Nemzeti Sport, 2002. december (13. évfolyam, 325-353. szám)
2002-12-09 / 333. szám
18 Egyéni sportok, technikai sportok ÖKÖLVÍVÁS: Vladimír Klicsko megvédte a világbajnoki övét Tízmenetes boksziskola MONCZ ATTILA Feltételezhető, hogy a bokszvilág sohasem lesz egységes Vladimír Klicsko (40-1, 37 K. O.-T. K. O.) tudásának megítélésekor. A WBO (Bokszvilágszervezet) nehézsúlyú világbajnoka szombaton újfent idő előtt védte meg a koronáját, miután kihívója, az amerikai Jameel McCline (28-3-3) nem jött ki ellene a tizenegyedik menetre - a hivatalos végeredmény szerint az ukrán technikai K. O.-val diadalmaskodott -, ám a meccs fogadtatása „természetesen” eléggé vegyes volt. Akadt, aki tapsviharral fogadta a Las Vegas-i produktumot, mások viszont amiatt fanyalogtak, hogy Klicsko csak annyit adott ki magából, amennyi a győzelemhez kellett. Nem könnyű igazságot tenni a kérdésben, annyi mindenesetre bizonyos, hogy az ukrán nem feltétlenül bokszol látványosan - sorozatos Mike Tysonféle nekiugrásokat például senki se várjon tőle -, ugyanakkor a kifinomult, letisztult bunyója mindenképpen elismerésre méltó. Eddigi karrierje legnehezebbnek ígérkező összecsapása is ennek a stílusnak a jegyében telt el. Klicsko az első menettől kezdve irányított, és egy pillanatra sem engedte ki a kezéből a kezdeményezést. Már a párharc elején érződött, hogy McCline tart a címvédőtől, gyakorlatilag teljesen lemondott arról, hogy ő üssön először, inkább arra próbált meg építeni, hogy megkontrázza Klicsko akcióit. Az ukrán eleinte nem erőltette a támadásokat, a szorító közepéről terelgette az amerikait, egy-egy balossal meg is fogta - az Universum Box-Promotion öklözőire jellemző módon Klicsko is remekül használta a „gyengébb” kezét az irányításhoz -, ettől eltekintve azonban semmi érdemleges sem történt a mérkőzésen. A harmadik felvonás hozta az első igazán komoly felhördülést, akkor az európai balkezes szurkákkal előkészített egy akciót, majd az addig „pihenőn lévő” jobbjával rávert egyet riválisára, aki a sarokig tántorgott, ám megrendülésről kár lenne beszélni. Olyannyira nem, hogy McCline a következő három percben meglepő éberségről tett tanúbizonyságot, testen meg is tudta fogni Klicskót, aki a következő menetben megtorolta a szemtelenségét. Szép balhorgaival az amerikait meglepte, a közönséget pedig felébresztette: a Mandalay Bayben zúgott a „Klicsko, Klicsko!” buzdítás, ami több okból is furcsa volt: a meccsre az Egyesült Államokban került sor, a közönség soraiban túlnyomó többségben amerikaiak ültek, és ők szurkoltak a honfitársuk ellen! Némi pihenés után Klicsko a hetedik menet végétől kezdte meg a „kivégzés” előkészítését. Akkor egy gyors rohammal nehéz helyzetbe hozta az élete első vb-címmeccsét vívó kihívóját, de a gong akkor időben érkezett. Akárcsak a következő felvonásban, amikor egy kombináció tisztán ült McCline fején. Hogy az előtte lévő két percben végig fütyült a közönség? Istenem, Klicsko az alkalomra várt, csakhogy az nem akart jönni, mert McCline úgy határozott: a saját testi épsége mindennél fontosabb. A kihívó taktikája azonban a tizedik menetben csődöt mondott. Klicsko egy iszonyatos erejű balhorgot helyezett el McCline fején, majd további ütésekkel árasztotta el ellenfelét. Az igaz, hogy a már említett balhorog kivételével egyik sem volt pontos, ám az összhatás eredményeként a tengerentúlra padlóra került, a mérkőzésvezető számolt rá, ennek befejezéseként Klicsko azonnal újabb rohamra indult, csakhogy a gong megállította. Mint később kiderült, McCline-nak még időnyerésre sem volt elég ez a röpke szünet, edzője határozata értelmében ugyanis nem folytathatta a küzdelmet. „Nagyon jól döntött, amikor jelezte, többet nem akar kijönni a ringsarokból - kommentálta a találkozót a régi-új uralkodó. - Ha egy Klicsko szárítóba lép, akkor nyer is. Tudtam, hogy egy ütéssel mindent eldönthetik, ezért nem akartam feleslegesen kockáztatni. Még szükségem lesz a fejemre!" Két egykori világbajnokot mindenesetre sikerült meggyőznie a teljesítményével. „Még jobban meggyőzött a képességeiről. Nagyszerű mérkőzés volt. Jameel McCline-nak rengeteg ütést kellett elviselnie, ugyanakkor hosszú ideig kiválóan tartotta magát. Vladimír jól bokszolt, remekül építette fel a stratégiáját és kitűnően kamatoztatta a tapasztalatát" - értékelt Mike Tyson, aki egykoron a királykategória vitathatatlan bajnoka volt. George Foreman pedig csak anynyit mondott: „Megvan benne annak a lehetősége, hogy a nehézsúly első számú alakja legyen. ” A kaszinóvárosi gála másik főmecscsén az amerikai Floyd Mayweather Junior (29-0, 20 K. O.-T. K. O.) az előző összecsapáshoz képest kisebb különbséggel, ugyanakkor sokkal meggyőzőbben verte meg a mexikói José Luis Castillót (46—5—1), és megőrizte a WBC (Bokszvilágtanács) könnyűsúlyú világbajnoki övét. A ringben két, egymástól homlokegyenest eltérő stílus találkozott egymással: Pretty Boy a remek lábmunkájára alapozva inkább a technikát helyezte előtérbe, míg kihívója megalkuvás nélkül zakatolt, próbált „hirigelni”, de ritkán járt sikerrel. Ugyanakkor a közönség inkább az ő bokszára volt vevő, és a meccs felétől ki is fejezte hangos nemtetszését (az odaát megszokott „húzás” elég gyakran felhangzott) Mayweather táncát látva. Persze, ettől még inkább a világbajnok akarata érvényesült a szorítóban, és ezt tükrözte a végén a pontozás is: Mayweather 115:113, 116:113 és 116:113 arányban diadalmaskodott, és sikerét ezúttal senki sem vonta kétségbe. (Csak érdekességképp jegyezzük meg, hogy áprilisban az amerikai 115:111, 115:111 és 116:111 arányban, azaz a mostaninál fölényesebben nyert, akkor mégis rengetegen vitatták az eredményt.) A Compubox nevű cég elkészítette a meccs statisztikáját, amiből kiderül, hogy Castillo sokkal több ütést indított útjára (a kísérletekben 604-399- re nyert), ugyanakkor a könnyűsúlyban mindössze másodszor bunyózó Mayweather sokkal pontosabb volt (az ő 162 pofonjával szemben a mexikói csak 137-et juttatott célba). A precizitás jutalma világbajnoki öv és 2,4 millió dollár volt, miközben Castillónak mindössze 150 ezer dollár (és a televíziós bevételekből rá eső összeg) jutott. FOTÓ: REUTERS/STEVE MARCUS A WBO világbajnoki övét megvédő Vladimír Klicskojobbra) csaknem kétmillió dollárt kapott pályafutása negyvenedik győzelméért e t Főszerkesztő: Szekeres Tamás Főszerkesztő-helyettes: Őri B. Péter Szerkesztők: L. Pap István, Pajor-Gyulai László Művészeti vezető: Uhrin Tibor Rovatvezetők: Kormanik Zsolt (nemzetközi), ELŐFIZETÉSI DÍJAK IS MMÁB 1 Németh Ferenc (fotó), Szűcs Miklós (hazai), Vincze András (labdarúgó) Vezető olvasószerkesztő: Simon József Fax: 460-2601 E-mail: szerkesztoseg@nemzetisport.hu Internet: Trükös *7 naps (""vasárnap 9 i w , m 4 www.nemzetisport.hu)Kiadó: Ringier Kiadó Kft. (1) 460-2500 kiado@ringier.hu Felelős kiadó: Christoph Tonini ügyvezető igazgató Lapigazgató: Mihók Attila Hirdetési igazgató: Farkas —------—--------------------------54T5T---------„IY Csaba Marketingigazgató: Erdélyi Péter Terjesztési igazgató: Szabó Edit Gyártási igazgató: Végh Petra Kiadó és szerkesztőség: 1141 Budapest, Szugló u. 83-85. Levélcím: 1591 Budapest. Pl. E°yl)av' d|l-----------1-----------------------------------1— Mdfin-Pfinn ... 330 Központihirdetésfelvétel: (1)460-2588 Előfizetés: (1) 460-2573,460-2574,460-2582 (80) 204-220 (hétfőtől csütörtökig 8-18, pénteken 8-16 óráig) Árusításban terjeszti a Lapker Rt. és al- Negyedéves díj------5280 R--------6270JT------j±58Ft— V / ‘•OU"tDUU ternatív terjesztők. Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt. Üzleti és Logisztikai Központ (ÜLK). Előfizethető Budapesten az ÜLK kerületi ügyfélszolgálat irodáinál, a hírlapkézbesítőknél, a Hírlap- féléves díj______10290 71 12270 F1 2316 előfizetési Irodában (HELIR) Budapest VII., Vörösmarty u. 16-18., levélcím: Budapest, 1946. és a kiadóban (80) 200-973. Külföldön terjeszti a Batthyány Kultur-Press Kft., 1014 Budapest, Szentháromság tér 6. Nyomás:TOO 11 TT VTívl'eves 20580 Ft 24240 Ft 4632 Ft Szikra Lapnyomda Rt. Felelős vezető: Balogh Ádám vezérigazgató www.szikralapnyomda.hu E-mail: szikra.keringh@szikralapnyomda.hu A Nemzeti Sport példányszámát a MATESZ hitelesíti HU ISSN 0866-2517 „ A vasárnapi |aps2lsm0|-at a posta csak] hétfőn kézbesíti 2002. december 9., hétfő timsimstssport Triói 2002 - Lampkin egy címet elveszítet Cabestany meglepetése HEGYI ANDRÁS A triói vb-sorozatokban a nyolcvanas évek végéig nagyon kiegyensúlyozottak voltak az erőviszonyok, egyetlen nemzet fiai sem tudtak döntő fölényre szert tenni. Az egyéni vb-n brit, finn, amerikai, francia és belga győztesek váltogatták egymást, míg a csapat vb-n az osztrák, az olasz és a francia válogatott volt a főszereplő. Másfél évtizede azonban feltűnt két spanyol pilóta, Jordi Taires és Marc Colomer, és megkezdődött a nagy sorozatok korszaka. Attól fogva ezek megszakadása jelenti a nagy fordulópontokat, melyekből erre az esztendőre is jutott egy. A spanyolok 1987 és 1996 között hét egyéni, valamint ugyanennyi csapat vbaranyat gyűjtöttek be, és egészen addig uralkodtak, amíg Dougie Lampkin irányításával a britek 1997-ben a sarkukba nem értek. A 26 éves Lampkin tavalyig öt-öt terem-, illetve szabadtéri vb-aranyat szerzett, méghozzá megszakítás nélkül! De mint tudjuk, a matematikával ellentétben a sport nem ismeri a végtelen sorozat fogalmát, ennek megfelelően az idén megszakadt a triál történetének leghosszabb győzelmi szériája. Ami egyben azt is jelentette, hogy a spanyolok hat év után újra egyéni vb-címhez jutottak. Alhat Cabestany, a 2002-es teremkirály azonban csak részlegesen volt képes viszszaállítani a régi uralmat, hiszen Lampkin szabadtéren visszavágott, és a csapat vb-n a britek - ha csak egyetlen pontocskával is, de - legyőzték a selecciónt. A szezon első fele egyértelműen a spanyoloké volt. A 22 éves egykori kerékpár-triál világbajnok, Cabestany sikere több szempontból is különleges. A pilóta csak a teremtriál-vb rajtja előtt pár nappal tudta meg, hogy egyáltalán rajthoz állhat tartalék versenyzőként (a váratlanul megsérült brit Graham Janis helyére lépett). Nem is minden versenyen ment neki, az 5. futamon Barcelonában (azaz hazai pályán), valamint a 7. futamon Bécsben még a döntőbe sem került be, s Lampkin rendre visszavette tőle az összetettbeli elsőséget. Cabestany viszont, riválisával ellentétben, mindig képes volt megújulni, és az idényzáró madridi viadalon ugyanúgy ünnepelték, mint egykoron a hétszeres szabadtéri világbajnok Torrest - különösen, hogy Lampkin régen óhajtott trónfosztását nem is tőle, hanem a sokkal esélyesebbnek kikiáltott másik két fiataltól, Adam Ragutól és Marc Freixától várták. „Cabestany megérdemelten lett világbajnok teremben, azonban szabadtéren egészen más lesz, hiszen ott az a célom, hogy előbbutóbb megdöntsem Taires rekordját nyilatkozta a terem-vb befejezése után Lampkin, akit addig lábsérülése is hátráltatott a felkészülésben. Be is tartotta az ígéretét, és már csak két vb-cím hiányzik ahhoz, hogy túlszárnyalja a spanyol legendát. Amikor kellett, verhetetlen volt, amikor kellett, kiegyensúlyozottan motorozott, Andorrában, Franciaországban és Japánban győzelemmel tette jóvá az első napi botlását, és ezúttal súlyos sérülések sem zavarták. Természetesen Cabestany kiegyensúlyozatlansága is szükségeltetett Lampkin újabb aranyához: hétszer is lemaradt a dobogóról, így két győzelme sem segíthetett rajta. (Időközben megkezdődött a 2003-as terem-vb-idény is, és ahogy arról beszámoltunk, az első győzelem a spanyol Adam Ragáé lett.) Triál 2002 Terem-vb: 1. Cabestany (spanyol, Béta) 167 pont, 2. Lampkin (brit, Montesa-HRC) 154,3. Raga (spanyol, GasGas) 146, 4. Freixa (spanyol, Sherco) 138, 5. Colomer (spanyol, GasGas) 128,6. Fudzsinami (japán, Montesa-HRC) 125 Szabadtéri vb: 1. Lampkin 298,2. Fudzsinami 266, 3. Cabestany 213, 4. Raga 193,5. Cobos (spanyol, Montesa-HRC) 157,6. Jarvis (brit, Sherco) 153 Csapat-vb: 1. Nagy-Britannia (Lampkin, Colley, Connor, Jarvis) 8 hibapont, 2. Spanyolország 9,3. Japán 12, 4. Olaszország 58,5. Franciaország 60, 6. Csehország 113 Dougie Lampkin (középen) háromból két vb-címet szerzett ebben az esztendőben FOTÓ: AFP McGrath csak hatodik SZUPERKROSSZ. A sérülés miatt július óta nem versenyző David Vuillemin győzelmével kezdődött meg a hét végén Centben az új világbajnoki sorozat, amely a legendás amerikai szuperkrosszszéria és a vb összeolvadásából született meg. A jelenleg a legjobb krosszosnak tartott Ricky Carmichael nem jött át Európába, de sem az ő távolléte, sem a sorozat megrendezése körül most is tartó pereskedések nem rontották el a 25 ezer néző szórakozását. A francia Vuillemin a 12. körben előzte meg az addig vezető Sebastian Tortellit, és attól fogva csak az volt a kérdés, mekkora különbséggel nyer. Jól szerepelt márkatársa, a négyütemű yamahás Tim Feny is, aki 1991 óta tartó profikarrierje során először kezdett szuperkrosszidényéremmel. Jeremy McGrath, alias Miszter Szuperkrossz másodiknak jött el a rajttól, de új KTM-je nem bírta a hajszát, és csak a 6. helyre érkezett be. Szuperkrossz-vb, 1. futam, Genf (20 kör) 1. Vuillemin (francia, Yamaha), 2. Jerry (amerkai, Yamaha), 3. Langston (dél-afrikai, KTM), 4. Tortelli (francia, Suzuki), 5. Reed (ausztrál, Yamaha), 6. McGrath (amerikai, KTM) Ukava is gyári hondás GYORSASÁGI MOTOR. Más-más módon, de a japán Ukava Tora, valamint az argentin Sebastian Poito végül is bebocsátást nyert a világ legnagyobb motorkerékpárgyárának elitcsapatába. Ukavára - aki őshondásnak számít - a szezon végén neheztelt a csapata, mivel a MotoGP összetettjében a yamahás Max Biaggi leszorította őt a harmadik helyre. Éppen ezért a Honda előbb kitette őt az első számú alakulatából, utóbb azonban megkegyelmezett neki, és betette az olasz Pramac Pons csapatba, ahol Rostihoz, Haydenhez, Katóhoz és Gibernauhoz hasonlóan gyári alkatrészeket kap. Az argentin Porto az egyik pillére lesz a Hondának - igaz, nem a MotoGP- ben, hanem a 250-ben.