Nemzeti Sport, 1997. október (8. évfolyam, 268-297. szám)

1997-10-01 / 268. szám

2 NEMZETI SPORT Istenhegy FC Aki - munkája révén vagy „csak úgy”, hobbiból - rendszeresen bön­gészi az interneten a sporttal kap­csolatos honlapokat, jól teszi, ha esernyőt tart maga fölé. Elképesztő mennyiségű adathalmaz ömlik ránk, szinte nincs a nemzetközi sportélet­nek olyan szeglete, amelyről ne érte­sülne az, aki „szörfözésre” indul. Azt, hogy nincs a sportéletnek olyan szeglete, szó szerint értendő: valamelyik napi böngészésem során a magyar honlapok között a szívem­nek roppant kedveset találtam. Izgalmas kvízjátékot tarthatnánk arról, melyik a nyolcadik magyar futballklub, amelyik megjelent az interneten. A Fradi és a Győr hiva­talos, az MTK grafikailag és tartal­milag remek, az UTE minden igényt kielégítő anyaga, a Debrecen, a III. Kerület és a Miskolci VSC után a nyolcadik egy „vérbeli” amatőrklub, a Blasz negyedosztályában viaskodó Istenhegy FC. Annyi privatizálás talán megen­gedhető, hogy bevalljam: a szívem csücske az amatőrfutball, meg az olyan csapatok, mint az Istenhegy FC. " Ha valaki veszi a fáradságot, és ráklikkel a Pallos Levente honlap­ján keresztül elérhető Istenhegy FC- re, csodát talál. A különböző fejeze­tek megegyeznek azzal, amit mond­juk a Real Madridnál, vagy az Ajax­­nál is érdemes keresni - mutatván, hogy a készítőknek (bár nem tudom, de gondolom, hogy Pallos Levente, a csapat középpályása - akiről egyéb­ként kiderül az is, hogy miután an­golul már elég jól beszélt, és úgy gondolta, egyéb európai nyelvet más helyen is el lehet sajátítani, megta­nult koreaiul meg egy kicsit kínaiul is - a zászlóvivő) ugyanolyan fontos a saját Istenhegy FC-jük, mint a na­gyoknak a Real Madrid vagy az Ajax. A sport legtisztább, legromlatla­nabb fajtájában lépten nyomon „ta­pintható” a Pál utcai fiúk-féle ro­mantika csodája. A rovatok közül (a játékosnévsor, a legfrissebb eredmé­nyek, a bajnokság állása, hírek a csapatról) érdemes rákattintani a csapattal kapcsolatos hírekre. Ezek­ből megtudhatjuk, hogy doktor Kiss személyes okok, Pallos sérülés miatt nem játszott; a hétközi időpont mi­att Varga és Murányi nem tudott csatlakozni a csapathoz; doktor Bo­rók külföldi útja miatt két hétig nem tud a csapat rendelkezésére állni, meg még számtalan, fontosabbnál fontosabb dolgot. Hogy fontos-e bárkinek, hogy doktor Kiss személyes okok, Pallos sérülés miatt nem játszott; a hétközi időpont miatt Varga és Murányi nem tudott csatlakozni a csapathoz; dok­tor Borók külföldi útja miatt két hé­tig nem tud a csapat rendelkezésére állni? Azt gondolom, fontos. Nagyon fontos. De még ennél is fontosabb, hogy egy rakás fiatalembernek ilyen fontos a futball, a sport, hogy edző­jük van, szerelésük, ehhez igazítják a hétvégi programjukat, osztályoz­zák magukat és egymást, a játékban élnek tovább az álmaik, hogy szom­bat vagy vasárnap délelőtt úgy ér­zik, „igazi” futballisták, olyanok, mint akik a Real Madridban, vagy az Ajaxban játszanak. Játszanak. (andrás) Mai számunkat szerkesztette: Simon József Olvasószerkesztő: L. Táp István Sudár István Szűcs Zsolt Művészeti szerkesztő:­­Darvas­­Péter A Nemzeti Sport Lap-, Könyvkiadó és Szolgáltató Kft. független sportnapilapja Főszerkesztő: Énekes Zoltán Főszerkesztő-helyettes: Naményi József Szerkesztők: András Dénes (külföldirovat-vezető), Boda Ildikó (publicisztikairovat-szerkesztő), dr. Dénes Tamás, dr. Malonyai Péter (vező publicista), Simon József, Skrapits László (vezető olvasószerkesztő), Szurmai János (lapmenedzser), Tarpay László (riportrovat-vezető). Szerkesztőségi titkár: Lázár Lajos (labdarúgórovat-szerkesztő). Labdarúgórovat-vezető: Vincze András. Hazai rovat-vezető: Szűcs Miklós. Fotóigazgató: Záhonyi Iván. Művészeti vezető: Keleti Imre. Tudósítói hálózatvezető: Varga Gyula. Terjesztési igazgató: Harcsa Gábor, Felelős kiadó: Borbély Pál, ügyvezető igazgató Kiadóhivatal és szerkesztőség: 1133 Budapest XIII., Visegrádi utca 115. Postacím: 1399 Budapest, Pf.: 701/437. Tel.: 138-4366. Fax: 138-4248. Hirdetésfelvétel: Nemzeti Sport Média Kft., 1061 Budapest, Dalszínház u. 10. Tel.: 312-1234, 332-0384, 332-6301,131-5183. Fax: 312-1234. Nemzeti Sport Hirdetési és Marketing Kft. (ügynökségi kapcsolatok), 1061 Budapest, Dalszínház u. 10. fszt 4. Tel.: 111-9407, 131-7504, 131-9582. Fax: 111-1499. Styl Média Kft., 1146 Budapest, Istvánmezei út 1-3. Tel.: 252-3968, 114-3810, 252-8296. Fax: 252-7149. Nemzeti Sport Szerkesztő­sége, 1133 Budapest, Visegrádi u. 115. Tel.: 138-4366. Fax: 138-4248. Szedés, grafika: Nemzeti Sport Kft., a Vinatesz tagja. Nyomás: Szikra Lapnyomda Rt. Felelős vezető: Lendvai Lászlóné vezérigazgató. Internet: http://www.lang.hu/szikra.nyomda - e-mail: szikra@lang.hu Terjeszti: a HÍRKER Rt., az NH Rt., a Kiadói Lapterjesztő Kereskedelmi Kft. Előfizethető Budapesten a Magyar Posta Rt. Hírlapüzletági Igazgatósága kerületi ügyfélszolgálati irodáiban, a hírlapkézbesítőknél, és a Hírlapelőfizetési Irodá­ban (HELÍR) Budapest VIII., Orczy tér 1.. (Levélcím: HELÍR, Budapest 1900), közvetlenül vagy postautalványon, vala­mint átutalással a HELÍR Postabank Rt.: 219-98636, 021-02799 pénzforgalmi jelzőszámra, vidéken a postahivatalokban és a kiadóban. A kitöltött megrendelőlapokat a fővárosban borítékban adják fel az alábbi címre: Hírlapüzletági Igaz­gatóság, 1846 Budapest. Vidéken­­,Postahivatal, helyben. Előfizetési díj (a hét minden napjára): egy hónapra 1350 Ft, ne­gyedévre 4050 Ft, fél évre 81 átért egy évre 16 200 Ft. Hétfőtől szombatig: egy hónapra 1158 Ft, negyedévre 3474 Ft, fél évre 6948 Ft, egy évre 13 896 Ft. Csak vasárnapra (hétfőn kézbesítik): egy hónapra 195 Ft, negyedévre 585 Ft, fél évre 1170 Ft, egy évre 2340 Ft. Előfizetés külföldre: Batthyány Kultur-Press Kft., 1011 Budapest, Szilágyi D. tér 6., T/F: 0036 1 201 88 91. Bankszámlaszám: MKB Magyar Külkereskedelmi Bank, 502-20622-2630-4026. Megjelenik naponta. Index: 25 004. Vidék: ISSN 0866-2525. Budapest: ISSN 0866-2517. 1 2 4 8 16 R­égen az úgy volt, hogy ha a csapat gólt lőtt, a klub elöljárói egymás nyakába borultak a lelátón, ölel­­ték-csókolták egymást, felállva tapsoltak, integettek a já­tékosok felé, esetleg biztatóan be­mutatták, hogy a prémium busás lesz. Modemn a mi korunk, hogyan is tűrné csöppnyi jelét is a maradi gesztusoknak. A technika kérem, a technika! A tudomány mindent le­győz. Kiegyenlít a Werder Bremen Belzembergben, a Kaiserslautern otthonában - öröm felsőfokon. Szőke asszony ugrik fel és tapsol, kalapos úr veregeti vállon a nagy­hatalmú brémai menedzsert, hogy aztán hátrahőköljön. Nem érkezik válasz a kezdemé­nyezésére. Nem érkezhet, mert Willi Lemke szinte tizedmásodpercekkel a gól után már nyúl is a rádiótelefonjá­hoz, tárcsáz és beszél. Az éteren át osztja meg az örömét valakivel. Új világ, új szokások. A technika kérem, a technika! Legyőz mindent a tudomány. Nemrégiben Puhl Sándor is technikával felszerelkezve volt kénytelen meccset vezetni, tét­meccset és kísérletképpen. Folya­matos összeköttetésben állt a part­jelzőivel, a taccsbírók meg mások­kal, így aztán mód nyílt a folyama­tos tapasztalatcserére. Hogy a kí­sérletről kinek, mi a véleménye, ar­ról nincsen információm, ám sejté­sem szerint hamvába holt az ötlet. A futball a világ (talán) legkon­zervatívabb játéka, erénye, hogy valamennyi közreműködőjénél be­lefér az ösztönösség - a játékosnál az improvizációra, a bírónál a té­vedésre, a nézőnél az őszinte érzel­mekre való jog jóvoltából. A technika, a racionális, a mér­hető, az egzakt felé közelítő talál­mányok sora éppen azt ölheti meg ennél a játéknál, ami a legnagyobb erénye. Zsolt úr, egykori világklasszis futballbírónk úgy fogalmazta meg a lényeget, hogy azért zseniális ez a játék, mert a „körfolyosós házak mosókonyháinak gőzében szüle­tett”, azaz nem kell különösebb felkészültség ahhoz, hogy az ember értse, de főképp élvezze. Az „ezt én berúgnám” élménye éppen úgy hozzátartozik, mint a labda, a ka­puk vagy a hat zászló a pálya kö­rül. Aki a szabályokon változtatni kíván - érvelt Zsolt úr -, az gyilko­sa ennek a játéknak, vagy leg­alábbis merénylője. Alátámasztja az érvelést, hogy a futball szabályai ki tudja, mióta nem változtak, mindenesetre az alapok változatlanok. Jól tudom, az ember legnagyobb ellensége sa­ját maga, így aztán nem üzenhetem meg a túlvilági játékvezetői öltö­zőkbe Zsolt úrnak, hogy nincs mi­től félnie, igazsága örök. Eljöhet még az a világ, amikor a technika, esetünkben a rádiótelefon életünk valamennyi elképzelhető szituáció­ját felverheti csöngetésével. (Nyo­mon vagyunk...) Most még csak a lelátó hangos a csiripeléstől, ám - hadd lássak rémeket - eljuthatunk odáig, hogy a szélső (van még ilyen?) rádiótelefonon jelentkezik be a labdáért a fedezetnél (ilyen már nincs, ezt tudom!). Aztán vagy megkapja, vagy nem. Szabadon áramlik majd az in­formáció a pályán és a lelátókon - drukker hívhatja a ziccert elhibázó csatárt, indulataival egyidőben gyalázhatja a szerinte kispadra ér­demtelen trénert, a söprögető üze­netrögzítőn teszi maradandóvá, hogy nem ért egyet a bekiabált edzői utasítással - és így tovább, és így tovább... Hogy Willi Lemke, és általa a Bundesliga lódította meg a fantá­ziámat, az azért jó, mert arrafelé igazi a futball. Enyhén szólva. És függetlenül attól, hogy hol, miért és milyen formában hódít a techni­ka (az oda nem illő). Mert ha itthon éppen ezt (miért éppen ezt?) vesszük át először a Bundesligából, biztos vagyok benne, hogy leges­­legelőször mentségkeresésre hasz­nálnák fel a mieink az új talál­mányt. Mondjuk a példaként említett fedezet arra hivatkozhat szünetben a szélsőnél, hogy azért nem adhat­ta időben a labdát, mert éppen nem volt térerő... Pedig térerő nélkül még elvan valahogyan a futball, ám tér és erő nélkül... Malonyai Péter Térerő Nézőpont Egyenjogúság Évek óta elfogadom azt, hogy a sport és kör­nyezete, amelyben élek és dolgozom, gyakorlati­lag férfi központú világ. Ebben a közegben érzé­kenyen érintett minden olyan megkülönböztetés, amely a nőkre vonatkozott, legyen az szakmai előmenetel, válogatási szempont, anyagi elisme­rés. Bizonyos esetekben rám is sütötték a femi­nista jelzőt, noha ez ellen azért mindig tiltakoz­tam, bár kétségkívül rendszerint a minden érte­lemben vett női egyenjogúság mellett foglaltam állást. Ezeket a sorokat persze nem magamról és fő­leg nem önigazolásként írom, ám ide kívánkoz­nak akkor, amikor valami olyanról mondok el­lenvéleményt, amiről talán éppen egy női újság­író nem kellene, hogy írjon. Előző számunk színes magazinjában olvashat­tak egy írást egy ötgyerekes családanyáról, bizo­nyos Pataki Viktóriáról, aki egyébiránt profi ökölvívó. Alapvetően a ténnyel, mármint az ökölvívó­­sággal nincs is semmi bajom, hiszen, ha kedve van hozzá, boldogul vele, és nem zavarja a női habitustól alapvetően idegen szellemiség, akkor rendben, miért is ne lehetne Pataki Viktória bok­szoló... Különösen akkor, amikor női bokszmeccse­ket már az 1904-es St.­­ Louis-i olimpia kapcsán is rendeztek, főleg, hogy az idő tájt aztán még tényleg kevés teret engedett a világ a női egyenjogúságnak. Ha ezt az oldalát vesszük a dolgoknak, akkor azt mondom, igen, a nőknek igenis joguk van kipróbálni erejüket, ügyességüket olyan sportágakban is, ame­lyikeket nem rájuk szabtak, tehát lehetnek ökölvívók, súlyemelők, birkózók, kick­­boxosok, cselgáncsozók. Csupán az a kérdés, hogy: _.m­inek?r a*­Vajon fontos-e minden áron meghódítani azokat a területeket, amelyeket a férfiak uralnak? Vajon ér­­demes-e csupán a virtus kedvéért a nőiességet alap­vetően nélkülöző mozgás- és hangulatvilágba átlépni? Persze, most azonnal feltehető a kérdés: mi a nőies, és mi nem? És vajon nem éppen a saját csapdámba esem-e azzal, hogy csak bizonyos esetekre korlátozom az egyenjogúságot? Érveim persze vannak, még akkor is, ha tu­dom, hogy bizonyos vitákban talán éppen az erő erejével győznének le. De ha onnan indulunk el, hogy a zaklatott vi­lág megzabolázására talán egyetlen módszerünk a harmónia megteremtése? Ha harmóniában élünk a környezetünkkel, a földdel, a vízzel, a le­vegővel, társunkkal, saját nemünkkel, illetve az ellenkezővel, akkor van esélyünk egy teljes élet élésére. És miután a férfiak és a nők genetikailag mások, hát miért ne élne és cselekedne mindenki úgy, ahogy azt a DNS-kódja diktálja? A kihívás persze mindenkit megérinthet, a csábítás, hogy megpróbáljuk magunkat másnak, talán igen emberi. De számomra a sport egyik legcsodálatosabb sajátja éppen a harmónia hor­dozása. Ezért mohón vágyom, hogy a férfiak fér­fias küzdelmeit ne utánozzák a nők, hogy ne az legyen a menő, aki ugyanakkorát tud odasózni a másik nőnek, mint mondjuk a fiúk, hogy a kézi­labdázónő ügyességével, fürgeségével és techniká­jával vívja ki a helyzeteit, és ne azzal, hogy behúz az ellenfélnek, hogy a futbal­listalány (ha már nem le­het lebeszélni erről a sportról) vállalja inkább, hogy nem tudott szerelni, semmint, hogy végső meg­oldásként felrúgja az el­lenfelét. Ebbe a képbe számomra tényleg nem fér bele a verekedő, birkózó nő. Mint ahogyan nem fér­ne bele az sem, ha a fiúk próbálkoznának a ritmi­kus sportgimna­gyikával. Persze,­nem­ is próbál­­kottak. Á­m. Egyáltalán nem fáj be­ismerni, hogy ebben ők a bölcsebbek. Boda Ildikó Vili. 268. • 1997. október 1. Nagykereszt a nagykövetnek Különleges érzés lehet egy ember éle­tében, hogy miután a sportpályafutása során elérte a legnagyobb sikereket, idő­vel az ettől teljesen más területet felölelő civil pályáján is az olimpiai aranyérem­mel felérő elismerében részesül. Amint arról a hírügynökségek a napokban hírt adtak, dr. Schmitt Pál, Magyarország búcsúzó madridi nagykövete magas spa­nyol kormánykitüntetésben részesül, megkapja a Katolikus Izabella Érdem­rend Nagykeresztjét. Utolsó munkanap­jainak egyikén, kedden hívtuk, egyrészt hogy gratuláljunk, másrészt, hogy meg­kérdezzük: nehéz-e a búcsú. Schmitt Pál a tőle megszokott kifinomult stílusban és diplomáciai érzékkel mondta el, hogy a kitüntetés számára valóban nagy meg­tiszteltetés, bár még a hivatalos spanyol közlönyben nem jelent meg a híre, s a tényleges átvételig még meglehetősen hosszú procedúra van hátra. Azt azonban úgy véli, hogy a spanyol kormány által külföldinek adható egyik legmagasabb kitüntetés nem elsősorban neki, hanem a két ország közötti kapcsolatnak szól, s hogy emögött, csakúgy, mint a nagy sporteredmények mögött, jelentős csa­patmunka húzódik meg. A NOB alelnöke, a MOB elnöke kedden este adta a diplomáciai protokollnak meg­felelő búcsúfogadását, amelyre mintegy kétszázötven vendég volt hivatalos. Ezen a napon amúgy is zsúfolt és fontos progra­mot tudott a háta mögött, hiszen délelőtt volt búcsúaudiencián a királyi párnál fe­leségével, Makray Katalinnal, szerdán pe­dig a spanyol parlament külügyi bizottsá­gának a vezetőjénél tesz látogatást, aki eddig is erkölcsi támogatásáról biztosítot­ta a magyarok integrációs szándékát az Európai Unió és a NATO felé. Négy év és négy hónapnyi szolgálat után tehát Schmitt Pál hazatér, spanyol­­t földtől való búcsúja azonban jellemzően­­ stílszerű lesz: meghívott vendége a szom­bati, Barcelonában rendezendő „La Ro­da Olympiqua“-nak, azaz az olimpiai es­küvőnek, ahol Christina hercegnő köti össze életét a nagyszerű kézilabdázóval. I­B­v

Next