Nemzeti Sport, 2001. június (12. évfolyam, 148-176. szám)

2001-06-01 / 148. szám

Szűcs Lajos, a Ferencváros kapusa számára, aki térdsérülését gyógyíttatja a bajnoki szünetben, jó hír, hogy a jelek szerint műtétre nem lesz szükség 6. oldal VILÁGBAJNOKI SELEJTEZŐ. A román újságírók azt hitték, Vasile Miriutát a vészkijáraton csempészték ki Álom, álom, édes álom NÉMETH FERENC és VINCZE ANDRÁs jelenti Bukarestből A Miriuta-sztori véget ért... Vagy most kezdődött el. Megközelítés kérdése az egész. Tudjuk - mivel lapunk, a Nemzeti Sport elsőként számolt be a hírről hogy Vasile Miriuta a válogatott szerda esti egymás közötti játéka során megsé­rült, s emiatt nem is utazott el Bukarest­be (mint ahogyan nem játszik majd a szerdai, grúzok elleni vb-selejtezőn sem). Egy ilyen hírrel nincs mit kezdeni, hiszen egymás mellett sorakoznak a té­nyek, úgy mint a fájdalom, az orvosi diagnózis és egy ultrahangos lelet. Ettől függetlenül vannak úgymond nem tényszerű visszajelzések, amelyeket úgyszintén figyelembe lehet venni. Ilyen visszajelzés például néhány fintor, egy hitetlenkedő fejcsóválás, félmondatok, amelyek a természetüknél fogva sokat sejtetőek. Maradjunk annyiban, hogy Vasile Miriuta megsérült, s erről ő maga is beszél (a játékossal készült interjúnk a 3. oldalon olvasható), elmondja a véle­ményét Bicskei Bertalan szövetségi ka­pitány (lapozzanak a 4. oldalra), és ezen információözönből kiböngész­hető minden. Mindenesetre nagyot fordult a világ, hiszen néhány napja arról szólt minden cikk, hogy a románok micsoda gondok­kal küzdenek, sztárok sora készült le­mondani a válogatottbéli szereplést, volt, aki sérülésre hivatkozva nem is ment el az edzőtáborba... Nálunk vi­­szont rózsaszínűbbnek tetszett a kép, hi­szen a hét elején még sem sérültünk, sem problémánk nem volt. Aztán jött a Miriuta-sztori... Hogy Laci csak akkor játszik, ha kezdő lesz, de ilyen ultimátumot a világ egyetlen válogatottjában nem szabhat futballista a kapitánynak. De Bicskei Bertalan nem „szívta mellre” a kijelen­tést, higgadtan csak annyit mondott, majd ő eldönti, ki kezd és ki nem, és a mesteredző ezután Miriutával is megbe­szélte az ügyet. És Miriuta edzett meg nyilatkozott, az edzőtáborozás szinte minden pillanata róla szólt. És így érkezett el a csütörtök délután, amikor - hiszik, nem hiszik - egy-egy kétségbeesett román újságíró arról sut­togott, hogy a magyarok biztos valami vészkijáraton csempészték ki az Otopeni reptérről Vasile Miriutát. Nem hitték el, hogy tényleg megsé­rült szerda este... Nem indult valami jól ez az utazás... A ferihegyi betonon alapjáraton züm­mögő Boeing hengertestében, a zsúfolt üléseken az utasok elkerekedő szemmel hallgatják, hogy az egyik utastárs rosz­­szul lett, várni kell, amíg a beteget az or­vosok ellátják - óta hosszúra nyúlik a vá­rakozás. Kiderül, egy friss műtétes beteg kötése vérzett át, így nem léphetett a fe­délzetre, rosszul is lett, az ő sérülését kellett ellátni. Nem sikerült valami parádésra a meg­érkezés: a melegben kissé csapzott játé­kosok Bukarest egyik legelőkelőbb szál­lodájában, a Crown Plazában kinyitják a csapokat, hogy arcot, kezet mossanak az uzsonna előtt, ám a csőből csak valami szörtyögés szűrődik ki... Nincs víz! A hotel biztonsági emberei futkosnak, és jelzik, gond egy szál sem, mindjárt jön a víz. A legtöbben mosolyognak, jó lát­ni, a játékosokat nem billenti ki a nyu­galmukból az incidens, kedélyesen tűrik a megpróbáltatásokat. A kiegyensúlyozottság titka a jó alvás... És kérem, ez nem valamiféle hatásvadá­szat, hanem valóság. Lengyel Sándor szerény mosollyal nyújtja a kezét a bemutatkozáshoz, far­mer, póló, hétköznapi fiatalember, ám mégis különleges tudás birtokosa. A szakma, amit művel, magyarul szinte megmagyarázhatatlan, a lényege a re­generáció. Nagy stresszben dolgozó menedzserekkel foglalkozik, és alkalo­madtán sportolók felkészítését is vál­lalja. Most rendhagyó módon a kiéle­zett világbajnoki selejtezőre készülő magyar válogatottét. Lengyel Sándor elmondta, hogy inkább egyénekkel foglalkoznak, de csoportterápiává is fejleszthető a felkészítés. Summázzuk a lényeget: a jó alvás a titka mindennek. Nem valamiféle mágiáról van szó, ha­nem leginkább arról, hogy a kétsége­ket kiűzzék az ember lelkéből, a gon­dolatait határozott elképzeléssé for­málják úgy, hogy mozgással, beszélge­téssel oldják a gátlásokat. A végered­mény a kiváló pihenés, hétköznapibb megfogalmazással élve, egy kíméletle­nül remek durmolás. Hát ezért nincs gond, ha a repülő egy órát vesztegel a betonon, ezért nyugtáz­za mosoly azt, ha egy csepp víz sem jön a szuperhotel vízvezetékéből. Álom, édes álom, semmi gond, ha a fiúk édes­­deden szunyókálnak, elég, ha szombat estére ébrednek fel, s már nem moso­lyogva, hanem küzdelmes vicsorral fe­szülnek neki az ellenfélnek... Némi túlzással mondva: Fehér Csaba már vicsorgott... Megszúrta egy gombostű. A válogatott tagjai, mintha gyufás­­skatulyából húzták volna ki őket, egyenöltönyben feszítenek: a bukares­ti vívó Világkupa-versenyre érkező női tőrválogatott képviselői (köztük Lantos Gabriella és Mohamed Aida) szakértő szemmel nézik a divatparádét, bár hu­moruknál vannak a hölgyek, és azt mondják, ők legfeljebb négyévente kapnak egyenblúzt, egyenszoknyát. Kitalálható, az olimpiai felszerelésről volt szó. No de visszatérve a tőrökről arra a bi­zonyos gombostűre. Fehér Csaba me­sélte: az öltöny szerda esti, az ing szinte ropog, csütörtökön reggel húzták ki a csomagolónejlonból, ezért aztán tele van gombostűvel. Itt, ott, amott. Nos, a holland NAC Breda profija nem mind­egyik tűt távolította el, és erre akkor jött rá, amikor magára húzta az inget. Fáj­­dalmas felismerés lehetett... Az MLSZ elnöke, Bozóky Imre is tiptos, ő a sportdiplomatákhoz illő sötét fényben utazik, Bukarestben pipit gyújt, s a játékosokhoz hasonló kön­nyedséggel szemléli a körötte nyüzsgő­ életet. A protokoll után az elnököt is ér­demes félrevonni, és megkérdezni azt, amit egy nagy meccs előtt megkérdezni szokás: mi lesz velünk szombat este? „Nyerünk!" - mondja tömören Bozóky Imre, és látszik, ez a mondat nem a sport­diplomácia kincsestárából került elő, ez az egy szó szinte belehasít a bukaresti es­tébe, és ilyenkor az ember úgy érzi, távol került tőle a Miriuta-ügy, a késés, a ször­­työgő vízcsap, a már-már elviselhetetlen­­nek tűnő forgatag, csak a meccs van. Az a szombat esti nagy meccs... Elegánsak és elszántak. Dragóner Attila, Mátyus János és Lendvai Miklós (balról jobbra) már csak a meccsre összpontosít ELLENFÉLNÉZŐBEN. Csak hárman maradtak a két évvel ezelőtti román győztesek közül Bölöni megbocsájtott Ganeának CSINTA SAMU - Tudják, miért ígérkezik másnak, sokkal békésebbnek ez a mérkőzés? - kérdezett vissza Jenei Imre. - Mert két évvel ezelőtt már megvertük a magya­rokat, a játékosok és talán a futball­­közvélemény is túllépett az évtizede­ken át tartó nyeretlenség bénító álla­potán. A román labdarúgó-szövetség tech­nikai igazgatójának véleményével so­kan egyetértenek, akárcsak azzal, hogy nagyon jót tenne Románia imázsának, ha nem egy porig alázott magyar küldöttség indulna haza Bu­dapestre. A futballpálya­­ az más. Ott hatalmas csata ígérkezik, noha játékot, látványosságot már keveseb­ben várnak, igaz, ezeket most nem so­kan tartják fontosnak. A román fut­­ballközvélemény sorsdöntőnek tartja a szombat esti mérkőzést, hiszen a végeredményen akár a 8. selejtezőcso­port második helye múlhat. A két év­vel ezelőtti, történelmi 2-0-s győzelem román főszereplői közül mindössze négyen maradtak, bár pá­lyára csak Adrian Ilie, Dorinel Munte­­nau és Viorel Moldovan lépett, Ionel Ganea akkor tartalék volt. A hiányzók közül két játékos - Gheorghe Hagi és Gheorghe Popescu - visszavonult a vá­logatottól, Constantin Galca sem kér többé a nemzeti csapatból, a többiek pedig betegség vagy sérülés miatt nin­csenek itt, mások pedig egyszerűen nem fértek be Bölöni László szövetségi kapitány elképzeléseibe. Iulian Filipes­­cu sérülését továbbra sem képesek megemészteni Bukarestben, ahol ár­gus szemekkel figyelik a spanyol saj­tót, amelynek - a románnal ellentét­ben - nyilatkozik a Real Betis védője. Ezek szerint a jövő hét közepéig harc­­képtelen futballista azonnal jelentke­zik a sevillaiaknál, amint úgy érzi ma­gát. Ám ha a védő a hét végén mégis pályára lépne, minden bizonnyal ő is a kegyvesztettek közé kerül. És akkor nézzük az összeállítást. A je­lenlegi keretből a román újságírók sze­rint az alábbi csapat veszi fel a harcot Bicskei Bertalan legénységével: Prunea - Radoi, Prodan, Ciobotariu - Contra, Codrea, D. Munteanu, Chivu - A. Ilie - V. Moldovan, Ganea. Az utóbbi jelenlé­te talán meglepő, hiszen két héttel ezelőtt még ő is a „feketebárányok” kö­zött volt, miután az olaszok elleni meccs hajrájában kis híján nekiment Bölö­­ninek. Mivel azonban Bölöni elégedet­len Marius Niculae utóbbi időben tanú­sított formájával, s a svájci St. Gallen­­ben futballozó Ionel Tersinio Ganét csak egyszer volt alkalma kipróbálni, felte­hetőleg Lisztes Krisztián stuttgarti csa­pattársa kerül a támadósorba. A mérkőzés sajtóban való felvezeté­se egyelőre nélkülözi a szélsőséges in­dulatokat. A közszolgálati tévében másfél órás összefoglaló elevenítette fel a román-magyar meccsek történe­tét, a jegyzet témájául pedig azokat az egykori futballistákat választották, akik a sors viharában mindkét váloga­tottban megfordultak. A Hungária já­tékosa, Barátky Gyula, a Nagyváradi AC futballistája, Perényi (Pecsovszky) József és társaik példája természetesen Vasile Miriuta - az adás idején még biztosnak tűnő - bukaresti fellépésé­vel állított párhuzamot, s felhívást in­tézett mindenkihez, hogy ne lásson hazaárulót a nagybányai születésű já­tékosban.­­ No, de erre nincs is szükség, hiszen Miriuta végül nem ült fel a bukaresti repülőgépre. A safticai edzőtáborban a csütör­tök az aktív pihenés napja volt. A já­tékosok kedvük szerinti gyakorlato­kat végeztek, volt, aki tizenegyeseket rúgott, mások lábteniszeztek. A gár­dát meglátogatta a csapat közel húsz éve szolgálatban lévő fodrásza is, aki­nek felbukkanása­­ már-már sá­­mánisztikus jelenség. Este fél nyolc­tól a románok nyilvános edzést tar­tottak a Ghencea-stadionban, ame­lyet a hivatalos meccs előtti sajtótájé­koztató zárt. Péntek délelőtt egy edzés, délután pedig videózás szere­pel a programban, az utánpótláscsa­patok esti mérkőzését pedig a tévé­ben nézik meg a játékosok. ÚTRAVALÓ. A hajdani sztár jótanácsai a bukaresti út előtt Kű volt a mezőny legjobbja SZ. GY. A magyar válogatott utolsó hazai tré­­ningje után a dunavarsányi edzőtábor különtermében azért gyűltek össze a já­tékosok, hogy meghallgassák Kű Lajos­nak, a Ferencváros, a Vasas és az FC Bruges hajdani magyar válogatott sztár­­játékosának a rövid előadását, amellyel lelkesíteni igyekezett Bicskei Bertalan együttesét. Kű Lajos két okból is joggal tette ezt, egyrészt, mint a Magyarok Vi­lágszövetségének egyik vezetője, más­részt az 1972-es Eb-selejtező egyik sztárja. A belgiumi kontinens tárnára ak­kor Románián keresztül vezetett az út, és a magyar csapat drámai körülmények között, három mérkőzésen vívta ki a to­vábbjutást. A budapesti 1-1 után követ­kezett a bukaresti visszavágó, és ha ek­kor volt életében először válogatott. „Máig nem tudom, miként jutottak be az öltözőbe, de tény, hogy a találkozó elő­tt egy háromfős csoport toppant be hozzánk az ezerkilencszázhetvenkettes, románok elleni Eb-selejtezőn - elevenítette fel Kű a 19 évvel ezelőtt történteket. - A szóvivőjük egy hölgy volt, aki arról beszélt, hogy mi most nem pusztán az országért, hanem a teljes nemzetért küzdünk majd, és tudnunk kell, mennyire fontos ez a mérkőzés a két és félmilliós erdélyi magyarságnak . Beszédé­nek a lényege az volt, hogy bár sok minden előfordulhat majd a meccsen, egyvalami nem: a magyar válogatott nem veszíthet. ” Többek között ezeket a gondolatokat osztotta meg a sorsdöntő vb-selejtezőre készülő jelenlegi magyar válogatottal az 1972-es sorozat sztárja, aki a 2-2-re végződött bukaresti meccs után a Belg­rádiban 90 ezer néző előtt rendezett, mindent eldöntő harmadik mérkőzésen - amelyet Illovszky Rudolf csapata 2-1-re nyert meg - a mezőny egyik legjobbja volt. Tizenkilenc éve az Augusztus 23.­­stadionban rendezték a mérkőzést 65 ezer fanatikus szurkoló előtt, és bár szombaton a Ghencea-stadionban mind­össze 25 ezren lesznek, a hangulat és a lé­lektani nyomás aligha különbözik majd sokban az 1972-es állapotoktól. A/­ Ma­gyarok Világszövetségének argentínai, New York-i, ausztráliai vezetői, erdélyi ismerő­seim és rengeteg barátom kötötte a lelkemre, hogy tolmácsoljam a magyar válogatott játé­kosainak: küzdjenek meg minden négyzet­­méterért, majenek játszani, már nagyon so­kan örülnek majd, ha sikeresen helytáll a csa­pat Bukarestben ” -­­tette hozzá Kv. Hmannic———"

Next