Nemzeti Sport, 1999. április (10. évfolyam, 89-117. szám)

1999-04-01 / 89. szám

X. 89. * 1999. áprilisi. E­U­RO­­NEMZETI SPORTÉI Illés Béla az első félidő végén­­ könnyen gólt szerezhetett­­ volna, és csak önmagát okol­­­hatja, hogy ez nem sikerült (Németh Ferenc felvétele) j Az első félidő... ...első pillanataiban feltűnt, hogy a szlovákok nem három, ha­nem két ékkel támadnak. Pedig Jozef Adamec szövetségi kapi­tány kedden totális támadófutballt ígért, ám szerdára változott az edző álláspontja: a magyarok ellen azért túl nagyot mégsem kockáztatott. Ezzel a húzással azonban jóval nagyobb támadó­területhez jutottak játékosaink, s Illésék éltek is ezzel a lehető­séggel, ugyanis az első percekben még formás akciókat tudtak vezetni. Feltűnt - ahogyan azt már korábban is jelezték a meg­figyelők - , hogy a szlovák válogatott védelme könnyedén át­játszható: Sebők József már a meccs elején többször ,,hintóba ültette” Karhant, míg Tóth Norbert az első percekben lefutotta Kratochvílt. Ez az „idilli állapot” azonban szűk tíz percig tar­tott, aztán belelendültek, s jobban koncentráltak a szlovákok. Bicskei Bertalan némi kockázatot vállalt azzal, hogy néhány méterrel „feljebb tolta” a középpályás sor védekezését, ám az el­ső félidőben bebizonyosodott: a nem túl technikás futballt pro­dukáló vendéglátókkal szemben ez hatásos taktikai fegyver. Az­tán a 10. percben már a szlovákok is jelezték, ők viszont a kont­ratámadások mesterei, előbb Dubovsky, majd a nagyszerűen futballozó Majoros adott leckét a jó ütemű szerelésből indított támadásvezetésből. Egy kényszerű csere (a sérült Zeman helyett Dzurik játszott tovább) láthatóan megzavarta a szlovákokat, akik a 15. perctől a keménykedéssel, a durva játékkal tűntek ki. A félidő felétől aztán kiegyenlítődött a játék, s bár csekélyke magyar fölényben telt el a 45 perc, a látványosnak induló akciók a pontatlanságok miatt a semmibe vesztek. Ráadásul Miroslav Könignek szinte védeni valója sem akadt. Még akkor sem tornáztatták meg a magyarok a szlovák ka­pust, amikor ziccerbe kerültek, mint például Illés, aki elrontha­­tatlannak hitt helyzetben lőtte jócskán a kapu fölé a labdát. Az első félidő tanulsága: még többet kellett volna dolgoztatni a magyar szélsőket, mert ezen a területen lehetett keresnivalója Bicskei Bertalan csapatának. F­ENYŐ FŰRÉSZÁRU OLCSÓBBAN, MINT TAVALY! • Egységes szélességű, fix borovi deszkák • Gerendák/szarufák: • Lécek: • Száraz borovi lambéria: tózott hajópadló járó hajópadló 30 000 Ft/m3 + áfától 28 000 Ft/m2+ áfától 36 Ft/m3 + áfától 1 000 Ft/fm + áfa 1 100 Ft/m1 + áfa 1 200 Ft/m3 + áfa Komplett tetőszerkezeti faanyago­k megrendelés szerint Cím: Bp. XVI., Nagyicce sor. Tel./fax: 403-5893. Tel.: 403-5148 2 A második félidő... ...a magyar csapat számára nem indult biztatóan, ugyanis a védelem rövidzárlata miatt többször helyzetbe kerültek a szlo­vákok. A vendéglátók a legnagyobb lehetőségüket akkor hibáz­ták el, amikor Sebők Vilmos és Halmai előrébb húzódott, míg Hrutka „beragadt”, így az amúgy is gyors akciókra építő szlová­kok megindultak a kapunk felé. Végül nem lett nagy baj, ám az eset nyilvánvalóan jelezte: jóval nagyobb összhangban, s ami a lényeg, pontosabban kell a válogatottnak játszania ilyen tét­meccsen. Ugyancsak jellemző, hogy a védelem zavarodottságától hosszú percekre szétesett a csapat támadójátéka, a szlovákok pedig - erre ráérezve - még nagyobb tempóban kezdtek futbal­lozni. A magyar válogatottnak szerencséjére Jozef Adamec csa­patának játékában kevés volt az ötlet, a finesz. S miközben rohantak a szlovákok­­ a magyarok (Tóth Norbert révén) kihagytak egy újabb ziccert. Az ellenfél és a meccs egyre fokozódó tempója miatt Bicskei Bertalan cserélt, a második fél­idő legmeghatározóbb periódusára a gyors Dombi Tibor állha­tott be, s ez nem volt rossz húzás, ugyanis a debreceni játékos többször zavart okozott a szlovák védők soraiban. Aztán a ma­gyar kapitány ismét cserélt, igaz akkor már kényszerből, miután Fehér ujja eltörött. Hamar lépett pályára. Ez a csere egyszers­mind átrendezte a sorokat, a félidő végére már csak Tóth Nor­bertet játszatta elöl a kapitány. Igencsak tempós volt a második félidő, az alkotó futball ugyanakkor hiányzott. A döntetlen igazságos, ám ha a helyzete­ket nézzük, akkor a magyar válogatottnak illett volna megnyer­nie a pozsonyi Európa-bajnoki selejtezőt. Ennek a mérkőzésnek az volt a tétje, hogy melyik csapat tarthat lépést a csoport két fa­­voritjával, Portugáliával és Romániával, ezért a 0-0 valójában egyik válogatottnak sem jó. Colombo játékvezető indiszponáltan vezette a mérkőzést, a magyar válogatott tagjai áldhatják a nevét, hogy Varga második félidei lerántásánál nem ítélt büntetőt a szlovákok javára. így játszott az ellenfél König főszerepet játszott csapata bukaresti pontszerzésében. Ezúttal csak a szünet után akadt igazán komoly védeni valója, de akkor kétszer is bravúrral mentette meg kapuját a góltól, s ezzel jelentős szerepet vállalt csapata pontmentésében. Kratochvíl váltakozó kimenetelű párharcot ví­vott Tóth Norberttel, ha lehetősége nyílt rá, akkor előretöréseivel segítette a hazai akciókat. Igaz, az oldalán többször zavarba jött a szlovák védelem. Zeman sérülése miatt korán kivált a szlovák vé­delemből. Cseréje. Dzurik végig egyszerű eszközök­kel futballozott, igazán figyelemre méltó megmoz­dulása nem akadt. Varga a hazai hátvédsor tengelyében elsősorban azzal tűnt ki, hogy hosszú indításokkal próbálta in­dítani az elöl lévő társakat. A szögleteknél a leg­több veszélyt ő jelentette a kapunk előtt. Karhan felfutásaival kevesebbet segítette együt­tesét, mint Kratochvíl, ráadásul a magyar csapat egyik legnagyobb helyzete az ő hibája után adódott Illés Béla előtt az első félidő hajrájában. A szünet után is többször hibázott. Balis igyekezett bejátszani a pálya jobb oldalát. Szerencsénkre a negyvenedik percben sokat kivárt a kapunk előtt, így Mátyus szerelni tudta őt. Tomaschek szorgalmasan robotolt a pálya köze­pén, de a hazaiak válogatottsági rekordere sok pluszt nem tudott hozzátenni csapata játékához. Pinte a kiállított Labant helyén került a kezdőti­zenegybe, és agilis teljesítményt nyújtott a pálya bal oldalán. A folytatásban játéka elszürkült, a he­lyére beállt Slicho növelte válogatottságai számát. Zátek meglehetősen szürkén futballozott, egy jo­gos sárga lap elmaradását köszönheti meg a játék­vezetőnek. Az őt váltó Hrncár mindössze tíz percet töltött a pályán. Dubovsky végezte el a szlovák szögletek és sza­badrúgások zömét. Hogy remek a bal lába, az nem kérdéses, de igazán nem tudott vezéregyénisége lenni csapatának. Majoros állandó keresztmozgással sok gondot oko­zott a védelmünknek, az első játékrészben a hazaiak közül ő nyújtotta a legjobb teljesítményt. A folytatás­ban veszített a mozgékonyságából. (z. a.) Qooh^—....................................................— JOZEF ADAMEC - Végigtámadtuk a mérkő­zést, éppen ezért győznünk kellett volna. A helyzeteink alapján több góllal is nyerhet­tünk volna, ez azonban, saj­nos, nem sikerült. Az ered­mény egyik csapatnak sem fe­lel meg igazán. BICSKEI BERTALAN - Minden úgy történt, ahogy elterveztük, csupán egyetlen hiba volt, hogy nem értékesítettük a hely­zeteinket. Tipikus egygólos mérkőzés volt, de a csatá­raink, sajnos, több esetben is hibáztak. 1.0 GL KÉSZPÉNZFIZETÉS NÉLKÜL 1 573 000 Ft JUTHAT ÚJ SUZUKIHOZ! sok extrával'!' Előleg, kezelési díj és kötelező casco nélkül! Nyugdíjasok. Minden vásárló egy hetet tölthet a Kanári-szigeteken! családosok! Most Most telefonáljon és jöjjön! IttTrnT nekik! SUZUKI GÉRÓ Kft., 1173 Budapest, Pesti út 213. Használt autóját Telefon/fax: 257-4021, 258-3186, beszámítjuk. Nyitva: hétfő-péntek 9-18, szombat 9-13 óráig I KIRÁLY GÁBOR aktívan részt vett a csapat­játékban, a magyar kapus rendkívül gyors kido­básokkal, illetve kirúgásokkal küldte támadás­ba a társakat, s nem hagyott nekik szinte egyet­len perc pihenőt sem. Ettől függetlenül, a Hert­­ha kapusa két, kimondottan kényes szituáció­ban bizonytalankodott, azonban bizo­­nyította klasszisát, mégpedig a mérkő­­zés végén, amikor egy közeli fejest fan­­­­tasztikus bravúrral védett. W SEBŐK VILMOS a mérkőzés első félidejé­nek meghatározó részében csatárt játszott, ugyanis rendre felzárkózott válogatottunk támadásaihoz. Igaz, amikor élesebbé vált a küzdelem, a középhátvéd fegyelmezetten visszazárt a posztjára, s a maga acélos stílusá­­ban „takarított” a magyar tizenha­­ta­tos előtt. Ekkor már kevesebbszer H3^ merészkedett előre, de az alapfelada­­tát jól látta el. KORSÓS GYÖRGY annyi terhet cipelt, amennyit Bicskei Bertalan a mérkőzés előtt rátestált, és ez nem volt kevés, hiszen - főleg az első félidőben - a szlovákok alaposan meg­dolgoztatták a bal oldalukat. A győri labdarú­gó sallangmentesen látta el a jobb oldali védő feladatát, s több alkalommal közép­­re is besegített, sőt, kétszer remek ütemben ő mentett a vendéglátók H3*- gólhelyezeteinél. HRUTKA JÁNOS legnagyobb erénye ezút­tal furcsa mód az észrevétlenség volt... Nem, ez nem tévedés, ugyanis a német Kaiserslau­­ternben futballozó hátvéd a meccs nagy részé­ben levegőhöz sem engedte jutni Dubovskyt, igaz, hogy e feladat mellett képtelen volt részt­­ venni az alkotóbb jellegű játékban. Egy alkalommal azonban fejelni tu­dott az ellenfél kapuja előtt, és abból majdnem gól lett... MÁTYUS JÁNOS dolgát megnehezítette Majoros, aki a legtöbbször hihetetlen für­gén lépett el a magyar védők mellett. A fe­rencvárosi védő remek ütemben mentett Balis ordító gólhelyzeténél. Mátyusnak a második félidőben is több alkalommal kel­lett bevetnie kedvenc fegyverét, a becsúszó szerelést, és az esetek többségében sikerrel kezelte ezt a H­lfe fegyvert. PISONT ISTVÁN a mérkőzés elején kapott egy fájdalmas rúgást az őrzőjétől, Zátektől, de ez nem okozott sérülést, és nem vette el a ked­vét a játéktól. Az Eintracht Frankfurt közép­pályása a mérkőzés második félidejében már valamivel szürkébben futballozott, bár volt két olyan indítása Tóth Norbert felé (az egyik elronthatatlannak tűnt), H3*, amely elárulta Pisont kivételes te­­hetségét. HALMAI GÁBOR feladata ezen a mérkőzé­sen igencsak speciális volt, mert amellett, hogy ő szűrte meg a szlovák támadásokat a közép­pályán, olykor vissza kellett lépnie a söpröge­­tő posztjára, erre akkor volt szükség, amikor Sebők Vilmos a szlovák kapu előtt portyázott. Az MTK játékosa - főleg­ az első fél­­idei teljesítménye alapján - majdnem hetesre játszott, a védekezésből és a H3- támadásból is kivette a részét. ILLÉS BÉLÁT az első percekben hagyták villogni a szlovákok, aztán - Pisonthoz hason­lóan - az ő lábát is „megfaragták”, de az irá­nyító is megúszta sérülés nélkül. Az igencsak kemény meccsen a magyar válogatott csapat­­kapitányának is ügyelnie kellett arra, hogy ne csak a támadásokat, hanem a védeke­­zést is maximálisan segítse. Az MTK és a válogatott karmestere ennek a feladatának is eleget tudott tenni. SEBŐK JÓZSEF meglehetősen aktívan, de nagy hibaszázalékkal játszott, ráadásul - mi­után a mérkőzés elején sárga lapot kapott - félő volt, hogy a nagy akarásnak nyögés lesz a vége, s a játékvezető kiállítja az agilis magyar támadót. Nos, a zalaegerszegi csatár végül el is hagyta a pályát. Helyére Dombi Tibor (6) állt be, aki jól és veszélye­­sen futballozott, több alkalommal sikerült a védelem mögé kerülnie. FEHÉR MIKLÓS észrevehetően harcosabb szellemben futballozott mint szombaton Liechtenstein ellen, de ő is sokat hibázott. A csatár balszerencséje, hogy éppen az egyik legígéretesebb helyzetét követően súlyosan megsérült. Cseréje Hamar István (-) a pályá­­­ra lépését követően ziccert hibázott, ha gólt szerez, akkor egy szemvilla­nás alatt a meccs legjobbja lehetett volna. TÓTH NORBERT rengeteget dolgozott, de ő sem tartozott azok közé, akik a legpontosab­ban futballoztak. Hamarhoz hasonlóan ő is a meccs hőse lehetett volna akkor, ha a helyze­tét berúgja, így viszont meg kell elégednie a szerényebb minősítéssel: nagy becsvággyal küzdött. Fehér lecserélése után a centerposzton is megállta a helyét, és M9 igyekezett kamatoztatni a gyorsasá­­gát. ^W \

Next