Nemzeti Sport, 1999. augusztus (10. évfolyam, 208-237. szám)

1999-08-01 / 208. szám

X. 208. , 1999. augusztus 1. Mészáros „Bubu” az Egyesült Arab Emírségek színeiben járt az Üllői úton Tóth Mihály a 700. Fradi-futbalista Szűcs Lajos és Bárányos Zsolt különversenyét Szűcs nyerte meg. A kapus tíz és fél óra, a kö­zéppályás pontosan 12 óra uta­zás után érkezett meg szomba­ton Budapestre, s mindketten egyből az Üllői útra siettek. Sőt, Bárányos a szombat esti edzőmérkőzésen már a kispa­­don is helyet kapott. A két futballista a következő bajnokságban kölcsönben sze­repel a Ferencvárosban, mind­ketten a hét második felében intézték el kenyéradójuknál a kölcsönadáshoz szükséges pa­pírmunkát. Bárányos a belgiu­mi Lommelből, míg Szűcs a né­metországi Kaiserslauternből érkezett a zöld-fehérekhez. - Mindent elintéztem - mondta örömmel Bárányos Zsolt. - Egy évvel meghosszab­bítottam a belga klubbal a szerződésemet, cserébe azért, hogy itt futballozhassak. - Én is nagyon boldog va­gyok, hogy itt lehetek - fejte­gette Szűcs Lajos. - Amikor legutóbb itt jártam­ az Üllői úton, még mint az Újpest kapu­sa, Jagodics Zoltán bombagólt rúgott nekem. Sem akkor, de még két hete sem gondoltam volna, hogy úgy térek vissza Magyarországra, mint a Fe­rencváros kapusa. Nagyon ke­mény alapozáson vagyok túl a német klubnál, nagyon jó erő­ben vagyok, vasárnap délelőtt már ott leszek a Ferencváros edzésén. Délután elkísérem új játékostársaimat Jánoshalmá­ra, ahol a Fradi hírverő mérkő­zést játszik. Természetesen úgy készülök, hogy a Vasas elleni bajnoki rajton már én védem az FTC kapuját, de ehhez az előt­tünk álló egy hét alatt meg kell győznöm Mucha József vezető­edzőt, hogy számíthat rám. Elképzelhető, hogy a rajton nem lehet ott Kriston Attila, a Fradi középpályása a péntek délutáni edzésen összerúgott Zenan Selimivel. - Szombat délelőtt és délután egyaránt voltam orvosnál - mondta Kriston. - A bokaszala­gom megrándult, de nem csak ez a baj, fáj a térdem is. Nagyon remélem, nem komoly a sérülés. Kriston kiválásával egyéb­ként Szűcs Mihály lett szomba­ton este a jobb oldali középpá­lyás, ám könnyen lehet, hogy utoljára szerepel ezen a posz­ton. A statisztikai adatokat ked­velőket talán érdekli, az Egye­sült Arab Emírségek a harmin­cadik nemzeti válogatott, amely ellen a Ferencváros pá­lyára lép. Az Emírségek nemze­ti csapatának munkáját egyéb­ként a magyar válogatott egy­kori kapusa, Mészáros Ferenc, a legendás „Bubu” segíti. Nagy Béla, a Ferencváros krónikása elmondta, ha a tét­mérkőzéseket és a nemzetközi edzőmérkőzéseket számoljuk, akkor szombaton mutatkozott be a Fradi 700. futballistája. Az összeállítás sorrendjét figye­lembe véve pedig kiderült, hogy Tóth Mihály a hétszázadik. Kérdés az Üllői úton, hogy mi lesz Mátyus Jánossal? Infor­mációink szerint a futballista egész héten az élvonalbeli West Ham United együttesénél edzett, az angol klub azt ígérte az esetleges átigazolást intéző menedzsernek, Billy Jenkim­nek, hogy hétfőig végleges vá­laszt ad arra, számít-e Mátyus­­ra, vagy sem. (somogyi) Tóth Mihály (fehér mezben) az Arab Emírségek ellen első nemzetközi mérkőzését játszotta a Fradiban Bárányos Zsolt (fehér mezben) tizenkét órát autózott azért, hogy szombaton pályára léphessen a Ferencvárosban (Németh Ferenc felvételei) Ferencváros-Arab Emírségek 3-2 (1-0) Üllői út, 1500 néző. V: Ember FERENCVÁROS: Vámos (Udvarácz) - Lakos - Lilik, Nagy N. - Szűcs, Selimi (Bárányos), Kovács B., Füzi Á. - Kulcsár - Tóth M. (Fülöp), Horváth P. G: Kovács B. (2), Subajt (öngól), ül. Bakhit, Hasszán Szajed LABDARÚGÁS NEMZETI SPORT 3 A profi Ferencváros álom az államban Kétes Üllői úti futballgazda(g)ság: a tőkések viszik, vagy tönkreteszik? Dunakeszi vette meg­­, s már a nemzetkö­zi szereplés, vagyis az UEFA-kupa-indulás előtt kijelenthető, hogy a legkevésbé sem „eurokonform”. Itt fel nem fedezhetjük a gondos gazda szemléletét. Szemérmetes, rafinált módon támogatja hát az állam (pontosítsunk, a kisgazdák felügyelte agrártárca) a Ferencvárost, ho­lott mára szinte makulátlan pénzügyi csa­tornát* *s**jogi kapcsolatot alakított ki a franzstadti futballcsapat közvetett pénze­lésére. Eddigi tevékenysége alapján - az If­júsági és Sportminisztérium szakemberei­nek szóhasználata szerint, a „látvány­­sportban” érdekelt - a klubok közvetlen, normatív finanszírozását elutasítja a kor­mány, ám egyelőre nem vállal fel újabb, belső konfrontációt a törekvéseivel hom­lokegyenest ellenkező trendet követő koa­líciós partnerrel. A jövőt illetően két kézenfekvő megoldás kínálkozik, vagy teljességgel elvetik a Fra­di esetében kifundált struktúrát, vagy ki­mondják, a Ferencváros komoly - nem csu­pán a klub napi működését ellehetetlenítő forráshiányok pótlására elegendő - köz­ponti segítségre számíthat, mert ez szolgál­ja az ország javát. Az első alternatíva esetén sem következ­ne be szükségszerűen a leépülés, csak sür­gősen túl kellene adnia a Fradi Befektetési Rt.-ben szerzett többségi tulajdonrészén a TIG-nek, s az Üllői úton kereshetnének va­lódi szakmai, pénzügyi befektetőt. Nem eleve elvetélt e törekvés, hiszen sokan hitet tettek már amellett, valósan a Ferencváros lehet az egyetlen magyar klub, amely biz­tos háttérrel, értő vezetőkkel, piaci körül­mények között, viszonylag rövid időn belül bizonyosan nyereségessé tehető. A külföldi érdeklődőktől sem kell tartani, minthogy az 1998-as választások idején eloldalgott Di­­cobe nevű olasz-amerikai „mahhinátor” pró­bálkozásakor is azzal nyugtathattuk ma­gunkat, hogy szépen hozzák, majd vigyék a pénzt, lelkük rajta, az „örömosztalék” száz százaléka úgyis az országban marad. Alkalmasint a második variáció sem fel­háborító. A hazánknál cseppet sem gazdagabb Horvátországban ugyan sokan bírálják a nagy költekező hírében álló Franjo Tudj­­man köztársasági elnököt, ám azért még senki sem támadta, mert az NK Croatia tiszteletbeli prezidentjeként múlhatatlan érdemeket szerzett abban, hogy Proszi­­necskivel felálló, rendre a Bajnokok Ligá­jában szereplő csapatot pénzelhetnek a zágrábi klubnál. A példa adott, ám természetesen két ok­ból sem tökéletesen analóg, hiszen a horvá­­tok eleve piacképes labdarúgókkal üzletel­hetnek, továbbá a patrónus figyelt a sor­rendre, előbb választották meg a köztár­saság elnökévé, s döntően csak azután te­­rebélyesítette életművét egyebütt... Ganczer Gábor Úgy fest, Magyarországnak nyolc, hogy kié a Ferencváros. Persze, elképzelhető, a hallgatag többség egyetért az FTC államosításával - a klub­nak még Kinizsiként is több köze volt a tagságához, a pártolóihoz, mint manapság. Két rendszerváltozást, s két kormányvál­tást társadalmi szervezetként érketett meg a klub, annak ellenére, hogy a második vi­lágháború után, évtizedekig - jogállami­nak aligha nevezhető környezetben - mi­nőségileg más volt a lét. Most azonban az FTC jogilag tisztázott viszonyok közepette vonult ki a demokra­tikus szerveződésű egyesületek sorából. Szó se róla, ezt az avítt működési formát a profi sporttal - különösen a labdarúgással - foglalkozó hasonszőrű klubok tulajdono­sai már nyugaton sem választják, ám az ál­lamosítást még kevésbé. Ferencvárosi Tor­na Club nevű egyesületet természetesen meg jegyeznek a Fővárosi Bíróságon, s e bejegyzett klub egyik szakosztálya például - korántsem meglepő módon - a labdarúgó, amely, talán egészen meglepő módon, csak kölyök-, serdülő-, ifi- és juniorgárdák ver­senyeztetésével foglalatoskodik. A hivatásosokból álló, felnőtt labdarú­gócsapat gyakorlatilag önálló költségveté­si szervként üzemel. S akkor rögvest korrigáljunk, ugyanis a „felütésünkben” megfogalmazott nyolc nem nyolc, hanem 8,1, azaz ilyen százalék­ban még a tagjaié a Ferencváros. Az FTC, mint alapító ekkora részvénypakettet bir­tokol a Fradi Befektetési Rt. tulajdonosai között, míg az rt. értékpapírjainak kéthar­madát idén immár a - Fölművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium ellenőrzése alatt álló - Tartalékgazdálkodási Közhasz­nú Társaság (TIG) jegyzi. (Zárójelbe kívánkozik: minthogy a Fra­di Befektetési Rt. százszázalékos tulajdo­na a Ferencvárosi Labdarúgó és Sport Kft., így elmondható, praktikusan állami vállalatot irányít dr. Páncsics Miklós, a társaság ügyvezető­ igazgatója, dr. Tor­­gyán József elnök pedig nem pozőrködik a jótanács és felügyelőbizottság berkeken belülre kerülését követően. Július 22-én éppen lapunkban tették közzé a Fradi Befektetési Rt. közgyűlési határozatát, amely szerint az MKB Érték­papír és Befektetési Rt. zártkörű kibocsá­tású, új részvények jegyzésére vállalkozha­tott 150 millió forint értékben. A HVG cí­mű hetilap agrár- és mára - Torgyánék aktív „sporttevékenységét” követően - sportgazdasági szakírója élt a gyanúperrel, szerinte az MKB brókercége strómanként bukkant fel, s alighanem ismét az agrártár­ca a finanszírozó. Ha így van, az természe­ Szabics Imre (fehérben) már nem a Fradié, de a mezszponzor sem érzi magáénak a zöld-fehér csapatot, már nem adja a nevét­­ és a pénzét... (Németh Ferenc felvétele) Fradi-kolbász, azaz ebből főznek... Természetesen nem állítjuk, hogy száz százalékig állami pénzből tartják fenn a Fe­rencváros labdarúgócsapatát, ám az idei bevételek jelentős része gyaníthatóan az FVM ellenőrzése alatt álló, a Fradi Befektetési Rt.-ben 66,7 százalékos tulajdonrészé­vel szinte egyeduralkodó TIG-en keresztül áramlik a klubkasszába. Úgy hisszük, az európai középmezőnybe vágyó ferencvárosi labdarúgócsapat fenntartása évente mini­mum egymilliárd forintot emésztene fel, ám dr. Torgyán József segítségével jó ha en­nek a felét söprik be 1999-ben. Kalkuláljunk úgy, hogy 200-250 milliót szerez közvet­len elnöki­ segítséggel az FTC. Minthogy külhoni befektetővel nemigen ülnek tárgya­lóasztalhoz, bevételre még szponzori támogatásból, játékoseladásból, csecsebecse-ke­reskedelemből és jegyértékesítésből számíthatnak. Az utóbbi tétel a hat-hétezres né­zőátlaggal számolva elenyésző, ráadásul a bilétákból befolyt pénz 20 százalékát visszatartja az FVM Sportlétesítményeket üzemeltető vállalat (még szép, a költségve­tésből e cég is több százmilliót kap nemes céltámogatásként). Marketingszakemberek szerint az FTC legalább félmilliárd értékben köthetne évente szponzori- és reklámszerződéseket, ehhez képest jó, ha 100 millió folyik be (és még ez is csökkenhet, hiszen az évi 35 milliót áldozó „cigarettás” főszponzor szakított a klubbal). Játékoseladásaival idén kevéssé büszkélkedhet a klub, a Szabics Imréért végül kialkudott 500 ezer márka (64 millió forint) azért jól jön, s Mátyus János angli­ai szerződéskötésében is reménykedhetnek, ami legalább 100 millió forintot hozhatna a konyhára. Ezzel együtt csupán szegényes kosztot, alkalmasint Fradi-kolbászt főznek ott a kukták. Informátorunk esküszik rá, két évvel ezelőtt 2,3-2.5 milliárd forintot is áldo­zott volna a befektetőnek jelentkező amerikai IMG, s a stadionra költött volna ugyan­annyit - cserébe persze a gazdálkodásban teljhatalmat akart. Ez a jog most a kisgazdáké, ám tejjel-mézzel folyó kánaán ettől még nincs. labdarúgócsapat mindenhatójaként, pusz­tán, mint az FVM minisztere, tulajdonosi jogait gyakorolja). Az FTC-TIG-ügylet stratégiai tranzak­ciójára idén márciusban került sor, a Fe­rencvárosi Torna Club akkor adta el a hit­­bizományként kezelt, B kategóriás arany­­részvényét. Az egymillós befizetéssel meg­váltott egyesületi részvény eladása az 50 milliós értékesítés dacára egyenlő volt a klub kisemmizésével, minthogy „dzsóker­értékpapírról” van szó - 51 százalékos sza­vazati jogot garantál az igazgatótanácsban (egyébiránt jelenleg a vezérigazgató sem más, mint Klausz András, a TIG direkto­ra). További manipulációra a tavaszelőn nem volt lehetőség, tudniillik az rt. fel­ügyelő bizottságának akkori elnöke, Furu­­lyás János alapszabály-ellenességre hivat­kozva nem járult hozzá új részvények zárt­körű kibocsátásához, s az 1996. februári induláskor csekély tulajdonrészhez jutott 400 kisrészvényes kirekesztéséhez. Könnyebben ment minden az új igazga­táson titokban tartható, miután a bemuta­tóra szóló részvények átruházása nem pub­­likus. (Újfent zárójelben: az FTC persze ezzel az adósságok törlesztésére, s játékosvásár­lásra fordítható összeggel sem gazdagodik meg. Csak a nagyságrend érzékeltetését se­gítendő, a nem kevésbé ellenőrizhető úton beáramoltatott magántőkéből fenntartott MTK alighanem a nyáron jóval többet köl­tött erősítésre, Újpesten pedig ezen összeg duplájával a zsákjában sem volt maradása az első számú befektetőjelöltnek). A Fradi természetesen minden bizonnyal más, „nemzeti kincs” - ahogyan azt dr. Torgyán József is emlegeti. Noha úgy is szólhatna, „állami kincs” (s most ne beszéljünk a nemzetállam fogal­máról, mert a szemantikai szócséplés messzire visz), noha ezt az állami tulajdont elég hanyagul kezelik: az FTC adósságokat halmoz fel, a játékospiacon kevéssé ver­senyképes. Ugyebár még csapatkapitányát sem tudja megtartani­­ Telek Andrást a

Next