Nemzeti Sport, 2000. december (11. évfolyam, 328-356. szám)

2000-12-01 / 328. szám

2000. december 1., péntek HAZAI LABDARÚGÁS • NBI NEMZETI SPORT 3 Megint kidőlt a kerítés A Mikulás csütörtök este megérkezett Új­pestre, és Szabó Zsolt játékvezetővel együtt a kezdőkörbe vezette az év utolsó bajnoki mérkőzésének szereplőit, az újpesti és fe­rencvárosi labdarúgókat. Hó híján szánon biztosan nem jöhetett, így alighanem valami repülő alkalmatosságot vett igénybe, másként a kora esti csúcsforga­lomban aligha jutott volna el a Megyeri útig. A Váci úton araszolni is alig tudtak az autók, minden méter megtétele apró kis sikerél­ményt jelentett a dugóban veszteglőknek. A közlekedési csőd sem a közembert, sem a po­litikust nem kímélte. Lányi Zsolt kisgazda alelnök, az Újpest társadalmi elnöke érezhe­tő megkönnyebbültséggel szállt ki egy Suzu­kiból, hozzávetőleg harminc perccel az év­század utolsó Újpest-Fradi bajnoki mérkő­zése előtt, s csak annyit mondott az üdvözlé­sére érkező hazai vezetőknek: „Gyerekek, egy órába került, mire ideértem...” Miközben Lányi alelnök vendéglátóival besétált az újpesti klubházába, karnyújtás­nyival odébb, már bent a stadionban egy másik elnök volt a téma. A lila-fehér druk­kerek egy része az ősi ellenfél Ferencváros első emberét, Torgyán Józsefet formáló ál­arcba bújva vonult a nézőtérre, elsöprő si­kert aratva az ekkor már fölöttébb népes li­la táborban. A maszkos csapat felvonulása csak egy újabb biztatás volt a hazai drukke­rek számára, hogy teli torokból a Megyeri úti estébe ordítsák az ellentábort pocskon­diázó rigmusaikat. Félreértés ne legyen: a másik oldal csöppet sem volt szolidabb, tombolt a verbális erőszak, az egyetlen szek­torba beszorított hozzávetőleg másfél ezer fradista részéről. A vendégeknek lezárt szektorrész, amúgy a szerdai nap folyamán jelentős átalakításon esett át, mivel - okulva az október végi kupa­meccs nem éppen szívderítő tapasztalataiból -, az újpesti létesítmény vezetősége e lelátó­blokkban valamennyi műanyag széket lesze­reltette. A kupatalálkozón szétzúzott ülőkék roncsai, amelyek heteken át bánatosan me­redtek az égre, napjaink honi futballmoráljá­­nak szomorú, lehangoló mementójaként, szintén eltűntek. A másik felet nem titkoltan zsigerileg gyűlölő ultrák persze egyik oldalon sem elégedtek meg a másik tábor ócsárolásá­­val, kaptak a szidalmakból rendesen a játé­kosok is. A lilák még méretes transzparenst is festettek, kipécézettjük ez alkalommal - per­sze nyilván nem véletlenül - az Üllői út egyik új kedvence, Gera Zoltán volt. A játékos kora tinédzserkori botlását, hitbéli meggyőződé­sét, de elsősorban azon döntését hánytorgat­­ták fel irodalminak csöppet sem mondható stílusban, hogy Pécsről távozva a Ferencvá­rost választotta csapatának. Hogy egy Újpest-Fradi meccs azért nem­csak háború és gyűlöletparádé lehet, azt Kis­teleki István a maga módján megpróbálta tu­datosítani a csütörtök esti rangadón, kétség­kívül jelentős számbeli fölényben lévő lila­fehér hívekkel. A házigazdák vezetőedzőjé­nek az Újpest-tábort fenntartás nélkül di­csőítő, ám a kulturált viselkedést legalább ilyen hangsúlyosan szorgalmazó levelét a meccs feledhető produkcióval kirukkoló ki­kiáltója ordította a találkozó előtt a mobil­mikrofonjába. Talán néhány okos, indulato­kat csillapító szó a fradistáknak sem ártott volna, hiszen tapasztalt lélekbúvárok számá­ra is vélhetően nehezen megmagyarázható jelenségként a zöld gárdisták egy része min­den különösen látható és megmagyarázható indok nélkül egymásnak esett. A pofozko­dásban és rugdosódásban testet öltő ferenc­városi belvillongás viszonylag gyorsan abba­maradt; úgy hírlik, a Fradi-tábor rendjének felügyeletét a ferencvárosiak egyik vezér­­szurkolója, s az ő barátai vállalták magukra. Mire a nézőtéri „mozgolódás” elcsendese­dett, a dermesztő novemberi estében a fősze­replők, azaz a futballisták is tempóra leltek, s a figyelem innentől kezdve immár a játék­téren zajló eseményekre összpontosult. Hogy miként alakulhat át minden visszás­ság ellenére az elmúlt esztendők riasztó, bűnügyi statisztikákat is szaporító történé­seinek fényében azért összességében békés­nek mondható hangulatú mérkőzés légköre, ha egyik csapat sem tud a másik fölébe kere­kedni, a végjátékig úgy tűnt, ezen az estén nem derülhet ki. Aztán jött Dragóner Attila villanása, ami letargiába döntötte a lila-tá­bort, s mámorosan hullámzó masszává alakí­totta át a Fradi-szektort. Aztán bedőlt a kerítés, a Fradi-tábor tagjai megpróbáltak belépni a játéktérre, és erre fel persze az újpestiek is elindultak.Végül nem lett nagyobb gond, a rendőrök megállították a tömeget, no és a meccs hőse, Szűcs Lajos is könyörgött a drukkereknek: álljanak meg. Hála istennek, megálltak... A vendégeknek tetszett Természetesen az Újpest dísz­tribünje megtelt, s politikusok, közéleti szereplők, a sportélet nagyjai is felültek a lelátóra. A rangadó még most is úgymond társasági esemény, még akkor is, ha nem profi körülmények között szurkolhatnak a VIP-vendégek. Idővel - ha befejeződik az Újpest­stadion rekonstukciója - ez is megváltozik majd. A meccset mindenesetre minden megszólal­tatott élvezte, még akkor is, ha a klubszimpátiától függően örül, avagy éppen bánkódott. Vastagh Pál, volt igazság­ügyminiszter: - Nagyon jó iramú mérkőzést láthattunk, aminek a végén a szerencsésebbik csapat nyert. Tipikus egygólos mérkőzés volt. Szabó Bence olimpiai bajnok kardvívó, az Újpest elnöke: - Az első félidőben, úgy érzem, az Új­pest mezőnyfölényben játszott, bár sajnos kihagyta a helyzeteit. Gondolok itt Korolovszky Gábor lövésére, amelyet végül a kapu fölé lőtt. A második játékrészben az Újpest középpályás sorával már nem vottam megelégedve, fá­radni látszottak a játékosok, a Ferencváros pedig talált egy gólt, és ezzel eldöntötte a mérkőzés sorsát. Havasi Mihály, FIFA-licences menedzser: - Nagyon jó mérkő­zést láthattak a szurkolók, amely igazán méltó volt az Újpest-Ferencváros rangadók­hoz. A csapatok harcosan és jó iramban futballoztak, az ered­ménnyel maximálisan elégedett vagyok. Nagy Béla, a Ferencváros kró­nikása: - Alig száz óra választ el bennünket a Fradi labdarúgó­szakosztályának a száz éves szü­letésnapjától, és ez a mai győze­lem az egyik díszgyertya a képze­letbeli születésnap tortájára. Az, hogy most már gólt sem kapunk sok-sok mérkőzésen át ez, külön boldogság számunkra. Tulajdon­képpen az egész Fradi-tábor na­gyon szép évnek örvendhet. Lányi Zsolt, az Újpest társa­dalmi elnöke: - Izgalmas, sport­szerű mérkőzést vívott a két csa­pat, a kupában mi voltunk a job­bak, ez alkalommal a Ferencvá­ros nyert. Valamennyi játékos be­csületesen harcolt, ez a találkozó méltó volt a kiemelt figyelemre. Jakabházy László, a Testneve­lési Egyetem tanára: - Csodálatos volt a Ferencváros erőnléte, itt van például Gera Zoltán, aki sze­zon elején csupán húsz percet bírt, most már viszont végig ké­pes hajtani. Ezok­ abban, hogy jövőre ilyen lesz a folytatás is. Elegancia, nyugalom „Meglesz főnök, meglesz!” - ezzel a felkiáltással köszöntötte az egyik Újpest-szurkoló a kis­­padra érkező Kisteleki Istvánt, a lila-fehér csapat edzőjét. S ha már az érkezés... A mérkőzés előtt egy nappal a tréner azt mondta, hogy a futball elegáns sportág. Nos, csütörtök este is így öltözött, hiszen a már kabalává vált fekete öltönyében jelent meg a stadionban. A talál­kozó elején a vezető mellett Teodoru Vaszilisz pályaedző, és Juhász Péter az újpesti juniorok mestere álldogált. Ez a nyugodt várakozás egészen a negyedik percig tartott, amikor Dvéri Zsolt a földre huppant, és az ol­dalvonalon kívülre bicegett. Ak­kor az újpesti kispadról minden­ki aggódva figyelte a csapat egyik legjobbját. Az újpesti kis­­padra egyébként is jellemző volt a csend az első félidőben, még az AZ ÚJPEST KISPADJA sem tudta kihozni a szakembere­ket a béketűrésből, hogy egyszer­egyszer a közönség tombolva kö­vetelte Szabó Zsolt játékvezető fejét egy-egy tévesnek vélt ítélet­nél. Az első hangos bekiabálásra egészen a huszadik percig kellett várni, amikor Szélesi Zoltánra dörrentett rá Kisteleki, és felszó­lította, hogy kövesse szorosab­ban Horváth Pétert. Amikor a Megyeri úti szurkolók Pető Zol­tán buktatása miatt tizenegyest reklamáltak Kisteleki és Teodoru csak egymásra biccen­tett, de az arcuk nem árult el semmit. A második félidőre Kisteleki István egy sapkával a fején jelent meg, úgy tűnt csak ennyi lesz a változás. De, nem ennél többről volt szó, ugyanis a lilák mestere némileg hangosabb fokozatra kapcsolt, ám ez sem jelentette azt, hogy folyamatosan bekiabált volna a pályára. Előbb Szélesi Zoltánt dicsérte meg hangosan egy megmozdulá­sa után, majd megtiltotta Urbán Flóriánnak, hogy a szögleteknél előre menjen. Amikor az Újpest először cse­rére szánta el magát, akkor szó­lalt meg leközelebb Kisteleki mester, hiszen némileg átszer­vezte a csapatát, s Tokodyt küld­te fel a csatárok közé. Ezután nem sokkal következett az Új­pest kispad számára a rémálom: gólt szerzett a Ferencváros. Kisteleki mester csak egy mondatot vetett oda munkatár­sainak, „...kinek az embere?”. Ezután, persze, jött az utasítás Urbán felé, hogy bátrabban lép­jen fel ő is a támadásokhoz. Ám ez sem segített az újpesti­eken. KISTELEKI ISTVÁN: - Az első félidőtől Dvéri Zsoltot többször csak szabálytalanul tudták szerelni, és eközben a játékosom, sajnos, megsérült, így is hatvan percig tart a pályái lemn, ám az, hogy ő nem volt teles értékű, az nagyban meghatározta játékunkat. A második félidőben támadásban nem tudtunk váltani, és egy elkerülhető szituáció után kaptuk a gólt. Mindezek ellenére úgy érzem, rászolgáltunk volna az egyik pontra. FOTÓK: NÉMETH FERENC Elegánsan érkezett a mérkőzés­re Kisteleki István (balra), Csank János pedig állva nézte végig a meccset A Ferencváros száz éve December 3-án lesz száz­éves a Ferencváros labdarú­gó-szakosztálya, ás a jövő keddi Nemzeti Sport Extrá­ban nyolc színes oldalon elevenítjük fel az ország legeredményesebb futball­csapatának történetét. Töb­bek között interjút olashat­­nak Albert Flóriánnal és Novák Dezsővel, statiszti­káink alapján pedig évről évre nyomon követhetik a zöld-fehérek NB I-es szerep­lését. Összeállítjuk minden idők­ legjobb franzstadti ti­zenegyét, s bemutatjuk a nemzetközi sikereket elért sztárokat. Ne feledjék - Fra­di volt, immár száz éve van, s persze Fradi lesz­­ a keddi NS Extrában is Szűcs Mihály (balra) és Herczeg Miklós keményen csatázott ■EStS Gera Zoltán (jobbra) szép dobással vitte földre Szélesi Zoltánt A ferencvárosi Gera a túlerővel szemben sem hátrált meg Nádasi és Fia Kft. Bp. XVI., Szlovák u.­­Gusztáv u. sarok Telefon/Fax: 409-4111, 06 (20) 320-9434 Nyitva tartás: H-PZM6, Sz 7M-12 óráig Kedvező áron mindenfajta fenyő fűrészáru, ami egy építkezéshez kell! Asztalos minőségű szárított borovi-, és lucfenyő is kapható. Türelem, higgadtság Az Operett Színház bármelyik széksora, karzata mozgalmasabb világ, mint amilyen a Ferencvá­ros kispadja volt a találkozó első félidejében. Amikor Csank János a nézők fújolása, köpködése kö­zepette, zöld melegítés küldött­ségével elfoglalta a helyét a kis­­padnál (és nem a kispadon, mert a vezetőedző mindvégig állva nézte a mérkőzést), a lelátóról ér­kező pocskondiázásra mindössze egy magabiztos mosoly volt a vá­lasza, miközben kezével azt je­lezte: nem, nem... Miközben ment a játék a pá­lyán, Csank János a kispad szélé­nél állt, s a többiek - mint a tanár mellett a fegyelmezett kisdiákok - mozdulatlanul ültek a padon. Amikor Szűcs Mihály közvetle­nül a kispad előtt sárga lapot ka­pott, akkor sem érkezett semmi­lyen reakció a vendégek kispadja felől. Lipcsei Gábor szertáros AZ FTC KISPADJA szakadatlanul szotyolázott, Mar­­ius Cheregi időnként lökött egyet maga elé, és egyedül Bod­nár József masszőr pattant fel egy-egy szabálytalanságnál, hogy ha ápolásra lenne szükség, akkor induljon. A cserejátékosok csak fél órát töltöttek a kispadon, ezután mindegyiküket melegíteni küldte az edző. A második félidőben aztán már állt Vass László és a techikai vezető, Haász Ferenc is, s ahogy telt az idő, úgy növekedett - az első játékrészben még egyáltalán nem tapasztalható - feszültség a vendég kispadnál. Csank János - a gólt is beleért­ve - akkor lett a legaktívabb, amikor a pályára készülődő cse­rejátékosainak tartott eligazí­tást, ilyenkor gyors mozdulatok­kal magyarázta meg az illetőnek, hogy mi a teendője. Dragóner góljánál Csank pacsizott a körü­lötte álló ferencvárosi vezetők­kel, majd újra mozdulatlanságba dermedt, és figyelte a meccset. Aztán mintha az utolsó tíz perc­re érezte volna át igazán a talál­kozó tétjét, ekkor már az sem volt meglepő, ha egyszer-egyszer egy teljes mondatot kiáltott vala­melyik játékosának, például Horváth Péternek azt, hogy „...balra húzd meg!" vágja Vén­nek azt, hogy „...nehogy elrúgd, az úristenit!”. Az utolsó percben aztán Csank János is majdnem elvesz­tette az uralmat az idegei felett, Horváth Péter ragyogó cselei után ugyanis csaknem a Ferenc­város került gólhelyzetbe, a kö­vetkező pillanatokban aztán mégis kis táján elveszett két pont a vendégek számára: Szűcs Lajos bravúrjára volt szükség ahhoz, hogy kimaradjon az újpesti zic­cer. Sokáig azonban nem ideges­kedhetett a ferencvárosi edző, hiszen véget ért a találkozó, s ő kollegái gratulációját fogadva boldogan indulhatott nyilatkoz­ni _______ CSANK JÁNOS:­­ Az első pH* 5yBnjttölJB0 játszotturtky uhui dz Ujpsst sd HBHtefc előtt tök­nyurtknek­ Köszön­hetően a másod* tüdőben ecentetünk tóté nőttünk. Nagyon örülek a győzelemnek, mh­egy kis rortózatat ám Szűcs Lajos bravúros

Next