Nemzeti Sport, 2002. január (13. évfolyam, 1-30. szám)

2002-01-02 / 1. szám

HIRDFItS-^—^—————————^———i Nem ők állnak Hétfőtől ötrészes riportsorozat a Nemzeti Sportban a cseh Sparta Praha Bl-sikereiről és a világbajnokságra kijutott lengyel válogatottról. Talán az is kiderül, mit kellene­­ másképpl tenni a magyar futballban, hogy ne mi álljunk mindig csehül... B BB A Juan II Cjw if | I#|(|C I W ■' * V ^, r | __ LEGIOSSORS. Németországban az egyszeres válogatott Bódog Tamás Ulm után Mainzban is a feljutásért küzd A hátvéd szívesen ünnepelne p^s feljebb léphetett. Ám hiába várt oly so­­somogyi ZSOLT W ®*’ J káig arra, hogy a Bundesliga második ,11J­jH osztályában szerepelhessen, csak egy évig ismerkedhetett ezzel a bajnokság- Bódog Tamás a Pécs futballistájaként gal - a harmadik helyezés ugyanis azt lett ismert a magyar élvonalban, majd jelentette, hogy az Ulm, története so- 1994-ben a német harmadosztályú van először, feljutott a legmagasabb SSV Ulm 1846 nevű együtteshez szer­­német bajnoki osztályba­­ződött. Négy évig szerepelt a Régió­ Nem kis tett volt ez, a kisváros fáz­­nalligában, majd 1998-ban bajnokként bán égett, és ez nem is csoda: arrafelé a futballkedvelők ahhoz szoktak, hogy a Borussia Fulda, az SV Wehen, a Hes­sen Kassel vagy a Bayern München amatőrcsapata ellen játszanak a ked­vencek bajnokit - ehhez képest akkori­ban az igazi Bayern München, a Kaiserslautern, a Schalke volt az ellen­fél. Az Ulm ráadásul nem is kezdett rosszul, több meglepetést is szerzett, és éppen Bódog Tamás bombagóljával pontot rabolt a hatvanezer néző által buzdított Borussia Dortmund ottho­nában. A sikersorozatra itthon is felfi­gyeltek, a hátvéd többször is meghívót kapott a magyar válogatott keretébe, sőt, 2000 februárjában Ausztrália ellen be is mutatkozhatott címeres mezben. Ám az Ulm elfáradt, és az utolsó for­dulóban elszenvedett vereség azt jelen­tette, hogy a kiscsapat kiesett a legjob­bak közül. A klub anyagi csődbe került, majd a szabálytalan tranzakciók miatt még há­rom osztállyal lejjebb sorolták, így Bó­dog Tamás is kénytelen volt új csapa­tot nézni. 2000 szeptemberében érke­zett Mainzba, és a bajnokság végén itt is az utolsó játéknap döntött arról, hogy a piros-fehér színeket viselő együttes megragad a második ligában. Csakhogy... A következő, azaz a 2­001-2­002-es szezon minden várakozást felülmúlóan alakul eddig a mainzieknek: az FSV a második helyen áll, és kilenc pont előnnyel vezet a negyedik, azaz már nem feljutó helyen álló VfL Bochum előtt - vagyis Bódog Tamás ismét vis­­­szatérhet a német élvonalba... Nem szidja a bírókat­ ­ Mindenekelőtt hadd kérdezzem meg: hogy vannak az ikrek? - Köszönöm, nagyszerűen - mondta a 31 esztendős futballista, akit az ünne­pek alatt értünk el. - Jól vannak, egészségesek, és nagyon elevenek. Gréta és Donát most már tizennyolc hónapos, és jól megvannak. Talán meglepem, de kettejük közül a kislány a főnök. Ő is szereti a labdát, de sok­szor babázik, a kisfiú azonban nagyon szeret focizni. Imádom őket, de ezt, gondolom, mondanom sem kell. - Ha jól tudom, akkor most éppen Pé­csett van a család. - Igen, vettem egy szép lakást, és az­zal ismerkedünk. Ezzel kapcsolatban annyit mondhatok, hogy a bírókat nem szidom, hiszen az élvonalbeli partjel­zőtől, Grigorisz Georgiutól vettem, a szomszédom pedig Ábrahám Attila FIFA-bíró. - Mennyi szünetük van? - December tizenkilencedikén volt az utolsó bajnoki meccsünk, és január harmadikán lesz az első­ edzés, de indu­lunk egyből edzőtáborba, így a család csak később indulhat utánam. - Azt gondolom, erről a bizonyos utolsó mérkőzésről szívesen lemondott volna... - Ne is mondja! Az Alemania Aachent fogadtuk, és ez az együttes egyszer sem nyert idegenben, mi pedig az első helyen álltunk, erre kikaptunk egy-nullára, így most kilenc ponttal vezetünk a negyedik előtt, ha nyerünk, tizenkét pont lenne az előnyünk. Ki­lenc sem kevés, nem azt mondom, de azért nagyon bosszant még most is, hogy a végét így elrontottuk. Rettene­tesen sajnálom, hogy kikaptunk. A titok nyitja az edző - Ennek ellenére aligha hiszem, hogy úgy vágott neki a bajnokságnak a tavalyi ti­zennegyedik hely után, hogy most máso­dikként fordulnak. Vagy a feljutás volt a cél? - Ugyan! Szó sem volt ilyenről, pe­dig ez errefelé nagy divat. Tíz csapat­nál nyilatkoztak a vezetők úgy a baj­nokság előtt, hogy feljutnak, és a több­ség, azt hiszem, hozzá is tette, hogy ez a bravúr nekik biztosan sikerül majd. Itt szerepel az Unterhaching, az Eint­­racht Frankfurt, a Bochum, a Duis­­burg, a Saarbrücken, a Karlsruhe, az Arminia Bielefeld, ezek a csapatok mind szerepeltek a közelmúltban az el­ső osztályban, nyilván visszavágynak. Mi nem voltunk e tíz gárda között, az volt a tervünk, hogy inkább akkor szi­lárdan maradjunk bent. Ezek után na­gyon jól rajtoltunk, és akkor féltem, hogy idővel megrogyunk, de szeren­csére nem így történt, és az élmezőny­ben ragadtunk. Tavaly harmincnyolc pontunk volt az egész bajnokságban, most, félidőben eggyel többet gyűjtöt­tünk, azaz már nem esünk ki... - Minek köszönhető ez a váratlan elő­relépés? - Leginkább az edző személyének. Az előző bajnokság hajrájában a csapat egyik játékosát, fürgén Kloppot nevez­ték ki vezetőedzőnek, és ez jó döntés­nek bizonyult. Először benn marad­tunk vele, most pedig ugye... Titok? Frissek vagyunk, de van erőnlétünk, és bár Klopp csak harmincnégy eszten­dős, mégis van tekintélye. Ha ő vezeti edzésen az egymás közti játékot, és le­fúj valamit, senki nem reklamál, de ez csak egy apró részlet. Tudja, mikor kell terhelést adni, mikor pihentetni, és egyszerűen elfogadta a csapat, amely közben jó közösséggé kovácsolódott. Pedig Jürgen gyakran mondja, hogy ő még tapasztalatlan, kikéri a játékosok véleményét, mégis mindenki hisz ben­ne. Az is jó benne, hogy azonnal meg­beszél mindent, vagyis senkiben sem marad tüske. Volt, hogy mi is kicsit összekaptunk, aztán odajött, hogy le­het, hogy ő látta rosszul a szituációt, és nem megfelelően reagált. Előfordul, hogy kritizál, de akkor is elmondha­tod, te hogyan is láttad az eseménye­ket. Szóval, emberileg teljesen normá­lis, lehet vele beszélni. - Továbbra is jobbhátvédként szerepel? - Ott kezdtem, de aztán középső vé­dőként szerepeltetett az edző, és ezen a poszton, bevallom, jobban is éreztem magam. Kétszer hiányoztam csak ős­­szel eltiltás miatt, egyszer megsérül­tem, ráestem a könyökömre, de akkor is szerencsém volt, mert ez egy időben volt az egyik eltiltásommal, és két hét szünet után játszottuk azt a meccset, amelyen amúgy sem léphettem pályá­ra, így három hetem volt a gyógyulás­ra. Szerencsémre négy védővel ját­szunk, ez a szisztéma fekszik nekem. Volt vagy tíz helyzetem, sajnos, csak két gólt lőttem, no meg három kapu­fát, de ez senkit sem érdekel. A Hannovernek is drukkol - Gondolom, Mainz városa mostanában futball-lázban ég. - Érdekes, annyira nem. Pedig ez a csapat sem szerepelt még az első ligá­ban, vagyis újra történelmet írhatnék... Am Ulmban, amely körülbelül fele ek­kora, kétszer annyian jöttek el a mécs­esekre. Azért itt is emelkedett már a né­zőszám, annyi bérletet adtak el tavaszra, amennyit még soha, de ez sem éri el a háromezret. A stadion bővítésére most adott a város húszmillió márkát, mégis, összességében Ulmban nagyobb őrület volt. Otthon általában nyolc-kilencezer szurkolónk van, remélem, tavasszal még többen lesznek. - Ki jut fel? - Egykori ulmi edzőm, Ralf Rang­nak most a Hannovert irányítja, ők az elsők, és valóban jó, támadó szellemű csapatuk van. Ralffal a mai napig tar­tom a kapcsolatot, miatta szurkolok a Hannovernek. Aztán nyilvánvalóan azt szeretném, hogy a Mainz is felkerül­jön, de hogy ki lesz a harmadik, azt nem tudom, ott nagy csata lesz, a Frankfurtnak anyagi gondjai vannak, a Bochum kiszámíthatatlan. Persze, az is igaz, hogy ha a Hannover és a Mainz feljut, akkor nekem mindegy, ki lesz a harmadik. - És mit gondol, lesz még válogatott? - Erre mit mondjak? Ha valóban feljutunk, és rendszeresen játszom, , nemcsak perceket, akkor jobban szem előtt leszek, akkor van esély arra, hogy szóba kerüljek. Ez a szövetségi kapi­tány dolga. Bicskei Bertalan egyszer be­tett a csapatba, de aztán nem hívott. Gellei Imrét személyesen nem isme­rem, persze az eredményeivel tisztában vagyok, de nem tudom, hogy eszébe jutottam-e. Az biztos, hogy ha újra meghívnának, jövő ősszel is ugyan­olyan játékos leszek, mint az előző ős­­szel voltam. Sem jobb, sem rosszabb. Bódog Tamás egyszer volt válogatott, de az ausztrálok elleni 0-3 nem túl jó emlék Ha a Mainz felkerül az élvonalba, biztosan nem csak a magyar futballista lesz boldog

Next