Nemzeti Sport, 1999. január (10. évfolyam, 1-30. szám)

1999-01-02 / 1. szám

M Újpest FC MBMBM81—08S1 Kopunovics döntés előtt Mint már jeleztük, a Haladás szeretné megszerezni Goran Ko­­punovicsot, az Újpest szerb táma­dóját. A csatár jelenleg Jugoszlá­viában tölti szabadságát, csak va­sárnap érkezik Budapestre, de né­hányszor már beszélgetett a szom­bathelyi vezetőkkel. Igaz, Kopu­­novics egyelőre nem adott választ arra a kérdésre, hogy lenne-e ked­ve a Haladáshoz szerződni. - Agics István, a szombathelyi­ek egyik vezetőségi tagja az óév utolsó napján is felhívott, de ahogy eddig, most sem tudtam semmi biztosat mondani neki - mesélte Kopunovics. - Csak azt, hogy meg kell várni január negyedikét, az Újpest első edzését. Akkor beszé­lek majd Várhidi Péterrel, meg­kérdezem, lesz-e pénz, kifizeti-e a klub a tartozásait. Ha igen, és Pé­ter megnyugtat, hogy megoldód­nak a problémák, akkor biztos, hogy maradok a Megyeri úton. - Ha nem, akkor irány Szom­bathely? - Erre most nem válaszolhatok, hiszen egyelőre nem is tárgyal­tunk, még a Haladás ajánlatát sem ismerem. De mint mondtam, minden attól függ, lesz-e pénz Új­pesten. Nem akarok semmit sem tenni úgy, hogy Várhidi Péter ne tudna róla, ő mindig korrekt volt velem szemben és én is az leszek vele. De természetesen futballoz­ni szeretnék, és ezzel jó lenne egy kis pénzt is keresni. - Van-e más ajánlata is a Hala­dáson kívül? - Ajánlat egyelőre nincs, de megkerestek egy másik profi klubtól is. Természetesen azzal az úrral sem tárgyaltam, mert nekem az Újpest a legfontosabb. Lehet, hogy naiv vagyok, de nekem elég az is, ha megnyugtatnak, ha Vár­hidi biztosít arról, hogy hamaro­san tényleg lesz pénz, akkor eszem ágában sem lesz elhagyni a bajnokcsapatot. " Tudja-e, hogy Árgyelán Já­nost is szeretné elvinni Újpestről a Haladás? - Igen, Agics úr ezt is elmondta, sőt, megkérdezte, tudok-e ajánla­ni más játékost, mert a szombat­­helyieknek szükségük lenne még futballistára. Ha úgy alakulna, szívesebben szerződnék a Hala­dáshoz egy volt csapattársammal együtt, mint magányosan, de erről egyelőre nincs szó. Bevallom, nem szívesen hagynám el Budapestet. Várhidi Péter, az Újpest mene­dzser-szakvezetője elmondta, tudja, hogy a Haladás megvenné Goran Kopunovicsot, telefonon már beszélt is erről Török Péter­rel, a szombathelyiek klubigazga­tójával. Tárgyalásra azonban még nem került sor, a Haladás inkább csak érdeklődött a csatár után, Árgyelán Jánosról azonban Török Péter még nem kérdezte a lila-fe­hérek mesterét. (Honda) ­ Haladás-Milos Pénz van, számla lesz Szombathelyen az óév utolsó napján néhány órára ismét bené­pesült a Rohonci­ úti stadion öltözője. AitóréseVétel 'fónttal álóan'10 bán formabontó volt. A gyúrópad egészen más funkciót töltött be, mint az edzések, a mérkőzések előtt, fehér damasztabrosz­­került rá, terítékként pedig hidegtálköltemények és finomabbnál fino­mabb édességek várták a labdarúgókat, sőt ez alkalommal szeszes­italt is lehetett fogyasztani - egy pohár pezsgőt. A Haladás óévbúcsúztató háziünnepségére összegyűlt játékosok között megjelent két volt szombathelyi labdarúgó is. Mindketten otthonosan mozogtak az öltözőben, ráadásul ezúttal a korábban megszokott helyüket foglalhatták el. Király Gábor, a Hertha BSC és a magyar labdarúgó-válogatott kapusa, valamint Szekér István, a másfél év után a holland Willem II-ből az MTK Hungária FC-hez szerződött labdarúgó volt a vendég. Természetesen a futballklub vezetői is megjelentek az ünnepsé­gen, így Molnár Józsefné gazdasági vezető, Mayer Ferenc elnök, Mihalecz István vezetőedző és később Török Péter ügyvezető el­nök. Az összejövetelen - mint azt december 31-ei számunkban már jeleztük - arról is szó esett, hogy mikor kaphatják meg a játékosok az elmaradt prémiumukat és szerződéskötési pénzüket. - Minden erőnkkel azon vagyunk, hogy a Haladás-Milos labda­rúgóinak ki tudjuk fizetni tartozásunkat - mondta Mayer József. - Azzal a jó hírrel érkeztem a csapat ez évi utolsó összejövetelére, hogy bejelentsem: újabb kétmillió forintot kaptunk az önkormány­zattól, így lehetőség nyílik arra, hogy a futballistákkal szembeni tartozásunkból bizonyos összeget kifizessünk. A gazdasági vezető­vel történt egyeztetés alapján semmi akadálya nincs annak, hogy a játékosok felvegyék a prémiumukat. Ez azonban mégsem történt meg december 31-én, mivel a játé­kosok nem számítottak a hirtelen (...) jött lehetőségre, s ezért az összejövetelre nem vitték magukkal a számlatömbjüket, így csak az új év első munkanapján, azaz január 4-én, hétfőn kapják meg a pénzüket. - Egy-két játékosnak a fejében talán megfordult, hogy szerző­désszegés miatt feljelenti a futballklubot és ez kissé meglepett - folytatta Mayer József. - Ha valóban van olyan futballista, aki ezt megtenné, akkor jogászok bevonásával megpróbáljuk tisztázni a helyzetet. Tudomásom szerint az összejövetelen megjelent játéko­sok közül egyik sem foglalkozott ezzel a gondolattal. Egyetlen „problémás ” labdarúgónk van, Liviu Bonchis, aki nem fogadta el a szerződéskötési juttatás részletekben történő kifizetését, egy összegben szerette volna azt felvenni. Mivel a futballista jelenleg a szabadságát tölti Romániában, nem tudtunk még beszélni vele ezügyben. Remélem, hogy miután visszatér, vele is megegyezünk. (Kiss) ★ Óriási hibát követtek el a szombathelyi játékosok. Mentségükre szóljon, hogy december 31-én köszöntött rájuk a jólét, és ugye, szilveszter napján nem kell mindent komolyan ven­ni. Ünnepelni, enni, inni (koccintani) indultak, aztán kiderült: pénzosztással egybekötött búcsúdélutánra érkeztek. Mégis üres zsebbel távoztak. Persze, nyilván ő­k is tisztában voltak azzal, hogy a fuballklubok, egészen pontosan az azokat működtető gazdasági társaságok fize­tési morálja elkeserítő - ezért hagyták otthon a számlakönyvüket. Pechjük volt. Bizonyára tanultak a történtekből, és legközelebb felkészülnek a legváratlanabb pillanatokra is (fizetés, prémium...). Ma ugyanis a (profi)labdarúgóink többsége számla nélkül fél­ember. A tömböcske - ha életet még nem is - egzisztenciát már ment­het. Boldog új évet, magyar futball! (göbölyös) Labdarúgás 3 X. 1. • 1999. január 2.NEMZETI SPORT ITvéget ér a diósgyőri „rongyrázás”? g|J ! Ií J y fe:xi:jjj:lJUl ú jSÉP JUCDtpton IdÜLI/ndii A tervekkel ellentétben január elsejé­vel nem alakult meg a diósgyőri sportlé­tesítményeket működtető közhasznú társaság (kht). Jelenleg jogászok dol­goznak a társasági szerződés előkészí­tésén, pillanatnyilag éppen a Diósgyőri Acélművek Rt. a kht.-ba apportálandó Ingatlanjainak felmérését végzik. Az ön­­kormányzat és a DAM Rt. képviselői vár­hatóan január 15-én írják alá a szerző­dést, ezzel pedig elhárul az akadály a cégbírósági bejegyzés elől. A várostól kapott ötvenmillió forint kevés az éves fenntartásra, ezért a létesítményeket használó klubok bérleti díjat fizetnek majd, s így a társaságnak üzleti alapon kell működnie. Hétfőn ismét találkoznak egymással a Diósgyőri FC labdarúgói. Ez a találkozó meghatározó lehet a jövőt illetően, hi­szen a diósgyőri futballisták arra a kér­désükre szeretnének végre választ kap­ni: mikor kaphatják meg azt a pénzt, amelyért az őszi idényben megdolgoz­tak? - Ez az a kérdés, amelyre egyelőre nem tudok felelni - nyilatkozta lapunknak Ró­nai Kálmán, a Diósgyőri FC-t működtető kft. ügyvezető igazgatója. - Azon dolgo­zunk, hogy előteremtsük a pénzt, de ez idény közben sem volt egyszerű feladat, a téli szünetben pedig még nehezebb. - Milyen összegű tartozásról van szó? - Az eddig napvilágot látott adatokkal szemben a valóságban ötvenmillió forint körüli összegről van szó, amelyet ki kellene fizetnünk a játékosoknak és az edzőknek. - Hogyan halmozták fel ezt az összeget? A szerződéskötésekkor ilyen mértékben túlígérték magukat?! - Nem erről volt, illetve van szó. Tervet készítettünk,--­-amelyben­ kétszázhatvanmil­lió éves költségvetést irányoztunk elő. Ezen összeg nagy részére megvolt a fedezet is, ám két „aprósággal” nem számoltunk. Ilyen „apróság” volt, hogy a korábbi idő­szakban működő klub adósságait ki kellett fizetni, és ez a tétel ötvenkilencmillió fo­rinttal rövidítette meg a káeftét. Továbbá legalább hetven vállalatot és vállalkozót kerestük meg, sok helyről biztató ígéretet kaptunk, és egyedüli kikötés velünk szem­ben az volt, hogy­ a csapat jól szerepeljen. Akadt olyan mamutcég, amelynek vezető­sége éppen kivonulni készült az egyik lab­dajátéksportból, és velünk, labdarúgókkal képzelte el a szponzori jövőjét. Aztán egyik napról a másikra kiderült, hogy túlságosan hiszékenyek voltunk, ugyanis az előzetes eredmény meghatározásánál az első hat közé vártuk a csapatot, a gárda azonban az őszi idényben alaposan felülmúlta a vára­kozást.­­ Egyes vélemények szerint a DFC szá­mára luxus kilenc idegenlégióst foglalkoz­tatni, hiszen - a szabályok értelmében - kö­zülük legfeljebb öten tartózkodhatnak egy­szerre a pályán. - Nézze, amikor a játékoskeretet kialakí­tottuk, akkor szó sem volt arról, hogy az MLSZ egyik napról a másikra megváltoz­tatja a futballmagyarságra vonatkozó, évek óta érvényben lévő szabályt. Az ősszel a Diósgyőr nagyon megszenvedte ezt a ren­delkezést.­­ A káefté vezetőinek a szemére vetik a túlzott nyári költekezést is. A játékosvásár­lásnál ugyanis mintha megfeledkeztek vol­na arról, hogy meddig ér a takaró... - Összesen hat labdarúgót szerződtet­tünk, közülük egyedül Szabó Tibort vásá­roltuk meg véglegesen a Debrecentől. Ennyire futotta... A többiek valamennyien kölcsönbe kerültek hozzánk, éppen a taka­rékoskodás, a költségkímélés jegyében.­­ Az elmúlt napokban az is kiderült, hogy ha dobogón végez az együttes, akkor hatvanmillió forintos javadalmazásra szá­míthat a szakmai munkát irányító Tornyi Barnabás. Finoman fogalmazva: ez is mell­bevágó.­­ Ez roppant bonyolult kérdés, amelynek „rejtelmeiben” túlságosan nem is szeretnék elmélyedni, mivel csak szeptember elsejétől lettem a káefté ügyvezető igazgatója. Tehát csak szeptembertől gyakoroltam munkál­tatói jogokat, azaz, engem kész tények elé állítottak. Az ominózus okmányok, szerző­dések meglehetősen késve kerültek elő a páncélszekrényből, azokon akkoriban már nem lehetett változtatni. Nekem minden­esetre meggyőződésem, hogy a szerződé­sekben szereplő összeget nemhogy a DFC, hanem egyetlen más magyar csapat sem tudná kifizetni. Hozzáteszem: október ele­­jén a tulajdonosok minden érdekeltt­árgy , a szakmai igazgatóval is közölték: a sze­zont követően minden szerződést felül­vizs­­­ gálnak, és erre január első felében kerül sor. Ha életben akarunk maradni, akkor lépnünk kell. Az életben maradásra azon­ban csak racionális gazdálkodással van mód, azaz: az osztható szét, ami rendelke­zésre áll, amit megtermel az együttes. - Mi igaz abból, hogy ön hűvös viszony­ban van Tornyi Barnabással? - Amikor ügyvezetőként alaposan átte­kintettem a klub adminisztrációját, akkor azt észleltem, hogy indokolatlanul magas és felduzzasztott a vezetőségi létszám. A technikai vezető mellett például intéző is tevékenykedett, de egy sor külső munka­társ díjazása is terhelte a klub számláját. Összesen huszonnégy dolgozótól váltunk meg, ezt követően azonnal megkezdődött az áskálódás, és szaporodott az intrika. A takarékoskodást természetesen a PNB-ben szereplő együttesre is igyekeztem kiterjesz­teni, és közöltem Tornyi Barnabással, hogy megszüntetjük a kétnapos utazásokat és az itthoni összetartásokat. Azzal érveltem, hogy az MTK is egy nap alatt letudta a mis­kolci kiruccanást, a BVSC InterCityvel utazik, tehát mi sem „rázhatjuk a rongyot”, mert ez további mínuszt jelent a költségve­tésünkben. Egy budapesti fellépés csaknem félmillió forintot emészt fel, meggyőződé­sem, hogy ez luxus. Az érvelésem nem ara­tott sikert, elpattant a húr, és Tornyi Bar­nabással az utóbbi két hónapban már nem kommunikáltunk egymással. Ugyanakkor kompromisszumra kényszerültünk, mert az együttes remekül menetelt. - A költségcsökkentés egyik eszköze le­het a keretszűkítés. Élnek ezzel a módszer­rel? - Az ősszel beigazolódott, hogy a DFC káefté képtelen huszonhét labdarúgót el­tartani. Szakmailag sem tűnik indokoltnak ez a létszám, mert sokan oda sem kerülhet­nek a bevetésre várók közé. Tehát: öt lab­darúgótól megváltunk, a keret huszonket­­tesre fogyatkozik.­­ És kikkel szakítanak? - Ebben a kérdésben a tulajdonosok elő­zetesen konzultálni kívánnak a szakmai vezetőséggel. - Mi a helyzet a lejárt szerződésű labda­rúgókkal? - Julius Nóra száz százalékban Kiss László tulajdonában van. A putnoki szék­helyű Gömörmag Kft. ügyvezetője szaba­­­don rendelkezik a játékjogával, a kapust akár külföldön is könnyen lehet értékesíte­ni, úgy tudom, több helyről van ajánlata. Búzás Attilának ugyancsak van „kérője”, Volár András pedig nem számít meghatá­rozó játékosnak Diósgyőrött. Hadd jegyez­zem meg: több labdarúgó jelezte távozási szándékát. Rácz Róbert egyáltalán nem, Domokos Béla és Rákóczki István elvétve fűzött­ szóhoz az ősszel. Téger István pedig túlságosan sok poszton fordult meg, ezért valamennyien a klubcserét szorgalmazzák. Nincs arról szó, hogy az említett labdarú­gókról lemondunk, de a létszámot minden­képpen csökkentjük. - Az anyagi gondokon enyhíthet-e a mis­kolci önkormányzat többségi tulajdonos­ként való belépése a káeftébe? - Ezért valóban csak köszönet jár. Az ön­­kormányzat számunkra szilárd támasz, nincs kétségem afelől, hogy az elkövetkező időben a súlyának megfelelően kezeli a diósgyőri labdarúgást. Rónai Kálmán a fentiekhez hozzátette: a porecsi edzőtáborozásra minden bizonnyal elutazhat a csapat, ám a Debrecen melletti Epona-faluba tervezett kéthetes hazai tá­borozásra nincs fedezet, így valószínűleg Diósgyőrött gyűjtik majd az erőt a piros­fehérek. S hogy pontosan kik - az néhány nap múlva eldől. Doros László izlój­ ­­l­k­i ’OS-­ I nap ! ­ Ferencváros Koccintás a jövőért A Ferencváros labdarúgóinak hagyománytisztelete igazán példás. Ennek immár évek óta az az egyik bizonyítéka, hogy szilveszter napján déli tizenkét órakor összegyűlnek a játékosok az Üllői úton, és a vezetőkkel együtt koccintanak az óév és az újév sikereire. A csütörtöki összejövetel azonban némiképp eltért a hagyományostól. A koccintás ugyanis ezúttal kiegészült egy „bemutatkozással” is: Simon Tibor immár edzőként beszélt a játékosokhoz. Az összejöve­tel egyik legfontosabb eredménye az volt, hogy kiderült: már nincs olyan labdarúgó a Ferencváros keretében, aki szeretne eligazolni az Üllői útról. A kétkedőket azzal győzték meg a vezetők (dr. Páncsics Miklós, az FTC Labdarúgó és Sport Kft. igazgatója és Gál László technikai vezető), hogy az új edzőnél mindenki tiszta lappal indul­hat, Mariján Vlak ugyanis egyetlen ferencvárosi futballistát sem is­mer, így nem lehetnek sem kedvező, sem kevezőtlen élményei senki­vel kapcsolatban. Némi változás mégis várható a játékoskeretben. Három saját nevelésű fiatal, Bócz Tamás, Palásthy Norbert és Zöld Zoltán Simon Tibor kérésére kerül fel a felnőttekhez, ők eddig a juni­orok között szerepeltek. Dr. Páncsics Miklós szerint elképzelhető, hogy a jövőben újabb fiatal labdarúgók kapnak lehetőséget a nagyok között. Az „átjárás” megkönnyítését szolgálja néhány intézkedés is. Egyrészt az, hogy a juniorcsapat ugyanazt a játékmódot követi majd, mint amit a felnőttek alkalmaznak, másrészt pedig Simon Tibor rend­szeresen részt vesz majd a csapat edzésein - ezért a juniorok és a fel­nőttek ezután nem egy időben gyakorolnak majd. Az évbúcsúztató összejövetelen összeállt a Fradi - egyelőre végle­gesnek mondható - szakmai stábja is. Ezek szerint a nagycsapatnál dolgozó Mariján Vlak és Simon Tibor mellett a juniorokat Ebedli Zol­tán készíti majd fel. A Fradi korábbi nagyszerű középpályása az el­múlt időszakban is a juniorokkal foglalkozott, és ő az egyetlen szak­ember az előző stábból, aki „túlélte” az év végi edzőváltásokat. Dr. Páncsics Miklós beszélt arról is, hogy az utánpótláskorú kapusok fel­készítésére felkérték Józsa Miklóst, a klub korábbi kapusát, aki jelen­leg is az egyik ifjúsági csapatnál dolgozik. A masszőr, az orvos és a szertáros személye egyelőre nem változik. (sörös)

Next