Nemzeti Sport, 2002. február (13. évfolyam, 31-58. szám)
2002-02-04 / 34. szám
Labdarúgásradít BORSODI TEREMBAJNOKSÁG. A dunaújvárosi döntő után az utolsó pillanatban esett elképesztő öngól a téma Nagy siker, pénz és csillogás Látványos fényjáték, a hangulatot megalapozó kongadobok, remek táncbemutató, gyönyörű hölgyek fürdőruhás bemutatója, egy fiatalember örömkönnyei az egymillió forintos rúgás megnyerésének pillanatában - mind-mind nagyszerű körítést jelentettek a Borsodi Terembajnokság szombati, dunaújvárosi döntőjéhez. Ám az, aki a helyszínen vagy a televízióban nyomon követte az eseményt, kis túlzással egyetlen eseményről, egyetlen mozdulatról beszél: Almir Filipovics lövéséről. A Szombathelyen légióskodó bosnyák támadó az S. Oliver-Haladás csapatának alkalmazottja, s a gárda már a zsebében érezhette a hatmillió forintot, és egyben elkönyvelhette magának a tél bajnoka címet, amikor Filipovics egészen elképesztő öngóllal visszaadta a reményt a Siófoknak. A Balaton-parti város együttese megköszönte az ajándékot, és büntetőkkel nyert is, így 1999. január 10-e után ismét terembajnoki címet ünnepelhetett. Összeállításunkban a szombati nap legemlékezetesebb pillanatait idéztük fel képekben, és megszólaltattuk a főszereplőket is. HIRDETÉS: Munkatársainktól A különdíjak átadásakor Takács Tamás kapta a Zsiborás Gábor-emlékdíjat, mivel a zsűri őt választotta a torna legjobb kapusának. Takács természetesen örült, de azért volt neki is gondja elég... „Két nappal a döntő előtt nem sikerült túl jól az edzésem, hiszen elég fáradtnak éreztem magam - mondta az S. Oliver- Haladás kapusa. - Azonban egy rövid pihenő segített, és végül is úgy jöttem el Dunaújvárosba, hogy a felkészülésre semmit se foghattam. A teljesítményemmel is elégedett vagyok, csak hát ott az a sokat emlegetett öngól... ”. Aki esetleg nem látta volna: a döntőben, a Siófok ellen 2-1-es szombathelyi vezetésnél Almir Filipovics, a vasiak támadója nagy erővel az oldalsó palánkra lőtte a labdát, amely saját kapujába pattant. A hihetetlen jelenet foglalkoztatta a kapust is, még ha neki e gólban semmilyen szerepe nem volt, nem tehetett róla, bár akkor is kellemetlen lehet a számára, hogy ha csak fél méterrel odébb áll, akkor ki tudja piszkálni a labdát. „Mondanom sem kell, az első hely volt a cél, és elég jól álltunk, amíg nem jött az a balszerencsés gól. Sajnos kint álltam, így nem érhettem oda a labdára. Filipovicsot természetesen nem bántottuk, elvégre ilyen a futball, egyszer így sikerül, másszor úgy. Ilyenkor nem is illik zrikálni a társat, hiszen biztos, hogy eléggé megfogta őt ez a gól, de aligha tévedek nagyot, ha azt mondom: azért sokszor emlékeztetjük majd erre a lövésre a jövőben... ” - tette hozzá nevetve a kapus. A torna legjobb játékosa Gera Zoltán lett. Legalább ennyi öröm jutott a Ferencváros szurkolóinak, ha már a zöldek nem tudták megelőzni a Siófokot, így nem kerültek a döntőbe. Ha hiszik, ha nem, ő lepődött meg a legjobban a díjátadás előtt, mert bár valóban voltak ügyes, trükkös megoldásai (amit már nagypályán is megszokhattunk tőle...), ám ezúttal több jelölt is volt erre a díjra (a siófoki Nagy Csaba és Schultz Levente, de szóba került Gera legújabb csapattársa, Szili Attila is). Gera a találkozók befejeztével szerényen nyilatkozott: „Nem hittem volna, hogy engem választanak a legjobbnak, de nem akarok itt álszerénynek tűnni, inkább azt hangsúlyoznám ki, hogy remekül focizott Szili Attila, Zombori Zalán, Somfalvi Csaba és Schultz Levente is. Természetesen örülök, hogy végül engem hoztak ki győztesnek, de annak még jobban örültem volna, ha a tornát nyerjük meg. Sajnos elrontottuk, le kellett volna győznünk a Siófokot, de most már mindegy, majd nagypályán bizonyítunk, úgy érzem, jók leszünk a tavasszal. ” Gera Zoltán lett a torna legjobb játékosa A Borsodi Terembajnokság győzteseire, a siófoki labdarúgókra lufieső hullott a Haladás ellen büntetőkkel megnyert döntő után A szombathelyi Takács Tamás remekül védett, egyedül saját csapattársa, Almir Filipovics csapta be csúnyán, és éppen a döntőben A büntetőspecialista Speciális rekorddal büszkélkedhet László András, a „Sonka” becenéven ismert futballista: 1998-ban és 2002-ben a Siófok, 2001-ben a Vasas labarúgójaként nyert téli bajnoki címet. Sőt, a balhátvéd tevékeny részese volt a sikereknek, hiszen a Balaton-partiak a Budapest Sportcsarnokban és vasárnap Dunaújvárosban is büntetőkkel nyertek, s mindkét alkalommal László András nevéhez fűződött az aranyérmet eldöntő gól. ,-Amikor mentem a labda felé, eszembe jutott az a bizonyos sportcsarnokbeli lövés - idézte föl a történeteket László András. - Nem akarok nagyképűnek látszani, de csaknem bizonyos voltam abban, hogy ezúttal is a hálóba találok. Megfigyeltem, hogy előttem senki nem csinált lövőcselt, így elhatároztam, hogy én megpróbálkozom ezzel. Ráadásul kapusunk, Csernyánszky Norbert a lövés előtt odajött hozzám, és azt mondta: eddig mindenki laposan lőtt a szombathelyi Takács Tamás bal kezéhez, így én a másik oldalt választottam, és meg is emeltem a labdát. Óriási boldogság, hogy ezzel megnyertük az idei versenyt, és büszke vagyok arra, hogy a négy terembajnokságból háromszor győzni tudtam... ” HIRDETÉS PROFESSZIONÁLIS SPORTVILÁGÍTÁS • Stadionok - DVSC (Debrecen) | 1K • Edzőpályák - 35 db országszerte K_T_ • Sportcsarnokok - Pápa, ELTE PSV • Tornatermek - országszerte || \ • Teniszpályák - országszerte |) • Squashpályák - Eravis (Budapest) Thom Lighting Hungary Kft. t m n ki Tel.: (23) 501 570, fax: (23) 418 120 I II ^ K IN w6wiTMJlulji V tmttt' r, Y II I & I r .Quanw MULTIREKLÁM Qjjastor 6 Tu 1A1 .......... A vadász változatos vándorútja Felesleges és némileg vicces lenne most szakmai elemzésbe bocsátkozni az idei terembajnok Siófok játékával kapcsolatban, hogy a fiúk miként zártak vissza a gyors rohamok közepette, milyen támadásvariációkkal rukkoltak ki, és mivel vették rá azt a drága jól hatmilliót érő.. 0 palánkot hogy a szombathelyi Almir Filipovics burleszkbombája után, két másodperccel a döntő vége előtt egyenlítsen. Mindez már történelem szombat óta, győzött a Siófok, sokak szerint megérdemelten, jó néhány ferencvárosi szempontjából viszont csak a félgőzzel játszó Debrecen, no meg a szerencse segítségével. Jó buli volt, közönségszórakoztató program, remek szervezés, mondhatnánk mindenféle különösebb tanulság és értékelés nélkül. Mondhatnánk - csakhogy ez nem igaz. Mégpedig Csank János személye miatt nem igaz. A mesteredzőt szereti, vagy legalábbis sokszor kárpótolja a sors. Rögtön tegyük hozzá: ő aztán az az ember, aki kiérdemli a Teremtő figyelmét Erős férfi, és nem csak a szó fizikai értelmében, bár úgy is az, s Siófokon éjszaka az Aranyparton bóklászva aligha ijedne meg a hőzöngő aranyifjaktól. Csank ráadásul lélekben is legyőzhetetlennek tűnik, ezt már sokszor bebizonyította. Pedig sohasem nevezték őt Mágusnak, nem írtak dalt a tiszteletére, legfeljebb Nagy Tibor, Orosz Ferenc, Koszta János és a többi váci legény énekelte el neki egy-egy bajnoki siker után, hogy: ,Akácos út ha végigmegyek rajtad én..." Érdemes visszagondolni, hogyan kezdett ő annak idején a Vác csapatánál dolgozni: kis híján kiesés lett a nagy nekibuzdulás vége, de visszamehetnénk még messzebb az időben, addig a pontig, amikor még kapus volt Egerben, vékony, izmos ifjú, szigorú tekintettel, fekete dresszben. Bizonyára Grosics Gyula vagy Lev Jasin szeretett volna lenni, olyan futballista, aki címeres mezben hallgatja a Firmnusz. Nem adatott meg neki ez az élmény, így hát bepótolt mindent edzőként. A most említett Vácból valami elképesztő alázattal és munkával faragott bajnokot játékosai a felkészülések során többet trappotok, loholtak hegyről le, völgyből fel, mint Forrest Gump, amikor egyszer csak futni kezdett Aztán a válogatott Akadnak sokan, akik azt mondják, jobb azt elfelejteni, ahogy 1997 október 11 -én Helsinkiben Mahko szerencsétlen mozdulata után Moilanenről bepattant a labda a finn kapuba, továbbjutásra, pótselejtezőre és nem sokkal később jókora szégyenre ítélve a Csank vezette nemzeti gárdát - a hónap végén már a jugoszlávok jöttek az Üllői úti stadionba... Akkor úgy tűnt Csank János karrierjének befellegzett Azóta tudjuk minden másként alakult A korábbi szövetségi kapitány magához tért a jugoszláv meccs okozta sokkból (a futballunk sajnos, nem annyira.. ., nem sokkal később visszahozta a Videotont az első osztályba, majd bajnok lett a Ferencvárossal. S ha már itt is volt ott is volt hát bizonyított és nyert Pedig nem mindenhol fogadták szeretettel, nem mindenhol nézték jó szemmel a morcos _ fizimiskáját a munkamániáját a konokságát azt hogy nem simulékony ember, hanem mindig a maga alját járja. mBBa A sors most Siófokra vezérelte, a Balaton-partra, és lám rögvest a terem- ifff bajnoki címmel látott hozzá a munkához Nem rossz kezdés. A vadász vándorútjai során újabb trófeát gyűjtött a Sinkovics Gábornak A ferencvárosi Horváth Péter (fehérben) tudja, hogy műfüvön pörgős és kemény a játék