Nemzeti Sport, 2002. január (13. évfolyam, 1-30. szám)
2002-01-02 / 1. szám
HIRDFItS-^—^—————————^———i Nem ők állnak Hétfőtől ötrészes riportsorozat a Nemzeti Sportban a cseh Sparta Praha Bl-sikereiről és a világbajnokságra kijutott lengyel válogatottról. Talán az is kiderül, mit kellene másképpl tenni a magyar futballban, hogy ne mi álljunk mindig csehül... B BB A Juan II Cjw if | I#|(|C I W ■' * V ^, r | __ LEGIOSSORS. Németországban az egyszeres válogatott Bódog Tamás Ulm után Mainzban is a feljutásért küzd A hátvéd szívesen ünnepelne p^s feljebb léphetett. Ám hiába várt oly sosomogyi ZSOLT W ®*’ J káig arra, hogy a Bundesliga második ,11JjH osztályában szerepelhessen, csak egy évig ismerkedhetett ezzel a bajnokság- Bódog Tamás a Pécs futballistájaként gal - a harmadik helyezés ugyanis azt lett ismert a magyar élvonalban, majd jelentette, hogy az Ulm, története so- 1994-ben a német harmadosztályú van először, feljutott a legmagasabb SSV Ulm 1846 nevű együtteshez szernémet bajnoki osztálybaződött. Négy évig szerepelt a Régió Nem kis tett volt ez, a kisváros fáznalligában, majd 1998-ban bajnokként bán égett, és ez nem is csoda: arrafelé a futballkedvelők ahhoz szoktak, hogy a Borussia Fulda, az SV Wehen, a Hessen Kassel vagy a Bayern München amatőrcsapata ellen játszanak a kedvencek bajnokit - ehhez képest akkoriban az igazi Bayern München, a Kaiserslautern, a Schalke volt az ellenfél. Az Ulm ráadásul nem is kezdett rosszul, több meglepetést is szerzett, és éppen Bódog Tamás bombagóljával pontot rabolt a hatvanezer néző által buzdított Borussia Dortmund otthonában. A sikersorozatra itthon is felfigyeltek, a hátvéd többször is meghívót kapott a magyar válogatott keretébe, sőt, 2000 februárjában Ausztrália ellen be is mutatkozhatott címeres mezben. Ám az Ulm elfáradt, és az utolsó fordulóban elszenvedett vereség azt jelentette, hogy a kiscsapat kiesett a legjobbak közül. A klub anyagi csődbe került, majd a szabálytalan tranzakciók miatt még három osztállyal lejjebb sorolták, így Bódog Tamás is kénytelen volt új csapatot nézni. 2000 szeptemberében érkezett Mainzba, és a bajnokság végén itt is az utolsó játéknap döntött arról, hogy a piros-fehér színeket viselő együttes megragad a második ligában. Csakhogy... A következő, azaz a 2001-2002-es szezon minden várakozást felülmúlóan alakul eddig a mainzieknek: az FSV a második helyen áll, és kilenc pont előnnyel vezet a negyedik, azaz már nem feljutó helyen álló VfL Bochum előtt - vagyis Bódog Tamás ismét visszatérhet a német élvonalba... Nem szidja a bírókat Mindenekelőtt hadd kérdezzem meg: hogy vannak az ikrek? - Köszönöm, nagyszerűen - mondta a 31 esztendős futballista, akit az ünnepek alatt értünk el. - Jól vannak, egészségesek, és nagyon elevenek. Gréta és Donát most már tizennyolc hónapos, és jól megvannak. Talán meglepem, de kettejük közül a kislány a főnök. Ő is szereti a labdát, de sokszor babázik, a kisfiú azonban nagyon szeret focizni. Imádom őket, de ezt, gondolom, mondanom sem kell. - Ha jól tudom, akkor most éppen Pécsett van a család. - Igen, vettem egy szép lakást, és azzal ismerkedünk. Ezzel kapcsolatban annyit mondhatok, hogy a bírókat nem szidom, hiszen az élvonalbeli partjelzőtől, Grigorisz Georgiutól vettem, a szomszédom pedig Ábrahám Attila FIFA-bíró. - Mennyi szünetük van? - December tizenkilencedikén volt az utolsó bajnoki meccsünk, és január harmadikán lesz az első edzés, de indulunk egyből edzőtáborba, így a család csak később indulhat utánam. - Azt gondolom, erről a bizonyos utolsó mérkőzésről szívesen lemondott volna... - Ne is mondja! Az Alemania Aachent fogadtuk, és ez az együttes egyszer sem nyert idegenben, mi pedig az első helyen álltunk, erre kikaptunk egy-nullára, így most kilenc ponttal vezetünk a negyedik előtt, ha nyerünk, tizenkét pont lenne az előnyünk. Kilenc sem kevés, nem azt mondom, de azért nagyon bosszant még most is, hogy a végét így elrontottuk. Rettenetesen sajnálom, hogy kikaptunk. A titok nyitja az edző - Ennek ellenére aligha hiszem, hogy úgy vágott neki a bajnokságnak a tavalyi tizennegyedik hely után, hogy most másodikként fordulnak. Vagy a feljutás volt a cél? - Ugyan! Szó sem volt ilyenről, pedig ez errefelé nagy divat. Tíz csapatnál nyilatkoztak a vezetők úgy a bajnokság előtt, hogy feljutnak, és a többség, azt hiszem, hozzá is tette, hogy ez a bravúr nekik biztosan sikerül majd. Itt szerepel az Unterhaching, az Eintracht Frankfurt, a Bochum, a Duisburg, a Saarbrücken, a Karlsruhe, az Arminia Bielefeld, ezek a csapatok mind szerepeltek a közelmúltban az első osztályban, nyilván visszavágynak. Mi nem voltunk e tíz gárda között, az volt a tervünk, hogy inkább akkor szilárdan maradjunk bent. Ezek után nagyon jól rajtoltunk, és akkor féltem, hogy idővel megrogyunk, de szerencsére nem így történt, és az élmezőnyben ragadtunk. Tavaly harmincnyolc pontunk volt az egész bajnokságban, most, félidőben eggyel többet gyűjtöttünk, azaz már nem esünk ki... - Minek köszönhető ez a váratlan előrelépés? - Leginkább az edző személyének. Az előző bajnokság hajrájában a csapat egyik játékosát, fürgén Kloppot nevezték ki vezetőedzőnek, és ez jó döntésnek bizonyult. Először benn maradtunk vele, most pedig ugye... Titok? Frissek vagyunk, de van erőnlétünk, és bár Klopp csak harmincnégy esztendős, mégis van tekintélye. Ha ő vezeti edzésen az egymás közti játékot, és lefúj valamit, senki nem reklamál, de ez csak egy apró részlet. Tudja, mikor kell terhelést adni, mikor pihentetni, és egyszerűen elfogadta a csapat, amely közben jó közösséggé kovácsolódott. Pedig Jürgen gyakran mondja, hogy ő még tapasztalatlan, kikéri a játékosok véleményét, mégis mindenki hisz benne. Az is jó benne, hogy azonnal megbeszél mindent, vagyis senkiben sem marad tüske. Volt, hogy mi is kicsit összekaptunk, aztán odajött, hogy lehet, hogy ő látta rosszul a szituációt, és nem megfelelően reagált. Előfordul, hogy kritizál, de akkor is elmondhatod, te hogyan is láttad az eseményeket. Szóval, emberileg teljesen normális, lehet vele beszélni. - Továbbra is jobbhátvédként szerepel? - Ott kezdtem, de aztán középső védőként szerepeltetett az edző, és ezen a poszton, bevallom, jobban is éreztem magam. Kétszer hiányoztam csak ősszel eltiltás miatt, egyszer megsérültem, ráestem a könyökömre, de akkor is szerencsém volt, mert ez egy időben volt az egyik eltiltásommal, és két hét szünet után játszottuk azt a meccset, amelyen amúgy sem léphettem pályára, így három hetem volt a gyógyulásra. Szerencsémre négy védővel játszunk, ez a szisztéma fekszik nekem. Volt vagy tíz helyzetem, sajnos, csak két gólt lőttem, no meg három kapufát, de ez senkit sem érdekel. A Hannovernek is drukkol - Gondolom, Mainz városa mostanában futball-lázban ég. - Érdekes, annyira nem. Pedig ez a csapat sem szerepelt még az első ligában, vagyis újra történelmet írhatnék... Am Ulmban, amely körülbelül fele ekkora, kétszer annyian jöttek el a mécsesekre. Azért itt is emelkedett már a nézőszám, annyi bérletet adtak el tavaszra, amennyit még soha, de ez sem éri el a háromezret. A stadion bővítésére most adott a város húszmillió márkát, mégis, összességében Ulmban nagyobb őrület volt. Otthon általában nyolc-kilencezer szurkolónk van, remélem, tavasszal még többen lesznek. - Ki jut fel? - Egykori ulmi edzőm, Ralf Rangnak most a Hannovert irányítja, ők az elsők, és valóban jó, támadó szellemű csapatuk van. Ralffal a mai napig tartom a kapcsolatot, miatta szurkolok a Hannovernek. Aztán nyilvánvalóan azt szeretném, hogy a Mainz is felkerüljön, de hogy ki lesz a harmadik, azt nem tudom, ott nagy csata lesz, a Frankfurtnak anyagi gondjai vannak, a Bochum kiszámíthatatlan. Persze, az is igaz, hogy ha a Hannover és a Mainz feljut, akkor nekem mindegy, ki lesz a harmadik. - És mit gondol, lesz még válogatott? - Erre mit mondjak? Ha valóban feljutunk, és rendszeresen játszom, , nemcsak perceket, akkor jobban szem előtt leszek, akkor van esély arra, hogy szóba kerüljek. Ez a szövetségi kapitány dolga. Bicskei Bertalan egyszer betett a csapatba, de aztán nem hívott. Gellei Imrét személyesen nem ismerem, persze az eredményeivel tisztában vagyok, de nem tudom, hogy eszébe jutottam-e. Az biztos, hogy ha újra meghívnának, jövő ősszel is ugyanolyan játékos leszek, mint az előző ősszel voltam. Sem jobb, sem rosszabb. Bódog Tamás egyszer volt válogatott, de az ausztrálok elleni 0-3 nem túl jó emlék Ha a Mainz felkerül az élvonalba, biztosan nem csak a magyar futballista lesz boldog