Nemzeti Sport, 1996. december (7. évfolyam, 328-356. szám)

1996-12-01 / 328. szám

VII. 328. • 1996. december 1. Székesfehérvár, 2500 néző. Vezeti : Vad (8) (Ábrahám, dr. Bozóky). VIDEOTON FCF: Kujundzsics 5 - Ds­ics 5 - Cserovics 5, Schindler 6 - Pető 6, Dvéri 5, Árki 0, Tóth N. 5 - Ta­ács 6, Donát 6-2,4, Róth 5. Edző: Szlobodan Kusztudics. KISPEST-HFC: Vezér 5 - Hahn 6 - Z­ubecz 5, Tarlue 5-2,3, M­­oses 6 - Kovács B. 5, Forrai 6, Bárányos 6,­­ Irányi 6 - Plókai M. 5, Jovanovics 6. Edző: Bicskei Bertalan. CSERE: Árki helyett Tóth A. (5) a 1­1., Kovács B. helyett Tóth M. (7) a szünetben, Jovanovics helyett Ghinda (5) az 56., Róth helyett Korsós (-) a 62., Tóth N. helyett Győrök (-) a 7. , Dubecz helyett Gabala (-) a 86. percben. GÓLSZERZŐ: Takács a 11., Jovanov­cs a 12., Donát a 28., Tóth M. az 59., Tóth M. a 75. percben. SÁRGA LAP: Tarlue (Donát felvágási­ért) a 6., Forrai (Cserovics bukta­tásáért) a 32., Donát (Forrai gáncsolá­­áért) az 50., Korsós (Dubecz fel­vágásáért) a 85. percben. KIÁLLÍTVA: Donát a 70., Tarlue a 72. percben. SZÖGLETARÁNY: 10:6 (2:3). 0Göbölyös János 9. perc: Bárányos jobb oldali szabadrig­­ásból ívelte kapu elé a labdát, amit Jovanovics hat méterről alig fejelt a jobb k pufa mellé. 11. perc: Tóth Norbert a jobb oldalról végzett el szögletrúgást. Vezér kapus kezéből kicsúszott a labda, a mögötte álló Árki kapu elé lőtt, és Takács két mé­terről a jobb sarokba helyezett. 1-0 12. perc: Urbányi a bal oldalról ívelt köz­épre, Jovanovics magasra felugorva, tíz méterről fejelte a labdát a bal alsó sarok­ba. 1-1 15. perc: Kovács Béla jobb oldali beadásából ezúttal is Jovanovics fejelt... hajszállal a kapu mellé. 28. perc: Pető jobb oldali beadására Vei­ér kimozdult, Donát azonban meg­előzte, és nyolc méterről a hálóba lőtte a la­bát. 2-1 40. perc: Urbányi a bal oldalon, estében nyolc méterről célozta meg a jobb alsó sarkot, Kujundzsics azonban vetődve lesípte a labdát. 55. perc: Moses előreívelt labdáját Plók­­i a kaputól 12 méterre, jó helyzet­ben rosszul találta el és így a labda kapu m­elé került. 59. perc: Urbányi a bal oldalról adott be a labda a hazai védőkön megpat­tanva Tóth Mihályhoz került, aki tíz méterről a kapu közepébe lőtt. 2-2 60. perc: Róth 12 méterről lőtt a kapu­ba oldala felé, a jó ütemben ki­vetődő Vezérről kipattant a labda. 70. perc: Donát a Kispest térfelén teljesen feleslegesen kezezett, s mivel már volt egy sárga lapja, a második után következett a piros. 72. perc: Tarlue buktatta Cserovicsot, Vad játékvezető neki is a második sár­ga lapot mutatta fel, így ő is a kiállítás sorsára jutott. 75. perc: Jobb oldali beadás után a labda Tóth Attiláról leperdült, Tóth Mihály ügyes csellel becsapta őrzőjét és 1 méterről a kapu jobb oldalába lőtt. 2-3 évse Szőnyi út, 200 néző. Vezette: Kiss G.­­8 (Cserna, Hanyecz). BVSC: Végh 0 - Dragóner 5 - Komlósi 5, Fehér 5, Farkas 5 - Erős 5, Dárdai 5, Zováth 5, Füzi 4 - Bükszegi 4, E­gressy 4. Edző: Dajka László. VÁC: Hámori 6 - Nagy T. 6 - Lajkovic­s 6, Boda 5 - Vojtekovszki 6, Schwarcz 5, Vámosi 6, Kasza 5, Nyikos 5 , Andrássy 6, Horváth 5. Edző: Strausz László. CSERE: Füzi helyett Stanics (6) és Erős helyet Popa (5) mindkettő az 59., Horváth helyett Lévai (-) a 65., And­rá­ssy helyett Kovács P. (-) a 78. percben. GÓLSZERZŐ: Nagy T. (11-esből) az 53. p­rcben. SÁRGA LAP: Boda (Bükszegi megrúgás­ért) a 36., Dragóner (Horváth szabálytalan szereléséért) a 38., Stanics (Lajkovics után rúgott­ a 84. percben. SZÖGLETARÁNY: 7:2 (1:0). Nagy János, T. Szabó Gábor 15. perc: Erős vezette fel a labdát, majd 21 méterről, középről megcélozta Há­mori kapujának jobb alsó sarkát. A laposan meglőtt labda valószínűleg elsu­hant volna a kapufa mellett, de a váci portás a biztonság kedvéért kitenyerelte. 21. perc: Füzi bal oldali beívelése után Bükszegi visszafejelte a labdát a kö­zépen érkező Dárdainak, s a középpályás húsz méterről, jobbal, egyből lőtt. Hámori azonban védte a jobb alsó sarokra tart­ó labdát. 22. perc: Andrássy futott el a jobb oldalon, majd éles szögből, 14 méterről, Fehértől szorongatva lőtt, Végh azonban a heh­én volt. 44. perc: Dárdai indította a balösszekötő he­lyén Egressyt, aki az alapvonal közeléből középre adott, de Hámori a rövid sa­rknál mellre fogta a labdát. 53. perc: Vojtekovszki cselezgetett a tizenhatos jobb oldalvonala és az alap­vonal találkozásánál, a büntető területen belül amikor Füzi hátulról kirúgta a váci játékos támaszkodó lábát. 11-es! A büntet­ésből Nagy Tibor a balra vetődő Végh mellett a kapu jobb oldalába helyezte a labdát. 0-1 60. perc: Váci kontra támadás futott a jobb oldalon. Andrássy lerázta Zová­­thot, majd a tizenhatos vonaláról a kicsit kiny h­elyezkedő Végh felett átemelte a labdát, amely a hazaiak nagy szerencséjén­ a felső lécre, majd onnan az alapvonalon túlra hullott. 68. perc: Popa próbálta áthámozni magát a v­endégek védelmén. Nem sike­rült neki, ám a labda a másik cserejátékos, Stan­ci elé perdült, aki tizenhét mé­terről a bal felső sarok mellé bombázott. 83. perc: Vojtekovszki remek átadásával Nyiros lépett ki a hazai védők kö­zött, majd tizenöt méterről, ajtó-ablak helyzetb­e „eltörte a labdát", azaz job­bal gyatrán a jobb kapufa mellé lőtt. 90. perc: Jobb oldali beívelés után Farkas kéri őt helyzetbe közvetlenül a váci kapu előterében, ám két lépésről az eléje vetődő Hámoriba gurította a labdát. 91. perc: Újabb egyenlítési lehetőség maradt ki. Egressy került helyzetbe a váci védők gyűrűjében, tíz méterre a kaputól, k­özépen, de egy csel után centi­méterekkel a bal alsó sarok mellé lőtt. A tartalom OCO A hó kiszorította a technikát a Sóstói stadionból. A precíz labdakezelésre, a finom cselekre most nem volt szükség, amelyik játékos mégis megpróbálkozott valami hasonlóval, azt a társai, illetve az edzők azonnal lebeszélték a villogásról, így aztán villogott helyettük a narancs­­sárga labda, amelyet mindkét csapat in­kább a levegőben, mint a földön járatott - eredményesen. Csupán tíz percnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a csúszásve­szély gólveszélyt, sőt gólt hozzon. A Vi­deoton vezetésének körülményeit Vezér kapus tudná a leghitelesebben előad­ni... A három csatárral felálló fehérvári­ak egyébként nem csupán a kapus hibá­jának köszönhették a góljukat, hiszen addig is inkább ők „söpörték " le a ha­vat a pályáról, annak is főként a közép­ső részéről. A Kispest megpróbálta ugyan lassítani Dvériék fickándozását, és egy-egy megszerzett labdával indíta­ni a Plókai, Jovanovics - ékpárt, ám ezeknek az akcióknak a vége „beleve­szett" a fehérvári hóesésbe. A Videoton túl hosszúra sikeredett gólörömét a Kispest, pontosabban a bal oldalt „befutó" Urbányi, illetve a ma­gasságát kitűnően kamatoztató Jovano­vics használta ki, így még el sem telt az első negyedóra, amikor máris kezdőd­hetett elölről a hóshow. A showmann szerepét azonban to­vábbra is a hazai középpályások vállal­ták, és ez a díszelőadás inkább az alak­zat jobb oldalára korlátozódott, ahol Pe­tő minden segítséget (talán túl sokat is) megkapott a vendégektől ahhoz, hogy beemelgethesse a labdát, s mivel Vezér továbbra sem érezte igazán a kijövetelek (kicsúszások) ütemét, túl nagy meglepe­tést nem okozott a Videoton második gólja. (Ez egyébként ünnepi találat volt, hiszen Donát Rajmund ezen a napon ünnepelte 22. születésnapját.) A visszaszerzett előny után a Kispest valamivel agilisabb, bátrabb és ponto­sabb futballra váltott át, ám ennek csu­pán az lett az eredménye, hogy a me­zőnymunka és az akciószám kiegyenlí­tődött, ami izgalmas(abb) folytatást sej­tetett. Tóth Mihály lelke hamar meggyó­gyulhatott, mert Bicskei Bertalan a má­sodik félidőre becserélte a kispesti csa­tárt. A gyógyulási folyamat egyébként a teljes Kispestet jellemezte, Bárányosék gyorsabban mozogtak, sokszor változ­tatták a helyüket, sokkal nagyobb iram­ban kezdték a második negyvenöt per­cet. A fehérváriak képtelenek voltak „felpörögni" a folytatásra, az energiájuk nagy részét a vendégcsapat játékának lassítása kötötte le. Az ellentámadások­ra szinte semmi erejük (és lehetőségük) nem maradt Takácséknak, így aztán csupán az volt a kérdés, hogy a Dulics irányította védelem meddig áll meg a lábán. Nos, a talpon maradás még úgy­­ahogy sikerült, a Honvéd egyenlítő gól­jának hárítása azonban kevésbé. Tóth Mihály „lélekemelő" találata ébresztette rá a hazai gárdát arra, hogy ezen a tala­jon becsúszhat a vereség is. A fehérvári­ak kettő-kettő után kezdtek el úgy fut­ballozni, ahogyan tették azt az első fél­időben. A Videoton lendületét azonban furcsa mód saját játékosa törte meg. Donát tel­jesen felesleges kezezése után létszám­hátrányba kerültek a piros-kékek, Tar­lue azonban volt annyira „sportszerű", hogy egalizálja az emberfórt. A tíz a tíz elleni játék visszaadta a hi­tet (és az erőt) a fehérváriaknak, ám az­zal nem számoltak, hogy a támadások túlzott erőltetése kinyithatja a védelmü­ket. Egy valaki számított erre. Mégpedig az a Tóth Mihály, aki lelkiismeret-furda­­lás nélkül megfordította az állást. A Kis­pestnek ezt követően már csak az volt a feladata, hogy a Videoton hajráfutballjá­­ból „kivegye a veszélyt". Ezt maradék­talanul teljesítették Hahnék, így a Hon­véd megérdemelten zárta győzelemmel a télbe fordult őszi szezont. Vad játékvezető megpróbálta jól diri­gálni a forró pillanatoktól sem mentes hófocit. Sikerült. A tartalom és A francia TGV és a japán Hikari Exp­ressz sebessége szinte cammogásnak tűnt a budapesti Vasút utóbbi heti szá­guldásához mérten. Az MTK elleni bra­vúrgyőzelem és a kupamenetelés után az volt a kérdés, hogy a vendégségbe ér­kező váci „tévégyár műszerészei" meg­álljt tudnak-e parancsolni a zuglói „gő­zös" robogásának. Nos, az már óráldkal a meccs kezdete előtt kiderült, hogy az első piros szemafollelet az időjárás adja­­ mindkét csapatnak. Akkora hóesés zú­dult a Szőnyi úti pályára, hogy a kezdő­körön és az ötösökön kívül csak a vona­laknál bukkant ki a pálya zöldje. Az első játékrész kezdetén nehéz volt eldönteni, hogy melyik csapat tagjai al­kalmazkodtak jobban a mostoha viszo­nyokhoz, de az nyilvánvaló volt, hogy a BVSC birtokolta többet a labdát, az első igazi helyzet (Egressy révén) előtte adó­dott, és a lábnyomok is arról tanúskod­tak, hogy a váci térfélen folyt leginkább a játék. A vendégek alaposan megszer­vezték a védelmüket, Bükszegire Boda, Egressyre Lajkovics „tapadt", és a bú­csúzó karmester, Dárdai is külön őrzőt kapott az utóbbi időben jó teljesít­ménnyel előrukkoló Vámosi személyé­ben. Tehát támadott, támadgatott a BVSC, de nem sikerült áttörnie a Nagy Tibor vezérelte vád védelmet. A hazaiak ke­veset játszottak a széleken, nem gyorsí­tották fel kellőképp a játékot, túl sokat „dajkálták" a labdát. Amikor azonban iramot váltottak, és Dárdai technikáját kihasználva a vendégvédők mögé ját­szották be a labdát, akkor veszélyes helyzet alakult ki Hámori kapuja előtt. Ez történt a játékrész utolsó percében is, amikor a kiugró Egressy „szokása sze­rint" a kapusba rúgta a labdát. A vádak a BVSC-akciókra nem tud­tak hatásosan válaszolni, így a hazai ka­pus alighanem dermedt végtagokkal vonult pihenőre, hiszen szinte semmi dolga nem volt az első félidőben. Annál inkább lett volna a második já­tékrész 8. percében, amikor (azok után, hogy minden ott folytatódott, ahol szü­net előtt abbamaradt) teljesen váratlanul 11-eshez jutott a Vác. A büntetőnél azon­ban a rutinos Nagy Tibor nem hagyott esélyt Véghnek, és - talán az első vádi kapuralövéssel - vezetést szereztek a vendégek. Dajka László azonnal cserélt, a két szélső középpályás helyére a táma­dásokat hathatósabban segítő Stanich­ot, illetve Popát küldte be, de miközben a vasutas gárda még a sorait rendezgette, Andrássy meccslabdát hibázott. Az idegenbeli vezetés tudatában Stra­usz László a védekezés masszívabbá té­telére gondolt, és a két ék helyére Lévait és Kovács Pétert cserélte be. Az előbbi Bükszegi őrzését vette át, Boda pedig Pápára vigyázott. Kellett is szűkíteni a reteszt, mert a BVSC egyre-másra vezet­te támadásait. Állandósult a hazaiak nyomása, a vádak olykor hosszú perce­kig nem jöttek ki a tizenhatosukról. (Igaz, amikor kiszabadultak, akkor Nyi­kos ajtó-ablak helyzetben hibázott.) A BVSC támadásai végül nem vezettek eredményre, a szervezetten, végig hősi­esen védekező váciak elvitték a három pontot a Szőnyi útról. A hazai szurkolók pedig azt érezhet­ték, hogy a pár száz méterre lévő hullám­vasútra ültek fel, ugyanis a BVSC-nek a legutóbbi „fent" után most a „lent" jutott. Kiss Géza játékvezető a 11-esnél he­lyesen döntött, ám a mezőnyben a sza­bálytalanságok és sárga lapok megítélé­sénél néhány apróbb hibát követett el. A háttér Tóth Mihály a mérkőzés előtt maga köré gyűjtött néhány fehérvári játékost, és... mesélt. Volt közös téma, hiszen a kispesti csatár két esztendőt Fehérvá­­rott futballozott a Honvéd kölcsönjátékosaként. Tóthot nem sürgette senki, hogy vetkőzzön, hiszen Bicskei Bertalan nem je­lölte őt a kezdőcsapatba. - Azt mondta a mester, elégedetlen a héten elvégzett edzésmunkámmal, és úgy vette észre, hogy a lelkemmel sincs valami rendben - mondta kissé szo­morúan a szőke játékos. - Én természetesen nem így érzem, de hát mindig az edzőnek van igaza. Majd ha becserél, bizonyíték... ★ Vége az őszi szezonnak, kezdődik a téli szünet, majd januártól a felkészülé­si időszak. És a túrák... Nos, ami a két csapat „kiránduló kedvét" illeti: a Honvéd itthon tölti a baj­noki szünetet, míg a Videoton februárban kéthetes olaszországi edzőtáboro­zásra utazik el. Szuna József elnöktől azt kérdeztük, elképzelhető-e, hogy az olasz túrán már más dirigálja a csapatot. - Minden elképzelhető - kezdte a Videoton társadalmi elnöke. - Pontosabb választ csak szerdán tudok adni a kérdésére. Ha ugyanis az őszi szezont a tize­dik helynél rosszabb pozícióban fejezzük be, és a kupában nem kerülünk be a legjobb nyolc közé, előfordulhat, hogy az elnökség leváltja az edzőket. Hogy kik kerülnek a helyükre, azzal még nem foglalkoztunk, hiszen optimisták vagyunk. A háttér Anyagi gondokkal küzd a Vác - bár ez nem újdonság. A vezetők folyama­tosan keresik a megoldást, és többek között felmerült az is, hogy játékosela­dásból szereznek majd pénzt. De kiket adnának el? - Konkrétumok még nincsenek, megkeresés viszont már volt - mondta Be­lák Gyula, a Vác szakosztály-igazgatója. - Horváth Péter után érdeklődtek Bé­késcsabáról, de egyelőre a játékos nagyon jól érzi magát Vácott, futó szerződé­se van, és mi sem szeretnénk feltétlenül megválni tőle. A fiatal tehetséges Si­­peki Istvánt egy svájci utánpótlásnevelő klub szerette volna leigazolni, de a labdarúgó most fog érettségizni a váci focigimnáziumban, így abban marad­tunk vele, hogy első a tanulás, aztán majd a többit meglátjuk. Strausz László vezetőedző, természetesen a szakmai oldalról nézve a dolgokat, nem elsősor­ban játékoseladásban gondolkodik, hiszen mint mondta: elégedett a labdarú­góival. Azért némi erősítést el tudna képzelni... ★ A búcsúmeccsek korszakát éli a BVSC. A legutóbbi bajnoki mérkőzésen a vasutasok szakosztályvezető-helyettese, Bognár György búcsúzott el (civil­ben) hivatalosan az aktív nagypályás labdarúgástól, a szombati BVSC-Vác ta­lálkozón pedig a zuglóiak karmestere, Dárdai Pál játszotta (egyelőre) utolsó mérkőzését kék-sárga színekben. A 20. életévét tavasszal betöltött labdarúgó december 1-jén, vasárnap utazik új csapatához, a német Hertha BSC-hez. NEMZETI SPORT 5 SZLOBODAN KUSZTUDICS: - A ne­héz talajú pályán, az egyenrangú csapatok küzdelméből a szerencsé­sebb került ki győztesen. Nekünk is megvoltak a lehetőségeink a győze­lemhez, de többségét sajnos kihagy­tuk. BICSKEI BERTALAN: - A süni hó­esés mellett még mi is megnehezítet­tük a dolgunkat, de volt a csapatban annyi akarás, amennyi a győzelem­hez kellett. Nehéz ellenfél volt a Vi­deoton. DAJKA LÁSZLÓ: - Nem vagyok elé­gedetlen a mutatott játékkal, azt csi­náltuk, amit ezen a talajon kellett, csak a helyzetkihasználásunk volt katasztrofális. Szívesen visszanéz­ném a tizenegyest, amivel a Vác megszerezte a három pontot... STRAUSZ LÁSZLÓ: - Nagyon köszö­nök mindent mindazoknak, akik az ősz folyamán segítették a csapat munká­ját, és minden kedves szurkolónknak kellemes ünnepeket, jó pihenést kívá­nok. A szinte irreális talajon vélemé­nyem szerint megérdemelten nyertünk. Gratulálok játékosaimnak az egész év­ben nyújtott teljesítményükhöz.

Next