Nemzeti Sport, 1999. január (10. évfolyam, 1-30. szám)
1999-01-02 / 1. szám
M Újpest FC MBMBM81—08S1 Kopunovics döntés előtt Mint már jeleztük, a Haladás szeretné megszerezni Goran Kopunovicsot, az Újpest szerb támadóját. A csatár jelenleg Jugoszláviában tölti szabadságát, csak vasárnap érkezik Budapestre, de néhányszor már beszélgetett a szombathelyi vezetőkkel. Igaz, Kopunovics egyelőre nem adott választ arra a kérdésre, hogy lenne-e kedve a Haladáshoz szerződni. - Agics István, a szombathelyiek egyik vezetőségi tagja az óév utolsó napján is felhívott, de ahogy eddig, most sem tudtam semmi biztosat mondani neki - mesélte Kopunovics. - Csak azt, hogy meg kell várni január negyedikét, az Újpest első edzését. Akkor beszélek majd Várhidi Péterrel, megkérdezem, lesz-e pénz, kifizeti-e a klub a tartozásait. Ha igen, és Péter megnyugtat, hogy megoldódnak a problémák, akkor biztos, hogy maradok a Megyeri úton. - Ha nem, akkor irány Szombathely? - Erre most nem válaszolhatok, hiszen egyelőre nem is tárgyaltunk, még a Haladás ajánlatát sem ismerem. De mint mondtam, minden attól függ, lesz-e pénz Újpesten. Nem akarok semmit sem tenni úgy, hogy Várhidi Péter ne tudna róla, ő mindig korrekt volt velem szemben és én is az leszek vele. De természetesen futballozni szeretnék, és ezzel jó lenne egy kis pénzt is keresni. - Van-e más ajánlata is a Haladáson kívül? - Ajánlat egyelőre nincs, de megkerestek egy másik profi klubtól is. Természetesen azzal az úrral sem tárgyaltam, mert nekem az Újpest a legfontosabb. Lehet, hogy naiv vagyok, de nekem elég az is, ha megnyugtatnak, ha Várhidi biztosít arról, hogy hamarosan tényleg lesz pénz, akkor eszem ágában sem lesz elhagyni a bajnokcsapatot. " Tudja-e, hogy Árgyelán Jánost is szeretné elvinni Újpestről a Haladás? - Igen, Agics úr ezt is elmondta, sőt, megkérdezte, tudok-e ajánlani más játékost, mert a szombathelyieknek szükségük lenne még futballistára. Ha úgy alakulna, szívesebben szerződnék a Haladáshoz egy volt csapattársammal együtt, mint magányosan, de erről egyelőre nincs szó. Bevallom, nem szívesen hagynám el Budapestet. Várhidi Péter, az Újpest menedzser-szakvezetője elmondta, tudja, hogy a Haladás megvenné Goran Kopunovicsot, telefonon már beszélt is erről Török Péterrel, a szombathelyiek klubigazgatójával. Tárgyalásra azonban még nem került sor, a Haladás inkább csak érdeklődött a csatár után, Árgyelán Jánosról azonban Török Péter még nem kérdezte a lila-fehérek mesterét. (Honda) Haladás-Milos Pénz van, számla lesz Szombathelyen az óév utolsó napján néhány órára ismét benépesült a Rohonci úti stadion öltözője. AitóréseVétel 'fónttal álóan'10 bán formabontó volt. A gyúrópad egészen más funkciót töltött be, mint az edzések, a mérkőzések előtt, fehér damasztabroszkerült rá, terítékként pedig hidegtálköltemények és finomabbnál finomabb édességek várták a labdarúgókat, sőt ez alkalommal szeszesitalt is lehetett fogyasztani - egy pohár pezsgőt. A Haladás óévbúcsúztató háziünnepségére összegyűlt játékosok között megjelent két volt szombathelyi labdarúgó is. Mindketten otthonosan mozogtak az öltözőben, ráadásul ezúttal a korábban megszokott helyüket foglalhatták el. Király Gábor, a Hertha BSC és a magyar labdarúgó-válogatott kapusa, valamint Szekér István, a másfél év után a holland Willem II-ből az MTK Hungária FC-hez szerződött labdarúgó volt a vendég. Természetesen a futballklub vezetői is megjelentek az ünnepségen, így Molnár Józsefné gazdasági vezető, Mayer Ferenc elnök, Mihalecz István vezetőedző és később Török Péter ügyvezető elnök. Az összejövetelen - mint azt december 31-ei számunkban már jeleztük - arról is szó esett, hogy mikor kaphatják meg a játékosok az elmaradt prémiumukat és szerződéskötési pénzüket. - Minden erőnkkel azon vagyunk, hogy a Haladás-Milos labdarúgóinak ki tudjuk fizetni tartozásunkat - mondta Mayer József. - Azzal a jó hírrel érkeztem a csapat ez évi utolsó összejövetelére, hogy bejelentsem: újabb kétmillió forintot kaptunk az önkormányzattól, így lehetőség nyílik arra, hogy a futballistákkal szembeni tartozásunkból bizonyos összeget kifizessünk. A gazdasági vezetővel történt egyeztetés alapján semmi akadálya nincs annak, hogy a játékosok felvegyék a prémiumukat. Ez azonban mégsem történt meg december 31-én, mivel a játékosok nem számítottak a hirtelen (...) jött lehetőségre, s ezért az összejövetelre nem vitték magukkal a számlatömbjüket, így csak az új év első munkanapján, azaz január 4-én, hétfőn kapják meg a pénzüket. - Egy-két játékosnak a fejében talán megfordult, hogy szerződésszegés miatt feljelenti a futballklubot és ez kissé meglepett - folytatta Mayer József. - Ha valóban van olyan futballista, aki ezt megtenné, akkor jogászok bevonásával megpróbáljuk tisztázni a helyzetet. Tudomásom szerint az összejövetelen megjelent játékosok közül egyik sem foglalkozott ezzel a gondolattal. Egyetlen „problémás ” labdarúgónk van, Liviu Bonchis, aki nem fogadta el a szerződéskötési juttatás részletekben történő kifizetését, egy összegben szerette volna azt felvenni. Mivel a futballista jelenleg a szabadságát tölti Romániában, nem tudtunk még beszélni vele ezügyben. Remélem, hogy miután visszatér, vele is megegyezünk. (Kiss) ★ Óriási hibát követtek el a szombathelyi játékosok. Mentségükre szóljon, hogy december 31-én köszöntött rájuk a jólét, és ugye, szilveszter napján nem kell mindent komolyan venni. Ünnepelni, enni, inni (koccintani) indultak, aztán kiderült: pénzosztással egybekötött búcsúdélutánra érkeztek. Mégis üres zsebbel távoztak. Persze, nyilván ők is tisztában voltak azzal, hogy a fuballklubok, egészen pontosan az azokat működtető gazdasági társaságok fizetési morálja elkeserítő - ezért hagyták otthon a számlakönyvüket. Pechjük volt. Bizonyára tanultak a történtekből, és legközelebb felkészülnek a legváratlanabb pillanatokra is (fizetés, prémium...). Ma ugyanis a (profi)labdarúgóink többsége számla nélkül félember. A tömböcske - ha életet még nem is - egzisztenciát már menthet. Boldog új évet, magyar futball! (göbölyös) Labdarúgás 3 X. 1. • 1999. január 2.NEMZETI SPORT ITvéget ér a diósgyőri „rongyrázás”? g|J ! Ií J y fe:xi:jjj:lJUl ú jSÉP JUCDtpton IdÜLI/ndii A tervekkel ellentétben január elsejével nem alakult meg a diósgyőri sportlétesítményeket működtető közhasznú társaság (kht). Jelenleg jogászok dolgoznak a társasági szerződés előkészítésén, pillanatnyilag éppen a Diósgyőri Acélművek Rt. a kht.-ba apportálandó Ingatlanjainak felmérését végzik. Az önkormányzat és a DAM Rt. képviselői várhatóan január 15-én írják alá a szerződést, ezzel pedig elhárul az akadály a cégbírósági bejegyzés elől. A várostól kapott ötvenmillió forint kevés az éves fenntartásra, ezért a létesítményeket használó klubok bérleti díjat fizetnek majd, s így a társaságnak üzleti alapon kell működnie. Hétfőn ismét találkoznak egymással a Diósgyőri FC labdarúgói. Ez a találkozó meghatározó lehet a jövőt illetően, hiszen a diósgyőri futballisták arra a kérdésükre szeretnének végre választ kapni: mikor kaphatják meg azt a pénzt, amelyért az őszi idényben megdolgoztak? - Ez az a kérdés, amelyre egyelőre nem tudok felelni - nyilatkozta lapunknak Rónai Kálmán, a Diósgyőri FC-t működtető kft. ügyvezető igazgatója. - Azon dolgozunk, hogy előteremtsük a pénzt, de ez idény közben sem volt egyszerű feladat, a téli szünetben pedig még nehezebb. - Milyen összegű tartozásról van szó? - Az eddig napvilágot látott adatokkal szemben a valóságban ötvenmillió forint körüli összegről van szó, amelyet ki kellene fizetnünk a játékosoknak és az edzőknek. - Hogyan halmozták fel ezt az összeget? A szerződéskötésekkor ilyen mértékben túlígérték magukat?! - Nem erről volt, illetve van szó. Tervet készítettünk,---amelyben kétszázhatvanmillió éves költségvetést irányoztunk elő. Ezen összeg nagy részére megvolt a fedezet is, ám két „aprósággal” nem számoltunk. Ilyen „apróság” volt, hogy a korábbi időszakban működő klub adósságait ki kellett fizetni, és ez a tétel ötvenkilencmillió forinttal rövidítette meg a káeftét. Továbbá legalább hetven vállalatot és vállalkozót kerestük meg, sok helyről biztató ígéretet kaptunk, és egyedüli kikötés velünk szemben az volt, hogy a csapat jól szerepeljen. Akadt olyan mamutcég, amelynek vezetősége éppen kivonulni készült az egyik labdajátéksportból, és velünk, labdarúgókkal képzelte el a szponzori jövőjét. Aztán egyik napról a másikra kiderült, hogy túlságosan hiszékenyek voltunk, ugyanis az előzetes eredmény meghatározásánál az első hat közé vártuk a csapatot, a gárda azonban az őszi idényben alaposan felülmúlta a várakozást. Egyes vélemények szerint a DFC számára luxus kilenc idegenlégióst foglalkoztatni, hiszen - a szabályok értelmében - közülük legfeljebb öten tartózkodhatnak egyszerre a pályán. - Nézze, amikor a játékoskeretet kialakítottuk, akkor szó sem volt arról, hogy az MLSZ egyik napról a másikra megváltoztatja a futballmagyarságra vonatkozó, évek óta érvényben lévő szabályt. Az ősszel a Diósgyőr nagyon megszenvedte ezt a rendelkezést. A káefté vezetőinek a szemére vetik a túlzott nyári költekezést is. A játékosvásárlásnál ugyanis mintha megfeledkeztek volna arról, hogy meddig ér a takaró... - Összesen hat labdarúgót szerződtettünk, közülük egyedül Szabó Tibort vásároltuk meg véglegesen a Debrecentől. Ennyire futotta... A többiek valamennyien kölcsönbe kerültek hozzánk, éppen a takarékoskodás, a költségkímélés jegyében. Az elmúlt napokban az is kiderült, hogy ha dobogón végez az együttes, akkor hatvanmillió forintos javadalmazásra számíthat a szakmai munkát irányító Tornyi Barnabás. Finoman fogalmazva: ez is mellbevágó. Ez roppant bonyolult kérdés, amelynek „rejtelmeiben” túlságosan nem is szeretnék elmélyedni, mivel csak szeptember elsejétől lettem a káefté ügyvezető igazgatója. Tehát csak szeptembertől gyakoroltam munkáltatói jogokat, azaz, engem kész tények elé állítottak. Az ominózus okmányok, szerződések meglehetősen késve kerültek elő a páncélszekrényből, azokon akkoriban már nem lehetett változtatni. Nekem mindenesetre meggyőződésem, hogy a szerződésekben szereplő összeget nemhogy a DFC, hanem egyetlen más magyar csapat sem tudná kifizetni. Hozzáteszem: október elején a tulajdonosok minden érdekelttárgy , a szakmai igazgatóval is közölték: a szezont követően minden szerződést felülvizs gálnak, és erre január első felében kerül sor. Ha életben akarunk maradni, akkor lépnünk kell. Az életben maradásra azonban csak racionális gazdálkodással van mód, azaz: az osztható szét, ami rendelkezésre áll, amit megtermel az együttes. - Mi igaz abból, hogy ön hűvös viszonyban van Tornyi Barnabással? - Amikor ügyvezetőként alaposan áttekintettem a klub adminisztrációját, akkor azt észleltem, hogy indokolatlanul magas és felduzzasztott a vezetőségi létszám. A technikai vezető mellett például intéző is tevékenykedett, de egy sor külső munkatárs díjazása is terhelte a klub számláját. Összesen huszonnégy dolgozótól váltunk meg, ezt követően azonnal megkezdődött az áskálódás, és szaporodott az intrika. A takarékoskodást természetesen a PNB-ben szereplő együttesre is igyekeztem kiterjeszteni, és közöltem Tornyi Barnabással, hogy megszüntetjük a kétnapos utazásokat és az itthoni összetartásokat. Azzal érveltem, hogy az MTK is egy nap alatt letudta a miskolci kiruccanást, a BVSC InterCityvel utazik, tehát mi sem „rázhatjuk a rongyot”, mert ez további mínuszt jelent a költségvetésünkben. Egy budapesti fellépés csaknem félmillió forintot emészt fel, meggyőződésem, hogy ez luxus. Az érvelésem nem aratott sikert, elpattant a húr, és Tornyi Barnabással az utóbbi két hónapban már nem kommunikáltunk egymással. Ugyanakkor kompromisszumra kényszerültünk, mert az együttes remekül menetelt. - A költségcsökkentés egyik eszköze lehet a keretszűkítés. Élnek ezzel a módszerrel? - Az ősszel beigazolódott, hogy a DFC káefté képtelen huszonhét labdarúgót eltartani. Szakmailag sem tűnik indokoltnak ez a létszám, mert sokan oda sem kerülhetnek a bevetésre várók közé. Tehát: öt labdarúgótól megváltunk, a keret huszonkettesre fogyatkozik. És kikkel szakítanak? - Ebben a kérdésben a tulajdonosok előzetesen konzultálni kívánnak a szakmai vezetőséggel. - Mi a helyzet a lejárt szerződésű labdarúgókkal? - Julius Nóra száz százalékban Kiss László tulajdonában van. A putnoki székhelyű Gömörmag Kft. ügyvezetője szabadon rendelkezik a játékjogával, a kapust akár külföldön is könnyen lehet értékesíteni, úgy tudom, több helyről van ajánlata. Búzás Attilának ugyancsak van „kérője”, Volár András pedig nem számít meghatározó játékosnak Diósgyőrött. Hadd jegyezzem meg: több labdarúgó jelezte távozási szándékát. Rácz Róbert egyáltalán nem, Domokos Béla és Rákóczki István elvétve fűzött szóhoz az ősszel. Téger István pedig túlságosan sok poszton fordult meg, ezért valamennyien a klubcserét szorgalmazzák. Nincs arról szó, hogy az említett labdarúgókról lemondunk, de a létszámot mindenképpen csökkentjük. - Az anyagi gondokon enyhíthet-e a miskolci önkormányzat többségi tulajdonosként való belépése a káeftébe? - Ezért valóban csak köszönet jár. Az önkormányzat számunkra szilárd támasz, nincs kétségem afelől, hogy az elkövetkező időben a súlyának megfelelően kezeli a diósgyőri labdarúgást. Rónai Kálmán a fentiekhez hozzátette: a porecsi edzőtáborozásra minden bizonnyal elutazhat a csapat, ám a Debrecen melletti Epona-faluba tervezett kéthetes hazai táborozásra nincs fedezet, így valószínűleg Diósgyőrött gyűjtik majd az erőt a pirosfehérek. S hogy pontosan kik - az néhány nap múlva eldől. Doros László izlój lki ’OS- I nap ! Ferencváros Koccintás a jövőért A Ferencváros labdarúgóinak hagyománytisztelete igazán példás. Ennek immár évek óta az az egyik bizonyítéka, hogy szilveszter napján déli tizenkét órakor összegyűlnek a játékosok az Üllői úton, és a vezetőkkel együtt koccintanak az óév és az újév sikereire. A csütörtöki összejövetel azonban némiképp eltért a hagyományostól. A koccintás ugyanis ezúttal kiegészült egy „bemutatkozással” is: Simon Tibor immár edzőként beszélt a játékosokhoz. Az összejövetel egyik legfontosabb eredménye az volt, hogy kiderült: már nincs olyan labdarúgó a Ferencváros keretében, aki szeretne eligazolni az Üllői útról. A kétkedőket azzal győzték meg a vezetők (dr. Páncsics Miklós, az FTC Labdarúgó és Sport Kft. igazgatója és Gál László technikai vezető), hogy az új edzőnél mindenki tiszta lappal indulhat, Mariján Vlak ugyanis egyetlen ferencvárosi futballistát sem ismer, így nem lehetnek sem kedvező, sem kevezőtlen élményei senkivel kapcsolatban. Némi változás mégis várható a játékoskeretben. Három saját nevelésű fiatal, Bócz Tamás, Palásthy Norbert és Zöld Zoltán Simon Tibor kérésére kerül fel a felnőttekhez, ők eddig a juniorok között szerepeltek. Dr. Páncsics Miklós szerint elképzelhető, hogy a jövőben újabb fiatal labdarúgók kapnak lehetőséget a nagyok között. Az „átjárás” megkönnyítését szolgálja néhány intézkedés is. Egyrészt az, hogy a juniorcsapat ugyanazt a játékmódot követi majd, mint amit a felnőttek alkalmaznak, másrészt pedig Simon Tibor rendszeresen részt vesz majd a csapat edzésein - ezért a juniorok és a felnőttek ezután nem egy időben gyakorolnak majd. Az évbúcsúztató összejövetelen összeállt a Fradi - egyelőre véglegesnek mondható - szakmai stábja is. Ezek szerint a nagycsapatnál dolgozó Mariján Vlak és Simon Tibor mellett a juniorokat Ebedli Zoltán készíti majd fel. A Fradi korábbi nagyszerű középpályása az elmúlt időszakban is a juniorokkal foglalkozott, és ő az egyetlen szakember az előző stábból, aki „túlélte” az év végi edzőváltásokat. Dr. Páncsics Miklós beszélt arról is, hogy az utánpótláskorú kapusok felkészítésére felkérték Józsa Miklóst, a klub korábbi kapusát, aki jelenleg is az egyik ifjúsági csapatnál dolgozik. A masszőr, az orvos és a szertáros személye egyelőre nem változik. (sörös)