Nemzeti Sport, 1999. június (10. évfolyam, 147-176. szám)

1999-06-01 / 147. szám

X. 147. • 1999. június 1. Szélsőt vesztett a válogatott: Dombi Tibor részleges bokaszalap-szakadás miatt búcsúzott Egységben az erő­­ és az esély Az egyetemi vizsgáztatást néhány óráig szüneteltető doktor Szilágyi György „SOTE márkájú” hófehér kór­házi szerelésben fogadta a fiúkat. No, persze, csak azokat, akik úgy érezték, hogy a válogatott keretbeli találkozót mindenképpen az orvosnál kell kezde­ni. Voltak néhányan... Ám szerencsére dr. Szilágyi György csupán két olyan esetet diagnosztizált, amely az össze­tartástól való búcsút jelentette. Sérült bokája miatt kellett lemondani Dombi Tiborról és Thomas Sowunmiról. So­­wunmi története szokványos (a Vác ellen rúgást kapott a lábára), Dombié­ra azonban kevés példa akad. A szélső ugyanis gödörbe lépett. A szombati Debrecen-MTK meccs után éppen a kocsijába szállt be, amikor megtörtént a baj, kifordult a bokája. Hogy mekkora a baj, arra az ultra­hangos vizsgálat adott pontos, és saj­nos lehangoló választ. - Tibornak részleges külső bokasza­­lag-szakadása van - mondta dr. Szi­lágyi György. - Elláttam gyógyszerek­kel, hazaküldtem, úgy beszéltem meg vele, hogy szerda este tájékoztat az állapotáról. Sajnos két-három hetet ki kell hagynia. A harmadik sérült, Preisinger Sán­dor már túl van a nehezén. - Ilyet még nem éreztem - emléke­zett a DVSC-MTK meccsre - Kaptam egy rúgást a combomra, és azonnal el­zsibbadt a lábam. Nagyon megijedtem, lenyúltam, megtapogattam, hogy egy­általán egyben van-e még. Nem tud­tam folytatni a játékot, de most már nem fáj, sőt, edzeni is tudok. A keretbe utólag meghívott Herczeg Miklós is panasszal érkezett a Népli­getbe. Az újpesti támadó lábujjának körmét fájlalta, ám kiderült, ez nála visszatérő gond, s mert kezelhető, együtt készülhet a többiekkel. A kerettagok közül egyébként hár­man késtek­­ igazoltan. Király Gábor autóval jött haza Ber­linből, otthon, Szombathelyen töltötte az éjszakát, ezért a kapitány enge­délyezte neki, hogy egy órával később érkezzen a Népligetbe. Dragóner Atti­lának és Fehér Miklósnak - a vasárna­pi bajnokijuk miatt - hétfő délután kellett csatlakozniuk a kerethez. Amíg a játékosok elfoglalták szobá­jukat, Bicskei Bertalan szövetségi ka­pitány tájékoztatón számolt be a kö­vetkező kilenc nap programjáról (a csütörtök déli bukaresti indulásig na­pi két edzést tart a kapitány, a román fővárosban a meccs időpontjában - es­te negyed kilenckor - lesz foglalkozás, majd vasárnaptól Tatán készül a válo­gatott a szerdai, szlovákok elleni mér­kőzésre), részletesen azonban termé­szetesen a két Európa-bajnoki selejte­zőről beszélt. - Egy egységként kezeljük a két ta­lálkozót, mint ahogy a három váloga­tott, a román, a szlovák és a magyar is bizonyos értelemben egységet alkot - kezdte a szövetségi kapitány. - Közel egyforma képességű csapatokról van szó, és ezt nagyon jó érzés kimondani. Nagyon mélyről kellett felkapaszkod­nunk ahhoz, hogy ezt kijelenthessük, ám a jelenlegi erőviszonyok alapján elmondható, nincs nagy különbség a három válogatott között. Bizonyítja ezt, hogy a három csapat három eddi­gi egymás közötti csoportmeccse dön­tetlen lett. Az Eb-selejtezők következő két for­dulója tehát sorsdöntő abból a szem­pontból, hogy melyik válogatott lesz a csoport második helyezettje (a portu­gálokat már mindenki elsőnek köny­veli el). A tét óriási, ráadásul a buka­resti meccs Romániában nemzeti ügy, ami még inkább fokozhatja a feszült­­­sé­get­­ a pályán és a nézőtéren egya­ránt. Bicskei természetesen nem örül ennek, noha mint mondta, közel sem akkora a veszély, mint amekkorának egyesek feltüntetik. - Tény, ahogy fogynak a meccsek, úgy nő az izgalom, úgy lesz egyre na­gyobb tétje a soros mérkőzésnek - folytatta Bicskei Bertalan. - Ezt a va­lós feszültséget próbálják egyesek ger­jeszteni, ám meggyőződésem, hogy a mostani, a tíz évvel ezelőttihez viszo­nyítottan jóval konszolidáltabb politi­kai helyzet nem tükrözi a különféle el­szigetelt véleményeket. Bízom benne, hogy a felhangok ellenére rend lesz. Csakhogy a ritka, de ma is létező „felhangok” miatt szombaton mégis magára hagyatva játszik a magyar vá­logatott. Az MLSZ ugyanis óvatosság­ból nem kérte el a románoktól azt a 2000 jegyet, amely hivatalosan járna az ellenfélnek.­­ Arra is fel kell készülnünk lelki­leg, hogy ezen a nagyon fontos mécs­esen hiányzik majd az a buzdítás, amely eddig mindig plusz erőt adott a csapatnak - fogalmazott a kapitány. - Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy több millióan lesznek velünk­­ a tévékészü­lékek előtt. Túl az érzelmeken, természetesen a szakma is szóba került. Bicskei Berta­lan elmondta, nem változtat az eddig megszokott alapfelálláson, azaz Bu­karestben is a biztonságos védekezés­re épülő háromcsatáros támadófut­­ballt játssza a válogatottunk. - Nem a számháború dönti el, hogy egy csapat védekezik-e, avagy támad - válaszolt Bicskei Bertalan a csapat­szerkezetet firtató kérdésre. - Noha az angolok ellen Illés Béla hátravont cen­tert játszott, nem volt törés a játé­kunkban. Ha itt-ott mégis akadt, ak­kor az az ellenfél erős voltával magya­rázható. Bukarestben sem védekezünk másként, mint eddig, már csak azért sem, mert mint mondtam, aki ezen a meccsen kikap, annak minden bi­zonnyal végleg elszállnak a továbbju­tási esélyei. S ha már védekezés... Gheorghe Hagi visszatérése a ro­mán válogatottba egyben azt is jelent­heti, hogy a „megváltónak” kikiáltott középpályás külön őrzőt kap. Nos, Bicskei az ezzel kapcsolatos kérdésre határozott nemmel felelt, mondván, ha ezt tenné, megbomlana a csapat­szerkezet, ami beláthatatlan követ­kezménnyel járna. A románok egyébként éppen Hagi szerepeltetésével kerülhetnek lelki fö­lénybe, főleg úgy, hogy hétfőn kide­rült: Sowunmi nem utazhat el Buka­restbe. A román sajtóban ugyanis megjelent: a magyarok a románokra ijesztettek azzal, hogy esetleg szere­peltetik a Vasas csatárát is...­­ A mai futballban már nincs szere­pe az ijesztgetésnek, most sem volt szó ilyesmiről - válaszolt az utóbbi na­pokban alaposan kihegyezett témára a szövetségi kapitány. - Sowunmit jó já­tékosnak tartom, de még nem váloga­tott szintű labdarúgó. Gyorsaságban, erőszakosságban ugyan lekörözi a ha­zai mezőnyt, de összjátékban és álló­­képességben még fejlődnie kell. S itt szólnék Hagiról... A románoknak va­lóban hatalmas lelki pluszt jelenthet az ő szerepeltetése, hiszen olyan játé­kos lesz a középpályán, aki korhol, di­csér, buzdít, és akit a többiek feltétel nélkül elfogadnak. Én egyébként nem engedtem volna visszavonulni Hagit, mert igaz, hogy a sorozatmeccseket már nem bírja, ám egy-egy mérkőzé­sen remekelhet. Készülünk ellene, le­gyen elegendő ennyi. Göbölyös János a csercis Sebők Vilmos (balra) és Mátyus János az újbóli találkozásra koccintott a Népligetben, bár az is lehet, hogy a két válogatott védő a románok elleni mérkőzés utáni mozdulatot gyakorolta... (Danis Barna felvétele) A nap embere: Mátyus János A támadó szellemű balhátvéd nyerni akar A magyar labdarúgó-válogatott egyik meghatározó tagja Mátyus János. Bizonyíték erre, hogy a ferencvá­rosi balhátvéd a másfél éve tartó Bicskei-érában csu­pán egyszer (Bosznia-Hercegovina ellen), akkor is el­tiltás miatt hiányzott a csapatból. A futballista a zöld­fehérek együttesében is főszereplő lett, hat gólt szer­zett (legtöbbször sorsdöntő találatokat), így nem cso­da, hogy az Üllői úti közönség kedvence lett a futbal­lista. + Ön szerint minek köszönhető, hogy állandó csapat­tag lett a nemzeti tizenegyben? - Leginkább Bicskei Bertalannak­­ mosolygott a lab­darúgó, amikor kiültünk beszélgetni a népligeti szálló teraszára. - Szerintem tavaly márciusban még nem vol­tam válogatott szintű játékos, azaz amit akkor kaptam, az megelőlegezett bizalom lehetett. Sohasem felejtem el, mikor Bécsben, a Práter-stadionban a saját bőrömön éreztem, hogy egy válogatott meccsen egészen másfajta ritmusban kell futballozni, mint amit én megszoktam. " Azóta volt már néhány lehetősége, hogy nemzetközi tétmérkőzéseken futballozzon. Megszokta már a tempót? - Talán igen... Ám, még most is érzem egy-egy válo­gatott összecsapás után, hogy hosszabb ideig tart a re­generálódás, mint a magyar bajnoki mérkőzések után. Ha valaki itthon játszik hétről hétre, akkor nehéz fel­venni a ritmust, de nem lehetetlen.­­ Azt mondja, hogy megelőlegezett bizalmat kapott. Csakhogy egy ilyen bizalom nem tart másfél évig... - Ez igaz. Azt gondolom, másfél év alatt sokat fejlőd­tem. Jól tettem, hogy a Fradiba igazoltam, megnyugod­tam, van önbizalmam, letisztult a játékom, egyre több­ször tudok felzárkózni a támadásokhoz. Szerencsére nagyszerű edzések vannak a Ferencvárosban, Simon Ti­bor sokat foglalkozik velem egyénileg is. + Ki volt eddig a legkellemetlenebb ellenfele?­­ A román Petre, a portugál Figo egyformán jó játé­kos, az angol MacManaman sem ügyetlen. Ám a leg­több gondot - és lehet, hogy ez hihetetlenül hangzik majd - az azerbajdzsáni jobbszélső, Gambarov okozta. Ő nagyon gyors, remekül cselező csatár, sehogyan sem bírtam vele. - Miként készül a bukaresti mérkőzésre? Hogyan em­lékszik vissza a Románia elleni októberi, budapesti ta­lálkozóra? - Nagyon jól futballoztunk, talán akkor ment a leg­jobban a játék a csapatnak is és nekem is. Hallom, hogy Bukarestben mekkora érdeklődés előzi meg a meccset, de ez nem baj, sőt! Engem kimondottan feldob ez a fel­hajtás, ígérhetem, cseppet sem félünk majd a pályán! Hogy a bátorságunk mire lesz elég, nem tudható, ám azt állíthatom, hogy három pontot akarunk szerezni. (somogyi) NEMZETI SPORT ­acatyfo - A válogatottban megismerhet­tem Dombi Tibi beadásait, így meglepett, hogy szombaton ponto­san Ilea fejére varázsolta a lab­dát... No, ez csak vicc, az viszont, sajnos, nem, hogy meglehetősen rosszul játszottunk. Igaz, a debre­cenieknek nem volt túl sok helyze­tük, de mindegyikből gól lett. Ta­lán ha Illés Béla lövését követően a labda nem jön ki a kapufáról, ha­nem bemegy, minden másként ala­kul. Ám ez csak utólagos okosko­dás. A lényeg: a hátralévő két meccsen javítanunk kell. (Babos Gábor, az MTK Hungária kapusa a kék-fehérek szombati ve­reségéről) - Én is tudom, hogy a Győri ETO és a Dunaferr leigazolna, beval­lom, mindkét ajánlat nagyon meg­tisztelő számomra. Még nem tu­dom, hogy mi lesz ve­lem, ám először Komora Imrével szeretnék beszélni. Vagyis, nem kizárt, hogy maradok Kispesten. Egyelőre arra koncentrálok, hogy bebizonyítsam, nem véletlenül hívtak meg a válo­gatott keretbe. (Dubecz János, a Kispest-Hon­véd középpályása saját jövőjéről) - Elképesztő, ami szombaton Frankfurtban történt... Az utolsó húsz percben, egy-egy után négy gólt kaptunk, és ezzel az Eintracht bentmaradt az élvonalban. Ha csak hármat rúgnak, kiesnek... Nos, éppen ezért vetődött fel a bundavád, de a feltételezést egy­szerű cáfolnom, hiszen a vereség­gel lemaradtunk a Bajnokok Ligá­ja-selejtezőről, ami a klubnak, és a játékosoknak egyaránt jelentős anyagi és erkölcsi veszteség. (Hrutka János, az 1. FC Kaisers­­lautern játékosa csapata kiütéses vereségéről, és a meccs körül kiala­kult gyanúról) TI - Felfoghatatlan, ami velem tör­tént... Megnyertük a kupát, meg­vertük a bajnokot, készülök a válo­gatotthoz, aztán egy rossz mozdu­lat, és úgy érzem, összedől a vi­lág... Beleléptem egy gödörbe, a­ bokám pedig akkorára dagadt, mint egy cipó. Ki tudja, mikor játszhatok megint? Én vagyok a vi­lág legpechesebb embere... (Dombi Tibor monológja a rend­hagyó sérüléséről...)

Next