Nemzeti Sport, 2001. szeptember (12. évfolyam, 238-267. szám)

2001-09-01 / 238. szám

2001. szeptember 1szombat nemzetisport Hazai labdarúgás VILÁGBAJNOKI SELEJTEZŐ. A magyar válogatott játékosai vaksötétben fejezték be a péntek esti edzést Tbilisziben A szebbik arcukat mutassák! SOMOGYI ZSOLT jelenti Tbilisziből ki Bicskei Bertalan alapos ember. A ma­gyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya - mint azt a futballkedvelők jól tudhatják - a lehető legalaposabban igyekszik felkészülni az aktuális ellen­félből, s nem volt másképp ez a szom­bati rivális esetében sem (más kérdés, hogy nincs az a precíz, a másikról min­dent pontosan tudó edző, aki csalha­tatlanul megjósolná, mi lehet a találko­zó kimenetele, no de ezt Bicskei is tö­kéletesen tudja.) A nehézségekre azon­ban nem lehet felkészülni: a válogatott péntek esti edzésén egyszer csak ki­hunytak a reflektorok, a tréning félbe­szakadt, a válogatott úgy botorkált ki a sötét arénából. Hogy ez valamiféle ra­vasz húzás volt, azt nem tudni, azonban a felkészülés, pontosabban a felkészültség nem a péntek esti edzé­sen múlhat, s ezt beszélgetésünkkor a kapitány is elismerte.­­ A válogatott számára nem lesz isme­retlen a vendéglátó együttes, hiszen júni­usban ők jártak a Népstadionban - és nem jól, hiszen négy-egyre győzött a magyar csapat. Mennyire kell azt a mérkőzést szem előtt tartani? - Annyiban nem, hogy minden mér­kőzés más, annyiban azonban igen, hogy hasonló típusú összecsapásra szá­mítok, mint amilyen a budapesti volt. Ezt úgy értem, hogy mi akkor a romá­niai vereség után néhány nappal daco­san, akaratosan futballoztunk, míg a grúzoknak az volt az utolsó lehetősé­gük, hogy reális esélyük maradjon a második hely megszerzésére, így két, sokat támadó csapat találkozott, ebből kerekedett egy európai színvonalon is fogyasztható, a kívülálló számára is él­vezetes, sok gólhelyzetet hozó meccs, amelyet mi azzal nyertünk meg, hogy a kapu előtt agresszívabbak, pontosab­bak voltunk. Nekünk most is támad­nunk kell, hiszen számunkra immár csak a győzelem elfogadható, míg a grúzok, bár a versenyből kiszálltak, ha­zai pályán nyilván bizonyítani akarnak a közönség és az új kapitány előtt. -A közvélemény úgy tartja, a négy-egy után csak mi lehetünk az esélyesek. - Érthető, ha a szurkoló az ered­ményből indul ki, de nem szabad elfe­lejteni, hogy bennünket igenis megle­pett a grúzok bátor játékfelfogása a Népstadionban. Emellett észre kellett venni, hogy egyénileg remekül képzett játékosok alkotják a csapatot, hiszen ha egy válogatott futballista a Milánban, az Ajaxban, a Kölnben vagy éppen a Freiburgban szerepel - hangsúlyozom: nem csere, hanem kezdő -, akkor az a csapat nem lebecsülendő. Látnunk kel­lett júniusban, hogy a grúzok nem ijednek meg a letámadástól, hanem ru­tinosan passzolnak, lefordulnak, vagyis veszélyes együttesről van szó. - Ez igaz, de mi mégis kiütöttük őket. - Valóban, ez igaz. Ettől függetlenül a litvánnál vagy az azerinél jobb, egy­ségesebb csapatnak tartom a grúzt. Az ellenfél gyenge pontja, hajlamos meg­inogni a meccs egyes periódusaiban, így volt ez júniusban is, és mi, szeren­csére, ezeket a megingásokat kihasz­náltuk. A grúzok valamennyi selejtező­jét láttam, és érdekes egyébként, hogy éppen az olaszok ellen bizonytalanod­tak el a legkevésbé. Tény, hogy akkor szinte csak a védekezésre koncentrál­tak, de mindkétszer kemény ellenfelei voltak az olaszoknak. Nem gondolom azt, hogy a magyar és a grúz csapat tu­dása között három gól lenne a diffe­rencia, sőt. Még a selejtezők előtt az MLSZ-ben beszéltünk az esélyekről, és akkor mindenki egyetértett abban, hogy Grúziában reális eredmény lehet a döntetlen. Meg kell mondanom őszintén, más körülmények között ezt talán én is elfogadnám, de most muszáj nyernünk.­­ Akkor ezek szerint a támadójátékon lesz a hangsúly. - Igen, de erősen meglepne, ha a grúzok beállnának védekezni. Hogy mit kéne tennünk? Erről egy régebbi eset jut eszembe. Még Luzerben dol­goztam, amikor azt a taktikát magya­ráztam, hogy ha ez a védő elindul fel­felé, akkor ez a középpályás húzódik a helyére, ha a másik, akkor meg amaz. Aztán bejött hozzám a csapatkapitány, egy rutinos, idősebb futballista, és a le­hető legnagyobb tisztelettel és udva­riassággal azt mondta: tréner, ne hara­gudjon meg, de ezt mi nem így szok­tuk. Hagyja csak, hadd támadjunk, ha nálunk van a labda, ha elveszítjük, majd visszafutunk. És tudja, mi tör­tént? Visszafutottak. Mindez nem azt jelenti, hogy nem szükséges kellő fi­gyelmet szentelni a biztonságos véde­kezésre, de a mai futballban nem lehet sikert elérni csak védekezéssel, mint ahogyan az offenzív játékra beálló gár­da szintén szilárd hátul is. - A nagy dilemma mégis az lehet a ta­lálkozó előtt: mire lehetünk képesek? - Tudja, erre én is nagyon kíváncsi vagyok. És ez nem vicc. Ha az eddigi öt selejtező mérkőzésünket vesszük alapul, azt gondolom, háromszor a vártnál jobb arcát mutatta a csapatunk. Az olaszok ellen, Litvániában, és Grúzia ellen otthon. E három meccsen tizenkét gólt szereztünk, és ez nem rossz telje­sítmény, az említett találkozók után a szurkolók is elégedettek voltak a csa­pattal. Egyszer jóval a várakozás alatt produkáltunk, otthon Litvánia ellen csalódást okoztunk, ezen nincs mit szépíteni. Fájdalmas vereséget szen­vedtünk Bukarestben, de véleményem szerint Románia otthonában bárki ki­kaphat, ott, sajnos, az az eredmény fe­lelt meg a papírformának. Kétszer egymás után, Olaszország és Litvánia ellen már sikerült a szebbik arcunkat mutatnunk, most az a kérdés, sikerül­­t újra. Hét pontot kell szereznünk, hogy esélyünk legyen a pótselejtezőre, és ez nem könnyű. De ez a sport, cél­kitűzések vannak, most ezért kell küz­­denünk. Király Gábor felkészült a grúz rohamokra Bicskei Bertalan azt szeretné, ha a válogatott meggyőző játékkal nyerné a mérkőzést GRÚZIA MAGYARORSZÁG Tbiliszi, Lokomotív-stadion, 21.00 (magyar idő szerint 18.00). Tv: ml Szövetségi kapitány: Alekszandr Csivadze Szövetségi kapitány: Bicskei Bertalan Vezeti: Kos (Novarsic, Vidali) szlovénok Az elismert tudás Aki tud futballozni, az a gyengén sze­replő grúz válogatottból is könnyedén el tudja adni magát. Szombati ellenfe­lünk egyik ászát, Sota Arveladzét példá­ul épp a válogatott vb-selejtezője előtti napon szerződtette négy évre a patinás Glasgow Rangers. Persze a technikás támadó korábban már letett valamit az asztalra, így nem csoda ha a neves skót klub félig sérült állapotban is 3,1 millió angol fontot fizetett ki érte klubjának, a holland Ajaxnak. Bár a szombati selej­tezőn mindenki egyértelműen Bicskei Bertalan együttesét tartja a favoritnak, mégis kapósabbak ellenfelünk labdarú­gói a nemzetközi futballpiacon. Arveladze képességeiben ráadásul olyannyira megbíznak a Rangers ve­zetői, hogy az ő posztján játszó közönségkedvencről, Don Hutchin­­sonról a grúz futballista érkeztével azonnal lemondott a klubvezetés. Arveladze a tízéves nyugati karrierje alatt 297 bajnoki meccsen 211-szer gólt lőtt. 3 Király Gábor már ismeri a kemény grúzokat Régóta tudható: a sorsoláson rengeteg múlik. És most nem csak az számít, hogy az olaszok, avagy éppen a portugálok el­len kell sikeresen szerepelni egy-egy selejtezőcsoportban. A sorsolás a dop­pingellenőrzés alkalmával is meghatá­rozó lehet (a kontrollra kijelölt játéko­sokat is sorsolják az ellenőrök). Hogy ez mit befolyásol? Érdemes felidézni például Sebők Vil­mos különös esetét. A magyar váloga­tott középhátvédjét is vizsgálatra szólí­tották az Uerdingers-Energie Cottbus Német Kupa-találkozó után. A védő igen nehezen produkált vizsgálati anyagot, ezért a klubvezetőség úgy döntött, a késő este véget ért meccs után nem várja meg a poharat hiába szorongató futballistáját. A cottbusiak haza is repültek, míg Sebők Uerdingenben ragadt, majd a teszt után a csapat üresen maradt buszával mehetett ő is Cottbus felé. Mindez csak azért volt kellemetlen, mert Sebők így a cottbusi buszsofőr társaságában tíz órát utazott, s másnap reggel hétre ért haza. S aztán... Aztán egy óra múlva elindult Buda­pest (egész pontosan Dunavarsány) fe­lé, a válogatott edzőtáborába. Az eset­ről a védő nem szívesen beszél, de tár­sai azzal ugratják: ha Tbilisziben is ki­sorsolják, jobban teszi, ha igyekszik, mert innen nehezebben jut haza egye­dül. Persze, ez csak vicc, ilyen esetben természetesen a csapat megvárná az ellenőrzésre kijelölt játékost, igaz, a szokások szerint nem kell attól tarta­ni, hogy itt a doppingteszt miatt kés­ne a csapat. Az UEFA gyakorlata sze­rint állítólag inkább a kiemelt rang­adókon végeznek szúrópróbaszerű vizsgálatokat, és a szombati meccs Európában aligha­­számít annak, s gyanítható, az orvosi teamet sem kül­dik ilyen messzire. S ha már Sebők és a Cottbus szóba került, a kissé furcsa történet nem je­lenti azt, hogy a Bundesligában fan­tasztikusan rajtoló FC Energie együt­tesénél ne számítanának az egykori új­pestire. Sőt! A magyar futballista szer­ződését már most meghosszabbítanák 2003-ig, Mátyus Jánosnak pedig - a hí­rek szerint - 2004-ig tartó megállapo­dást kínáltak. A két játékos erről annyit mondott, hogy az ajánlatról már hallottak, de még nem látták azt, és ezekben a na­pokban csakis a Grúzia, illetve a Ro­mánia elleni mérkőzéssel foglalkoznak. „Nem lesz könnyű meccsünk a grúzok ellen - mondta az esélyeket illetően Ki­rály Gábor, a magyar válogatott kapusa. - Nekem az ellenfelünkről mindig a Freiburg jut eszembe, hiszen ebben a né­met csapatban több grúz légiós is játszik. Erősek, gyorsak, kemények, ők határozzák meg a Freiburg stílusát, amely egyáltalán nem kellemes. Ha jól­ tudom, szombaton­ ebből a gárdából Levan Kobiasvili játszik majd, de Levan Ckitisvili és Alekszandr Iasvili, Georgi Kinkladze is a keret tagja. Azért jó előjel, hogy a Herthával néhány hete győzni tudtunk Freiburgban. ” Az már kiderült, hogy ha a csapat a csoport második helyén végezne, ak­kor akár Jugoszláviával is játszhatná a pótselejtezőt (tabelláink és összeállítá­sunk a 4. oldalon). ,-A második hely megszerzésére még van némi esélyünk - mondta Halmai Gábor. - Kőkemény mérkőzés vár ránk, de nekünk nem kell sokat meditálnunk. Ha ugyanis nem nyerünk, kár tovább szá­molgatnunk, így nyilvánvalóan csak az vezérel bennünket, hogy megnyerjük a meccset. És ha nyerünk, azután is bőven ráérünk még gondolkodni azon, hogy kivel meccselhetnénk a pótselejtezőben. ” Speciális feladatot kapott Kabát Pé­ter. A török Göztepe Izmir játékosa a jobb oldalon szerepel majd, amolyan középpályáról induló jobbszélsőként. „Sokat kell futnom, de ez nem baj - mondta Kabát. - Nagyon jó erőben ér­zem magam, és természetesen mindent megteszek a győzelemért. A posztomról nem lesz könnyű odaérni a kapu elé, de megpróbálom majd, és nem is az a lényeg, hogy gólt rúgjak, csak az, hogy győzzünk Más nem is érdekes... ” Valóban, a győzelemnél most semmi sem fontosabb. A folytatáshoz csakis az elegendő, ha a válogatott sikeres lesz Tbilisziben. HIRDFTIS—— 17teL25fr2098 SPORT SYSTEM Arany Ászok a magyar foci jövőjéért. Szurkoljunk együtt! G­rúzia - Magyarország Szeptember 1., Tbiliszi, MI, 17.45

Next