Nemzeti Sport, 1998. november (9. évfolyam, 299-328. szám)
1998-11-25 / 323. szám
A Denver a csúcsra tör - de tagadja Az Oakland Raiders sem tudta megzabolázni a hrtt denveri „Vadlovakat”, a Jejurjij Broncos begyűjtötte timbLumzenegyedik győzelmét is. Hiába mondja el Mike Shanahan főedző továbbra is minden lehetséges fórumon és alkalommal, hogy a csapat célja a Super Bowl elnyerése, és nem az, hogy az alapszakasz valamennyi mérkőzésén győzzön, egyre többször emlegetik a a Denverrel kapcsolatban a Miami Dolphins 1972-es gárdáját, amely hibátlanul teljesítette az alapszakaszt. Miután azóta hosszabb lett a reguláris szakasz, a Denver minden meccsét megnyerve jobb szériát produkálhat, mint bő negyedszázada a floridai szuperklub. De a statisztikusok számontartják azt is, hogy a Dolphins nyerőszériája hajdanán - a rájátszást is beleszámolva - 17 győzelem volt. A Super Bowl címvédőjének tehát roppant magasra tették a dicső elődök a lécet, bár azt se felejtsük el: ha a szokásos amerikai statisztikáktól eltérve egybemossuk az alapszakaszt és a rájátszást, a Denver már december elején 17 győzelemig érhet. A Broncos az NFL történetének 10. csapata, amely adott bajnoki évben sorozatban 11 győzelmet arat, ez legutóbb a Washingtonnak sikerült 1991-ben. A vasárnapi Denver-Oakland meccs ünnepeltje a Broncos két „állandó” sztárja, a sérüléséből felépült John Elway, valamint a labdavivő Terrell Davis. A 38 éves Elway 25 passzából 17 volt sikeres, ez yardra „lefordítva” 197. A „Vadlovak” quarterbackje különösen a negyedik negyedben játszott jól - ekkor adott két TD- passzt. Az utolsó játékrészben 23 pontot szerzett a liga legjobb csapata, ez több, mint amit a korábbi háromban összesen sikerült. A 197 yardjával John Elway lett az NFL történetének második játékosa, aki 50 000 passzolt yard fölé jutott, „pechje”, hogy az előtte álló quarterback is aktív, Dan Marino a Miami Dolphinsból. Terrell Davis is csúcsra tör: vasárnapi eredménye 31 passzból 162 yard. A labdavivők közül ebben a szezonban övé a kiemelkedően legjobb statisztika, az összesített 1492 yardja azt jelenti, hogy az alapszakasz hátralevő öt meccsén 101 yardos átlagot kell produkálnia, hogy túllépje a 2000 yardos álomhatárt - ha nem sérül meg, nehéz elképzelni, hogy ne sikerüljön. Fontos mérkőzést nyert a Pittsburgh Steelers, amely arról „győzködi” a Jacksonville-t, hogy nem a „Jaguároké” a legjobb csapat az AFC középső csoportjában. Az „Acélosok” nyerték a legutóbbi négy évben ezt a csoportot és eszük ágában sincs ezen változtatni. A vasárnapi győzelem azt jelenti, hogy a Jags előnye már csak egy meccs, ráadásul az utolsó forduló hétfői tévémeccsén még egyszer találkozik majd a két csapat - igaz Jacksonville-ben. A Steelers győzelmének hőse Dewayne Washington, a védőegység közepes méretű húshegye, aki a klub történetében először két labdaellopást (interception) váltott gólra. Hasonlóan fontos meccset vívott a Minnesota Vikings és a Green Bay. Bár a Packers továbbra is a liga egyik legjobb játékoskerettel büszkélkedő csapata, tulajdonképpen már nem is meglepetés, hogy - az idény során másodszor - párharcukat a Vikings nyerte. Brett Favre, a Pack legendás irányítója fejet is hajtott a fantasztikusan játszó Randall Cunningham vezette ellenfél előtt: „Megérdemelték a győzelmet és ezzel meg is nyerik a csoportot, de mi is továbbjutunk!” Utóbbiban igaza lehet. Az NFC hat továbbjutó helyére egyelőre a már továbbjutott Minnesota mellett a Dallas, az Atlanta és a San Francisco pályázik csak nagyobb eséllyel, mint a Green Bay: a Packers „odaférhet” az egyik vigaszághelyre. 12. játékhét. Washington Redskins-Arizona Cardinals 42-45, Cincinnati Bengals-Baltimore Ravens 13-20, St. Louis Rams-Carolina Panthers 20-24, Atlanta Falcons-Chicago Bears 20-13, Tampa Bay Buccaneers-Detroit Lions 25- 28, Minnesota Vikings-Green Bay Packers 28-14, Buffalo Bills-Indianapolis Colts 34-11, Pittsburgh Steelers-Jacksonville Jaguars 30-15, San Diego Chargers-Kansas City Chiefs 38-37, Tennessee Oilers-New York Jets 3-24, Denver Broncos-Oakland Raiders 40-14, New York Giants- Philadelphia Eagles 20-0, Dallas Cowboys-Seattle Seahawks 30-22, San Francisco 49ers-New Orleans Saints 31-20, New England Patriots-Miami Dolphins 26- 23. Amerikai főcsoport Keleti csoport: 1. Buffalo 7 győzelem/4 vereség = 0.636, 2. Miami 7/4 = 0.636, 3. N. Y. Jets 7/4 = 0.636, 4. New England 6/5 = 0.545, 5. Indianapolis 2/9 = 0.181. Középső-csoport: 1. Jacksonville 8/3 = 0.800, 2. Pittsburgh 7/4 = 0.636, 3. Tennessee 6/5 = 0.545, 4. Baltimore 4/7 = 0.363, 5. Cincinnati 2/9 = 0.181. Nyugati csoport: 1. Denver 11/0 = 1.000, 2. Oakland 7/4 = 0.700, 3. Seattle 5/6 = 0.454, 4. San Diego 5/6 = 0.454, 5. Kansas City 4/7 = 0.363. Nemzeti főcsoport Keleti csoport: 1. Dallas 8/3 = 0.727, 2. Arizona 6/5 = 0.545, 3. N. Y. Giants 4/7 = 0.363, 4. Philadelphia 2/9 = 0.181. 5. Washington 2/9 = 0.181. Középső-csoport: 1. Minnesota 10/1 = 0.909, 2. Green Bay 7/4 = 0.636, 3. Tampa Bay 4/7 = 0.363, 4. Chicago 4/7 = 0.363, 5. Detroit 3/8 = 0.272. Nyugati csoport: 1. Atlanta 9/2 = 0.818, 2. San Francisco 8/3 = 0.727, 3. New Orleans 5/6 = 0.454, 4. St. Louis 3/8 = 0.272, 5. Carolina 2/9 = 0.181. (andrás) Matt Johnson 95 ezret veszített Három egygólos hazai győzelem született az észak-amerikai profi jégkorongliga legutóbbi játéknapján. Sikerével a Toronto a Keleti főcsoport, a Dallas a bajnokság élére ugrott előre. Az előző idény alapszakaszgyőztese, a Stars rosszul kezdett a liga utolsó helyén álló San Jose ellen, hiszen a vendégek a hatodik percben már két góllal vezettek. A Dallas azonban nem adta fel: a második játékrészben 54 másodperc alatt egyenlített, később a győzelmet jelentő találatot is megszerezte. A Sharks Ron Stern révén a lefújás előtt 22 másodperccel ugyan betalált Ed Belfour kapujába, csakhogy a videóbíró egyértelműen jelezte, Stephane Matteau a hazai porta előtti tiltott zónában tartózkodott, amikor a korong áthaladt a gólvonalon. A Sharks a 27 csapatos bajnokság egyetlen tagja, amely még nem nyert idegenben. A Dallas öt találkozó óta veretlen. A Toronto is vesztes állásból fordított a Calgary ellen. A Maple Leafsben egy hátvéd, Sylvain Cote lőtte a győztes gólt. A hazai gárda sorozatban összesen hetedszer, hazai környezetben pedig kilencedszer győzött a Flames ellen. A vendégek egymást követő három összecsapáson maradtak pont nélkül. Steve Thomas, a „juharlevelesek” csatára a bajnokságban eddig tíz mérkőzésen szerzett pontot, segítségével együttese kilencszer győzött, egyszer pedig döntetlent ért el. Az egyvégtében harmadik összecsapását megnyerő Ottawa 31 másodperc alatt kétgólos előnyre tett szert a Vancouver ellen az első harmadban. A vendégek később egyenlítettek, de a fővárosiak az ördöngősen játszó svéd Andreas Johansson második találatával megszerezték a két pontot. Garth Snow, a Canucks kapusa pályafutása során most kapott ki először a Senatorstól. A hálóőr az ezt megelőző hét sikerét még a Philadelphiával aratta. A Vancouverben Dave Scatchard sorozatban hatodik fellépésén szerzett pontot - ez egyéni csúcsának számít. Matt Johnson, a Los Angeles csatára 12 mérkőzésre szóló eltiltást kapott, mivel november 19-én, a New York Rangers elleni találkozón egy verekedés közben többször fejen, illetve arcon ütötte a már tehetetlen Jeff Beukebroomot. Johnson a kieséssel,a 650 ezer dolláros fizetéséből 95 ezret veszít(ett) el. NHL, 46. játéknap Toronto Maple Leafs-Calgary Flames 3-2 (1-1,1-1, 1-0). Gólszerző: Thomas (9. - emberelőny), D. King (36. - ee.), Cote (48.), ill. W. Bure (15. - ee.), Stillman (34. - ee.). Kapusok: Joseph 29 lövés/27 védés, ill. Giguere 33/30 Ottawa Senators-Vancouver Canucks 4-3 (2-1,1-1, 1-1). G: McEachern (4. - ee.), Arvedson (5.), Johansson (28., 52. - az első ee.), ill. Muckall (13. - ee.), Scatchard (23.), Näslund (51. - ee.). K: Tugnutt 43/40, ill. Snow 31/27 Dallas Stars-San Jose Sharks 3-2 (0-2,3-0, 0-0). G: D. Hatcher (23.), Nieuwendyk (24.), Marshall (23.), ill. Houlder (3. - ee.), Stein (6. - ee.), K. Belfour 18/16, ill. Vernon 21/18 rt ill Koflinan válik ki A tulajdonosok és a játékéékosok hétfői rövid egyeztetése után szinte biztos, hogy nem kezdődik el karácsony előtt a National Basketball Association (NBA) következő idénye. A David Stein komisszárius és Billy Hunter játékosszervezeti (NBPA) ügyvezető igazgató által vezetett küldöttségek abban egyeztek meg, hogy a bértárgyalások következő fordulóját szombaton rendezik. A viszonylag hosszú tárgyalási szünet oka részben a csütörtöki vallási ünnep, a hálaadás napja, részben pedig az, hogy további belső egyeztetésekre van szükség. A tárgyalásokhoz közeli források szerint a legutóbbi megbeszélésen a felek kölcsönösen engedtek követeléseikből: a tulajdonosok 50 helyett 52-53 százalékot adnának, a játékosok 60 helyett 57-58 százalékot kérnének fizetésekre a liga éves bevételeiből. A további közelítés mellett a szabadügynökökre vonatkozó tulajdonosi megkötés tűnik az egyezség másik nagy akadályának: a liga azt szeretné, hogy egy csapat csak akkor léphesse át a fizetési plafonját saját szabadügynökei szerződésének megújításakor (Larry Bird-szabály), ha más együttestől nem igazol ilyen státusú játékost. Az NBPA ebbe semmiképpen nem akar beleegyezni. Kesztyűhúzás tehát szombaton, a „kizárás” 151. napján. Amilyen hosszú a bérháború, olyannyira rövid volt Dennis Rodman és Carmen Electra házassága. A Chicago Bulls rosszfiúja általános elképedést okozva - november 1és 14-én vezette oltár elé a Baywatch című filmsorozat volt sztárját, hétfőn viszont hivatalosan kérvényezte a házasság érvénytelenítését. Egyelőre ennyit lehet tudni a villámgyors fordulatról, no és azt, amit Cindy Guagengi, a színésznő ügyvédje mondott. „Carmen és Dennis néhány nappal ezelőtt megegyezett a válásban” - jelentette ki az ügyvédnő. Az indokok tehát nem ismertek, de érdemes visszaemlékezni Dwight Manley szavaira. Rodman ügynöke az esküvő másnapján arról beszélt, hogy tudomása szerint ügyfele beszámíthatatlan állapotban (alkohol? kábítószer?) vette feleségül Carment. Nehéz elképzelni, hogy Manleynek ne legyen köze Rodman újabb akciójához. K. Zs. A jégmezők (és a tengerek) lovagja Nulla úr Igenis volt valaki Török Péter ! A z Egyesült Államok első, megasztár státusra vergődött hokisa, a kanadai atyamesterek öröktől való és örökkévalónak hitt egyeduralmát megtörő fenomén, a valaha élt legprímább amerikai korongkapus. Az „élt” szó múlt ideje november 12-én szomorú létjogosultságot nyert. A Frank Brimsek név pedig gyászkeretet. Az ősz apuka röviddel 83. születésnapja után hunyt el Bostonban. Nulla úr (Mr. Zero), így emlegették Amerika-szerte a jégkorong hívei. Mondhatták volna ennyi erővel azt is: „Nagy Nulla”. Már ha a csúcsformában szorgoskodó Frank Brimsek bekapott góljaira utaltak. Ám a hálóőr ezenkívül semmilyen más összefüggésben sem tendált a zérus irányába. Nem nulla volt ő (sem kicsi, sem a nagy szórásból való), hanem valaki. Illetve VALAKI, így, csupa nagy betűvel. Nem kapott Grieg-gyászindulós állami temetést, nem helyezték a koporsóját ágyútalpra, nem dördült el az emléke előtt tisztelgő díszegység sortüze. Pedig Francis Charles Brimsek tartalékos tengerészfőhadnagy vitézségi medáliákkal fényesen dekorált (a „Bíborszivet” kétszer is megkapta!) háborús hős. És amit békeidőben, a jégen, a ketrece előtt művelt, azért csekélyke bér, mondhatni könyöradomány az a kis ezüst mellszobrocska a sportág halhatatlanjainak szentélyében. A jégkorong hírnév torontói csarnokába (Hall of Fame) 1966-ban választották be. Hogy megtették, az természetes. Hogy nem előbb, az szégyenletes. A kanadai jégmezők koronázott fejedelmei megorroltak a jöttment amerikaira. A tanítómesterek totális értetlenséggel bámulták, hogy jön ahhoz ez a nyikhaj minnesotai suttyó, hogy lepipálja Québec, Ontario, Brit Columbia és Alberta jégre született aranykezű maestráit? A jó kötésű, stramm, fekete hajú gyerek nem tépelődött azon, hol születik a sztárhokis (ő a minnesotai Eveleth városában látta meg a napvilágot), csak tette a dolgát, ahogyan tudta. Jól tudta. Nekifeszült az egyetem (Boston University) jogi fakultásának, azután azon kapta magát, hogy vonzza a mundér. Átállt a haditengerészethez. Kettős minőségben is. Mint tisztiiskolás és mint jégkorongozó. 1937-től fogva a Navy együttesében játszott. Nem sokáig. Jóllehet egészen csekély és esetleges kapusképzést kapott, mégis fenomenálisan védett. A színamatőr kiskatona a parádés NHL-profit ígérte. A kor gigászait (Bobby Bauer, Roy Conacher, Mitt Schmidt, Eddie Shore) felvonultató Boston Bruins 1938. július 1-jén - az akkor kisebb vagyonnal felérő ezerdolláros aláírási pénzért - édesgette magához. És Brimsek aláírt. Első profiedzőjét úgy hívták: Art Ross. Ma a pontkirály trófeája viseli a nevét! Ha már nem a haditengerészetnél, hanem a jégmezőkön lett hivatásos, hát gazdagította is a sportzsurnalisztikát egy azóta a legszélesebb körben használt kitétellel... Villámkarrier. Testre szabottan neki kreálták a kifejezést, Frankie boy lett az első, diadalokban tobzódó újonc, akinek dicső tetteit a villámkarrier szóösszetétellel minősítették. Pedig elsőre ádáz düh és tomboló ellenszenvtüntetés fogadta a Boston Gardenben. Ugyanis váratlanul, minden ráutaló jelzés nélkül, szinte rohammal foglalta el a végtelenül népszerű Tiny „Aprócska” Thompson helyét. Aztán a Brimsekkel felálló Bruins a kezdeti tizenöt fordulós szakaszban tizenkét meccset megnyerve vezette a mezőnyt. Már senki sem sírta vissza Aprócska Thompsont. Kevéssé abajgathatta a torok- és gyomorszorító lámpaláz, a zöldfülűektől kötelezően elvárható alázatról mit sem hallott. Frank Brimsek úgy kezdte tüneményes pályafutását, ahogyan még egyetlen elődje sem. Három egymást követő bajnokin őrizte meg hálója érintetlenségét, a negyedik találkozón a befejezés előtt nyolc perccel kapta élete első NHL-gólját. Félelmetes újoncrekord, hiszen 232 percen át sikerrel verte vissza a gólvadászok mohó kísérleteit. Az sem gyermekláncrű, hogy az első három bajnokiján mindjárt össze is gyűjtött három shutoutot, vagyis mindháromszor „nullás” kapus lett. Legtöbb minőségi kollégája elégedett, ha félidényben összejön a három „nullás” meccs. Ám az életet merőkanállal habzsoló Brimsek más léptékkel méricskélt. A szaksajtó furtonfúrt azt találgatta, hogy netántán földöntúli lény ereszkedett alá, egyenesen a Bruins kapuja elé, avagy létezik a „disznó mázlinak” ilyen, sohasem látott, gigantikus, már-már lebilincselő válfaja is. A magasztaló jelzők özönében azért akadt felhang. Amikor Brimsek az ötödik bajnokiján beeresztett hármat is (köztük egy zsengécskét), elyik szakíró megpendítette: sohasem lesz többé zsinórban három shutoutja, a közelébe sem jut annak, hogy újra 232 perces gólmentességet élvezzen. Öreg hiba volt hebehurgyán belekapni a húrokba, és kárörvendő csasztuskákat gaj dőlni, mert a hatos, a hetes és a nyolcas sorszámú bajnokiján egyetlen árva gólt sem kapott. Újabb három shutout. Nyolc fordulón belül fél tucat. Soha egyetlen kapusnak sem adatott meg ilyen égi hegy, még rutinos menőknek sem, nem hogy pályakezdőnek. A jövendölés másik része is befuccsolt, ugyanis Brimsek igencsak közel jutott az alig két héttel korábban felállított 232 perces gól nélküli periódus kopírozásához. Másodjára 221 percen át állította meg a kapujára zúduló pakkokat. A csipetnyi hacacáréra, a zajongással együttjáró programokra kapható Amerika eksztatikus állapotban ünnepelte legeslegújabb hősét. Felséges pikantériát adott az össznemzeti ünneplésnek, hogy a kanadaiak (a hoki arisztokratái) zavart köhécseléssel, a tarkójukat vakarászva hebegtek, amikor a kaján amcsik rákérdeztek: Helló, cimbora! Mit szólsz Brimsekhez? Az szinte természetes, hogy Nulla úr az 1938—39-es idény végeztével kiérdemelte a legjobb újoncot ékesítő Calder-trófeát. Az már kevésbé evidens, hogy „gólya” létére megkapta a szakíróktól és az edzőktől az év legkiválóbb kapusát megillető Vezina-trófeát, majd, ami már-már az arcátlanság legvégső fokát is kimeríti, az újonc győzelemre vezérelte a Boston Bruinst a Stanley-kupában! A bostoni „mackók” akkor immár egy teljes évtizede ácsingóztak a világbajnoki diadalra. Mindhiába. Lám, egy, a flottától kölcsönkért „vízinulla” hibádzott az üdvösséghez. Eddig... így, hogy a siker képletéből már semmi (senki) sem hibádzott, a Bruins 1941-ben ismét elhódította a klubcsapatok világbajnokának dukáló Stanley-kupát. Aztán 1943-ban és 1946-ban runner-up, vagyis második helyezett. Nyolc eszendő alatt négy világbajnoki grand finálé! Első aranykorát élte a klub, és a második csak jó sokára (1970-1978) jött el, amikor is az utódok két kupagyőzelmet és három ezüstérmet halmoztak fel. A második nagy háború legvéresebb harcait hozó 1943-as évben Frank Brimsek visszaöltözött. Senki sem vitatta, hogy istenáldotta kapuszseni, de kiképzett, első osztályú hajótüzér a szörnyű égzengés közepette ne kapkodja a pakkot a jégen ormótlan hokigúnyában. Behajózott: 1943 őszétől a háború legvégéig harcolt a japánok ellen. Eleddig a jégen őrá lőttek, eztán a vízen ő tüzelt másokra... Vágyott a világlátásra? Ki tudja. Hogy a csatangolásnak ez a veszedelmes módozata nem lehetett szívbéli vágya, az valószínűsíthető. Ausztrália, Új-Zéland, Pápua-Új-Gui- nea, Fülöp-szigetek, Salamon-szigetek, Marshallszigetek, és a legvégén a Kelet-kínai-tenger, no meg Japán vizei... Több mint két év a sportpályafutásából. Áldozat a haza oltárán - Francis Charles Brimseck főhadnagytól. De újfent a győztes oldalán fejezte be a küzdelmet, így szokta. Jégen és vízen egyaránt. Világéletében öles léptekkel járt, gyorsan hozott döntést, sebesen cselekedett. Ennek (is) köszönhette, hogy leszerelvén, 1946-ban a legjobb kapus Vezinadíjáért folyó versengésben máris másodiknak futott be. Az 1939-es és az 1942-es elsősége mellett három (1940,1941,1946) második helyezés gazdagítja dicsőségtablóját. Nemes patinát ad a sok-sok ezüstneműjének az a tény, hogy Brimsek működése alatt (az NHL történetében először) mind a hat klub ketrecét klasszis őrizte. Turk Óroda, Bill Duman, Dave Ken, Harry Lumley, Johnny Mowers és 1949-ben már kezdett Terry Sawchuk! Csinos konkurencia! Minő oktondi módon herdálja olykor az anyatermészet a tehetséget, máskor meg fukarabb, mint Volpone és Harpagon együttvéve. A kor voksoló szakírói és szakvezetői szavazhattak bárhogy, a nívós és kiélezett versenyfutás egyik-másik érdemes kapuscsillagát bizonyosan megrövidítették. Az „Őrült” (heves vérmérséklete miatt ragasztották rá a becenevét) 1939-ben és 1942-ben került be az idény A-sorába, és hat ízben (1940, 1941, 1943, 1946, 1947, 1948) kezdődött az ő nevével a második All- Star-különítmény. Sok ítész pusztán azért nem szavazott rá, mert a győzelemért élő-hajó Frankie olykor tényleg lehetetlenül viselkedett a jégen. Hisztizett. Még edzésen is begorombult, ha lepkézett, ha potyát kapott. Meg úgy általában is: ő bizony neheztelt a gólütőre. Megesett (nem egyszer), hogy a góllövő gúnyos megjegyzéssel súlyosbította a helyzetet, erre fel Brimsek nekiesett, és elagyabugyálta a kapusbottal. Megkergette a saját hátvédjeit is, ha miattuk csusszant be a pakk a kapujába. Vérbeli sikerorientált profi, echte teljesítménycentrikus, nyerő típus volt, noha a kifejezés akkoriban még jócskán az idő méhében rejtezett...