Nemzeti Sport, 1999. november (10. évfolyam, 298-327. szám)

1999-11-01 / 298. szám

X. 298. , 1999. november 1. LABDARÚGÁS • PNB FTC-Lombard FC 0-1 BlAz ellopott Fradi Sztanko Poklepovics irtó makacs em­ber. A csapatát rendre elverik otthon, neki azonban a szeme sem rebben, és mindenkit biztosít arról, hogy esze ágában sincs le­mondani, őt annál sokkal keményebb fá­ból faragták. A változatosság kedvéért a Lombardtól elszenvedett vereség után még meg is dicsérte saját magát, mondván, ő, kifogástalan szakmai munkát végez. Lelke rajta! Mondott még valamit, ami így hangzott: „Egy rossz szavam sem lehet a csapatom­ra, a játékosaim mindent kiadtak maguk­ból”. A televíziónak köszönhetően sokan lát­hatták, hogy a Ferencváros­ játékosai a fut­ball paródiáját mutatták be szombaton es­te. Ha a horvát edzőnek igaza van, akkor abból csak az következhet, hogy ezek az amúgy derék fiatalemberek erre és ennyi­re képesek, rossz még belegondolni is, mit láthattunk volna, ha nem tesznek meg mindent... Ebben az esetben az Üllői úton be kell csukni a boltot. Végezhet Poklepovics úr vagy bárki bármilyen kifogástalan szak­mai munkát, annak ez a szánalmas pro­dukció lehet a vége. Lehet az edző Mucha József vagy Poklepovics, hozhatnak mes­tert akár a Bundesligából is, attól még Nagy Norbertból, Kovács Bélából, Bárá­nyos Zsoltból, Lakos Pálból és a többi igyekvő férfiúból még nem lesz futballista. És a Fradi is legfeljebb ál-Fradi marad. A Fradit lehet gyűlölni, lehet imádni, csak sajátos világát és szerepét tagadni nem szabad. Közhely, hogy a jó Fradira az egész magyar labdarúgásnak szüksége van, ám ez a megállapítás jelenleg nélkü­löz minden alapot, mert mostanság nin­csen, nem létezik Fradi - sem jó, sem rossz. Van viszont egy anyagilag és erkölcsileg széthullott klub - bocsánatot kérünk a többi szakosztálytól, és pontosítsunk: kft... -, amely nyomaiban sem emlékeztet arra, amit az emberek kerek száz eszten­deje Fradiként imádnak vagy utálnak. El­tűnt a hamisítatlan varázs, a nehéz napo­kon, sőt, éveken is túllendítő kohéziós erő, a családi érzést keltő összetartozás, az er­kölcsi tartás.­­ Kilopták a Fradit a Ferencvárosból. Az örökösen balhét kereső huligánok, a tehetségtelen, rövidlátóan vagy önző szempontok alapján dolgozó vezetők, a handabandázó, csak a népszerűséget haj­szoló hirtelen jött álfradisták. Márpedig a Ferencváros így csupán egy szürke klub - ismét bocsánat: kft... - a többi között, semmiben sem különbözik mondjuk a Siófoktól, a Szegedtől, a Hala­dástól vagy éppen a BKV Előrétől. Nincs pénze, nincs futballistája, nincs csapata, és már nincsenek szurkolói sem. Visszatérve Poklepovics mester szavai­ra: bár tévedne! Akkor elég lenne őt kirúgni, más pedig nagyszerű csapatot kovácsolhatna a jelen­legi társaságból, ám ennél sokkal nagyobb a baj. Igaza van. És ha már itt tartunk, idézzünk még egy gondolatot az edző egyik korábbi nyilat­kozatából: „Sikerült megismernem a ma­gyar mezőnyt, és szerintem másutt sincse­nek jobb játékosok.” A világbajnoki bronzérmes Horvátor­szágból érkezett szakembernek tudnia kell, hogy ez nem dicséret, és még csak nem is vigasz. Sőt... Pajor-Gyulai László A V-betű kissé erőltetett... Mátyus János inkább feltartja a kezét­­ a csapat nevében (Németh Ferenc felvétele) Ferencvárosi specialitás? Dr. Páncsics Miklós nem érti, hogy miért őt támadják Az elmúlt hetet aligha felejti el egyhamar dr. Páncsics Mik­lós, a Ferencváros ügyvezető igazgatója. Hétfőn, azzal kezdő­dött, hogy az Újpest-FTC mér­­­­kőzésen a Megyeri úti stadion díszpáholyában atrocitás érte. A ferencvárosi klubvezetőt ott csaknem megverték, noha a bru­tális támadásra aligha szolgált rá. Aztán elérkezett a szombat, amikor az újpesti drukkerek után már a sajátjai fordultak el­lene. Az FTC-Lombard FC Tatabá­nya mérkőzést követően több mint száz torokból harsant fel az Üllői klubház előtti téren a „Páncsics, takarodj! Páncsics, takarodj!” rigmus... Rajta kívül hasonló „üzenet” érkezett dr. Torgyán Józsefnek is, bár a mi­niszter nem volt kint a meccsen, dr. Páncsics Miklós viszont pon­tosan hallotta a klubházban a tömeg kiáltásait. Vasárnap délelőtt már nem volt egyszerű elérni a ferencvá­rosi vezetőt. Csak hosszas pró­bálkozások után sikerült „el­csípni”, ám dr. Páncsics nem örült túlságosan az érdeklődés­nek, lapunkra azonban egy rö­vid interjú erejéig időt szakított. • Hogy érezte magát a szom­bati meccs után? - Szomorú voltam, hiszen me­gint kikapott a csapat, ráadásul hazai pályán. • Csak szomorúság volt ön­ben? Félelem nem? - Mitől vagy kitől kellett vol­na félnem? • Talán hallotta az elkesere­dett ferencvárosi szurkolók kó­rusát, amely nemcsak doktor Torgyán Józsefnek, hanem ön­nek is üzent. Finoman fogalmaz­va: felszólította önöket a távo­zásra. - Ilyen ve­reség után érthető, ha a közönség el­keseredetté válik. • Ebben tö­kéletesen iga­za van. Ezek szerint meg sem le­pődött a bekiabálásokon? - De, meglepődtem. Sajnos, nálunk az a legújabb divat, hogy a szurkolók szinte összekötik a vezetőt az edzővel. Ha az egyik­nek nem megy, előveszik a mási­kat is. • Tehát úgy érzi, hogy igaz­ságtalan kritika érte?­­ Nem tudom, miért nekem kell most magyarázkodnom. Én végzem a munkámat, arról nem tehetek, hogy a játékosaink meccsről meccsre kihagyják a helyzeteket, és újabb vereséget szenvednek. Mondja, ez az én hi­bám? • Valamiért mégis haragsza­nak önre a Fradi-szurkolók.­­ Sajnos, valamiféle ferencvá­rosi specialitás, hogy kudarc esetén a vezetőséget is támadja a közönség. • Még egyszer megkérdezem: ön szerint indokolatlanul? - Ezért elsősorban a sajtó a hibás. • Már megbocsásson, de ezt hogy érti? - Amikor az újságok elkezd­tek írogatni arról, hogy megy-e Páncsics, leváltják-e Poklepovi­csot, akkor biztos voltam benne, előbb-utóbb majd a közönség, a szurkolók is elkezdik ugyanezt. • Tehát azt akarja mondani, a sajtó sugallja a nézők felé, hogy Torgyán urat, önt, vagy akár a jóistent szidják? - Mondom, először ez az újsá­gokban jelent meg... • Értem. Akkor beszéljünk másról! Sztanko Poklepovics milyen edző? - Sztanko Poklepovics eddigi eredményei tiszteletet parancso­­lóak, és ő már a világ számos pontján bizonyított. Bárhol dol­gozott, kitűnő eredményeket ért el... • ...bocsánat, hogy közbevá­gok, de ez most a Frndi-szurko­­lókat aligha vigasztalja. - Ezt elismerem. Ettől függet­lenül Sztanko Poklepovicsot ki­tűnő szakembernek tartom, de sajnos minden edző életében előfordulhatnak hasonló szituá­ciók, mint amilyenbe most ő ke­rült. Emlékezzen csak arra, ami­kor Fabio Capello visszatért a Milánhoz, és a sztárokkal tele­tűzdelt csapat a középmezőny végén kullogott. Most valami hasonló történik nálunk is. • Tudja, azért némileg merész hasonlat a Fra­dit a Milánnál egy szinten em­legetni.­­ Csak azt akartam érzé­keltetni, hogy egy rossz széria bármelyik csapat életében „ben­ne van”. Ha hagyják Sztanko Poklepovicsot dolgozni, akkor valószínűleg bebizonyítja majd, hogy sokkal többre képes a csa­pattal együtt. • És ön szerint hagyják? - Nem tudom. • És önt hagyják? - Erre sem tudok válaszolni. • Meglepődne, ha szerdán az egyesület tanácsülése után levál­tanák? - Erre csak azt tudom monda­ni: bízom benne, hogy aki vala­milyen döntést hoz, azt felelős­séggel teszi, úgy, hogy a döntés a Ferencváros javát szolgálja. • Megismétlem: meglepődne, ha leváltanák? - Be kell kalkulálnom ezt is. Sinkovics Gábor • Meglepődne, ha leváltanák? - Be kell kalkulálnom ezt is. Még mindig Portugália A kapitány fordulója Nincsenek jó napjai Bics­kei Bertalannak. A magyar labdarúgó-válogatott veze­tőjének a feje először Sebők Vilmos Lidocain-ügye miatt fájhatott, aztán nyilvánosan Kisteleki István pályázott a kapitányi posztra, majd a Vasárnap Reggel című újság szerint Törökországból pozi­tív bundára biztatták a ma­gyar csapatot a lisszaboni Eb-selejtező előtt (a törökök legjobb másodikként to­vábbjutottak volna, ha nem kapnak ki Németországban, és a magyarok „csak” kettő nullra kapnak ki Lisszabonban).­­ Sebők ügye szerintem fatális véletlen. Ez az a kellemetlen eset, amelyről megíté­lésem szerint senki sem tehet - mondta Bicskei Bertalan. - Kisteleki Antal jelent­kezéséről nem szeretnék beszélni, míg az állítólagos török megkeresés komolytalan pletyka, sajnos, azt kell mondanom: a pá­lyán nyújtott játékunk volt erre a legékesebb cáfolat... No, és akkor a PNB 11. fordulója... A szövetségi kapitány há­rom mérkőzést látott pénte­ken és szombaton. - Kispesten közepes szín­vonalú meccset láthattak a nézők - értékelt Bicskei Ber­talan. - A hajtás azonban megfelelő volt. Dicséret illeti a hazaiakat, mert fél órán át emberhátrányban játszva is megőrizték a döntetlent, nem látszott, hogy kevesebben vannak. Az első félidőben a lila-fehérek meggyőzőbbnek tűntek, ezért a döntetlen igazságosnak mondható. Ko­vács Zoltán javuló formát mutat, Tóth Norbert sérülése miatt visszafogottabb volt.­­ Zalaegerszegen is igazságos döntetlen született... Az MTK-nak a kapufáról visszapattanó lövésénél, a Zetének az utol­só percekben, Illés Béla ziccerénél volt sze­rencséje. Babos Gábor jól védett, Erős Ká­roly, Halmai Gábor és Illés Béla átlagos teljesítményt nyújtott. A hazaiak csatára, Sebők József jól mozgott, ám idegesnek tűnt, a szokottnál többet reklamált. - Nagyon érdekes, tanulságos meccs volt szombaton az Üllői úton. Egyet kell érte­nem Sztanko Poklepovics Fradi-edzővel: a zöld-fehérek nagyon sokat tettek a sike­rért, akartak győzni, de nem sikerült. Szó­val, nem a hozzáállással volt baj, persze, más kérdés, hogy a sorozatos kudarcok mi­att a közönség dühös, de szerintem még tü­relmet kell adni ennek a csapatnak. A tata­bányaiak szervezetten védekeztek, és oko­san kontráztak. A vendégek a fellazuló fe­rencvárosi középpályát átjátszva a vonal­ban védekező védők mögé kerültek, és egy ilyen akcióból gólt tudtak szerezni. Úgy láttam, Lakos Pál és Mátyus János sok ak­ciót megállított, igaz, az összjátékban ők sem jeleskedtek, míg Szűcs Lajos jól vé­dett. (somogyi) NEMZETI SPORT 3 Mátyus János profi edzőnek tartja Sztanko Poklepovicsot, de. „Többet nem hibázhatunk” Még Mátyus Jánossal volt a legkevesebb baj. A Ferencváros védője a tőle megszokott erőteljes játékot nyújtotta­­ volna... Ha nincs szemlátomást formán kívül. Futott, loholt becsülettel a bal szélen, szerelt, becsúszott, tette a dolgát, de a tiszta fehér szere­lés ellenére ugyanolyan szür­kén, mint a csapattársai. Mátyus sem az igazi, nem olyan, mint a tavasszal volt. A lelátói bekiabálásokat hallva, egyre több kudarcél­ménnyel telve ő vajon miként látja a helyzetet? Mit gondolhat a Fradiról, a saját teljesítményéről, az edzésmunkáról és a jövőről? Egyáltalán, van-e véleménye a kialakult helyzetről? + Látta magát lapunk címol­dalán? - Láttam, és nem is tudom, mit mondjak... + Pedig valamit mondania kellene. Beszélni a helyzetről, amely egyre kilátástalanabb. - Ne várjon tőlem valami magyarázatfélét, mert... Nem tudom, miért vagyunk ennyire rosszak. + Nem tud vagy nem akar be­szélni? - Mit mondhatnék én? Éppen én? A Fradi játékosa vagyok, gyermekkorom óta szeretem ezt a klubot, nekem az a dol­gom, hogy futballozzam. - Értem én, hogy visszafo­gott, de biztos vagyok abban: van véleménye. Legalább any­­nyit mondjon meg, hogy milyen edzőnek tartja Sztanko Pokle­povicsot? - Jó edzőnek. Sőt, nagyon is jó, profi edzőnek! Olyan szak­embernek, akivel szívesen dol­gozom. Tudja, mit szokott mondani nekünk játékosok­nak? Például azt, hogy győze­lem után kell lehajtanunk a fe­jünket, és vereség után kell fel­emelnünk. Érti ezt? Volt nekem sok edzőm, de a legtöbb éppen fordítva gondolkodott.­­ Szóval Poklepovics úrral nincs semmi gond. Ezek szerint remek edzéseken vesznek részt? - Pontosan. Élvezem az edzé­seinket. - És a taktika? Egyáltalán mi a taktika, van-e saját játékstí­lusa a Ferencvárosnak? Mert a lelátóról ebből bizony semmi sem látszik. - Tudom. Pontosan érzéke­lem, hogy a mi játékunk esetle­ges, legtöbbször olyanok va­gyunk, mint egy csorda, össze­vissza futkosunk, pedig Pokle­povics úgy küld minket a pá­lyára, hogy remek taktikát dol­goz ki. - Mondana erről egy-két szót? - Az edző általában azt kéri tőlünk, hogy hosszú kereszt­­labdákkal próbálkozzunk, a két csatárnak üres területet kell nyitnia a felzárkózó közép­pályásoknak. A súlypontáthe­lyezés lenne a legfontosabb. Sajnos, nem tudjuk megvalósí­tani edzőnk elképzeléseit. - Na de, miért? Ennyire gyenge a játékoskeret? - Lehet, hogy ez a baj. A je­lek szerint a mostani csapat a legjobb esetben is csak közép­szerű lehet, ám értse meg: ne­kem ezt szörnyű kimondanom. + Ha a Fradi középszerű is, vagy még az sem, önnek ettől függetlenül sokkal, de sokkal jobban kellene játszania. Ezt elismeri? - Igen. Pedig hajtok, rohanok a meccseken, talán jobban, mint korábban bármikor, és mégsem megy. Talán az lehet a baj, hogy... + Mondja csak bátran! - Szóval, nekem nagyon hi­ányzik Simon Tibor. Amíg ő itt volt velünk, feltüzelte a játéko­sokat, nagyszerű hatással volt mindenkire. Most nincs senki, aki az ilyen szituációban vezér­­egyéniséggé válhat. + Éppen ön lehetne az! - Érzem én is, tőlem várnák el, hogy vezéregyéniség legyek, de én erre nem vagyok alkal­mas. + Mit gondol, mi lesz a követ­kező fontos lépés a csapat éle­tében? - Nem tudom. Az biztos, hogy többet nem hibázhatunk. + Ezek szerint meglepődne, ha változás történne a vezető­ségben és a kispadon? - Nézze, én egy rossz szót sem szólhatok a klub vezetőire és az edzőmre. Még egyszer hangsúlyozom, futballista va­gyok, nekem az a dolgom, hogy játsszam. (sinkovics)

Next