Nemzeti Sport, 1997. április (8. évfolyam, 88-117. szám)

1997-04-27 / 114. szám

Vili. 114. • 1997. április 27. Röplabda NEMZETI SPORT11 Női NB I, rájátszás Ötödször aranyérmes az Eger! Meccsébresztő DUPLA-TRIPLA. A kosárlabdából átvett szóhasználattal élve, sajátos dupla-triplára készültek a hazaiak: szombati győzelmükkel megismétlik az elmúlt esztendő bravúrját, és az Interliga, a Magyar Kupa, valamint a bajnoki cím kisajátításával, másodszor tripláznak. ÁLOM. Az egriek álmában (ha egyáltalán tudtak a mérkőzés előtti éjszaka aludni) már ott ragyogott az ötödik bajnoki arany­érem, de ezt az álmot első ízben nem Kasziba Istvánnal készültek megvalósítani. Ő most az áloműző szerepét volt hivatott eljátszani - igaz, nem sok reménye lehetett a Vértes Volán két sima vereségét követően. ELŐKÉSZÜLET. A négyszeres bajnok okult a múlt év tapaszta­lataiból, és a vezetők elhatározták, hogy az AgriaComputer sikere esetén nem hagyja el a csarnokot a csapat és a közönség, hanem mindenki együttmarad, ezzel is elősegítve a zökkenőmentes, spon­tán ünneplést. Ha a helyzet úgy kívánja, kiterülnek a szőnyegguri­gák a parkettre, és kezdődhet a bál. ÉLETMÓDVÁLTOZÁS. Ki gondolná, hogy egy nyakba akasz­tandó aranyéremnek (igaz, Tatár Mihálynak, mint edzőnek az első ilyen húzná a nyakát) egészségkímélő hatása is van. Nos, az egri mester első dolga lesz (ezt ígérte), hogy örökre megszabaduljon a cigarettától, ha lányai nyernek. Ha betartja a szavát - s miért ne tartaná be? - az utolsó dobozt biztosan elteszi emlékbe. SIMA. Tavaly a CEV-kupában sikert sikerre halmozó Vasas-Bu­dai Tégla fogadkozott, ő majd megszünteti az egri egyeduralmat. Nem sikerült neki. Olyannyira nem, hogy csak egy árva szettnye­résre futotta az erejéből. Most a bajnoki fináléba kissé váratlanul bekerülő Vértes Volán feladata (lett volna) az egriek megszoronga­tása, de (eddig) a tatabányaiak sem jártak több sikerrel. A szom­bati volt az utolsó alkalom. Csoda vagy gála? Olyan mér­kőzésre telt meg színültig az eg­ri sportcsarnok, amely előtt a legkevésbé talán a csapatok iz­gultak - még ha furcsa is ezt ki­mondani. Egyszerűen az Agria­Computer már többször bizonyí­totta, hogy jobb ellenfelénél. Ta­tár Mihály ugyan hivatkozott a labda gömbölyűségére, de hang­súlyozta azt is, hogy csodák azért nincsenek. A már általa dresszírozott egriek egyetlen szettet sem vesztettek a szintén kiváló idényt maga mögött ha­gyó Vértes ellen. Kasziba István is mosolyogva sétált fel-alá a kispad előtt, míg lányai melegítettek. Mint mond­ta, ők ünnepelni jöttek Egerbe­­ a második helyet. Már le is fog­laltak egy éttermet. ELSŐ JÁTSZMA. Kicsit ko­rán kezdték ünnepelni a vendé­gek az ezüstérmet, szinte elle­nállás nélkül termelte a ponto­kat az Agria. Papijanszkaja és Döntő, harmadik mérkőzés AgriaComputer RC-Vértes Volán SE 3:0(8,2,11) Eger, 1100 néző. V: Rádi, Horváth Gy. AgriaComputer: TÍMÁR, FEKETE, PAPIJANSZ­­KAJA, AKIMOVA, WOLF, SZTANKÓ. Cs: Kalotay. Edző: Tatár Mihály. Vértes Volán: BALÁZS, Szabó A, Fellegvári, Ka­­linyuk, Forgó, Szabó J. Cs: KARSAI. Edző: Kasziba István. Az eredmény alakulása: 1. játszma: 5:0, 6:4, 10:5, 13:6. 2. játszma: 7:0, 9:2, 14:2. 3. játszma: 4:0, 4:2, 7:2, 7:5, 8:9, 12:11. társai mosolyogva terelgették a labdát, de Varga István, a Vértes Volán SE elnöke és dr. Seress Gábor, az AgriaComputer RC ügyvezető elnöke is kedélyesen beszélgetett egymással. Aztán jött Fellegvári, és két jó szervá­val vetett véget az ünnepi han­gulatnak. Ettől kezdve már lát­szott, hogy a mérkőzésre kon­centrál a Vértes, de Akimova ki­számíthatatlan feladásai, Papi­janszkaja malomkörzéshez ha­sonlatos pörölycsapásai, Wolf munkabírása már Tatár Mihály dohányzásmentes korszakát ve­títették előre. Az egri mester 13:6-nál és 14:7-nél kérte ki két idejét, amin a túloldalon is csak mosolyogtak. MÁSODIK JÁTSZMA. Az Ag­ria lányai önfeledten játszottak. Látszott, hogy örömüket lelik a röplabdában - szinte mindenki­nek akadtak emlékezetes pilla­natai. A jelenlevő Wolf-szülők (az édesapa a BVSC volt váloga­tott vízilabdázója) is büszkén te­kintettek le lányukra a lelátóról Kezdett gálameccs jelleget ölteni a döntő harmadik mérkőzése. 9:0-ás állásnál a hazai közönség alamizsnának minősítette a Vér­tes első pontját. A hazai boldog­ságot fokozandó­ Tímár bemu­tatta felugrásos nyitásait, Papi­janszkaja pedig zseniális módon emelte át a labdát pontosan a vendég­ térfél sarkába. HARMADIK JÁTSZMA. Ki­derült, sokan lehetnek olyanok, akik utoljára talán a tavalyi döntőn foglaltak helyet a lelá­tón. Csak ezzel magyarázható, hogy egy hölgy a harmadik játszma kezdete előtt megkér­dezte: „Hányadik a Tatabánya?” Felvilágosították, hogy a döntőt láthatja­­ testközelből. Időköz­ben tatabányai pillanatok kö­vetkeztek: Wolf labdája elakadt a blokkban, Balázs és Szabó J. szerváit elnézték a hazaiak, így gyorsan fogyott az egri előny, sőt, Karsai ütése után először vezetett a Vértes (8:9). Tatár Mi­hály ekkorra már kihasználta mindkét időkérési lehetőségét. Az Agria elbizonytalanodott, el­tűnt a korábban látott nagy fölé­nye - de a meccset és a bajnoksá­got már nem tudta elveszíteni a címvédő. Szabó Gábor cicalas Az 1996-97. évi NB I-es női bajnokcsapat az AgriaComputer RC. Az álló sor balról: Sztankó Éva, Fekete Krisztina, Natalja Papijanszkaja csapatkapitány, Tatár Mihály vezetőedző, Natal­­ja Akimova, Kurucz Ágnes, Gödri Krisztina, ülő sor balról: Kalotay Rózsa, Tímár Edit, Tóth Zsanett, Wolf Rita, Helli Hajnalka Furcsa módon előbb a , Minden stimmelt: dén­tatabányai pezsgősdugók tő, a helyszín Eger, itt van repültek, persze, rögtön Kasziba István is, de utána az egriek is válaszoltak, ezúttal a vendégek kispadján ült és vesztett. Az életmentő főtámogató, az AgriaComputer - Gratulálok az egrieknek. Mi nyertünk egy bal­ügyvezető igazgatója, Bukolyi László ritkán szó­­noki ezüstöt és egy kupa-bronzot. Volt rosszabb repej a sajtóban. Most is illő távolságból figyelte a évem is, boldog játékosokat, de szeme sarkában felfedez­ A talán legjobb Magyarországon játszó játékos,­hető volt az öröm. Natalia Papijanszkaja boldogan mondta: - Zseniálisak a lányok, zseniális Misi bácsi! El- - Háromszor három nullra nyerni nagyon szép jött az ünneplés ideje! dolog. Nagy ünnepet csapunk! Tatár Mihály már azt a tíz szálat tartalmazó ci- De csöppet sem szomorkodott Forgó Bettina, gazettásdobozt szemlélte, amelyet feleségének ad aki a nyáron érkezett a BVSC-től Tatabányára, és ráírja: „1997. április 26. - Bajnok az AgriaCom- - A dobogó volt a célunk, amit teljesítettünk is. puter. ” Mindent megpróbáltunk az Eger ellen, és nagyon - Minden úgy kezdődött, ahogy szerettük volna örülök a második helynek. Ha ebben az összeállt­- mondta a bajuszos mester. - Aztán a harmadik fásban marad a csapat, maradok én is, szettben már voltak aggályaim, de a játékosok át- A véleményekből is kitűnik, hogy ez olyan finá­­vészelték a holtpontot, és szettet sem engedélyez­ le volt, amely után mindkét oldalon elégedetten telt a jól küzdő ellenfélnek, csaptak a levegőbe az öklök. A 3. helyért, harmadik mérkőzés BSE-CSM-Vasas-Budai Tégla 3:1 (12, -9,3,8) Városmajor, 300 néző. V: Csizmarik, Békési. BSE: FÉSŰS, JÁKA, SCHLÉGL, Mátrai V., IVANOV, Mátrai B. Edző: Formán József. Vasas: Császár, KASTNER, Brecher, Battlay, Grózer, Matykó. Cs: Balogh, Szikora, Gudmann. Edző: Ratimovszky Károly. Az állás: 2-1 a Vasas-Budai Tégla javára. Óriási lelkesedéssel vetette ma­gát a küzdelembe a városmajori gárda, úgy tűnt, foganatja volt a pénteki „hegyi beszédnek”, ame­lyet Nagy Jenő szakosztályelnök tartott. Egészen más felfogásban játszottak a lányok, ezúttal érté­kelhetőek voltak a feladások, s él­tek is vele az ütőjátékosok. Az an­gyalföldiek nem találták a táma­dások ellentszerét, s közel félórás játék után a hazaiak vezettek. A fordulást követően azonban na­gyot változott a játék képe, a Kastner Vera által irányított ven­dégek fokozatosan késztették megadásra vendéglátóikat, akik 9:9-nél beérték őket, de a folyta­tásban... Hiába kért kétszer is időt Formán mester, képtelen volt felrázni játékosait, egyenlített a Vasas. A harmadik játékrészben újra megindult a Fésüs-Jáka- Schlégl hármas és valósággal szétzilálta a Vasast. Most Rati­movszky Károly időkérései voltak hiábavalóak, villogott a BSE, s újból vezetést szerzett. A negye­dik játszmában 3:3-ig voltak par­tiban az angyalföldiek, de ezt kö­vetően - kisebb megingásoktól el­tekintve - a városmajoriak akara­ta érvényesült, és magabiztos já­tékkal megszerezték a hőn áhított első győzelmüket a bronzcsatá­ban. Formán József: - Gratulálok csapatomnak. Nagyon jól műkö­dött a Jáka-Fésüs-Schlégl ten­gely, s hozzájuk csatlakoztak a többiek is. Ratimorszky Károly: - Nem­ tudtuk megismételni az előző mérkőzéseken nyújtott játékun­kat. Remélem, a folytatásban újra mi leszünk a jobbak. (Könczöl) A 9-12. helyért Pulzus SC-Pólus-Ajka SE 3:2 (7, 9, -12, -13, 8) Megyeri út, 100 néző. V: ifj. Kiss, Simai. A 13-18. helyért Békéscsabai FCSE-Miskolci VSC 2:3 (-11,-13,13, 8, -8). Békéscsaba, 100 néző. V: Szabó F., Jáger. Férfiak A 13-18. helyért Zalaegerszegi TE-RC-TFSE 3:0 (6,7,9). Zalaegerszeg, 50 néző. V: Dra­­vecz, Ortner. Férfi Európa-bajnoki selejtező, D-csoport Elillanóban az Eb-álom Magyarország-Portugália 2:3 (7, -11,13, -13, -12) Szeged, 800 néző. V: Farrola (szlovák), Hóbor Magyarország: Tomanóczy, Schildkraut, KÁNTOR, PETHEŐ, Hufmann, Mészáros D. Cs: Urfi, Mészáros P., Szűcs, Forgó. Szövetségi kapitány: Nyári Sándor. Portugália: MAIA, Silveira, W. Silva, (M. SILVA), Cavalcanti, Pereira. Cs. Ribeiro, Natalio, Lustosa, Soares, Goncalves. Szövetségi kapitány: Antonio Rodrigues. Az eredmény alakulása: 1. játszma: 2:5, 2:7, 6:7, 8:7,10:7,13:7. 2. játszma: 2:5, 3:6, 4:8, 6:12,10:14. 3. játszma: 4:0, 6:0, 8:2,10:5,14:10,14:13. 4. játszma: 4:2, 6:2, 7:6,11:8, 11:12, 13:12. 5. játszma: 3:3, 6:6, 6:8, 8:11. Sahin Tóth Róbert*­­ Ha eddig nem is volt mindenki biztos benne, a hétközi, magyar szemszögből balul sikerült mérkőzés végleg tudatosí­totta: a csoport favoritját Ukrajnának hívják. Magyarán: ha az előttünk álló he­tekben nem következik be valami csoda, keleti szomszédaink gond nélkül masí­roznak be az Európa-bajnokság döntőjé­be. A pótkvalifikációt érő második he­lyért pedig feszüljön egymásnak Portugá­lia és Magyarország. Előbbi az egy héttel ezelőtti győzelmével egyértelműen kinyil­vánította szándékát, szombaton Kántoré­­kon volt a sor. És ha már a Dachau ma­­­gyar légiósáról esett szó, ugyancsak Kán­tort emlegette a találkozót megelőzősen Nyári Sándor vezetőedző is. Meg Mészá­ros Dömötört. A mester ugyanis azt fej­tegette, hogy megpróbálják elkerülni azt, ami Portugáliában történt. - Ha a nyitásfogadás jobb lesz most, mint odakint - így a vezetőedző -, akkor lehet keresnivalónk. Nem egészen ennek a szellemében in­dult. A nem túl jó portugál nyitások több alkalommal is jókora zavart okoztak a magyar térfélen, a kék-fehérek ütései is pontosak voltak, így kissé szomorkásan regisztrálhattuk, hogy megléptek a ven­dégek. A riadót a másik térfélen Kántor (ki más?!) és Mészáros Dömötör fújta meg, utóbbi nevéhez fűződik az­ ered­mény megfordítása is. A vezetés a tár­sakra is jó hatást gyakorolt. Jellemző er­re az időszakra, hogy a tizenkettedik pont megszerzését megelőzően még a mi­eink legkisebb embere, Hufmann Zsolt is könyörtelennek bizonyult - rettenetes erővel vágta a parkettre a keresztlabdát a szegediből lett kaposvári. Ha az első játszmát s a találkozó eleji 2:5-ös állást vesszük alapul, akkor akár még örülhettünk is annak, hogy hasonló arányban álltak jobban a második szett elején a vendégek. Nagy különbség vi­szont, hogy amíg előbb zsinórban „repül­tek” tizenötig Schildkrauték, addig a folytatásban Portugália válogatottja ját­szott jobban. Hogy végül nem lett mega­lázó számunkra a második játszma, az a jól nyitó Hulmann-nak, és a szinte transzban játszó Kántornak köszönhető. A mieink tucatnyi szettlabdát hárítottak, de az egyenlítést már nem lehetett elke­rülni. Kétperces Kántor-parádé vezette be a harmadik szettet. Az eredmény 4:0, majd nem sokkal ezután 6:0. „Nagy baj már nem lehet” - állapították meg a drukkerek. Aligha így gondolták... Fö­lényesen vezetett a magyar csapat, egyetlen pontocska kellett volna a szett­hez, amikor - teljesen érthetetlenül - la­zítani kezdtek a piros-fehér-zöldek. A portugál persze nem olyan jó csapat, hogy egyből kihasználta volna a magya­rok kihagyását, de miután percek múl­tak el, és a mieink még mindig nem tud­ták lezárni a harmadik fejezetet - Silve­­iráék fokozatosan fölzárkóztak. A vé­gén, hála Istennek, megint jött Kántor, átküldött egy ászt, ezzel ért véget a szenvedés. A negyedik játszmában annyit válto­zott a játék, hogy már egyik csapat sem tudott nagyobb előnyt szerezni. Előbb sokáig a magyarok „mentek” kettővel, hárommal, aztán tovább javítottak ad­dig sem gyenge sáncukon a vendégek és kiegyenlítettek. A mindent eldöntő ötö­dik szettben Mészáros Dömötör és társai az elszalasztott lehetőséget siratták, az M. Silva és Maia vezérelte ellenfél vi­szont most jött csak bele igazán. A vere­séggel igen nehéz helyzetbe kerültek a magyarok, hiszen Portugália még veret­len, és a hírek szerint a horvátok sem mondtak még le Európa-bajnoki álma­ikról. Sajnos, már a nyári pótselejtező is egy­re inkább álomnak tűnik... Nyári Sándor: - Kettő-egyes szettál­lásnál 11:8-ra is vezettünk, akkor meg­nyerhettük volna a mérkőzést. Sajnos, a kezek megremegtek. Ez lett a vége. Antonio Rodrigues: - Végig izgalmas, érdekes meccset vívtunk. A színvonal nem emelkedett ugyan az egekbe, de kit érdekel ez, amikor győztünk... A blokko­lásban vertük meg a magyarokat. Az állás 1. Magyarország4 315:1411 2. Portugália3­­9:56 3. Horvátország2 2 7:86 4. Dánia­5 8:155 5. Ukrajna1­­3:02 Maia, de nem méhecske Luis Miguel Maia. A portugál válogatott legapróbb embere, csapatkapitány, igazi szellemi vezér. Alighanem az egyik legismertebb portugál röplabdázó. Hír­nevét a legutóbbi olimpián szerezte, nem a parketten, nem a teremben, hanem At­lanta homokjában. Maia Joao Brenda társaként negyedik helyen végzett az ötka­rikás játékok strandröplabda-versenyében. Luis Miguel az Espinho gárdájában szerepel, együttese legutóbb a negyeddöntőig jutott a CEV-kupában. - Szeretem a játék mindkét válfaját - mondta a szegedi találkozót követően érthetően boldogan Maia. -A strandon azért szívesebben röplabdázom, szerintem ez a műfaj egy kicsit élvezetesebb. Mindössze öt-hat esztendeje próbáltam ki a strandröplabdát, ahhoz képes szép ez a negyedik hely, nem? Kár, hogy nincs Eu­rópa-bajnokság, akkor talán még érme­sek is lehetnénk...

Next