Nemzeti Sport, 1998. január (9. évfolyam, 1-30. szám)
1998-01-08 / 7. szám
A szervezők napokon át titkolóztak, s csak annyit árultak el, hogy „tárgyalásban vagyunk még egy további világsztárral”. Az erőfeszítést a jelek szerint siker koronázta, szinte biztosra vehető, hogy Carlos Alberto Torres, az 1970-es világbajnok brazil válogatott csapatkapitánya a döntőben az aranyzöldek negyedik találatának szerzője - parkettre lép a Budapest Sportcsarnokban. Carlos Alberto remek pályafutást tud maga mögött, játszott a Fluminensében, a Santosban, majd a New York-i Cosmosban is. Az edzői pályán már kevesebb sikere volt, de nemrégiben még az egyik legjobb riói klubot, a Botafogót dirigálta. A rendkívül kedves, megnyerő modorú kapitánnyal - beceneve a Capitáo, vagyis a Kapitány - egy korábbi találkozásunkkor Rióban beszélgettünk. Ennek a diskurzusnak a részleteit idézem feljövetelét köszöntve. ♦ Magyarországon szinte mindenki csodálta az 1970-es brazil válogatottat. Azt azonban nem igazán értettük, miért nem Pelé, a futballkirály, az akkor már kétszeres világbajnok, a gárda legrégebbi válogatottja viselte a karszalagot? Miért a 26 éves Carlos Alberto volt a csapatkapitány? - Talán azért, mert akkori klubomban, a Santosban is engem illetett ez a titulus. Igaz, a kezdő csapatban csak hárman, Pelé, Clodoaldo és én voltunk santososok. De a hatvanas évek sikerei alapján a mi egyesületünknek volt a legnagyobb tekintélye. A Santosban titkos szavazás eredményeként lettem csapatkapitány. Ne kérdezze, ettől még egy pillanatig sem gondoltam arra, hogy jobb lennék, mint Pelé. Ő utolérhetetlen, olyan futballista volt, amilyen csak egy születik egy században. ♦ Beszéljünk a hetvenes finálé utolsó góljáról. Kétségtelenül életem legszebb és legfontosabb találata volt... ♦ ...Jobbhátvéd sem előtte, sem utána nem rúgott gólt a világbajnoki címet eldöntő fináléban... - Nem is tudja elképzelni, mennyire szerencsés gól volt. Ha teheti, nézze meg videón! Amikor Pelé kipasszolta jobbra nekem a labdát, az megugrott egy szemmel alig észlelhető göröngyön. Egyedi mázlim volt, hogy ennek ellenére így eltaláltam a labdát! ♦ A Santost korábban a világ legjobb klubcsapatának nevezte. Mely csapatokat értékelte a legtöbbre azok közül, amelyeket látott? A válogatottak közül a két utóbbi világbajnok brazil válogatottat, és a hetvennégyes holland legénységet. A klubok közül a Santost és azt a Honvédot, amely az ötvenes években itt, Rióban a Botafogóval játszott... ♦ Hogyan emlékezik vissza pályafutása második szakaszára, a Cosmosnál töltött évekre? - Bátran mondhatom, a legjobb éveimet Amerikában töltöttem. Őszintén bevallom, a pénz miatt is mondhatom ezt, hiszen a Cosmos rengeteg pénzt fizetett. De nekem, a futballistának az is csodálatos élményt jelentett, hogy egy akkor ott még nem valami népszerű sportág követeiként hétről hétre hetvenezer nézőt csábítottunk a Giants Stádiumba, hogy világhírű emberek, ismert politikusok keresték a társaságunkat, hogy az utcákon hamarosan ugyanúgy felismertek bennünket, mint otthon.... ♦ A Cosmos igazi, nemzetközi alakulat volt. Mi volt a titka? Ha mindössze egy szűk fél évtizedre is, de hogyan tudta megélni a maga csodáját? A Cosmos titka? Előbb Pelé, aztán Beckenbauer, Neeskens, Marinho, Chinaglia, Bogicsevics. Vasárnapról vasárnapra hetvenezer néző előtt játszott a csapat, s ilyen publikum akkor sehol a világon, sem Dél-Amerikában, sem Európában nem látogatta a bajnoki meccseket. Minden mérkőzés egy új kihívást, egy új csatát jelentett a számunkra. Nyerjünk meg - méghozzá látványos futballal, mert mással nem lehet... - újabb és újabb híveket annak a sportágnak, amelyet az amerikaiak többsége kifejezetten utált. ♦ Szeret még futballozni? Szerintem alig akad olyan brazil, aki ne szeretne. Illetve mi nem szeretünk, mi imádunk. Nekünk ez az életünk. (dénes) LaMaragas IX. 7. • 1998. január 8.NEMZETI SPORT3 Juventus adidas Top 18 & J uyoii tus adidas Top 18 Jinontus adidas Top 18 Jiivonlus adidas Top 18 ^ Juventus adidas Top 18 Juventus adidas Top 18 „A Kapitány” is parkettre lép Carlos Albert© a BS-ben! Már kapkodják a jegyeket 1998. január 11. A nap, amely választ adhat a kérdésre: lehet-e manapság olyan futballeseményt rendezni, amely érdekli a szurkolókat. Mint ismert, vasárnap délután a Budapest Sportcsarnokban a labdarúgásé lesz a főszerep (nem sokszor mondhatta el ezt magáról a másfél évtizedes létesítmény...). Hivatalosan a Juventus adidas Top 18 teremlabdarúgó-torna döntőjére kerül sor, ám ettől a rendezvény még cseppet sem lenne meglepő. Ami az eseményt a rendkívüli kategóriába sorolja, az a körítés. A körítés, amely a tervek szerint Magyarországon egyedülló, és úgymond profi lesz. Ami a lényeg: látható lesz a hetvenesnyolcvanas évek több nagyszerű csillaga is, a magyar öregfiúk-válogatott ellenfele a nemrégen még a világ futballját meghatározó egyéniségekből verbuvált együttes lesz. S akinek esetleg - a fiatal generáció tagjaként - nem mondana túl sokat Michael Rummenigge, Kaltz, Robert Sara, Tahamata, Ungureanu, Lubanski, Carlos Alberto, Adamec, Bölöni vagy Mihajlicsenko neve, annak esetleg a maiak, a négy élvonalbeli együttes színre lépése lehet vonzó. A lényeg: találkozzunk vasárnap délután a BS-ben! A jegyek. Bizony, könnyen meglehet, hogy a gálaműsoron a jegyüzérek járnak jól! Információnk szerint ugyanis szinte megbolydult az ország, s amellett, hogy a vasárnapi fesztiválra folyamatosan fogynak a jegyek, az elárusító helyeken szinte állandóan csörögnek a telefonok, s a szurkolók érdeklődnek az esemény iránt. Az sem kizárható, hogy vasárnap már nem is nyitnak ki a pénztárak, mert addigra elkel valamennyi biléta, bár hangsúlyozandó: ezt a hét közepén még senki sem tudhatja teljes bizonyossággal. Emellett az is kérdéses, hogy minek köszönhető ez a nagy érdeklődés? Feltehetőleg sokan emlékeznek még a tavalyi, Körcsarnokban rendezett gálaműsor átütő sikerére, de lehet, sok szurkolót az idei, igazán gazdag és a tervek szerint látványos műsor csalogat a BS-be. • • Adidas-ajándék: a Budapest Sportcsarnokban felállított adidas-standon a sportszergyártó és forgalmazó cég meglepetéssel szolgál majd a jegytulajdonosoknak. A legújabb divat szerinti háromcsíkos pólót (melyet az üzletekben 1998 forintért lehet megvásárolni) ugyanis csak vasárnap, és csak a BS-ben 998 forintért lehet megvenni. Figyelem! A pólók csak korlátozott számban kaphatók, tehát aki szívesen vásárolna ilyen ruhadarabot, nem árt, ha minél előbb felkeresi ezt a bizonyos standot. • • A magyar Dream Team kerete. Korábban már beszámoltunk arról, hogy a magyar öregfiúk-válogatottban Nyilasi Tibor tölti be a játékos-edzői posztot, s a csapatban helyet kap Détári Lajos, Ebedli Zoltán, Fodor Imre, Esterházy Márton, Nagy Antal. Természetesen a kezdőcsapatban számítottak volna Törőcsik András játékára, aki az egykori újpesti kedvenc a napokban, egy bécsi tornán a kezét törte. Törőcsik persze ott lesz a BL-ben, ám -bárhogy is szeretne - nem tud játszani. Most pedig a csapat többi tagjáról is ejtsünk néhány szót. Nyilasi hívását örömmel elfogadta Disztl Péter és Disztl László. Kell-e mondani, kik ők? A Videoton UEFA-kupa döntős együttesének tagjai nemrégiben edzőként dolgoztak Székesfehérvárott. Ugyancsak fellép Bognár György. A BVSC-Zugló FC klubigazgató-helyettese, edzője annak idején ötven alkalommal volt a magyar válogatott tagja. És újra láthatják a szurkolók a Ferencváros három meghatározó, László keresztnevű játékosát: Pogányt, Szokolait és Takácsot. • • A zsonglőr. Egyedülálló bemutatót tart majd a gálaműsorban a barcelonai Juan Sabate. A zsonglőr a legkülönfélébb módon képes a labdát a levegőben tartani - olyan hosszú ideig, ameddig csak gondolja. Az egyszerű, lábbal való dekázásban 8700 érintéssel világrekorder, és a hírek szerint Sabate nemsokára a Guinness Book (Rekordok Könyve) hasábajain is helyet kap. • • Lábtenisz. A gálaműsor látványos lábtenisz-bemutatóval veszi kezdetét. Dienes Tivadar, Királyvölgyi László, Koltai Viktor, Pintér Balázs, Tatár Péter és Vadász Tamás egyaránt Európa-bajnoki bronzéremmel dicsekedhet. Valamennyien többszörös magyar bajnokok, bemutatójuk feltehetőleg nagy sikert arat majd, s némi propagandát is jelenthet a talán méltánytalanul kevés figyelmet kapó sportágnak. Főkémskedőn . Az elismert ellenfél Bölöni László nevét alighanem valamennyi futballbarát ismeri, s a Steaua Bucuresti egykori kitűnősége (108-szoros válogatott, ezt a román csúcsot a múlt őszszel állította be Gheorghe Hagi) furcsa emlékeket kelthet a magyar szurkolókban. A futballistát ugyanis szinte mindenki kedveli, annak ellenére, hogy magyar csapatban sohasem játszott, sőt, részt vett anno a Bp. Honvéd és az MTK BEK-ből való kiütésében is. - Én is tisztán emlékszem arra, hogy akkoriban a magyar közönség egyáltalán nem úgy fogadott, mintha ellenség lennék - mondta Bölöni. - Én ugye értettem a bekiabálásokat, és elmondhatom, a közönség partnerként kezelt, és sohasem bántott engem. Éreztem a megbecsülést, talán azt is állíthatom, hogy a szeretetet is. Sohasem felejtem el, mindez mennyire jólesett nekem akkoriban. Nyolcvankilenc decemberében, a rendszerváltás idején jótékonysági mérkőzést rendezett az MLSZ az MTK-pályán, és engem is felhívtak. Akkor is mindenki nagyon kedvesen fogadott. Vagyis mindent összevetve, jó szívvel gondolok vissza a magyarországi szurkolókra. ▼ Mi lehetett az ön iránt megnyilvánuló szeretet oka? - Ezen én is sokat gondolkoztam, hiszen ellenfélként jöttem mindig. Az jutott eszembe, hogy esetleg az együvé tartozás érzését adhattam én a magyaroknak. Bár nem tudom, hogy jól gondoltam-e... - Azóta járt már Magyarországon? - Hogyne, többször is. Legutóbb azonban szomorú oka volt a látogatásomnak: decemberben édesanyámat Budapesten operálták. Erről egyébként eszembe jut egy eset, amely éppen az előbb elmondottakra rímel. Az egyik orvos megkérdezte: csak nem maga az a Bölöni? Utána, ha lehet, még nagyobb odaadással foglalkoztak az édesanyámmal. ▼ A múltból térjünk át a jelenre. Hogy szerepel csapata, a Nancy? - Négy esztendeje dolgozom itt, és sikerült feljutnunk az élvonalba, igaz, rögtön ki is estünk. Most a másodosztályban szerepelünk, de megvan a remény arra, hogy újra a legjobbak közé kerüljünk, hiszen másodikok vagyunk. A körülmények miatt a Nancy feltehetőleg sohasem lesz PSG-szintű egyesület, de ez talán nem is baj. Igyekszem a lehető legbecsületesebben dolgozni, ahogy mindig is tettem. - Milyen érzésekkel várja a BS-beli fellépést? - Nézze, nekem már az nagy megtiszteltetés, hogy a szervezők eszébe jutottam. Tudom, hogy futballfesztivált rendeznek a Budapest Sportcsarnokban. Remélem, hogy a magyar futballkedvelők kitűnően érzik majd magukat, gondolom, rájuk fér egy kis öröm. Együttérző sajnálattal hallottam a jugoszlávok elleni kudarcról, de azt gondolom, minden rosszban van valami jó. Ettől a nagy pofontól talán megmozdul valami, és ha így történik, talán jobb lesz a színvonal, és a nézők visszatérnek a lelátókra. De nem akarok okoskodni vagy beleszólni a magyar futball ügyeibe. Én csak szurkolok önöknek. Visszatérve a vasárnapi eseményre: nyilván nem úgy készül az ember, mintha BEK- döntőt játszana, vagy először lenne válogatott, de nagy örömmel jövök, és várom, hogy újra találkozzam a magyar futballszurkolókkal. (somogyi) Majdnem a felezővonalról rúgott gólt Alekszej Mihajlicsenkót, a vasárnapi sztárgála egyik legillusztrisabb tagját - akárcsak a pályán, ahol minden helyzetben talált helyes megoldást - a telefonbeszélgetés során sem lehetett sarokba szorítani. A kérdésekre gyors, pontos válaszok érkeztek. A Dinamó Kijev 34 éves egykori csillaga - akit pályafutása csúcspontján, 1988-ban a France Football Európa negyedik legjobb játékosának jelölt Van Basten, Gullit és Ronald Koeman mögött - már befejezte játékosi pályafutását, a kijeviek edzői stábjának a tagja, így aztán először a D betűsök pazar őszéről ejtettünk szót... - Köszönöm a gratulációt, a csapat valóban remekül szerepelt. A Barcelona legyőzésére egész Európa felfigyelt. De otthon is rendben mennek a dolgaink, a táblázat élén állunk, annak ellenére, hogy két kellemetlen hazai vereség nehezítette a helyzetünket. Külföldön természetesen sokkal nagyobb visszhangja volt a nemzetközi szereplésünknek, a Bajnokok Ligájára tényleg mindenki odafigyel. Most azon dolgozunk itt, a stuttgarti edzőtáborban, Valerij Lobanovszkij vezetőedző irányításával, hogy a folytatás se legyen gyengébb. Ismét sikerült ütőképes együttest összekovácsolnunk. Fiatal, jó eredményekre, sikerekre éhes a csapat, a játékosaink közül Sevcsenkóért például valóságos vagyont fizetnének a nyugat-európai klubok. ❖ Pergessük le élete eddigi filmjét: a nyolcvanas években a kijevi játékosok meghatározó szerepet játszottak a szovjet válogatottban. Aztán amikor a Szovjetunió széthullott, s Ukrajna megszerezte önállóságát, a külföldön légióskodó, ismert ukrán labdarúgók nem, vagy csak alig jutottak szóhoz „saját” válogatottjukban. Ön is csak kétszer öltötte magára a válogatott mezét. - A magyarázat az lehet, hogy távol voltunk, a válogatott kialakításával megbízott szakemberek kevés információval rendelkeztek az idegenlégiósokról, kiestünk a látókörükből. Azért az évek során egyre erősebb lett a válogatott, sajnálom, hogy a horvátok elleni pótselejtezőn nem jött ki a lépés. Ám ha a fejlődést nézem, joggal reménykedem abban, hogy a következő Európa-bajnokságon már a mi csapatunk is jelentős szerephez jut. ❖ Légiósként Olaszországban és Skóciában szerepelt, előbb a Sampdoria, majd a Rangers FC soraiban. Melyik klubban érezte magát jobban? - Mindkét csapatban jól éreztem magam, remek futballistákat ismertem meg, értékes tapasztalatokat gyűjtöttem. Lehet, hogy ennek majd éppen most, már edzőként veszem hasznát. A skótok habitusa, életformája egyébként közelebb állt hozzám. ❖ Általános vélemény szerint korán ért véget pályafutása. - Igen, a sérülések megrövidítették aktív pályafutásomat. Két műtét is közbeszólt, pedig talán még mindig játszhatnék. ❖ Pályafutása melyik sikerét tartja többre: az Európa-bajnoki ezüstérmet, vagy a szöuli olimpiai tornán nyert aranyérmet? - Nem szívesen osztályoznám az eredményeket az érmek szerint, mindegyik nagyon drága nekem. Büszkén szemlélem a medáliákat a vitrinemben. Az persze világos, hogy az 1988-as esztendőt tartom pályafutásom legsikeresebb évének, hiszen akkor lettünk a hollandok mögött másodikak az Európa-bajnokságon, s akkor szereztünk olimpiai aranyérmet. Egyébként én voltam az egyetlen, aki mindkét csapatban szerepelt. ❖ Emlékszik, hogy az olimpiai tornán az argentinok ellen majdnem gólt szerzett a saját térfeléről? - Nagyon is tisztán látom magam előtt a helyzetet. Nagy kár, hogy a labda egy arasznyival elkerülte Islas kapuját. Mindig is szerettem meglepni a kapusokat távoli lövéseimmel. Hasonlóan messziről eleresztett lövéssel azért később csak sikerült gólt elérnem: egy Szpartak Moszkva-Dinamo Kijev bajnoki találkozón majdnem a felezővonalról találtam be a kapuba. ❖ Mi a véleménye a kispályás tornákról, a teremfutballról? - Szeretem, mert gyors gondolkodásra készteti a labdarúgót, érvényesül a játékos technikai felkészültsége. A Dinamó gyakori vendége a Németországban rendezett kispályás tornáknak. S ráadásul rendszerint jól is szerepel, nyer a csapatunk. Remélem, a vasárnapi, budapesti vendégszereplésem is tovább öregbíti majd a Dinamó Kijev hírnevét. Hadd ragadjam meg az alkalmat, s üdvözöljem magyar barátaimat, és kívánom, hogy végre sikerüljön az önök futballját kisegíteni a gödörből. A múlt kötelezi a mai fiatalokat. (niszkács)