Nemzeti Sport, 1999. május (10. évfolyam, 118-146. szám)

1999-05-02 / 118. szám

S nemzeti sport LABDARÚGÁS • PNB X. 118., 1999. május 2. Kispest-Honvéd-Balaton-TV Siófok 3-0 (2-0) Elment a hajó? Emlékeztető A Siófoki Bányász SE hivatalos öltöztetője Sport- és szabadidőruházat 1185 Budapest, Üllői út 749. Telefon: 291-6130 Kispest - kis közönség. Persze, sorolhatnánk itt rögtön a kifogásokat, úgymint: hétköz­napi (pénteki) meccsre aligha vándorolnak ki az emberek az Újtemető utcába, de nem erről volt szó: Kispest felett - szó sze­rint - beborult az ég. Borúsak voltak a szurkolók is, s nemcsak az időjárás miatt, hiszen már jó ideje olyanokat kiabálnak be a pályára, hogy: „Gálhidi, milyen Honvéd ez!?” S a szurkolók tán nem is tudják, hogy zajlik az élet, a kulisszái mögött a Kispest- Honvéd-Siófok meccs előtti nagy duruzsolásban hallani lehetett például azt, hogy ha a Siófoktól is kikap a Kispest, akkor lemond Komora Imre klubigazgató, és sokak szerint megnyílik az út a Kovács Kálmán, Nagy Antal, Es­terházy Márton, Sallai Sándor fémjelezte „vonulat” előtt és az ő kezükbe kerül az irányítás, vala­mint a Honvéd sorsa, jövője. Mint ahogy a találkozót megelő­ző sürgés-forgásban arról is be­széltek, hogy Gálhidi György biztosan távozik a Honvédtól és a helyére vagy Szurgent Lajos, vagy Egervári Sándor, vagy Gel­­lei Imre lehet a jelölt. Gálhidi, persze, nem tud sem­mit, és ő pénteken is azt mondta - amit szegény már jó ideje ismé­telget, hiszen tőle minden meccs előtt mindig ugyanezt kérdezik, függetlenül attól, hogy az utóbbi időben már észrevehető a fejlő­dés a nem túl acélos erőkből álló csapaton­­: „...velem még nem tárgyaltak a vezetők a hosszab­bításról. Őszintén szólva várom, hogy mi lesz velem. Azt még mindenképpen írja le, hogy meg­szerettem a Kispestet és szívesen folytatnám itt azt a munkát, amit elkezdtem...” Gálhidi György arcán egyéb­ként enyhe feszültség tükröző­dött, hiszen pontosan tudta: a Siófok elleni kiesési helyosztón, a hazai pályán nem bukhat a csapata, az már-már végzetes hi­ba lenne. Az ellenpont Nagy László, aki mosolyogott, s felszabadultan nyilatkozott - mint mindig. Na, ja, ő már tisztában van azzal, hogy számára befejeződött, le­járt a siófoki „beutaló” ideje, így érvelt: „Elmegyek Siófokról a nyáron. Ez már szinte eldöntött tény. Jöjjön valaki helyettem, aki talán felrázza azt a csapatot, amely szinte meccsről meccsre az utolsó utáni pillanatokban ve­szít. Azt nem tudom, hol folyta­tom, mert még nem kerestek se­honnan.” Siófokon sejtik, alighanem el­ment a hajó. A csapat ugyanis a Kispest el­len is vereséget szenvedett. Pedig még az ötödik percben a siófoki Kovács Béla távoli lövése jelent eseményt, de Vezér Ádám döntött: pénteken nem születhet vendéggól. A siófoki kapus Po­sza Zsolt is jól kezdett, ugyanis Pest Krisztián a tizenhatoson belül megtaszítja, kibillentette egyensúlyából Borgulya Istvánt és Bukovics László játékvezető rögvest ítélt: jöhet a tizenegyes. S ami érdekes: még mielőtt a sértett büntethetett volna, valaki megjegyezte a lelátón, hogy „a Borgulya a télen” a­ felkészülési meccsek során már rontott el ti­zenegyest”.­­ Úgy mint most: az erős, félma­gas lövést Posza balra vetődve kiütötte. Emígy is, s amúgy is Borgulya István volt a meccs főszereplője, mert a csatár a tizedik percben a körülötte magasodó siófoki vé­dők között a bal sarokba fejelt. Azután a kispesti támadó (bece­nevén: „Burgonya”) jelentette a legtöbb veszélyt a vendégkapu­ra, hiába passzírozták őt már­­már burgonyapürévé a hátvé­dek. A vezető gól nem felpörget­te, hanem még inkább lelassítot­ta az amúgy is kocogós iramot. Időnként meglódult a Kispest, a hazaiak többet birtokolták a labdát, s a harminchetedik perc hozta is az újabb Honvéd talála­tot: Csertői beadott, Kabát lőtt, de nem találta el jól a labdát, ér­kezett Zováth, aki tíz méterről bombázott, László még blokkolt, ám Gabala a tizenhatoson belül­ről, jobbal a kapu bal oldalába helyezett. Ezzel aztán gyakorlatilag vé­get is ért az első félidő, a szünet­ben pedig az jelentett eseményt, hogy az egyébként jól játszó Ga­bala rosszul lett. Rátört a Kas­mars: „Valamit ehettem, mert péntek óta egyfolytában rohan­gálásból áll az életem: vagy a vé­cére futok, vagy a pályán a labda után. Most is le kellett kéredz­­kednem... ” A Kispest - tehát Gabala nél­kül -, az első játékrészben dik­tált iramban folytatta a mérkő­­zés. A szünet után valamivel élénkebb lett a Siófok játéka is, ám a percek unalmasan mentek­­előre, jellemző volt a találkozó hangulatára, hogy a Red Boys, a­­ Kispest tábora csupán a harma­dik gól után, nem sokkal a talál­kozó befejezése előtt kezdett el szurkolni. Az a bizonyos harma­dik találat pedig úgy esett, hogy Borgulya (ki más?!...) a siófoki tizenhatos jobb oldaláról ívelhe­tett középre és az ugyancsak ala­csony legényke, Kabát a jobb sa­rokba fejelt az ámuló és bámuló siófoki védők között. Teljesen megérdemelten győ­zött a Kispest, ám - fura, de így igaz - ettől aligha lettek nyugod­­tabbak, optimistábbak és jóked­­vűbbek a Honvéd-szurkolók. Sinkovics Gábor Bozsik-stadion, 1000 néző. Vezette: Bukovics (7) (Arany,­sa Fridély) .■■■ KISPEST: Vezér 0 - Hungler 6 - Plókai 6, Medgyesi 5 - Dubecz 5, Csábi 6, Gabala 6, Zo­­­­váth 5 - Borgulya 6 - Csertői 5, Kabát 6. Edző: Gálhidi György SIÓFOK: Posza 5 - Bimbó 5 - Soós 4, Kovács B. 4, László 5 - Csoknay 4, Pest 4, Sallai 5, Kun 4 - Bozsér 4, Lukács 4. Edző: Nagy László CSERE: Kun helyett Perger (5), Gabala helyett Lóczi (5) és Bozsér helyett Ördög (5) mindhárom a szünetben, Soós helyett Szabadi (-) a 69., Csertői helyett Bánföldi (-) a 80., Borgulya helyett Török (-) a 88. percben GÓLSZERZŐ: Borgulya a 10., Gabala a 37., Kabát a 76. percben SÁRGA LAP: Borgulya (Kovács Béla buktatásáért) a 8., Csoknay (Gabala felvágásáért) a 10., Kovács B. (reklamálásért) a 45., Csábi és Pest (dulakodásért) az 57. percben SZÖGLETARÁNY: 10:5 (7:3) Orgulya István (balra, szemben) büntetőjét ugyan a vetődő Posza Zsolt hárította, a siófoki­apusnak mégis háromszor kellett a kapujából kivennie a labdát (Németh Ferenc felvétele) így látták az edzők GÁLHIDI GYÖRGY: - Elismerés illeti játékosa­imat, mert taktikusan és okosan futballozva biztosan fektették két vállra a nehéz helyzet­ben lévő Siófokot. Az első félidőben is helyze­tek sokaságát dolgoztuk ki, már ekkor eldönt­­hettük volna a mérkőzést. Szünet után a felja­vuló vendégcsapat ránk erőltette akaratát és mindent megtett az egyenlítés érdekében. Ez a kinyíló harcmodort viszont nekünk kedvezett, és ha pontosabbak vagyunk a kapu előtt akkor még nagyobb különbséggel győzhettünk volna. NAGY LÁSZLÓ: - Az első játékrészben nagyon gyenge teljesítményt nyújtottunk, sajnos csapa­tom játékán nem látszott, hogy a kiesés ellen küzd, játékosaimból hiányzott a jó értelemben vett agresszivitás. Csúszni-mászni kellett vol­na, ahogyan a kipestiek tették még a kilencve­nedik percben is. Bosszant az is, hogy a hazai­ak apró termetű csatárai fejjel vertek meg ben­nünket. Természtesen nem adjuk fel, de a javí­tásra alkalmas mérkőzések száma értelemsze­rűen egyre fogy. Akinek nem ii­ volt tabló az I­llói úti klu­bh­ázban Strauss is Simon Lösós­z­r/Agr í­f­i Strausz László ritkán érzékenyül el, de a Fradi-pályára látogatni még az ő számára is a mai napig a „különös események” kategóriá­jába tartozik. Az egykori középpályás ugyan tíz és fél évig Vácott szerepelt, de amíg a pi­ros-kékekkel csupán a másod- és a harmad­­osztályban futballozhatott, addig a Ferencvá­ros színeiben az élvonalban játszott. Strausz 1985 és 1989 között négy évet töltött az Üllői úton és ez idő alatt­ egy bajnoki (1989) és egy kupaezüstöt (1986) szerzett. Most szombaton ugyan nem először érkezett az ellenfél edzőjeként az Üllői útra, de ez a lá­togatás -, ahogy az addigiak is - különös él­ményt jelentett a szakvezetőnek. Logikus: a tréner nem mulasztotta el, hogy néhány perc­re szétnézzen az időközben alaposan átalakí­tott klubházban, remélve, hogy megpillantja magát valamelyik tablón. Hát, ez az... A tabló... Strausz László ugyanis ahhoz a balszerencsés korosztályhoz tartozott, amely az ezüstérmekért még nem kapott tablót, így a ZTE jelenlegi edzője nem fedezhette fel if­júkori önmagát a klubház falain. Miután az edző konstatálta, hogy minden változás elle­nére a Fradi-klubházban a helyzet nem válto­zott, kisétált a juniormérkőzéseknek színhe­lyet adó „hátsó füvesre”, amely az ő idejében még salakos volt, s ahol Telek Andrással, vagy a már úgyszintén edzősködő Simon Ti­borral játszhatott a Ferencváros akkori tarta­lékcsapatában. Az edző eztán végigsétált a stadion gyepszőnyegén, és elidőzött néhány másodpercet a Springer-szobor felőli kapu előtt. No, igen ez „az a” kapu... Az, amelyik Strausz László játékos pályafu­tásának talán a legnagyobb gólját „nyerte el”, amelyet kollégánk, Németh Ferenc „Fantasz­tikus gól” című díjnyertes fotóalkotásával örökített meg. A kép egy másolatát Strausz László a mai napig bekeretezve szobája falán tartja. - A mérkőzés előtt megjósoltam, hogy gólt rúgok - nosztalgiázott az edző. - Sőt, még azt is éreztem, hogy szabadrúgásból lövöm majd, úgyhogy mondtam is két, önbizalommal teli fiatalunknak, Pintér Attilának és Fischer Pa­linak, hogy ezúttal ha lehet, ne vegyék el tő­lem a szabadrúgást, ahogy máskor szokták. Amikor szabadrúgáshoz jutottunk, Fischerék nem is jöttek a labda közelébe, én pedig belőt­tem azt a gólomat, ami a fénykép miatt tán a­­ leghíresebb lett. Strausz László, ha akarna sem tudna elszak­l kadni a Ferencvárostól, hiszen a zöld-fehérek­­ pályaedzője, Simon Tibor a mai napig barátai­­ közé tartozik. Együtt járnak a szakedzői tan-­­ folyamra, s éppen pénteken vizsgáztak. A két­­ szakvezető természetesen nem hagyhatta ki a­­ beszélgetésből a szombati mérkőzést. S hogy a barátság nem pusztán az iskola-­­ padba való, arra Simon Tibor néhány monda-­­­ta szolgálhat magyarázattal. Íme: a Fradi- s szurkolók talán legsportszerűbb része sok esetben (ez alkalommal pedig biztosan) éppen Zalaegerszegről látogat el a zöld-fehérek­­ meccseire. S hogy a csapatok között valóban­­ jó a kapcsolat, arra tán bizonyítékul szolgál-­­ hat ama tény: a zöld-fehérek közül Lendvai I Miklós éppen Zalaegerszegen, míg Arany I László, a vendégek (s ezúttal a tartaléksorba került) középpályása a Ferencvárosban fut­ballozott. Így találkozik tehát a ferencvárosi és a zala­egerszegi múlt és jelen, s míg a csapatok mele­gítettek, addig Strausz Lászlónak eszébe jut­hatott: ő annak idején, Fradi-mezben bizony a J ZTE-nek is rúgott gólt. S ekkor megfordulja- s tott a fejében tán az is, amit eddig még sosem­­ mert kimondani: egyszer talán a Ferencváros­­ edzője is lehet majd. (gonda)­­ Szabó I Zsolt (balra) és Bükszegi Zoltán koncentrál a labdára, ám ez az összpontosítás a ferencvárosi játékosnak sikerült többször (Farkas József felvétele) t átírn 1ITOPI A ferencvárosi labdarúgók eleganciáját az biztosítja rádió nxi 377-7777 OLCSÓN, JÓ MINŐSÉGET! KIS- és NAGYKERESKEDÉS Folyamatos akciók, viszonteladók részére kedvezmények! pl.: Trabant 601 lengéscsillapító: bruttó 2.200 Ft Lada lengéscsillapító: bruttó 1.800 Ft További információkért érdeklődjön telefonszámainkon! VARIENS KFT. Soltvadkert, Kiskőrösi út 1. \ Y Tel./fax: 78/381-840, 381-544/121 Mobil: 06/30 955-4766, 30 955-4767, \ / E-mail:variens2@mail.matav.hu

Next