Nemzeti Sport, 2000. február (11. évfolyam, 31-59. szám)

2000-02-02 / 32. szám

6 NEMZETI SPORT LABDARÚGÁS XI. 32. • 2000. február 2. A SPortsztársarok vendége: ‘Pákott 'látván (Hapoel Tel-Aviv) Sorozatunkban igyekszünk a (magyar) labdarúgásért és fut­ballistákért rajongó olvasóink figyelmét felkelteni, s kíváncsisá­gukat kielégíteni. Ezeken a hasá­bokon egy-egy, hazai viszonylat­ban ismertebb, de külföldön sze­replő profinkról készítünk „fény­képet”. (Mi több­­ az autogram­gyűjtők örömére a megszólalta­tott játékos aláírása is olvasható és kigyűjthető.) Az első „epizód” a Racing Genk kapusáról, Brock­­hauser Istvánról szólt, aztán megismerhettük a német Hertha BSC két magyar légiósának, Dár­dai Pálnak és Király Gábornak a titkait, majd megtudhattuk, mi­ként telnek Izraelben a Beitar Je­­rusalem sztárjának, Sándor Ta­másnak a mindennapjai. A sor­ban Lisztes Krisztián, a VfB Stuttgart futballistája, majd egy másik exferencvárosi, Nyilas Elek, az izraeli Ashdod FC játéko­sa következett. Most a szintén Izraelben futballozó Pisont Ist­vánt mutatjuk be. A Hapoel Tel- Aviv 31-szeres válogatott labda­rúgója a frankfurti kitérő után tért vissza a közel-keleti ország­ba, és bár szeretne még Magyar­­országon futballozni, a 2002-ig szóló szerződését mindenkép­pen ki akarja tölteni Tel-Avivban. - Kijelenthetjük, hogy Pisont Ist­vánnál kevés boldogabb ember van a világon? - Ez valóban így van, mert bár a fe­leségemet, Ágit csak január végére ír­ták ki szülésre, már harmadikén meg­született a fiam, Patrik - válaszolta Pisont István. - A kétezredik évvel kapcsolatban két nagy álmom volt: az egyik a fiam megszületése, a másik pedig az, hogy a Hapoel Tel-Avival nyerjük meg a bajnokságot. Az első már teljesült, a második megvalósulá­sához pedig még tizenhét fordulót kell sikeresen megélnünk. Jelenleg az első helyen állunk, de az előnyünk mind­össze egy pont a Maccabi Haifával szemben. Reménykedem. + Melyik csapat erősebb, a Maccabi Haifa vagy a Hapoel Tel-Aviv? - A Haifa jobb csapat, mint a mi­énk, amíg ugyanis nálunk csak két­­három labdarúgó dönti el általában a mérkőzéseket, addig a Maccabinak négy-öt ilyen futballistája is van. Et­től függetlenül azt mondom, bármi megtörténhet, és igenis megtörténhet, hogy tizenkét év után a Hapoel Tel- Aviv ismét megnyeri az izraeli baj­nokságot. " Milyen érzés az, hogy amíg Izrael­ben versenyben van a bajnoki címért, addig a korábbi egyesülete, az Ein­­tracht Frankfurt kiesési helyen áll a Bundesligában, ráadásul anyagi csőd fenyegeti? - A frankfurtiak jelenlegi helyzete megjósolható volt. Igazán jó játékost csak egyet igazoltak, Bachirou Salou személyében, és tavaly is csak az utol­só forduló utolsó percében sikerült a csapatnak elkerülnie a kiesést. Nem akarok a látnok szerepében tetszeleg­ni, de szinte biztos voltam benne, hogy ez lesz a klub sorsa. Nem mondom azt, hogy elégtételt érzek, de nem sajnálom a frankfurtiakat. Amikor a Beitartól nagy cirkusz közepette a német csa­pathoz igazoltam, akkor az izraeliek talán azt kívánták, hogy ne alakuljon jól a sorsom. Aztán amikor sikerült el­jönnöm Frankfurtból, akkor én mond­tam azt a volt csapatomnak, nehéz idők jönnek rád. Úgy tűnik, fogott az átkom... + Ön korábban már nyert izraeli bajnokságot a Beitar Jerusálem gár­dájával. Mi a különbség a korábbi, és a jelenlegi klubja között? - Amikor visszaszerződtem Izrael­be, mindenki a régi Pisontot kereste, azt, aki a Beitarban rúgta a gólokat, és gólpasszokat adott. Ez kezdetben nem ment, hiszen az erőállapotom nem volt tökéletes, de tudtam, előbb-utóbb visszanyerem a korábbi formámat. Szerencsére igazam lett, és ma már a Beitar tizennégy ponttal áll mögöt­tünk a bajnokságban. Azt a Beitart, amelyikkel kétszer is bajnokságot nyertünk korábban, jobb játékosok alkották, mint a jelenlegi Hapoelt, és támadóbb futballt játszott a mostani csapatomnál. A Tel-Aviv fiatal, hajtós együttes, amellyel feltétlenül nagyobb bravúr lenne bajnokságot nyerni. - Mekkora motiváció önnek a válo­gatottság? - Bicskei Bertalan szövetségi kapi­tány a frankfurtiaktól úgy is meghí­vott a válogatottba, hogy nem játszot­tam a német bajnoki találkozókon, és ez óriási erőt adott nekem. Most rend­szeresen játszom, és remélem, a telje­sítményem is olyan lesz, amely alap­ján számíthatok az újabb meghívásra. " Izraelben kívánja befejezni a pá­lyafutását, vagy szeretné kipróbálni magát valamelyik másik ország baj­nokságában is? - Nagyon nagy csalódás volt szá­momra a frankfurti egy év, ezért most úgy érzem, nem akarok máshová szer­ződni. Nem látom okát a váltásnak, hiszen Izraelben jól érzem magam, szeretnek és megfizetnek. Valószínű­leg játszom még Magyarországon, de most úgy gondolom, a Hapoel Tel- Avivnál kitöltöm a kétezerkettőig ér­vényes szerződésemet. Zombori András Fogon az átok Névjegy Született: 1970. május 16 Magassága: 173 cm Súlya: 75 kg (IJSuSKI csapatai:, Gádoros 1988), Szarvas (1988), Bn Obelga,d &199­ 31 (1995-1996), Beitar Jerusalm Tz­furt 1996~+1998), Eintracht Frank­­furt fnemet, 1998-1999), Hapoel Tel-A­vív (izraeli, 1999-) . Eredményei: Háromszoros ma­gyar bajnok (1989, 1991, 1993) Magyar Kupa győztes (1989), Két­a Tmr 3? *1 bajnok (1997’ 1­8) gól NB .-ben: 153 mérkőzés/21 A magyar válogatottban: 31/1 FOTÓK: ÁRVAI KÁROLY Pisont István (sötét mezben) eddigi pályafutásából csupán azt hiányolja, hogy nem vehetett részt valamilyen világversenyen. Mivel a középpályás tagja Bicskei Bertalan szövetségi kapitány válogatott keretének, a 2002- es vb-n talán teljesül a vágya... ! Pisont István ezúttal egy keddi napjáról számol be, kedden­ként mindig két edzése van a Ha­­poelnek. 8.30: Nyolc órakor, de in­kább fél kilenc­kor ébredek, amíg megsétálta­tom a három kis­kutyánkat, addig a feleségem elkészíti a reggelit. 9.00: Megreggelizem, majd elindulok az első edzésre. 10.30: Kezdődik a szokásos másfél órás tréning. 12.30: A csapattal közösen meg­ebédelünk. 13.30: Otthon pihenek a második edzésig. A stadionunktól öt kilomé­terre van egy szálloda, ahol a két edzés kö­zött aludhatnék, de rendszerint haza­megyek a pályá­tól harminc kilo­méterre lévő la­kásunkba.­­ 16.00: A má­sodik tréning időpontja. 19.00: Újra ott­hon vagyok, de előbb hazafelé menet bevásárolok. 20.00: Bérletem van a­ Country klubba, és ilyenkor, valamint csütörtökön itt úszom, szaunázom, vagy éppen tenisze­zem. 21.15: Vacsorázom, és ismét meg­sétáltatom a kutyákat. 23.00: A lefekvés ideje. Mx 12 !\ ; Aráról) \varay REGGELI: Egyszer, amikor még a Honvédban futballoztam, úgy mentem edzésre, hogy nem reggeliztem, és meg­szédültem tréning közben. Akkor meg­fogadtam, hogy többet ez nem fordul­hat elő, és ehhez tartom is magam. Ál­talában valamilyen gyümölcsöt - ba­nánt, narancsot, mandarint - fogyasz­tok, megeszem egy szendvicset, és hoz­zá teát iszom. Szeretem a narancs fris­sen facsart levével indítani a napot. EBÉD: A különböző levesek nálam kihagyhatatlanok, kedvelem a főzelé­keket, sokszor eszem különböző tész­taféleségeket, de mindig hússal. A fe­leségem, Ági nagyon változatosan főz, én pedig szerencsére nem vagyok vá­logatós. VACSORA: Nem vagyok édesszájú, de úgy délután három-négy óra tájban mindig eszem valamilyen süteményt, vagy csokoládét. Este már kevesebbet fogyasztok, általában tésztát vagy pe­dig szendvicset - sok zöldséggel. A gyümölcs „pusztítását” ilyenkor is folytatom. Az év pillanata „Ha olyan pillanatot is felidéz­hetek, ami nem a futballal kapcso­latos, akkor az egyértelműen a fiam, Patrik megszületése. Ott vol­tam a születésénél, és mérhetetlen boldogságot éreztem, amikor meg­pillanthattam őt. A labdarúgással kapcsolatban akkor éreztem bol­dognak magam, amikor aláírhat­tam a tel-aviviakkal a szerződése­met. Nem tagadom, nagyon rosszul éreztem magam az Eintracht Frankfurtnál. Hogy mit éreztem akkor, amikor eljöhettem a néme­tektől, azt egy hasonlattal tudnám kifejezni. Korábban a Beitannál egy nyíló rózsa voltam, hiszen ment a játék, és a szurkolók szerettek, a frankfurtiaknál viszont a rózsa nem kapott vizet, azaz kevés játék­­lehetőséghez jutottam, hervadtam. A Hapoelhez való szerződésemkor azt éreztem, hogy újra a régi önma­gam lehetek. ” Kiteljesedés Kispesten + Pályafutása során mi volt a leg­jobb döntése? - Az, hogy futballista lettem. A Kis­pestre igazolásom nem rajtam múlott, hiszen katonának vonultam be, de a Honvéddal való szerződéskötésem fel­tétlenül a jobb döntéseim közé tarto­zik. + És mit felejtene el a legszíveseb­ben? - Bár ez nem a döntés kategóriába tartozik, néhány sérülésemet szívesen feledném. A kéztörésem miatt a Bel­lannál két hónapot kellett kihagynom, és a kétszeri talpcsonttörésem is rossz emlék. Nagyon nyűgös voltam abban az időszakban, nehezen viseltem el, hogy nem tudom kielégíteni a mozgás­igényemet. - Pályafutása mely időszakára em­lékszik vissza a legszívesebben? - Egyértelműen az volt a csúcsidő­­szak, amikor a doktor Mezey György, Egervári Sándor kettős volt Kispesten az edző. Más? Nagyon szerettem Jeru­zsálemben lakni, a Beitarral szerzett bajnoki címek is szép emlékek. + Melyik volt a legemlékezetesebb mérkőzése? - A BEK-ben, a Sampdoria elleni kettő egyes győzelmünk a Honvéddal. Ugyancsak felejthetetlen az Argentína elleni első válogatottságom, valamint a válogatottal Írországban aratott négy kettes győzelmünk. + A legemlékezetesebb gólja? - Még a Beitarban futballoztam, amikor az Ironi Rison Lecijón ellen megindultam a felezővonalról, kény­szerítőztem az egyik csapattársam­mal, majd tizennégy méterről, ballal úgy rúgtam a felső sarokba a labdát, hogy az beragadt a hálótartó vas mö­gé. + Legjobb barátja a futballban? - Szerencsére sok játékossal vagyok jó kapcsolatban. Plókai Attilára, Csá­bi Józsefre, Hamar Istvánra, Halmai Gáborra vagy Petry Zsoltra bármikor számíthatok. Hogy egy példát is mondjak, amikor Frankfurtban igen­csak padlón voltam, akkor Petry Zsolt segített át a józan gondolkodásmódjá­val a nehézségeken. + Az edzők közül kinek köszönhet a legtöbbet? - Doktor Mezey Györgytől és Eger­vári Sándortól kaptam a legtöbbet. + Játékosideálja itthon és külföl­dön? - Magyarországon Détári Lajos, míg külföldön Diego Maradona. - Elégedett az eddigi pályafutásá­val? - Úgy gondolom, hogy amit lehetett, azt kihoztam magamból. Elégedett vagyok a sorsommal, és sohasem felej­tem el, hogy ezt a magyar futballnak köszönhetem. Az viszont nagyon hiányzik a pályafutásomból, hogy egyetlen világversenyre sem sikerült kijutnom a válogatottal.

Next