Nemzeti Sport, 2002. december (13. évfolyam, 325-353. szám)

2002-12-09 / 333. szám

18 Egyéni sportok, technikai sportok ÖKÖLVÍVÁS: Vladimír Klicsko megvédte a világbajnoki övét Tízmenetes boksziskola MONCZ ATTILA Feltételezhető, hogy a bokszvilág so­hasem lesz egységes Vladimír Klicsko (40-1, 37 K. O.-T. K. O.) tudásának megítélésekor. A WBO (Bokszvilág­szervezet) nehézsúlyú világbajnoka szombaton újfent idő­ elő­tt védte meg a koronáját, miután kihívója, az ame­rikai Jameel McCline (28-3-3) nem jött ki ellene a tizenegyedik menetre - a hivatalos végeredmény szerint az ukrán technikai K. O.-val diadalmas­kodott -, ám a meccs fogadtatása „természetesen” eléggé vegyes volt. Akadt, aki tapsviharral fogadta a Las Vegas-i produktumot, mások viszont amiatt fanyalogtak, hogy Klicsko csak annyit adott ki magából, amennyi a győzelemhez kellett. Nem könnyű igazságot tenni a kér­désben, annyi mindenesetre bizonyos, hogy az ukrán nem feltétlenül bokszol látványosan - sorozatos Mike Tyson­­féle nekiugrásokat például senki se várjon tőle -, ugyanakkor a kifino­mult, letisztult bunyója mindenkép­pen elismerésre méltó. Eddigi kar­rierje legnehezebbnek ígérkező össze­csapása is ennek a stílusnak a jegyében telt el. Klicsko az első menettől kezd­ve irányított, és egy pillanatra sem en­gedte ki a kezéből a kezdeményezést. Már a párharc elején érződött, hogy McCline tart a címvédőtől, gya­korlatilag teljesen lemondott arról, hogy ő üssön először, inkább arra próbált meg építeni, hogy megkont­rázza Klicsko akcióit. Az ukrán elein­te nem erőltette a támadásokat, a szo­rító közepéről terelgette az ameri­kait, egy-egy balossal meg is fogta - az Universum Box-Promotion öklö­­zőire jellemző módon Klicsko is re­mekül használta a „gyengébb” kezét az irányításhoz -, ettől eltekintve azonban semmi érdemleges sem tör­tént a mérkőzésen. A harmadik felvo­nás hozta az első igazán komoly fel­hördülést, akkor az európai balkezes szurkákkal előkészített egy akciót, majd az addig „pihenőn lévő” jobbjá­val rávert egyet riválisára, aki a saro­kig tántorgott, ám megrendülésről kár lenne beszélni. Olyannyira nem, hogy McCline a következő három percben meglepő éberségről tett tanúbizonyságot, tes­ten meg is tudta fogni Klicskót, aki a következő menetben megtorolta a szemtelenségét. Szép balhorgaival az amerikait meglepte, a közönséget pe­dig felébresztette: a Mandalay Bay­­ben zúgott a „Klicsko, Klicsko!” buz­dítás, ami több okból is furcsa volt: a meccsre az Egyesült Államokban ke­rült sor, a közönség soraiban túlnyo­mó többségben amerikaiak ültek, és ők szurkoltak a honfitársuk ellen! Némi pihenés után Klicsko a hete­dik menet végétől kezdte meg a „ki­végzés” előkészítését. Akkor egy gyors rohammal nehéz helyzetbe hoz­ta az élete első vb-címmeccsét vívó ki­hívóját, de a gong akkor időben érke­zett. Akárcsak a következő felvonás­ban, amikor egy kombináció tisztán ü­lt McCline fején. Hogy az előtte lé­vő két percben végig fütyült a közön­ség? Istenem, Klicsko az alkalomra várt, csakhogy az nem akart jönni, mert McCline úgy határozott: a saját testi épsége mindennél fontosabb. A kihívó taktikája azonban a tizedik menetben csődöt mondott. Klicsko egy iszonyatos erejű balhorgot helye­zett el McCline fején, majd további ütésekkel árasztotta el ellenfelét. Az igaz, hogy a már említett balhorog kivételével egyik sem volt pontos, ám az összhatás eredményeként a tenge­rentúlra padlóra került, a mérkőzés­vezető számolt rá, ennek befejezése­ként Klicsko azonnal újabb rohamra indult, csakhogy a gong megállította. Mint később kiderült, McCline-nak még időnyerésre sem volt elég ez a röpke szünet, edzője határozata értel­mében ugyanis nem folytathatta a küzdelmet. „Nagyon jól döntött, amikor jelezte, többet nem akar kijönni a ringsarokból - kommentálta a találkozót a régi-új uralkodó. - Ha egy Klicsko szárítóba lép, akkor nyer is. Tudtam, hogy egy ütéssel mindent eldönthetik, ezért nem akartam feleslegesen kockáztatni. Még szükségem lesz a fejemre!" Két egykori világbajnokot mindenesetre sikerült meggyőznie a teljesítményével. „Még jobban meggyőzött a képességeiről. Nagyszerű mérkőzés volt. Jameel McCline-nak rengeteg ütést kellett elvi­selnie, ugyanakkor hosszú ideig kiválóan tartotta magát. Vladimír jól bokszolt, remekül építette fel a stratégiáját és ki­tűnően kamatoztatta a tapasztalatát" - értékelt Mike Tyson, aki egykoron a királykategória vitathatatlan bajnoka volt. George Foreman pedig csak any­­nyit mondott: „Megvan benne annak a lehetősége, hogy a nehézsúly első számú alakja legyen. ” A kaszinóvárosi gála másik főmecs­­csén az amerikai Floyd Mayweather Junior (29-0, 20 K. O.-T. K. O.) az előző összecsapáshoz képest kisebb különbséggel, ugyanakkor sokkal meggyőzőbben verte meg a mexikói José Luis Castillót (46—5—1), és meg­őrizte a WBC (Bokszvilágtanács) könnyűsúlyú világbajnoki övét. A ringben két, egymástól homlokegye­nest eltérő stílus találkozott egymás­sal: Pretty Boy a remek lábmunkájára alapozva inkább a technikát helyezte előtérbe, míg kihívója megalkuvás nélkül zakatolt, próbált „hirigelni”, de ritkán járt sikerrel. Ugyanakkor a közönség inkább az ő bokszára volt vevő, és a meccs felé­től ki is fejezte hangos nemtetszését (az odaát megszokott „húzás” elég gyakran felhangzott) Mayweather táncát látva. Persze, ettől még inkább a világbajnok akarata érvényesült a szorítóban, és ezt tükrözte a végén a pontozás is: Mayweather 115:113, 116:113 és 116:113 arányban diadal­maskodott, és sikerét ezúttal senki sem vonta kétségbe. (Csak érdekes­ségképp jegyezzük meg, hogy április­ban az amerikai 115:111, 115:111 és 116:111 arányban, azaz a mostaninál fölényesebben nyert, akkor mégis rengetegen vitatták az eredményt.) A Compubox nevű cég elkészítette a meccs statisztikáját, amiből kiderül, hogy Castillo sokkal több ütést indí­tott útjára (a kísérletekben 604-399- re nyert), ugyanakkor a könnyűsúly­ban mindössze másodszor bunyózó Mayweather sokkal pontosabb volt (az ő 162 pofonjával szemben a mexi­kói csak 137-et juttatott célba). A precizitás jutalma világbajnoki öv és 2,4 millió dollár volt, miközben Castillónak mindössze 150 ezer dol­lár (és a televíziós bevételekből rá eső összeg) jutott. FOTÓ: REUTERS/STEVE MARCUS A WBO világbajnoki övét megvédő Vladimír Klicsko­­jobbra) csaknem kétmillió dollárt kapott pályafutása negyvenedik győzelméért e­ t Főszerkesztő: Szekeres Tamás Főszerkesztő-helyettes: Őri B. Péter Szerkesztők: L. Pap István, Pajor-Gyulai László Művészeti vezető: Uhrin Tibor Rovatvezetők: Kormanik Zsolt (nemzetközi), ELŐFIZETÉSI DÍJAK I­S M­M­ÁB 1 Németh Ferenc (fotó), Szűcs Miklós (hazai), Vincze András (labdarúgó) Vezető olvasószerkesztő: Simon József Fax: 460-2601 E-mail: szerkesztoseg@nemzetisport.hu Internet: Trükös *7 na­ps (""vasárna­p 9 i w , m 4 www.nemzetisport.hu)Kiadó: Ringier Kiadó Kft. (1) 460-2500 kiado@ringier.hu Felelős kiadó: Christoph Tonini ügyvezető igazgató Lapigazgató: Mihók Attila Hirdetési igazgató: Farkas —------—--------------------------54T5T---------„IY Csaba Marketingigazgató: Erdélyi Péter Terjesztési igazgató: Szabó Edit Gyártási igazgató: Végh Petra Kiadó és szerkesztőség: 1141 Budapest, Szugló u. 83-85. Levélcím: 1591 Budapest. Pl. E°yl)av' d|l-----------1------­---------------­--------------1— M­­­dfin-Pfinn ... 330 Központi­­hirdetésfelvétel: (1)460-2588 Előfizetés: (1) 460-2573,460-2574,460-2582 (80) 204-220 (hétfőtől csütörtökig 8-18, pénteken 8-16 óráig) Árusításban terjeszti a Lapker Rt. és al- Negyedéves díj------5280 R--------6270JT------j±58Ft— V / ‘•OU"tDUU ternatív terjesztők. Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt. Üzleti és Logisztikai Központ (ÜLK). Előfizethető Budapesten az ÜLK kerületi ügyfélszolgálat irodáinál, a hírlapkézbesítőknél, a Hírlap- féléves díj______10290 71 12270 F1 2316 előfizetési Irodában (HELIR) Budapest VII., Vörösmarty u. 16-18., levélcím: Budapest, 1946. és a kiadóban (80) 200-973. Külföldön terjeszti a Batthyány Kultur-Press Kft., 1014 Budapest, Szentháromság tér 6. Nyomás:­­TOO 11 TT VTívl'­eves 20580 Ft 24240 Ft 4632 Ft Szikra Lapnyomda Rt. Felelős vezető: Balogh Ádám vezérigazgató www.szikralapnyomda.hu E-mail: szikra.keringh@szikralapnyomda.hu A Nemzeti Sport példányszámát a MATESZ hitelesíti HU ISSN 0866-2517 „ A vasárnapi |aps2lsm0|-at a posta csak] hétfőn kézbesíti 2002. december 9., hétfő timsimstssport Triói 2002 - Lampkin egy címet elveszítet Cabestany meglepetése HEGYI ANDRÁS A triói vb-sorozatokban a nyolcvanas évek végéig nagyon kiegyensúlyozottak voltak az erőviszonyok, egyetlen nem­zet fiai sem tudtak döntő fölényre szert tenni. Az egyéni vb-n brit, finn, ameri­kai, francia és belga győztesek váltogat­ták egymást, míg a csapat vb-n az oszt­rák, az olasz és a francia válogatott volt a főszereplő. Másfél évtizede azonban feltűnt két spanyol pilóta, Jordi Taires és Marc Colomer, és megkezdődött a nagy sorozatok korszaka. Attól fogva ezek megszakadása jelenti a nagy fordu­lópontokat, melyekből erre az eszten­dőre is jutott egy. A spanyolok 1987 és 1996 között hét egyéni, valamint ugyanennyi csapat vb­­aranyat gyűjtöttek be, és egészen addig uralkodtak, amíg Dougie Lampkin irányí­tásával a britek 1997-ben a sarkukba nem értek. A 26 éves Lampkin tavalyig öt-öt terem-, illetve szabadtéri vb-aranyat szerzett, méghozzá megszakítás nélkül! De mint tudjuk, a matematikával ellen­tétben a sport nem ismeri a végtelen so­rozat fogalmát, ennek megfelelően az idén megszakadt a triál történetének leg­hosszabb győzelmi szériája. Ami egyben azt is jelentette, hogy a spanyolok hat év után újra egyéni vb-címhez jutottak. Al­hat Cabestany, a 2002-es teremkirály azonban csak részlegesen volt képes visz­­szaállítani a régi uralmat, hiszen Lamp­kin szabadtéren visszavágott, és a csapat vb-n a britek - ha csak egyetlen pontocs­kával is, de - legyőzték a selecciónt. A szezon első fele egyértelműen a spa­nyoloké volt. A 22 éves egykori kerékpár-triál világbajnok, Cabestany si­kere több szempontból is különleges. A pilóta csak a teremtriál-vb rajtja előtt pár nappal tudta meg, hogy egyáltalán rajt­hoz állhat tartalék versenyzőként (a vá­ratlanul megsérült brit Graham Janis helyére lépett). Nem is minden verse­nyen ment neki, az 5. futamon Barcelo­nában (azaz hazai pályán), valamint a 7. futamon Bécsben még a döntőbe sem került be, s Lampkin rendre visszavette tőle az összetettbeli elsőséget. Cabestany viszont, riválisával ellentétben, mindig képes volt megújulni, és az idényzáró madridi viadalon ugyanúgy ünnepelték, mint egykoron a hétszeres szabadtéri vi­lágbajnok Torrest - különösen, hogy Lampkin régen óhajtott trónfosztását nem is tőle, hanem a sokkal esélyesebb­nek kikiáltott másik két fiataltól, Adam Ragutól és Marc Freixától várták. „Cabestany megérdemelten lett világbaj­nok teremben, azonban szabadtéren egészen más lesz, hiszen ott az a célom, hogy előbb­­utóbb megdöntsem Taires rekordját nyi­latkozta a terem-vb befejezése után Lampkin, akit addig lábsérülése is hát­ráltatott a felkészülésben. Be is tartotta az ígéretét, és már csak két vb-cím hiányzik ahhoz, hogy túlszárnyalja a spa­nyol legendát. Amikor kellett, verhetet­len volt, amikor kellett, kiegyensúlyozot­tan motorozott, Andorrában, Franciaor­szágban és Japánban győzelemmel tette jóvá az első napi botlását, és ezúttal sú­lyos sérülések sem zavarták. Természe­tesen Cabestany kiegyensúlyozatlansága is szükségeltetett Lampkin újabb aranyá­hoz: hétszer is lemaradt a dobogóról, így két győzelme sem segíthetett rajta. (Időközben megkezdődött a 2003-as terem-vb-idény is, és ahogy arról beszámol­tunk, az első győzelem a spanyol Adam Ragáé lett.) Triál 2002 Terem-vb: 1. Cabestany (spanyol, Béta) 167 pont, 2. Lampkin (brit, Montesa-HRC) 154,3. Raga (spanyol, GasGas) 146, 4. Freixa (spa­nyol, Sherco) 138, 5. Colomer (spanyol, Gas­Gas) 128,6. Fudzsinami (japán, Montesa-HRC) 125 Szabadtéri vb: 1. Lampkin 298,2. Fudzsina­mi 266, 3. Cabestany 213, 4. Raga 193,5. Co­­bos (spanyol, Montesa-HRC) 157,6. Jarvis (brit, Sherco) 153 Csapat-vb: 1. Nagy-Britannia (Lampkin, Col­­ley, Connor, Jarvis) 8 hibapont, 2. Spanyolor­szág 9,3. Japán 12, 4. Olaszország 58,5. Fran­ciaország 60, 6. Csehország 113 Dougie Lampkin (középen) háromból két vb-címet szerzett ebben az esztendőben FOTÓ: AFP McGrath csak hatodik SZUPERKROSSZ. A sérülés miatt július óta nem versenyző David Vuillemin győzelmével kezdődött meg a hét végén Centben az új világ­­bajnoki sorozat, amely a legendás amerikai szuperkrosszszéria és a vb összeolvadásából született meg. A je­lenleg a legjobb krosszosnak tartott Ricky Carmichael nem jött át Európá­ba, de sem az ő távolléte, sem a soro­zat megrendezése körül most is tartó pereskedések nem rontották el a 25 ezer néző szórakozását. A francia Vuillemin a 12. körben előzte meg az addig vezető Sebastian Tortellit, és at­tól fogva csak az volt a kérdés, mek­kora különbséggel nyer. Jól szerepelt márkatársa, a négyütemű yamahás Tim Feny is, aki 1991 óta tartó profikarrierje során először kezdett szuperkrosszidény­éremmel. Jeremy McGrath, alias Miszter Szuperkrossz másodiknak jött el a rajttól, de új KTM-je nem bírta a hajszát, és csak a 6. helyre érkezett be. Szuperkrossz-vb, 1. futam, Genf (20 kör) 1. Vuillemin (francia, Yamaha), 2. J­erry (amer­­kai, Yamaha), 3. Langston (dél-afrikai, KTM), 4. Tortelli (francia, Suzuki), 5. Reed (ausztrál, Ya­maha), 6. McGrath (amerikai, KTM) Ukava is gyári hondás GYORSASÁGI MOTOR. Más-más módon, de a japán Ukava Tora, vala­mint az argentin Sebastian Poito végül is bebocsátást nyert a világ legna­gyobb motorkerékpárgyárának elit­­csapatába. Ukavára - aki őshondásnak számít - a szezon végén neheztelt a csapata, mivel a MotoGP összetettjé­ben a yamahás Max Biaggi leszorította őt a harmadik helyre. Éppen ezért a Honda előbb kitette őt az első számú alakulatából, utóbb azonban megke­gyelmezett neki, és betette az olasz Pramac Pons csapatba, ahol Rostihoz, Haydenhez, Katóhoz és Gibernauhoz ha­sonlóan gyári alkatrészeket kap. Az ar­gentin Porto az egyik pillére lesz a Hondának - igaz, nem a­ MotoGP- ben, hanem a 250-ben.

Next