Nemzeti Sport, 1997. május (8. évfolyam, 118-146. szám)
1997-05-02 / 118. szám
Vili. 118. • 1997. május 2. Forró nyomon Birminghambe kéne menni Pénztárca L._____A A jövő hét végén az angliai Birmingham ad otthont a férfi erőemelő Európa-bajnokságnak. A sportág élmezőnyébe tartozó magyar csapat tagjai hónapok óta erre az eseményre készültek. Jó néhány dobogós helyezésre volt kilátás, Mészáros Tibor pedig - aki a nehézsúlyban öt napja 1000 kilón felüli teljesítményt produkált - biztos aranyesélyesként utazott volna ki. Azért a múlt idő, mert a túrából és a szép remények valóra váltásából nem lesz semmi, a csapat itthon marad. Egy versenyző utazása - kedvezményekkel - mintegy százezer forintba került volna, de a pénzhiány miatt a hétfős küldöttség az Eb idején legfeljebb itthon emelgetheti a tárcsákat. Rónaszéki András elnök el van keseredve, hiszen a köztestületté válás és a sporttörvény mást (több pénzt) ígért. A nyolcvanhat bejegyzett szakszövetség közül eddig húsz szerezte és nyújtotta be azokat a papírokat, amelyek szükségesek a nagyobb mértékű támogatás igényléséhez. Az erőemelők a tizenkettedikek voltak a sorbant, benyújtották a papírokat, de mindössze hatszázezer forintot kaptak az OTSH-tól. Ez tulajdonképpen működési hozzájárulásnak tekinthető. A szövetség csak egy kisebb kaliberű szponzorral rendelkezik, a támogatók rendre elhárították az erős emberek kérését. Az erőemelők most először maradnak távol jelentősebb versenytől. Már eddig is mindenki saját vagy a klubja költségén utazott, de ezek a források elapadtak. A szomszédos vagy a közeli országokba még elmentek volna, de Birmingham túl messze van. Az elnök egészen mostanáig bízott abban, hogy valaki segít rajtuk, és így a válogatottak végre először a szövetségen keresztül utazhatnak, de csütörtökön Rónaszéki reményei is elszálltak, és bejelentette az érdekelteknek, hogy a szövetség nem tudja finanszírozni az utazásukat. Az angliai férfi erőemelő Eb-n tehát jó néhány érmet „otthagy” a magyar csapat. Rónaszéki András már előre „fél” augusztustól, amikor fekvenyomó kontinens-találkozót rendeznek Göteborgban. Ez sincs közel. A svéd városban még jobbak (lennének) a kilátásaink, hiszen háromnégy aranyérem (lenne) a realitás. (válfi) A nagy durranás: Gálfi-Rosi Ez aztán a minőségi csere. Gálfi András profi öklöző mérkőzésszervezői addig-addig halogatták nevezett bunyós világbajnoki címmérkőzését, mígnem a mexikói Javier Santibastianra és a World: Boxing Board ajánlatára rálicitál-gattak. Olaszországból jött a hír, Gianfranco Rosi érdeklődött Gálfi iránt, s mivel hamar megállapodás született, immár tény: Gálfi május 21-én Budapesten méri össze erejét az olasszal. A tét akkor is a vb-trónus lesz, jelentős különbség viszont az, hogy az összecsapás a világszerte ötödiknek jegyzett szervezet, a Boksz Világunió ”(WBU) szuperváltósúlyú övéért megy. Érdekes egyébként, hogy a csúcscsata szervezői - az eddigi gyakorlattól eltérően - ezúttal a pénzről is nyíltan beszéltek. Győry József, a honi hivatásosok feje elmondta, kétmillió forint lesz a magyar fiú fizetsége, ami azonban, diadal esetén, az augusztusi címvédő összecsapáson még tovább emelkedhet ötmillióig. El kell ismerni, ez már jókora summa (bár az elnök minden fórumot kihasznál, hogy hangsúlyozza, jó volna, ha a magyar üzletemberek egy részét sikerülne még inkább a profi boksz mellé állítani...), igaz, Galfinak kegyetlenül meg kell kiadania érte, Rosi ugyanis nagy fa-.llat. Elég az olasz néhány címét megemlíteni (a WBC világbajnoka 1987-ben, az IBF világbajnoki címét pedig 12 alkalommal védte meg és meccseit a WBO díszes övéért is), és máris kiderül, hogy kitűnő bunyós, még akkor is, ha időközben eljártak felette az évek: idén negyvenesztendős. Gianfranco másfél évi kihagyás után tért vissza, azóta öt meccsen van túl, valamennyin győzött, jelenleg a WBU első helyén áll a 69.825 kgban. Remélhetőleg Gálfi Andrást a tekintélyes eredménysor csak feltüzeli, hiszen, mint mondta, Rosi legyőzésével minden kétkedőt meggyőzhetne. - Abban bízom, hogy amíg én felszálló ágban vagyok, addig Rosi már túl van a pályája zenitjén. Remélem, éppen jókor találkozunk - fejtegette Gálfi. (s. t. r.) Fordulat Hultai Gergely: Regional-liga Hultai Gergely, az MTK 18 éves teniszezője, a magyar ranglista 15. helyezettje nagy lehetőséghez jutott: a német TC Wihrath csapatában, a Regional-ligában játszhat. Ez azért nagy szó, mert a német bajnokság a legerősebb a világon, a Bundesligában világsztárok lépnek pályára, de az eggyel lejjebb lévő Regional-ligában is ismert teniszezők játszanak. A TC Wihrath első játékosa például a belga de Wulf a második a szintén belga Wuyts, tehát nem rossz a társaság. A magyarok közül idén Krocskó József a Bundesligában teniszezik, információnk szerint csak Hultai kapott lehetőséget a Regional-ligában. A tinédzser játékát és tudását dicséri, hogy csak egy külföldi játszhat egy csapatban, s erre a helyre több teniszező is pályázott, de a németeknek az ő játéka tetszett a legjobban. A liga erősségére jellemző, hogy a csapatok leggyengébb teniszezői is az első háromszáz között vannak a világranglistán, olyan erőt képviselnek, mint a magyar csapatbajnokságra húzóemberként szerződtetett idegenlégiósok. A TC Wihrath célja a Bundesligába jutás, vagyis a csapat a liga gárdái közül az erősebbek közé tartozik. - Az egyetlen próbajátékomon kiderült, hogy az ottani hozzáállás más, mint az itthoni, igazi profizmus van - kezdte Hultai. - Láttam a német újonckorú gyerekek edzését, és nagyon elcsodálkoztam. Már most tudom, mikor, kivel mérkőzünk, előtte hol alszunk, utána hol eszünk, egyszóval minden perc hónapokra előre meg van tervezve. Örülök, hogy kimehetek, de tudom, hogy nehéz lesz megfelelni. Bizakodom, de egy kicsit félek is. Jó formában vagyok, remélem, a környezet majd feldob, jobb teljesítményre sarkall. Természetesen elősegíti a fejlődésemet, hogy másfél hónapig profi körülmények között, remek játékosokkal gyakorolhatok, ám a szerződés fő célja az, hogy pénzt szerezzek és abból tudjam finanszírozni a külföldi egyéni versenyeimet. Ha itthon megfelelő támogatási háttere lenne a sportágnak, akkor erre nem lenne szükség. (v. t.) Ellenfény L._____A 1 ^ Egyedül az Újvilágba Lengyel Imre, az LDC műugrója legutóbb az olaszországi Bellunóban rendezett Európakupán szerepelt - mégpedig sikeresen: a kontinens legjobbjait felvonultató viadalon egyméteres műugrásban az első helyen végzett. Lengyel most az amerikai és a mexikói Világkupa-versenyekre készül, ahol egy- és háromméteres műugrásban indul majd. - Hetedikén utazom Floridába - kezdte a műugró. - Április végén derült ki, hogy mehetek, megvan rá a pénz. Ám annak, hogy mindkét versenyen részt vehessek, nagy ára volt. - Az anyagiakon kívül is? - Igen. Választhattam: vagy csak a floridai versenyre utazom, és akkor jöhet velem Benyák András, az edzőm is, vagy mehetek mindkét versenyre, de edző nélkül. - Az utóbbi mellett voksolt... - Közösen döntöttünk Benyák Andrással. Már lemaradtam - szintén anyagi okok miatt - a kínai és az ausztráliai Világkupa-állomásokról. Az utóbbin már csak azért is fontos lett volna elindulnom, mert abban az uszodában tartották, amelyben jövő januárban a világbajnokság is lesz. Ha ott akarok lenni a legjobbak között a végső elszámolásánál, akkor nem engedhettem meg magamnak, hogy újabb két versenyről hiányozzak. + Honnan sikerült pénzt szerezniük a versenyre? - A költőségeimet teljes mértékben az egyesületem, a Lagúna Diving Club állja. Sajnos, a műugró szövetség annyira szegény, hogy nem tudott segíteni... + Utazott már egyedül versenyre? - Még sohasem, és remélem, hogy ezután sem fogok. Sajnálom, hogy nem lesz velem Benyák András, hiányozni fog a segítsége. Főként az edzések közben, hiszen én nem látom magam ugrás közben, máskor mindig ő mondja meg, hogy min kell javítanom, miben hibáztam. - Tud olyan versenyzőről, aki edző nélkül vesz részt versenyeken? - Ez nem divat a műugróknál. Vannak sportolók, akiket a trénerükön kívül gyúró, orvos és egy menedzser is elkísér az utazásokon, így nekik csak a versenyre kell koncentrálniuk... (mező I.) | Objektív L ! NEMZETI SPORT. Utazni jó, hasznos, értelmes dolog. Úgy általában. A sportban az erők nemzetközi összemérése érdekében meg elengedhetetlen feltétel. Persze, vannak különbségek, főként ha szegény az eklézsia, s megfontolandó, hová, mikor és milyen létszámmal utazzunk. Mindazonáltal elgondolkodtató, ami az utóbbi napokban történt, mert egy olimpiai, s egy nem olimpiai sportágban Európa-bajnokságra, illetve az előbbiben Világkupára nem jutottak el képviselőink, pontosabban a műugrás esetében az edző nem tudott versenyzőjével tartani. Lengyel Imre ügyes, talpraesett, vállalkozó szellemű tehetsége műugrósportunknak. Érték, akire vigyázni kell. Megérdemli ő maga és a siralmas helyzetben lévő sportág is. Az erőemelők Birminghamot, az EB-t hagyják ki. Repülőjegyet, sajnos, nem tudunk hamarjában elővarázsolni, legfeljebb néhány ajánlásunk és gondolatunk akad. Az edzője nélkül életében először hosszú útra induló Lengyel Imrének az - El ne feledd! - örökös hármasszabályt mindenekelőtt: 1. repülőjegy, 2. útlevél, 3. pénznapidíj, zsebpénz, egyéb. Az erőemelőknek, ha bő csapat nem is mehetett, egy-két kiválóságra talán futotta volna. Egyébként pedig tényleg ennyire, de ennyire szegények lennénk? Emlékeztetőül annyit, hogy tavaly a „Sydney - 2000 program” kifejezetten a Lengyel-féle gondok orvoslására működött. Ami ellenben ennél is lényegesebb: minden valószínűség szerint megoldást jelenthetett volna, s a jövőben azt is kell jelentsen, legalábbis amikor világeseményekre történő utazás nehézségeit kell kezelnünk. A Gerevich-alapítvány minden valószínűség szerint képes lett volna megoldani ezeket a kérdéseket. Ha lenne. Még mindig nem működik. Sőt, félő, hogy a hosszú késedelem, mulasztás következtében esetleg elesik az év első hónapjai után a szerencsejátékokból a törvény szerint származó forrásától is. Száz-százötven millió forint! Nagy luxus lenne. Bár más jelzőt is használhatnánk.) (gallow) ^ w Kropkó-Lehmann csata -két év után Nem mindennapi csemegét tartogat a vasárnapi Canada Dry Duatlongála a duatlon-és triatíoilsport kedvelőinek. Most már biztos, hogy a budai alsó rakparton együtt áll rajthoz a két legjobb hazai, Kropkó Péter és Lehmann Tibor. Kettejük vetélkedése mindig nagy esemény... o Nem is tudom, talán két éve már, hogy legutóbb Kecskeméten versenyeztük egymással. Azon a triatlon ranglistaversenyen én nyertem, Tibor lett a második - mondta Kropkó Péter, az Arany Ászok TK versenyzője. - Ritkán látni mostanában a hazai versenyeken. - Tavaly háromszor indultam idehaza, azt hiszem, idén sem fogok többször. " Szerdán jelentette be a Nemzetközi Triatlon Szövetség, hogy a hosszú távú világbajnokságot egy héttel később, június nyolcadikán rendezik, így csak két hete maradna a japán Ironmanig. Változtat ez a programján? Még melyiket válasszam, mert így nem lenne ér,telme mindkettőn rajthoz állni. Egyébként szerintem nem lenne szabad rangos világversenyt rendezni úgy, hogy egy hónappal előtte jelentik be az időpontváltozást... Valószínűleg Japánt választom. Én Ironman-hívő vagyok, abban sikerem van, miért változtatnék? A japán Ironmanen Lehmann is indul majd, így a rakparti duatlon akár erőfelmérő is lehet. - Ez egyórás verseny, nekem inkább a duatlon Európabajnokságra lehet ráhangolás, ott hasonló távon lesz a selejtező futam - vélekedik Lehmann Tibor, a TVK-Mali sportolója. - Ennek nem sok köze van Péter Ironmanfelkészüléséhez, és az enyémhez sem, ahhoz túl rövid. Egyébként szeretem ezt a versenyt, reflektorfényben van, csak egy kicsit stresszes, nagyon kell figyelni.... Presztízskérdés... Hogy mi várható vasárnapig - Remélem az, ami tavaly vagy tavalyelőtt történt. Akkor nyertem - mondja Lehmann. - Egyébként nem biztos, hogy kettőnk különversenyét hozza majd a viadal, vannak még gyors emberek itthon. " Szerintem azon dől el az elsőség sorsa, hogy az utolsó háromezer métert ki futja le gyorsabban, ennek megfelelően arra fogok figyelni, hogy ne a kerékpáron dőljön el a verseny - így Kropkó. - Előfordulhat, hogy nem is kettőnk közül kerül ki a győztes. Mindenesetre magam elé csupán annyit tűztem, hogy a hatéves hazai veretlenségemet ne veszítsem el... (gombkötő) Előzés ...Csík Jánossal Ki irányítja a világbajnoki felkészülést? Ünnepelt a remek nyíregyházi közönség, a magyar női kézilabda-válogatott a jugoszlávokkal szemben megszerezte a jogot a vébészereplésre, és Csík János szövetségi kapitánynak is minden oka megvolt az elégedettségre . Most már csak az a kérdés, hogy a világbajnokságra is az ön vezérletével készül a keret? Sokan állítják: nagy meglepetés lenne, ha nem így lenne. - A decemberi, németországi világbajnokság még nagyon messze van. Most az a legfontosabb, hogy a világbajnoki selejtezőn nyolcgólos győzelmet arattunk a jugoszlávok ellen, és továbbjutottunk a csoportunkból. " A csapat irányítását januárban vállalta el, de csak az olaszok és a szerbek elleni két-két mérkőzésre. A sorozatot három győzelemmel és egy vereséggel zárta a világbajnoki ezüstérmes magyar együttes. Úgy vélem, ezzel kiköszörülte azt a csorbát, amelyet az Európa-bajnoki gyenge szereplésével okozott. + Tudtuk, hogy a csoportunkban az olaszokat a jugoszlávok is legyőzik, ezért a szerb-magyar párharcban dőlt el a világbajnoki részvétel kérdése. + Az első találkozónkon, Nisben ötgólos vereséget szenvedtünk, mert a második félidőben fegyelmezetlen volt a csapat. A nyíregyházi visszavágón nemcsak lelkesen, hanem okosan is játszottak a lányok, így - még szerb kollégám, Dragán Nisevics szerint is - megérdemelten jutottunk tovább. Németh Helga, Meksz Anikó és Kökény Bea mellett a többiek is dicséretet érdemeltek a játékukért. Visszatérve a szövetségi kapitányi megbízatásom meghosszabbítására, erről korai lenne beszélni. Még nem kaptam ajánlatot a szövetség vezetőitől, és ha kapok is, el kell gondolkodnom, hogy mit válaszoljak. Kétségtelen, hogy nagy vonzerő a válogatott újabb sikere, s ez persze engem sem hagy közömbösen. A végső szót egy-két héten belül fogom kimondani. Azt már most kijelenthetem, hogy nem anyagi kérdések, hanem kizárólag erkölcsi és szakmai tényezők befolyásolják majd a döntésemet. (s. l.)