Nemzeti Sport, 1997. szeptember (8. évfolyam, 238-267. szám)
1997-09-01 / 238. szám
Vili. 238. • 1997. szeptember 1. Labdarúgó NB I Nagy Norbert és Nyilasi Tibor megbeszélte... Vincze Ottó „fáradt góljai” Nagy János Kupasiker ide, kupasiker oda, a rossz idő (no meg talán a tévéközvetítés) sok ferencvárosi szurkolót tartott otthon szombat délután. Az Üllői úti stadionban szokatlan, jócskán foghíjas lelátók fogadták a csapatokat, és ami még ennél is meglepőbb volt, hogy a vendégszektor is üresen tátongott. Az országszerte sokszor megcsodált Loki-tábor nem kísérte el kedvenceit a fővárosba, bár... De erről majd később. Sokat nem töprenghetett senki a nézőtéri látványon, hiszen Nyilas Elek és Vincze Ottó első labdaérintése után vezetett a Fradi. A gól aztán nemcsak a zöld-fehérek, hanem a két labdarúgó további teljesítményét is meghatározta. - A keddi, százhúsz perces csata után mind idegileg, mind fizikailag nehéz volt regenerálódni - mondta Nyilas Elek a Debrecen elleni meccs után. - Teljesen nem is sikerült a felfrissülés, ám az, hogy közvetlenül a mérkőzés elején gólt szereztünk, nagyban megkönnyítette a dolgunkat. Nyilas Elek azonban nem érte be egy - valóban briliáns - gólpasszal. Közel félóra elteltével áthámozta magát a teljes - bár abban a pillanatban inkább hiányosnak tűnő - debreceni védelmen, és góllal fejezte be szólóját. Herczeg András, a Debrecen edzője ekkor megelégelte Nyilas villogását, és Madar Tamást (mindkét gólnál átjátszotta őt a ferencvárosi középpályás) lehozta a pályáról. - Már a mérkőzés előtt azon töprengtem, miként oldjam meg azt, hogy Madar ne találkozzon Nyilassal - mondta a Loki trénere a lefújás után fél órával. - Aztán a kezdésre lebeszéltem magam a változtatásról, ám fél óra múltával be kellett látnom, hogy tévedtem. Nyilassal szemben egy védekezőbb beállítottságú játékost kellett volna szerepeltetnem. Nincsen egyébként semmi különösebb bajom Madarral, továbbra is élvezi bizalmamat. Nyilas Elek azonban Szatmári őrizetében sem hagyta magát, sőt, a második félidőben a csatárhiányban szenvedő Fradiban ekként is megállta a helyét. - A második félidőben már kissé nehezebb dolgom volt - emlékezett vissza Nyilas. - Szokatlan számomra, hogy a kapunak háttal állva kell várnom a labdát, annak ellenére, hogy Vácott korábban néhányszor már szerepeltem ezen a poszton. Szerencsére az utóbbi hetekben kezdek magamra találni. Egyre jobban érzem a játékot és az önbizalmam is kezd visszatérni. A második gól előtti pillanatokban aztán megérkeztek a debreceni szurkolók is. Hogy hol, és merre jártak az első percekben? Mindenesetre a hátralévő időt végigszurkolták, és lelkesedésüket még Nyilas „köszöntője” sem törte le. A Ferencvárosban egyébként ezen a szombaton többen is szokatlan poszton szerepeltek. A válogatott Nagy Norbert nem a bal oldalon, a vonal mellett futott fel a támadásokkal, hanem emberfogóként őrizte szigorúan Sirát, és egyáltalán nem mozgott idegenül - Vámosival együtt - „levette” a pályáról a debreceni ékeket. - Nem készülök posztváltásra, csupán néhány mérkőzés erejéig játszom majd emberfogót - mondta Nagy Norbert. - Sajnos, az elmúlt időszakban elszállt az önbizalmam. Kikezdett a közönség, és a szakvezetőség is többet vár tőlem, akárcsak én magamtól. Nyilasi Tiborral megbeszéltük, mi lehet a kiút, és én kértem, hogy emberfogóként szerepeltessen. Úgy éreztem, ezen a poszton nagyobb esélyem van arra, hogy ismét megtaláljam önmagam... A mérkőzés harmadik (nem sorrend, sőt...) kiemelkedő alakja Vincze Ottó volt. A második perc elején lélektanilag nagyon fontos gólt szerzett, s a hajrá perceiben ismét betalált Kövesfalvi kapujába. A két gól közötti időszakban pedig rengeteget futott a „sioni fradista”, labdát szerzett, sőt helyzetbe is került annak ellenére, hogy időnként láthatóan fáradtsággal küszködött. - Nyilastól remek labdát kaptam, és már nem volt nehéz dolgom a második percben - mosolygott Vincze Ottó a mérkőzést követően az öltözőben. - Sajnos, a gól után sem tudtam felszabadultan játszani, mindvégig éreztem a hétközi kupameccs okozta fáradtságot, fásultságot. Ennek tulajdonítható, hogy többször is belebonyolódtam a cselekbe, nem jutott eszembe azonnal a legegyszerűbb megoldás. A második félidőben Nyilasi Tibor azt kérte tőlünk, hogy hajtsuk meg az első tíz-tizenöt percet, és úgy érzem, ekkor nekem is jobban ment a játék. Pálingtól pedig a hajrában szintén pontos, remek passzt kaptam. Azt hiszem, a Fradi annyival jobb a többi csapatnál, hogy mindig akad egy-két olyan húzóember az éppen pályán lévő együttesben, aki képes eldönteni egy mérkőzést. Hogy aztán ez éppen én vagyok, vagy más, annak nincs jelentősége. Persze, azért óriási öröm a számomra, ha a mérkőzés végén az én nevemet skandálja a közönség. Sitku Illésnek (középen, csíkos mezben) szombaton túl nagy feladatot jelentett a vendégvédőkkel vívott harc, bár a jelenet arról is tanúskodik, hogy a fiatal ferencvárosi csatárnak többször két-három debreceni védővel is meg kellett küzdenie Vincze Ottó (csíkos mezben), akárcsak képünkön, a mérkőzés nagy részében labdaközelben volt, két góljával pedig döntő szerepet vállalt a Fradi győzelméből (Németh Ferenc felvételei) A kiszenvedett hatodik Reszeli Soós István a Gázszer elleni találkozó előtt így fogalmazta meg gondolatait: - Nekünk ma egészen más koreográfiával kell játszanunk, mint a legutóbbi fordulóban az MTK ellen. Támadnunk kell, de a kontrákra nagyon oda kell figyelnünk. És bár akkor igazán drámai a sport, ha az utolsó percekben szerezzük a győztes gólt, azért jó lenne most minél előbb a vendégek hálójába találni. Persze a legfontosabb, hogy győzzön a csapat, és pontveszteség nélkül továbbra is a tabella élén maradjon. A győriek fiatal mesterének óhaja teljesült. Már a negyedik percben földrengésszerű moraj, ünneplés köszöntötte az ETO vezető gólját. És aztán valóra vált a hazaiak vezetőedzőjének befejező gondolatában megfogalmazott remény is: győzött a csapat, és továbbra is pontveszteség nélkül vezeti a bajnoki táblázatot. Ami azonban a két esemény között történt, az az ETO számára tanulságos lehet a jövőre nézve. A győriek játékából a gyorsan elért gól után egyre jobban kiütközött a kapkodás, az idegeskedés. Az újonc Gázszer a gólt követően rendezte sorait, a mezőnyben tetszetősebben terelgette a labdát, a csapatjátéka egységesebb, összehangoltabb, egyszóval jobb volt. A második félidőben Salagean kiállítását követően az agárdiak szinte teljesen beszorították vendéglátóikat, gólt azonban nem tudtak rúgni. A nézőtérről úgy tűnt, hogy a győri játékos kiállítása inkább a Gázszert zavarta meg. Tieberék úgy gondolták, hogy most már végképp elérkezett számukra a nagy lehetőség, ám túlságosan is gyorsan akarták kiegyenlíteni hátrányukat, nem volt türelmük kijátszani a helyzeteiket, és ezért az utolsó pillanatokban mindig becsúszott egy hiba. Meglepő volt, hogy a gólerősségéről híres Földes Gábor két alkalommal is százszázalékos helyzetben hibázott, szinte egyedül eldönthette volna a mérkőzés sorsát. Az igazsághoz tartozik azonban az is, hogy a másik oldalon a fiatal Fehér Miklós is elpuskázta azt a nagy lehetőséget, amelyet ha kihasznál, bebiztosíthatta volna csapata győzelmét. Mindezek ellenére, a mérkőzés összképe alapján a Gázszer nem érdemelte meg a vereséget, az együttes lényegesen többet nyújtott annál, amit vártak tőle. A mérkőzés után érthetően örömittas volt a győri öltöző hangulata. Reszeli Soós István azonban mértéktartóan, reálisan értékelt. - Eddigi győzelmeink után régen látott hatalmas közönség, tizenkétezer néző előtt játszottunk - kezdte az ETO vezetőedzője. - A gyorsan elért gólunk után a fiúk nagyon jól akartak futballozni, örömfocival szerettek volna kedveskedni a szurkolóknak. És ez az, ami nem sikerült. A legnagyobb gondunk a középpályán volt. A labdarúgóink nem tudták megszűrni az ellenfél támadásait, nem ütköztek, és nem segítették megfelelően sem a védő-, sem pedig a támadójátékunkat. Elkeseredésre persze nincs okunk, hiszen a csapat óriási akaraterejének köszönhetően győzött, és amit lehet, azt ezután is megteszünk. Azt azonban tudomásul kell venni, hogy a dolgunk egyre nehezebb lesz. Mracskó Mihály, az ETO válogatott labdarúgója tömörebben fogalmazott: - Hat mérkőzésből hatot megnyertünk, úgy érzem, ezt nem kell megmagyarázni. Ez igaz, miként az is, amit többen is felvetettek, hogy a csapatnak nem mindig megy egyformán a játék. Azt viszont észre lehetett venni, hogy a korábbi ETO ezt a mérkőzést simán elveszítette volna. A vereség ezúttal csak azért nem következett be, mert a győri játékosok akaraterőből, küzdőképességből csillagos ötösre vizsgáztak. Hihetetlen elszántsággal küzdöttek, ha kellett, csúsztakmásztak, ha a helyzet úgy hozta, a labda elé vetődtek, egymást biztatták, segítették, amiből az a következtetés vonható le, hogy most nagyon együtt van a csapat. És ez az, ami a győriek számára biztató lehet a továbbiakban is. Mert mint Reszeli Soós István nagyon találóan megfogalmazta: a dolguk egyre nehezebb lesz! (havasréti) NEMZETI SPORT A kapitány fordulóra Csank János szövetségi kapitány szombaton két mérkőzést nézett meg. A Ferencváros-Debrecen találkozón öt válogatott kerettag teljesítményét figyelhette a Lengyelország-Magyarország és a Magyarország-Azerbajdzsán mérkőzés előtt, a Kispest-Stadler összecsapáson azonban csupán egyetlen olyan labdarúgó lépett pályára, aki a kapitány bővebb keretének tagja. Ferencváros-DVSC-Epona A zöld-fehér együttes tagjai jóval gyorsabban játszottak, mint korábban, látszott, hogy igyekeznek a lehető leghamarabb eldönteni a mérkőzést. Korán vezetést is szerzett a Ferencváros, és a házigazdák ezután is mentek, hajtottak, támadtak, bár igazán nagy helyzeteket nem tudtak kialakítani. Nyilas azonban jól játszotta át a Debrecen lestaktikáját, és ezután magabiztosabban vezetett az FTC. A vendégcsapat viszonylag bátortalannak tűnt, nem tudott úgy kijönni védőállásaiból, olyan ellenállást kifejteni, amellyel komoly erőkifejtésre késztette volna a Ferencvárost. Dragóner Attila megbízhatóan futballozott, de ezen a mérkőzésen nem volt sok dolga. Nagy Norberten látszott, hogy nincs csúcsformában, bár voltak jó megoldásai, nem tudott az átlag fölé emelkedni. Lipcsei Péter viszont frissebb volt, mint az utóbbi mérkőzéseken, Nyilas Elek pedig kifejezetten jól futballozott, nagy szerepet vállalt a támadásokból, a csapat egyik kulcsembere volt. A Debrecenben Dombi Tibor meglehetősen kiszolgáltatott helyzetben volt, nem tudott futóversenyeket kezdeményezni a ferencvárosiakkal, pedig ez az erőssége lehetett volna. Kispest-HFC-Ecker-Stadler A Honvéd jóval többet birtokolta a labdát, mint a vendégcsapat, sokkal több helyzetet is alakított ki, de hiába tartotta nagy nyomás alatt ellenfelét, lehetőségeit sorra elhibázta. Az okosan játszó Stadler remek kapusteljesítménnyel és némi szerencsével szerzett három pontot. Plókai Attila ezúttal nem kapott meghívást, de tagja a válogatott bő keretének. A védő a Stadler ellen átlagos teljesítményt nyújtott, elvégzett néhány szabadrúgást ígéretes szögből, de nem találta el a kaput. Nóta a fakóban fényesedik A Diósgyőr-Vác mérkőzés lefújását követően csalódottan indultak haza a hazai szurkolók, csapatuk erejéből ezúttal csak döntetlenre futotta a nem túlságosan acélos vendégegyüttes ellen. A drukkerek zöme Julius Nóta nyakába varrta a két pont elvesztését. Tornyi Barnabás szakmai igazgató a következőképpen indokolta a kapuscserét: - Rácz Róberttel teljes összhangban dolgozunk, az elmúlt tizenhárom hónap alatt azonban örökös stresszhelyzetben állt a kapunkban, érthető, hogy az utóbbi időben idegi fáradtság jelentkezett nála. Tiszakécskén és az Újpest ellen egyaránt hárítható gólokat kapott, úgy gondoltam, elérkezett az idő Nóta bevetésére. Szerintem száz edző közül száz ezt lépte volna. Adva van egy fantasztikus képességű kapus, aki korábban a szlovák első ligában, Rimaszombaton igen jól csengő nevet vívott ki magának. Eljön hozzánk és üldögél a padon... Érthető, hogy ez korántsem lélekemelő a számára. Veréb György kapusedzőnk szerint is szenzációs képességű labdarúgó Nóta, és hadd tegyem hozzá, a legprofibb felfogású játékos Diósgyőrött. „Ránézésre” semmi kockázatot nem rejtett magában a szerepeltetése, az már egészen más kérdés, hogy elmaradt a remélt és várt siker. - Ezt minek tulajdonítja? - Ilyen gyenge, ennyire kritikán aluli játékvezetést már nagyon régen láttam. Az első váci gól előtt nem történt szabálytalanság. Lettrich mégis szabadrúgást ítélt, később pedig következetlenül fütyült. - Térjünk vissza az első gólhoz! Kívülről úgy tűnt, hogy Nóta bizony leragadt a kapuvonalon... - Ehhez a találathoz neki semmi köze! A taktikai megbeszélésen külön felhívtam a játékosok figyelmét arra, hogy Lévai és Kasza remekül fejel, kijelöltem az őrzőiket. Hangsúlyoztam, hogy Nagy Tibor rúgótechnikájával számolni kell, ezért Nótát arra kértem, ha ilyen szituáció előfordul, maradjon a kapuban. Kaszát Tégernek kellett szemmel tartania, az esetnél azonban elkésett... - Mi a véleménye a második gólról? - Ezt a találat valóban Nóta számláját terheli. A hazaadás után röviden szabadított fel, az akciót követő beadásnál pedig rászólt Földvárira, hogy jó. Nos, a Vácnak tényleg jó volt, mert érkezett Andrássy... - A kapuscsere tehát nem váltotta be a reményeket. Ezek után hogyan tovább? Ki élvezi majd a bizalmát a Hungária körúti mérkőzésen az MTK ellen? - Hétfőn az lesz az első dolgunk, hogy leülünk mindhárom kapussal és megbeszéljük a folytatást. Azzal nem árulok el titkot, hogy ebben a szituációban Rácz visszakapja az egyes mezt, Regős pedig leül a kispadra. Nótának a tartalékcsapatban biztosítok lehetőséget a formába lendülésre, mert továbbra is kitűnő kapusnak tartom. (Soros)