Nemzeti Sport, 1997. július (8. évfolyam, 177-207. szám)
1997-07-01 / 177. szám
Vili. 177. • 1997. július 1. |yg|JU Dr. Skender Fani, Sáfár Szabolcs menedzsere szerint: A játékos nem üzlettárs, hanem barát . Az elegáns barna öltönyt, a hozzá illő világoskék inget viselő ötvenéves, albán származású úr Bécs egyik legjobb ügyvédje, és úgy hírlik, gazdasági ügyekben verhetetlen. Magyar felesége, lánya és két fia otthon magyarul beszél, de ebből ő szinte semmit sem ért. A futball a szórakozása, a szenvedélye. Húsz éve foglalkozik játékosok menedzselésével, időközben megszerezte a FIFA-licencet. Előbb csak osztrák futballistákkal dolgozott együtt. Hans Krankl volt az első játékosa, aztán következett Prohaska, Schachner, a maiak közül pedig például Herzog, Polster, Pfeifenberger, valamint Wohlfarth mondhatja magát dr. Skender Fani istápoltjának. Nos, ma már Sáfár Szabolcs is annak számít, bár korábban dr. Skender Fani már próbálkozott néhány magyarral, de... Sörös Jenő jelenti Bécsből . - Nincsenek jó tapasztalataim a magyar játékosokról - mondta hétfőn délután bécsi irodájában dr. Skender Fani. - Most mégis éppen Sáfár Szabolcs ügyeit intézi. - Hát, igen. Remélem, hogy Szabolccsal végre jó kapcsolatot tudok kialakítani, és akkor megváltozik a véleményem a magyar futballistákról. + Hogyan került egyáltalán kapcsolatba Sáfárral? - Hónapok óta kerestem egy fiatal, tehetséges kapust, és különböző barátaim, akik egyben szakembereknek is nevezhetők, Szabolcsot ajánlották nekem. " Ezzel az erővel akár ajánlhattak volna egy lengyel, vagy éppen egy luxemburgi kapust is. - Ez igaz, de magyar barátaim véleménye számomra egy bizonyos szintet feltételez. Azt is el kell mondanom, hogy korábban nem foglalkoztam kapusokkal, a német Köpke volt az első. Amikor őt sikerült eladnom, akkor jöttem rá, hogy a kapusokban is nagy üzlet van manapság. Röpkét egyébként a Barcelonához akartam vinni, de végül hétmillió dollárért a portói Vitor Baiát vették meg, úgyhogy Röpkét Marseille-be adtam el. Szabolcsot már tavaly télen ki akartam hozni Ausztriába, akkor a Salzburg szerette volna megvenni, sőt, most nyáron is fizetett volna érte háromszázötvenezer dollárt, de ezt a Vasas kevésnek tartotta. Eddig nagyrészt osztrák játékosokkal foglalkozott. Most miért „indult el” mégis Magyarország felé? Azért, mert aki jó játékos volt Ausztriában, azt már eladtam. Most új kiszemeltek után kell néznem. - Ezek szerint nem Sáfár az egyetlen magyar kiszemeltje? - Valóban nem. Ott voltam a magyar-norvég válogatott mécsesén, és figyeltem a magyarokat. Nos, meglehetősen sok fantáziát láttam Nagy Norbertben, Dombiban és Kovács Zoltánban. - Egyszerűen csak tetszettek, vagy üzletet is lát bennük? Kérdezhetném ezt úgy is, hogy valamelyikükkel felvette-e már a kapcsolatot? - Eddig csak Dombi felől érdeklődtem, de a klubja, a Debrecen számomra teljesen elfogadhatatlan összeget kér a játékosért. A többiek felől még nem puhatolództam. A Sáfár kapcsán szóba került a West Ham United, a Porto és az AS Roma, vagyis Európa három élbajnokságának három élcsapata... Honnan vannak önnek ilyen kapcsolatai? - Nézze, húsz éve menedzserkedem... Manapság rengeteg szélhámos dolgozik ebben a szakmában. Én megpróbálok korrekt lenni, ezért - és talán nem tűnik nagyképűségnek ez a kijelentés önmagamról - jó hírem van. - Eddig elég sok sejtelmes találgatás jelent meg Sáfár három ajánlatával kapcsolatban... - Egy pillanat. Nem ajánlatról, hanem három lehetőségről van, illetve volt szó. Tudtam, hogy ezeknek a csapatoknak szükségük van kapusra, éppen ezért én ajánlottam nekik Sáfárt. De máshonnan tucatnyi másik kapust ajánlottak a klubvezetőknek, s ilyenkor a menedzser rátermettsége juttathatja szerződéshez a játékost. Akkor most mi van Sáfárral? A napokban a Vasas ügyvezető elnöke, Gyalog András kijelentette, hogy a kapus a West Ham United játékosa. - Az angolok ajánlata konkrét, aláírható, oda kedden elutazhatunk, várják Szabolcsot. Ám a gép indulásáig van még néhány óra, és ezt az időt szeretném arra használni, hogy esetleg jobb ajánlatot találjak másik klubnál. - Például a Portónál? - Hát, igen, a Portóra gondoltam. A hírek ellenére a Portónak is szüksége van egy jó kapusra, mert a lengyel Wozniakban nem bíznak, ő nem vált be. Ráadásul a klub elnöke jó ismerősöm, és ha ellentétes tárgyalása nincs, akkor ő látatlanban megvenné Szabolcsot. Szóval kedden délig nem lefutott a dolog. + És az AS Roma? Arról már teljesen letett, hogy az olaszokhoz vigye Sáfárt? - A Románál az a gond, hogy Magyarország nem tagja az Európai Uniónak. Hétfőn délelőtt beszéltem a klub elnökével, aki kijelentette, hogy szeretnék a kapuskérdést az EU tagállamainak egyikéből megoldani. Sáfárra visszatérve: mit vár a West Ham United a kapustól? - Azt, hogy beváljon. Nézze, az angol bajnokság Európa egyik legerősebb bajnoksága. Itt minden játékos óriási terhelést kap, itt nincs „műemlékvédelem”, a kapusok is ugyanúgy dolgoznak, mint a mezőnyjátékosok. Aki ebben a bajnokságban megállja a helyét, az később a világ bármelyik pontján megfelel. Akkor úgy tűnik, hogy Sáfár helyzete megoldódik. Ám a beszélgetés elején említette, hogy nincsenek jó tapasztalatai a magyar játékosokról. Ezek szerint volt konkrét kapcsolata valamelyik futballistánkkal? - Persze. Például rajtam keresztül szerződhetett volna Détári Lajos annak idején a Barcelonához. Már a kezemben volt a mindkét fél által aláírt előszerződés, aztán... Nos, óriási történet... Nunez úr, a Barcelona elnöke személyes jóbarátom. Amikor aláírta a Honvéddal az előszerződést, akkor arra kért, hogy valahogy mutassam meg neki Détárit, mert ő látni szeretné, mielőtt aláírja a kétmillió dolláros, végleges szerződést. Emlékszem, őrült meleg volt akkor nyáron, Nunez Barcelonából átrepült Madridba, onnan Zürichbe, majd Bécsbe, végül Budapestre. A fővárosból kocsival levittem Debrecenbe, ahol akkor a Honvéd játszott. A meccs előtt az elnököt bemutattam Détárinak, „Döme” tehát tudta, hogy ott az egész barcelonai vezérkar, és őt figyeli. Nos, a mécsesén talán összesen futott kétszáz métert... Végül Nunez úr megkérdezte, hogy mi van ezzel a játékossal, fáj a lába? Erre Détári csak annyit válaszolt: meleg van... Hát ezért nem lett a Barcelona futballistája. Elszúrta. Pedig a világ egyik legtehetségesebb labdarúgója volt. Foglalkoztam én Kiprich Józseffel is. No, akkor ez igazán nem lehet kellemetlen élmény, hiszen Kiprich remek éveket tudhatott maga mögött a Feyenoordban. - Csakhogy én jóval korábbi esetről beszélek... Akkor még mint a bécsi Rapid elnöke szerettem volna leigazolni Tatabányáról Kiprichet. Elutaztam az egyik mérkőzésre, hogy megbeszéljem a játékossal a részleteket, csakhogy nem tudtunk találkozni. Az egyik akkori tatabányai sportvezető az öltözőablakon tuszkolta ki Riprichet, csakhogy ne találkozhassunk, mert akkoriban a magyar kluboknál nem volt egyszerűen megoldható, hogy egy játékos hogyan és miképpen, milyen anyagi kondíciókkal kerüljön ki külföldre... + No, akkor tényleg van mit törlesztenie önnél Sáfárnak. - Szabolcs rendes ember, és biztos vagyok benne, hogy nem csalódunk egymásban. És abban is biztos vagyok, hogy rajta keresztül, vagy inkább az ő segítségével egyre több magyar futballistával kerülök kapcsolatba. - Mondja, ön szerint jó üzlet ma magyar játékosokat menedzselni? - Majd kiderül. Ám persze, számomra az üzlet nem azt jelenti, hogy egyszer bizonyos haszonnal eladok egy játékost, aztán kész, újat keresek magamnak. Én hosszú távon dolgozom velük együtt. Segítek nekik mindenben, amiben csak tudok. Lehet ez magánéletbeli probléma, vagy akár befektetési tanács, hozzám bármikor fordulhatnak. Talán kicsit furcsán hangzik mindez, ám szerintem ez így tisztességes. Elvem, hogy a játékos ne csak az üzlettársam legyen, hanem lehetőség szerint a barátom is. Bíró marad Fehérváron Alig néhány nappal ezelőtt írtuk, hogy a távozó Sáfár Szabolcs utódjáról azonnal gondoskodni kíván a Vasas, és a Videotonnal megegyezett Bíró Szabolcs leigazolásában. Az üzlet megkötésének - a hírek szerint - egy feltétele volt: a Vasasnak meg kellett egyeznie a kapussal is. Nos, Sáfár már útra kelt Bécsen át Anglia felé, ám Bíró csak rövid látogatást tett a Fáy utcában. - Bíró Szabolcs a Videotonban marad - mondta Horváth Gábor, a fehérváriak technikai vezetője. - A kapus nem tudott megegyezni a Vasassal, bár az az érzésem, hogy nem is akart mindenáron távozni Fehérvárról. Nos, nézzük mit mond az érdekelt, azaz Bíró Szabolcs... - Pénteken jöttünk vissza Fehérvárra az edzőtáborból, és másnap, a Vasas-Riga Intertotó-mérkőzés előtt beszéltem Illovszky Rudolffal - idézte fel a kapus. - Elmondtam az igényeimet, és abban maradtunk, hogy a hétfői elnökségi ülés után felhívnak, milyen döntés született az ügyemben. Nos, nem kellettem a Vasasnak. Ám egyáltalán nem vagyok csalódott, sőt... Nem akartam én feltétlenül elmenni Fehérvárról. Megtiszteltetés, hogy gondoltak rám a Vasasnál, de jól érzem magam a Videotonban, élő szerződésem van, úgyhogy az elmúlt napok felpörgött eseményei után ismét azért dolgozom, hogy a Videoton minél jobban szerepeljen. Hétfő nemcsak Bíró Szabolcs, hanem a pécsi Schneider Tamás közeljövőjéről is szólt... A pécsi középpályással kapcsolatosan ugyanis Horváth Gábor elmondta, hogy nagy vonalakban már megegyeztek a játékossal, aki kedden érkezik a Videotonhoz. Vele kapcsolatban a fehérvári technikai vezető kizártnak tartja, hogy úgy járjanak, mint a váci Horváth Péterrrel, akivel hiába egyeztek meg, borsos vételi ára miatt mégsem lett a Videotoné. A Videotonnal kapcsolatos hír még, hogy a klub nem hosszabbította meg június 30-án lejáró szerződését a klub marketingmenedzserével, Sipos Józseffel, aki azonban nem maradt munka nélkül, mert július elsejétől az NB I újoncának, a Gázszer FC-nek lett a sajtóreferense. (nagy) Riporterügyeletünk jelenti . Lesétált taktika Az újpestiek töretlen lelkesedéssel készülnek a bajnoki rajtra Németországban, az Eisenbach nevű hegyi falucskában. A lila-fehérek már túltették magukat a szombati vereségen (4-2-re kaptak ki Tiefenbach Tamás csapatától, az osztrák élvonalbeli Lustenautól), és várják a következő meccsüket, amelyet kedden a svájci Schaffhausennel vívnak. A játékosok közül ketten nem teljesen egészségesek. Tamási Zoltán még érzi a tavasszal szerzett sérülését (nem is biztos, hogy a keddi meccsen pályára léphet), Herczeg Miklós pedig megbetegedett, enyhe torokgyulladást kapott, s ez egy néhány napra „kivette a munkából” a csatárt. A csapat szállásául szolgáló panziótól néhány perces autóbuszéira füves és műfüves pálya is található, ám az újpestiek az időjárás miatt most csak az utóbbit használhatják. Hiába sokkal kellemesebb a hőmérséklet a Fekete-erdőben, mint itthon, az eső kisebb-nagyobb szünetekkel szinte állandóan esik, és az esetleges károk miatt a magyarok nem használhatják a felázott gyepet. Marad tehát a műfű, valamint az Achilles-ín-, boka- és térdfájdalom. Több labdarúgó panaszkodik ugyanis arra, hogy „érzi” az ízületeit, szalagjait. Mivel ezek nem a legjobb jelek két héttel a bajnoki rajt előtt, Nagy László vezetőedző pótmegoldásokra törekszik. A csapattal lesétáltatja a taktikai variációkat a műfüvön, a futógyakorlatokat pedig az (egyébként gyönyörű) erdőben vezényli le. Baj persze nincs, hiszen az UTE még négy mérkőzést játszik a hátralévő napokban, azaz a táborozás legfontosabb célját, a lehető legtöbb mérkőzés lejátszását megvalósíthatják a lilák. Kedden, pénteken, szombaton és vasárnap mécsesei még az Újpest alacsonyabb osztályú svájci és német csapatokkal. Nagy László hétfőn két edzést tartott, keddes délelőtt egy foglalkozást vezet, ebéd után pedig utazik a csapat Schaffhausenbe, az esti találkozóra. A szerda délelőtt lazább lesz, a játékosok sétálnak a táborhelyükhöz közeli Freiburgban, délután pedig újabb edzés következik az erdőben. Az Újpest az ősztől három évig a spanyol Joma sportszergyártó cég szerelésében futballozik. (Honda) Elfogyott egy csapat ••• Könnyebb összeszámolni azokat, akik maradtak, mint, akik elmentek a Békéscsabai Előre FC labdarúgói közül, mert az előbbiek vannak „kisebbségben”. Mint már többször megírtuk, a tíz Krémer-játékos közül egyedül az utánpótlás-válogatott Balog Zoltán maradt. Nem túl kecsegtető perspektíva... Pénteken Kulcsár Sándor, hétfőn pedig Kovács Tibor jelentette be, hogy a Diósgyőri FC-ben kívánja folytatni pályafutását. Sőt, hétfőn újabb futballista is közölte, hogy nem marad, mégpedig a saját nevelésű kapus, Baji Tamás, akiről eddig annyit sikerült megtudni, hogy a Győr látná szívesen. A két szerb légiós, Mirko Todorovics és Milos Janics egyelőre otthon tartózkodik. Mindkét játékos útlevele lejárt, s eddig nem sikerült a papírmunkát elintézniük. Egyébként róluk is az a hír járja, hogy továbbállnak: Todorovics iránt a Kispest, az MTK és az Újpest érdeklődik, Janicsot pedig a nyíregyháziak látnák szívesen. Hogy ezek után kire számíthat Pásztor József vezetőedző? Nos, Belvonnak, Raducznak és Stoicának van még egy évre szóló szerződése, míg Balog Zoltánról már megírtuk, hogy Békéscsabán marad. A tavalyi bajnokságban szóhoz jutott még Kasik, aki jelenleg szalagszakadás után gipszben van, valamint Frank, Illés és Sándor. Nos, ez a nyolc labdarúgó látogatja az edzéseket, és dolgozik együtt a tavalyi tartalékcsapattal, az ifisták legjobbjaival, valamint néhány próbajátékossal. Szám szerint tehát húsz játékosnál is több látogatja az edzéseket, ám nagy kérdés, hogy milyen együttest tud ebből összeállítani Pásztor edző, mert egyelőre meglehetősen kevés közülük az NB I-es játékos... (Jávor) Csere- és góldömping Diósgyőri FC-Pálháza 5-0 (2-0) Diósgyőr, 2500 néző. V: Zvolenszky. Diósgyőr: Rácz (Regős, Nóta) - Farkas A., Téger (Volár), Farkas J. - Földvári (Vitelki), Búzás (Jakab), Riser (Buliga), Tóth (Sarlai) - Barna (Rotula), Jakab (Berecz), Rákóczki. G: Jakab (2), Búzás (2, egyet 11-egyesből), Berecz. Rejtekhelyen Hétfőn sor került a „Lipcseiügy” újabb fordulójára. Érdeklődésünkre dr. Páncsics Miklós, a Ferencváros menedzserigazgatója arról számolt be: kedden késő este ülnek tárgyalóasztalhoz az érdekeltekkel. A megbeszélésen Lipcsei Péter menedzsere, Bognár György és a ferencvárosi vezérkar tagjai vettek részt. A tárgyalásra nem az Üllői úton, hanem egy „rejtekhelyen” került sor. Hivatalos végeredményt a későbe nyúló tárgyalás miatt nem sikerült szereznünk, ám annyi kiszivárgott (és ezt már korábban jeleztük), hogy Lipcsei Péter szinte bizonyosan a Ferencvárosban folytatja pályafutását. Egy évre hatvanezer dollárért adja őt kölcsönbe a Porto, s a válogatott játékos kedden csatlakozhat a Balatonkenesén edzőtáborozó Ferencvároshoz. (s. g.) Keresztúri Pozsonyban Csütörtöki számunkban már beszámoltunk arról, hogy Keresztúri András, a Csepel válogatott játékosa a Slovan Bratislava együttesével tárgyalt. A labdarúgó a hét végén már a pozsonyiakkal edzett, és hétfőn edzőtáborba utazott a Slovan csapatával. NEMZETI SPORT Ultimátum Súlyos helyzetben van a hatvani futball: az NB II-es csapat játékosainak két hónapnyi járandósággal tartoznak a vezetők. Sokáig úgy tűnt, hogy egy német üzletember, Helge Wildschütz megvásárolja az egyesületet, s profiklubot hoz létre, ám a vezetők és a reménybeli befektető álláspontja egyre inkább távolodni látszik. Tovább szaporítja az elnökség gondjait, hogy hétfőn a játékosok ultimátumot intéztek a vezetőséghez: öt napon belül egyenlítsék ki a tartozásukat. A fejleményeket Fodor Imre részben kívülállóként, részben pedig bennfentesként kíséri figyelemmel. Az edző ugyanis tárgyalásban áll Helge Wildschützcel, és ha tisztázódnak a viszonyok, nem elképzelhetetlen, hogy a jövőben ő irányítja a hatvani csapatot. - Tökéletesen megértem a játékosokat, hiszen többségük családos ember, valamiből élniük kell - mondta Fodor Imre. - Az egész hatvani ügy jól reprezentálja a magyar viszonyokat. A vezetők nem annak örülnek, hogy jön valaki és pénzt hajlandó áldozni a magyar labdarúgásra, hanem azt firtatják, honnan van a pénze. De ez kit érdekel? Az mindenesetre biztos, én csak akkor vállalom el az edzőséget, ha mindent tisztáznak az érintettek. (n. m.) KÜLDJE BE SORSJEGYET AZ ALÁBBI CÍMRE: LUTRI 1373 BUDAPEST PF. 496., „PÉNZELŐ LESŐ" JELIGÉRE. RÉSZLETEK A SPORTFOGADÁSBAN. SZERENCSEJÁTÉK RT. )