Nemzeti Sport, 1997. április (8. évfolyam, 88-117. szám)

1997-04-15 / 102. szám

12 Kosárlabda, röplabda NEMZETI SPORT Kosárlabda férfi bajnoki döntő, 3. mérkőzés Nyert a játék, újra vezet a Da­no­ne-Hon­véd­ Danone-Honvéd-Marc-Körmend 78-76 (40-37, 68-68) Dózsa Gy. út, 1500 néző. V: dr. Gencsev, Szabó. Honvéd: Mészáros Z. (4/3), MOORE (15), Boros (8), SITKU (20), ADDERLY (18). Cs: Orosz (8), Kiss A. (5/3). Edző: Zsoldos András, Mészáros István. Kör­mend: MADISON (28/12), Zsebe (9/3), Érsek (9/6), CZIGLER (16), SZÁJER (12/6). Cs: Fodor (2), Kolonics (-). Edző: Patonay Imre, Sza­lai János. Az eredmény alakulása: 2. p.: 0-4, 6. p.: 6-8, 11. p.: 20-19, 16. p.: 24-29, 22. p.: 43-37, 27. p.: 53-44, 32. p.: 62-49, 36. p.: 64-57, 39. p.: 66-63, 43. p.: 74-70. Kipontozódott: Adderly (37. p.), Fodor (38. p.). A hármas és a hetes majdnem mindenki számára mágikus jelen­tőséggel bír. A leggyakrabban a magyar népmesékben tűnik fel, de szinte az élet minden területén megtalálható ez a két szám. Ter­mészetesen nem kivétel a hármas és a hetes bűvköre alól a kosaras tábor sem, hiszen a t­ripláknak nagy szerepe van ebben a játék­ban, s idén az is könnyen előfor­dulhat, hogy csak a hetedik talál­kozón dől majd el a férfi bajnoki cím sorsa. Felettébb érdekes még, hogy a döntő első találkozóján Mészáros Zalán hármasaival for­dított a Honvéd, míg a második mérkőzésen többek között Érsek István hét, azaz hét darab hár­masával nyert a körmendi csapat, ráadásul a vasi gárda másik leg­jobbja Czigler László hetes mez­ben játszott. Mi ez, ha nem mágia? Arról már nem is beszélve, hogy hétfőn elérkeztünk a finálé har­madik összecsapáshoz. A meccs körítése fantasztikus, mindenhol emberek csüngenek, csakhogy lássák a kedvenceket. Ez ugyan­akkor a krónikásnak kellemetlen is, hiszen a földön ülve kénytelen leírni a látottakat. Dehát a lényeg nem ez, hanem ami a pályán tör­tént. Nézzük, mi is volt az. Körmendi szempontból felemásan indult a talál­kozó, ugyanis a vasiak gyorsan megugrottak né­hány ponttal, de Madison a második percben megsé­rült. Azonban hamar ki­derült, hogy nem súlyos az eset, és négy perc múlva már vissza is tért a par­kettre az amerikai fiú. Ez­alatt a hatalmas feszült­ség miatt mindkét csapat nagyon sok hibát követett el a palánkok alatt, ez alól csak Moore varázslatai jelentettek kivételt. Ami­kor végre megnyugodtak a játékosok, akkor kezd­tek el igazán kosarazni, méghozzá nem is akárho­gyan. Különösen a máso­dik félidőben és a ráadás­ban magyar pályákon rit­kán látható színvonalas csata ke­rekedett a meccsből, elsősorban az amerikai játékosoknak kö­szönhetően. Közben dr. Gencsev játékvezető is szerette volna, ha ő is főszereplővé válik ebben a cso­dálatos játékban. A sípmester igyekezett nyugalomra inteni a körmendi közönséget, ki is szere­tett volna küldeni a teremből egy magából kivetkőzött szurkolót. Természetesen ez nem sikerült. Amíg a nézők és a játékvezető egymással foglalkoztak, addig a pályán úgy küzdöttek a játéko­sok, mint a kölykeiket féltő nős­tény oroszlánok. A második féli­dőben volt egy olyan időszak, amikor Adderly pontjaival és Moore lepattanóival megugrott a Honvéd, és szinte mindenki el­könyvelte a hazai győzelmet. Azért a vasi gárdában is kosara­zik egy amerikai játékos, Madi-A pálya szélén Zsoldos András a szövetség szakmai alelnökével, dr. Ránky Mátyással beszélgetett. A Testnevelési Egyetem professzora - aki Magyarországon elsőként ko­sárlabdából szerezte doktori címét - később Patonay Imrével is vált néhány szót: - Csak nem tanácsokat adott a mesterek­nek? - Szó sincs róla. Edzőtovábbképzési ügye­ket beszéltünk meg. - Mi a véleménye a négy nyert mérkőzésre menő döntőről? - Jó kezdeményezésnek tartom olyan év­ben, amikor a bajnokság után nincs ebé-so­­rozat. Meghosszabbítja a szezont, és a kö­zönség is jól szórakozik.­­Szavait a valóban csordultig teltház is bi­zonyította. Ránky Mátyás ugyan megígérte, hogy a lefújás után még elmondja a vélemé­nyét, de azután elsodorták az emberek és az események. Távolról csak egy olyan jelet in­tett oda a végén, amit körülbelül úgy fordít­hatunk magyarra: ez igen, ez nagyszerű meccs volt!) Szalai János, a (lapunkban sajnos csak rit­kán szereplő) körmendi másodedző vezette a bemelegítést: - Mi újság Zsebe sérülésével? - Teljesen rendbe jött, szombaton inkább az edzéskihagyás látszott rajta. Mára vala­mit pótolt belőle. (A körmendiek korlátlan kedvencén még hétfőn is látszott az edzéskihagyás, bár az is igaz, keményen fogták.) - Ezek szerint...? - Ezek szerint ma nyerni tudunk. - foly­tatta Szalai. - Nekünk egyszer itt a Dózsa György úton is diadalmaskodni kell a végső sikerhez, márpedig ez a célunk. (Szálainak valószínűleg fogalma sem volt, hogy jóslata hajszál híján beválik.) Szünetben Greminger János Európa-baj­­nok, az OTSH alelnöke nagyot sóhajtott, mi­előtt megszólalt: - Ugye senkit sem bánt, ha azt mondom, itt most eddig a játék küzdőjellege domboro­dott ki...­­Ez pedig akár dicséret is lehet, hiszen Gremingerről köztudott, hogy játékosként a végletekig küzdött és nem tud veszíteni. A második félidő óriási drámai fordulatait a díszvendégek is nehezen tudták álve elvi­selni. A szűkre szabott helyen egymás után ugráltak fel a legizgalmasabb pillanatokban, és pártállástól függetlenül is megtapsolták a szebbnél szebb akciókat. A második húsz percben és a hosszabbításban már játék is volt, méghozzá nagyszerű.) Miközben a rendőrök szelíd „rábeszélés­sel” tartották távol a jegyzőasztaltól a be­szaladó szurkolókat, Zsoldos András már­­ szokott módján, rendkívül idegesen, de visszafogottan és szakmaian­­ értékelt: - Csináltunk egy-két nagyon jó megoldást, aztán a Körmend a mi hibáinkat kihasznál­va bravúros hárompontosokkal feljött a vé­gére. Hozzájárult ehhez a sze­mélyi hibák elképesztő arány­talansága, ellenfelünk ezt is ki tudta használni. Jobban ját­szottunk, mint múlt szomba­ton Körmenden, és számomra az a legfonto­sabb, hogy a hosszabbításban volt erőnk újí­tani, így tudtunk nyerni. A diadal igazi csa­patmunka volt, amit szombaton szeretnénk folytatni. Nyerni megyünk Körmendre. Patonay Imre - bár nem hallotta az ellen­fél mesterének szavait - hasonló gondolattal kezdte mondandóját: - Megmutattuk, hogy igazi csapat va­gyunk. Az első félidőben a zóna ellen nem tudtuk megtartani a vezetést, és jó néhány percben át „elszúrtuk” a játékot. A máso­dik félidőben viszont szinte vert helyzetből fel tudtunk állni, és még a hosszabbítás utolsó másodperceiben is nyerési esélyeink voltak. Kívülről talán úgy tűnt, hogy Zsebé­nek semmi sem sikerül, de az is igaz, hogy nagyon sokat kapott. Otthon természetesen szombaton mi nyerünk, és akkor újra kö­vetkezhet a nagy próbálkozás, a bajnoki cí­münkhöz elengedhetetlen idegenbeli győze­lem. Kifelé sodródva a csarnokból csak egy mondat erejéig sikerült egymás mellé kerül­ni Studniczky Ferenccel, az OTSH másik al­elnökével. - Ilyen nagyszerű meccsek kellenek a ko­sárlabdának, és akkor továbbra sem lesz semmi baj a közönségcsalogatással, a nép­szerűséggel. (Ami - ugyebár - végszónak is kiváló.) A szakma szava Röplabda női Magyar Kupa-döntő, visszavágó *Új serleg, régi győztes Vasas-Budai Tégla-AgriaComputer RC 1:3 (-2, -8,8, -7) Folyondár utca, 300 néző. V: Rádi, Békési. Vasas: Császár, Kastner, Brecher, GRÓZER, Battlay, Matykó. Cs: Gudmann, Hrepka, Török, BALOGH, Gerevich. Edző: Ratimovszky Károly. AgriaComputer: Tímár, FEKETE, PAPIJANSZKAJA, Akimova, Wolf, SZTANKÓ. Cs: Kalotay, Helli, Kurucz. Edző: Tatár Mihály. Az eredmény alakulása. 1. játszma: 1:3, 2:7. 2. játszma: 1:2, 2:5, 5:6, 5:8, 8:9, 8:12, 8:14. 3. játszma: 3:1, 3:3, 11:4, 12:7. 4. játszma: 1:3, 2:6, 5:6, 5:11, 6:13. Kupagyőztes: az AgriaComputer RC kettős győzelemmel (6:1). ELSŐ JÁTSZMA. Alighogy el­­bességből és tíz perc alatt olyan kezdődött, már be is fejeződött, természetességgel másolták le az Az egriek úgy gondolták, hogy első mérkőzés nyitószettjének nem vesznek vissza a szombati se­ eredményét, ahogyan más sietősen elfogyasztja szokásos reggelijét. Igaz, ezúttal vetődtek, igyekeztek a hazaiak, de az önbizalom hiány­zott belőlük. Csak futottak a lab­da után, támadásvezetésről ritkán lehetett beszélni. Papijanszkaja kedvére színezte a játékot, és az Agria három ászt nyitott a Vasas „hozzájárulásával”. Az a mintegy az ötven egri szurkoló, aki elláto­gatott a Folyondár utcába máris kupagyőztesként üdvözölhette kedvenceit, akik tapssal fogadták a lelkes szavakat. MÁSODIK JÁTSZMA. Szoká­sos jelszavukkal, a „kisfröccs” ki­áltással vonult pályára az újdon­sült kupagyőztes, de már csak ki­mondva is, megárthatott a nedű. A Vasas kihasználta az egyre pontatlanabb Eger megingásait, és határozottabb hálójátékkal, Grózer szerváival felzárkózott. Megjött Császárék önbizalma, Battsay a hármas vonalon kívül­ről is sikeresen támadott. (8:9). Tatár Mihály csak együttese 12:8- as vezetésénél mert cserélni, ami­kor Kalotay állt a nyitóhelyre, később Helli is bemutatkozott. HARMADIK JÁTSZMA. Az előző szettben még sikerült fogni a végét, de a harmadikban már el­vesztette a fonalat az AgriaCom­puter. A Vasas pedig egyáltalán nem felejtett el röplabdázni, meg­érezte a lehetőséget. Jól sáncolt, míg a másik oldalon Akimova egyre többször rontott a feladó poszton. 4:4-es állásnál a negye­dikként becserélt Balogh kezdett szerválni és kilencre kúszott fel a Vasas pontjainak a száma, de ki­váló ütőteljesítményével is jócs­kán hozzájárult csapata feléledé­séhez. Megérdemelte, hogy az ő nyitása után egy jól sikerült blokk hozza meg a tizenötödik pontot együttesének. NEGYEDIK JÁTSZMA. Csak 5:6-ig tartott a Vasas reneszán­sza, és miután néhány ponttal si­került megugraniuk a hevesiek­nek, már nem volt visszaút - a vé­gére kissé ellaposodó mérkőzésen az AgriaComputer magabiztosan szerezte meg a klub történetében negyedik alkalommal a kupagyő­zelmet. A szurkolók így sürgették Feketééket: „Szomjasak va­gyunk!” Nemsokára meg is kezdődhe­tett a pezsgőfürdő. Szabó Gábor★ A hétfőn 19 órára, a 7-12. he­lyért kiírt MAFC-Csepel SC férfi röplabdamérkőzés elmaradt, mert a csapatok nem jelentek meg. Zárszavak Tatár Mihály: - Úgy jöttünk a fővárosba, hogy nyerni fogunk, és az első két szettig nem is volt semmi gond. A harmadikban már máshol jártak a játékosok gondolatai, lemaradtunk a labdákról, a Vasas taktikusan játszott. Szerencsére használt a fejmosás. Ezerki­­lencszázhetvenöt óta edzősködöm kisebb-nagyobb kihagyásokkal, de ez az első kupagyőzelmem. Pedig játékosként már ötször éltem állt ezt az érzést. Köszönöm a csapatnak a lehetőséget. Ratimorszky Károly: - Féltem a meccstől, de helyrerázódtak a lányok az egri sokk után. Volt tartása a csapatnak, ezzel szorossá tudtuk tenni a mérkőzést, mégha a győzelemről nem is álmodoz­hattunk. Dr. Seress Gábor, az AgriaComputer ügyvezető­ elnöke: - Nyáron volt olyan időszak, amikor hiányzott a csapat, az edző, és a szpon­zor is. Végül minden összeállt. Nagyon sokra tartom ezt az ered­ményt, külön köszönöm főtámogatónk, az AgriaComputer életmen­tő akcióját. Natalja Papijanszkaja, az AgriaComputer csapatkapitánya: -Sokkal jobb formában vagyunk, mint az idény elején, sőt még az Interliga-győzelem időszakához képest is. Nagy eredménynek tar­tom, hogy nem látszott a fáradtság a csapaton, és szellemileg fris­sek vagyunk. Nagy szerepe van ebben edzőnknek, Misi bácsinak. A Magyar Kupa­döntő egyik újonca a sorsára váró serleg volt - nem, nem lopták el idény közben, hanem az egriek nyerték el har­madszor, tehát végleg az előző szezonban. A szom­bati első mérkőzés után pedig úgy tűnt, hogy ezút­tal is a hevesi kezeken vándorol majd a mérkőzés után. - Nem egyetlen szettért jöttünk, hanem a mér­kőzés akarjuk megnyerni - fogalmazta meg elvá­rásait Tatár Mihály, a vendégek mestere. - Az elő­döntőben a Vértes Volán ellen is ugyanebben a ci­pőben jártunk, és Tatabányán szintén három-null­­ra nyertünk. Tervezek cserét, de ha az eredmé­nyesség rovására megy, jönnek a kezdők. Az egykor világhírű játékos bevallotta, hogy a finálé előtt meglehetősen magasra szökött a vér­nyomása, hiszen első kupagyőzelmére ké­szült edzőként. Igaz, az első mérkőzés ered­ménye nyugtatólag hatott rá. Nem mondhatta el ezt magáról Ratimovszky Károly, akinek csak egyetlen feladata lehetett a visszavágót megelőző egy napban: felrázni kiütött csapatát. - Nehezen viselték az egri kudarcot a játékosok - mondta gondterhelten a Vasas edzője. - Magukba roskadtak, próbáltam lelket önteni beléjük, több-ke­vesebb sikerrel - megcsappant az önbizalmuk. Saj­nos, vajmi kevés a reális esélyünk a kupa­sikerre. A Vasas összeállítása ugyan változatlan maradt, de a csapatszerkezeten módosított Ratimovszky. A szombaton a háló jobb oldalán támadó Battlayt ezúttal a bal oldalra rakta. Kupavándorlás előtt A számok tükrében Mindkét csapatból két-két meghatározó játékost , a honvédos Adderlyt és Sitkut, valamint a kör­mendi Madisont és Cziglert „veséztünk ki”. Név Hárompontos Kétpontos Büntető Lepattanó (tám.+védő) Gólpassz Személyi hiba (v.+1.)­­ Adderly 0% (0/4) 89% (8/9) 100% (2/2) 4 (3+1)2 5 (3+2) Sitku 0% (0/0) 67% (8/12) 100% (4/4) 4 (0+3)2 3 (2+1) Madison 80% (4/5) 75% (6/8) 67% (4/6) 2 (0+2)5 4 (2+2) Czigler 0% (0/0) 67% (6/9) 67% (4/6) 9 (0+9)2 2 (2+0) Vili. 102. • 1997. április 15. sen, aki nem nyugodott bele a si­ma vereségbe és szinte belehaj­szolta a társait az egyenlítésbe. A hosszabbításban pattanásig feszültek az idegek a pályán és a nézőtéren egyaránt, de igazán újí­tani már csak a Honvéd tudott. Bár ezt a vendégszurkolók nem így gondolták, szerintük kétpon­tos Honvéd-vezetésnél Érsek tempója még a lefújás előtt indult útjára. Szabó játékvezető azon­ban - helyesen - nem adta meg a kosarat, mert már a mozdulat megkezdése előtt valóban meg­szólalt a duda. Az állás: 2-1 a Danone-Honvéd javára. A bajnoki döntőről Farkas Mihály, Hegedős Mihály és T. Szabó Gábor tudósított.

Next