Nemzeti Sport, 2002. augusztus (13. évfolyam, 206-235. szám)

2002-08-02 / 207. szám

10 VÍZILABDA. Férfi Világliga, négyes döntő - leadta előnyét a csapat A vereség művészete CSURKA GERGELY jelenti Patraszból Ez lassan olyanná válik, mint a kaszta­nyetta. Régi hagyomány. Nevezzük spanyol bujkálásnak. Az esztendő leg­fontosabb eseménye előtt - idén ez a Világkupa - nincs az a tét, ami arra kényszeríthetné Joan Janit, hogy teljes vértezetben vonultassa fel hadait. Hol ez nem játszik, hol az. Most Jesús Rol­­lán hiányzik a táncból. Fáj a lába, nem edz rendesen, négy meccset úgysem bírna ki zsinórban. Jelzés: olyan meccsre tartogatják, amelyiken sok múlhat. Ha megy nélküle is, legfeljebb megveregetik a saját vállukat, lám, mi­lyen erősek vagyunk. Egyébként meg azok. A nyitányon az olimpiai bajnok a világbajnokkal ta­lálkozik. Nem kevés. A nyitány remek, leszámítva, hogy a himnuszunk helyett valami teljesen mást játszanak. A balsors mindazonáltal Andreát tépi, Molnár centerezése épp­hogy beperdül a kapufáról a második számú kapus háta megött. Néhány re­mekbe szabott szerelést követően érkez­nek az első labda nélküli kiállítások cen­terből, Malim közelről beteszi az övé­két, nálunk Andrea odaér Benedek ka­páslövésére, ám a komért követően Kiss Gergő átzúzza a zónát (1-2). Ugyanezt megteszi Gómez is, igaz, a kettő között két gyengébb centerm­egjátszáson múlik a 1-3 - ehelyett lesz 2-2, habár egyelő­re kedélyesnek hat az egész. A második rész eleje sem veretesebb: felállt védelem ellen küszködünk, há­rom tiszta lefordulásunkból viszont csak az egójukat növeljük, avagy Andrea szédületesen érzi, hová lőnek Benedekék. A balkezes Kissékkel vi­szont gondjai támadnak, a következő­ két előny végén elég simán köt ki a labda a hálójában, előbb Gergő, majd Csaba jóvoltából (jól sikerült a center helyzetbe hozása, csakis kiállítás lehe­tett a vége). A fonál a kezünkben, oly­annyira, hogy a következő kontrából Vári pazar továbbpöccsí­tését Bárány kapásból a léc alá pakolja, amire már az eladdig alélten szemlélődő görög kö­zönség is felhördül (2-5). Kár, hogy a negyed közepére szinte tökéletesen összeállt védelem egy kipattanót köve­tően úgy véli, ebben az emberhátrány­ban már nem történik semmi: Molina a duda pillanatában húz, a bírók kö­zépre mutatnak, lehetne vitatkozni - inkább figyelni illett volna. Jobban koncentrálunk a folytatás­ban, Szécsi remekül véd hátrányban, Benedek passza viszont kissé rövid Molnárnak, ezen a mi előnyünk megy el, Sánchez-Toril centergólja meg az ajándék kategóriája (4—5). És a lejtm­e­­net nem szűnik, Iván Moro egy lécről levágódó labdát tesz be közelről, vala­hogy az az ember érzése, ha nincs az a gól az előző negyed végén, békés für­dőzés zajlana - ehhez képest már vezet­nek. Egy szerelést követően valahogy visszakerül a labda Pérezhez, ő beteszi az üres kapuba, ez a harmadik akció­góljuk (6-5). Forban elszáll a bátorság, nem lő senki, csak amikor már késő, későibb Benedeknek szerencséje sincs, a léc ment az elsüllyedt Andrea helyett. Még elmegy egy újabb kontra, a Világ­liga eddigi leglidércesebb negyedét zá­ró dudaszó valóságos megváltás. Még jó, hogy náluk is van „black­­out”, miközben Benedek visszaszerzi a labdát egy bruszt során, Molnárról el­indul a bekkje - az egyedül maradt kö­zépcsatárnak ez rutinmunka. Az már nem, ahogy a a következő támadáshoz felérve a szélről a hosszú felsőbe pat­tint: brahi és szuperbravúr, továbbá nyugalmat kölcsönöz. A rend mintha helyreállna, Pérezt Biros blokkolja hátrányban, majd ugyanő szenzációs surrantással leli meg a lyukat a zónán (6-8). Sajnos, Gómez remek pattintá­sa megakad a rövid felsőben, ami a spanyolok megrendült lelkivilágát dú­­colja alá (7-8). És amilyen mázlijuk van, később két blokkolt lövést köve­tően harmadjára Daniel Moro elé pat­tan egy ejtés a lécről, újabb üreskapus gól, három perccel a vége előtt megint iksz, ahelyett, hogy két elspriccelő emberünk eldöntené a derbit (8-8). Nem túl acélos támadásokkal pereg­nek le a másodpercek, kétszer szerel­jük Pérezt, ami szép teljesítmény, elöl viszont nem jönnek be a távoliak: az utolsó harminchat másodpercet egy időkérés után ők viszik végig. Illetve, tizenegy másodperc marad­­ a közép­kezdés után. A külső védők nézik, amint Pérez átbirkózza magát Stein­­metzen (elkélne a segítség), aztán be­­centerezi a labdát. Idő­kérés, a veszett fejsze nyelének keresgélése. Haszta­lan, lövés helyett a centert próbáljuk helyzetbe hozni, kiállítást már rég nem fújnak az amúgy korrekten fütyü­lő bírók, így a labda és a győ­zelem az övék. Nehéz elhinni 2-5, de különö­sen 6-8 után. Amúgy láttunk már néhány ilyet a spanyolok ellen. Mindannyiszor csó­váltuk csupán a fejünket, ezt művészet volt elveszíteni. Szécsi Zoltán és társai ugyan mindent megtettek, ám végül a szerencsésebb csapat, a világbajnok spanyol gárda nyerte a csatát 9 8 (2-2,1-3, 3-0, 3-3) Patrasz, 500 néző, V: Hasszekioglu (gö­rög), Bookelman (holland) ANDREO Szécsi MOLINA 2 Fodor Hernández BIROS 1 Marcos Vári Sánchez-Toni 1 MOLNÁR T. 3 GÓMEZ 2 KISS G. 2 D. Moro 1 Benedek PEREZ 2 SteinmetzB. Lanz Bárány 1 Pedrerol Kiss Cs.­­ 1 I. Moro .1 Bállá­rt Szövetségi kapitány: Szövetségi kapitány: Joan Jané Kemény Dénes Gól - emberelőnyből: 4/2, ill. 5/2 Görögország-Oroszország 2-12 HIRDETÉS -^T)ref­erv MfiffW kiemelt­ebb támogatója Az MVLSZ kiemelt támogatója i­n­v­e­n­t Csapatsportok Joan Jané: - Ahhoz, hogy az általam­ a világ legjobbjának tartott magyar csapatot legyőzzük, kiváló produkcióra van szük­ség. Sikerült remekül teljesítenünk, ám egy ilyen hosszú sorozat végén, amikor mindenki fáradt, ez nem garancia a to­vábbi sikerekre, legközelebb akár fordul­hat is a kocka. Kemény Dénes: - Érthetetlenül hullám­zott a csapat teljesítménye, ezért, noha több­ször is kezünkben volt a győzelem, mindig megadtuk a sanszot a spanyoloknak. [Pénteki program Oroszország-Spanyolország 18 óra (magyar idő szerint), Görögország- Magyarország 19.30 (Petőfi rádió, 20.05) Csak csendben , jNem csináltak nagy ügyet Kemény­­ j Dénes meglehetősen véleményes pi-j­o­ros lapjából a nemzetközi szövetség j | korifeusai. Szóba sem került az ügy a j j döntő előtti technikai értekezleten, j j szép csendben elsikkadt az egész, j iRoberto Petronilli, a kapitányunkat! ! Amerikában kiállító, és most is közre-­j ! működő játékvezetőt így megkímélte- j ! tett egy kínos beismeréstől, a FINAI­s meg tett arról, hogy ne szivárogjon! ! ki­­sérült az automatikus eltiltás rend­­j­­­je. Szemtanúk állítják, jóllakott kecs-­j ! kéket és zöldellő káposztákat láttak az 1 . ülés helyszínén. 2002. augusztus 2., péntek szerixt S sport STRANDRÖPLABDA. Word Tour-verseny - elmaradt a bravúr Fontana rutinja döntött SZABÓ GÁBOR jelenti Klagenfurtból Kiadós esővel fejeződött be az első nap és csütörtökön reggel is borongós idő fogadta a jobbára napfényhez szokott párosokat Klagenfurtban. A sötétszür­ke felhők sem marasztalták otthon az embereket, és a centerpálya lelátóin már délelőtt tíz órakor 1500 néző fog­lalt helyet, hogy kiszurkolja a győzel­met a Stamm, Maderböck kettősnek. Miután a férfiak is bekapcsolódtak a küzdelmekbe, összesen nyolc osztrák kettősért szoríthattak a Grand Slam­­versenyre kilátogatok. Igyekezett a legjobb formáját hozni Tom „The Voice” Blaeuman, aki már a tavalyi vilgbajnokság hangulatát is az egekig emelte és most sem mondott csődöt. Többször bejátszotta a nyelvre álló slágert: „That’s the way, aha, aha! I like it, aha, aha!” A hullámzó nézősereg pedig vevő­ volt minden kezdeményezésre, más kérdés, hogy Stamm és Maderböck ve­reséget szenvedett a svéd Berg, Dahl párostól. A két magyar hölgy, Nagy Krisztina és Schlégl Katalin felült ekkor már a le­látóra, már túl voltak a reggeli trénin­gen. Az edzést Nagy Sándor, Krisztina édesapja tartotta és úgy látta: biztatóan mozogtak a lányok. Persze, szükség is volt a reményt keltő jelekre, hiszen a délután három órakor kezdődő utolsó csoportmérkőzésükön a világranglista kilencedik helyén álló amerikai Fontanát és De Necocheát kellett legyőz­niük a 24 közé jutás érdekében. Schlegl mindenesetre nem volt mo­solygós kedvében, mintha nem dol­gozta volna fel a szerdai, ausztrálok el­leni találkozót. Még mielőtt nekiláttak volna a mun­kának, megnézték a négy éve Kaposvá­rott játszó Szergej Szajfulin meccsét, amelyet a centerpályán rendeztek meg - ebből is kitalálható, osztrák párral hozta őt össze a sors, mégpedig a leg­jobb hazai duóval. Berger és Doppler a 12. helyet foglalja el a világranglistán és az előbbi nyitásaival képtelen volt mit kezdeni Szajfalin és Kucsnyerev. Szinte hihetetlen, de 7:0-val kezdtek Bergerék és bár 11:8-nál éledni lát­szottak az oroszok, egy újabb szervazu­­hatag megfogta őket. Azért nem estek kétségbe, a második felvonásban türel­mes, taktikus játékkal nyertek 2 elő­re. A harmadik szett viszont újra az osztrákoké volt, akiket már mintegy 2500 szurkoló ünnepelt. „Nem­ játszottunk rosszul, de az osztrá­kok túlságosan jól nyitottak - mondta Szajfalin. - Mi inkább taktikusan szer­váltunk és a mezőnymunkára alapoztunk. Egyelőre ők a jobbak. ” Ugyanez mondható el a Nagy, Schlégl és a Fontana, DeNecochea pá­ros vonatkozásában is - itt az ameri­kaiak mellett szólt minden. Nemcsak hogy kilencedikek a világranglistán, hanem Fontana öt győzelmet tud fel­mutatni pályafutása során, Youngs ol­dalán tavaly kétszer lett első. Egyéb­ként is óriási a rutinja, hiszen 1993 óta szerepel a nemzetközi elitben, az at­lantai olimpián negyedik lett Hanry ol­dalán. Az első játszmában ki is jött a kü­lönbség a két páros között, a máso­dikban aztán megemberelték magu­kat a mieink. Már 10:7-re vezettek, sőt, ha Fontana nem ment óriási bra­vúrral, 11:7-re húzhattunk volna el. Sajnos nem így történt, néhány perc­­múltán pedig De Necochea igen sze­rencsés nyitással (hosszú gondolko­dás után pottyant le a labda a hálóról) egyenlített (10:10). Az ellenfél gon­dolatait előre leolvasó amerikaiak azonban nerre tudtak elhúzni a végig példamutatóan koncentráló magyar duótól, így tisztes vereség (21:19) lett a szett vége. „Na, ugye így is ki lehet kapni?!" - di­csérte a lányokat Nagy Sándor. „Tavaly csak örültünk, hogy benne vol­tunk a 48-as mezőnyben, de esélyünk sem volt győzni. Most viszont egyszer sikerült nyerttünk” - állapította meg Dibusz László, a páros menedzsere. Nagy Krisztina a következőképpen látta a duó utolsó klagenfurti találko­zóját: „Sajnos nem igazán sikerültek a nyitá­sok, ráadásul az első szettben az is gondot okozott, hogy a hálótól messze mentek a labdák a feladásaink után. ” Noha az ausztrál Gerlic és Lochowicz veszített a svéd Granström és Ljungquist ellen, a G-csoport élén vég­zett, Schleglék pedig a harmadik he­lyen kötöttek ki - ha továbbjutást nem is, de 40 ranglistapontot ért a produk­ció. Ezt is meg kell becsülni. Word Tour-verseny, Klagenfurt (a pénzdíj 200 ezer dollár) Nők, G-csoport: Fontana, DeNecochea (amerikai)-Nagy Krisztina, Schlégl Katalin 2:0 (11, 19). Granström, Ljungquist (svéd)-Gerlic, Lochowicz (ausztrál) 2:1 (18, -19, 12). A végeredmény: 1. Gerlic, Lochowicz 5 pont (5:2), 2. Fontana, DeNecochea 5 (4:2), 3. Nagy, Schlégl 4 (2:4), 4. Granström, Ljungquist 4 (2:5). Az első két helyezett jutott a legjobb 24 közé. Szajfulin, a taktikus­ ­Az első játszmában, bivalyerős nyitá­s­­­sokkal, lesöpörték a pályáról Szergejj­­Szajfulint és társát, Mihail Kucsnye-t, I­revet. A két osztrák, Berger és Dopp­­­­ler szárnyalását a második szettben s­z állították csak meg az oroszok. Ami-m­i­kor Berger ment nyitni, Szajfulin je- \ \ lezte a bírónak, hogy szerinte túl ala­­j­­­csony a háló, ez így nem felel meg ne- \ j ki. A játékvezető engedélyezte az el- j­e lenőrzést, és noha láthatóan minden | | rendben volt (na jó, egy kis homokot i | elhúztak a háló alól, ezzel növelve a | 'magasságát), a két orosz négy-ötö­­ percre leállította a mérkőzést. És mi- j Icsoda csoda, 6:7-ről 9:7-re fordított;­­­tak, majd jó játékkal nyerték is a játsz-j Imát.­­ „Kell ez, kell ez - mosolygott Száj­­j ! fulin a végül vesztes mérkőzés után. - j ! Van jogom szólni, hát megpróbáltam. Jól j­­ött nekünk az a néhány perc... ” Szajfulin (szemben) és társa szoros csatában kapott ki a hazaiak kedvenceitől

Next