Nemzeti Sport, 1997. július (8. évfolyam, 177-207. szám)

1997-07-01 / 177. szám

Vili. 177. • 1997. július 1. |yg|JU Dr. Skender Fani, Sáfár Szabolcs menedzsere szerint: A játékos nem üzlettárs, hanem barát . Az elegáns barna öltönyt, a hozzá illő világoskék inget viselő öt­venéves, albán származású úr Bécs egyik legjobb ügyvédje, és úgy hírlik, gazdasági ügyekben verhetetlen. Magyar felesége, lánya és két fia otthon magyarul beszél, de ebből ő szinte semmit sem ért. A futball a szórakozása, a szenvedélye. Húsz éve foglalkozik játé­kosok menedzselésével, időközben megszerezte a FIFA-licencet. Előbb csak osztrák futballistákkal dolgozott együtt. Hans Krankl volt az első játékosa, aztán következett Prohaska, Schachner, a maiak közül pedig például Herzog, Polster, Pfeifenberger, valamint Wohlfarth mondhatja magát dr. Skender Fani istápoltjának. Nos, ma már Sáfár Szabolcs is annak számít, bár korábban dr. Skender Fani már próbálkozott néhány magyarral, de... Sörös Jenő jelenti Bécsből . - Nincsenek jó tapasztalataim a magyar játékosokról - mondta hétfőn délután bécsi irodájában dr. Skender Fani. - Most mégis éppen Sáfár Sza­bolcs ügyeit intézi. - Hát, igen. Remélem, hogy Szabolccsal végre jó kapcsolatot tudok kialakítani, és akkor meg­változik a véleményem a magyar futballistákról. + Hogyan került egyáltalán kapcsolatba Sáfárral? - Hónapok óta kerestem egy fiatal, tehetséges kapust, és kü­lönböző barátaim, akik egyben szakembereknek is nevezhetők, Szabolcsot ajánlották nekem. " Ezzel az erővel akár ajánlhat­tak volna egy lengyel, vagy éppen egy luxemburgi kapust is. - Ez igaz, de magyar barátaim véleménye számomra egy bizonyos szintet feltételez. Azt is el kell mondanom, hogy­ korábban nem foglalkoztam kapusokkal, a német Köpke volt az első. Amikor őt sike­rült eladnom, akkor jöttem rá, hogy a kapusokban is nagy üzlet van manapság. Röpkét egyébként a Barcelonához akartam vinni, de végül hétmillió dollárért a portói Vitor Baiát vették meg, úgyhogy Röpkét Marseille-be adtam el. Szabolcsot már tavaly télen ki akartam hozni Ausztriába, akkor a Salzburg szerette volna megvenni, sőt, most nyáron is fizetett volna érte háromszázötvenezer dollárt, de ezt a Vasas kevésnek tartotta.­­ Eddig nagyrészt osztrák játé­kosokkal foglalkozott. Most miért „indult el” mégis Magyarország felé?­­ Azért, mert aki jó játékos volt Ausztriában, azt már eladtam. Most új kiszemeltek után kell néznem. - Ezek szerint nem Sáfár az egyetlen magyar kiszemeltje? - Valóban nem. Ott voltam a magyar-norvég válogatott mécs­esén, és figyeltem a magyarokat. Nos, meglehetősen sok fantáziát láttam Nagy Norbertben, Dombi­ban és Kovács Zoltánban. - Egyszerűen csak tetszettek, vagy üzletet is lát bennük? Kér­dezhetném ezt úgy is, hogy vala­melyikükkel felvette-e már a kap­csolatot? - Eddig csak Dombi felől ér­deklődtem, de a klubja, a Debre­cen számomra teljesen elfogadha­tatlan összeget kér a játékosért. A többiek felől még nem puhato­­lództam. A Sáfár kapcsán szóba került a West Ham United, a Porto és az AS Roma, vagyis Európa három élbajnokságának három élcsapa­ta... Honnan vannak önnek ilyen kapcsolatai? - Nézze, húsz éve menedzserke­­dem... Manapság rengeteg szélhá­mos dolgozik ebben a szakmában. Én megpróbálok korrekt lenni, ezért - és talán nem tűnik nagy­képűségnek ez a kijelentés önma­gamról - jó hírem van. - Eddig elég sok sejtelmes ta­lálgatás jelent meg Sáfár három ajánlatával kapcsolatban... - Egy pillanat. Nem ajánlatról, hanem három lehetőségről van, illetve volt szó. Tudtam, hogy ezeknek a csapatoknak szükségük van kapusra, éppen ezért én aján­lottam nekik Sáfárt. De máshon­nan tucatnyi másik kapust aján­lottak a klubvezetőknek, s ilyen­kor a menedzser rátermettsége juttathatja szerződéshez a játé­kost.­­ Akkor most mi van Sáfárral? A napokban a Vasas ügyvezető el­nöke, Gyalog András kijelentette, hogy a kapus a West Ham United játékosa. - Az angolok ajánlata konkrét, aláírható, oda kedden elutazha­tunk, várják Szabolcsot. Ám a gép indulásáig van még néhány óra, és ezt az időt szeretném arra használni, hogy esetleg jobb aján­latot találjak másik klubnál. - Például a Portónál? - Hát, igen, a Portóra gondol­tam. A hírek ellenére a Portónak is szüksége van egy jó kapusra, mert a lengyel Wozniakban nem bíznak, ő nem vált be. Ráadásul a klub elnöke jó ismerősöm, és ha ellentétes tárgyalása nincs, akkor ő látatlanban megvenné Szabol­csot. Szóval kedden délig nem le­futott a dolog. + És az AS Roma? Arról már teljesen letett, hogy az olaszokhoz vigye Sáfárt? - A Románál az a gond, hogy Magyarország nem tagja az Euró­pai Uniónak. Hétfőn délelőtt be­széltem a klub elnökével, aki kije­lentette, hogy szeretnék a kapus­kérdést az EU tagállamainak egyikéből megoldani.­­ Sáfárra visszatérve: mit vár a West Ham United a kapustól? - Azt, hogy beváljon. Nézze, az angol bajnokság Európa egyik legerősebb bajnoksága. Itt min­den játékos óriási terhelést kap, itt nincs „műemlékvédelem”, a kapusok is ugyanúgy dolgoznak, mint a mezőnyjátékosok. Aki eb­ben a bajnokságban megállja a helyét, az később a világ bárme­lyik pontján megfelel.­­ Akkor úgy tűnik, hogy Sáfár helyzete megoldódik. Ám a be­szélgetés elején említette, hogy nincsenek jó tapasztalatai a ma­gyar játékosokról. Ezek szerint volt konkrét kapcsolata valame­lyik futballistánkkal? - Persze. Például rajtam ke­resztül szerződhetett volna Détári Lajos annak idején a Barceloná­hoz. Már a kezemben volt a mind­két fél által aláírt előszerződés, aztán... Nos, óriási történet... Nunez úr, a Barcelona elnöke személyes jóbarátom. Amikor aláírta a Honvéddal az előszerző­dést, akkor arra kért, hogy vala­hogy mutassam meg neki Détárit, mert ő látni szeretné, mielőtt alá­írja a kétmillió dolláros, végleges szerződést. Emlékszem, őrült me­leg volt akkor nyáron, Nunez Barcelonából átrepült Madridba, onnan Zürichbe, majd Bécsbe, vé­gül Budapestre. A fővárosból ko­csival levittem Debrecenbe, ahol akkor a Honvéd játszott. A meccs előtt az elnököt bemutattam Dé­­tárinak, „Döme” tehát tudta, hogy ott az egész barcelonai ve­zérkar, és őt figyeli. Nos, a mécs­esén talán összesen futott kétszáz métert... Végül Nunez úr megkér­dezte, hogy mi van ezzel a játé­kossal, fáj a lába? Erre Détári csak annyit válaszolt: meleg van... Hát ezért nem lett a Barce­lona futballistája. Elszúrta. Pedig a világ egyik legtehetségesebb labdarúgója volt. Foglalkoztam én Kiprich Józseffel is.­­ No, akkor ez igazán nem lehet kellemetlen élmény, hiszen Kip­rich remek éveket tudhatott maga mögött a Feyenoordban. - Csakhogy én jóval korábbi esetről beszélek... Akkor még mint a bécsi Rapid elnöke szerettem vol­na leigazolni Tatabányáról Kipri­­chet. Elutaztam az egyik mérkő­zésre, hogy megbeszéljem a játé­kossal a részleteket, csakhogy nem tudtunk találkozni. Az egyik akko­ri tatabányai sportvezető az öltö­zőablakon tuszkolta ki Riprichet, csakhogy ne találkozhassunk, mert akkoriban a magyar kluboknál nem volt egyszerűen megoldható, hogy egy játékos hogyan és mikép­pen, milyen anyagi kondíciókkal kerüljön ki külföldre... + No, akkor tényleg van mit törlesztenie önnél Sáfárnak. - Szabolcs rendes ember, és biztos vagyok benne, hogy nem csalódunk egymásban. És abban is biztos vagyok, hogy rajta ke­resztül, vagy inkább az ő segítsé­gével egyre több magyar futbal­listával kerülök kapcsolatba. - Mondja, ön szerint jó üzlet ma magyar játékosokat mene­dzselni? - Majd kiderül. Ám persze, szá­momra az üzlet nem azt jelenti, hogy egyszer bizonyos haszonnal eladok egy játékost, aztán kész, újat keresek magamnak. Én hosszú távon dolgozom velük együtt. Segítek nekik mindenben, amiben csak tudok. Lehet ez ma­gánéletbeli probléma, vagy akár befektetési tanács, hozzám bár­mikor fordulhatnak. Talán kicsit furcsán hangzik mindez, ám sze­rintem ez így tisztességes. Elvem, hogy a játékos ne csak az üzlet­társam legyen, hanem lehetőség szerint a barátom is. Bíró marad Fehérváron Alig néhány nappal ezelőtt ír­tuk, hogy a távozó Sáfár Szabolcs utódjáról azonnal gondoskodni kí­ván a Vasas, és a Videotonnal megegyezett Bíró Szabolcs leiga­zolásában. Az üzlet megkötésének - a hírek szerint - egy feltétele volt: a Vasasnak meg kellett egyeznie a kapussal is. Nos, Sáfár már útra kelt Bécsen át Anglia felé, ám Bíró csak rövid látogatást tett a Fáy utcában. - Bíró Szabolcs a Videotonban marad - mondta Horváth Gábor, a fehérváriak technikai vezetője. - A kapus nem tudott megegyezni a Vasassal, bár az az érzésem, hogy nem is akart mindenáron távozni Fehérvárról. Nos, nézzük mit mond az érde­kelt, azaz Bíró Szabolcs... - Pénteken jöttünk vissza Fe­hérvárra az edzőtáborból, és más­nap, a Vasas-Riga Intertotó-mér­­kőzés előtt beszéltem Illovszky Ru­­d­olffal - idézte fel a kapus. - El­mondtam az igényeimet, és abban maradtunk, hogy a hétfői elnöksé­gi ülés után felhívnak, milyen dön­tés született az ügyemben. Nos, nem kellettem a Vasasnak. Ám egyáltalán nem vagyok csalódott, sőt... Nem akartam én feltétlenül elmenni Fehérvárról. Megtisztelte­tés, hogy gondoltak rám a Vasas­nál, de jól érzem magam a Video­tonban, élő szerződésem van, úgy­hogy az elmúlt napok felpörgött eseményei után ismét azért dolgo­zom, hogy a Videoton minél jobban szerepeljen. Hétfő nemcsak Bíró Szabolcs, hanem a pécsi Schneider Tamás közeljövőjéről is szólt... A pécsi középpályással kapcsolatosan ugyanis Horváth Gábor elmondta, hogy nagy vonalakban már meg­egyeztek a játékossal, aki kedden érkezik a Videotonhoz. Vele kap­csolatban a fehérvári technikai ve­zető kizártnak tartja, hogy úgy jár­janak, mint a váci Horváth Péterr­­rel, akivel hiába egyeztek meg, borsos vételi ára miatt mégsem lett a Videotoné. A Videotonnal kapcsolatos hír még, hogy a klub nem hosszabbí­totta meg június 30-án lejáró szer­ződését a klub marketingmene­dzserével, Sipos Józseffel, aki azonban nem maradt munka nél­kül, mert július elsejétől az NB I újoncának, a Gázszer FC-nek lett a sajt­óreferense. (nagy) Riporterügy­eletünk jelenti . Lesétált taktika Az újpestiek töretlen lelkese­déssel készülnek a bajnoki rajt­ra Németországban, az Eisen­­bach nevű hegyi falucskában. A lila-fehérek már túltették ma­gukat a szombati vereségen (4-2-re kaptak ki Tiefenbach Ta­más csapatától, az osztrák él­vonalbeli Lustenautól), és vár­ják a következő meccsüket, amelyet kedden a svájci Schaff­­hausennel vívnak. A játékosok közül ketten nem teljesen egészségesek. Tamási Zoltán még érzi a tavasszal szer­zett sérülését (nem is biztos, hogy a keddi meccsen pályára léphet), Herczeg Miklós pedig megbetege­dett, enyhe torokgyulladást ka­pott, s ez egy néhány napra „ki­vette a munkából” a csatárt. A csapat szállásául szolgáló panziótól néhány perces autó­buszéira füves és műfüves pálya is található, ám az újpestiek az időjárás miatt most csak az utób­bit használhatják. Hiába sokkal kellemesebb a hőmérséklet a Fe­kete-erdőben, mint itthon, az eső kisebb-nagyobb szünetekkel szinte állandóan esik, és az esetle­ges károk miatt a magyarok nem használhatják a felázott gyepet. Marad tehát a műfű, valamint az Achilles-ín-, boka- és térdfájda­lom. Több labdarúgó panaszko­dik ugyanis arra, hogy „érzi” az ízületeit, szalagjait. Mivel ezek nem a legjobb jelek két héttel a bajnoki rajt előtt, Nagy László vezetőedző pótmegoldásokra tö­rekszik. A csapattal lesétáltatja a taktikai variációkat a műfüvön, a futógyakorlatokat pedig az (egyébként gyönyörű) erdőben ve­zényli le. Baj persze nincs, hiszen az UTE még négy mérkőzést játszik a hát­ralévő napokban, azaz a táborozás legfontosabb célját, a lehető leg­több mérkőzés lejátszását megva­lósíthatják a lilák. Kedden, pénte­ken, szombaton és vasárnap mécs­esei még az Újpest alacsonyabb osztályú svájci és német csapatok­kal. Nagy László hétfőn két edzést tartott, keddes­ délelőtt egy foglal­kozást vezet, ebéd után pedig uta­zik a csapat Schaffhausenbe, az esti találkozóra. A szerda délelőtt lazább lesz, a játékosok sétálnak a táborhelyükhöz közeli Freiburg­­ban, délután pedig újabb edzés kö­vetkezik az erdőben. Az Újpest az ősztől három évig a spanyol Joma sportszergyártó cég szerelésében futballozik. (Honda) Elfogyott egy csapat ••• Könnyebb összeszámolni azokat, akik maradtak, mint, akik elmentek a Békéscsabai Előre FC labdarúgói közül, mert az előbbiek vannak „kisebbségben”. Mint már többször megír­tuk, a tíz Krémer-játékos közül egyedül az utánpótlás-váloga­tott Balog Zoltán maradt. Nem túl kecsegtető perspektíva... Pénteken Kulcsár Sándor, hét­főn pedig Kovács Tibor jelentette be, hogy a Diósgyőri FC-ben kí­vánja folytatni pályafutását. Sőt, hétfőn újabb futballista is közöl­te, hogy nem marad, mégpedig a saját nevelésű kapus, Baji Tamás, akiről eddig annyit sikerült meg­tudni, hogy a Győr látná szívesen. A két szerb légiós, Mirko Todoro­­vics és Milos Janics egyelőre ott­hon tartózkodik. Mindkét játékos útlevele lejárt, s eddig nem sike­rült a papírmunkát elintézniük. Egyébként róluk is az a hír járja, hogy továbbállnak: Todorovics iránt a Kispest, az MTK és az Új­pest érdeklődik, Janicsot pedig a nyíregyháziak látnák szívesen. Hogy ezek után kire számíthat Pásztor József vezetőedző? Nos, Belvonnak, Raducznak és Stoicának van még egy évre szóló szerződése, míg Balog Zol­tánról már megírtuk, hogy Bé­késcsabán marad. A tavalyi baj­nokságban szóhoz jutott még Kasik, aki jelenleg szalagszaka­dás után gipszben van, valamint Frank, Illés és Sándor. Nos, ez a nyolc labdarúgó lá­togatja az edzéseket, és dolgozik együtt a tavalyi tartalékcsapat­tal, az ifisták legjobbjaival, va­lamint néhány próbajátékossal. Szám szerint tehát húsz játékos­nál is több látogatja az edzése­ket, ám nagy kérdés, hogy mi­lyen együttest tud ebből összeál­lítani Pásztor edző, mert egyel­őre meglehetősen kevés közülük az NB I-es játékos... (Jávor) Csere- és góldömping Diósgyőri FC-Pálháza 5-0 (2-0) Diósgyőr, 2500 néző. V: Zvolenszky. Diósgyőr: Rácz (Regős, Nó­ta) - Farkas A., Téger (Volár), Farkas J. - Földvári (Vitelki), Búzás (Jakab), Riser (Buliga), Tóth (Sarlai) - Barna (Rotula), Jakab (Be­­recz), Rákóczki. G: Jakab (2), Búzás (2, egyet 11-egyesből), Berecz. Rejtekhelyen Hétfőn sor került a „Lipcsei­­ügy” újabb fordulójára. Érdek­lődésünkre dr. Páncsics Miklós, a Ferencváros menedzserigaz­gatója arról számolt be: kedden késő este ülnek tárgyalóasztal­hoz az érdekeltekkel. A megbe­szélésen Lipcsei Péter mene­­dzsere, Bognár György és a fe­rencvárosi vezérkar tagjai vet­tek részt. A tárgyalásra nem az Üllői úton, hanem egy „rejtek­helyen” került sor. Hivatalos végeredményt a későbe nyúló tárgyalás miatt nem sikerült szereznünk, ám annyi kiszivár­gott (és ezt már korábban jelez­tük), hogy Lipcsei Péter szinte bizonyosan a Ferencvárosban folytatja pályafutását. Egy évre hatvanezer dollárért adja őt kölcsönbe a Porto, s a váloga­tott játékos kedden csatlakoz­hat a Balatonkenesén edzőtá­borozó Ferencvároshoz. (s. g.) Keresztúri Pozsonyban Csütörtöki számunkban már be­számoltunk arról, hogy Keresztúri András, a Csepel válogatott játé­kosa a Slovan Bratislava együtte­sével tárgyalt. A labdarúgó a hét végén már a pozsonyiakkal edzett, és hétfőn edzőtáborba utazott a Slovan csapatával. NEMZETI SPORT Ultimátum Súlyos helyzetben van a hatvani futball: az NB II-es csapat játé­kosainak két hónapnyi járandósággal tartoznak a vezetők. Sokáig úgy tűnt, hogy egy német üzletember, Helge Wildschütz megvásárol­ja az egyesületet, s profiklubot hoz létre, ám a vezetők és a remény­beli befektető álláspontja egyre inkább távolodni látszik. Tovább szaporítja az elnökség gondjait, hogy hétfőn a játékosok ultimátumot intéztek a vezetőséghez: öt napon belül egyenlítsék ki a tartozásukat. A fejleményeket Fodor Imre részben kívülállóként, részben pedig bennfentesként kíséri figyelemmel. Az edző ugyanis tárgyalásban áll Helge Wildschützcel, és ha tisztázódnak a viszonyok, nem elképzel­hetetlen, hogy a jövőben ő irányítja a hatvani csapatot. - Tökéletesen megértem a játékosokat, hiszen többségük csalá­dos ember, valamiből élniük kell - mondta Fodor Imre. - Az egész hatvani ügy jól reprezentálja a magyar viszonyokat. A vezetők nem annak örülnek, hogy jön valaki és pénzt hajlandó áldozni a magyar labdarúgásra, hanem azt firtatják, honnan van a pénze. De ez kit érdekel? Az mindenesetre biztos, én csak akkor vállalom el az edző­­séget, ha mindent tisztáznak az érintettek. (n. m.) KÜLDJE BE SORSJEGYET AZ ALÁBBI CÍMRE: LUTRI 1373 BUDAPEST PF. 496., „PÉNZELŐ LESŐ" JELIGÉRE.­­ RÉSZLETEK A SPORTFOGADÁSBAN. SZERENCSEJÁTÉK RT. )

Next