Nemzeti Sport, 2000. szeptember (11. évfolyam, 239-268. szám)

2000-09-01 / 239. szám

2 NEMZETI SPORT HAZAI LABDARÚGÁS 2000. szeptember 1., péntek Még két nap a Magyarország-Olaszország világbajnoki selejtező mérkőzésig Kizárólag olcsó helyek várnak gazdára Eddig már elkelt negyvenezer jegy A nézők továbbra is veszik és veszik a belépőket a vasárnapi magyar-olaszra, csütörtökön is legkevesebb tízezer jegyet adtak el a pénztárakban. Szabóné Tóth Ágnes, a Népstadion és Intézmé­nyei gazdasági igazgatója elmondta, hogy a jegyirodák előtt régen nem tapasztalt sorok állnak, s a két oldalsó lelátóra már nem le­het belépőt vásárolni. Már csak a kapu mögötti szektorokban és a Népstadion felső karéjában vannak üres helyek, s ez már közel negyvenezer biztos nézőt jelent. Régen ez nem volt meglepő... A Népstadion - az állóhelyeknek ülőhellyé történő átalakítása előtt - százezernél is több néző be­fogadására volt képes. Legtöbben 1955. október 16-án zarándo­koltak ki a pályára, a századik Magyarország-Ausztria mérkőzést száznégyezren nézték végig a helyszínen, a dugig telt lelátókon. A Magyarország-Szovjetunió és a Magyarország-Olaszország talál­kozókra százháromezren váltottak belépőt. A százezres határt még három alkalommal érték el, akkor Skócia és két ízben Jugo­szlávia volt az ellenfél. Érdekes, hogy az angolok vendégjátékát „csak” kilencvenkétezren látták a helyszínen az akkori statiszti­kák szerint. Az utóbbi időben jóval kevesebben nézik végig a válogatott ha­zai találkozóit, igaz, százezer néző nem is fér be, hiszen a Népsta­diont a közelmúltban felújították, megszűntek az állóhelyek, és a padok helyére is székek kerültek. A legutóbbi tíz magyarországi mérkőzésen összesen voltak száztízezren, s az olaszok elleni meccsre máris elkelt csaknem annyi jegy, amennyit ez elmúlt hét alkalommal összesen vettek a nézők a magyar válogatott találko­zóira. (k. i.) Hiába kért belépőt születésnapjára a középhátvéd öccse Sebők Vilmos a biztonságot tartja majd szem előtt Csütörtök délután szabadna­pot kaptak az Olaszország elle­ni világbajnoki selejtezőre készülő magyar labdarúgó-vá­logatott tagjai. A röpke szüne­tet kihasználva Sebők Vilmos is hazament. Mostanában Sebő­köt ritkán látják otthon, hiszen az egykori újpesti futballista másfél évvel ezelőtt Angliába, a Bristol City csapatához szer­ződött, majd megfordult a né­met másodosztályú Waldhof Mannheim együttesében, nyá­ron pedig a Bundesliga élvona­lába felkerült Energie Cottbus játékosa lett. Mindeközben a középső védő szép lassan a ma­gyar válogatott legrutinosabb tagjává nőtte ki magát, nála többször a jelenlegi keretből csak Illés Béla és Halmai Gá­bor lépett pályára a címeres mezben. Nem kétséges, hogy a futballista tapasztalatára, ru­tinjára a vasárnapi selejtezőn is nagy szüksége lesz a magyar válogatottnak. - Tudom, ritkán találkozik a családjával, hiszen külföldön szerepel, ezért különös alkalom lehet, amikor hazatérhet. - Számomra különösen jól jött ez a néhány órás pihenő - mondta Sebők Vilmos. - Hiszen öcsém, Zoltán, kedden volt hu­szonkét éves, így az ő születés­napját ünnepeltük családi kör­ben. - Ha nem titok, mit vitt a testvérének ajándékba? - Egy hifitornyot kapott, de nem volt teljesen elégedett, mert állandóan azért nyaggat, hogy szerezzek belépőt neki a meccsre. Zoli ugyanis jogi egyetemre jár, és az osztálytár­saival szeretnének kijönni a meccsre, de hiába kérlel, nem tudok annyi jegyet szerezni, mint ahány barátja van.­­ Ebből is leszűrhető, milyen nagy az érdeklődés a selejtező iránt. Ön szerint ez minek szól? Az olaszoknak, vagy inkább magának a mérkőzésnek? - Nyilván sokan azért jönnek el a Népstadionba, hogy lássák azt a csapatot, amely néhány héttel ezelőtt még az Európa­­bajnokság döntőjében futballo­zott. Ugyanakkor hiszem, hogy ezek a szurkolók titkon azt re­mélik, sikerül egy jó eredményt elérnünk, és ha így lesz, még nagyobb lehet a drukkerek örö­me. Talán ebben is reményked­nek azok, akik most sorban áll­nak a jegyekért.­­ Foglalkoznak-e azzal a fut­ballisták, hogy mennyien van­nak a nézőtéren? - Hogyne. Várom azt a pilla­natot, amikor kivonulunk a pá­lyára, és meghalljuk ötven-hat­­vanezer ember hangját. Kár lenne tagadni, hogy ez fantasz­tikusan jó érzés, és erőt is ad­hat nekünk az olaszok elleni küzdelemhez. Nyilván ilyen légkörben más lelkiállapotban játszunk, mintha, mondjuk, csak néhány ezren lézengenek a tribünökön. - Del Piero, Totti, Delvec­­chio, Inzaghi. Világklasszisok ellen kell vasárnap helytállnia. - Tudom, hogy fantasztikus játékosokkal kerülünk majd szembe, de higgye el, emiatt cseppnyi félelem vagy ijedtség sincs bennem. Velük ugyan még nem találkoztam, bár négy évvel ezelőtt Del Piero játszott azon a meccsen, mikor kikap­tunk tőlük kettő nullára, de azt is mondhatom, játszottam már ennél jobb játékosok ellen is. Hiszen például az sem volt semmi, amikor az atlantai olimpián a brazilok közül Ronaldo, Bebeto, Juninho, Savio vagy éppen Rivaldo, ne­tán­ az előretörő Roberto Carlos jött felém. És, ha visszaemlék­szik a meccsre, tudhatja, so­káig nem tudtak velünk mit kezdeni. - Miben bízhatunk az ola­szok ellen? - Erre csak azt tudom mon­dani, hogy egységes csapatjá­tékkal csökkenteni tudjuk a két együttes közötti tudásbeli kü­lönbséget. És az is mellettünk szólhat, hogy az olaszok még nincsenek játékban. - Igen ám, de ön sincs! Hi­szen eddig nem lépett pályára a Cottbus csapatában. - A felkészülés végén lovag­­lóizom-sérülést szenvedtem, így az első két fordulóban nem tudtam játszani, ám a múlt hét végén a kupamérkőzésen már végig pályán voltam. Tény, hogy egyelőre nem vagyok csúcsformában, ezért inkább a biztonságot fogom szem előtt tartani. - Várhatóan nagy nyomás nehezedik majd a magyar véde­lemre. Miként készül erre? - Azzal biztatom magam, hogy amikor pályán voltam, egynél csak kétszer kaptunk több gólt, nevezetesen, amikor Bukarestben a románok, Győr­ben pedig a szaúdiak kétszer ta­láltak a kapunkba. A portugálok ugyan mind a kétszer három gól rúgtak nekünk, ám ellenük egy­szer sem játszottam, az ausztrá­lok ellen pedig akkor kaptunk két gólt, amikor megsérültem. Éppen ezért nagyon bízom ab­ban, hogy ezúttal sem esik majd szét a védelem, és természetesen az lenne az igazi, ha kapott gól nélkül megúsznánk a mérkőzést. Nehezíti a dolgunkat, hogy a jól megszokott védelemből kiesett Hrutka János, de remélem, a kö­zönség segítségével Rudi nélkül is jó eredményt érünk el Olasz­ország ellen. Somogyi Zsolt FOTÓ: NÉMETH FERENC Sebők Vilmos (elöl) reméli, hogy a védelem továbbra is megbízható pontja lesz a csapatnak Nézőszám az utóbbi Nézőcsúcsok tíz mérkőzésen a Népstadionban 1999. március 27. 1955. október 16. Magyarország-Liechtenstein 5-0 Magyarország-Ausztria 6:1 Üllői út, 10 000 néző. Népstadion, 104 000 néző. 1999. április 28. 1955. szeptember 25. Magyarország-Anglia 1-1 Magyarország-Szovjetunió 1:1 Népstadion, 40 000 néző. Népstadion, 103 000 néző. 1999. június 9. 1955. november 27. Magyarország-Szlovákia 0-1 Magyarország-Olaszország 2:0 Győr, 18 000 néző. Népstadion, 103 000 néző. 1999. augusztus 18. 1955. május 29. Magyarország-Moldávia 1-1 Magyarország-Skócia 3:1 Üllői út, 5000 néző. Népstadion, 100 000 néző. 1999. szeptember 8. 1956. április 29. Magyarország-Azerbajdzsán 3-0 Magyarország-Jugoszlávia 2:2 Üllői út, 2000 néző. Népstadion, 100 000 néző. 2000. február 23. 1958. április 20. Magyarország-Ausztrália 0-3 Magyarország-Jugoszlávia 2:0 Üllői út, 15 000 néző. Népstadion, 100 000 néző. 2000. március 29. 1954. október 10. Magyarország-Lengyelország 0-0 Magyarország-Svájc 3:0 Debrecen, 7000 néző. Népstadion, 94 000 néző. 2000. május 31. 1954. november 11. Magyarország-Szaúd-Arábia 2-2 Magyarország-Ausztria 4:1 Győr, 5000 néző. Népstadion, 94 000 néző. 2000. június 3. 1954. október 19. Magyarország-Izrael 2-1 Magyarország-Románia 5:1 Fáy u, 5000 néző. Népstadion, 93 000 néző. 2000. augusztus 17. 1954. május 23. Magyarország-Ausztria 1-1 Magyarország-Anglia 7:1 ■ Népstadion, 3000 néző. Népstadion, 92 000 néző. Bodnár László magyar győzelmet vár Nem kértek a rajzfilmből Lehetetlen küldetés. Ezt a filmet választotta vol­na a Gellei Imre vezette U-21- es csapat csütörtök esti szóra­kozásul. Elvégre a baljóslatú cím ellenére Tom Cruise siker­rel teljesíti életben maradási és világmegmentési misszióját, és ugyanilyen fényes befejezésben bízik a szakvezetés az olaszok ellen is. Fájdalom, az össznépi mozi­zás elmaradt, mert egy ravasz partizáncsellel a tatai filmszín­ház egy rajzfilmet tűzött műsorra, a Lolka és Bolkából pedig már kinőttek a fiúk... így Gellei mester - tán hogy az elmaradt szórakozást bepó­tolja - különleges edzést vezé­nyelt, és vízbe parancsolta a já­tékosokat. A fürdést szauna, majd séta követte, a labda bűvölése a délutáni program­ból kimaradt. Persze, lesz elég lehetőség er­re szombat este. - Nagyon jó a hangulat az edzőtáborban, együtt van a vá­logatott - említett egy fontos tényt a sikerhez vezető úton Bodnár László csapatkapitány. És hogy ez mire lesz elég? - Győzünk - adta meg a vá­laszt a kijevi légiós. Bodnár szerint nagyon nehéz meccs várható, de mivel a magyar gárda célja az Eb-döntőbe ju­tás, a hazai fellépéseket min­denképpen hozni kell. Márpe­dig ebbe a tervbe az olaszok el­­keserítése is beletartozik. Nagy szükség lenne a közönség segít­ségére is, ezért a bekk kéri a szurkolókat, vonuljanak ki az Üllői útra. Érdemes lesz. A győzelemhez persze nem­csak a drukkerhadra, hanem a védő jó játékára is szükség lesz, és Bodnárnak van mit bizonyí­tania. - Egyelőre csak kerettag va­gyok a Dinamóban, időnként leülök a kispadra, máskor a le­látóra kényszerülök. A veze­tőség azzal biztat, hogy idő kell, amíg stabil játékos lehetek. A menedzsment álláspontját már ismerjük, de vajon mivel biztatja Lobanovszkij edző? - Semmivel. Lobanovszkijjal tulajdonképpen nincs kapcso­latom, ő nem az a típus, aki so­kat beszélget a futballistákkal. Edzőnek kiváló, emberi oldalá­ról viszont még nem ismerem - hangzik az igen diplomatikus felelet. Bodnár azért nincs társaság nélkül Kijevben, a grúz Demet­­radzéval például igen jól kijön. Házi infrastruktúrája is javuló­ban, már bútorozzák lakását, hamarosan beköltözhet. Élete amúgy unalmas, napi átlagos programja nem több, mint kelés-edzés-ebéd-pihenő­­edzés-tévézés, ráadásul arrafe­lé nem szokás egy-egy mulató­ban haverkodni a játékostár­sakkal. Nem csoda, hogy hon­vágya van, ám mégsem bánja, hogy Kijevbe költözött. - Rengeteget fejlődtem itt. De ez nem változtat azon a vé­leményemen, hogy Debrecen ezerszer szebb város... (hun) Bicskei mindent tud az olaszokról „Köszönjük, minden rendben van körülöttünk” - felelte a máskor közhelyszerűnek tűnő, ám mostanság igencsak aktuá­lis „Hogy vannak?” kérdésre Bicskei Bertalan szövetségi ka­pitány. Aktuális, hiszen az el­múlt napokban három váloga­tott futballista is kidőlt a sor­ból: Dárdai Pál, Herczeg Miklós és Hrutka János sérülés miatt kénytelen volt lemondani élete egyik legnagyobb fellépéséről, az Európa-bajnoki ezüstérmes Olaszország elleni megméretés­ről. „Gyanítottam, hogy Hrutka lába nem bírja majd a terhelést, de nem tehettem meg, hogy nem adok neki sanszot, hiszen ő je­lentkezett nálam, mondván, szeretné kipróbálni magát” - árulta el a szakvezető. Bicskei Bertalan azt sem tit­kolta, legényem­ már látja, gon­dolataik egyre inkább a vasár­napi meccs körül járnak . „Csü­törtökön is, amikor lejöttek reg­gelizni, elég volt ránézni az ar­cukra, hogy tudjam, feszülteb­bek a kelleténél. De hát ez így is van rendjén” - így a kapitány. Éppen ezért a szakmai stáb mindent elkövet, hogy mosolyt csaljon a játékosok arcára - délelőtt például a Fresh együt­tes csinos hölgytagjai vizitáltak a margitszigeti edzőtáborban, míg délutánra „kimenőt” kap­tak a focisták. „A pestiek haza­mehettek, míg a vidékiek úgy tölthették el idejüket, ahogy akarták, csak azt kértem a játé­kosoktól, hogy este térjenek vissza a bázisra” - mondta a tréner, aki maga is élt a lehető­séggel, és néhány órára hazaug­rott. Dolgozni... Tudniillik a köve­tkezőképpen telt a szakvezető délutánja: otthon leült a számí­tógép elé, behozta az internetet, majd - minő meglepetés - az itáliai szövetség honlapján kez­dett el „szörfözni”. „Azt hiszem, az összes fontos információ ren­delkezésünkre áll az olaszok­ról ” - nyugtatott meg mindenkit Bicskei Bertalan. Amúgy a vasárnapi meccsig két edzés vár Illésékre. Egy pénteken és egy szombaton. Aztán szombat este jöhet a csa­pathirdetés. Bár saját bevallása szerint fejében már összeállt a kezdő tizenegy, a kapitány to­vábbra is úgy vélte, egyelőre még nem publikus a névsor, így csak találgathattunk (no a szerdai, kétkapus játék alapján nem volt nehéz dolgunk...), a kapuban Királyt felségsértés lenne kihagyni, előtte Korsós (persze, a Gyuri), Sebők és Mátyus alkothatja a védelmet, a középpályán Fehér, Lisztes, Halmai és Illés helye biztosnak tűnik, mindössze az nem dőlt még el, Rósa vagy Hamar játsz­szon-e bal oldalon, míg elöl Horváth és Tököli feladata lesz a góllövés. „Közel járnak az igazsághoz” - jegyezte meg er­re a szakvezető. Végezetül abban maradtunk, a mérkőzés kimenetelét illetően még nem faggatjuk. Majd szombaton. Bár a válasz aligha lehet kérdéses. (pietsch) A MAGYAR LABDARÚGÓ-VÁLOGATOTT HIVATALOS TÁMOGATÓJA

Next