Nemzeti Sport, 2000. június (11. évfolyam, 149-177. szám)

2000-06-01 / 149. szám

2000. június 1., csütörtök Korai ünneplés Persze hogy emlékszünk rá­juk. Talán még kicsit drukkol­tunk is nekik azon a forró nyá­ron, 1994-ben, akkor, amikor az Egyesült Államokban meg­hökkentették a világot. Csak jöttek a hírek meg a képek az Újvilágból, ahogy legyőzték Belgiumot, Marokkót, majd Hollandiával együtt továbbma­síroztak a legjobb tizenhat kö­zé, ahol a svédek állították meg őket 3-1-es győzelemmel. Rég volt, nekik szép volt, s abból a csapatból (rohan az idő és mégis...) itt volt Győrben Mo­hamed el -Diaja, valamint Sa­­mi el -Dzsaber. A mostani csa­patuk fiatal és számunkra is­meretlen, de ha az ember bön­gészte a szaúdiak keretét, rá­bukkant egy fiatalemberre, bi­zonyos Khamis Ovairanra, aki­nek az unokatestvére, Szaid Ovairan 1994-ben a belgáknak lőtte a győztes gólt. Szóval itt voltak a szaúdiak, egy érdekes színfolt a világ lab­darúgásából (zöld-fehér), és bár késtek egy kicsit, végül is jóked­vűen kászálódtak le a buszról, majd néhány humuszos férfi kí­séretében bevonultak az öltöző rejtekébe. Ők az őszi, Libanon­ban megrendezendő Ázsia-baj­­nokságra, mi pedig a világbaj­noki selejtezősorozatra készül­tünk. Az ember pedig elgondol­kodhatott, hogy az a sok mene­dzser és közismert személyiség vajon a magyar, avagy a szaúdi válogatott tagjai miatt érkezett Győrbe. Az ETO-stadion aulájá­ban egymás után bukkantak elő az ismert emberek, külföldön és hazánkban élő menedzserek, já­tékosügynökök. Közöttük volt például a belgák sokszoros válo­gatottja, a Bruges egykori játé­kosa, Franky van der Elst. Nagy volt a nyüzsgés és a tanácstalan­ság, az évet rosszul kezdő, ám Észak-Írországban győzelmet szerző magyar csapat mire lesz képes a számára ismeretlen el­lenféllel szemben. Az is kérdéses volt, hogy Bicskei Bertalan fa­natizmusa elegendő lesz-e ah­hoz, hogy a szezont befejező, már nyári pihenésre készülő já­tékosokat újra és újra (szerdán és szombaton) felrázza és harcba küldje. A győri közönség, az öte­zer ember otthagyva a hűvös ta­vaszi estében is kényelmesnek tűnő tévéfotelt, a Rába-stadion­­ba indult biztatni a kedvence­ket. Talán szóba került a lelátón az egy évvel ezelőtti, szlovákok elleni 0-1, amikor ebben a stadi­onban, zsúfolt ház előtt kaptak ki legjobbjaink, végérvényesen elbúcsúztatva az Európa-bajno­­ki álmainkat. Azóta sok minden történt itt­hon, csak a futballunk nem lett jobb. Most mégis itt volt ez az ötezer ember, a himnuszokat hallgatva azzal a gondolattal, hogy hátha... Magyarország-Szaúd-Arábia 2-2 (1-0) | Király6 Magyarország: 1-1-2-5-2 Szaúd-Arábia: 1-3-5-2 ed-Diaja 6| Sebők5 Győr, 5000 néző, Vezette: Kos (Vidali, Novarsic - mindhárom szlovén) el-Doukhi5 | Hrutka5 Csere: el-Temijat helyett el-Muvalad a szünetben (4), Preisinger helyett el-Hilam­­­ Dragóner, Fehér M. és S. ed-Doszari helyett el-Shelhoub a 66., D. ed-Doszari de­ zubromavi6 Fehér Cs.6 Szövetségi kapitány: Bicskei Bertalan Szövetségi kapitány: Milán Macala 1 lyett­ el-Shelia a 74., Fehér Cs. helyett Korsós Ky. a 78. percben Gólszerző: Horváth F . 18 (1-0) Horváth F a 79 (2-0) Mesal a 91 es-fanamai5 Lisztes6 (2-1), el-Dzsaber a 92. percben (2-2) el-Temijat5 Lendvai6 Sárga lap: el-Temijat (Lendvai buktatásáért) a 34., Lendvai (el-Dzsa- Horn­­sij Dárdai5 bér akasztásáért) az 55., Nour (megrúgta Dragonért) a 73. percben ed-Doszari6 Pető 7.5 Szögletarány: 2.4 (1:2) Mesal61­­ Horváth F.7 el-Dzsaber7 PreisingerS 0. ed-Doszari5 KIRÁLY GÁBOR ziccere­ket fogott, számára a legna­gyobb tragédia, hogy két gól­lal büntettek a mindvégig fitt 5701101 ít . HRUTKA JÁNOS aligha­nem „kiéhezett” a játékra, amelyet mostanában leginkább Bicskei Bertalan biztosít a szá­mára. Játszott ő már ennél job­ban is, de az a gólpassz Hor­váth Ferencnek mestermunka volt, és ezúttal is bebizonyítot­ta, hogy kihagyhatatlan. SEBŐK VILMOS a kapunk elé érkező labdák nyolcvan százalékát elfejelte, vagy el­rúgta, ám a hajrában a szaú­diak első góljánál nagyot hi­bázott. DRAGÓNER ATTILA a kezdeti bizonytalankodás után egyre határozottabban játszott, hűséges párja volt Sami al Jabernek, aki ennek aligha örült. FEHÉR CSABA minden mozdulatán látszik, hogy re­mek formában van, alig várja, hogy újabb nyugati klub szer­ződtesse. Bejátszotta a pálya jobb oldalát, és gyakran ért fel a vendégek kapuja elé. LENDVAI MIKLÓS csapa­tunk egyik legjobbja volt, fu­tómennyiségét érdemes lett volna mérni. Főleg a védő­munkában vette ki a részét, és bizony nem rajta múlott, hogy a közönség füttykoncerttel búcsúztatta a csapatot. DÁRDAI PÁL hasznos és harcos tagja volt a válogatott­nak, játéka nem volt látvá­nyos, de annál fontosabbnak tűnt. Ha többet vállalkozik az ellenfél kapuja előtt mégin­­kább kitűnhetett volna. PETŐ ZOLTÁN rendkívül idegesnek tűnt, az összjáték­­ból kevéssé vette ki a részét, amikor lövésre vállalkozott felhördült a publikum, de ez nem az ő napja volt. LISZTES KRISZTIÁN sok­kal jobban játszott, mint ko­rábban. Megpróbált szervező­ként kitűnni, csaknem minden támadásban benne volt, bár olykor-olykor eltűnt a me­zőnyben. HORVÁTH FERENC csak dicséretet kaphat, hiszen két bravúros gólt szerzett, az első találatát alighanem sokszor megismétli majd a televízió. Úgy tűnik, az észak-írország­ban szerzett gólja visszaadta hitét és önbizalmát. PREISINGER SÁNDOR nem találta a helyét, és nem tudott méltó társa lenni Hor­­váthnak, s főleg a második fé­lidőben rontott sok szituáció­ban... mm A mérkőzés kezdőrúgását az egykori labdarúgó olimpiai bajnok, nagyszerű FIFA-játék­­vezető, Palotai Károly végezte el. 18. perc: Fehér végezhetett el partdobást a jobb oldalról a ti­zenhatos magasságából. A be­dobott labdát egy pattanás után Horváth Ferenc fejjel vet­te át, majd őrzőjét, Mesalt meg­előzve nyolc méterről, fél for­dulattal, jobb lábbal úgy lőtt a kapuba, hogy a labda középen, a felső léc éléről vágódott a há­lóba. 1-0 25. perc: Lisztes bal oldali, jobb lábas szabadrúgása után Preisinger nyolc méterről alig fejelte a labdát a jobb kapufa mellé. 36.perc: Nour indult meg a balösszekötő helyén, középre passzolt, de D­­ed-Doszari nem tudta megjátszani a labdát, mert Sebők a büntetőterület előtt lerántotta őt. A passz így viszont jó lett el-Dzsabernek, a szaúdi játékost Dragóner sze­relte, ám a labda visszapattant a helyzetben lévő Nour elé, akinek nyolcméteres bombá­jába Dragóner ismét belelé­pett, és szögletre mentett. 79. perc: Lisztes végzett el szabadrúgást a jobbösszekötő helyéről, a szaúdi kaputól har­minc méterre. Jobb lábas elő­reívelésére Hrutka emelkedett ragyogóan, az öt és feles bal ol­dali sarkáról keresztbe fejelte a labdát, és Horváth Ferenc Zubromavit megelőzve a bal oldali kapufa mellől a hálóba bólintotta a labdát. 2-0 91. perc: Mesal a bal oldalon kilépett a rosszul helyezkedő magyar védők között, és 11 méterről a becsúszó Hrutkát megelőzve, jobb lábbal a kapu bal alsó sarkába lőtte a labdát. 2-1 92. perc: el-Doukhi ment el a jobb oldalon, jól kanyarította középre a labdát, és el-Dzsaber Sebőköt megelőzve, tíz méter­ről, jobb lábbal a bal sarokba lőtt. 2-2 A pénteki Nemzeti Sport Extra tartalmából A Bajnokok Ligája-nosztalgia és a Fradi: Simon Barta István hajdan segített * Keller József még korainak tartja a visszatérést az Üllői útra * Csank János újra bajnoki címhez segítené az FTC-t * Hegedűs Gergely, magyar ifista az Austria Wienben * A PNB csapatkapitányai a „számlás profizmus” ellen * Halm Roland, az éremhalmozó Albacomp-kosárlabdázó LABDARÚGÁS NEMZETI SPORT 3 Döbbenetes befejezés Kemény, és igencsak tempós letámadással kezdett válogatot­tunk, ám a csapat az első félidő­ben mindvégig jól bírta az ira­mot, és ennek tizennyolc perc múlva meglett az eredménye: Horváth Ferenc parádés gólt szerzett. Addig, persze, történt egy és más. Azt például nem lehetett nem észrevenni, hogy a szaúdiak a korábbi beharangozásnak megfelelően valóban techniká­san futballoztak, ám a taktikai repertoárjuk igencsak szűkös­nek bizonyult. A vendégek a kö­zéppályán próbáltak meg fö­lényt kiharcolni, bízva abban, hogy majd ott megállítják a lel­kesen rájuk rontó magyarokat. Ez az elgondolás nem jött be, így gyorsan kiütközött a szaúdiak legnagyobb hibája, az, hogy in­gatag lábakon áll a védekezé­sük. Mint ahogy az is bebizonyoso­dott, hogy nem volt hiábavaló Bicskei Bertalan nyitrai kémke­dése, ugyanis beigazolódott: a technikás szaúdi támadókat az előretolt, erőszakos védekezéssel lehet kikapcsolni a játékból, míg a hátvédeket érdemes határozott letámadással megijeszteni. A magyar kapitány az új játékrend apropóján átszervezte kicsiny­két válogatottunkat, hiszen Se­bők előtt ezúttal ketten biztosí­tottak. A középső védők közül Hrutkának egyenes vonalban, majdhogynem a felezővonalig kellett kilépnie akkor, amikor D­­ed-Doszari a csatárposztról a labdáért visszament a középpá­lyáig. Miután a szaúdiak a széleken erőltették a játékukat, így hatá­sos volt lesre állítani a középen berobbanó támadóikat. Ám veszélyes módi volt ez, mert amikor egy alkalommal nem volt teljes az összhang, akkor el- Dzsaber rögvest ziccerbe hozta D­ ed-Daszarit. Ám, amit a sza­údiak nem tudtak megvalósítani lábbal, azt Fehér Csaba megtet­te kézzel, ugyanis a tavasszal a belga Geelben szerepelt MTK- játékos egy bedobása után Hor­váth Ferenc a vérbeli csatárokra jellemző, mesteri félfordulatos gólt szerzett. Az első félidő végén aztán már többször zavarba jöttek a magyarok, és a nem túl magas színvonalú, de intenzív játék olykor kapkodást eredménye­zett. Aztán a pihenő után is a ma­radt az enyhe szaúdi fölény, úgy, hogy a támadásban szintúgy aktív válogatottunk előtt adó­dott kecsegtető lehetőség. Ám míg a vendégek kapusa, ed-Dia­­ja tehetetlenül nézte a Lendvai által nyesett s laposan felé suha­nó labdát, addig az ellenoldalon Király Gábornak már határo­zott vetődéssel kellett tisztáznia a lesreállításnál beragadó védő­ink hibáját kihasználó és ziccer­be kerülő el-Dzsaber elől. Eztán a meccs nagy részében már nem volt túl nívós a játék, s bár a magyar szem számára na­gyobb iramban játszottak a csak­ a­sportos frissítő patok, az sok mindent elárult, hogy a szélekről belőtt, beívelt labdákról rendre lekéstek a mélységből érkező csatárok, avagy támadó középpályások. Ami viszont ezen a meccsen kor­szerűnek volt mondható: egyik csapat sem a sablon, emberfogá­­sos védekezést alkalmazta, ha­nem területet védve próbált visszazárni. Miután e taktika mellett a beadásoknak nem volt túl nagy értéke, így egyre inkább erősödött a hiányérzet, hogy va­jon miért hiányzott erről a meccsről a jó átlövés. És aztán hiába volt Horváth Ferenc újabb gólja, a találkozó végére szétesett a magyar válo­gatott. Sőt, a meccs hosszabbí­tásában, a 91., illetve a 92. perc­ben teljesen összeomlott a válo­gatott, s a szaúdiak két villá­m­­gyors akcióból kiegyenlítettek... Újfent bebizonyosodott, hogy egy nemzetközi meccsen, ilyen szinten mindvégig koncentrálni kell, nem lehet soha lebecsülni a már megvertnek hitt ellenfelet... Van még mit tanulniuk a játé­kosainknak. Drago Kos játékvezető mind­végig határozottan, a megfelelő ítéleket hozva bíráskodott. FOTÓ: MEGGYESI BÁLINT Preisinger Sándor ezen a mérkőzésen kevés veszélyt jelentett a vendégek kapujára Vitarade mesteriTOHA BICSKEI BERTALAN: - Ez borzasztó... Kár volt a hosszabbítás perceiért, a csapatom úgy érezte, megnyerte a meccset és elaludt. Ennek ellenére nem vagyok elégedetlen, mert nagysze­rű meccset játszottunk. Amikor azt mondtam a szaúdiakról, hogy jó csapatuk van, nem téved­tem. A tanulság az, hogy mindig ilyen bátran kell játszani, de az utolsó percig figyelni kell. MILÁN MADALA: - Fiatal csapatom egyen­rangú ellenfele volt a magyar válogatottnak. Több helyzetet is kidolgoztunk, kár, hogy csak kettőt tudtunk berúgni. Dicséret illeti játéko­saimat, végig frissen, és megnyugtatóan futbal­loztak.

Next