Nemzeti Sport, 1999. augusztus (10. évfolyam, 208-237. szám)
1999-08-01 / 208. szám
X. 208. , 1999. augusztus 1. Mészáros „Bubu” az Egyesült Arab Emírségek színeiben járt az Üllői úton Tóth Mihály a 700. Fradi-futbalista Szűcs Lajos és Bárányos Zsolt különversenyét Szűcs nyerte meg. A kapus tíz és fél óra, a középpályás pontosan 12 óra utazás után érkezett meg szombaton Budapestre, s mindketten egyből az Üllői útra siettek. Sőt, Bárányos a szombat esti edzőmérkőzésen már a kispadon is helyet kapott. A két futballista a következő bajnokságban kölcsönben szerepel a Ferencvárosban, mindketten a hét második felében intézték el kenyéradójuknál a kölcsönadáshoz szükséges papírmunkát. Bárányos a belgiumi Lommelből, míg Szűcs a németországi Kaiserslauternből érkezett a zöld-fehérekhez. - Mindent elintéztem - mondta örömmel Bárányos Zsolt. - Egy évvel meghosszabbítottam a belga klubbal a szerződésemet, cserébe azért, hogy itt futballozhassak. - Én is nagyon boldog vagyok, hogy itt lehetek - fejtegette Szűcs Lajos. - Amikor legutóbb itt jártam az Üllői úton, még mint az Újpest kapusa, Jagodics Zoltán bombagólt rúgott nekem. Sem akkor, de még két hete sem gondoltam volna, hogy úgy térek vissza Magyarországra, mint a Ferencváros kapusa. Nagyon kemény alapozáson vagyok túl a német klubnál, nagyon jó erőben vagyok, vasárnap délelőtt már ott leszek a Ferencváros edzésén. Délután elkísérem új játékostársaimat Jánoshalmára, ahol a Fradi hírverő mérkőzést játszik. Természetesen úgy készülök, hogy a Vasas elleni bajnoki rajton már én védem az FTC kapuját, de ehhez az előttünk álló egy hét alatt meg kell győznöm Mucha József vezetőedzőt, hogy számíthat rám. Elképzelhető, hogy a rajton nem lehet ott Kriston Attila, a Fradi középpályása a péntek délutáni edzésen összerúgott Zenan Selimivel. - Szombat délelőtt és délután egyaránt voltam orvosnál - mondta Kriston. - A bokaszalagom megrándult, de nem csak ez a baj, fáj a térdem is. Nagyon remélem, nem komoly a sérülés. Kriston kiválásával egyébként Szűcs Mihály lett szombaton este a jobb oldali középpályás, ám könnyen lehet, hogy utoljára szerepel ezen a poszton. A statisztikai adatokat kedvelőket talán érdekli, az Egyesült Arab Emírségek a harmincadik nemzeti válogatott, amely ellen a Ferencváros pályára lép. Az Emírségek nemzeti csapatának munkáját egyébként a magyar válogatott egykori kapusa, Mészáros Ferenc, a legendás „Bubu” segíti. Nagy Béla, a Ferencváros krónikása elmondta, ha a tétmérkőzéseket és a nemzetközi edzőmérkőzéseket számoljuk, akkor szombaton mutatkozott be a Fradi 700. futballistája. Az összeállítás sorrendjét figyelembe véve pedig kiderült, hogy Tóth Mihály a hétszázadik. Kérdés az Üllői úton, hogy mi lesz Mátyus Jánossal? Információink szerint a futballista egész héten az élvonalbeli West Ham United együttesénél edzett, az angol klub azt ígérte az esetleges átigazolást intéző menedzsernek, Billy Jenkimnek, hogy hétfőig végleges választ ad arra, számít-e Mátyusra, vagy sem. (somogyi) Tóth Mihály (fehér mezben) az Arab Emírségek ellen első nemzetközi mérkőzését játszotta a Fradiban Bárányos Zsolt (fehér mezben) tizenkét órát autózott azért, hogy szombaton pályára léphessen a Ferencvárosban (Németh Ferenc felvételei) Ferencváros-Arab Emírségek 3-2 (1-0) Üllői út, 1500 néző. V: Ember FERENCVÁROS: Vámos (Udvarácz) - Lakos - Lilik, Nagy N. - Szűcs, Selimi (Bárányos), Kovács B., Füzi Á. - Kulcsár - Tóth M. (Fülöp), Horváth P. G: Kovács B. (2), Subajt (öngól), ül. Bakhit, Hasszán Szajed LABDARÚGÁS NEMZETI SPORT 3 A profi Ferencváros álom az államban Kétes Üllői úti futballgazda(g)ság: a tőkések viszik, vagy tönkreteszik? Dunakeszi vette meg, s már a nemzetközi szereplés, vagyis az UEFA-kupa-indulás előtt kijelenthető, hogy a legkevésbé sem „eurokonform”. Itt fel nem fedezhetjük a gondos gazda szemléletét. Szemérmetes, rafinált módon támogatja hát az állam (pontosítsunk, a kisgazdák felügyelte agrártárca) a Ferencvárost, holott mára szinte makulátlan pénzügyi csatornát* *s**jogi kapcsolatot alakított ki a franzstadti futballcsapat közvetett pénzelésére. Eddigi tevékenysége alapján - az Ifjúsági és Sportminisztérium szakembereinek szóhasználata szerint, a „látványsportban” érdekelt - a klubok közvetlen, normatív finanszírozását elutasítja a kormány, ám egyelőre nem vállal fel újabb, belső konfrontációt a törekvéseivel homlokegyenest ellenkező trendet követő koalíciós partnerrel. A jövőt illetően két kézenfekvő megoldás kínálkozik, vagy teljességgel elvetik a Fradi esetében kifundált struktúrát, vagy kimondják, a Ferencváros komoly - nem csupán a klub napi működését ellehetetlenítő forráshiányok pótlására elegendő - központi segítségre számíthat, mert ez szolgálja az ország javát. Az első alternatíva esetén sem következne be szükségszerűen a leépülés, csak sürgősen túl kellene adnia a Fradi Befektetési Rt.-ben szerzett többségi tulajdonrészén a TIG-nek, s az Üllői úton kereshetnének valódi szakmai, pénzügyi befektetőt. Nem eleve elvetélt e törekvés, hiszen sokan hitet tettek már amellett, valósan a Ferencváros lehet az egyetlen magyar klub, amely biztos háttérrel, értő vezetőkkel, piaci körülmények között, viszonylag rövid időn belül bizonyosan nyereségessé tehető. A külföldi érdeklődőktől sem kell tartani, minthogy az 1998-as választások idején eloldalgott Dicobe nevű olasz-amerikai „mahhinátor” próbálkozásakor is azzal nyugtathattuk magunkat, hogy szépen hozzák, majd vigyék a pénzt, lelkük rajta, az „örömosztalék” száz százaléka úgyis az országban marad. Alkalmasint a második variáció sem felháborító. A hazánknál cseppet sem gazdagabb Horvátországban ugyan sokan bírálják a nagy költekező hírében álló Franjo Tudjman köztársasági elnököt, ám azért még senki sem támadta, mert az NK Croatia tiszteletbeli prezidentjeként múlhatatlan érdemeket szerzett abban, hogy Proszinecskivel felálló, rendre a Bajnokok Ligájában szereplő csapatot pénzelhetnek a zágrábi klubnál. A példa adott, ám természetesen két okból sem tökéletesen analóg, hiszen a horvátok eleve piacképes labdarúgókkal üzletelhetnek, továbbá a patrónus figyelt a sorrendre, előbb választották meg a köztársaság elnökévé, s döntően csak azután terebélyesítette életművét egyebütt... Ganczer Gábor Úgy fest, Magyarországnak nyolc, hogy kié a Ferencváros. Persze, elképzelhető, a hallgatag többség egyetért az FTC államosításával - a klubnak még Kinizsiként is több köze volt a tagságához, a pártolóihoz, mint manapság. Két rendszerváltozást, s két kormányváltást társadalmi szervezetként érketett meg a klub, annak ellenére, hogy a második világháború után, évtizedekig - jogállaminak aligha nevezhető környezetben - minőségileg más volt a lét. Most azonban az FTC jogilag tisztázott viszonyok közepette vonult ki a demokratikus szerveződésű egyesületek sorából. Szó se róla, ezt az avítt működési formát a profi sporttal - különösen a labdarúgással - foglalkozó hasonszőrű klubok tulajdonosai már nyugaton sem választják, ám az államosítást még kevésbé. Ferencvárosi Torna Club nevű egyesületet természetesen meg jegyeznek a Fővárosi Bíróságon, s e bejegyzett klub egyik szakosztálya például - korántsem meglepő módon - a labdarúgó, amely, talán egészen meglepő módon, csak kölyök-, serdülő-, ifi- és juniorgárdák versenyeztetésével foglalatoskodik. A hivatásosokból álló, felnőtt labdarúgócsapat gyakorlatilag önálló költségvetési szervként üzemel. S akkor rögvest korrigáljunk, ugyanis a „felütésünkben” megfogalmazott nyolc nem nyolc, hanem 8,1, azaz ilyen százalékban még a tagjaié a Ferencváros. Az FTC, mint alapító ekkora részvénypakettet birtokol a Fradi Befektetési Rt. tulajdonosai között, míg az rt. értékpapírjainak kétharmadát idén immár a - Fölművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium ellenőrzése alatt álló - Tartalékgazdálkodási Közhasznú Társaság (TIG) jegyzi. (Zárójelbe kívánkozik: minthogy a Fradi Befektetési Rt. százszázalékos tulajdona a Ferencvárosi Labdarúgó és Sport Kft., így elmondható, praktikusan állami vállalatot irányít dr. Páncsics Miklós, a társaság ügyvezető igazgatója, dr. Torgyán József elnök pedig nem pozőrködik a jótanács és felügyelőbizottság berkeken belülre kerülését követően. Július 22-én éppen lapunkban tették közzé a Fradi Befektetési Rt. közgyűlési határozatát, amely szerint az MKB Értékpapír és Befektetési Rt. zártkörű kibocsátású, új részvények jegyzésére vállalkozhatott 150 millió forint értékben. A HVG című hetilap agrár- és mára - Torgyánék aktív „sporttevékenységét” követően - sportgazdasági szakírója élt a gyanúperrel, szerinte az MKB brókercége strómanként bukkant fel, s alighanem ismét az agrártárca a finanszírozó. Ha így van, az természe Szabics Imre (fehérben) már nem a Fradié, de a mezszponzor sem érzi magáénak a zöld-fehér csapatot, már nem adja a nevét és a pénzét... (Németh Ferenc felvétele) Fradi-kolbász, azaz ebből főznek... Természetesen nem állítjuk, hogy száz százalékig állami pénzből tartják fenn a Ferencváros labdarúgócsapatát, ám az idei bevételek jelentős része gyaníthatóan az FVM ellenőrzése alatt álló, a Fradi Befektetési Rt.-ben 66,7 százalékos tulajdonrészével szinte egyeduralkodó TIG-en keresztül áramlik a klubkasszába. Úgy hisszük, az európai középmezőnybe vágyó ferencvárosi labdarúgócsapat fenntartása évente minimum egymilliárd forintot emésztene fel, ám dr. Torgyán József segítségével jó ha ennek a felét söprik be 1999-ben. Kalkuláljunk úgy, hogy 200-250 milliót szerez közvetlen elnöki segítséggel az FTC. Minthogy külhoni befektetővel nemigen ülnek tárgyalóasztalhoz, bevételre még szponzori támogatásból, játékoseladásból, csecsebecse-kereskedelemből és jegyértékesítésből számíthatnak. Az utóbbi tétel a hat-hétezres nézőátlaggal számolva elenyésző, ráadásul a bilétákból befolyt pénz 20 százalékát visszatartja az FVM Sportlétesítményeket üzemeltető vállalat (még szép, a költségvetésből e cég is több százmilliót kap nemes céltámogatásként). Marketingszakemberek szerint az FTC legalább félmilliárd értékben köthetne évente szponzori- és reklámszerződéseket, ehhez képest jó, ha 100 millió folyik be (és még ez is csökkenhet, hiszen az évi 35 milliót áldozó „cigarettás” főszponzor szakított a klubbal). Játékoseladásaival idén kevéssé büszkélkedhet a klub, a Szabics Imréért végül kialkudott 500 ezer márka (64 millió forint) azért jól jön, s Mátyus János angliai szerződéskötésében is reménykedhetnek, ami legalább 100 millió forintot hozhatna a konyhára. Ezzel együtt csupán szegényes kosztot, alkalmasint Fradi-kolbászt főznek ott a kukták. Informátorunk esküszik rá, két évvel ezelőtt 2,3-2.5 milliárd forintot is áldozott volna a befektetőnek jelentkező amerikai IMG, s a stadionra költött volna ugyanannyit - cserébe persze a gazdálkodásban teljhatalmat akart. Ez a jog most a kisgazdáké, ám tejjel-mézzel folyó kánaán ettől még nincs. labdarúgócsapat mindenhatójaként, pusztán, mint az FVM minisztere, tulajdonosi jogait gyakorolja). Az FTC-TIG-ügylet stratégiai tranzakciójára idén márciusban került sor, a Ferencvárosi Torna Club akkor adta el a hitbizományként kezelt, B kategóriás aranyrészvényét. Az egymillós befizetéssel megváltott egyesületi részvény eladása az 50 milliós értékesítés dacára egyenlő volt a klub kisemmizésével, minthogy „dzsókerértékpapírról” van szó - 51 százalékos szavazati jogot garantál az igazgatótanácsban (egyébiránt jelenleg a vezérigazgató sem más, mint Klausz András, a TIG direktora). További manipulációra a tavaszelőn nem volt lehetőség, tudniillik az rt. felügyelő bizottságának akkori elnöke, Furulyás János alapszabály-ellenességre hivatkozva nem járult hozzá új részvények zártkörű kibocsátásához, s az 1996. februári induláskor csekély tulajdonrészhez jutott 400 kisrészvényes kirekesztéséhez. Könnyebben ment minden az új igazgatáson titokban tartható, miután a bemutatóra szóló részvények átruházása nem publikus. (Újfent zárójelben: az FTC persze ezzel az adósságok törlesztésére, s játékosvásárlásra fordítható összeggel sem gazdagodik meg. Csak a nagyságrend érzékeltetését segítendő, a nem kevésbé ellenőrizhető úton beáramoltatott magántőkéből fenntartott MTK alighanem a nyáron jóval többet költött erősítésre, Újpesten pedig ezen összeg duplájával a zsákjában sem volt maradása az első számú befektetőjelöltnek). A Fradi természetesen minden bizonnyal más, „nemzeti kincs” - ahogyan azt dr. Torgyán József is emlegeti. Noha úgy is szólhatna, „állami kincs” (s most ne beszéljünk a nemzetállam fogalmáról, mert a szemantikai szócséplés messzire visz), noha ezt az állami tulajdont elég hanyagul kezelik: az FTC adósságokat halmoz fel, a játékospiacon kevéssé versenyképes. Ugyebár még csapatkapitányát sem tudja megtartani Telek Andrást a