatják.) Két csapattársa, Enrico Chiesa és Gianfranco Zola viszont már a Budapestre induló repülőre sem ült fel, mert csütörtökre mindketten belázasodtak. Ha mindehhez hozzávesszük, hogy a szintén sérült Antonio Conte már régebben „kiszállt" a készülő keretből, érthető, hogy a fenti - módosított - ígéret miért állja meg a helyét. Mindez persze nem a Népstadionba kilátogató szurkolókat lehettek vagy nyolcszázan -, akik vidám kiáltásokkal, tapssal, rövid füttyökkel fogadták a gyepre kikocogó olaszokat. A magyar tábor hamar két „altáborra" szakadt, a Milán és a Juventus drukkerei - ha nem is külön szektort, de - külön padsorokat foglaltak el, s onnan kiabáltak be kedvenceiknek. Az izgalom akkor hágott a tetőfokra, amikor a játékosok a kétórás edzés végeztével a folyosó felé vették az irányt. A szurkolókból hirtelen előtört az aláírásvadász-szenvedély, a kerítésen át nyújtogatták füzeteiket, posztereiket a lelkesedést szemmel láthatóan élvező focistáknak. ■ ■ ■ A bekiabálások és az aláírásgyűjtés között eltelt majd' két órát persze csak a lelátón helyet foglaló drukkerek és a pálya szélén álldogáló újságírók (Itáliából több mint 50 zsurnaliszta érkezett a szombat esti találkozóra) töltötték sütkérezéssel. A játékosok alaposan megizzadtak a budapesti késő tavaszban, miután Sacchi mester a 15 perces bemelegítést és szóbeli eligazítást követően gyakorlatilag végig mozgatta őket. A futballisták, ha kellett, akár tucatszor is elpróbálták ugyanazokat a játékszituációkat, miközben a szövetségi kapitány a pálya közepén állva, olykor a gyakorlásba is beszállva, fennhangon nógatta őket. ■ ■ ■ " Az edzést követő, s az Arrigo Sacchi sajtótájékoztatóját megelőző perceket az egykori legendás válogatott csatár, Gigi Ríva társaságában töltöttük. - Ríva úr, látom, hogy az olasz szövetség emblémájával díszített zakóban érkezett. Ezek szerint tagja a delegációnak? - Így van, a hivatalos megfogalmazás szerint a válogatott csapat kísérője vagyok. - Milyen emlékei vannak a magyarok elleni találkozókkal kapcsolatban? - Mindig csodálatos élmény volt a Népstadionban játszani, ráadásul én ezen a pályán debütáltam a válogatottban. Emlékszem, számunkra ez a stadion a futball szentélyét jelentette, a szó szoros értelmében meghatódtunk, amikor kijöttünk és megláttuk, hogy soktízezer ember tombol a lelátón. - Emlékszik a dátumra is? - Hogyne. Ezerkilencszázhatvanöt június huszonhetedike volt. Én eredetileg csak kispados voltam, de Pascutti már a találkozó elején megsérült, s máris mehettem be a helyére. Nem láttam az izgalomtól és az idegességtől, valószínűleg ezért futottam lesre vagy négyszer már az első két percben. - A végeredményt fel tudná idézni? - Kikaptunk kettő-egyre, és Sandro Mazzola szerezte a gólunkat. - Ma már más idők járnak, legalábbis a magyar válogatottra... - Sajnos, nem ismerem a mai magyar futballt, nem tudok róla véleményt mondani. Az biztos, hogy a mostani olasz csapatnak nem baj, ha nem egy erős ellenféllel kell szembe is szállnia, mert nagyon fáradtak a fiúk, Sacchi alaposan megdolgoztatta őket. I ■ ■ ■ Újabb snitt, s máris a Népstadion I toronyépületének második emele- ■ tén vagyunk, ahol Arrigo Sacchi is magyarázza, hogy miért fontos neki a szombat este 20.30-kor kezdődő meccs. - Kétségkívül vészhelyzetben vagyunk, hiszen három játékosunk hiányzik. A védelmet fel kellett forgatnom, míg a támadósorban Zola nélkül két magas, technikailag meglehetősen hasonló futballista foglalja majd el a helyét, Ravanelli és Casiraghi. Mivel könnyen lehet, hogy az Európa-bajnokságon is hasonló szituációban kell játszanunk, kíváncsi vagyok, hogyan reagálnak a fiúk. A mai olasz válogatott után pedig egy váratlan fordulattal áttért a negyven évvel ezelőtti magyar csapat értékelésére. - Úgy gondolom, hogy a háború után két gárda hozott forradalmi újítást a futballba: az ötvenes évek magyar és a hetvenes évek holland nemzeti együttese. A két összekötővel és egy hátravont középcsatárral, Hidegkútival (Sacchi olaszosan Idegkutinak ejti Nándi bácsi nevét - a szerző) játszó magyarok futballjáról készült felvételeket ma is élmény végignézni. Mit tetszenek kérdezni? Hogy mit mondott a mai magyar válogatottról? Arról nem esett szó... ■ ■ ■ A délutáni rövid átmozgató edzést követően az olasz válogatott három játékosa, Fabrizio Ravanelli, Roberto Di Matteo és Fabrizio Rossitto, valamint Sacchi szövetségi kapitány és Valentini sajtófőnök látogatást tett a Heim Pál Gyermekkórházban. Itt Dr. Smercz Ervin főigazgató fogadta a küldöttséget, a vendégek pedig elbeszélgettek a kórház lakóival. Az illusztris vendégek a látogatás végén beírták nevüket a gyermekkórház emlékkönyvébe. Ravanelli és társai Göncz Árpád magyar köztársasági elnök és Michael Jackson aláírása után dedikáltak.